Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-18 / 246. szám

I Rjidw 8.18 8.58 ».18 lü.Uti 10.4Ü 1U.ŐJ li.ao 12,20 Ü-.3Ü 13.30 1*1.50 11.00 11.33 14.30 1Ű.00 15.23 10.05 10.11 10.18 Hi.29 16.40 17.29 17.39 17.53 18.16 19.23 10.35 21.30 22.28 23.20 KOSSUTH A magyar népdal hete Illyés: Petőfi. 11. folytatás Operarészletek Ny it nikék Jegyzet Beethoven: Athén romjai A Szabó család ivl nyer ma? iánczene Nóták Válaszolunk hallgatóinknak! Éneklő iíjúság Kamarazene Nőkről — nőknek Kamarazene Harsait a kürtszó! pc toli - kalendárium Kantáta Opera részletek Atlasz Az élő népdal Dalok Az egészségügyi rehabilitációról A magyar népdal hete Magnósok, figyelem! Kórusművek Hangverseny közvetítés Zenen kadém iáról >táu A dzsessz világa Opei »*Urész!<±tek PETŐFI 8.03 9.58 9.49 11.55 12.00 12.40 13.03 14.00 18.20 18.50 19.24 20.25 Z0.33 22.08 23.10 Zenekari muzsika ö.inyüzcne A magyar népdal hete Néhány perc tudomány Áriák unk lé ja Romantikus zene Kettőtől — hatig . .. Zenés délután Szerelmesek. Ifjúsági rádiójáték itíi vel-zongoraművek Beszcigetés a művelődésről Kis magyar néprajz Hangjáték Mikszáth: Akii Miklós című regényéből Könyvismertetés Kodály-kórusliang verseny MAGYAR I Delta Minden ötödik. Sorozat. I—li. rész Közvetítés a Bp. Honvéd- Vasas íérfl kézilabda- mérkőzésről Roman rajzi!!» '*0 Slágecstúdló Hírek Tellzsák Legtkisasszonyok vetélkedője. II. rész Szibéria. II. Az ősi Szibéria Esti mese Tv-híradó Turkaszakad iából. Magyarul beszélő olasz film Színházi Album Tv-lurudó POZSONYI 19.00 Tv-liíradó 20.00 Az utolsó tanú. Film 21.50 Az árnyak délben ni tűnnek. Szovjet Ilim. II. rész 16.30 16.45 ll>. 35 17.30 17.25 17.30 18.33 19.20 19.30 20.00 21.10 22.10 nwzi EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.) Hu. fél 4 és fél 6 órakor \ bciyárkapllány kincs« S/tnes romén kalandfilm. Este a órakor: l’liarly (Virágot Atgernonnak) Sillies amerikai film EGRI BRODY (Telefon: 14-02.) Délután fél 4. fél 6 és fél a órakor Mouret abbé vétke Színes, szinkronizált francia —olasz film GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Délután fél 4 és Háromnegyed 6 órakor Kérj válaszúton Este 8 órakor: Kecskeszarv HATVANI VÖRÖS CSILLAG Fuss, hogy utolérjenek ... HATVANT KOSSUTH Bye, Byc, Barbara OYELET Egerben: 19 órától csütörtök •eggel 7 óráig, a Bajcsy-Zfü- inszky utcai rendelőben. (Tele­fon: Uendeléa gyermekek részére is. . Gyöngy ösön: 10 órától csütörtök reggel 7 ó’-íig. a Jókai utca 4i. izáni alatti rendelőben. (Telefon *. H-27). Társadalmi munka i.iyeoen Egyre nagyobb követelmény /.árul a hevesi ÁFÉSZ dolgozó- *■ i is. hogy kielégíthessék a u v áicedelemmel szemben ta- vasztott. egyre fokozódó igé­nyeket. Hevesen és a körletben még a legtöbb üzlettel rendel­ődő hói.ven is tuob mint 100 tövei több vásárló jut egy bolt- egységre. mint a megyei átjag. Újabb beruházásra, fejiésztésré jelenleg nincs lehetősége a szö­vetkezetnek. de azért mégis állandóan fejlődnek a kereske­delmi egységek. Társadalmi munkában oldanak meg sok problémát. Befejezéshez^ közeledik a köz- nonti Irodaház építése, bővíté­se. Az ÁFÉSZ férfi vezetőségi tagjai társadalmi munkában vál­lalták a nehéz fizikai munkák elvégzését, hogy a tél beállta előtt befejeződjön a munka. A tagság a vezetőség részéről is jó példát lát. ezért ha valahol tár­sadalmi munkára van szükség a fejlesztésben, szívesen vállalkoz­nak rá. Kozgonyi István Heves Gazda» program a kiskörei művelődési házban A népművelés igazi igénye az ősz. Igaz, hogy a jelen­legi követelmények szerint nyáron sem lehet holt sze­zon, de ősszel mégis nagyobb a pezsgés a községi kultúr- otthonokban. Kiskörén is színes, változatos program várja a szórakozni, művelőd­ni vágyókat. Á napokban zár­ta kapuit egy gyermekrajz- kiállítás, hogy átadja helyét a Megyei Művelődési Köz­pont által szervezett Remb- randt-kiállftásnak. Október 21-én a Gárdonyi­évforduló rrfegünneplésére kerül sor, a rendezvényen fellép a Megyei Irodalmi Színpad is. A magyar nóta és az operett kedvelőire is gondoltak a művelődési ház programjának összeállítói, amikor október 24-re „Csere­bogár, sárga cserebogár" címmel előadást szerveztek. A komblyzene kedvelői ok­tóber 31-én az Egri Vonós­négyes hangversenyét Hall­gathatják meg. Novemberben az Állami Bábszínház és a Déryné Színház látogat el a község­be. Dóra Zoltán Kisköre Ma már más a kép Parádsasváron Ha az ember szeme előtt is­merős tájak, arcok tűnnek fel a televízió képernyőjén, megkettő­zött figyelemmel kíséri az adasl. Én is így voltam, amikor októ­ber 8-án a „Hazai tájakon” cí­mű adást néztem. Feltétlen ér­dekeit a „Barangolás a kék úton” című összeállítás-a Mátrá­ról. Sejtettem, hogy szóba kerül szülőfalum, Parádsasvár is. Eb­ben nem is csalódtam, mert a gyönyörű téli, havas mátrai út­ról csakugyan bekanyarodtak Parádsasvár felé. Az autóbusz rövidesen az üveggyár elé ért. Az üveggyári kép láttán vi­szont nagyon csalódtam. A kö­rülbelül 10 év előtti felvételek ugyanis nem a mai üveggyárat mutatták. Azóta a gyár képe teljesen megváltozott, több mil­lió forintos beruházással újjá­épült a gyár és környéke. Ügy érzem, ez a közvetítés nem volt aktuális. Idegennek, aki sohasem járt ezen a kör­nyéken, bizonyára nem tűnt fel, de mi, parádsasváriak és a kör­nyéken lakók szívesebben lát­tuk volna a mai felvételeket, vagy legalább azt, hogy megje­gyezzék, ezek a felvételek jóval korábban készültek. Gembiczki Béla Parádsasvár A moszkvai rádió pályázata Mint már jelentettük, a moszkvai rádió magyar osz­tálya a Komszomol Központi Bizottságával karöltve kér­dés-felelet pályázatot hirde­tett a Szovjetunió megalaku­lásának 50. évfordulója al­kalmából. A pályázat győzte­sei szovjetunióbeli utazáson vehetnek részt, vagy értékes nyereménytárgyakat kapnak. A pályázat keretében öt kérdésre keli választ adni. 1. Mikor alakult me? a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége? Nevezzék meg a pontos dátumot. 2. Hány szövetséges köztár­saság tartozik a Szovjetunió­hoz? Sorolja fel őket. V*/>AAAA/S/SAA/i*NAA/\/WSAAAAAAr\AAAAA/v\ *. Leonyid Jengibarov; \ A sors keze Szimakovék nál kora reggel robbant jel a házisör. Ez rnár a hatodik robbanás volt má­jus elsejére virradó éjjel. Há­rom perc múlva ott volt lé­lekszakadva a végsőkig elcsi­gázott körzeti rendőr, Pota- povics. — Már megint! — üvöl­tött rá Szimakov Fagykára, aki egyik kezével a gatyáját tartotta, a másikkal meg a szeméből törölhette a habzó folyadékot. Fegyka éjjeli műszakból jött haza és éppen hogy le­feküdt. A nagy üvegballon a f üle mellett robbant fel. Köp­ködött és ordított. Potapovics tovább szidta az utcánkat, a helybeli huligá­nokat és valamit firkált a noteszébe. A lakók, akik már szintén megjárták, fázósan megre­megtek, és nem értették, mi­csoda istencsapása ez már megint. Régebben is előfordult persze, hogy felrobbant az erjedő házisör, főként ünne­pek előtt, amikor mindenki ■ózott. De hogy egy utcában hat helyen is, ilyenre még a legöregebb őslakók se emlé­keztek. Mi ketten Valérkával ott 3. Milyen szovjet autonóm köztársasággal tart fenn test­véri kapcsolatot Heves, illet­ve Komárom megye? Hol te­rülnek el ezek a köztársasá­gok és mi a fővárosuk? 4. Melyek azok a Szovjet­unió területén elő népcso­portok. amelyek etnikailag rokonai a magyar népnek? 5. Nevezzék meg a gazda­ságnak azokat a fontosabb területeit, amelyeken a Szov­jetunió és Magyarország kooperációt és szakosítást va­lósit meg. A moszkvai rádiónak cím­zett válaszleveleket legké­sőbb október Hl-ig kell pos­tára adni. A borítékon külön is tüntessék fel: „Pályázatra”. II. Négyszemközt a szuperhadsereggel Gyorsan lemosom magam­ról az ezer kilométeres út törődését, bevágódunk Peter barátom kis nyolcötvenes Fiatjába és robogunk vissza a központ felé. Ma estére vendége vagyok a Maxim­ban. Peter a város külső ke­rületében él. Bent a köz­pontban már nagyon keve­sen laknak. Üzletutcák, szó- rakozénegyedek, bankok, iro­dák, komputerszékházak al­kotják Frankfurt centrumát, az elit szállodanegyeddel karöltve. Egy mellékutcában leállít­juk a kocsit, gyalog indu­lunk a Kaiserstrasse, az éj­szakai élet központja felé. Majd meglátom, milyen jó lesz, biztat Peter, sok ame­rikai katona van, neki is rengeteg az ismerőse. Átvá­gunk a főpályaudvar hatal­mas csarnokán. A sörözők telve lődörgő vendégmunká­sokkal, akik itt töltik üres éjszakáikat. A csarnokon minden éjjel végigsöpör egy razzia, s akiknek nincs rend­ben a papírjuk, azok a rend­őrségre kerülnek. Múlt hé­ten deportáltak egy török vendégmunkáscsoportot. Le­járt az engedélyük. Kiérünk a feltúrt, deszkákkal körül­vett főpályaudvar előtti tér­re. A pallók hasadékain vi­lágosság szűrődik fel a mély­ből. A spanyol vendégmun­kások építik a metró új vo­nalát. Eddig csak a repülő­térhez vezető 15 kilométeres szakasz volt meg. A Kaiserstrasse felől han­gosan kitódul egy fiatal tár­saság — Itt vannak az amik — mondja Peter —, hello, Jean. összeverődünk. A Maxim­ból jöttek, már mindegyik beszedett egy kicsit. Nézem őket. Szóval, ilyen a szuper­hadsereg karnyújtásnyi tá­volságból. Szeplős, pattaná­sos arcú, éppenhogy a ka­maszkor vége felé járó, jó kedvű, félrefésült hajú gye­rekek, akik tizenhét éves korban azért jelentkeztek európai szolgálatra, hogy ne kelljen Vietnamba menni­iV/,'//A/v‘,Vy',VvVWWv'///.-V.WvAMW ugráltunk mezítláb az udva­ron, a hideg tavaszi füvön, és igyekeztünk úgy tenni, mint­ha az egész dolog minket a legkevésbé se. érintene. De milcor Fegyka gyanakodva beleszaglászott a levegőbe, éreztük, hogy elvesztünk. Fegyka üzemi ember, meg­érezte a karbid alig érezhető szagát. A karbidot a szomszéd ut­cában szereztük egy kisipa­rostól. Fegyka mamája, Ado- tya, néni, távoli rokonunk volt, gyakran lebzseltünk ná­la, és nem került különösebb fáradságunkba, hogy karbi­dot tegyünk a kis élesztős csomagokba, amit a néni jó pénzért, de azért a bolti ár­nál valamivel olcsóbban árusított a szomszédoknál Ezt meg is tehette, mert a élesztőhöz teljesen ingyen jutott hozzá a kenyérgyár­ban, ahol dolgozott Valérlca is, én is tisztában voltunk vele, hogy innét azonnal el kell tűnni. Már Potapovics is észrevette Fegyka szörnyű pillantását és felénk indult. Késő! Ebben a percben újabb robbanás ráz­ta meg a levegőt. Felrobbant Csemlikovék hordója. Roska­tag házuk lcátránypapír tete­jét mintha kartács vágta vol­na szét, a lyukakon erjedt sör folydogált kifelé. Az öreg meg fiatal Csemlikovok ki­repültek az ajtókon és abla­kokon. A fészerből pedig, Vityka Csemlikovval együtt kirepült a reggeli ködbe Fegyka felesége is, fehéren és csupaszon, mint egy nim­fa, Holott neki rokonlátoga­táson kellett volna lennie h'zokolnylkiben! Estig folyta '■■nyű családi háború. De már nélkülünk. Fordította: S. Hering Margit ük, mert hát itt mégis köny- nyebben eltelik az az egy év. Jean, a francia szárma­zású és még egy magas, sző­ke azonnal csatlakozik hoz­zánk és együtt lépünk be a Maximba, ahol a dobogón angol zenekar ontja a beat vasbeton lüktetését. Óriási a nemzetközi felhajtás. A szom­széd asztalnál görögök ének­lik a Zorba-dalt, az angolok tüntetőén elhúzódnak az ame­rikaiak hangosan hadonászó csoportjától. A bárpultnál Lovas mérnök úr issza a negyedik pohár Camparit. Három éve telnek Itt az éj­szakái és fejeződnek be a Münchenerstrasse szexbárjai­nak valamelyikében. Igaz, van egy 230-as Mercije, va­donatúj. — Marylou — mondj* M amerikai és ujja alig észre­vehetően megsimltja a ké­pet. Hiába, egyformák va­gyunk, csak az egyiket Kati­nak hívják, a másikat Mary- lounak Jean sóhajt, szidja Európát, és a katonaságot, még 12 napja van Frank­furtban, aztán indul haza. Azért csak elment az idő — mosolyog újra — sok a lány és megúsztam Vietnamot, élek és ez a lényeg. Kivillamosozok a külvá­rosba. A Höchst, az NSZK legnagyobb vegyi konszernje sárga füsttel borítja be a környéket. Körömlakktól kezdve műtrágyáig minden készül a harmincezer em­bert foglalkoztató üzem­komplexumban. A Höchst Hajnal felé jár, amikor ki­megyünk az utcára. A rek­lámok áradata nappali fényt permetez szét, a szórakozóne- gyedben tombol a fénycső­áradat. Az Elbestrassén négy­emeletnyi felirat hirdeti az éjjel-nappal nyitva tartó szexiház bejáratát. A hatal­mas, L alakú átjáróban a kőboxok közepén magas bár­székeken ülnek a lányok, a legelképesztőbb ruhákban, hogy magukra irányítsák a figyelmet. Mindegyik üzle­tet akar csinálni, és nagy a konkurrencia. Az üzleti nyelv az arigol, a boltot a frankfurti amerikai katonai központra alapozták. Egy szőke felém int és leszól a székről. — Amerikai vagy? — Paraguayi. — Akkor nem amerikai? — Akkor nem. — Kedves vagy. — Anyukám is mondta. — Van ötven márkád? — Van. — 'Mehetünk? — Várj. Mióta dolgozol? — Négy éve. — Miért? Vállat von. — Azt ötven márkából mennyi a tied? — Húsz. — A többi? — A házé. Van ötven már­kád? — Ne idegeskedj. Mire költöd a pénzt? — A fiúmra. Hogy ő jár­jon a legnagyobb kocsival, és ő öltözzön a legjobban. Van ötven márkád? — Jobban szeretek kár­tyázni. Fáradtan legyint és a kö­vetkező pillanatban már egy összetapadt, zsíros hajú, százkilós félvérre mosolyog egy hellóval. Reggelfelé Pe­ter kiválik a társaságból, nyolctól dolgozni kell, a munkaidó este hétig tart és lazítani, azt nem lehet. Ta­lán tud még egy órát alud­ni. Jean meghív egy sörre, leülünk és most kérdezi elő­ször, hogy milyen nemzeti­ségű vagyok: magyar. Hall­gat, nem tudja, hol van Ma­gyarország. A harmadik sör után előveszi az irattárcáját, a sok papír közül kiválaszt egy képet és elém tolja. Rö­vid, fiús hajú lány mosolyog a gyűrött szélű fényképről a söröző reggeli füstjében. jól fizeti a munkásait, az át­lagkereset 1400—1600 már­ka, a frankfurti külvárosban külön üzemi éttermi negye­det épített a konszern, ahol dolgozói igen kedvezményes áron, 1,70 markáért ebédel­hetnek. Hazaérek ideiglenes ott­honomba, amely nagyon tet­szik, amig meg nem tudom az árát. Havonta ötszázöt­ven márka a háromszobás lakás bérleti dija. Ez az alaprezsi, ehhez jön még fű­tés, világítás. Bár Peter sze­rint nem ez a probléma, mindenki olyan lakást bé­rel, amit elbír a pénztárcája. — Tudod, itt a legnagyobb baj az, ha egyszer komo­lyan beteg lesz valaki. No, nem kis ügyre gondolok, mert a gyógyszer árát visz- szatérili a biztosító, hal hé­tig kapod a teljes fizetésed, meg ilyesmi, de ha egyszer úgy megbetegednék, öregem, hogy két évig nem tudok dolgozni, egyszerűen lehúz­nák a redőnyt előttem. Visz- sza nem mehetek a helyem­re, mert nem tartják, szóvai, új egzisztenciát kell terem­teni. Igaz, fizetek háromfajta biztosítást, ha valami baj lenne, de hát, csak szeren­csém lesz nyugdíjig. Nézzük a tévét és azon tűnődöm, hogy én azért har­mincéves koromban nem azt latolgatom, hogy szerencsém legyen nyugdíjig. Közben majd < megüt a guta, mert a televízióban mindenre való tekintet nélkül szakítják meg a műsorokat a be-beugró reklámok, Hajnalban Peter kifuvaroz a Délre vezető autópálya fel­járójáig. Ahogy végigrobo­gunk a még néptelen Main­zer Landstrassén, a bankok szürke, acéibeton épületei néznek bennünket. Innen, ezek mögül a íényelmulziós ablakok mögül — amelyeken keresztül csak kifelé lehet nézni, befelé nem — irá­nyítják az NSZK gazdasági és szükségszerűen politikai életét. Eszembe jut az éj­szakai viharosan világos szó­rakozónegyed, ahol gondtala­nul elverheti a pénzét min­denki. Tökéletesen modern a szervezés, csak a mottó a régi; kenyeret és cirkuszi játékokat. Szigethy Aiidré* ]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents