Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-27 / 254. szám

Mechanizmus és művelődés Cukorrépa-termesztés — gondokkal A kiút: gépesített technológia Milyen hatást gyakorolt a tzakszervezeti kulturális munkára a gazdaságirányí­tási rendszer reformja? — ezt a kérdést vizsgálja szé­les körű felmérésben a SZOT. Az országos vizsgálat részeként került sor a me­gyei tapasztalatok összegezé­sére. amelyet az SZMT kul­turális, agitációs és propa­gandabizottsága végzett. Az összegyűjtött tapasztalatok igen figyelemre méltóak. Magasabb követelmények A szakszervezeti nevelő- munka célja és feladata nem változott, a belső arányai azonban módosultak. Ma­gasabb követelmények telje­sítését szabja meg a dolgo­zók kulturális és tudati szín­vonalának emelése. Ez ter­mészetes velejárója életünk­nek, hiszen a tudományos- technikai forradalom — amelynek újabb és újabb termékeit a dolgozó ember használja — megköveteli a nagyobb általános és műsza­ki kultúrát, az ismeretek ál­landó gyarapítását. A köve­telményeknek megfelelően tudatosabbá és reálisabbá vált■ a kulturális élet veze­tése, tervezése. A szakszer­vezeti bizottságok — kultu­rális tevékenységük során — jobban igazodnak a vállalati érdekek s a kollektívák igé­nyeinek kielégítéséhez. Mun­kájukban nagyobb súllyal foglalkoznak a közösségi ne­velés, az üzemi demokrácia kérdéseivel, az intenzívebb szakmai, az általános okta­tási és művelődési tenniva­lókkal. A vállalatok egyre inkább arra törekszenek, hogy dolgozóik olyan isko­lákban, tanfolyamokon ta­nuljanak, ahol számukra a szükséges szakemberképzés megoldható. Az élelmiszer- ipari technikum kihelyezett tagozata működik például az Egri Dohánygyárban. Az itt tanuló 60 ember az anyagi támogatáson túl munkaidő - kedvezményt is kap. Egy másik példa a Heves megyei Állami Építőipari Vállalattól való: ez évben 600 dolgozó vesz részt szakmai tovább­képzésben. Színvonalasabbá vált a szakszervezeti népművelés intézményeinek munkája, gazdálkodása. A kultúrottho- nokban és könyvtárakban a dolgozók művelődési igé­nyeihez jobban alkalmazko­dó új fórumok és formák honosodtak meg. Egyre több olyan művészeti együttest tartanak számon, amelyek országos sikereket érnek el: Harlekin bábegyüttes, Épí­tők Énekkara, Vidróczky- együttes stb. Kiemelt feladat évek óta a fizikai dolgozók gyerme­keivel való tervszerű törő­dés, képességeik maximális kibontakoztatása. Erre a SZOT jelentős összeget biz­tosít. A múlt tanévben 56 középiskolai és három álta­lános iskolai szakkör műkö­dött szakszervezeti segítség­gel. Több forint A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése óta — néhány kivételtől elte­kintve — az egész megyében növekedtek a szakszervezeti kulturális tevékenység tá­mogatására fordított össze­gek. A szakszervezeti bizott­ságok körültekintőbben gaz­dálkodnak a rendelkezésük­re álló anyagi eszközökkel. Arról, hogy a kulturális ala­pok forintjait hová, mire költik, felhasználási terv alapján döntenek. A Matraalji Szénbányák­nak három helyen — Petö- flbányán. Rózsaszentmarton- ban és Szűcsiben — van mű­velődési objektuma. Ezek működésére az elmúlt négy évben több mint 1 millió 800 ezer forintot fordítottak — a nyereségrészesedésből. Sor került többek között a ro­zsai művelődési otthon bő­vítésére, a petőfibányai mű­velődési ház fél űi (fására, a bányászzmekar hangszerei- .a*k cseréjéire. A Hatvani Cukor- és Kon­zervgyár ugyancsak jelentős öss?egetket áldozott a dolgo­zók kulturális ellátottságának fejlesztésére. 1968-ban több mint négymilliós költséggel művelődési otthon építettek. Az intézmény működéséhez a két gyár korábban 75 ezer forintot biztosított, s idén ezt az összeget már 90 ezer forintra emelte. A közvetlen anyagi juttatásokon túl szin­te minden karbantartási és felújítási munka elvégzésé­ről is gondoskodnak. Nagy gondok nagy terhei A kedvező törekvések és jelenségek mellett ott van­nak a gondok terhei, s ezek­ről is szólni kell. Az elmúlt években nagy­mértékben fokozódtak a szakszervezeti munka gaz­dálkodási nehézségei. Emel­kedtek ugyan a támogatások, több a fontit valóban, de a többnél is több kellenék, mert a fenntartási, működési költségek ugyancsak megnö­vekedtek. Mégpedig nagyobb mértékben növekedtek, mint a támogatások. A bevételek fokozására nincs lehetőség. Az a tapasztalat, hogy mind több intézményben a létért való gazdasági küzdelem vá­lik legfontosabb feladattá, s lassan már mellőzik a neve­lési, művelődéspolitikai fel­adatokat is. Nincs előrehaladás abban, hogy a művelődési intézmé­nyek közös fennhatóság alá kerüljenek. A közös irányí­tásnak még akadnak hívei, de a közös fenntartás tértiéi­ben már nem hajlandó osz­tozni se vállalat, se tsz, se tanács. Rózsaszentmártonban a tanács még a közös irá­nyítás gondolatát is elvetet­te. Régóta kátyúban hever a bányászkultúrotthon közös fenntartásának ' gondolata Recsken is. A .művelődési objektum minden -gondja, A NÄD újra divatba jött. Talán ezért is került Gyön­gyösön is az egyik betonból öntött, modern vonalú épü­letcsoport tetejére ez az ősi és népi eredetű fedőanyag. Jelenléte egy kicsit megté­vesztő is. Alig hagyjuk el a várost a Mátra irányában, mindjárt az első kanyarnál kibukkan­nak az épületcsoport mértani idomokból megtervezett és megépített tömbjei. Különö­sen a magasba szökő, mere­dek vonalú, náddal fedett te­tőszerkezetek vonzzák a te­kintetet. Mondják, sokan megáll­nak itt a vasárnapi, hét végi kirándulók, és rendre azt kér- ’ dezik, hol mérik a híres gyöngyösi bort, netán ízes hazai készítésű hurkát, kol­bászt is lehet talán vásárol­ni? Az építkezési terület őre pedig megbocsátó mosollyal adja a felvilágosítást: ez bi­zony nem vendéglő, nem csárda, hanem a főiskola kül­ső tanszéke — lesz. Ha el­készül. Úgy volt már többször is, hogy rövidesen birtokba ve­hetik az épületcsoportot az előadók és a hallgatók, de hát mindig közbejött valami, így történhetett meg, hogy az új főiskola új épületet már egy éve benépesítették, ennek a szőlészeti és borá­szati gyakorló intézménynek a belépését pedig egyre csak halasztották. A létesítmény művezetője, Tóth Miklós úgy mondta, a nádfédök miatti huzavona akadályozta a gyorsabb befejezést az utóbbi hónapokban. A Heves megyei Állami Építőipari' Vállalat­nak, amely a munkát végzi, nincsenek nádfedói. De ilyen .szakmunkások általában sem találhatók az ország üzemei­ben. Valahonnan az Alföldről Költsége egyedül az ércbá­nyáé, más vállalatok (kőbá­nya, erdészet, ktsz, tsz) nem mutatnák semmi hajlandósá­got a közös támogatáshoz. Kevés helyen ugyan, de előfordul, hogy a kultúra forintjait nem kulturális cé­lokra költik. Például abból fizetnek jutalmakat, abból reprezentálnak, belföldi ki­rándulásokat és külföldi uta­zásokat finanszíroznak (egri sütőipar, MEDOSZ stb). Nagy gond, nagy teher a művelődési intézményeknél az árak emelkedése, a kü­lönböző szolgáltatások foly­tonos drágulása. Súlyos gon­dot jelent a művészeti együt­tesek felszerelése, utaztatá­sa. Igen sole pénz elme©' postai, közüzemi díjakra, fű­tőanyagra, nyomdaköltsé­gekre, mert ezek árai is szé­pen ballagnak felfelé. A könyvtárak egyre- kevesebb könyvet vásárolhatnak. Azoknak a könyveiknek az áremelkedése, amit a szak- szervezeti könyvtárak az idén vásároltak, eléri az öt­forintos átlagot. És beszélhetnénk a gon­dok között arról, hogy a leg­több szakszervezeti intéz­mény épülete, berendezése korszerűtlen, elavult. Felújí­tásukra, korszerűsítésükre nincs elég pénz. A művelő­dés hajlékainak csinosításá­ra, otthonossá tételére egyre kevesebb vállalat adja a fe­jét. Jogosan kérdezhetjük: mi a teendő? SZOT-határozat kötelez arra, hogy a szakszervezeti kulturális támogatások sehol sem csökkenhetnek. Sót olyan mértékben kell, hogy emelkedjenek ezek az össze­gek, amilyen mértékben a. vállalatok gazdálkodási ered­ménye növekszik. Szakszer­vezeti bizottságainkon mú­lik, hogy így is legyen... Pataky Dezső hoztak egy brigádot, amely­nek tagjai otthonról szár­maztatták náddal való bíbe- lődésük ismereteit. De nem is egy lendülettel csinálták meg a tetőt, hanem két szakaszban. Az első nád­fedők elmentek a tavasz tá­ján, a másik csoportot úgy kellett ismét összeverbuvál­ni. Az egyik idősebb segéd­munkás ajánlotta őket. ő hallotta otthon, a faluban, hogy a tizedik községben né- hányan értik az ősi mester­séget. ÍGY SZÓL a történet, amely magában is bizonyít­ja, hogy az újra divatba jött nád elég bonyolult szerve­zést, megmunkálást igényel. De hát a tervező így álmod­ta meg, a megrendelő ilyen­nek fogadta el az épületet, a vállalkozónak nincs mit tennie. Hiba lenne úgy felfogni, hogy csupán a divat szeszé­lye támasztotta fel szunnya- dozásából. az ősi tetőfedő anyagot. Ennek hőszigetelő képessége éppen a szőlőfel­dolgozó üzemrésznek az egyenletes hőmérsékletét is jól biztosítja. Miután tűzve­szélyes, gyúlékony anyag, vegyszerrel kezelik a „piros kakas” pusztítása ellen. Ezért is alakult ki ezen az építkezésen a furcsa rendel­kezés: a szabadban dohá­nyozni tilos, csupán a felvo­nulási épület belsejében en­gedélyezik a rágyújtást. A főiskola tanpincéjének vezetője, Kiss Sándor, a jól felszerelt feldolgozót mutatta be. Komoly üzem ez, bárme­lyik termelő gazdaságban büszkék lehetnének rá. Éppen az is volt a célja, az okta­tás munkásainak, hogy való­di üzemi körülményeket biz­tosítsanak gyakorlásul a jö­vendő üzemmérnököknek. Lj eves megyében 1966­* * ban még hétezer hol­don termesztettek cukorré­pát a termelőszövetkezetek. Ezután évről évre rohamos csökkenésnek lehetünk tanúi, eladdig, hogy 1971-ben már csak az 1966. évi területnek a felén, 3500 holdon takarítot­ták be a hazai cukorgyár­tás egyetlen és éppen ezért igen fontos alapanyagából a termést. Noha mindez nem elszige­telt, Heves megyei jelenség — hiszen például a Mátra- vidéki Cukorgyárak öt me­gyét átfogó egész területén megfigyelhető — mégis azt kell megállapítani, hogy e tendencia bizonyos elemei eléggé helyi jellegűek. Ha a megyei mezőgazdasági sta­tisztikában megfigyeljük a különböző, a megyére jel­lemző néhány kultúra terü­letének alakulását, megdöb­benve tapasztaljuk — amint erről az országgyűlés leg­utóbbi ülésszakán felszólaló egyik képviselőnk, Szabó Imre is beszélt — a szőlősök területe is nagymértékben visszaesett. De ugyanígy álla helyzet (a mostani évet le­számítva) a zöldségfélék te­rületével is. Mi ennek az oika? — A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán a lényeget megragadva, találó­an fogalmazták meg a vá­laszt: — Minden fontos tenden­cia és körülmény e kultú­rák területi stabilitása ellen hatott: a tsz-tagok elöregedé­se, a megye iparának ebben az időszakban történő ugrassze- - rű fejlődésével együttjáró munkaerőelszívó hatás, a kétkezi munkát pótló gépek, növényvédő szerek, gyomir­tók, műtrágyák ára. Sőt a cukorrépa vonatko­zásában a felsoroltakon kí­vül még egy továbbá nega­tív körülmény is közreját­szott: a kubai cukor kivite­lével szemben felállított ame­Ezért lopták be az életet az intézet falai közé. Ahogy a palackozó és a tanpince is valódi nagyüzemi teljesít­ményre képes. Mit tudnak kezdeni egy ilyen berendezéssel? Miután a gyakorlóterületük még a tíz holdat sem éri el, a szőlő termesztése különben is sok­kal inkább kísérleti célokat szolgál, a feldolgozót, a pa­lackozót, a pincét bérbe is adják. Az állami gazdaság és a helybeli tsz veszi igénybe ezeket. Fizetnek érte, ezért mindkét félnek megéri az együttműködés. Ebben, a bejárattól balra elhelyezkedő épületben, ahol a feldolgozó található, még a gondnok lakása is elhelyez­kedik. A bejárattól jobbra eső épületben egy előadóte­rem, labor, tanári és külön­böző öltöző, mosdó sorako­zik egymás mellett. Semmi sem hiányzik, ami a korszerű oktatáshoz szükséges. A két épület mögött kezdő­dik a szőlőparcella, a külön­böző kísérletek elvégzéséhez adva alkalmas körülményt. Az oktatás-képzés tárgyi feltételeinek legmesszebbme­nő biztosítása szülte meg en­nek a külső tanszéknek a tervét. A gyöngyösi főiskola jövendő üzemmérnökei tehát házon belül megtalálnak mindent, ami majd a terme­lőüzemben is vár rájuk. Az oktatás es a gyakorlat egy­sége így biztosított, így tűnik el a számukra a különbség az elmélet és a gyakoiiat között. AZOK a városszéli nád­tetős épületek tehát a fiatal szőlészek, borászok felkészí­tését szolgálják, és ha min­den úgy lesz, ahogy az építők is szeretnék, akkor az itteni kapunyitás már csak rövid időn múlik. (ß, Míááw F.) rikai gazdasági blokád Eu­Nádtetők a város Mintha csárda lenne, pedig külső tanszék répában átmenetileg csök­kentette a cukor világpiaci árát, s hazánkban is olyan félhivatalos hírek terjedtek el, hogy nincs szükség ilyen nagy mennyiségű cukorrépá­ra, hazai cukorra. A kormány ez év elején fontos, ösztönző intézkedése­ket léptetett életbe a cukor­répa-termesztés újra fellendí­tése érdekében. A korábbi mázsánkénti 50 forintról 60 forintra emelte a cukorrépa felvásárlási árát, sőt — a te­rületet négy éven át nem csökkentő gazdaságok továb­bi öt forintot kapnak má­zsánként. Ezeken kivül még jelentősebb, hogy azok a gazdaságok, amelyek a cu­korrépa-termesztés gépesíté­séhez, a technológia korsze­rűsítéséhez gépsorokat, nö­vényvédő szereket, műtrá­gyát vásárolnak, 70 százalé­kos ártámogatást kapnak az államtól e vásárlásokhoz. Hatvanban a cukorgyár ve­zetői is tervet készítettek a működési körzetük megyéi­ben a fejlesztésre. Eszerint megyénkben a termelőszövet­kezetek cukorrépa-területét 1975-re 4500 holdra kell nö­velni, s ezen a szinten sta­bilizálni. Ez persze csak a program egyik oldala, célki­tűzése. A másik — s talán a fontosabb —, hogy meg kell honosodnia a gépi tech­nológiának 8—10 olyan ter­melőszövetkezetünkben, ahol a cukorrépa-termesztéshez a legkedvezőbbek a természeti feltételek, ahol korábbi ha­gyományai is vannak ennek a kultúrának. Az eddigi köl­csönös — cukorgyári és ter­melőszövetkezeti — állás­pontok szerint elsősorban Hatvan Visznek, Tiszanána. Poroszló Sarud, Nagyfügsd közös gazdaságai jönnek szá­mításba. A hatvani Lenin Termelőszövetkezetben az idén már vásároltak is egy — külföldi licenc alapján —, ha­zai gyártmányú répabetaka­rító gépsort. A cukorgyár minden segítséget megad az új technológia elterjesztésé­hez: kezdve a gépkezelői tan­folyamtól a javítószolgálat megszervezéséig, a gépek ki­választásától a leszáll] tűsig. Jelenleg egy nagyszabású fel­mérést végeznek a cukorgyá­riak, amely felöleli megyénk közös gazdaságainak a jelen­legi gépi, technikai, szállítá­si, talajmechanikai és kémiai helyzetét. Ennek alapján, a felmérés elemzése után egye­dileg határozzák meg a cu­korrépa-termesztés zárt, ipar­szerű technológiáját, annak valamennyi apró részletét va­lamennyi termelőszövetke­zet számára. ^sakis így érhetjük el ** megyénkben is, hogy a mai hektáronkénti 300—350 mázsás átlag a Szolnok me­gyei Üjszászon alkalmazott legkorszerűbb technológia el­terjesztésével nálunk is meg­közelítse a hektáronkénti 600 mázsát. Ez már magasabb, mint a jelenlegi világszín­vonal, s ha Üjszászon sike­rült, sikerülnie keli me­gyénkben is. Faludi Sándor Román újságíró Heves megyei riportúton A romániai Tirgu Jiu me­gye „Gazeta Gorjului” című újságja szerkesztőségének ro­vatvezetője, Popescu Sevas­tian — szerkesztőségünk vendégéként —, néhány na­pot Egerben, illetve me­gyénkben töltött. Itt-tartóz- kodása során több üzemben, termelőszövetkezetben tett látogatást, hogy lapjában be­számoljon tapasztalatairól. Legutóbb az Egri Dohány­gyárban ismerkedett a kor­szerű cigarettagyártással, a gyár főmérnökének, Huszti Ferencnek tájékoztatója alapján, ezt követően pedig az egerszóláti termelőszövet­kezet libafarmját és az otta­ni szüretet tekintette meg. A vendéget itt Dér József, a termelőszövetkezet elnöke ismertette meg a szövetke­zet munkájával. Felvételünk a magasművelésű, új telepí­tésű szőlőben készült, ahol az elnök nem kis büszkeség­gel mutatta meg a holdan­ként 60 mázsás termést ho­zó szőlőt. Szemleúton az építészet vezérkara A hazai építészet vezér­kara minden évben szemle- utón tanulmányozza ogy-egy tájegység építészetét. Ezúttal Nyugat-Dunántúl került sor­ra. Dr. Szabó János, az épí­tési és városfejlesztési mi­niszter első helyettesével az élen a minisztérium és a fel­ügyelete alá tartozó tervező­irodák vezetői, a műemlék­védelem irányítói, az építő­ipari tudományos egyesület, a Magyar Építőművész Szö­vetség képviselői, a Buda­pesti Műszáki Egyetem és a Marx Károly Közgadasagtu- ctesa ka­rának rektora Győr, Sopron, Szombathely és Kőszeg új létesítményeit, városrekonst- rukeiós munkálatait tekin­tették meg. Csütörtökön Szombathe­lyen dr. Kelemen Ferenc, a megyei tanács elnökhelyette­se tájékoztatta a szakembe­reket Vas megye építészeti helyzetéről, a megvalósult, kivitelezés alatt álló és ter­vezett új épületekről, az ur­banizációról. A vendégek felkeresték az épülő Derko- Vits városrészt, a Claudius Szállót, a felszabadulási ew leknuiv^ ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents