Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-02 / 207. szám

I Péntek esti külpolitikai kommentárunk I így bejelentés \ és a valóság HAZÁNKBAN MA, szeptember 2-án kezdődik a vi- I etnami néppel vállalt szolidaritás hete. Távoli kis falvak j kultúrházaiban és népes városok reprezentatív nagyter­ei meiben esik a szokásosnál is több és melegebb szó erről | » távoli, de az idők során szívünkhöz oly közel került, s hősies népről. < Erre az országos szolidaritási hétre szinte közvet­lenül azután kerül sor, hogy Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke újabb látványosnak szánt bejelentést tett. A Vietnamban harcoló szárazföldi csapatok létszá­mát 1972. december elsejéig tizenkétezer fővel csökken­tik — közölte az elnök a felvevőgépek és mikrofonok erdeje előtt. Csak a tájékozatlanok számára tűnhet ellentmondás­nak az a megállapítás, hogy Nixon bejelentése újabb bizonyítéka annak: milyen nagy szükség van a vietnami népnek a haladó világ, közte hazánk, cselekvő, aktív együttérzésére. Az'elnök közlése ugyanis egyetlen lépés­sel sem viszi közelebb Indokínát és a földkerekséget az annyira és oly régóta áhított békéhez. SAJNOS, minden jel arra mutat, hogy ez nem a háború fokozatos leépítése, úgynevezett deeszkaláció, ha­nem az amerikai választási kampány — és ezzel együtt a jórészt belpolitikai indítékú cinizmus —, eszkalációja. Hogy miről van szó, azt jól érzékelteti a moszkvai Pravda pénteki számának hírmagyarázata: „Számos tény igazolja, mennyire képmutató az Egyesült Államok indokínai jelenlétének csökkentésére vonatkozó minden bejelentés. Mindössze egy év alatt a Pentagon négy­ötszörösére emelte a thaiföldi, a Guam- és Hawaii-szi­geteken, valamint Tajvanon levő amerikai támaszpon­tokról Vietnamban bevetett repülőgépek számát” — írja a lap. Nem csoda, ha a nemzetközi megfigyelők emlé­keztetnek az SZKP központi lapjának egy nemrég el­hangzott és azóta híressé vált megállapítására, amely szerint a Nixon-léle intézkedések katonailag nem csa­patkivonást, hanem átcsoportosítást jelentenek. AZ AGRESSZIÓ FOLYTATÓDIK. És amíg ez így van, változatlan a vietnami nép harca és a haladó vi-, lág táfHdgatása is. Vietnami ötsamfogfalá hadi jelenté» Augusztusban lelőttek 271 amerikai repülő­gépet és helikoptert, megsemmisítették az ellenség 30 ezer katonáját, tisztjét... i Pénteken összefoglaló ha­dijelentést tettek közzé. Ha­noiban a Vietnam mindkét részében folyó háború augusztusi eseményeiről. A jelentés megállapítja, hogy miközben a nixoni admi­nisztráció és saigoni báb­rendszere embertelen hadjá­ratot folytat á szabadságra törekvő dél-vietnami nép el­len, s folyamatosan bombáz­zák észak sűrűn lakott terü­leteit, a dél-vietnami felsza­badító erők augusztusban is újabb sikereket érteik el az április eleje óta tartó offen- zívában, Aszal? népe pedig lankadatlanul folytatja önvé­delmi harcát az amerikai ka­lózok ellen. A dél-vietnami frontokon augusztus hónap folyamán a felszabadító erők az ellenség harmincezer katonáját és tisztjét tették harcképtelen­né. Lelőttek kétszáz ameri­kai repülőgépet és helikop­tert, megsenimisi tették az el­lenség 400 katonai gépjár­művét és 100 lövegét, felgyúj­tottak 20 hadihajót és 20 raktári körzetet. A harcok eredményeként augusztusban a felszabadító erők ellenőr­zése Dél-Vietnam újabb kör­zeteire terjedt ki. A hónap folyamén tovább folytatódott a Nixon-rendszer hadüzenet nélküli légi hábo­rúja észak ellen. A kalózgépek sorozatosan támadtak sűrűn- lakott területeket, köztük a VDK fővárosát, Hanoit’is. Üjabb pusztító támadáso­kat intéztek a gátak és ár­vízvédelmi berendezések el­len. A VDK légelhárítása augusztusban 71 amerikai re­pülőgépet lőtt le és .sok ka­lózpilótát ejtett fogságba. A bombázások Nixon által tör­tént korlátlan felújítása óta a VDK fölött 420 amerikai repülőgépet lőttek le. A dél-vietnami hadi jelen­tésekből kitűnik, hogy a né­pi felszabadító erők pénteken hajnalban nagy erejű táma­dást indítottak a part menti Blnh Dlnh tartományban. Hatszáz 122 mm-es rakétá­juk. illetve 82 mm-es akna juk csapódott be a saigoni bábkatonaság két fontos tá­maszpontjába. A Nixon—Tanaka csúcstalálkozó első fordulója Japán washingtoni nagy­követe. aki jelenleg a Nixon —Tanaka csúcstalálkozó helyszínén tartózkodik, saj­tótájékoztatón számolt be a tárgyalások első fordulójáról. A nagykövet közölte, hogy Japán és az Egyesült Álla­mok tájékoztatja egymást a Kínával való diplomáciai kapcsolatok problémáját il­lető lépéseikről és e tekin­tetben szoros kapcsolatot tartanak fenn. A tárgyaláso­kon Nixon és Tanaka foglal­Szadat látogatásai Szadat egyiptomi elnök még ebben az évben New Yorkba, az ENSZ székhelyé­re utazik — jelentik pénte­ken Kairóból diplomáciai forrásokra hivatkozva. Ugyanezen értesülések sze­rint az egyiptomi államfő novemberben Franciaország­ba látogat. A híreket egyelőre Kairó­ban nem erősítették meg hi­vatalosan, de jól értesült kö­rökben azt mondják, hogy az elnök •" párizsi látogatását Kairóban már biztosra ve­szik. Rámutatnak, hogy a New Yorkba tervezett láto­gatás egyelőre csak terv, a párizsi utazást azonban már mindkét részről jóváhagy ták. E hónap , végén Párizsba várják az egyiptomi diplo­mácia vezetőjét, Murad Gha- le-b külügyminisztert. Párizsi tárgyalásai feltehetően az egyiptomi elnök párizsi út­jának előkészítéséül is szol­gálnak. r SEREMETYEVO II. modem, kör alakú üvegcsarnokában vártuk a hanoi járatot, sazt hittem, á szemem káprázik. Az üvegajtónál egy utazó­táskán ismerős arcú fiatal nő ült. Épp az előtte való héten láttam egy magazinban egy különleges beállítással ké­szült fotót Jane Fonóéról: álla előreugrott, hosszú, lát­szatra csapzott haja befed­te a nyakát. . I Ö lenne? Csakhogy ilyen véletlenek ritkán fordulnak , elő.- Ráadásul egyéb furcsa­ságok is zavartak: a fiatal nő farmerban volt, de mel­lette két mankó állt nekitá­masztva a csomagjainak, s az egyik lábán jókora járógip­szet viselt. Ilyen lábbal utaz­na valaki a világ másik fe­lére, ráadásul, ahol háború is van? Egy fiatal, de már őszülő hajú férfival beszél- j gettelt — franciául. I A repülőgépen már sem­mi kétség nem férhetett hoz­zá, hogy Jane Fondával uta­zunk. Először a mankókkal volt baj. A szép és fiatal stewardess hallani sem akart róla, hogy az ülés közelében ott legyenek a mankók — még valami bajt okoznak, ha makrancosko-dni kezd az egyébként biztonságos IL— 18-as. Aztán a begipszelt láb el­helyezése okozott gondot. Vé­gül is Jane a szemközti pad­kára helyezte el fájó lábát. A több mint tízezer km-es úton az útmegszakítások alatt, míg feltöltötték a^ üzemanyagtartályokat, s ne­künk a tranzitváróteremben ételt-italt szolgáltak fel, Ja­ne sohasem szállt ki a gép­ből. Túlságosan nehéz lett volna minden alkalommal le- és felbicegnie a gép lépcső­jén. -Az úton egy franciára fordított könyvet tanulmá­nyozott — Giap tábornok­nak, a VDK honvédelmi mi­Szomszédunk, 3ane Fonda 0) niszterének könyvét a népi háborúról. Hanoiban a kellemes meg­lepetések folytatód tak. Ugyanabban a szállodában, a Thong Nhathan kaptunk szállást, s ha nem éppen az országot jártuk, az egymás melletti asztalnál szoktunk étkezni. Mint kiderült, a francia férfi operatőr — ő le. Addigra Jane is „vietna- mizálódott”: bő, sötét színű nadrágot viselt, a károsai? a vietnami lányok és asszo­nyok, s kívül hordott, világos blúzt. Jane átvette az asszo­nyoktól a gyereküket, a tér­dén hintáztatta őket és éne­kelt. Legtöbbször a nálunk is ismert amerikai szabadság- harcos dalt. Egyáltalán nem Jane Fonda riportot készít Haioi szétbombázott Truong Dinh lakótelepca. Ign, s2€*áember 3.. szombat készítette a filmet, amelyet időközben a világ számos országában bemutattak Jane Fonda vietnami útjáról. JANE FONDA nem kí­mélte magát: éppúgy elment a gátbombázások színhelyére, vagy az állandóan támadott Nam Dinhbe, akárcsak a harcedzett, hosszabb ideje kint tartózkodó külföldi tu­dósítók. Eközben nemegyszer bombatámadásokat is át kel­lett élnie. Honfitársai elől kellett bújnia. Akárcsak szálloda mély óvóhelye” ahol éjszakai riadók idejér összefutottunk A szálloda alkalmazottai közül többen Kisgyerekeikkel együtt jöttek lehet azt mondani, hogy megnyugtató volt a kép — inkább különleges: fent az amerikai bombázók süvölté- se hallatszott, időnként a bombázás robaja, a légvédel­mi ágyúk ugató hangja, s itt pedig egy világsztár énekel. Itt mondta az egyik asszony­nak, hogy neki is ötéves gye­reke van. Ha feltűnt a szállodában a külföldiek között az volt ; nagy kérdés: vajon menny az őszinte politikái segíteni akarás és mennyi a ,,publi­city” ebben a kockázatos út­ban. Az nyilvánvaló volt, hogy az idei Oscar-díjas szí­nésznő más, kevésbé kocká­zatos módot is találhatna a népszerűsége emelésére. Ja­ne Fonda inkább a saját nép­szerűségét állította egy ne­mes ügy szolgálatába, snem a közfigyelmet keltő világ- politikai ügyet használta fel saját reklámozására. Egyszer, egy vacsora köz­beni beszélgetés során dérült ki, hogy a vietnami háborúk okozta borzalmakról szinte véletlenül értesült. Akkor még boldog családanyaként, Roger Vadim feleségeként Párizsban élt, s a rádióban hallott egy olyan hírt Viet­namról, amely arra indítot­ta, jobban meg kell ismer­nie ezt az országot. Ott, a Thong Nhatban, va­csora közben azt mondta: manapság az amerikai nő számára egyetlen út lehetsé­ges, a családanya szerepe, aki jól főz, s otthon marad a gyerekkel, ö ebből is ki akart törni, egy teljesebb élet felé, amikor politikai cselek­vésre vállalkozott. HANOIBÓL való elutazásé előtt sajtótájékoztatón talál­kozott az újságírókkal. Itt mondotta: „Ügy gondolom, a tragédia nem a vietnami népé, amely vissza fogja nyerni a szabadságát és füg­getlenségét, sokkal inkább az amerikai népé, mert sok, na­gyon sok idő kell, hogy le­mossa azokat a bűnöket, amelyeket Nixon az ő nevé­ben elkövetett." Marafkó László (Következik; Gépesített _ embertelenség) kozott az indokínai háború állásával is. A japán fél az amerikai­aknál valamivel részlesebb tájékoztatást adott a csúcs- találkozóval egyidőben lezaj­lott külügyminiszteri tanács kozásról. Ennek során Ohira japán külügyminiszter kö­zölte amerikai kollégájával, hogy Japán nem tarthatja fenn diplomáciai kapcsolatait Tajvannal, amennyiben síké rül normalizálni , viszonyát Pekinggel. Rogers válaszul csupán annyit mondott: re­méli, hogy Japán nem tesz olyan lépéseket, amelyek sér­tenék a japán és az amerikai érdekeket. Pakisztán elismeri a Bengali Népi Köztársaságot ? Pakisztán megígérte Indiá­nak, hogy „nagyfontosságú kérdésként komolyan fonto­lóra veszi a Bengüll Népi Köztársaság elismerését” ~ mondotta az indiai parla­ment pénteki ülésén Szvaran Szingh külügyminiszter. Hozzáfűzte, az erre vonat­kozó Ígéretet az a pakisztáni delegáció tette, amely a na­pokban Űj-Delhiben magas szintű tárgyalásokat tartott indiai vezetőkkel. Szvaran Szingh emlékez­tetett rá, hogy Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni köztársasá­gi elnök Indira Gandhi in­diai miniszterelnök-asszony- nyal július elején tartott szimlai csúcstalálkozóján szintén, határozottan azt a benyomást keltette, hogy el fogja ismerni a független bengáli államot. Ünnep bombák között ^ zeptember 2-án egy tőlünk távoli szocia­lista ország a Vietnami De­mokratikus Köztársaság ün­nepei. Egy 27 évvel ezelőtti napot, amikor a japánok ka­pitulációját követően a Viet Minh, a Vietnami Független­ségi Liga magához ragadta a hatalmat. Ezen a napon ki­kiáltották a Vietnami De­mokratikus Köztársaságot. A sokáig gyarmati sorban éló és sokat szenvedett nép akkor még nem tudhatta, hogy ha sorsfordító is ez a dátum, a megpróbáltatások­nak még nincs vége. Hogy a korábbi gyarmattartók, a franciak nem riadtak visz- sza az ország nyílt, fegyve­res fenyegetésétől. Cjabb, kilenc évig tartó háború kö­vetkezett, amelynek az 1954, évi genfi egyezmény vetett véget. S aztán, az ország ket­téosztása után, a hatvanas években újrakezdődött a há­ború, immár a franciák he­lyét átvevő újabb imperialis­ta hatalommal, az Amerikai Egyesült Államokkal. Vietnam immár harmadik évtizede dacol a betolako­dókkal, mert az imperializmus mindenáron meg akarja vet­ni a lábát Délkelet-Ázsiá- nak ebben a térségében. A vietnamiak, igaz, törékeny, de állhatatos emberek, mert tudják miért harcolnak. A földért, amelyen élnek, a rizsültetvényekért, amelyet az amerikai légierő bombái pusztítanak és a bombázások következtében árvíz is fe­nyeget. Népi háború ez, akár­csak a franciák idején volt. Olyan népet köszöntünk ma, amelynek felnőtt nemze­déke lényegében nem ismer mást, csak a háborút. Csak az ellenség változott: a ja­pánok és a franciák után az amerikaiak jöttek. E nép fiataljainak és kisgyerekei­nek a légicsata, a szirénázás ' és bombázás megszokott napi esemény. Olyan népet kö­szön tünk, amely.-nemzeti, ün­nepén is úgy emlékezik, hogy közben a katonák és milicisták nem teszik le a fegyvert, mert közben az ég­re kell figyelniük. Nemrégen jártam ott. Ba­rátaim vannak Vietnamban, s erre én vagyok büszke. Rit­kán találkoztam olyan sze- retetre méltó és nagyszerű emberekkel, mint ebben az országban, ahol a baráti mo­soly nagyon gyorsan kijár annak, aki jó szándékkal jön, aki megérdemli. Barátainknak csak azt kí­vánhatjuk, amit ők is leg­inkább kívánnak önma­guknak: győzelmet a har­cukhoz, s az ennek eredmé­nyeként megszülető békét. * M. L. Dajan visszautasította Husszein követelését is Mose Dajan izraeli hadügy­miniszter Tel Avivban ame­rikai diákok egy csoportja előtt ismertette az 1967-ben elfoglalt arab területek egy részével kapcsolatos állás­pontját. Hangoztatta, hogy Izrael hajlandó visszavonni csapa­tait a Szuezi-csatorna közvet­len térségéből, méghozzá „feltétel nélkül”. Ugyanakkor hozzátette, hogy az ily módon kiürített, területnek „lökhárí­tóként”, azaz fegyvermentes övezetként kell szerepelnie Egyiptom és Izrael között. Ismeretes, hogy Egyiptom a Szuezi-csatorna megnyitását eredetileg azzal a feltétellel helyezte kilátásba, hogy az izraeli csapatok visszavoná­sa után az egyiptomi fegy­veres erők átkelhessenek a csatornán. Dajan visszautasította Husszein jordán királynak azt a követelését, hogy szol­gáltassák vissza a megszál­lott Ciszjordániát, s kijelen­tette: „Ha választanom kell egy olyan béke mellett, amejy a teljes csapaiáavonás­sal jár vagy a nem béks mellett — de ebben az eset­ben maradhatunk ott, ahol vagyunk —, akkor az utób­bit választom”. Tel Aviv-i források közlése szerint a megszállt Golan- magaslatok közelében péntek éjjel izraeli és arab fegyve­resek tűzpárbajba kevered­tek. Az izraeli katonai jelen­tések azt állítják, hogy a tüzet szíriai területről kez­deményezték. Veszteségekről nem érkeztek jelentések. A palesztinai Wafa hír- ügynökség Damaszkuszból jelenti, hogy a megszállt Golan-fennsik központi részén az izraeli tüzérség, páncé­los egységek és gyalogság részvételével, jelentős csapat- megmozdulásokat hajtott végre keddről szerdára vir­radó éjszaka. E hadgyakor­latok időjén — teszi hozzá a Wafa hírügynökség — az iz­raeli légierő egységei beha­toltak Dél Libanon légteré­be, s lőtték a határ menti tv- lejHuéwjkáí. ‘f _____’ i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents