Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám

Honfoglalók . .. Igen, a szó átvitt értelmében, hiszen úgy iöttek a pétarvásárl általános iskolai kollégiumba, hogy sosem jártak ott, s még s meghitt. Környezetet, otthont reméltek. A feltételek adottak, hi­szen a megyei tanács által felajánlott épület inkább üdülőnek tűnik, semmint kol­légiumnak. az ebédlő akár It. osztályú étteremnek is beltlene, a hálókban kényel­mes heverök várják a pi­henni vágyó gyerekeket, a társalgót akármelyik szálloda is megirigyelhetné. S ráadá­sul ott a televízió, a radioes a játék minden mennyiség­ben. Ez azonban csak az adott­ság. a lehetőség. Vajon élni tudott-e vele az a 33 általá- tos iskolás, aki „honfogla­lóként” néhány hete beköl­tözött. Őket kértük, hogy kala­uzoljanak, s úgy mutassák be kollégiumukat, ahogy ők lát­ják. Beszélgetésre mindjárt a társalgóba vezetnek. A hatodikos Kovács Ar­min szinte duzzad az élet­kedvtől, olyan gyerektípus, aki könnyen alkalmazkodik minden körülményhez. — Alighogy megérkeztem, mindjárt barátokra leltem a szobatársaimban. Este már agy beszélgettünk, mintha he­tek óta ismernénk egymást. Egyetért vele Kotróczó Pis­ta, aki Istenmezejéről került a kollégiumba. — Szederkénypusztai va­gyok, fárasztó volt minden­nap Istenmezejére járni is­kolába. Otthon se volt jó egyedül, hiszen órák hosszat csak ülhettem magamban, itt meg mindjárt barátokra ta­láltam. Tarjám Gyuszi szintén nem szerette az otthoni ma­gányosságot. Jól jön a segítség. — Volt úgy, hogy egy hétig nem ettem főtt ételt, hiszen édesanyám mindig délelőtt dolgozott. A zsíros kenyeret bizony hamar meg lehet un­ni. Itt viszont bőséges a kaja. sosem éhes az ember, bőven van repeta is. A gyerekek egymást fel­váltva dicsérik a napirendet, azt mondják, hogy délután három óra épp elég ahhoz, hogy megtanuljak a másnapi anyagot. Többségük joggal büszkélkedik is. Kovács Apnim ötös és né­gyes jegyeket szerzett, abban reménykedik, hogy év végére tavalyi 4.3 átlageredményét sikerül javítani. — Eddig csak ötösre felel­tem— mondja Kotróczó Pis­ta. Nekem tetszik az. Hogy rendre szoktatnak. Otthon hiába ültem a könyv mellé, mert ha meguntam a tanu­lást, azonnal bekapcsoltam a rádiót, s másnapra egy-két tárgyat elhanyagoltam. Köröskényi Ildikó így ma­gyarázza jobb eredményeit: — Senki sem szereti, ha a szobatársa lepipálja, ha job­ban felel, ha jobb jegyeket szerez. így aztán én is igyek­szem, s az is sokat jelent, hogy nevelőtanáraink bármi­kor segítenek. A sokoldalú korrepetálás­ról Szilágyi István igazgató beszél: — Olyan napirendet alaki­Az egri gyermekszínház megnyitó hangversenyéről Az egri úttörőház szom­baton rendezte meg színház­termében a gyermekeknek szánt első hangversenyét: az egri tanárképző főiskola ének-zene tanszékének a hallgatói és tanárai vezették be azt a sorozatot, amely mű­fajilag nem egységes, de a gyermeki lélekhez közel álló alkotásokhoz hozza majd kö­zelebb az általános iskoláso­kat. Vivaldi d-moll kettős versenye nyitotta meg a mű­sort. majd Haydn-, Mozart-, Csajkovszkij-, Chopin-. Pai- slello-. Kodály-. Bartók-mű­vek következtek, hogy né­hány népdal, népdalfeldolgo­zás is tarkítsa a zenei anya­got. hogy a műsor zárószá­maként' a főiskola női kara Kodály-számokkal kösse le az > új hangversenylátogatók fi­gyelmét. A kísérlet az első alkalom­mal Is azt bizonyította, hogy érdemes a gyermekeket kon­certszerűén felépített műsor­ral megközelíteni. Főképp azokat a számokat „vették” nagy figyelemmel, amelyek- ben a játékosság és a vidám- ság adott alaphangot. Csak az elismerés hangján dióiba tunk a két tanárról. Tar Lörincröl és Moskovszky : Vincéről, akik a karmesteri feladatokat látták el. A vo­nósnégyes. Dombóvári János, Süveges Erzsébet. Moskoysz- Icy Vince és Bogdán Terézia. a Kis éji zene részleteivel hoztak hangulatot. Korepta Katalin énekszáma mellett < elsősorban átélt zongorajáté­kát említjük. Az énekesek közül Balogh Ágnest és Szüle Tonnást emeljük ki. A többi-; éknél a pódiuimJáz még aika-; «dályiként tornyosult a felada­OrMÉMM mz. vMóbcr 24., kedd tok elé. Knóth Judit zongora­kísérete határozott egyénisé­get takar. Fridvalszky Katalin és Kiss Zsuzsa énekkettőse megérde­melten kapott sok tapsot. A leendő tanároknak és a rövidnadrágos gyerekeknek ez a koncert-találkozása ápo­landó kezdeményezésnek lát­szik. (1- a.) A pszichológusnő jegyzi a fényképek kódszámait. Köz­ben ezt kérdi: — Fáradtnak, érzed magad? — Nem. — Akkor nyugodtan csi­nálhatjuk tovább. Űjból ké­peket mutatok. Ami gondo­latot ébreszt benned, mondd el. Mindegyikről csak két-há- rom mondatot. — Este van, oszlopszerű­ség és egy férfi. És az osz­lopszerűség mellett valami... — Voltál már este úgy, hogy nem ismertél fel vala­mit? — Igen, a bátyámmal, ami­kor kimentünk az erdőbe... Újabb kép. " — Temető lehet, Sír mel­lett áll egy ember. — Hogy kerül oda? — Biztosan meghalt vala­mi hozzátartozója. Mintha meg volna bilincselve... Újabb kép. — Férti, de le van takar­va az arca. A nő pedig ágyon fekszik. — Aíi történhetett? — A férfi, mintha sírna. — De miért? — A nő biztosan beteg. A karja is, mintha lecsünge- ne... — Láttál te már olyan em­bert akinek élettelenül ló­gott le a karja? Mély csend. A fiú csak sokára szólal meg, tompa, töredezett hangon: (Foto: Tóth Gizella) tottunk ki, hogy egy nevelő­tanárunk mindig a segítség­re várókkal foglalkozzék. Akinek gondot jelent egy-egy anyagrész, bármikor felke­resheti az ügyeletes tanárt, aki elmagyarázza a nehezen érthető feladatot. A diák nem lenne diák, ha csak a tanulásról beszélne, ha csak jobb eredményeit bi­zonygatná. Igaz, ez is kötő­dést jelent a kollégiumhoz, de az otthonosság varázsát még korántsem adja. Hall­gassuk meg hát, hogy miben látják ők a megszokás titkát. — Ebéd előtt és ebéd után várnak a játékok. Választék van: ki-ki pingpongozhat, marokkózhat kedvére. Tár­sasjátékban sincs hiány, leg­feljebb a rexasztal miatt vi­tatkozunk, mivel csak egy van, s rendszerint mindenki helyet szeretne kapni —, mondja Tarjáni Gyula. A fiúk a tágas udvart di­csérik, de kedvelik a lányok is, hiszen szabad idejükben bármikor tollaslabdázhatnak. Amikor a kényelmes há­lókba. érünk, s a takarodó utáni percekről kérdezzük a gyerekeket, nem kertelnek, hanem felidézik a számukra sokszor „forró” perceket. — Bizony, nemegyszer ke­mény párnacsata alakul ki néhányunk között. — Nem maradhat el a bir­kózás sem, amely olykor bu­nyóvá fajul. Ezek persze csak pilla­natnyi kilengések. Kilenc óra után néhány perccel általá­ban elcsendesülnek a hálók. Könnyíti az őszinte gyere­kek „vallomását” a megértő nevelőtanár. Ilyen légkörben természe­tesnek hat az egyik gyerek véleménye, aki így összegez­te az első hónap tapasztala­tait : — Itt minden frankó! Közeleg az ebédidő, a diá­kok már azt latolgatják; va­jon jut-e repeta, s a jó kaja után ki kivel mérkőzik a rex- asztalnál, hogyan telik a jó másfél órás. játékidő. Akár­csak otthon... Pécsi István Á szovjet széppróza hetei a rádióban A Szovjetunió megalakulá­sának 50. évfordulója tiszte­letére október 24-től „A szov­jet széppróza hetei” címmel sorozatot indít a Magyar Rá­dió irodalmi osztálya. Októ­ber 24-én sugározzák Bozó László rendezésében Kazeke- vics Különös vendég című játékát Latinovits Zoltánnal és Bihari Józseffel a fősze­repekben. Török Tamás ké­szítette el Valentyin Katajev Gyógyír a feledésre című re­gényének rádióváltozatát éső a rendező is. Ez október 28- án kerül a hallgatók elé. Ok­tóber 30-án mutatják be V. Akszjonov Vadócának haing- játék-változatát. November 3-án Csingiz Ajtmatov A fe­hér hajó című kisregénye hangzik el Fábián Zoltán fel­dolgozásában és Török Ta­más rendezésében. Novem­ber 7-én Borisz Vasziljev A hajnalok itt csendesek című alkotását hallhatjuk, amely a Mikroszkóp Színpad műso­rán, továbbá vidéken is nagy sikert aratott. November 10- én Vaszil Bikov Az út vége című regényének rádióválto­zatát mutatja be a Rádió­színház. November 11-én Szergej Zaligin Az Irlis men­tén című regényének válto­zatát ismerhetik meg az ér­deklődőiv Balázs János r ende­zésében. Viktor Konyeokij A hét végén című elbeszélésé­ből is adaptáció készült, amely november 23-án hang­zik el Varga Géza rendezé­sében, Kállai Ferenccel és Petrik Józseffel a főszerepek­ben. Vaszil Bikov magyarul is megjelent regényének, a Kruglányi Jiíd-nak rádiós változatát november 25-én sugározzák. A szovjet szép­próza heteinek eseménysoro­zatát a november 28-í „Ki­látó" zárja, amely a szovjet köztársaságok Magyarorszá­gon eddig még nem ismert irodalmi termésének kereszt- metszetét adja. Zenés tévé-színház Arany János Ambrus Zoltán A zenés tévé-színház má­sodik bemutatója, a Plan- quette-operett, a Qarasos menyasszony másfajta él­ményt kínált és adott, mint a Karinthy-írásból készült Bűvös szék. Könnyű és könnyed játék folyik itt a kulisszák i között, közelről, már-már nagyon is leszűkí­tett. tévé-szögből nézhetjük a jól pergő eseményeket, a nőcsábász Anatol, a félszeg halárus Michel, a szemrevaló Denise és a házasságra szá- mítgató Teréz tréfás históriá­ját. Mindenekelőtt a zenei anyag szórakoztatott. A fran­cia operettet Lörinczi Pál dolgozta át és nem kevés le­leménnyel korszerűsítette a jóízlés határain belül azt, amiben a francia operett­muzsika hagyományaira is­merünk. A második ok, amiért ér­demes volt felújítani ezt a vidám ugrabugrálást és más­fél órát szentelni rá a tévé­színpadán,, az a plebejus- világ, amely megelevenedik a festett világban. A bécsi és a magyar operettekben az eltűnt arisztokrácia elmosó­dó világa kap újra meg újra fényt, pompát, vesztett illú­ziók tálalását, itt azonban pékek és szenesek csapnak össze. Itt is a köznapi pári­zsi környezetben, félszeg szenvedélyek és harsogó na- gyot-mondások között is van eleven élet, sőt! Ezt a világot jó érzékkel fedezte fel és keltette újabb életre a rendező, Vámos László. Nem csinál titkot ab­ból, hogy olcsó színházat akar, amelyben a zene és a mókázás a fontos. Díszletei bevallottan olyanok, amilye­nek. Amikor . a szövegkönyv szerint utcai sokadalornnak kellene nyüzsögnie a párizsi téren, pár ember ténfereg kosztümben. A jókedv azon­ban megszületik a szűk és szerény keretek között is, mert a zene érdekel bennün­ket. Az is meglepetés ebben az új zenés színházban, hogy űj arcokat látunk vezetősze­repekben. Meglepetésként hat Kovács Zsuzsa derűs játéka, aki mögött a szerelmes pári­zsi lányt Kalmár Magda éne­kelte. Maros Gábor Michel-ja is frisseséget lop a már meg­szokott stílusú színpadi te­kintélyek közé. Garas Dezső és Körmendi János vezeti küzdelemre a szeneseket és a pékeket: já­ték ez, amely nem akar túl­tengve feltűnni s itt mintha éreznénk a rendező szigorú gyeplőfogását. Az énekesek közül Kalmár Magda mellett Barlay Zsuzsa kitűnő teljesítményét és Pa- lócz László betéteit kell említenünk. A táncok szeré­nyen meghúzódtak a máso­dik vonalban. A vezénylő Breitner Tamás egységes előadást hozott létre, a zene elevenen áradt. Ambrus Zoltán halálának negyvenedik évfordulójáról egyik elbeszélésének adaptá­ciójával emlékezett meg a televízió. Most helyünk és módunk sincs különösebben elemezni a könnyű téma mostani megvalósítását, de úgy érezzük, hogy Ambrus Zoltánról e negyvenperces kisfilm kapcsán a né­ző nem a legtalálóbb jellemzést kapja az író­ról. Hiszen ha csak a most megjelent Salus eris című regényére gondolunk, Amb­rus Zoltánnak, a századelő egyik komoly prózaírójának az egyénisége tűnik clö. Szombaton este, az Arany- évlorduló tizenöt percet ho­zott a vers kedvelőinek. Az Öszikék-ből mondott el né­hányat Mensáros László. A margitszigeti csendbe és ma­gányba ki-kiránduló költő bölcs gondolatait és fanyar, rezignált hangját szólaltatta meg Mensáros László, aki most is teljes átéléssel köz­vetítette nekünk a Sejtelem sorait, sok más mellett. Ér­tékes negyedóra volt. > (farkas) ELŐRE MEG fontolt szándékkál — Amikor... a bűncselek­ményt. .. elkövettük... ült az ülésen. .. — Melyik karja lógott le? — Amelyik felőlem volt... A jobb karja. Újabb kép. — Fekszik a nő és odatart­ja a kezét. — De miért? — Meg akarja ijeszteni. — Jó vagy rossz szándék­ból? — Rossz szándékból. — Ti is csak ijeszteni akartátok azt a bácsit? Őszintén... — Nem akartuk mi meg­ölni. .. Mindig, amikor dr. Főzőné rákérdez, a fiú arca furcsa, taszító mimikába rándul. Szeme könnybelábad, sűrűn pislog, szemhéja rángatózik. Újabb kép. — Valamin vitatkozott a nő és a férfi. A nő most el­fordul és sír. Újabb kép. t — A férfi börtönben van és sír. Elkeseredésében. ' — De miért? — Megbánta, amit csinált. — De, ha ott többen van­nak, és megvigasztalják, ak­kor mit mond? — Az nem nyugtatja meg. — Ha kiszabadul mire kell gondolnia? — Hogy nem törődik vele senki. — Édesanyáddal mikor ta­lálkoztál? — Most jönnek majd be. Édesapámmal. — Kit szerettél a legjob­ban? — Mindkettőjüket. — Jó, Zoli, ez az értelmes fiú válasza.. De engem az ér­dekel, ami benned legbelül van... — Talán édesanyámat. Már csak ez van hátra: —■ Amikor nem beszéltél, nem vallatlak, hallottad-e, hogy szólnak hozzád? Csökönyös, hosszú hallga­tás következik. A pszicholó­gusnő az elfogást követés 0ár hetes időszakra utalt, amikor Horváth Zoltán nem „tudott” megszólalni. Sokkhatás ér­te. r. Ügy látszik, a faggatás sem használ. Végre a fiú, rö­vid sóhaj kíséretében kiböki: — Nem tudom, mikor volt az. 20. A vádlottak padján Hónapokig tartó vizsgá­lat, előkészítés során derül csak fény az ügy minden ap­ró részletére. A lefoglalt tárgyak között kezdettől fog­va ott a bicska — különö­sebben senki nem figyel ra, a fiúk is hallgatlak róla. De az ügyész, dr. Babay Imre érdeklődését felkelti, s a zsebkés vagylagos alkalma­zásának terve egyhamar fennakad a keresztkérdések hálóján. „Végső esetben ezt használtain volna” — vai­\ VAAŐAŐM/WWWVW'WW'AAAAA/WAWV'. lotla be Róbert. A tárgyalás­kor a bíróság inkább arról győződhetett meg, hogy a „végső eset” nem annyira az önvédelmi megfontolásokból fakadt, hanem inkább ab­ból, hogy a vértócsás taxiba a lány és édesanyjának be­ültetése — ha ez egyáltalán sikerült volna — elkerülhe­tetlenné tett volna némely kellemetlen magyarázkodást. Négyszemközti beszélgetés alkalmával az ügyész azt is megkérdezte Róberttól: — És a vér látványától nem riadt volna vissza? — A vá­lasz így hangzott: — Ügyész úr, ha pénzről van szó, én nem válogatok az eszközök­ben. Február 21-én kezdődik meg a nyolc napon át tartó tárgyalás a megyei bíróság díszes, cirádés nagytermé­ben. A széksorok már fél­órával a tárgyalás kezdete előtt megtelnék. Az idős, nyugdíjas ráérők között he­lyet foglal — a tárgyalás majd minden napján — az iparitanuló-iskola egy-egy osztálya is. Osztályfőnök 1 órának ez mindenesetre ha­tásos. Beveztik a bilinccsel ösz- szekapcsolt két ifjút. Jó ne­gyedórán át — a bíróság bevonulásáig — leszecett. fejjel állnak. A tévé-híradó stábja felvételhez készül i- dik. És itt vannak a szülők, ünneplésen, meghervudt arc­cal. CFolytatjuk■)

Next

/
Thumbnails
Contents