Népújság, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-18 / 246. szám

képessége szerint. • • A tanév kezdetén aköz- ” vélemény mindig fo­kozott figyelemmel fordul az Iskola felé. Idén — az MSZMP Központi Bizottsá­gának 1972 június 15-i ha­tározata után — ez a figye­lem kétszeresen is indokolt. Az állami oktatás helyzeté­ről és feladatairól hozott párthatározat nemcsak a szakembereket, a pedagógu­sokat, hanem társadalmunk egészét is érinti. Módosított alkotmányunk kimondja: „A magyar Nép- köztársaság szocialista ál­lam.” A szocialista társadal­mi viszonyok erősítése a „Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája sze­rűit” elv fokozott érvényesí­tését igényli. Ezért szocialis­ta fejlődésünk egyik alapve­tő feltétele, hogy az iskolák biztosítsák a munkára neve­lést és a képességek megfe­lelő kibontakoztatását. Jelenlegi körülményeink között e feladatok valóra váltását több tényező gátol­ja. Elsőként a tanulók túlter­helése említhető. A zsúfolt tananyag és a zsúfolt tan­anyag elsajátíttatására kiala­kított pedagógiai módszerek, amelyekben nagy szerepet játszik a mechanikus memo- rizáltatás, akadályozzák a gyerekek aktív bekapcsoló­dását a tanítás folyamatába, fékezik a munkáltató okta­tás szélesebb elterjedését, nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy a nevelés és ok­tatás minden területen fi­gyelemmel kísérjük es figye­lembe vegyük a tanulók egyéni hajlamait, képessége­ik egyéni sajátosságait. Ezért a túlterhelés megszüntetésé­re hozott intézkedések egy­ben a képességek egészséges fejlesztését és az önálló munkára nevelést is szolgál­ják. A „mindenki képessége szerint” elv érvényesülését az is nehezíti, hogy a gye­rekeknek korántsem egyfor­mák a lehetőségei, egyenlő- ek az esélyei képességeik ki­bontakoztatására. Megbízha­tó felmérések igazolják, hogy a tanulók jelentős hányada hátrányos helyzetben van a többiekhez képest. Az olyan külső körülmények, mint például a lakóhely, a kul­turális környezet, a szülők foglalkozása már az általá­nos iskolában is érezhetően befolyásolják a tanulók tel­jesítményeit. Egy igen széles körű nemzetközi pedagógiai vizsgálatból, amelynek ered­ményeit az Országos Pedagó­giai Intézet didaktika tan­széke dolgozza fel, kitűnik, hogy például a 10 éves falusi gyerekek kb. 30 százalékkal gyengébben olvasnak, mint — városi társaik. Ugyaneb­ben az életkorban — a Pest megyei szakfelügyelet fel­mérése szerint — a fizikai dolgozók gyermekeinek ol­vasásmegértési teljesítményé mintegy 16 százalékkal ala­csonyabb az értelmiségi csa­ládban élő gyermekekénél. Hasonló képet mutat az Or­szágos Pedagógiai intézet történelem tanszékének vizs­gálata, amelyik a történelmi fogalmak alkalmazási szint­jét kutatja. Az általános is­kola 5. osztályában a fizikai dolgozók gyermekei 19 szá­zalékkal rosszabb eredményt értek el, múlt a nem fizikai dolgozók gyermekei. A pél­dákat tovább is sorolhat­nánk, de talán ennyi is eleg annak igazolására, hogy a tanulók külső körülményei ma még általában nem biz­tosítanak egyenlő l feltétele­ket a bennük rejlő belső le­hetőségek — képességeik — kibontakoztatásához. Ezért mélyen demokratikus és fel­tétlenül indokolt minden tö­rekvés, amelyik a hátrányos helyzetben levő tanulók se­gítségére irányuL A korszerű pedagógiának a képességek kibontakozására gyakorolt hatását jól mu­tatják az évről évre meg­rendezésre kerülő tanulmá­nyi veisenyek. Amikor idén a 8. osztályos úttörő törté­nészek vetélkedőjének or­szágos döntőbe került tag­jaitól megkérdeztük, hogyan tanulták az iskolában a tör­ténelmet, ilyen válaszokat kaptunk: „Az a jó, hogy a tanárunk képszerűen mutat­ja be az anyagot. A könyv­tárból mindig hoz be köny­veket. Szinte el tudjuk kép­zelni, amit tanulunk.” „A tanárnő úgy beszél, hogy egé­szen elfeledkezem arról, hogy a történelemórán ülök.” „A tanárnő mindig sok szemlél­tető anyagot hoz be az órá­ra.” „Az én tanárnőm a tankönyvet nagyon jól rend­szerezi, a magyart és a tör­ténelmet is jól összehozza.” „Az én tanárnőm gyaikran tart olyan órát, amikor nem ő mondja el az anyagot, ha­Az alkalmazott eszköz, illetve eljárás: mozgófilm diavetítés tv-adás magnetofon hanglemez szemelvények képes történelmi atlasz csoportmunka kiselőadás feladatlap szaktanterem A z adatok világosan mu­tatják, hogy o kima­gasló eredményt elért tanu­lók jórészt az átlagosnál korszerűbb módszertani kul­túrával dolgozó tanárok ta­nítványai közül kerültek ki. Ami megint csak azt bizo­nyítja, hogy a gyermekekben rejlő lehetőségek csak kellő pedagógiai segítséggel vál­nak valósággá. A tehetség kibontakoztatása kedvező körülményeket, megfelelő feltételeket is igényel. Az egyik ilyen feltétel a magas színvonalú pedagógiai mun­ka. Ahhoz azonban, hogy a jelenleginél korszerűbb ne­nem beszélgetés közben érte­ti meg velünk.” „A tanárnő a történelemmel nevelt is bennünket. Pedig nem ő volt az osztályfőnök.” „A legfon­tosabbnak azt tartom, hogy ne féljenek a gyerekek a történelemtől, szeressék a történelmet. Nálunk ez így volt.” Az idézetekből kitű­nik, hogy a rendkívüli tanu­lói teljesítmények mögött magas színvonalú tanári munka rejlik. A szóban forgó verseny után megkérdeztük a gyere­kektől azt is, hogy láttak-e az elmúlt tanévben tanítási órán mozgófilmet, diavetí­tést, tv-adást, hallottak-e magnetofonfelvételt, hangle­mezt, dolgoztak-e a Képes történelmi atlasszal, volt-e az osztályban csoportmunka, ta­nulói kiselőadás, feladatlapos ellenőrzés, felolvasott-e a ta­tár történelmi szemelvénye­ket, van-e történelem szak- tanterem az iskolában. A válaszok összegezése: 58 osztályból mennyiben alkalmazták? 20 23 22 15 16 57 31 44 36 16 19 velés és oktatás általánossá váljon, és így a „gyengébb” iskolák felzárkózhassanak az „erősebbek” mellé, szeles kö­rű társadalmi összefogásra van szükség. Arra, hogy az állami és társadalmi szer­vek, a pedagógusok és a szülők, a patronáló vállala­tok és üzemek magukévá te­gyék a párthatározat megál­lapítását, miszerint: !yAz ok­tatásügy fejlesztését a követ­kező időszakban kiemelt tár­sadalmi feladatként kell ke­zelni .. Dr. Szebenyi Péter főiskolai docens Országos Pedagógiai Intézet Mennyit eszik, iszik Bol­dog? Ezt számolgatja Varga Ferenc, a községi tanács el­nöke. S mire sorra veszi a különböző élelmiszerboltok, vendéglők, sütödék havi for­galmát, kétmillióra kereke­dik az összeg. — Nagy pénz ez. Első pil­lanatban el sem akartam hin­ni. De hát az üzleti papírok bizonyítanak. Csak az új fa­latozóban tizenhat disznót szetmémek egy hónap lefor­gása alatt. Híre van már a boldogi kolbásznak, sült sza­lonnának, Persze a falubeliek jó köz­érzetéhez más is kell, nem csak friss cipó, fűszeres hur­ka. A gyengébb nem példá­ul a fodrászatot hiányolja teljes joggal. Minden bera­kásért, hajfestésért, kozmeti­káért Hatvanba kell utazni­uk az idevaló leányoknak, menyecskéknek. Márpedig féz jelentős többletkiadás és fe­lesleges időpazarlás. Varga Ferenc megnyugtat. — Napok kérdése, s lesz önálló női, és férfifodrász­Szakosodás — hozamnövelés Hogyan valósul meg a szarvasmarhaprogram? A NAPOKBAN nagy je­lentőségű tanácskozásra ke­rült sor Egerben. A szarvas­marhaprogram megvalósítá­sáról tanácskoztak megyénk mezőgazdasági üzemeinek ve­zetői Mit is jelent ez a program? Mindenképpen for­dulópontot a magyar állatte­nyésztés történetében. A szarvasmarha-tenyésztés ugyanis az utóbbi években megtorpant fejlődésében. Saj­nálatosan csökkent a tehén- állomány, s ennek következ­tében a hús- és a tejterme­lés. A statisztikák szerint Heves megyében 1968-tól évente átlagosan kétezerrel csökkent a szarvasmarha- létszám. Ennek több oka volt. Gyakran változtatták a szarvasmarha-tenyésztésre és az értékesítésre vonatko­zó közgazdasági szabályozó­kat. Emiatt veszteséges lett a szarvasmarha-tartás. Az üze­mek folyamatosan nem tud­ták biztosítani a tenyésztés­hez szükséges takarmány- szükségletet, ami csökkenő- leg hatott a termelésre. Gya­kori volt az értékesítési bi­zonytalanság is a tenyész- és a vágóállat-felvásárlásnál. Fokozta a problémát a nő­ivarú szarvasmarhák selej­tezésének korlátozása éti a tej felvásárlás zavarai. A sok nehézség ellenére mégis e jelentős népgazda­sági ágazat biztosítja ma is az állati termékek mintegy 15 százalékát, az , állati ere­detű élelmiszerek csaknem 40 százalékát és az export­hústermelés igen jelentős há­nyadát. A kormány az utób­bi években nem kis anyagi áldozatok árán többször is intézkedéseket tett a szarvas­marha-tenyésztés és a szük­ségletek összhangjának meg­teremtésére. Sajnos, azon­ban a határozatok nem ju­tottak kellőképpen érvényre. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése mint az ország­gyűlés legutóbbi ülésén is elhangzott, gazdaságpoliti­kánk •döntő része lett, mind a hús, mind a tejtermelés növelésében. A kormány a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumot bízta meg, amely kidolgozza a program távlati megvalósítá­sát a IV. ötéves terv végéig, továbbá az V. és a VI. öt­éves tervben, egészen 1985- ig. A PROGRAM tehát hosz- szabb távon biztosítja a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztésének legfontosabb fel­tételeit. Mindenekelőtt az ál­latlétszám növelésével, és az adott termelőeszközök jobb kihasználásával. A gazdasá­gok így fokozatosan elérik az évi 2400—2600 literes tejter­melést, javítják a hústerme­lés mennyiségét és minősé­gét. Ehhez azonban tökéle­tesíteni kell a tenyésztői munka színvonalát is, a he­lyes fajtaválasztással és a környezeti adottságok mesz- szemenő figyelembevételével.- Szorosan kapcsolódik ehhez a tevékenységhez a takarmá­nyozás es a tartástechnológia tökéletesítése, amely alap­pillére a minőségi termelés­nek és különösen a növekvő exportigények kielégítésének. A határozat eredményes megvalósításához igen ked­vező a közgazdasági környe­zet. Az érvényben levő sza­bályozó rendszer ösztönzőleg hat a szarvasmarha-tenyész­tésre. Bár kétségtelen, hogy megyénkben is a termelő- szövetkezetek egyelőre to­vább folytatják a kettői hasznosítást a tej- és húster­melés növelésére. Távlatok­ban azonban a szarvasmar­ha-program megvalósulásá­val előtérbe kerül a szako­sodás. Vagyis a gazdaságok egy része tejtermelésre, más része vágóállat-előállításra tenyészt majd szarvasmar hákat. A szakosodásnak meg­felelően a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium­ban hamarosan kidolgozzák a szarvasmarha-telepek újabb típusterveit, amelyek a tartástechnológia tökélete­sebb változatai lesznek és messzemenően figyelembe veszik az állategészségügyi követelményeket is. A közös gazdaságoknak te hát erőiket arra kell kon centrálniuk — s ez a ta nácskozáson több felszólalás­ban is elhangzott —, hogy a helyi körülményeknek meg­felelően a már meglévő te­lepeket és állatférőhelyeket kihasználják, illetve korsze­rűsítsék a szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztésére. Ké­sőbb a kormány állami tá­mogatással is hozzájárul újabb szakosított telepek épí­téséhez és a takarmányozás tökcletesiteséhez. MEGYÉNK termelőszövet­kezetei és állami gazdaságai körültekintő, elemző üzem- szervezési munkával készül­nek a nagy jelentőségű kor­mányhatározat megvalósítá­sára. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága a területi szövetségek közreműködésé­vel 1974-ig fokozatosan ki­dolgozza a megye üzemeiben megvalósításra kerülő szarvasmarha-tenyésztési programot Mentusz Károly szalonunk, méghozzá közpon­ti helyen, a Kossuth Lajos utcában. Az építőanyagot a tanács adta hozzá. A kőmű­ves és belső szerelő, festő munkát falubeli kisiparosok végezték kös-zönömért! Fülöp Józsefnek, Patócs Lászlónak, Őszi Istvánnak, Berényi'Zol­tánnak nagyon sok energiája benne fekszik ebben a mun­kában. A hatvani fodrász- szövetkezet pedig, amelynek fiókja lesz a mi üzletünk, időközben munkaerőről gon­doskodott. Két falunkbeli, Bugyi lstvánné és Fülöp Má­ria jön haza dolgozni. S nem csak női munkát vállalnak, hanem nyírnak, beretválnak. Később nem kis büszkeség­gel ejtett szót a tanácselnök az MHSZ boldogi lövész és rádiós klubjairól, amelyek növekvő taglétszámmal, eredménye­sen dolgoznak. — Kaptunk egy nagyon okos japán adó-vevő beren­dezést. Az imént éppen Me­xikóval társalogtak a gyere­kek. Ha jól tudom, pillanat­nyilag hétszázra tehető a klub nagy távolságú össze­köttetéseinek a száma, s Gar- baisz Tibor, Szász Ferenc, Pádár Sándor állnak a cso­port élén. Mindhárman ko­Kcliuiliio forint a boldogi fazekakba n moly fáradhatatlan szakem­berek. Kezeik alatt pedig olyan lelkes KISZ-fiatalok is­merkednek a rövidhullámú rádiózás fortélyaival, mint Futó István, Országh László, Kepes Judit, Lukács István. Nagy Feri, Pecze Elek, Ko­vács Imre, Horváth Jóska. Lövészeink között Makai Im­re az „ász”. Nemrég első lett az országos összetett honvé­delmi versenyen, majd a ma­gyar válogatott tagjaként ha­zánk színeit képviselte a de­mokratikus Németországban. A négyezer lelkes község vezetőinek sokáig gondot okozott a művelődési otthon működtetése, hiszen nem rendelkeztek kellő anyagi fe­dezettel. Egy ideig igazgatója sem volt az intézménynek. — Átmeneti jelleggel most megoldottuk a problémát. Került ide egy jól felkészült fiatalember, s különböző he­lyekről összehoztuk a mun­kájához szükséges forintot. De ez még nem az igazi! Most azért járkálunk, hogy a megyei lanacs biztosítson községünkben kullúrházigaz- gatói státuszt, szükséges fe­dezettel. A helyileg össze­adott pénzt ilyenformán mű­ködési kiadósokra, szakköri tevékenységre lehetne fordí­tani ... A boldogiak most olyan dokumentációs kiállításra ké­szülnek, amely fényképekben, összegyűjtött sajtótermékek­ben tükrözné a község fejlő­dését. A szervező, lebonyolí­tó munka irányítása, termé­szetesen, a művelődési ott­hon igazgatójára vár. Kivi­telezéséhez azonban elég sok pénz kell. Már ezért is örül­nének, ha a státuszkérdés mielőbb rendeződne. Tudnak a boldogiak náluk kisebb fa­luról, ahol évek óta dolgozik függetlenített „kultúros”. ök miért kevesebbek? Moldvay Győző rr Őszinte, közvetlen véleménycserék Megkezdődött a KlSZ-tagsági könyvek érvényesítése Megkezdődött s október 31- ig lezajlik a tanintézeti KISZ-szervezetekben az esz­tendő legnagyobb szervezeti akciója, a tagkönyvek érvé­nyesítése. Az első pillanatra pusztán hivatalos jellegű ak­tusnak jelentős politikai tar­talma van: a tagkönyv érvé­nyesítésekor elhangzó beszél­getések a legjobb fórumai az őszinte, közvetlen vélemény­cseréknek. A KISZ szervezeti életé­nek e fontos mozzanatáról kért tájékoztatást az MTI munkatársa Erdős Endrétől, a KISZ kb szervezési osztá­lyának helyettes vezetőjétől: — A rendszeresen ismét­lődő tagkönyv-érvényesítés politikai aktus — mondotta —, s alkalmas arra, hogy az alapszr vezetek életét mozgal­masabbá, ütemesebbé tegye. Az érvényesítés célja szövet­ségünk kommunista jellegé ­nek^ erősítése, a szervezeti élet fegyelmének szilárdítá­sa, az önkéntes jellegből adó­dó növelési lehetőségek ha­tékonyabb felhasználása. A tartalmi kérdéseket elemez­ve két fontos mozzanatra kell felhívnom a figyelmet. Az egyik a jogok és köteles­ségek egységének érvényre juttatása. A KISZ-tag dön­tése, hogy tagja kiván-e ma- . radni szervezetünknek, nagy­mértékben függ az alapszer­vezeti munka szintjétől, az érvényesítést megelőző idő­szak eredményétől, vagy eredménytelenségétől. Aki „nem”imel válaszol kérdé­sünkre, elveszti KlSZ-tagsá- gát, de ezt a szervezeti sza­bályzatban megengedett mó­don teszi. A kilépések okait persze az alapszervezeteknek mindig elemezniük kell, hi­szen köztük lehet az alap­szervezeti munka egyhangú­sága, a vezetőség gyengesége is. Ugyanakkor a VIII. kong­resszus határozata új gondo­latként mondta ki, hogy az alapszervezeti kollektívák a kötelességeiket figyelmeztetés ellenére sem teljesítő, a kö­zösség ügyeivel nem törődő fiatalok tagsági könyveit ne érvényesítsék. így válik tel­jessé a jog és a kötelesség egysége: ahogyan a K1SZ- tagnak joga van nemet mon­dani az alapszervezeti mun­kára, úgy az alapszervezet­nek is joga van „lemondani” tagjáról. — A tagsági ikötnyvek ér­vényesítése a közösségformá­lás és a követelményállitás demokratikus módszere. Ezért a KISZ-bizottságok, a csúcsvezetőségek és az alap­szervezetek kötelessége, hogy állítsák azokat a közös ügy, a fiatalok szocialista szelle­mű nevelésének szolgálatába. 1972, október 18.,

Next

/
Thumbnails
Contents