Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-05 / 235. szám

VVVVSA^MV* Szerda esti külpolitikai kommentárunk Feszültség a hétezer sziget országában A FÜLÜP-SZIGETI hadügyminisztérium szóvivője kö­zöltéi a katonai törvényszékek hamarosan megkezdik a rend­kívüli állapot bevezetése óta letartóztatott személyek ügyének tárgyalását. A perek az országhatárokon túl is érdeklődésre tarthatnak számot. A hétezer szigetből álló Fülöp-szigetek ugyanis vitathatatlanul történelme egyik válságos szakaszát éli át és az elkövetkező hetek, hóna­pok sok mindent eldönthetnek. Az ország a századfordulóig spanyol, majd a második világháború végéig' amerikai gyarmat volt. Az 1946-ban kibocsátott alkotmány felhatalmazza az elnököt arra, hogy „háború, zendülés, vagy hasonló jellegű és nagyság- rendű esemény” esetén felfüggesztheti a parlamentet és a polgári jogokat, bevezetheti a rendkívüli állapotot. A JELENLEGI köztársasági elnök, Ferdinando Mar­cos az első államfő, aki él ezzel a lehetőséggel. Arra hi­vatkozik, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a merény­letkísérletek és gerillaakciók. Emlékeztet arra a gyilkos­sági kísérletre, amely Emilé hadügyminiszter, a rezsim második leghatalmasabb embere ellen irányult és amelynek másnapján jelentette be Marcos az ostrom­állapotot. Csakhogy sok beavatott tudni véli: már a merénylet- kísérlet előtt készen állt a rendkívüli állapotról szóló törvény és az sem lehetetlen, hogy a miniszter elleni támadást éppen ürügyként követték el a kormány em­berei. EZ TERMÉSZETESEN nem ellenőrizhető. Az azon­ban biztos, hogy az ostromállapotnak különös mellékzön- géje van. Az elnöki dekrétum után az országon végig­zúduló letartóztatási hullám ugyanis jórészt Marcos el­nök politikai ellenfeleit sújtotta. Az első őrizetbe vettek között volt Aquino szenátor, az ellenzéki liberális párt vezetője és az 1973 decemberében esedékes választások első számú jelöltje. Ezeken a választásokon Marcos a jelenlegi alkotmány értelmében — miután kétszer négy évet már eltöltött az elnöki tisztségben — nem indulhat. Ahhoz, hogy ezt mégis megtehesse, vagy meg kell változtatnia az alkot­mányt, vagy fenn kell tartania a rendkívüli állapotot, vagy a két lehetőség valamilyen kombinációjával kell élnie. Sok megfigyelő szerint ez a jelenlegi ostromállapot legfőbb motívuma. Razak sajtóértekezlete Tun Abdul Hazak malay- aiai miniszterelnök moszkvai hivatalos tárgyalásainak be­fejeztével szerdán este sajtó- értekealeten számolt be láto­gatásának eredményeiről. Koszigin szovjet kormány­fővel folytatott megbeszélé­seiről a malaysiai miniszter­elnök igen elégedetten nyi­latkozott. Közölte, hogy a nemzetközi problémák és a kétoldalú kapcsolatok kérdé­seinek széles körét tárgyalták meg. A moszkvai tárgyalásokon a Közel-Kelet és Európa kér­déseiről, valamint a nemzet­közi feszültség enyhítésének problémairól is tárgyaltak. KAIRO Kairóban szs da délelőtt megkezdődött üzsemal Bije- dics jugoszláv és Aziz Szidki egyiptomi miniszterelnök hi­vatalos tárgyalása. Bijedics öt napig marad Egyiptom­ban. KAIRÓ Kedd este Kairóba érke­zett a Palesztinái Felszabad! tási Szervezet Központi Bi­zottságának küldöttsége, hogy megvitassa Szadat elnök Pa­lesztinái emigrációé kormány megalakítására vonatkozó ja­vaslatát. HELSINKI Szerdán hivatalos baráti látogatásra Helsinkibe érke­zett Szergej Gorskov flotta­tengernagy, a szovjet hadi­tengerészeti flotta főparancs­noka. Gorskov tengernagy egyhe­tes látogatása idején megis­merkedik a finn védelmi erők tevékenységével. BEJRUT Útban Sanaa felé, szerdán Bejrutba érkezett az Arab Liga békéltető bizottsága, amelynek feladata a Jemeni Arab Köztársaság és a Je­meni Népi Demokratikus Köztársaság között kialakult nézeteltérések elsimítása és egyúttal a mostani fegyveres konfliktus következményei­nek felszámolása. PEKING Az UNESCO szervezésében rendezett nemzetközi könyv­év alkalmából szovjet könyv- kiállítás nyílt a Szovjetunió pekingi nagykövetségén. A kiállításon a Szovjetunió, megalakulásának 50. ' évfor­dulójával, Lenin életével, munkásságával kapcsolatos könyvek, Lenin művei, vala­mint szovjet szerzőknek a kí­nai forradalom történetével és Kína kultúrájával foglal­kozó művei szerepelnek. Meg­tekinthetők egyes kínai írók és költők orosz nyelven, a Szovjetunióban kiadott mű­Okmánycsere a Fehér Házban a SALT-megáUapodáspk ok­mányait. A képen balról jobbra: Dobrinyin nagykövet, Gromiko külügyminiszter, Nixon elnök, Rogers külügyminiszter és Smith, a SALT-tárgyalások amerikai vezetője. (Népújság-íeleíöto — AP — MTI — KS) Munkáspárti kongresszus Anglia közős piaci tagságáról Szerda óta két hivatalos kongresszusi programja van a brit munkáspárt parla­menti csoportjának a közös piaci tagság kérdésében. Mindkettő elvileg' belenyug­szik abba, hogy ha a mun­káspárt ismét kormányt ala­kíthat, akkor Anglia — amely január elsején lesz tagja a Közös Piacnak — megmarad a közösségben. De mindkét határozat feltételezi, hogy a munkáspárti kormányzat új tárgyalásokat folytat majd Brüsszellel és megpróbálja csökkenteni » belépés árát — Anglia terheit. A kongresszust megelőző­en a munkáspárti vezetőség igen közel került ahhoz, hogy a közös piaci belépést ellenző szakszervezetek az EGK-ból való kilépést köve­telő határozatot kényszerít­senek rá. Ez a jobboldal ki­válását jelenthette volna. A vita során három irányvo­nal képviselői csaptak össze. A kongresszus jóváhagyta egy viszonylag kis taglét­számú szakszervezet, a ka­zánkovácsok határozati in­dítványát, amely Wilsonék feladatává tette, hogy lép­tessék ki Angliát a Közös Piacból, ha nem sikerül ki­harcolniuk az egész közös mezőgazdasági politika és az AZ ELNÖKJELÖLÖ kon­venciókat úgy rendezik, hogy a fő események este legye­nek: akkor is figyelembe vé­ve a nagy országon belüli időkülönbségeket, tehát „üresjáratot” tartva az első órákban. egészen addig, amíg az ország túlsó felén, Kaliforniában is a lévé elé ül a család... A hivatalos indoklás: hadd láthassák a nappal dolgozók is a kon­venciót; persze a két nagy párt kampánynyitó látvá­nyosságnak szánja az ügyet, ingyen tévépropagandát kap­va „politikai esemény” cí­mén. A konvención tehát a té­vékamerák a főszereplők. A (erem magaslatában szinte uralkodnak a három nagy társaság, a CBS, az NBC és az ABC üvegkalitkái; ott ül­nek az évi kétszázezer dol­lárnál nagyobb jövedelmű 6ztárbemondók. A CÖS-nek egy, a híres Walter Cronki- te, a másik kettőnek két-két embere irányítja a munkát, adja a szol a teremben sza­ladgáló riportereknek. A konvenciót tehát a tévére tervezik, de ami a republi­kánusok esetében történt, az még az amerikai tévéseknek is sok volt. Kiderült, hogy a gondos szervezők szabá­lyos forgatókönyvet írtak, s „beledolgozták” az „önfe­ledt örömujlongást” is, szé­pen, sorra ... Nem a tévé volt a helyszínen, hanem az egész egy nagy tévéstúdió voll, és a konvenció pedig szabályosan megrendezett műsorszám — írták az ame­rikai lapok. A republikánus konvenció rendezői egyúttal arra is gon­QäMMM UK. október 5., csütörtök blnöLválasstá* }72 (3.) Délelőtt usziba, délután moziba... dot fordítottak, hogy a leg­kisebb érdemi vita se ke­rüljön a ' nagy nyilvánosság elé: ha már végképp nem lehetett valamit a bizottsá­gi üléseken elintézni, akkor is a — szokatlan — dél­utáni ülésekre tették, me­lyeknek persze alig akadt nézője. A kulisszák mögött a helyzet nem volt ilyen csen­des. Komoly viták folytak a párt konzervatív és liberális szárnya között; mivel Ni­xon jelölése eleve eldöntött kérdés volt, meglepően so­kat beszélt mindenki a jö­vőről — 1976-ról. A küldött­választás szabályai ugyan­is meghatározhatják: 1976- ban konzervatív avagy libe­rális többség lesz-e a kon­vención, amely aztán a ma­ga képére választ elnökje­löltet. A miami sajtókarza­ton ugyan sokan mondogat­ták, hogy mindez felesleges: ha Nixon ismét elnök lesz, úgyis ő fogja meghatározni az utódja személyét. Mások kételkedtek ebben. Hiszen már jövőre kibontakozik az utódjelöltek, elsősorban is Agnew alelnök és a repub­likánusokra kacsingató Con- nally versengése, s Nixon- nak ki kell vonnia • magát ebből, egyéb programjai si­kere érdekében. E valóban komoly kérdé­seken azonban főleg a saj­tókarzaton meditáltak; s ott is jóval kevesebben voltak, mint a demokraták júliusi csatáján. Persze, a republi­kánusok vezérei nem tétlen­kedtek, és megragadtak min­den alkalmat arra is, hogy» Miamiba sereglett gazdag támogatókkal „eszmét cserél­jenek”. A fenti találkozók nagy része a magánvillákban és a luxusyachtok fedélzetén zaj­lott le. S ha előfordult is a sajtó képviselőinek meghí­vása — kordon mögül és messziről szemlélhették az előkelőségek csevelyét... A belépőkön, melyet a tudósí­tók kaptak, sokat mondó felírás állt: „Korlátozott be­jutás.” KÖZISMERT, hogy bar a nagytőke tartja kezében mindkét nagy amerikai párt gyeplőjét, a tőke személyisé­gei, a trösztök vezetői „szí­vük szerint” elsősorban re publikánusok. A miami kon­vención ezt a külsőségek is jól jelezték; kivált, hogy a demokratáknál amolyan őr­ségváltás zajlott le. Ha a demokrata konvención a far­mernadrág-gyáros Levi Stra­uss volt a „ruhatervező”, a republikánusoknál valame­lyik amerikai Dior. Persze: éppen a demokrata őrség­váltás folytán még erőseb­ben érződött, hogy ma a te­hetősek Nixonban és pártjá­ban vélik meglelni az a McGovern-íéle kísértetek „ördögűzőjét’. Nyakkendős és kisestélyis konvenció volt az augusztusi. Indulatokat — Níxonék folytonos és forga­tókönyvszerű éltetése mel­lett — csak az keltett, hogy a telt csarnokra és erős té­vélámpákra „méretezett” lég­kondicionáló berendezések filmvetítés közben, ha elol­tották a reflektorokat, túl­ságosan hűvös szellőket ka­vartak, sí a kivágott áatu .női ruhák tulajdonosai élén­ken panaszkodtak... A mozizás volt ugyanis a íő attrakció egészen addig, amíg a hagyomány nem tet­te lehetővé az elnökjelölt el­nök bevonulását. így aztán a nem túl változatos — Ni- xont magasztaló, McGovernt gúnyoló — szónoklatokat alapjában kellemesen élén­kítették a filmbetétek. Főleg Nixonról, persze. Az elnök­nek ugyan láthatóan nehe­zére esett „élethűen” játsza­ni önmagát, de megnyugtat­hatta az a tudat, hogy a kamerák előtt közvetlen munkatársai csak jót mond­tak róla... Az egybegyűlt nagyérdeműnek azonban rendkívül tetszett a produk­ciók mindegyike. A republi­kánusok lám a pesti plakát alapján cselekedtek: délelőtt a luxushotelek uszodáiba jártak, délután és este a konvenciómoziba. HA NEM LETTEK volna esténként heves tüntetések a konvencióterem környékén (melyeket a túlnyomó lét­számú karhatalom némi könnygáz és sok letartózta­tás segítségével rendre szét­zavart), talán igaza lenne a Buchwald humoros túlzásá­nak: szép és jól szervezett show volt, de a tévéműso­rok közül még a „Tanuljon otthonában spanyolul” című is nagyobb nézettségnek ör­vendett ... Ez vitatható meg­állapítás, de egy sportmér­kőzés izgalmait aligha talál­ta meg az amerikai tévéné­ző a republikánus konvenció közvetítésében. Avar János ■-rí mm értéknövekedési adórendszer eltörlését. Ez nyilvánvalóan kivihetetlen program, de manőverezési lehetőséget ad Wilsonéknak a következő vá­lasztásokig. A kongresszus minimális többséggel elvetette a legra­dikálisabb határozatterveze­tet, amelyet a vasasok nyúj­tottak be. Azt követelték,, hogy ha a munkáspárt vá­lasztási győzelmet arat, ak­kor ez jelentse Anglia közös piaci tagságának végét is. A szavazati arány 3 076 000:2 millió 958 ezer volt csupán, vagyis hatmillió közül száz- tizennyolcezer szavazat tette lehetővé azt, hogy a párt Brüsszel mellett elkötelezett jobboldala a helyén marad­hasson. Az első két javaslat tehát a munkáspárt hivatalos programja lett a Közös Piaccal s lehetővé teszi, hogy elkerüljék a párlszaka; dást. Ezután a vita a külpoli­tikai kérdésekről folytató­dott. Joe Gormley, a bá­nyászszakszervezet elnöke követelte az angol kormány­tól, hogy változtasson a ke­let—nyugati enyhülés foíyar matában követett passzivi­tásán és vállaljon pozitívabb szerepet ebben a fejlődés­ben. Ezt a követelést a kong­resszus határozatban is tá­mogatta. Rá kellett kénysze­ríteni a kormányt arra, hogy támogassa az európai bizton­sági értekezlet mielőbbi ös.z-. szehívúsát. Békeerole§%ííé«ek ém boHibák' ■■ .. ••'..Nőm. Miközben a Nixon-kor- mányzat arról igyekszik meg­győzni az amerikai választó­kat, hogy az elnök „lényegé­ben” mar teljesítette 1968-as választási ígéretét és „lénye­gében” befejeződött az ame­rikai részvétel a vietnami há­borúban, az amerikai légi­erő több bombát szór Indo­kína országaira, mint bármi­kor azelőtt, messze túlszár­nyalva még a Jolmson-kor- mányzat cszkalációs csúcs­pontjának rekordját is. A New York Times szerdai számában nyilvánosságra ho­zott adatok szerint 1972 első 9 hónapjában 800 000 tonna robbanóanyagot zúdítottak Észak- és Dél-Vietnamra, il­letve Kambodzsára és Laosz- ra, vagyis többet, mint 1971- ben egész évben. 1971. janu­ár 1-töl 1972. szeptember 30- ig — a Pentagon hivatalos adatai szerint — 1560 0Ó9 tonna bombát dobtak le, vagyis 21 hónap alatt, töb­bet, mint a II. világháború­ban 1940—45 között Német-, országra leszórt összes bom­bamennyiség. A Johnson-kormáuyzal eszkalációja idején — 1965---­6 8 — 48 hónap alatt 3 225 000 tonna bombát dobtak Indo­kinára. A Nixon-kormányzat hivatalba lépése óta eltelt 44 hónap alatt 3 829 00Ó ton­na bomba zúdult Indokíná- ra. képtövtrönkon érkezeti A kambodzsai fővárostól délre, Samrong Yong térségé­ben síró gyerekek és lerombolt otthonok vádolják azokat, akik az országot az USA és Saigon oldalán háborúba taszí­tották. (Népújság-telefoto — MTI — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents