Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-24 / 251. szám
\ Bizalomért, bizalmat f HL UTÓBBI IDŐBEN Sflind többet hall róluk a köz vélemény. A párt- és a társadalmi szervek vizsgálják helyzetüket, szerepüket, megbecsülésüket. Az elein- zések, jelentések hol közép- kádereknek, hol középveze- tó.mek nevezik őket. Jobb megnevezést még nem sikerült rájuk találni — legalábbis a jelentésekben nem. A mindennapi életben a tsz-tagok brigádvezetöként, üzem- vagy üzemegységve- Be tőként emlegetik ókét. Nem véletlen, hogy munkájuk, magatartásuk az utóbbi időben előtérbe került. Szoros kapcsolatban van ez azzal, hogy a múlt év decemberében a Központi Bizottság határozatot hozott az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére. Korábban ugyanis, noha a szövetkezeti mozgalom kezdete óta nagyon fontos szerepet töltenek be a szövetkezeti gazdaságok életében, személyük, munkakörük valamiképpen háttérbe szorult. Ha a vezetésről esett szó. ez alatt csupán a tsz elnökét, főagronó- musát, főkönyvelőjét értették. Ahhoz, hogy egy-egy gazdaságban emelkedjék a vezetés színvonala, nem elegendő az előbbiekben említett néhány szövetkezeti vezető erőfeszítése, hanem minden szinten javítani keli az irányítást, az üzem- munkaszervezést. Ezt ismerték fel a pártbizottságok és pártszervezetek, amikor most gyakrabban és alaposabban vizsgálják a középvezetők munkáját, következtetéseket vonnak le, s meghatározzák a tennivalókat. Számos közös gazdaságban napjainkban sem tisztázottá középvezetők hatásköre és munkaköre. Furcsán hangzik ez. mert hiszen ezek a szakemberek, vezetők az év mindert munkanapját szorgalmasan ledolgozzák, munkájukról mind vezetőik, mind beosztottaik általában elismerően nyilatkoznak. Ez így igaz, de az is, hogy nincs még a szövetkezeti vezetők között olyan, akinek annyit kellene „nyelnie”, mint éppen a középvezetőknek. S ez éppen rendezetlen helyzetükből adódik. A szövetkezeti tagok kisebb-nagyobb csoportját irányítják, felelnek területükön a munkafolyamatokért, a termelésért. Ez a felelősség — helyesebben az önállóság — azonban a gazdaságok jelentős részében névleges. Az elnök, a fő- agronómus, vagy más vezető gyakran megkerüli őket. fejük felett ack utasítástokat. Ez a gyakorlat pedig sérti a brigádvezetők, üzemvezetők önérzetét, csökkenti önállóságukat. fékezi kezdeményezőkészségüket. Az a helyes, ha a szövetkezeti pártszervezetek segítséget nyújtana« ezeknek a problémáknak a megoldásához. Kezdeményezzék, hogy belső szabályokban határozzák meg egyértelműen feladataikat, jogaikat. Ha ezt sikerült elérniük, már ezzel is nagymértékben növelhetik a vezetés színvonalát. A szövetkezeti vezetők e rétege más szempontból is megérdemli a pártszervezetek fokozott figyelmét. Ezek a vezetők sajátos helyzetükből adódóan közvetlen kapcsolatban vannak a szövetkezeti tagokkal. A tapasztalat bizonyítja, hogy ez több mint egyszerű munkakapcsolat, mögötte a tagok odaadó bizalma van. Elsősorban azok nyerték el ezt a bizalmat, akik a tagság köréből nőttek, fejlődtek ki. I&v például azok, akik az egyéni gazdálkodás körülményei között is bizonyítottak hozzáértésüket. majd később a közösben szervező- es vezetőkészségüket. De mindinkább élvezik ezt a bizalmat a szövetkezeti tagokkal szót értő szakemberek is. A statisztika azt mutatja, hogy a középvezetők körében nagyobb a párttagok számaránya, mint az egyszerű szövetkezeti tagok között. Különösen vonatkozik ez az idősebb korosztályra' azokra, akik az átszervezés idején javakorabeliek voltak. A generációváltás időszaka azonban a középvezetőknél 1» elérkezett, Nagy számban mennék nyugdíjba, s helyükre fiatalok, jobbára közép- vagy felsőfokú iskolát végzett szakemberek kerülnek. Ezek a fiatalok ismerik a korszerű termelési eljárásokat, de kevésbé ismerik a szövetkezeti életet, a tagokkal való emberséges kapcsolat megteremtésének módjait. Amíg az idősebb korosztályú középvezetők kapcsolata a pártszervezetekkel is szoros volt, sajnos ez jóval kevésbé mondható el a munkába lépő fiatal szakemberekről. Kevés közöttük a párttag, de számosán a KISZ-szervezettől is távol tartják magukat. A pártszervezeteknek tehát figyelemmel kell kísérniük a vezetők körében is a gene- , rációváltás folyamatát, s azt helyes irányba szükséges befolyásolniuk. Gyakori, hogy a szövetkezetekben egy-egy új' szakember felvételénél csupán a szakmai képzettséget tekintik mércének. Olykor-olykor a pártszervezetek vezetőségei is __ megfeledkeznek arról, hogy a párt alapvető káderpolitikái követelményeit — politikai megbízhatóság, szakmai felkészültség, vezetőkészség — valamennyi vezető esetében érvényesíteni kell. Könnyebb ez az idősebbeknél, de nehezebb az iskolából napjainkban kikerült fiatal szakembereknél, akiknek még nem volt módjuk bizonyítani. A párt káderpolitikái elvei nemcsak arra kötelezik a pártszervezeteket, hogy „megszűrjék” a jelentkezőket, közreműködjenek az általuk legalkalmasabbnak véltek kiválasztásában, hanem arra is, hogy neveljék, képezzék őket. A fiatal szakemberekkel való foglalkozásnak számtalan módja van, s ezért itt csak egy célravezető gyakorlatra szeretnénk felhívni a pártszervezetek figyelmét. Számos szövetkezeti gazdaságban meghonosították, hogy a nagy élettapasztalattal rendelkező, a szövetkezeti tagok bizalmát élvező brigád-, üzem- vagy üzemegységvezető mellé fiatal szakembereket osztottak be. Csaknem minden esetben bevezető államférfiak megnyilatkozásainak gyűjteményes közzétételét nemcsak a dokumentumérték, hanem a fejlődés, a problémák ösz- szeíüggéseinek láttatása is indokolja. A magyar kormány elnökhelyettesének, majd — 1967-től — elnökének harminc olyan beszéde, interjúja, cikke és felszólalása került a kötetbe, amely hű tükre'egy évtized gazdaságpolitikai tetteinek, s ugyanakkor összefoglalója a soron levő feladatoknak is. Ez a tiz esztendő változásokban bővelkedő időszaka volt hazánk gazdasági — s természetesen társadalmi — életének, hiszen ekkor kristályosodtak ki az irányítási rendszer reformjának keretei, fogalmazódtak meg alap- eivei, majd magára a végrehajtásra is sor került. „A gazdasági mechanizmus reformjával azt kívánjuk elérni, hogy jobban kihasználjuk a szocialista gazdaságban rejlő lehetőségeket, a vállalati és allami érdekek egysege szorosabb legyen, gazdasági fejlődésünk üteme kedvezőbbé váljék” — mondtatta a többi között az ország- gyűlés 1986. júniusi ülésén Fock Jenő. 1970. októberében, ugyancsak parlamenti felszólalásában már megállapíthatta : „Népgazdaságunkból a tervszerűség fokozódott, jobb az összhang a termelés, a szükségletek között, az igények kielégítésére nagyobb gondot- fordítanak* mint azbizonyosodott, hogy ez jó iskola a kezdő szakemberek számára. Megtanulják tisztelni, becsülni a vezetésükre bízott szövetkezeti tagokat, s azoknak is módjuk van megismerni leendő vezetőiket. A mezőgazdasági nagyüzemekben is rá térnek az iparszeré termelésre, a korszerű állattenyésztő telepeken, a növénytermelésben a gépesített folyamatoknál különös hangsúlyt kap az üzem- és munkaszervezés. A termelőszövetkezetek többségeben ma már felismerték, hogy . korszerűen termelni jól felkészült szakemberek nélkül nem lehet. Ezért növekedett meg számuk, s nő napról napra. Az iparszerű termelés azonban nem szabad, hogy hátrányosan megváltoztassa a vezető és vezetettek emberi kapcsolatát. A szigorúan megkövetelt technológiai folyamatok nem ronthatják a szövetkezeti mozgalom kezdete óta meghonosodott elvtársi, baráti kapcsolatokat. Ellenkezőleg, nagyobb a figyelem, pontosabb a technológiai betartása ott, ahol a beosztottak ismerik és becsülik közvetlen vezetőjüket. De az is igaz- többet kérhet a vezető azoktól, akik tudják, hogy vezetőjük együtt él, együtt érez velük. Sajátos vonása a mai falusi életnek, hogy az emberek közötti kapcsolatok nem szűkülnek le csupán a munkában eltöltött időre. A szövetkezeti gazdák elvárják, hogy gazdasági vezetőjük mindenben megossza velük gondját, örömét. Napjainkban ezt úgy mondják: a szakember egyben legyen közéleti, társasági ember is. Szaktudása mellett nagyobb politikai, kulturális felkészültségével segítsen a falu életének emberibbé formálásában. Ezt előmozdítani, e folyamat útját egyengetni elsőrendű feladat a mai falusi pártmunkában. előtt, jóval kevesebb termék hiányzik, mint korábban”. Következetesség, a korábban meghatározott teendők végrehajtásának számonkérése, a tapasztalatok rendszeres elemzése jellemzi a párt gazdaságpolitikáját. E politika nem kerüli el célok és tények szembesítését, sőt rendszeressé teszi azt. Az ország- gyűlés ülésén elhangzó beszámolók, a párt központi lapjában és elméleti folyóiratában megjelenő cikkek jó alkalmat kínálnak arra Fock Jenőnek, hogy a megtett út fölmérésével egy időben az előttünk álló szakasz fontosabb állomásait is megjelölje. 1964. márciusában például — a Pravdában és a Népszabadságban egy időben megjelent írásában — így fogalmaz: „A szocialista nagyüzem adta lehetőségek kihasználását a mezőgazdasági termelés iparosításával, gépesítésével és kcmizálasával akarjuk elérni.” S ha visszaemlékezünk, akkor azt látjuk, hogy a harmadik ötéves tervben — 1966 es 1970 között — a mezőgazdaság minden korábbi időszakánál többet mondhatott magáénak a beruházásokból, tehát az elv gyakorlati formát öltött. Fentiekhez hasonlóan követhetjük nyomon a termelékenység növelésére, a termékszerkezet korszerűsítésére, a tervezés megjavítására irányuló erőfeszítéseket. Különösen ez utóbbi kap nagy hangsúlyt — ». part v esető Szovjet vendégelt Egerben A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Közgazdasági Intézetének delegációja D. A. Allacliverdjannak, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatóhelyettese vezetésével vasárnap Egerbe látogatott. A vendégeket elkísérte útjukon dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, valamint Zala Júlia, a Gazdaságkutató Intézet igazgatója is. Egerben Barta Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára fogadta a vendégeket és adott tájékoztatót megyénk gazdasági helyzetéről. — a A MÁV gyöngyösi Kitérőgyártó Üzemében 320 KISZ- korosztályú fiatal dolgozik. Ez azt jelenti, hogy az üzem dolgozóinak több mint az egyhannada huszonhat évesnél fiatalabb. S ez a tény alapvetően meghatározza az üzemi vezetők egyik feladatkörét: az ifjúmunkásokkal való megfontolt törődést. — Nem lehet nem észrevenni, hogy az utóbbi években az üzem szinte teljesen megfiatalodott. A különböző munkaterületeken ugyanis egymás után állnak be az idősek helyére a friss lendületű, képzett, vagy éppen tanulni vágyó fiatalok. Ez a helyzet viszont óhatatlanul egy alapos és körültekintő vizsgálatra, felmérésre, s természetesen a megfelelő intézkedések megtételére ösztönzi a termelésért, a dolgozókért felelős vezetőket — vélekedett a téma felvetéseszerveinek álláspontját közvetítve — a miniszterelnök beszédeiben cikkeiben, így például abban a hosszabb írásban, amely a Társadalmi Szemle 1967. novemberi számában jelent meg. A tervezés tökéletesítése, a nemzetközi munkamegosztásba való fokozódó bekapcsolódás, a szocialista országokkal, s elsőként a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk bővítése mindmind olyan témakör, amely rövidebb és hosszabb távra szóló teendőket egyaránt magába foglal. E teendők megjelölésekor a sorrend módosulhat, de az elvi alap szilárd, változatlan. Erőteljes hangsúlyt kap ez — csupán egyet említve — az 1970. februárjában megtartott országos agitácios és pröpagan- datanácskozáson, ahol a kormányfő 60, a részvevőktől előzetesen összegyűjtött kérdésre felelt. A könyv e legterjedelmesebb anyaga egyébként is jő bizonyság arra, hogy nincsenek „kényes” kérdések, a párt politikája — legyen szó az állami költség- vetés deficitjéről, különböző árproblémákról, esetleges közigazgatási reformról — nem a kinyilatkoztatásokra, hanem a lényegi vitákra, a .mélyreható elemzésekre, a realitások kiemelésére alapozza a döntéseket. Fock Jenő beszédeinek és cikkeinek gyűjteményét a Kossuth Könyvkiadó jelentette IUC& Miszáwo Ottó A rövid városnézés és a műemlékek megtekintése után az andornaktályai Eger- völgye Termelőszövetkezet magasművelésű szőlőtábláit nézték meg, ahol Czifra Miklós, a termelőszövetkezet elfiatalok az kotr az üzem főmérnöke, Szabó László. — Ennek az ösztönző hatásnak köszönhető tehát, hogy a kitérőgyártó üzemben már jóval az ifjúsági törvény megszületése előtt megindult a fiatalokkal való törődés újszerű folyamata? — Feltétlenül. Az üzemben ugyan hagyományai voltak az ifjúság, valamint a gazdasági és a politikai vezetés jó kapcsolatának, mégis sokat jelentett e téren a már említett üzemi fiatalo- dás. Az ifjúsági törvény megalkotása természetesen elősegítette ezeknek a kapcsolatoknak a szorosabbá válását, de ami fő: behatárolta a tennivalóinkat, utat nyitott a lehetőségek jobb kihasználására üzemi szinten is... — Mit ért konkrétan ezen a kitérőgyártó üzem esetében? — Azt például, hogy létrehozhattuk az ipari tanulók műhelyét, ahol alaposan megismerhetik a fiatalok a szakma fogásait. S hogy ennek van eredménye, mi sem bizonyítja jobban, múlt az, hogy a 27 tanuló közül 19 itt maradt az iskolák befejezése után is. Vagy a másik példa: jutalmazni tudunk a jó termelőmunkáért éppúgy, mint a mozgalmi tevékenységért. Hatására megnövekedett a kiváló ifjú mérnök, közgazdász, technikus és szakmunkás mozgalom keretében beadott pályaművek száma. S az ezekben kidolgozott elképzeléseket hasznosítani lehet a hétköznapok során. Ezen túl az idén például négy fiatal külföldi jutalomüdültetéséhez járultunk hozzá ezer-ezer forinttal, több alapszervezeti KISZ-ve- zetőt megjutalmaztunk, de 4—400 forinttal ismertük el a 15 éves mozgalmi munkát. Jövőre már a Velencei-tó partján pihenhetnek az üzem fiataljai, akik munkájukkal kiemelkednek a többiek közül. — De az is a lehetőségek kihasználását jelenti, hogy anyagilag is támogatni lehet a munkájukat. Az idén például 12 ezer forintot kapott az ifjúsági szervezet. S itt van a fiatalok vezető beosztásba való helyezése: KISZ- fiatal például a felépítményi üzemegység vezetője is... Azt Íriszem, ezek a példák önmagukért beszélnek. Az ifjúm unkásokkal beszélgetve kitűnt, hogy az üzem főmérnöke által vázolt kép reális. A felsoroltakat minden különösebb fenntartás nélkül aláírják valamennyien, élükön az ifjúsági vezetőkkel. Az üzem tehát nem szűkmarkú, megad a fiataljának mindent, ami az ő esetükben — az üzem ugyanis nem önállóan gazdálkodó vállalat — adható. De vajon mit adnak a fiatalok, tesznek-e valamit az üzemért? Medve La jos, az üzemi KISZ- szervezet csúcs titkára szinte fKärtit » kérdési,. mert g»,**»nöke kalauzolta a vendégeket. Felvételünk a termelőszövetkezetben tett látogatás során készült. üzemért natok alatt sorolja a végzett és a tervezett munkát: — Természetesen a jó kapcsolattartáshoz arra is szükség van, hogy aktívan támogassuk az üzemi feladatok végrehajtását. Az alapszervezetek tagjai négy ifjúsági brigádba tömörültek, s megalakították a KISZ szocialista brigádokat. Azt a célt tűzték maguk elé, hogy a lehető legjobb tudásuk szerint dolgoznák. Ezenkívül 1400 óra társadalmi munkát ajánlottunk fel, egyebek között a Metró-építésnél szükséges alépítmények elkészítésére — e terület fölött védnökséget is vállaltunk —, aztán ott voltunk a déli darupálya teljes átépítésénél is. — Az üzem lehetőséget ad a tanulásra. Ennek eredményeként jelenleg a KlSZ-ta- gok hatvan százaiéira tanul: ki üzemi tanfolyamat végez, ki pedig a MÁV speciális továbbképzésében, mások viszont a közép- és a felsőfokú oktatásban vesznek részt. — Lényegében a vállalások teljesítése az alapja a szoros és a jó kapcsolatnak? — Egyebek között ez is. A másik pedig az, hogy nálunk komolyan veszik az üzemi négyszög elvének a betartását. A KISZ-vezető helyet foglal a tárgyalóasztalnál, ha bármilyen lényeges kérdésről esik szó. Sőt felelősségteljes munkát bíznak ránk. legutóbb például mi „zsűriztük” a fiatalok munkaverseny-fel- ajánlasainak a végrehajtását. Elfogadják tehát az önállóságunkat, s nem szabják ki kategorikusan a teendőinket. Ezeket mi tervezzük be magunknak... — Milyen teendők várnak a KISZ-fiatalokra a következő hónapokban? — Egy kommunista vasárnapot tervezünk október 28- ra. A műszákért járó összeg egy részét a vietnami alapra fizetjük be, a másik részt pedig a városi bölcsödé építésére ajánljuk fel. Emellett felajánlottuk a segítségünket a Város az ifjúságért, az .ifjúság a városért akcióhoz: az ország negyedik erdei tomakertjének a tervdokumentációit késsd tj ült el társadalmi, munkában. Az ősz folyamán még egy kiállítást rendezünk a VIT fiataljait, fogadó német ifjúság életéről, munkájáról. Van tehát teendőnk, s ezeket a feladatokat csak az üzem vezetőinek a segítségévéi tudjuk elvégezni. Ők pedig támogatnak bennünket. Mindehhez felesleges kommentárt fűzni. Egy viszont tény: hasonló összefogás más üzemben is elkelne. Szilvás István MwmmGb 1973, október Zi„ ksüsf Mihók Sándor Fock Jenő: A szocializmus építésének gazdaságpolitikája Beszédek és cikkek, 1963—1972 (Kiss Béla felvétele) Gyöngyösi példa A* üzem a fiatalokéi*!
