Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-24 / 251. szám

R/idi#

KOSSUTH

8.18 Mezők, falvak éneke.

9.23 Hainan a klirtszó!

9.13 hinduim: Az eladott menyasszony. 3 felv. vlgopcra.

13.20 KI nyer nta?

12.33 Melóülakoklél.

11.43 Tüi'vénykOiiyV.

11.03 Oyerutekrádló.

13.10 t'.ncklő ifjrtság.

U.22 llácllólskola.

I. ..08 Zongoiaművck.

18.24 Jegyzet.

18.34 Nóták.

12.05 Áriák.

17.30 En li Hogyan éltek?

18.00 Könnyűzenei híradó.

13.30 A Szabó család.

19.36 Hlye» Uyula művészete.

1. rész.

19.43 Emlékezés Kálmán Imrére.

20.35 Kazakevies: A különös vendég, K.-váliö/at.

31.17 Brahms: IV. szimfónia.

23.30 Az ENSZ napja.

22.30 Madrigálok.

23.45 tlllke-vcrsck.

23.10 I ánezenc.

(1.10 Kalonadalok.

PETŐ» .

8.03 Barokk zene.

8.40 Í'ÚVÓH/.CIIC.

0.03 Népi muzbikii.

*.15 Alagutak.

II. 53 Könyvek, fájuk, emberek.

I2.ro» /enokarf muzsika.

Ií,i »devú kettőtől — hatig...

J8.J0 Mnrópa belliiről. III.

»8.40 Havel-intivek.

10.35 Ye tűiül álom Iliin Beethoven* estje. K.Ö2V, a Zeneakadémiáról.

21.20 Rutikai Éva műsora.

22.10 Verbunkosok

23.15 Operarcszletek.

MAGYAR

9.00 Iskola-tv. ,

17.40 Hírek. '

17.45 Kuekó,

18.06 Pillantás a aportvilágba.

IH. 3S Ifjúsági Telemagazin.

19.10 Esti mese.

19.30 Tv-hlradó.

20.00 Csehov: Nyaralni kaland.

1'ilmváltozat.

10.80 Szójátékklub.

II. 30 Interjú Jevtineukóval.

»1.50 1 v-luradő.

POZSONYI

9.00 R-expedlcló.

9.25 Vadkacsa.

19.00 és 21.30 Tv-híradó.

20.10 Írország 1972.

Dók.-film.

?H0ZÍ .

__„____~J

E

GRI VÖRÖS CSTLEAG (Telefon: 22-33.)

Kél 4. fél H és B órakor Harminckét nevem volt Magyar film Ság vári t'.ndréről. vaJHI ÖRODY

(Telefon 14-07)

Délután fél 4, fél 6 és fél » órakor Porondparádé Cirkusz a moziban.

Színes szovjet film. GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Sacco és Vanzettl HATVANT VÖRÖS CSILLAG A rend gyilkosai HATVANI KOSSUTH:

Modern Monte Cristo HEVES

Hókirálynő FÜ/ESABONY

Fennakadva a Ián

Egerben, este 7 órakor: A LÁMPÁS (Déryné-bérlet)

ÜGYELET

Egerben: 19 órától szerel:

reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsl- linszkv utcai rendelőben. (Telefon: i l-M).) Rendelés gyermekek =zére is.

Gyöngyösön: 19 órától szerda reggel 7 óráig, a Jókai utca 41. szám alatti rendelőben. (Telefon: 17-27.)

Á hármas űrrepülés harmadik évfordulóján

A Szojus-prog^rurn

Sugár István

Az első Gárdonyi-film :

ALI It ÓZ«Í % KLIIT.IE

A SZOJUZOK repülését 1967 és 19 71 között tulajdonképpen olyanfajta turisztikai 'el i -sjtni 4nyhez hasonlíthat - mk, amikor több turista- ■riport töblp oldalról indulva 'rábaija birtokába venni ugyanazt a hegycsúcsot. A ..hegycsúcs” ebben az esetben a huzamos ideig keringő orbitális állomás volt. A Szojuz l. és a Szojuz 3. kísérlettel egy leendő utasszállító hajó fedélzeti rendszereit próbálták ki, és kidolgoztak néhány orbitális manővert. A Szojuz f-gyel és n Szojuz 5-tel végrehajtották az összekapcsolást, míg a Szojuz 6., 7. és 8. arra szolgált, hogy összeegyeztessék néhány, ember vezette kozmikus objektum műveleteit és kidolgozzák ezeknek az objektumoknak az egyidejű földi irányítását. A Szojuz 9-en azt próbálták ki, hogy a huzamosabb idejű űrrepülés hogyan hat az űrhajósok szervezetére. A Szojuz 10. űrhajón kipróbálták az orbitális állomással való összekapcsolás technikáját és kipróbáltak egy új összekapcsoló fődarabot. Végül a Szojuz 11. az első, ember vezette orbitális állomásra, a Szaljutra szállította az űrhajósokat.

A Szojuz 6., 7., 8. hármas kísérlet 1969 októberében jelentős lépés volt —, hogy maradjunk meg példánknál —, ebben a sajátságos hegymászásban. Három hajó egynapos időközökben került pályára — és nem azért, mintha ezzel valamiféle rekordot szerettünk volna elérni —, hanem elsősorban őzért, hogy bonyolultabb körülmények között kipróbálhassuk a hajókat, és a földi komplexumokat.

AZ EGYSÉGES parancsnokság alatt három ember vezette űrhajó egyidejű mozgatása és manővereztetése a röppályán természetesen fokozott követelményeket tá- ; masztott mind az űrhajósok- < kai, mind pedig a földi szol- < gálatok személyzetével szem- < ben. A hét embernek a vi- < lágűrben és a több száz földi < irányítónak az óramű pon- < losságával kellett dolgoznia. < Mind a három hajó sokat J manőverezett a pályán. Erre < azért volt szükség, hogy mi- I nél több tapasztalatot szerez- 1 zenek a „fedélzetek’', vagyis az űrkabinok és a „föld”,; vagyis a földi irányítórend- ; szerek együttműködéséről. A 1 próba során nemcsak az cm- ; berek, hanem a tökéletesített! szerkezetű hajók, a fedélzeti; műszerek és a földi eszközök ; is vizsgáztak.

A Szojuz újabb repülését; — ez alkalommal közös szov- • jet—amerikai program kere- I tében — 1975-re tervezzük.; Nyolc évvel a Szojuz típusú 1 űrhajók első ember irányítót-; ta repülése után. Nyolc esz- < tendő viszonylag ma- gas életkor az űrhajónál, hí- ; szén a kozmikus technika 1 rendkívül gyorsan fejlődik.; Az alkotók azonban lehetővé; tették, hogy a hajó a kor i technikájával együtt fejlőd-; jön. A Szojuz-típusú hajók! szerkezetét és fedélzeti mű- j szereit szüntelenül tökélete-; sítik. Az 1969-es hárrrns rep';-1 lés egyik fő feladata az volt, ; hogy újabb elemeket építse- 1 nek a hajó szerkezetebe és; berendezéseibe. A személy- <

zetben három szakmérnök és ogy kutatómérnök foglalt helyet. Ez a kísérlet biztosította a Szojuz 9. huzamos idejű repülését 1970-ben, 1971- ben pedig azt, hogy az első ember vezette orbitális állomásra szállítsák az űrhajósokat.

De nemcsak a hajók tökéletesednek, hanem a földi eszközök is. A hármas repülés idején például azt munkáltuk ki, hogy a hajók személyzete ne csak a Szovjetunió területén levő földi irányító és mérőállomásokkal működjék pontosan együtt, hanem az óceánok különböző térségein tartózkodó tudományos és kutatóhajókkal is. Adatközlésre a Molnyija 1. osztályú távközlő szputnyikok szolgáltak. Ennek a kísérletnek az eredményeit is felhasználjuk a továbbiakban.

A Vlagyimir Satalov parancsnoksága alatt álló Szojuz űrhajóraj repülése 1969 októberében nem csak kísérlet volt. Az űrhajósok számos tudományos, népgazdasági és űrhajózási kutatást, kísérletet és megfigyelést végeztek. A legérdekesebb kísérlet a légüres térben a súlytalansági állapotban — Valeri j Kubaszov által végzett — hegesztés volt. A többi kísérlet talán nem volt ennyire szenzációs, de az is mind érdekes és szükséges volt.

A HÁROM SZOJUZ repülés nemcsak lépcsőfoknak volt jelentős a huzamos ideig keringő orbitális állomás megalkotásának munkájában, hanem egészében véve is elő- relendítette az űrhajózást. A kozmosz meghódításának — c végtelen hegymászásnak — fontos eseménye volt.

Jurij Marinyin,

az APN I

tudományos kommentátora |

A GÁRDONY l-ÉVEOR- DUEÖ kapcsán egy olyan témára szeretnénk Irányítani kedves olvasóink figyelmét, amelyről eddig nemigen hallhattak.

Ki gondolná, hogy a film- szakemberek érdeklődése már a magyar filmgyártás őskorában is a nagy egri író felé Irányult. Az egri magányában elzárkózott Gárdonyit, a magyar sajtó egy je- 1 ességének, Damó Oszkárnak, — 1908-tól az ellenzékihaladó helyi lapnak: az Egri Újságnak felelős szerkesztőjének, s egyben az író egy mindeddig teljességgel mellőzött kebelbarátjának, — sikerült megnyernie.

Damó hamar felfedezte a celluloidszatag korszakalkotó jelentőségét. Az ő kezdeményező közbenjárása nyomán készítette el 1913. őszén a nagy francia filmgyár, az ECLAIR az első mozgófilmet Egerről, egy, a maga korában érdekes híradó- szerű képsor formájában, bemutatva a város korabeli nevezetességeit, az országos hírű szervita búcsútól, a nevezetes Fő utcai korzón keresztül, a várból körülpásztázott panorámák ópsorokon át a hajdani Érsekkertig,

Damó Oszkárt a korabeli sajtó nemcsak Gárdonyi barátjának, de egyenesen „ta- nltványá"-nak is ismerte és emlegette, gyakori vendég lévén otthonában, — sikerült rábírnia az írót, hogy ogy romantikus tárgyú elbeszélését: ALI RÓZSÁS KE RT - JÉ-t átengedje megfilmesítés céljára.

DAMÓ OSZKÁR kapcsolatai és utánjárása végül is gyümölcsöt érlelt. Megnyerte a francia filmgyártó 'vállalatot; az ECLAl R-t a film elkészítésére. Az akciót, a cég budapesti vezérképviselője, a jónevű Colussy Béla vezette. A filmfelvételek elkészítéséhez megszerezték a világhírű párizsi filmválla- latnál, a Caumont-nál tanult Adler Miksa közreműködését, A legproblematikusabb kéidés is minden bökkenő nélkül megoldódott: az ELSŐ MAGYAR FILMKOL- CSÖNZÖ VÁLLALAT, illetve igazgatója, Klein Sándor

(I.)

vállalta a film forgalomba- hozatalát és pénzelését.

A Gárdonyi-novellából maga a jótollú Damó készítette el a forgatókönyvet, szigorúan alkalmazkodva nz Író elképzeléseihez és ötleteihez.

A fllmfelvételekre lOli szeptemberében került sor, éppen azokban a hetekben, amikor a miskolci színház társulata Egerben vendégszerepelt, s így megoldották az első Gárdonyi-film színészeinek problémáját is. A film szereplői az akkor egyébként jóhírű Paiágyi- féle színtársulat legjobb erőiből verbuválódott. — Sőt az Ali rózsás kertje sce- nikai rendezői tisztét is színész, egyébként a film főszereplője, Doktor János, a török Ali megszemélyesítője töltötte be. A férjét megcsalt, hűtlen magyar asz- szony szerepét a szépséges Retteghy Margit, a csábító magyar orvost pedig Vidor József testesítette meg.

A filmfelvételek részben szabadtéren, részben pedig műteremben készültek. Az úgynevezett külső felvételek természetesen Eger városában történtek, kihasználva a minaret adta török hangulati lehetőségeket. De az anc’ornaktélyai hangulatos szépségű Mocsáry-kastély parkjában is megfordult a filmesek stábja.

Kutatásaimmal megállapítottam, hogy a műtermi felvételekre az országosan jó- hírű Rónai Hajnal, Széchenyi utca 6. szám alatti műtermében került sor.

ELKÉPZELHETŐEN óriási feltűnést érdeklődési keltettek az egri szabadtéri filmfelvételek, — akárcsak manapság. Hogy távol tudja tartani a rendezőség az érdeklődők tömegét, titokban tartotta az egyes felvételi színtereket. De amikor mindennek ellenére olyan óriási tömeg gyűlt össze egy-egy felvételnél, mely már komoly mértékben zavarta a filmesek munkáját, a sajtó útján kérték a rendezők, hogy „ha egyesek megtudnák, hogy mely helyeken készülnek a fölvételek, tartózkodjanak attól, hogy « munkálatoknál megjelenjenek, mert az ilyen munkává■ nehéz a rendfenntartás, ha pedig ez nincs, i fölvétetek sikere kétes”.

Hallgassák meg magát Damó Oszkárt, aki %y nyilatkozott. — s mii' ‘li korszerűen filmes alap ülésből! — a filmfelvéteiekivl:

A fárasztó próbák nyomán „már' elérkeztek álhoz a ponthoz, hogy a fölv ételeket nemcsak a drámai gördülé- kenység szempontjából kell bírálni, hanem a K JPSZE- RUSÉG szempontjából is. Es már ebben is nagv w'- lönbség mutatkozik a színpad és a film (természetesen a némafilm!) között. A színpadon a szóhali fontos szerep Jut, míg a filmen a szónak szerepe abszolúte semmi sincs, áruit a színész a színpadon szóval fejez ki, azt. a filmen gesztussal, arcjátékkal kell elvégeznie. . . ”

Ebből az alkalomból Egeibe látogatott a Miskolci Napló egy munkatársa, hogy interjút készítsen a filmszínészekké előlépett miskolci teátristókkal.

Retteghy Margit így nyilatkozott: „...Egerben csodaszép őszi napokon, szabadban felállított színpadokon (azaz díszletek között) a legnagyobb lelkesedéssel játszottuk végig a Gárdonyi- novella mozidarabját. Megloptuk napi pihenőnket es étkezési időnkéi: délelőtt

próbáltunk a színháznál, este játszottunk s napkelte es naplemente mégis ott talált a mozigép előtt, mosolyogva, frissen... Minden fáradtság dacára is... kedves időnk volt ez a mozijátszás. Esténként fáradtan hajtottuk álomra fejünket és aludtunk, mint a gyermek, míg megszólalt az autó tülkölése és mi robogtunk a szeptemberi reggeleken Tályára (helyesebben: Andornakra. a mai Andornaktálvára)... Ali rózsás kertje felé...”

DOKTOR JANOS IS NAGY lelkesedéssel nyilatkozott a Miskolci Napló hasábjain.

De illő, hogy felsoroljuk még azoknak a színészeknek a nevét, akik az Ali rózsás kertje című Gárdonyi-filmben szerepet kaptak: N.vu- lttssy Lajos, Császár János, Fenyő Sándor. Rátkav Sándor, Hamvai és Hamvamé.

(Folytatjuk)

V VVVVNA'\AA^\A/VVA/VVh./\A,AA/VVto ,

Fülöp /ónos;

NKUGHO

Olvasom, hogy valahol Afrikában évszázadok óta tartja magot egy különös népszokás: az eladó Iá nyolcai házasságkötés előtt egy, a törzs állal közköltségen fenntartott sajátos kis telepen helyezik el, ahol semmi más dolguk nincs, csak az, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a lehet í legkövérebbre hízzanak — lévén az „efi" és ,.ibibiótörzseknél a testsúly a legcsábítóbb asszonyi sikk, a dús háj a feleségek legfontosabb értékmérője.

Ha néprajzkutató lennék, minde t bizonnyal feltárnám e kelet-nigériai szokás ősl eredőit. Ha közgazdász lennék, elsősorban az érdekelne, milyen táplálék-fajtákkal érik el a legjobb ha.as- „nkugho"-! (ion nevezik efi és ibibió '' jn az említett leányhiti ; megvizsgálnám, vege.lek-- összehasonlító kísérleteket arra nézve, mi Jdbihs fittg, feataM

ara állandóan egy helyben fekszik, vagy napjában egy- szer-kétszer járkál is, s így tovább. Ha szexológus lennék azt kutatnám, vajon milyen okok terelték éppen ez irányba a kelet-nigériai fér- fiízlést: valahol tévútra került a „legyen mit fogni" egészséges erotikája? Vagy valamilyen elfojtott szerzési, birtoklási ösztön, a lehető legnagyobb terület feletti uralomvágy indulata mozgatja őket?

Se gazdasági ember, sem tudós nem lévén, a „nkug- ho"-t csakis hazafias, állam- polgári mivoltomban tudom megközelíteni, s mindezt végiggondolva arra a következtetésre jutottam, hogy a különös néphagyomány eredete — nálunk, magyaroknál keresendő, innen származhatott el a messzi Afrikába.

A közvetítés hogyanja számomra elhanyagolható, mellékes mozzanat, tipp elég utazónk járt Bihé-országtól Madagaszkárig annak idején, hogy poggyászukból elhul- lajtsák az evés kultuszának magvait...

... mert azt a mi szülőföldünk termettet mert aligha van még egy olyan ország a földön, ahol az evés ennyire az élet tengelye, gyújtópontja, aljája és ómegája lenne.

Gondoljuk csak el, van-e életünknek aiár egyetlen oly jelentős eseménye, amelyet ne egy gargantuai falatozás kísérne?

WMflgfld8WMfc keresztelőnk —• vagy névadó ünnepségünk —, születés- és névnapjaink, vasár- és ünnepnapjaink, évnyitóink és évzáróink, vizsgáink, érettségijeink, győzelmeink és vereségeink, jubileumaiiik, összejöveteleink, vendégeskedésein!:, házasságaink, nyugdíjazásaink, arany- és ezüstlakodalmaink —, de még halálunk is lakomát, bankettet, díszebédet, tort terem.

Legfordulatosabb mesénk a mindent felfaló kisgömböcről szól. Legdrámaibb novelláink egyikében halálra eszi magát a nincstelen paraszt. Népi bölcsességeink élén ez a mondás áll: „az a miénk, amit megeszünk’’.

Táplálkozásunk messzemenően egyoldalúbb annál a skálánál, amelyet termesztési lehetőségeink biztosítanak számunkra. A levestől a tésztáig zsírban úszik valameny- nyi eledelünk. Reggelire — étvágygerjesztőül —, féldeci pálinkával indítjuk a napot, vacsora után itallal nyomtatjuk le azt az adagot, amelytől egy aratóbanda is eltelne. Eszünk, eszünk — eszünk az érelmeszesedésig, az infarktusig, beleesszük magun- lcat a koporsóba.

Kelet-Nigérlában csak a menyasszonyok, s azok is csak jsgysssJigülc időszakában híznak. Nálunk állandó és társadalmi méretű a „nkugho".

Távol álljon tőlem, hogy megpróbáljam visszafelé forciberelevest és a. hajefinaká- sát; a Tanácsköztársaság korára való visszaemlékezés egyetlen árnypontját.: a

gerslit: a korombeliek gyerekkorából felrétnlő, cukorpótló melaszt, vagy a kuko- ricaprószát. Barátaim tanúsíthatják, hogy nem prédikálok sovány marhahúst, tejterméket és gyümölcsöt, miközben titokban dagadót, disznótorost, hájas tésztát tömök magamba. Nen\ is az evés ellen beszélek, hanem az ellen, hogy szokásból, udvariasságból, vagy virtusból lakjunk jól puk- kadásig. Hogy nemzeti méretekben hájasodjunk el.

S hadd tegyek hozzá meg valamit a kelet-nigériai hírhez — mert annak folytatása is van.

A kövér efi és ibibió menyasszonyokból ugyanis feleségek lesznek: hajlékony testű, izmos, munkában és vadászatban nyurgult férfiak feleségei, akik vággyal telve közelednek kerek asszonyaikhoz, azok pedig gyönyörű gyermekeket szülnek nekik.

A mi lányaink, asszonyaink nem kövérek, legfeljebb teltk irctúak. De mi, magyar férfiak, nem vagyunk elég nyurgáik. Meglehetősen elütünk az eszményi formáktól.

Saját jól felfogott érdekünkben ne elégedjünk meg tehát azzal, 1 hogy minden nők közül csak a háziasszonyoknak tetszünk, s őnekik is csak akkor, amikor elfogadjuk a kínálást!

Együnk tehát mértékkel; s ne feledkezzünk meg arról sem, hogy olyan korban élünk, amikor a tekintélyt inár nem a has tájékán méI