Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

HATVANI DANIEL. Doku m e h t ú m r e g éfiy ~ ELŐRE meg WKr _ '—If linn HUNI pgfdTOLT SZÁNDÉKKAL Harminchét Hogyan dolgozott Arany János? — Igen. Volt egy külön kis cicám. Piros masnit kötött tem a nyakára. — Ott nevelődött nálatok? — Igen. Mindenből adtam neki, amit én ettem. — És a kutya nem bán­totta a cicát? — Játékból néha megfogta a nyakát. — De, ha komolyan bánt­ja, mit csinálsz a kutyussal? — Megvertem volna, hogy ne bántsa. A pszichológusnő tesztraj­zokat mutat. — Mondd elt mH látsz ezeken! — Két fiú a ház előtt. Aa egyik kövét dob az ablakra, ez elszalad, a másik, aki ár­tatlan, az ottmarad. Kinéz az ember a házból és őt okolja. Később az arcképes teszi tek következnek. — Itt van nyolc fénykép, felragasztva. Válaszd ki kö­zülük azt a kettőt, aki rokon­szenves számodra. Aki jó em­bernek látszik, akihez őszin­tének lehet lenni. Hosszas tűnődés után a fiú rámutat az egyikre. De a másikat már sehogyan sem akarja megtalálná — Zolikám, muszáj! Pró-, háld megkeresni... — Talán ez — mutat egy. másikra. — És most azt a kettőt légy szíves kiválasztani, ame­lyik számodra a legellen­szenvesebb, amelyikkel még találkozni sem szeretnél. A fiú gyorsan rámutat két arcképre. És így megy ez még hét alkalommal- a rokonszenve­sekre nehezen, az ellenszen­vesekre könnyen talál rá. (Folytatjuk nevem volt r Uj magyar film jelenetében érzékelteti az igazságot: bár csak mások is megtették volna. A rendkí­vül érdekes ég hiteles jele­netek közül csupán egyet említek: Ságvári Endre ha­haladó szellemű polgári ér­telmiségiek segítségével kap­csolatot teremt a honvédség magas rangú tisztjeivel, s fegyvert kér tőlük az ellen­álláshoz. Az Andrássá lak­tanya gőgös parancsnoka, aki nagyon jól tudja, hogy a há­ború elveszett, hajlandó ugyan fegyvert adni, . de előbb listát kér az illegális mozgalom tagjairól... Izgalmas film a Harminc­két nevem volt. Bár a tragi­kus befejezést mindenki is­meri, mégis feszülten követ­jük az eseményeket. Érdekelt tanúk vagyunk egy történel­mileg fontos eseménynél, s mikorra vége a vetítésnek, nemcsak gazdagabbak let­tünk egy élménnyel, egyben tisztábban is látjuk egy bo­nyolult időszak összefüggé­seit. Ságvári Endre alakját Huszti Péter formálja meg. Bátor kommunista, okos ve­zető, játékra, heccelődésre mindenkor kész ifjú — ilyen emberi arcot mutat tel Huszti rokonszenves játéka. A líraibb szálakat Tahi Tóth László és Bodnár Erika képvi­selte, ők Ságvári barátait és harcostársait hozták ember- Ikozélbe. Jól oldották meg feladatukat a másik oldal képviselői, Bessenyei Ferenc, Latinovics Zoltán és Bánffy György is. Pécsi Sándor az áruló gyötrelmeit játszotta el, Töröcsik Mari pedig egy tö­rődött munkásasszony szere­pében villantotta fel sokszor látott tehetségét. !< Márkusz László — Otthon is volt macs­kád? két hatalmas, sötétzöld folt, ez az erős sugárzást ábrá­zolja ... Hirtelen volt a vá­lasz, amit adtam, csak úgy, kapásból jött, de tudom most is, hogy az nem lehet más, csak Hirosima és Nagaszaki. 19. Áramlatok a lélek mélyén Szabályos, sőt szabálysze­rű, hosszúkás alakú irodahe­lyiség. A sarokban mosdó­kagyló, csempézett falrészlet­tel, a közelben letakart író­gép. Kis, kerek asztal, rój-’ tos terítővei. A falon az AMD—65 M-es géppisztoly metszetes rajza. Szemben ve­le Lenin-portré, két színes fotó; fővárosi utcarészletek. Az ablakhoz közéi országos autótérkép. A hosszú tárgyalóasztal sarkánál ül Horváth Zoltán és dr. Főző Endréné, a kecs­keméti gyógypedagógiai is­kola igazgatónője, pszicholó­gus. Fát, állatot, embert, virá­got rajzoltat a fiúval. — Ha úgy érzed, nem si­került, újra kezdheted. Ereszd el magad, ne gondolj semmi­re, ami kellemetlen. Kiraj­zolod magadból g sok ide­gességet. Zoli kismacskát rajzolt. Bár, az inka ob egy hernyó­hoz hasonlít KILENCVEN évvel ezelőtt, 1882. október 22-én halt meg legnagyobb epikus költőnk, akit emlékbeszédében Gyulai Pál „a magyar nyelvművé­szet felülmúlhatatlan meste­rének” nevezett. Az évfor­duló alkalmából vessünk egy­két pillantást Arany János nyelvi alkotóműhelyébe! Költeményei nemzeti kin­cseink, ismerjük őket, de ar­ról általában keveset tudunk, hogy ez a nagy nyelvművé­szünk milyen igényes apró­munkával, milyen rendkívüli gondossággal formálgatta műveinek minden sorát. Ahogy állandóan kereste a művészi szándékainak legin­kább megfelelő megoldáso­kat, és szüntelenül javítgat­ta, amit írt; ez a kereső-al­kotó munkája nem kevésbé tanulságos nekünk, mint kész munkáinak nyelvi valósága. Arany kisebb költeményei legnagyobb részének első fo­galmazványa ma már nincs meg. Nagyszalontai éveinek verskéziratait meg sem igen őrizte, a későbbiek legtöbbje pedig Buda 1944—45. évi ostroma alatt elégett. (A na­gyobb elbeszélő költemények — a Toldi stb. —, kéziratai szerencsére megmaradtak, s a „kapcsos könyv” is.) Egyik legismertebb versének, a Családi körnek eredeti kéz­irata — tudomásom szerint —, ugyancsak ott pusztult, ide ennek rendelkezésünkre áll, még az első világháború előtti időből, a teljes hason­más kiadása: Ferenczi Zoltán adta közre a Magyar Figye­lőben. Ebben a három lap terjedelmű kézirata hason­másban jól megfigyelhetjük, hogyan dolgozott Arany Já­nos. A kézirat végén levő — s ugyancsak tőié származó —, keltezés szerint 1851. április 10-én írta a Családi kört. Akkor még Nagyszalontán lakott a költő és csaladja. Érdekes, hogy a tizenhárom nyolcsoros versszak közt egy sincs olyan, amelyben ne volna több-kevesebb szöveg­javítás az eredeti kézirat­ban. A vers először a Lo- sonczi Phönix című emlék­könyvben jelent meg, azután Arany János kisebb költe­ményeinek 1856. évi, kétköte­tes kiadásában — a költő to­vábbi szövegmódosításaival. „Pendül a kapa künn” — így kezdődött a kéziratban a hatodik versszak. Arany alighanem rossz hangzású­nak találta az egymás utáni két k betűs szót (kapa künn), mert az utóbbit áthúzva mást írt a helyébe: „Pendül a ka­pa most...” Fitet az apró nép [a hazaérkezett gazda csíkos tarisznyájában] —, ol­vassuk két sorral lejjebb. A kisebb költemények 1856. évi kiadásában már kutat van a népnyelvi fitet ige helyén. „Rettenve sikolt fel a mely- lyik belényúl: Jaj, valami ördög! az ám, valami... nyúl.” Ezen is változtatott a költő. (Megjegyzendő, hogy akkoriban még a régi he­lyesírást használta: a mely- lyik, és takarékosabban bánt a vesszőkkel, mint mai helyes­írásunk.) Az utóbbi sor második feléből ez lett: „vagy ha az nem, hát... .nyúl”; végül pedig: „vagy ha- nem, hát... kis nyúl”. A mutató névmás elhagyásával és a kis jelző betoldásával vált ennyire közvetlenné, kedvessé ez a sor. A KŐVETKEZŐ versszak végén arról olvasunk, hogy a munkából fáradtan hazatérő embert a felesége mosolyra deríti. Arany itt gondosan keresgélte, mi volna a leg­kifejezőbb alany ebben a mondatban. Az első változat; „Nyájas szókkal a nő mo­solyra deríti.” Azután a nő alanyból személyraggal és a névelő elhagyásával nője lett, majd neje, de a sor ele­jén levő jelzős határozót (nyájas szókkal) a költő ket­tős jelzőként az alanyhoz kapcsolta; „Nyájas szavú ne­je mosolyra deríti.” így je­lent meg a Losonczi Phönix- ben; később azonban Arany — megtartva a két jelzőt —, visszatért a nője formához, s ez lett a végső megoldás: nyajas szavú nője. A háziasszonyra utaló 01— 62. sor eredetileg így hang­zott: „Maga evett 6 már, a gyermek sem éhes, De a férj unszolja: »-gyér hát te is, édes!-« Nem tetszhetett Arany­nak, hogy négy egytagú szót írt egymás után (gyér hätte is) — kijavította erre: gyér közelebb. A 63. sor így kezdődött volna: Jobban; de a költő Rajz a fiatal Arany Jánosról. (MTI-foto: Reprodukció—KS) áthúzta az első szó -an rag­ját, s ilyen mondatot for­máit: „Jobb ízű a falat, mi­kor együtt esznek...” Utóbb azt is kihúzta, hogy mikor együtt, és ezt a személye­sebb kifejezést írta föléje: ha mindnyájan. „Czombot, szárnyat oszt az apró ked­veseknek” — folytatta, de nem volt megelégedve a versszak ilyen befejezésével. Nem érezte itt megfelelőnek az oszt igét, hiszen ételt osz­tani a gazdasszony szokott, nem a gazda. Az apró ked­vesek sem volt elég közvet­len, családias és kifejező számára; áthúzta a sort, és ezzel helyettesítette: „Egy- egy szárnyat, czombot ad a kicsinyeknek.” Még ebben is talált javítanivalót: a közöm­bös hangulatú, szürkének ér­zett ad ige helyett a szíve­sebb nyújt igét tette meg állítmánynak. A VERS többi részében, s Arany más műveiben is sok a szövegjavítás — ezek mind figyelemre méltó összetevői az ő alkotó munkájának. A szövegváltozatokban és a végtelenül gondos javítások­ban Arany János nyelvmű­vészetének eddig alig ismert forrásai buzognak föl. Dr. Pásztor Emil tokát, meg ilyesmiket. Kér­dezték, mire emlékeztet. Sorba, mindegyiket Kette nagyon megmaradt benne:::, a kilences, és a tízes. Az előb­bire azt mondtam, hogy az egy holdbéli, vagy az idegen bolygón lévő sáklahasadé­sik pedig hasonlít egy ten­geri élőlényre, mondjuk a medúzára, ami a csalánzók ■_ jciályához tartozik. De em­lékeztet a hirosimai és a na­gaszaki atomrobbanásra is. Látszik az atomíelhő és alat­ta a lángcsóva. Van a képen — Igen ... Arra gondol­tam, hogy mit csinálunk, ha elkapnak. — Pszichglógusnál voltak vizsgálaton? Mi volt ott a legérdekesebb? —•_ Festményféléket mutat­tak, fényképeiket Absztrak­kot ábrázol. Két ember ka­paszkodik a sziklafalban, tartanak valami tárgyat és felettük egy misztikus lény lebeg, olyan mintha szárnya is lenne, de egyúttal em­beri alakja is van... A má­Ságvári Endre történetét Sokan ismerik, de őt magát csak nagyon kevesen. A ke­vesek közül Hollós Ervin, az egykori barát és harcostárs vállalkozott arra, hogy a tör­ténelem visszapilantó szem­üvegén keresztül regénybe szője az ifjú forradalmár küzdelmét és emberi arcula­tát. A dokumentuniregény- ből Maar Gyula írt forgató- könyvet, a filmet Keleti Marton rendezte, operatőr Illés György. A Harminckét nevem volt munkásmozgalmi film. Hő- Bei kommunisták, antifasisz­ták, olyan emberek, akik 1944 nyarán tenni is akarlak valamit — és tettek is! — az országvesztő hatalom ellen. & természetesen fiatalok. Lelkesek, belevalók, akik tudtak harcolni és szeretni is. Keleti Márton filmjében éppen az a nagyszerű, hogy a hősöket sikerült megsza­badítani az évek óta raag- gatott héroszt tulajdonsá­goktól, s hús-vér emberek mozogtak a képsorokon, olyan jellemek, amelyek elér­hető távolságban vannak a mai fiatalok számára is. A film egyetlen nap törté­netét eleveníti fel, mondhat­nám, egyetlen akció köré: épül Az ellenálláshoz fegy­ver kell, és csak onnét lehet ! szerezni, ahol van, a hadse­Oszi tervek a dormándi ifjúsági klubban A Remenyik Zsigmond if­júsági klub egyik legutóbbi foglalkozásán — ezzel kez­dődött meg az őszi tervek megvalósítása — Farkas' Károly, a füzesabonyi járá­si pártbizottság munkatársa tartott tájékoztatót az idő­szerű külpolitikai kérdések­ről. A közel másfél órás elő­adást érdeklődéssel hallgat­ták végig a klub tagjai, akik ez alkalommal egyebek kö­zött megemlékeztek a Szov­jetunió fennállásának 50. év­fordulójáról is. Szerepelt az elmúlt foglal­kozások egyikén dr. Márkus Vera körzeti orvos előadása is. Ezen az esten a kamasz­kor egészségügyi problémá- : ival, gondjaival foglalkoztak az előadáson megjelent klubtagok. Nagy figyelem­mel kísérték végig Császár István érdekes útiélménye­it, amelyet Trabanttal Olasz­országban GÍmmel mondott el a közelmúltban. A dor­mándi fiatalok jelenleg egy irodalmi összeállításon dol­goznak, A műsort a tervek szerint a november 7-i falu- ünnepségen mutatják be az I ifjúsági . színpad tagjai. Kö­zös munlcatervükben szere­pel még több érdekes prog­ram megszervezése. így pél­dául a repülés történetéről és á lélektanról szóló előa­dás. 1012. október 22., vasa map regtől. És Ságvári felveszi a kapcsolatot azokkal a tisz­tekkel, akik valamilyen ok­nál fogva hajlandók az együttműködésre. A fegyver­szerzésnek ez az akciója per­sze nemcsak Ságvárit hozza közel a ma nézőihez, Keleti ügyesen felhasználja ezt a szituációt arra is, hogy hi­telesen, s a maga bonyolult ellentmondásaival ábrázoljon egy viharos időszakot. így csaknem a valóságnak meg­felelően látjuk az .illegális találkozókat, a csendőrök makacs és félelmetes nyomo­zását, az árulást és a bátor­ság és a leleményesség mel­lett érzékeljük a fel-fel buk­kanó félelmet is, amely bi­zony ott bújkált még a hő­sök cselekedetében is. Nem titkolt célja a film­nek, hogy emléket állítson a munkásmozgalom hőseinek. Azoknak az embereknek, akik tulajdonképpen nem is akartak hősök lenni. Élni akartak, de emberhez mél­tóan és azzal a tudattal, hogy megtették kötelességü­ket. Direkt módon nem vá­dol ugyan a film, de néhány Jó érzés az, ha megvan a lakás, mondjuk egy kétszoba- összkomfort... De ha épít­tet az ember, és én építtetni fogok, az is nagyon jó, ab­szolút kényelem, meg min­den ... Pénzem lesz, mert keresek, de abból is csak annyi kell, ami a boldogság­hoz elegendő. Több nem kell, mert az a züllés útjára visz. Tehát csak az kell, hogy legyen meg a lakás, a berendezés, a kocsi, és le­gyen meg a boldog családi élet. Ha kellő összeggel tu­dok kezdeni, akkor biztosan megállóm a helyem. De ha nem lesz pénz, akkor is be­bizonyítom, hogy leszek va­laki ... Persze, akkor nehe­zebb lesz. — Mit ér az emberi élet? — Az ember értékét nem lehet felbecsülni. Mert te­gyük fel, hogy a taxisofőr, amit a fuvarral keresett, an­nak nagyobb része az álla­mot illette meg. És ha élet­ben marad, akkor öt év alatt annyi összejöhetett volna, amiből egy ház ára is kite­lik. Szóval, egy lakásé... Akár nekem, akár másnak. — Tehát csak anyagiakkal mérhető? — Nem csak anyagiak­kal... Maradt egy kisgyer­mek is utána, aki most már apa nélkül nő fél. Neki is hiányzik majd az apja, mint ahogyan nekem hiányzott. Kapott-e vallásos neve­lést? — Nem kaptam. Anyám, talán, vallásos. De a munká­ja miatt ritkán van arra al­kalma, hogy eljárjon a temp­lomba. 'A/'- levelében, leg­utóbb azt írta, hogy sokat imádkozik értem. Én nem vettem komolyan a vallást soha. így mondogattam: „En kommunista vagyok, én nem járok templomba.” — Amikor vezette a ko­csit a nyugati határ felé, za­varta-e, hogy a holttest a csomagtartóban van?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents