Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-03 / 233. szám

A finn nyelv és a kultúra nemzetközi tanfolyama Finnországban az idén is megrendezték & finn nyelv és kultúra nemzetközi tan­folyamát a lappeenrantai nyári egyetemen. A magyar —finn kulturális egyezmény a kölcsönösség alapján lehe­tővé tette, hogy a finn ok­tatásügyi minisztériumtól kapott egyhónapos ösztön­díjjal részt vegyek ezen a nyelvtanfolyamon. Finnül (negyed évszázaddal ezelőtti) egyetemista korom óta ta­nultam. de jóformán csak könyvekből, s a finnek ha­zájában eddig sohasem iár- fam; így nagy izgalommal készülődtem az útra. Egy másik magyar ösztön­díjassal: dr. Andrásíalvy Bertalannal, a Dunántúli Tu­dományos Intézet munkatár­sával szálltam fel Budapes­ten a varsó—leningrádi re­pülőgépre. Leningrádból vo­naton jutottunk el a finn határállomásig (Vainikkalá- ig), onnan pedig autóbusz- szal Lappeenrantába. Mint­egy ötvenezer lakosú város’ ez, a finn—szovjet határ és a híres Saimaa-csaíoma kö­zelében. Résztvevők tizenhat országból A finn nyelv és kultúra nemzetközi tanfolyamának ez évi halgatói (nők és férfiak, fiatalok és idősebbek) tizen­hat országból jöttek össze. A legtöbben — tizenegyen — Magyarországot képvisel­tük. A magyar ösztöndíja­sok többsége egyetemi hall­gató volt vagy pedig az egyetemet nemrég elvégzett fiatal tanár. Svédországból tízen, a Szovjetunióból he­ten, Angliából, Lengyelor­szágból és a Német Szövet­ségi Köztársaságból hatan- hatan érkeztek. Jöttek ezen­kívül résztvevők Bulgáriá­ból, Hollandiából. Olaszor­szágból, Kanadából, Norvé­giából, Franciaországból, Ro­mániából, a Német Demok­ratikus Köztársaságból, Cseh­szlovákiából és az Ameri­kai Egyesült Államokból. Az összesen mintegy hat­vanöt hallgató legtöbbje ko­rábban is járt Suomiban (így nevezik hazájukban a fin­nek!), ők máj' a tanfolyam kezdetén is jól tudtak fin­nül. A tanfolyam vezetősége magánházaknál helyezett el bennünket. (Nyáron sok a kiadó lakás, mert a rövid finnországi nyarat a finnek valamilyen tóparti nyaraló­ban vagy utazva külföldön töltik.) Az első éjszakákon — július második felében — nehéz volt aludnunk a szá­munkra szokatlan világos­ság miatt: nyáron Lappeen- rantában csak néhány óra az éjszaka, s akkor is kevés­sé merül a nap a látóhatár alá. Hétköznapjaink Első munkanapunkon négy gyakorlati csopoi'tba osztot­tak bennünket, s ettől kezd­ve mindennap, rendszerint délelőtt 16—17-es létszámú csoportokban vettünk részt a nyelvi laboratóriumban a háromórás nyelvgyakorlato­kon. A nagy előadásokon délután, együtt voltak a négy csoport tagjai, néha azonban — nyelvi vagy iro­dalmi érdeklődésünk szerint — választanunk lehetett két egyidejű előadás közül. Az előadások (mint a gyakorla­tok is) teljes egészükben finn nytlvűek voltak, s a következő témákat ölelték föl: A Kalevala és a nép- költészet Kelet-Finnország kultúrája, A finn nyelv szó­kincsének története, A finn nyelv jellemző vonásai, A finn irodalom, A finn nyelv­járások. A finn zene. A finn irodalmi nyelv születése és fejlődése. A finn nyelv vizs­gálata, A finn építőművé­szet. Tanfolyamunkat Pertti Virtaranta professzor, a hel­sinki egyetem tanára vezet­te, s néhány előadást is Ő tartott. Találkozás külföldi fiun nyelvtanárokkal Három és fél hetes tan- folyamuhk idején rendezte meg Lappeenrantában a finn oktatásügyi minisztérium azoknak a tanároknak a ta­lálkozóját, akik külföldi egyetemeken tanítják a finn nyelvet, Velük is alkalmunk volt megismerkedni és be­szélgetni. Közülük többen a magyar nyelv, a magyár kultúra iránt. is melegen érdeklődnek. Több olyan volt köztük, aki már Ma­gyarországon is járt egy-két alkalommal. így például He- li Ailio, aki a finn nyelv el­ső lektora a londoni egyete­men. Elmondta nekem: épp most készül ismét Magyar- országra, hogy itt részt ve­gyen a -magyar nyelvészek II.' nemzetközi kongresszu­sán. Tanfolyamunk résztvevőit és a finn nyelv külföldi ta­nárait a finn oktatásügyi minisztérium közös vacsorán fogadta a lappeenrantai Pat­ria Szállóban. Móra Ferenc annyit és oly szívesen élt-doLgozotl az al­földi kisvárosokban, hogy nemcsak megismerhette, de ki is figurázhatta a dohány- füstös kaszinókban, a fon­toskodó tanácskozásokban megforduló, _ a nevetségesen önző és a gyerekes nagyké­pűség álarcát hordó helybeli nagyságokat: a szenátor-ura- ságokat, akik a köz ügyét szívesen összekeverték ma­gánérdekeikkel. A Móra-el- beszélés. a Harkabusz, a fi­lozófia doktora Kazán István televízióra alkalmazásában és rendezésében nagy sürgés­forgás egy fiatalember körül, aki" megjelenik, alig szól né­hány szót, „csak tartja ma­gát”, s miután mindent meg­értett a lányos apák szánal­mas erőlködéséből, győz. Ez a győzelem azonban keser­nyés ízű — legalábbis a né­ző számára —, mert a vasút­állomáson történő várakozás felfokozott izgalmát nem kö­veti az az egetverő- robba­nás, amely lélektanilag indo­kolt, hiszen az összes család­apák, érdekelt és felültetett lányaik odasereglenek, a ti­tokzatos és nagy pillanatra, amelyben midenki megcsa­latkozik. Kivéve a tanárt, aki bájos felesége és két gyer­meke társaságában megdicső- ül — önmaga előtt. Móra kajánkodó hangját a narrátor Zenthe Ferencnél érezzük leginkább. A képek itt-ott mintha csak illusztrál­ni akarnák a közbeszóló, vagy éppen előreszaladó han­got. Kazán István a derű ol­daláról fogalmaz, csak annyi rosszmájúságot keverve a ké­pi fogalmazásba, amennyit a téma elbír. A színészek közül a komikai készséggel ren­delkező Schütp Ila, Greguss Zoltán, Körmendi János, Nagy Anna és Várhegyi Te­réz alakítását emelnénk ki, ★ A Zenés tv-színház meg­nyitóját láthattuk-hallhattuk szombaton este. A sorozat el­ső bemutatója előtt még in­terjú is hangzott el, hangsú­lyozva azt a szándékot, amely a tv-opera mögött rejlik. Mi is felfokozott érdeklő*, déssel vártuk a tv-opera mil­lióknak szánt műfaját. Nem kívánunk most visszautalni az elmúlt években látott tv- operettekre, azok műfajbeli problémáira: annyi minden­esetre nyilvánvaló, hogy az újdonság keresése, a zenés műfaj önmagára találásának kutatása, mindenképpen tisz­teletre méltó törekvés. • Lendvay Kamilló operájá­nak a szövegét Karinthy Fri­gyes nyomán Devecseri Gá­bor írta. A Karinthy-írás, annak naivan szellemes tör­ténete hozzátartozik a nagy névettető ajándékaihoz, ame­lyekkel elmondta véleményét a világról, az emberekről, az emberi gyarlóságokról, ' Ka­rinthy ötletei azonban azzal is hatnak, ahogyan azokat megírta. A hangsúlyok, a sza­vak dallama, a szórend és sok minden szolgálta nála a nevettető-elgondolkodtató ha­tást. Karinthy nyelvén, for­dulatain már Devecseri Gá­bor lírai átdolgozása is. vál­Móra Ferenc Karinthy Frigyes Tamási Áron toztatott. hogy azután a ze­ne, Lendvay Kamilló dáliá­inál, zenei jellemzései telje­sen átkeltsék a közismert sza­tírát. A néző-hallgató olvas­mány-élmény any aga olyan erős korábbi képzetei any- nyira befolyásolják, hogy most, az operában mindent kissé lassúnak talál. Pedig itt a zenében min­den jellemzés, minden előké­szítés megvan. A képek is hí­ven követik-közvetítik azt a folyamatot, amely a végki­fejletig visz. Mintha mégis a Géniusz egy kicsikét lema­radna ebben a zenei feldol­gozásban azoktól, akikre a szatíra mérges leve zúdul: az államtitkár, a tanácsos, a miniszter és a költő aktívab­ban vesz részt ebben az igaz­ságtevésben, mint az a Gé­niusz, aki elindít mindent. Igaz, a drámai akciót még a zenés színpadom is halasabb és hatásosabb leírni, mint az író agyában megfogant ötle­tet, annak ravaszságát érzé­keltetni Lendvay. Kamilló műfaj - nyitása indokolt, a zeneszer­zőnél minden készen áll egy új műfaj megteremtéséhez. Vámos László rendezése igyekezett a játék törékeny egyensúlyát biztosam kézben tartani. Lukács Ervin a Ma­gyar Állami Operaház zene­kara élén kitűnően szólaltat­ta meg a zenei jellemzéseket. Bende Zsolt, Sólyom Nagy László, Sudlik Mária, Udvar- dy Tibor, Nádas Tibor, Pál- cső Sándor kellemes estét szereztek a tv szombat esti közönségének. Nem lehet hallgatni Zaum Eva Tamási-adaptációjáról: Világló éjszaka címmel négy Tamási-elbeszélést vitt kép­ernyőre. Korábbi rendezései alkalmával is megállapítot­tuk már, hogy Zsurzs Éva rendkívül fogékony a lírai szövegek iránt. Ügy érezzük, a rendezőt megihletik az ol­vasott szövegek és mire a hő­söket a képernyőre viszi, már mind-mind birtokolják ar, író lelkét és azt a hamvas lírák amely oly megejtően árad Zsurzs Éva alakjaiból. (farkas) Dr. Pásztor Emil Bő választék várja a filmszínházakban a gyerekeket Az év hátralevő hónapjaiban bő választék várja a gyer­mekeket, fiatalokat a filmszínházakban. Az általános isko­lások kis kortársuk, Nasztya történetén derülhetnek, ha megnézik a „Jaj, ez a kislány!" című szovjet filmet. A tizen- és huszonévesek számára is bőséges a kínálat. A „Harminckét nevem volt” e magyar filmet Keleti' Márton rendezte, a főhős figuráját Ságvári Endréről mintázták, akit Huszti Péter kelt életre. A szovjet filmek ünnepi bemutatói is számíthatnak az ifjúság érdeklődésére. A ..Felszabadi!ás IV. és V. része a második világháború utolsó szakaszát hitelesen és izgalma­san rekonstruáló' történelmi alkotás. A „Katona visszatéri a frontról” című film egyszérűeri, emberien beszél sorsokról, háborúról és békéről. A Joe Min balladája a svéd Bowider- berg filmje, az első protestsong-énekes életéről és haláláról szól. A balladát a világhírű Joan Baez énekli. A tizenévesek problémáiról szól a „Mi, elveszett lányok” című csehszlovák film, amelynek főszerepét a nálunk már jól ismert Jarka Schallerova játssza. Az „Ellopott csata” kalandos, kosztü­mös NDK film. A fiatalok érdeklődésére különösen számít­hat az „Utazás Jakabbal” — Gábor Pál filmje. 2. pót kapott, ezt Állampusz­tán le is . töltötte. Hazajött, de még mielőtt elhelyezke­dett volna, -betört egy ta­nyába, onnan elvitt egy tás­karádiót, kevéske szalonnát meg kenyeret, újból „elkö- tött” egy biciklit, kiment vé­le a solti betonútig, s ott- » hagyta. Betört egy másik ta­nyába is, onnan egy üveg bort emelt el, s néhány to­jást. Nem mert hazamenni, nyár volt, az erdőben búj­áéit. Amikor kézrekerült, a Horvitlliék (talmijai A tanya, amelyben Hoi- váthék laknak, szolgálati la­kás, az Izsáki Állami Gazda­ságé. Egybekelésük óta ez már a hatodik hely, hét éve költöztek ide. De a többi ta­nya is itt volt, sőt, amit le nem bontottak, itt van kél- kilométeres körzetben, az ágasegyházi üzemegység te­rületén, illetve peremén. Horváth János idevalósi születésű. Bár 1948-ban. ami­kor megnősült, az ágasi ta­nyavilág még Kecskeméthez tartozott. Cselédlegény volt a Platter-uradalomban. Fe- . lesége tiszakécskei születésű [ — két évvel idősebb nála —, ütt volt szolgálólány. Az uradalmat államosítot­ták, ők maradtak a gazda­ságban. Ha akartak sem , tudtak volna mozdulni, kö- | itötte őket a lakás, amelyet I (szegényes, szedett-vedett bú- | Horzattal sikerült berendez- | ni, s a gyerekek is jöttek ' egymás után. Horváth Já­nos brigádmunkás volt. a szőlő és gyümölcsös műveié­W£, október 8„ kWM séhez osztottak be, többre nem is vágyott, felesége a jobb módú ágasi . gazdák sző­lejéből vállalt el nyaranta egy-egy holdat. Öt elemit végezlek mind­ketten. János, a legidősebb fiú, az egybekelésüket követő esz­tendőben, István 1952-ben, Zoltán 1955-ben született. Ezt követően, 1956-ban még egy kisfiú született, de az pólyás korában megfulladt a füstben, amikor nagyobb testvérei — egyedül marad­tak a lakásban — kihúzták a parázzsal telt rostélyt, s meggyulladt a bekészített tűzrevaló. Ez az ellenforra­dalom napjaiban történt. Később, az 30-es évek végén, illetve a 60-as évek elején született a két kislány, Aran­ka és Margit. Türelme a tanuláshoz Já­nosnak nem volt, s aho­gyan az apja mondja: a fe­je sem fogott. A nyolcadik­ban megbukott, pótvizsgát sem tett. Elment Dunaújvá­rosba, kocsirendezőnek a vasúthoz. Itt majd másfél évig volt. Munkásszálláson lakott. Innen kizsuppolták, mivel pénzét elkártyázta, s egyik társa zsebrádióját is ellopta. Hazajött. Apja mel­lett. az állami gazdaságban dolgozott, előbb mint gya­logmunkás, aztán mint foga- tos. Egy ideig takarmányos­rendőrök a tojáshéjakat megtalálták az erdőben, pár napon at János nyers tojá­son élt. Ekkor már egy évet kapott, amiből hét hónapot töltött le. ként dolgozott az Izsáki Sár- fehér Tsz majorjában. Gyakran ivott, bár az ital hatása nem látszott, meg raj­ta. Egyszer aztán, munka közben, a szőlőté'ola végén hagyott kerékpárok közül egyet ellopott. Aztán egy másikat is... A bíróságon, mint, fiatalkorú, teil Uona­Amikor innen hazajött, ígérte, hogy megváltozik. Mert odahaza szófogadó Vol' senkit meg nem bántól.. Volt több lányismerőse, bár komolyan egyiknek sem ud­varolt. Apja ajánlotta, nősül­jön meg, akkor majd lehig- r H. odaadia a . kiskonyhát is, olt ellakhatnak egy. da­rabig. János megígérte, hogy keres egy feleségnek valót. Az újságban az álláshirde­téseket böngészte. Szabadu­lását követő második hónap­ban bement Kecskemétre, a Volán-núl szeretett volna el­helyezkedni, jegykezelőnek, vagy kocsikísérőnek, de állí­tólag nem vették fel. Ami­kor hazaért, sírvafakadt. Ap­ja vigasztalta: majd beszél a brigádvezetővel, hogy ve­gyék fel oda, ahol ő is dol­gozik. Felvették: János szor­galmasnak bizonyult: fát metszett, " horolt, meg ami kellett. Ám egy ízben másik bri­gádhoz került. János tudta, hogy az öltözőnek is hasz­nált raktárban ott van az Izsákról átjáró Jakab Mi­hály motorkerékpárja. Ad- dig-addig kerülgette az épü­letet, míg nagy óvatosan be­ment, a motort , kitolta, s ujjai között két szög segít­ségével elindította. Felült, s mire a többiek észbekaptak, árkon-bokron túl volt. Vé­gigrobogott a hosszú beton­úton, a Solti erdő egyi dű- lőútján letért, a motor a sárban' lefulladt — otthagy­ta. Autóstoppal tért vissza, de otthon csak a kerítésig mert elmenni. Apja észre­vette, behívta. Mondta neki, hogy a körzeti rendőr már kereste, s ha megjön, men­jen be. Biciklire ült, be­ment. .. Ekkor már elmúlt húsz éves, így három évet kapott, jelenleg Sopronkőhi­dán van. A szülőket az eset elkese­rít üe. Otthon, esti újságol­vasás közben, Zoli megje­gyezte: — János jól tenné, ha nem is jönne ide vissza, amiért ilyen szégyent hozott a családra. Apja hümmö- gött, aztán az újságra bö­kött: — Mások még nagyobb bűnt is elkövetnek; Itt van, most olvasom, megint egy gyilkosságról írnak. Zoli fei- sóhajtott, csöndesen ennyit mondott: — Én olyat soha nem tudnék megtenni. Másodszori büntetésének idején János könyveket is vásárolt keresményéből. Mi­után ezeket kiolvasta, haza- küldözgette. így került Hor- váthékhoz Irwin Shaw Oroszlánkölykök, Verne Sán­dor Mátyás, Dymphna Cu- sach Hőhullám Berlinben, valamint Fekete Villám és Barcs Sándor A földgolyóról jelentem című könyve. Zoli mindegyiket elolvasta. Amíg a fiúk kicsik voltak, többször megesett, hogy ap­juk a pohár fenekére nézett. De nem randalírozott, nem hangoskodott, csendben ha­zament és szó nélkül lefe­küdt. Szeretett kártyázni és rexezni is. Még 1952-ben szakmunkás- vizsgát tett gyümölcskerté­szetből. öt évvel ezelőtt mo- torvézetői jogosítványt szer­zett, akkor vásárolta a Pan­nóniát is. Istvánnak Riga mopedje van. 1971 elején « gazdaság üzemegység-vezetője megkér­dezte a munkásoktól: kinek volna kedve a traktorostanio- íyam elvégzéséhez. Többen jelentkeztek, közöttük Hor­váth János is. Nyáron már UE—28-assal dolgozott, aztán Zetorra is ráülhetett, elbol­dogult a köves úton, a for­galomban is. Mint kertészeti munkásnak, havi 1500—2000 forint között volt a keresete, de mióta gépen ül, többet kap. Arra törekedett, hogy gye­rekei szépen, jól öltözze­nek és szakmát szerezzenek. Tudta, hogy ezt a faluba­és méltányolják. (Folytatjuk} ( i

Next

/
Thumbnails
Contents