Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-18 / 246. szám

Megyénk a hazai sajtóban 1972/9 Wategh Béla: ÜDÜLŐKÖZPONT AZ ALFÖLDÖN fNiv szava. 1972. szeptember 24. A kiskörei vízlépcső nem kizárólagosan öntözési céllal épül. Megvalósulása után ha­tással lesz az egész térség gazdasági fejlődésére. Az üdülési lehetőségekben sze­gény Alföld lakóinak üdülé­si igényeit Is kielégítheti majd. Az Építési és Város- fejlesztési Minisztériumban elkészült a Közép-Tisza vidé­ki üdülőkörzet regionális rendezési terve. Balogh Béla tömör cikkében ezt a tervet elemzi. A Kisköre és Tiszá­ba bol na között elterülő víz­tároló korszerű vízparti üdü­lési feltételeit teremti meg. A Tiszádé ras és Tiszaszőllős kö­zötti terület vadászatra is al­kalmas. Tiszafüredtől és Po­roszlótól északra madárrezer­vátum és természetvédelmi környezet alakítható ki. Az üdülőkörzet elosztó központ­ja Tiszafüred lesz. Több kör­nyékbeli községet üdülőhelyi jelleggel kell fejleszteni. A terv szól a szállás és férő­hely biztosításáról, vendéglá­tóipari és a kereskedelmi lé­tesítmények megvalósításá­ról, az üdülőkörzet közleke­dési vonalainak kiépítéséről. Meg kell valósítani a kör­zet fásítását, ki kell alakí­tani a kertgazdálkodást. A szerteágazó feladatok elvég­zése és koordinálása a me­gyei és községi tanácsok, va­lamint a létesülő Közép-Ti­sza vidéki Intéző Bizottság feladata lesz. Bárányt Imre: A ül. IRODA Népművelés. 1972. 9. szám. Hazánkban a társadalmi ünnepségek és az egyházi közreműködés nélküli szer­tartások széles körű elterje­dése megkövetelte társadal­mi és családi ünnepségeket szervező irodák felállítását. Erre vonatkozóan kormány- határozat is megjelent Me­gyénkben. elsőként Gyöngyö­sön alakult meg ez az intéz­mény, ma már Egerben is működik hasonló. A cikkíró­ja felkereste az iroda vezető­jét, akit® az eddigi tapasz­talatokról kért felvilágosítást. Az iroda vezetője elmondot­ta, hogy három fő hivatású munkatársuk van. Munka- kapcsolatokat építettek ki a különféle vállalatokkal és intézményekkel. Sikeresen működtek közre névadók, házasságkötések, gyászszer­tartások lebonyolításában. Ezenkívül számos társadalmi ünnepség. személyiigazol- vány-átadás. nyugdíjasbú­csúztató stb. szervezésében vettek részt. Eddigi munká­jukat a város lakossága, sőt azontúl is elismeréssel fo­gadták. A jövőben a művelő­dési központtal közösen meg­szervezik a szónokképző is­kolát. Igyekeznek bővíteni a községi szolgáltatások körét és javítani színvonalát. a háztartási munka KÖNNYÍTÉSÉÉRT Tanácsok Lapja. 1972. szeptember. A nők gazdasági és szociá­lis helyzetének javítását szolgáló kormányhatározat végrehajtására a Heves me­gyei párt-, és tanácsi szer­vek határozatai alapján a kiskereskedelmi vállalatok és szövetkezetek intézkedési tervet dolgoztak ki. A cikk­ben arról olvashatunk, hogy e tervből eddig mi valósult meg. Több új, nagy alapte­rületű önkiszolgáló üzlet épült, ahol bőséges áruválasz­ték van. Ezek az üzletek hoz­zájárulnak a vásárlási idő csökkentéséhez. Jelentős mértékben, bővült az élelmi­szer díjmentes házhoz szál­lítása. Bővítették az ipar­cikküzleteket, fejlődött a köl­csönzési tevékenység. Az ott­honi munkát könnyítő, tartós fogyasztási cikkeket árusító vállalatok növelték választé­kukat, nagy a kínálat a rész­letre is megvásárolható ház­tartási kisgépekből. Tehát megyénkben nemcsak intéz­kedési terv készült a kor­mányhatározat végrehajtásá­ra, hanem rövid idő alatt szép eredmények is születtek. Maksay Ferenc: EGER HŐSE Élet és Tudomány. 1972. szeptember 8. Ebben az évben ünnepel­jük Dobó István halálának 400. évfordulóját. Dobó Ist­ván neve és haditettei elsza- kadhatatlan kapcsolatban vannak az egri vár 1552-es ostromával. Városunkban gimnázium, termelőszövet­kezet, honvédlaktanya név­adója. Dobó István élete má­ig érvényes tanúságokkal szolgál, tevékenysége haladó hagyományaink legszebb lap­jaira tartozik. Maksay Fe­renc, neves történészünk ün­nepi cikkében Dobó reális ér­tékelését nyújtja. Rámutat arra, hogy az egri vár hős védőjének alakja kimagaslik a kor magyar íőurai közül. Nagysága abban rejlik, hogy egri várkapitánysága idején minden vonatkozásban alá tudta rendelni egyéni céljait az ország céljainak, s képes­ségeit a nép szolgálatába ál­lította. Személyes példamu­tatása, önzetlen hazafisága. nagyszerű szervezőképessége olyan erények, amelyeket a ma szocializmust építő em­bere is magáénak vallhat. Radnóti Edit: ŐSZ ELEJÉN, PÁRÁDON Népszava. 1972. szeptember 21. Párád község és a mellette elterülő Parádfürdő üdülő- és gyógyhely neve országosan ismert. A felszabadulás elölt a községet a hosszú, poros főutca, az elmaradottság jel­lemezte. Parádfürdő drága zártkörű üdülő- és gyógy­hely volt;. 1945 után a község és az üdülőtelep na^Y fejlő­désen ment át: de még ma is vannak megoldásra váró fel­adatok. Radnóti Edit ezekről írt. Párádon sok-sok új ház, villa épült, az udvarok és a közterületek gondozottak. Egy kultúrház és mozi létesí­tése azonban a jövő feladata. Parádfürdőt már közművesí- tették, korszerű a közvilágí­tás. Az egykori Károlyi-kas­télyban gyermeküdülő van. Ezenkívül különféle üdülők létesültek még itt. Hiányzik azonban egy nagy befogadó- képességű turistaszálló. Évek óta nem készült a telepről képes ismertető, a turistauta- 'kat jelző utcai térképeket ré­gen agyonmosta az eső. Szabó Iréné: FAFARAGÓ LÁNY HATVANHÉT VÉSŐVEL Népszava. 1972. szeptember 24. Az egri Agria Bútorgyár készítményei országszerte, sőt azop. túl is híresek. A bú­torgyárnak . külön fafaragó műhelye is van. Ebben a műhelyben számos fiatal ta­nulja e szép szakmát. A mesterséget elsajátítva aokan a gyárban dolgoznak tovább. Szabó Iréné, b cikk írója bizonyára az üzem hí­re nyomán jött el Egerbe. Riportjában egy fiatal fa­szobrász házaspár életútjá- róí számol be. A fiatalasz- szony három éve szabadult. Kiváló eredménnyel végzett. Férje ip nagyon szereti szak­máját. Hatvanhétféle vésővel dolgozik. Otthon szakkönyve­ket forgat, a fák életét kuT tatja. A gyár tehetséges fa­szobrászai munkáiban a régi egri kézműves hagyományok élednek újra. Szecskó Károly A tűzzománc képek hazai úttörője A tűzzománc ősi festészeti technika, amelyet a XX. szá­zad elején fedezett fel újra az európai képzőművészei. Hazánkban 8—10 éve kezd­ték felhasználni a tűzzománc sajátos lehetőségeit a mű­vészek. A tűzzománc felhasz­nálásának magyarországi út­törői közé tartozik Lörincz Vitus fóti festőművész is, aki 1964 óta foglalkozik tűz­zománc képek készítésével. Több kiállításon szerepelt munkáival. Nagy sikere volt legutóbb az 1971-es miskol­ci önálló kiállításának. Képünkön: a művész „Kendős lány” című alkotá­sa. (MTI foto — Király Krisztina felv. — KS) I /\A/VNAAA^ys/VNAA>V\AAAA/NA^A/VWV>AAAAAAAAA<^/VNA/VWWWWWWVWVWN Miért tűrjük? j Lassan nem tud az ember hová elfordulni, napjában > számtalanszor úgy tenni, mintha süket lenne, és nem hal- í lana semmit, annyira ellepi az utcát, a munkahelyeket, ? a szórakozóhelyeket a káromkodás és a durva í beszéd. És ha csak a „csudába” küldenék egymást > , e sport művelői, imgy azt mondanák „anemjójátl”, s ettől i > pillanatnyi mérgük lecsillapodna. Csakhogy nem erről < > van ám szó, hanem a féktelen drasztikumról, a trágár- i > Ságról! Legszembetűnőbben a kisiskolások és a kamaszok < > között szedi áldozatait a csúnya beszéd, de persze nem < > kíméli az éltesebb férfiakat sem. Sokszor úgy tűnik, i > hogy az erősebb nem képviselői már-már egymással ver- < ? sengenek, ki tudja durvábban, közönségesebben és bru- < > tálisabban kifejezni magát, és mindezt teszik a nők je- < > lenlétében, a nők füle hallatára, mintha ezzel a légtér- i > mészetesebb módon járnának el, mintha irodalmi nyel- < ? ven beszélnének. A nők többsége megretten e gátlástalan s i beszéd hallatán. Pedig nem is olyan régen anyáink jó- > \ kora pofonokat osztogattak volna, és rendre, tisztességre < ? intették volna mindennek a tizedéért is a környezetüket, s > amit mi, emancipált nők, zokszó és neheztelés nélkül, s > már-már belenyugodva a sorsunkba, tudomásul veszünk. J ? Nem lehet az igaz, hogy ezt a káromkodást hullámot 5 í el kell fogadnunk és el kell tűrnünk a mai kor, a „gyor- s \ sülő idő” velejárójaként. Mindezt ugyanis nélkülözni tud- S > nánk. Jó lenne, ha akadnának férfiak, akik ebben segít- s | ségünkre sietnének. Mert már ott tartunk, hogy az újabb S { brutalitástól tartva, ezeket a fenegyerekeket nem merjük > > megkérdezni', vajon így beszélnek édesanyjuk, feleségük, < < menyasszonyuk, esetleg kishuguk előtt, és eltűrnék-e, > j hogy inás férfiak így társalogjanak''a hozzájuk tartqzó < | nők füle hallatára?! > < A legelemibb tiszteletadás, ha egy férfi nem beszél > > durván és közönségesen nők társaságban. Ügy tűnik, < < mintha az ifjú nemzedék egy része erről mit sem tudna. > > Egyre inkább tért hódit és polgárjogot nyer mindenfajta < < társas érintkezésben, úton és útfélen a csúnya beszéd. Per- > > sze igazán eredményes és hatásos az lenne, ha hallatán $ s .mi lányok-asszonyok nemcsak elpirulnánk és süketet $ > tettetnénk, hanem mernénk felháborodni, tiltakozni és < 5 megszégyeníteni is azt, aki megsért bennünket. S iwu-tui-Är 4*». .üjü'kak-w: .. • Kocsis Éva \ äAAAA/WVWWVWWWSAAAAA/WVWVVVAVVWWWWVVWWWSAAAAAiVS Központi téma: a ráki Mégy megye orvosainak tudományos Ülése Hatvanban A Magyar Egészségügyi Szervezők Tudományos Egye­sületének északkelet-ma­gyarországi tagozata Hatvan­ban rendezi meg tizenötödik tudományos ülését. A talál­kozóra október 19-én kerül sor a cukorgyári kultúrház nagytermében, s azon négy megye egészségügyi kutató, rendszerező munkát végző orvosai vesznek részt Az egész napos gazdag programból megemlítünk né­hány nagy érdeklődésre szá­mító előadást. Ilyen lesz Ká­dár Tibor professzor érteke­zése az urbanizáció és rák- épidemiológia néhány kér­déséről, vagy pedig dr. Pusz­tai János előadása a tüdő­rák elleni küzdelem Heves megyei helyzetéről. Napi­rendre kerül három gyön­gyösi kutatóorvos, Vágó Jó­zsef, Végh Sarolta és az el­hunyt Simárszky János ösz- szegező művének ismertetése is. Ez a munka a nővédelmi előszűrések módszertani ta­pasztalatairól ad képet. ’ Az Onkológiai Intézet igazgató­főorvosa, Eckhardt Sándor országos érvényű beszámoló­ra készül, amikor a rosszin­dulatú daganatok gyakorisá­gát elemzi. A különböző témákhoz a négy megye területéről húsz tudományos kutató jelentett be hozzászólást. Meg a bizonytalanság. Meg Robi... Ha nem szorította volna olyan sokáig a sofőr nyakát. Arra gondol, hogy ki kellene szállni és elbújdos- ni. Teljesen mindegy, hová. Az a lényeg, hogy önmaga elől menekülhessen. De már nincs hová mene­külni. Menni kell. robogni a Warszavával. Robi már a be­tonúton hajt. Megdőlt fákat pásztáz a reflektor. „Ha létez­ne a banda, fel sem venném az egészet.” Azok már csinál­lak ilyet, nem Is egyet... Gondolataiba belefárad. Lebegésfélét érez, a tarkója sem fáj. Az elmúlt órák ese­ményei lassan a mélybe hul­lanak. Róbert azt veszi csak ész­re, hogy társa feje oldalt hanyatlott és egyenletesen szuszog. Megvetően pillant rá. „Ez rántott bele engem ilyen buliba... Hülyeség volt, improvizáció. Ha ezt én ter­vezhettem volna meg.. Fülöpszállás és Solt között, a Kígyós-csatornánál eszébe jut a hulla. Lábát leveszi a gázról... Az út mellett sura nádas. De aztán megint gázt ad. mert feltolul agyában a nyári kirándulás: amikor Il­lés Pistával visszafelé jöttek, futó zápor kapta el őket, ezen az útszakaszon, s hogy bőrig ne ázzanak, be­szaladtak az őrházikóhoz. Két perc sem telt el, máris jött a lialöi, a nagyon tuda* mt. október iF . «•- 1< kolta, van-e horgászfelszere­lésük. .. Most is épp úgy előjöhetne. Solt... Bekapcsol ja a taxi­órát, városira, s amikor el­hagyja a helységet, túrára. Feltűnik a Duna menti er­dőség. .. Itt is ki lehetne rak­ni, de hátha éjszaka cirkál­nak az erdészek, méghozzá puskával a vállukon... Még azt hinnék, hogy orvvadá­szok, vagy ilyesmi. Átmegy a kis hídon. A nagy híd előtt lassít, lehúzó­dik, megáll. Gidaiba löki tár­sát : — Ébresztő... — Az csodálkozó szemekkel pillant körül, megkérdi, mi van. — Nézzük meg, merre men­jünk. — Zoli a térképre pil­lant, ujjával követi a piros­ra rajzolt útvonalat: Duna­újváros, Székesfehérvár.. Nem jó, mondja Robi, kerül­ni kell a nagyobb helyeket. Megállapodnak, hogy Cece és Enyíng felé mennek. Dunaföldváron nem talál­ják az elágazást! Egy széles utcán bukdácsolnak alá, s fel, végre feltűnik egy idős házaspár, az megmondja: menjenek ki a 6-osra,_fordul­janak jobbra, satöbbi. Ami­kor megtalálják az utat és ráíordulnak, megállnak, hogy újból megnézzék a térképet. Robi indul, egyesbe kapcsol, de onnan sehogyan sem jön ki a váltó. — Kiszállok,' te me'; ülj ide. kuplungólj és rróbálj kapcsolni. — Fel­hajtja a motorház tetejét, zseblámpával nézi a sebes­ségváltó rúdját. Semmi.;. Robi ideges, amiért újabb ér­tékes percek múlnak el hiá­zegesse, tapogassa ő is a va­sat. Nagy rúgással lenyomja 15. Holttest a fenyő alatt Átmennek Cecén. Előbb csak kis piros fény látszik ,az út tengelyében, aztán a lecsukott sorompó is. Meg­állnak. Robi egyszerre csak azt veszi észre, hogy meg­koccan a mellette lévő ab­laküveg. Igazoltatás — der­med meg benne a gondolat, de mielőtt az igazolványo­kért nyúlna, higgadt moz­dulatokkal lehajtja az abla­kot és látja, hogy ötven év körüli bajuszos arc tekint rá. És még meg is szólal: — Ne haragudjanak már, de mer- refelé mennek? — Robi fel- lélegzik: ez utas lesz. Tette­tett közönnyel mondja: Enyingre. — Nagyszerű, ak­kor átmennek Mezőszilasqn. Nem vinnének el? — Hü­velykujjával Robi és társa fe­lé mutat: — Ha az utasom megengedi... Zoli hiimmög valamit, az ember — testes, tagbasza­kadt, kalapos férfi — máris beül a „vezető” mögé. Maga mellé teszi fekete műbőrtás­káját. Elrobog a tehervonat, a sorompó felemelkedik... Keskeny, döcögős az út, sok kanyar van. Az ember na­gyokat szusszant, kedélyes- kedik, hangosan és folyvást beszél. Errevalósi lehet, mert arról cseveg, hogy hívják a dombokat, a dűlőket, mi volt itt meg ott hú,z éve, ötven éve, száz éve. Robi figyel is rá, meg nem is. A kocsive- zelés is nehezebb errefelé, \MMAWA igazán nem érdekli, de ha nem szól, gyanús lehel. Ezért közben ilyeneket mond: — Ja... Mi a fene... Ki gon­dolta volna.. — Zoli igazán beszélgethetne vele, de meg sem szólal. Pár percig hallgat az em­ber, eközben Robi eljátszik a gondolattal, hogy megint hárman vannak a kocsiban és most ő a vezető... önkén­telenül is a tarkójához nyúl. De mielőtt rádöbben, hogy mégsem csak hárman van­nak, mögötte az ember ezt kérdi: — Maguk fehérvá­riak? — Nem, Kecskemétről jövünk. Fuvarban vagyok... — Az ember felsóhajt: — Hát igen, ilyen ez a maguk szolgálata, menni kell, ha nappal van, ha éjszaka. Akárcsak nekem... — Miért, maga hol szolgál? — kérdi a „vezető”. — Autó- és motor- szerelő volnék. — És ekkor kicsit előre hajol, a hangját is mintha halkabbra fogná, mint aki bizalmas dolgot árul el: — De most egy ügy­ben nyomozok a rendőrsé. gén, ('!u n.javéit:, Robi szeme sarkából ’s pillantás mellette lévő ..uta­sa” felé vág, 'de látja, hogy Zoli figyelme egészein más­hol jár, tán a tudatáig sem jutott el a közlés. Így a ria­dalom első villámcsapásra máris átfutott „jól földelt' idegzetén, ö tud uralkodn magán. De a helyzet így i nagyon meredek: ugyan«! ban a kocsiban egy nyom' zó és egy hulla. És a ketK csak egy üléstámla meg cg milliméter vastag fémleme, el. (FolytatjukJ iSirnan .átbillen,*, meg aztan ez a rzoyeg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents