Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 214. szám
Csebokszári új lakónegyedében két utca is hirdeti a szovjet és a magyar nép barátságát: a Heves és az Eger utca. Képünkön a Heves utca. * m Ötvenéves a Szovjetunió A Csuyas ASZSZIÍ a jubileumi évben In a tap! Megérett a gabona a földeken, sárga színt öltöttek a csuvas mezők. Megkezdődött az aratás, a jubileumi év gabonája elindult a magtárak felé. J. Mesalkin: A megvalósult álom Fél évszázaddal ezelőtt a Csebokszáriában megjelenő „Csuvasszkij Kraj” („Csuvas táj”) című újságban egy „fantasztikus „elbeszélés” látott napvilágot. Szerzője, Sztyepan Lasman (ma már ismert csuvas író) novellája -hősével, Ivanov „feltaláló munkással” felül az időgépre, aztán egyszerre csak a jövőben találják magukat — a ragyogó 1972-es esztendőben! Gyönyörű városokat, hatalmas gyárakat, gabonával borított mezőket látnak... Mindaz, amit Lasman leírt, akkoriban a fantázia játékának, megvalósíthatatlan álomnak tűnt. Túlságosan ifc nagy volt a kontraszt a csodás jövő és a húszas évek csuvas valósága között. A „Csuvasszkij Kraj” lapjait forgatva érezzük a zord korszak atmoszféráját. Csuvasföldön éhínség, pusztulás, járvány dühöngött. Elerőtlenedett emberek álltak sorba egy tányár rántott levesért, amelyet az ARA (az- éhezők megsegítésére alakult nemzetközi szervezet) konyháin osztogattak. Csuvas gyerekek ezreit helyezték el Moszkva és Harkov gyermekotthonaiban, hogy megmentsék őket az éhhaláltól. Ukrán parasztok küldtek vetőmagot a Volga vidékre. Az ipar akkori fejlettségi színvonaláról pedig szemléletesen tanúskodik az az első feladat, amelyet a szovjet kormány tűzött a Csuvas Autonóm Terület forradalmi népbiztossága elé: készítsenek kétmillió pár háncsbocskort. Igen, Csuvasia akkor csak bocs- kort tudott adni a hazának. A lakosság szinte kivétel nélkül írástudatlan volt; háromnegyed része trachomában szenvedett. Ma viszont Lasman fantasztikus” elbeszélése olybá tűnik mintha a szerző napjaink valóságát ábrázolta volna. Sok részletben természetesen tévedett, ám a lényeget eltalálta: Csuvasia virágzó földdé változott! Igen, ma vannak szép városaink, modern lakónegyedeink, nagy gyáraink. Földjeinken okos gépek dolgoznak. Vannak főiskoláink, technikumaink, színházaink, múzeumaink. Csuvas nyelvű könyvek, folyóiratok, újságok jelennek meg sokezres példányszámban. A csebokszári repülőtérről gépmadarak emelkednek a levegőbe, vonatok dübörögnek be a pályaudvarokra, hófehér motoroshajók futnak be a volgai kikötőkbe. A rohamos fejlődés azon a feladaton is lemérhető, amelyet a haza most tűzött a köztársaság elé: teremtsük meg az ipari rendeltetésű traktorgyártást! Ehhez magas fejlettségű ipari bázisra van szükség. Csuvasföld ma ezzel is rendelkezik! A háncsbocskortól a traktorig — ezt az utat tette meg köztársaságunk az elmúlt fél évszázad alatt. Vállalataink acélt és mágneses berendezéseket, villamos rakodógépeket és műszerkocsikat, tratoralkatrészeket és mosógépeket, bútort és textilt, vegyi festőanyagokat és vetélő nélküli szövőgépeket, cipőt és pianinót gyártanak — összesen több mint ezerötszázféle terméket. Csuvasia a Szovjetunió egyik legnagyobb komló- és burgonyatermelő köztársasága. Három felsőoktatási intézményének tizenötezer hallgatója van, az iskolákban és technikumokban kb. háromszázötvenezer diák tanul, öt színház, önálló filharmónia, mintegy ezer kultúrház és klub, ezerkétszáz mozi biztosítja a lakosság színvonalas szórakozását. Hát még az emberek mennyire megváltoztak! Az ország üzemei, építkezései, kolhozai, tudományos, kulturális, egészségügyi és népművelési intézményei több tízezer magasan szakképzett dolgozót foglalkoztatnak. Csupán a felső- és középfokú képzettséggel rendelkező szakemberek száma meghaladja a hetvenötezret. A kommunizmus győzelmébe vetett hit és a szovjet haza iránti szeretet serkenti őket a munkában, az alkotásban. Hiszen csakis ebben az összeforrott szövetségben, a testvérnépek áldozatos segítsége révén válhatott realitássá az a csodálatos vidék, amelyről a húszas évek nemzedéke álmodott. Csuvasföld lakosai büszkén és hálával emlékeznek arra, hogy a Csuvas Autonóm Terület megalakításáról szóló dekrétumot Lenin írta alá. Meglehet, hogy Vlagyimir Iljicsnek aláírás közben az eszébe jutott, milyen nehéz sora volt a csuvas népnek a cári elnyomás esztendei alatt. Gyermekkorától kezdve jól ismerte a csuvasok életét Édesapja, llja Nyikolajevics XJljanov a kormányzóság népiskolai tan- felügyelő jeként iskolákat nyittatott a csuvas falvakban, a gimnazista Vlagyimir Iljics legelső tanítványa pedig Ohot- nyikov, egy csuvas szegényparaszt fia volt A forradalom és a lenini dekrétum volt az á siartkő, ahonnan a csuvas nép elindult a felemelkedés útján. Valósággá vált Sztyepan Lasman álma. Pedig az akkori idők mércéje szerint abszolút fantasztikusnak ítélt elbeszélés írója sok mindenről még csak nem is álmodhatott! Ugyan mert volna-e olyasmit feltételezni, hogy a világűrt egy csuvas is fogja ostromolni? Pedig Andrijan Grigorje- vics Nyikolajev, a Szovjetunió kétszeres hose kétszer is megtette! - .1. ... A testvéri Csuvasföldön^ — éppen úgy, mint az egész szovjetunióban—s nagy lendülettel folynak^ a fél évszázados jubileum előkészületei. A köztársaság lakosai, miközben büszkén tekintenek vissza az ötven esztendő alatt megtett útra, minden erejüket az SZKP XXIY. kongresszusán elfogadott határozatok megvalósításának szentelve, új célokat tűznek maguk elé a népgazdaság és a kultúra valamennyi területén. Az itt közölt cikkek, fotók az 1972-es Csuvasiáról tudósítanak,^ beszámolnak a csuvas munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek jubileumi munka-^ sikereiről. Az oldalt testvérlapunk, a „Szovjetszkaja Csuvasija" munkatársainak írásai alapján állítottuk össze. Z. GRIGORJEVA: Poéma születik... A csuvas írók kongresszusa a vége felé járt, amikor a Haladás kolhoz elnöke, ' Vasziljev kért szót. Felment a szónoki emelvényre, nagy erős tenyérével rátámaszkodott, és arról kezdett beszélni, hogy odahaza, a kolhozban elolvasták az egyik író új elbeszélését a csuvas falu mai életéről és egyáltalán nem értenek vele egyet. Részletesen elemezte a művet, majd ezzel fejezte be a beszédét: „Jöjjenek el hozzánk, keressenek olyan hőst, amilyent ez az író ábrázolt. Biztosíthatom önöket, nem fognak találni. A kolhozparaszt ma már túl van azon, hogy csak a földet túrja ...” Felszólalását nem a sértődöttség diktálta, amiért az író nem ismeri a falusi életet, nem hatol le a sűrűjébe, ha- Vtém az emberért érzett büszkeség csendült ki belőle — azért az emberért, akinek a szellemi arculatában óriási változások mentek végbe. Ugyanez a Vasziljev tíz évvel ezelőtt még azon törte a fejét, miből építsen tehénistállót, hogyan ossza be az artyel jövedelmét, ma pedig olyan kul- túrháza van a falujának, amely városon is megállná a helyét, fővárosi színházak tartanak előadási a kolhozban, ő maga pedig itt beszél az írókongresszuson... A , köztársaság kulturális színvonalának emelkedése az ilyen jelenségekben mérhető le a legjobban. Nem érdektelen azonban e jelenségeket egymással párhuzamosan is megvizsgálni. Méreteikben ugyan különbözők, de jelentőségüket tekintve egyforma súlyt képviselnek: a nemzeti opera és balett a zenés színházban és a parasztok gyermekei számára a kolhozban szervezett zeneiskola; a Csuvas Állami Egyetem (köztársaságunkban három felsőoktatási intézmény van) és a népi szabadegyetemek százai falun és városon; az OSZSZSZK Állami Díja az Ivanov Drámai Színház új darabjának rendezéséért és egy öntevékeny művészeti csoport jubileuma. Vagy: vannak a mi országunkban olyan emberek is, mint az egyik üzem élmunkás lakatosa, aki egyben a köztársaság érdemes művésze, vagy az egyik kerületi pártbizottság titkára, aki az írószövetségnek is tagja. Alkotói tevékenységének virágkorát éli Moiszej Szpiri- donov, Csuvasia népművésze, aki a harmincas években féltő gonddal bábáskodott a modern csuvas képzőművészet születésénél. Ma a képzőművész szövetségnek több mint ötven tagja van, sokuk munkáit magas elismerésben részesítik az össz-szövetségi kiállításokon. A csebokszári utcákon gyakran lehet Ioakim Makszimov-Koskinszkijjal találkozni. A forradalom első esztendeiben ő alapította meg a csuvas nemzeti színházat. Ma öt állami színházunk van, repertoárjukban szinte valamennyi szovjetköztársaság szerzőinek darabjai szerepelnek. A csuvas írásbeliség mindössze száz évvel ezelőtt született. Ma a csuvasok anyanyelvükön olvashatják Shakespeare-t... ... Csuvasföld új emberéről emelődaruk karja, nagy- feszültségű villamosvezetékek, vég nélkül omló szövetek, bonyolult elektrotechnikai készülékek, művészek ecsettel és költők tollal írnak poémát. Szemünk láttára születnek újabb és újabb verssorok. ígéretes poéma van kibontakortatai szerelőit egy csoportja a useookszari traktorgyár épitc - -a uiüiui ile) dolgozói, az 50. évforduló tiszteletére indítót közül. Valamennyien á munka verseny résztvevői. .y .Vv •"■'s , A jalcsiki kerület Urozsaj („Termés”) kolhozának dolgozói az elsők között fogtak az aratáshoz. A kolhoz elnöke, Alekszandr Petro vies Grigorjev így nyilatkozott: — Kolhozunk kollektívája vállalta, hogy a jubileumi évben hektáronként 25 mázsa gabonát takarít be. Most már teljes bizonyosssággal elmondhatjuk, hogy megbirkózunk a feladattal. Az idei aratást a munka magas színvonalú szervezettsége, a mezei munkák gondos tervezése, a gépi és az emberi munkaerő helyes elosztása jellemzi. A betakarítás a progresszív csoportos módszerrel történik: egy-egy parcellán 3—4 kombájn dolgozik, ezzel csökken az aratásra fordított idő, javul a gépek kihasználtsága. Ezekben a napokban Csu- vásia földjei szabadtéri üzemekké változtak. A mező- gazdasági termelőfolyamatok gépesítése az előző évekhez viszonyítva tovább fokozódott. A köztársaság mezőgazdaságának dolgozói vállalták, hogy hektáronként minimum 21—22 mázsa gabonát termesztenek. Az első őrlések arról tanúskodnak, hogy vállalásukat sikeresen teljesítették. A jubileumi ünnepen a szovjet népek közös asztalán ott lesz a nagy kerek csuvas cipó is! V. Korszunov Csuvas kölro francia irodalmi díja „Szovjet költőé a babér” — ezzel a címmel számol be a párizsi L’Humanité a Paul Defeu irodalmi díj odaítéléséről. a francia/ irodalom fordítóinak adományozott rangos díjat az idén' G$n- nagyij Ajgi csuvas kóltő kapta meg a Francia költők Villontól napjainkig című antológia fordításáért. A könyv a Csuvas Állami Könyvkiadó gondozásában jelent meg Csebokszáriban. A kötet egyik recenzense szerint Csuvasföldön a francia költészettel eddig csak orosz fordításokon keresztül ismerkedhettek az olvasók. „Ebben a könyvvben pedig olyan versek is vannak — írja a kritikus —, amelyeket korábban a Szovjetunió egyetlen népének nyelvére sem fordítottak le. Ajgi kötetével Franciaország hetvenhét költője lép be a csuvas olvasók életébe, gazdagítja érzésvilágukat és új horizontokat tár fel előttük a költészet tájain.” Jfonfitoííat) felBEMSZSe &&SZLŰ
