Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-02 / 207. szám

Termelés, haszon ■•AwLAV.fiMmn/ri Iái Az Országos Tanszergyártó és Értékesítő * íífSCdSliMS’Mt'IIIIIIIIIW Vállalat a Gorkij-fasor 17—21. sz. alatti be­mutatótermében kiállította taneszköz-újdonságait. Az érdeklődők és a szakemberek óvo­dai, iskolai felszereléseket, bútorokat és különféle szemléltető eszközöket láthattak. (MTI foto — Benkő Imre felvétele) XXU. bányásznap Ünnepségek, megemlékezések f A Minisztertanács az év elején határozatot fogadott el, i amellyel kötelezte a minisz- ' tériumokat, hogy területü­kön mérjék fél a gazdaság­talan termelést folytató vál­lalatok helyzetét, a vesztesé­ges termékek körét. A hat­vanas években — lassan ugyan — megkezdődött az ipar szerkezetének változása. Ez szükséges, kedvező folya­mat. Következetes végigvite- le azonban — a gazdasági re­form idevágó elveinek való­ra váltásaként — nehéz di­lemmákkal is jár. Így a töb­bi között azzal, hogy mi le­gyen a sorsa a haszon nél­kül termelő üzemeknek? Há- zánk iparának egyharmada ugyanis csak visz a „kony­háról”; éppen pénzénél van, vagy támogatásra szorul. Zárják be ezeket az üzeme­ket? A válasz az igen lenne? Jó, de mi történjék az ott dolgozó tízezrekkel, s mi pó­tolja az ott készült, de még szükséges, vagy éppen nél­külözhetetlen termékeket? Azaz vagy-vagy alapon a dilemma megoldhatatlan. Például a . .. öt év alatt 23 forinttal — 249 forintra — csökkent egy tonna szén kitermelésének költsége. Ez helyes. Bezár­ták a drágán, azaz nagy rá­fizetéssel dolgozó bányákat. Ez is helyes. Ám a rossz igényfelmérések, a kellő sú­lyozások mellőzése miatt egy­szeriben szénliiány teremtő­dött. Ami aligha helyes. Sőt, hiba. A szénibányászat esete mind pozitív, mind negatív értelemben sok fontos tanul­sággal szolgált. A legfőbb: a döntéseket rendkívül alapos, minden részletre kiterjedő elemzéseknek kell megelőz­niük, s elősorban az arányok — a fejlesztési eszközök szét­osztásánál — hassanak oda, hogy bővítés és visszaszorí­tás összhangban legyen az össztársadalmi érdekekkel. Bő a példatár. Tíz év alatt ötven százalékkal csökkent a fajlagos energiaköltség a vasútnál a gőzvontatás mér­séklésével. A gépiparban ha­szon nélkül, sőt, támogatás­sal termelnek téhergépkocsi­Senki sem tiltakozott, mindenki elismerte, hogy na­gyon kényelmetlen körülmé­nyek uralkodnak Gyöngyö­sön a szakrendelő-intézetben. Ha az újságíró valamiféle népképviselői pózban akart volna tetszelegni, rövid per­cek alatt felsült volna. Maga á kórház igazgatója, dr. Má­tyás László kezdte sorolni a nehézségeket, mindig megje­gyezve: a betegeknek igazuk van. Aztán feltette a kér­dést- mit lehet csinálni? A feleletet a helyszínen igyekeztünk megtalálni. o o o o Statisztika nélkül nem megy. A számok most bizo­nyítanak. Például azt, hogy a tizenhét munkahelyes szakrendelő intézet csak ezer beteg ellátását tudná zökke­nők nélkül biztosítani, de en­nek a másfélszerese vár na­ponta orvosra, vizsgálatra. Az intézet irányítója, dr. Lábady Győző főorvos meg­jegyezte, ha a környékből nem ide járnának a betegek, hanem a részükre is készült volna külön épület, akkor minden más lenne. Amíg az országban egy or­vosra 510 ember jut, addig Gyöngyösön egy körzethez 3500 ember tartozik. Napon­ta a körzeti orvosnak legfel­jebb harminc beteget lehet­ne megnyugtató módon ellát­nia. Ezzel szemben a valóság egészen más. A körzeti orvosok mit csi­nálhatnak, küldik a betege­ket a rendelőintézetbe. Az ottani zsúfoltságot fo­kozza még a különböző^ vizs­gálatok sora. Gépjárműveze­tői jogosítványhoz, munka­vállaláshoz, alkalmassághoz, Infekundinhoz, alkohol-elvo- nóhoz, katonasághoz és még egy sor- más egyébhez is itt végzik el a vizsgálatokat, egy-egy személyre vonatko­zóan öt-hat félét is. Ezzel is időt véve el a tényleges'be­tegek elől, és fokozva az ül­és traktortípusokat, villamos gépeket és készülékeket. Bűvös körben ? Szülessék gyors határozat az utóbbiak előállításának abbahagyására? Ez a megol­dás? Avagy inkább az, hogy változtassanak a termékösz- szetételen, mint teszik ezt a pamut- és gyapjúiparban. Járható a ma veszteséges termék gazdaságossá tételé­nek útja is. Nem hagyható figyelmen kívül az esetleges exportálás — államközi kö­telezettségeket nem rúghat fel például sem a gép-, sem a ruházati ipar, s ezért 1975- ig gazdaságtalanul előállított termékeket is szállítania kell —, a devizaszerzés lehe­tősége. Bűvös kör lenne? Szó sincs erről. Az elsorol­tak arra figyelmeztetnek, hogy nem vizsgálható ön­magában, egy termelési sza­kaszon belül a jövedelmező­ség. Ami az alapanyag fel­dolgozójának'jó nyereséget biztosít, az az alapanyag ter­melőjének veszteséges lehet. A vállalati nyereség tehát nem olyan mérce, amelyre fi­gyelve teljesen biztonságos az ítélkezés. A visszaszorí­tásnak feltételei vannak, ahogy a fejlesztésnek szin­tén. Ezekre alapozódik az ún. szelektív iparpolitika. Nehéz örökség Gondjaink nem új keletű­ek. Csupán az eddig rejtett, takart vonások bukkantak felszínre. A nehézipar 1950— 1955. között a beruházási ösz- szeg 90 százalékát kapta; a teljes beruházás húsz száza­lékát csak a szénbányászat. Indokolt döntés volt Buró- pa-szerte energiaéhség tom­bolt, importra nem nyílt le­hetőség. Ám a szénbányászat fejlesztése „túlélte” önma­gát; későn kezdődött meg a szénhidrogén alapra való át­állás. A beruházott összegek nem eredményezték mindiga várt — remélt — hatékony­ságot, a termelékenység las­san növekedett, az 1950— 1958-as időszak éves átlaga mindössze három százalék volt... 1950. és 1965. között folyamatosan csökkent agép­tézet dolgozóinak túlterhelt­ségét o o o o A szemészet előtt délben egy órakor még tekintélyes csoport várt a beengedésre. Többen közülük már reggel nyolctól kint ültek a széken, a pádon. Ahogy mondták, délelőt­tönként és a kora esti órák­ban majdnem leszakad az emelet, annyian vannak. Reggel hétkor már nyolc­van személy kérte kii a kar­tonját. És mindenki sietne. A türelmetlenebbje dél felé már nem tesz lakatot a szá­jára. Dr. Bíró András úgy nyi­latkozott, hogy neki népne­velői munkát is kell végeznie a szakorvosi tevékenység mellett. Néha meg kell ma­gyaráznia egyeseknek, ho­gyan kell és illik viselkedni az orvosi várószobában. Az asszisztensnők tudnának er­ről bővebbet mondani, de ők csak halkan sóhajtanak —1 ezzel is sok mindent kife­jezve. ■ Persze, a lassan múló órák elnyúzzák a betegek idegeit. Ezt senki sem vitatja. De itt is naponta legfeljebb ötven beteget lehetne alaposan megvizsgálni és kezelni, ez­zel szemben több mint száz tartja reménykedve a kar­tonját a kezében. p o o o Még egy mikroszkópos és még egy vénázó kellene leg­alább a laborban, hogy a túlfeszített munkatempó megszűnjék. De innen in­kább mennek az assziszten­sek, semmint jönnének. Ép­pen a nagy igénybevétel miatt. És akik maradnak? nélkül ? ipar részesedése a beruházá­sokból, holott a többi KGST- országban éppen ennek for­dítottja ment végbe. Tények, amelyek érzékeltetik: az örökség nehéz részét is vál­lalni kell. Ahogy szembenézni más problémákkal szintén elke­rülhetetlen. Így a látszat- kiegyenlítődéssel”. A válla­latok népgazdasági jövedel­mezősége világpiaci árakon számítva ugyanis jóval elté­rőbb, mint a. hazai árak alapján kimutatott eszköz- arányos nyereségük. Azaz lennének nagy haszonnal termelő vállalatok, de ezek­nél viszonylag szerény fej­lesztési források képződnek, a népgazdaságilag nem jö­vedelmező vállalatoknál vi­szont elegendő a pénz ahhoz, hogy fönnmaradjanak, sőt, „fejlődjenek!” Nyilvánvaló: ezt az ellentmondást sürgő­sen fel kellene oldani Szükséges fokozatok 1970-ben 47 milliárd fo­rintra rúgtak a vállalatod mák nyújtott állami támo­gatások, ez a népgazdaság különböző területein létreho­zott nettó jövedelem 39 szá­zaléka. Az ipar és a külke­reskedelem ebből 20 milliár- dot élvezett, amit a meglevő szerkezet időleges fenntartá­sával járó áldozatként fog­hatunk fél, a hangsúlyt az időlegesre téve. Ennek elle­nére a vállalatoknál még mindig nagyon lassú a ter­mékszerkezet változása, az új áruk a régiek mellé soro­lódnak, bővül tehát a gyárt­mányskála, holott sok terü­leten így is nagyon szeles; ráfizetéssel jár. • Nem lehet tehát ripsz-xopsz „rendet tenni”. Szükséges fokozatok — a támogatás csökkentésé­től a megvonáson át egészen a konkrét utasitásokig — egyengetik az átalakulás út­ját, a haszon nélküli terme­lés visszaszorítását. Ami nem valami gazdasági öncél, hanem a fejlődés elengedhe­tetlen feltétele. Azé a fejlő­désé, amely lehetőséget te­remt az életszínvonal folya­matos növelésére is. Ök járnak rosszabbul. Az ő nyakukba szakad a munka, aztán kapnak még biztatást is, olykor pedig annyit: saj­nos, nem tehetünk semmit. Orvos is kellene, asszisz­tens is kellene, hogy a nem betegek részére végzett vizs­gálatot le lehessen választa­ni. És ha volna személy, ak­kor még mindig megmarad­na a nagy kérdés: hová he­lyezzék el? Az intézet laboratóriumá­ban mindenki erején felül teljesít. De erről mit sem tudnak azok, akik órákat kénytelenek várakozni kint a folyosón. o o o o Már amikor közel tíz éve megépült a rendelőintézet, akkor sok kifogás merült fel ellene. Furcsa, hogy azokat, akik majd itt dolgoznak, senki meg nem kérdezte, jól terveznek-e meg mindent. Egyedül a gyermekszakren- delő-fészleg olyan, amilyen­nek kell ma lennie egy ilyen intézménynek. Ennek a szín­vonalára kellene felemelni a többi szakorvosi munkahe­lyet is a tárgyi feltételek szempontjából. De hát hol vannak ettől? Pedig azóta is igyekeznek javítani az eredeti hiányos­ságokon. Elvették az ebéd­lőt és csináltak a helyén egy reumáskezelőt, gyógy­tornász-helyiséget. Az eme­letről leteszik a földszintre a baleseti sebészetet. De hát az ember ! Nincs annyi, amennyi kellene. Nem tudnak konkurrálni más vá­rosok, intézetek ajánlataival. Akik maradnak, még töb­bet kell hogy dolgozzanak. Versenyt futnak tehát az idővel, ami a betegeknek « X bányászok Idei nagy ün­nepe alkalmából a hét végén már több üzemnél megem­lékezéseket tátották, másutt pedig ma rendezik a régi bá­nyászmozgalmakat, nehéz harcokat, visszaidéző ünnep­ségeket megyénk bányász- vállalatai. A rózsaszentmártond műve­lődési ház falán tábla őrzi a bányászmártírok emlékét; több mint 50 évvel ezelőtt itt indult meg a mátraalji szén­bányászat, s az itt dolgozó szocialista munkások közül sokan estek áldozatul a ré­a türelmét teszi próbára. Az idő, ez a legfőbb ütközőpont. És tehetetlenek ezzel szem­ben azok, akik szívesen segí­tenének enyhíteni a beteg­ség kínját és fájdalmát ép­pen úgy, mint a kényszerű várakozással múló órák okozta idgeskedést. o o o o Feljelentették az egyik or­vost, mert reggelizni meré­szelt a rendelés idején, dél­előtt tíz óra tájban. Hangos megjegyzéseket tett egy be­teg, amikor látta, hogy a la­borban délfelé rágyújtott az egyik asszisztens. Dr. Kulhay Adél, a laboratórium veze­tője lenne azonban a legbol­dogabb, ha több mnkatárs- sal dolgozhatna. A beteg ember türelmet­len. Olykor az elkeseredés elragadtatja. Tehetetlenségé­ben könnyen megfeledkezik magáról. Tudják ezt azok, akik az egészségének a visz- szanyeréséért fáradoznak. Az élet azonban kegyetlen olykor: nem mindenben felel meg az elképzeléseinknek, a vágyainknak. A gyöngyösi orvosok, asszisztensek, egész­ségügyiek is szeretnék job­ban befolyásolni, de erejük nekik is véges. Azt mondta dr. Pintér László főorvos, aki egyben a pártszervezet titkára is, hogy a gyógyítás eredményessége az orvos és beteg közötti kapcsolaton is múlik. De mi van olyankor, amikor kevés a hely, kevés a pénz, kevés a gyógyító kéz? A türelem is alapvető fel­tétel. G. Molnár Ferenc megyeszerle tegnap ko&zorúzták meg a helyi pártszervezet, a tanács és a Mátraalji Szénbányák Vállalat képviselői. Egerben az érckutató és feltáró mű központjában szintén pénteken tartottak bányásznapi ünnepséget. . Az ország minden vidékén meg­található érokutató üzemek, s a hozzájuk tartozó termelő egységek az elmúlt esztendő­ben igen jó eredménnyel dol­goztak, s a régi munkások megbecsülését jelzi, hogy most 1,6 millió forint hű­ségpénzt fizettek ki részükre. .A rendezvényen, ahol jelen volt Kalmár Péter, a városi pártbizottság osztályvezetője, Toldi János igazgató méltat­ta az elért eredményeket. A Nagyalföldi Kőolaj- és • Földgáztermelő Vállalat egri üzemében is péntek délután ünnepelték a bányásznapot, ahol a nehéz kísérleti mun­kákban jól dolgozóknak ju­talmakat, kitüntetéseket ad­tak át. Harminc éves szolgá­latukért a vállalat központ­jában két nyugdíjba vonuló dolgozót aranyórával jutal­Áz NDK, Csehszlovákia és más országok után hazánk­ban is újabb építőanyag al­kalmazásával kísérleteznek az utakon. S ami szükséges­sé tette, nem más, mint az, hogy a nagylengyeli mező olaja mind kevésbé tudja már kielégíteni a jelentkező bitumenigényeket, pótlására pedig különböző megoldások sem voltak tökéletesen meg­felelők. Eddig ugyanis — jobb híján —, például Vene­zuelából, Albániából; • vagy máshonnan próbálták az épí­tők beszerezni a fontos nyersanyagot, s a változó összetétel rendkívül zavarta az útkészítést. Mondhatni: nem is sikerült soha igazán megtalálni azt az idegen anyagot, amely sajátos útvi­szonyainkhoz leginkább iga­zodik. így született az országos döntés, hogy a bitument vé­gül is a szovjetunióbeli ro- moskinói gyűjtőállomásról továbbított olajból készítsék. Az említett olaj a Barátság- vezetéken érkezik a százha­lombattai finomítóba, ahol lepárlásával nyerik az útépí­tőanyagot. Mint Zana Károly igazga­tótól és Szamosi Gábor fő- technológustól megtudtuk: az Egri Közúti «Építő Vállalat is megbízást kapott az újabb építőanyag felhasználására, mázták, az üzemi ünnepségen pedig ketten kaptak jubile­umi jutalmat 25 éves kitartó munkájuk elismeréseként Dienes Mihály, az egri üzem igazgatója Kiválódolgozó-ki­tüntetésben részesült. Részt vettek a bányásznapon az üzem nyugdíjasai is, akiknek ajándékokat adtak át. A Mátraalji Szénbányák Vállalat ma Gyöngyösön sportpályaavatási ünnepség­gel színezi bányásznapi ren­dezvényeit. A vendégeket már reggeltől fúvószene és motorosbemutató szórakoz­tatja, az ünnepi műsorban pedig fellép a magdeburgi gépgyár kultúrcsoportja. Zenés ébresztő fogadja a dolgozókat Petőfibányán, ahol a gépüzem, vegyes­üzem és a leszerelés előtt ál­ló ecsédi külfejtéses bánya­üzem munkásai ünnepeltek. A programot kultúrműsor és sportrendezvények teszik vál­tozatossá. Istenmezején az ércbányászok közös ünnepsé­gét a községi új kultúrház s így Budapest, Győr, Nyír­egyháza körzete mellett me­gyénkben szintén kipróbál­ják. Előbb csak laboratóri­umi vizsgálatok lesznek — úgynevezett Marschal-próba- testeken ellenőrzik az anyag különböző tulajdonságait, majd később már utak is készülnek a bitumenből Leg- hamarább — a közeljövőben — a novaji, utána pedig a noszvaji szakaszon. A továb­biakban rendszeres ellenőr­zés követi e munkát, közel húsz tulajdonságát vizsgál­ják a burkolatba épített bi­tumennek. A kísérletek nyolc-tíz évig is eltarthatnak, s csupán ez­után nyílik mód arra, hogy a Közúti Közlekedési Kutató Intézet technológiáját végle­gesítsék, s széles köi'ben el­terjesszék. Tekintve, hogy más orszá­gokban kedvezőek a tapasz­talatok — Lengyelország északi részén például a mí­nusz 28 fokos hidegnek is el­lenálltak az említett bitu­menből készített utak —, hazánkban is bíznak a siker­ben. (—ni) Mwrnm Q 1972. szeptember 2., szombat (M. Of) I gi rendnek. Emléktáblájukat Betegek között a váróban Panasz és újra panasz — Leszakad az emelet — Népnevelő munkát végez az orvos felavatásával kötik össze. (h.) Bitumenkísérletek a megye útjain

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents