Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-10 / 214. szám
F*r«fte?Ss, de miből? Muzeális értékű gépek a H a megrendeznék a régi, korszerűtlen, de még özem elő gépek világkiállításahazánk minden bizony- nvai bekerülne a ,.legjobbak” közé. „Szinte a csodával határos mondta a közelmúltban egy országos hírű közgazdász —, hegy a jelenlegi gépparkunkkal egyáltalán labdába rúghatunk a világpiacon.” Az emlékezetes gazdasági aktjvaértekezleten kormányunk elnöke is sokat foglalkozott azokkal a gazdasági hátrányokkal, amelyek az elavult gépek üzemeltetéséből származnak, s felhívta a vállalatok figyelmét: a technika színvonalának emelése sürgős, fontos feladat, az intenzív gazdálkodás elválaszthatatlan tényezője a korszerű, modern technika. De más szervek, országos hatóságok is többször figyelmeztették már az elmúlt években a vállalatokat, hogy behozhatatlan hátrányba kerülnek, ha nem selejtezik ki a lefutott gépeiket, A közelmúltban a pénzügyminiszter előterjesztése alapján a Minisztertanács is napirendre tűzte a selejtezést. Az elfogadott pénzügyminiszteri jelentést röviden úgy lehetne surrynázni: nincs mire várni, kötelező feladat a vállalatoknak a selejtezés megkezdése. Az üzemek, a vállalatok — megyénkben, az országban egyaránt — nem éppen örömmel fogadták a selejtezésre vonatkozó legújabb országos határozatot. Azon sehol sincs vita: sok az öreg, a kimustrált masina a termelésben, gazdaságosan pedig valóban csak modem technikával, modem technológiával lehet termelni. A szándékkal sincs baj, mert az üzemek szívesen megszabadulnának ezektői a génektől, A selejtezés vontatottságá- nak egyetlen fő oka van: a hiányzó pénz. Mert ugyanis a selejtezés rendkívül sokba kerül. Milliók, milliárdok szükségesek hozzá. Az 1971- es adatok szerint a nullára leírt, de még üzemelő gépek eredeti értéke meghaladja a 40 milliárd forintot. A selejtezéshez szükséges összeg előteremtéséből meglehetősen sok jut Heves megyére is, mert a megye gépparkjának színvonala semmivel sem jobb az országosnál. A termelőberendezések kapacitásának méréséről, a gazdaságos termelésről, az intenzív fejlesztés lehetőségeiről a közelmúltban tanácskoztak Egerben, a megyei pártbizottság székházában megyénk üzemeinek, vállalatainak vezetői. Az aktíván sok szó esett a selejtezésről is. Több vállalat vezetője elmondotta: gépparkjuknak nem kevesebb, mint 70—80 százalékát kellene kicserélni. De miből? — tették fel, Illetve teszik fel az üzemekben is naponta a kérdést. A fejlesztési alap kevés hozzá, a hitelszámlák terheltek. Egy pillanatig sem állítjuk, hogy könnyű, egyszerű ügyről van szó. A selejtezéshez valóban sok pénz kell. De azért, hogy vállalataink ilyen helyzetbe kerültek, elsősorban mégis maguk az üzemek a felelősek. Mert lapozzák fel a korábbi évek kiadási jegyzőkönyveit, számláit. A nagy munkaerő-vándorlás időszakában kifizetett összegekért érdemesebb lett volna gépeket vásárolni. Egy sor gazdaságtalan exsztenzív fejlesztés költségeit Is a technikára, a technológiára fordíthatták Épül az új egsi kenyérgyár Előreláthatólag két hónappal az eredeti határidő előtt fejezi be az új kenyérgyár építési munkálatait a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat. A munka ütemesen halad, jelenleg a tetőrész és a külső fal burkolásán dolgoznak, de már folynak a belső szerelések is: csempézik a harminchat méteres torony helyiségeit, a Csőszerelőipari Vállalat dolgozói pedig a szellözöberendezéseket szerelik fel. Az első gépek is megérkeztek már, s az építők elvonulása után a technológiai berendezéseket összeállító szakemberek veszik a területet. Ha a munka továbbra is így halad, nem lesz akadálya a jövő év első hónapjaira tervezett próbaüzemelés megkezdésének, (Foto: Tóth G.) ! Eger méltó színhelynek bizonyult Az egri Technika Házáról lekerült az a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságot, ENSZ világoskék zászlaja, közel egyhetes az andornaktályai termelőszövetkezetet s el- munka után befejeződött a FAO szőlészeti, ismerőén nyilatkoztak a nagyüzemi termeié» borászati kormányközi bizottságának ülése, eredményeiről. Érdeklődéssel tanulmánvoz- A tárgyalások eredményesek, gyümölcsözőek ták Gyöngyösön a mezőgazdasági felsőokta- voltak, s ha nem is sikerült minden problé- tást, az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazda- mát megoldani, az ülésszak mégis hozzá- ságban pedig a korszerű borászati munkát, járult, hogy a szőlő- és bortermelés perspek- Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a tívái világosabban kibontakozzanak, keve- látottak igen mély benyomásokat tettek a sebb gátló tényező álljon a nemzetközi ke- külföldi delegátusokra, akik nem is fukar- reskedelem útjában. Az ülésszakon a külföldi kodtak az elismerő megjegyzésekkel delegátusok is elismerték, hogy hazánk a vi- Heves megye és Eger tehát méltó környe- lág legjelentősebb bortermelő és exportáló zetet, körülményeket biztosított a rangos, országai közé sorakozott fel, hiszen az elmúlt nemzetközi tanácskozásnak S külön meg esztendőben már több mint egymillió hektó- kell említenünk, hogy az előkészítő, a szerliter bort adtunk el külföldre. S ami még na- vező munka alapos, gondos, de ugyanakkor gyón lényeges, a magyar borok nagyobbik nagyvonalú volt. Nem kis része volt abban, része kiváló, minőségi bor volt. hogy a vendégek kellemesen, otthonosan Az elismerés megyénk két történelmi bor- érezték magukat, s így talán kevésbé volt vidékének is szólt, hiszen az egri, a mátra- fárasztó a munkaülések zsúfolt programja, alji borok a világ majdnem minden részén A péntek esti zárófogadáson többen kiismertek, keresettek. A megye szőlő- és bor- fejtették, hogy nem utoljára voltak Egerben, gazdaságának eredményességét jelzi, hogy az ha alkalmuk nyílik rá, felkeresik városunkat, elmúlt tíz évben boraink közel ötszáz arany-, Heves megye és Eger úttörő szerepet vál- ezüst- és bronzérmet nyertek a nemzetközi lalt hazánkban a korszerű nagyüzemi szőlő- és országos versenyeken. ültetvények, a korszerű borászati munka elA FAO-tanácskozás jó alkalmat biztosi- terjesztésében. Jóleső érzés az, hogy e mun- tott arra, hogy a külföldi szőlészeti, borászati kát mások is elismerik, értékelik. S a FAO- szakemberek személyesen is meggyőződjenek tanácskozás egyik lényeges vonása éppen az megyénk eredményeiről. Az üzemlátogatások volt, hogy még nagyobb ösztönzést, lendüle- során megtekintették vendégeink néhány tét ad e munka folytatásához, szőlőtermesztő gazdaságunkat, többek között (kaposi) Ainikoi* tizenötezer kilométer nem távolság termelésűén volna, fa irodaház építési hullám is milliókat vitt el a vállalatoktól, a korábbi beruházási gondolkodásmód is tetemes összegekbe került. Volt tehát pénz. Csak nem az új gépekre költötték. Sajnos az is igaz: egy sor közgazdasági tényező is arra ösztönözte a vállalatokat, hogy az új gépeket az élő munkaerővel pótolják. Ez jóval olcsóbb, könnyebben lehet hozzájutni is. Mindezeket kihasználva nem is törték magukat az új gépekért, az új berendezésekért. A hiányzó pénzen kívül van azonban még egy sor más akadálya is a selejtezés gyors végrehajtásának. Csak néhányat példának: a 15—20 éve üzemelő géptípusokat már sehol sem gyártják a világon; az új gépek jóval többe kerülnek, több géptípusnak a beszerzése is rendkívül nehéz és hosszú időt vesz igénybe, további nehézségeket jelent a nyugati gyártmányú gép^k szocialista relációból származó gépekkel való pótlása is. Nem tisztázódott még a selejtezésre ítélt gépek sorsa sem. A nyomdaipar az elmúlt években több öreg géptől szabadult meg, a termelőszövetkezetek és kisiparosok nagy örömére. Gyorsan megvásárolták, „hozzájutottak” a leadott gépekhez, s rá néhány héttel, öt-tíz forinttal magasabb órabérért több kitűnő szakembert is „elszíp- kátak” az ipartól. M eglehetősen sok összetevője, ütközési pontja van tehát a selejtezésnek. Mégis mielőbb el kell kezdeni, mert a kapacitások optimalizálásának, a korszerű gazdaságszerkezet megteremtésének, a ráfizetéses tevékenység szűkítésének egyik alapvető feltétele: a korszerű géppark, a korszerű technológia. Mert Igaz ugyan, hogy a múzeális értékű, nullára leírt gépekkel is lehet termelni, de az már senkinek sem lehet közönbös, hogy milyen áron. Koós József „Egri” vietnamiakkal találkoztak a minap az egyik szolidaritási glyűlés részvevői. Nguyen Van Huan, Vi Chinh és Tran Van Sang egy esztendeje élnek már Egerben. A Finomszerelvénygyárban vesznek részt, szakmai gyakorlaton. Vékony, törékenynek látszó fiatalemberek: népük sajátos testalkata, amely tény azonban sem testi, sem lelki törékenységet nem jelent. A lassan három évtize-» des, szakadatlan harc tapasztalatai ezt bizonyítják. A harcról, a szolidaritásról, a kölcsönös megbecsülésről volt szó ezen a gyűlésen, ahol találkoztunk. — Hasonló rendezvényre hívtak meg bennünket a számunkra is fontos magyar szolidaritási hét során, már Füzesabonyba' is — mondja Nguyen Van Huan gépész- mérnök, egy későbbi beszélgetés során. (Meg kell adni, s őszintén jólesett: kitűnően Beszélnek magyarul. Egv esztendeig Budapesten tanulták a nyelvet, a másik esztendő már az „egri szavakkal” dúsította az alapszókincset. — Ha valahol lehet érezni, szinte kézzelfoghatóan a barátságot, akkor az itt van, Magyarországon. Bejártuk Eger környékét, voltunk Noszva- jon, Novajon, Felsötárkány- ban, Bélapátfalván és még sokfelé... Nagyon jólesik, hogy így szeretnek bennünket. — Vietnam messze van... — Igen, tizenötezer kilométerre. Most voltunk odahaza, két hónap szabadságra, ebből egy hónap utazással telt. Két hét a hazautazás, aztán két hét az újabb hazautazás — Egerbe. Ez a tizenötezer kilométer tulajdonképpen nem távolság. Csak hát a család... Nekem négy kislányom van otthon. Amíg távol vagyok, az állam segíti őket. A feleségem egy üzemben dolgozik. Még egy esztendeig vagyunk itt Egerben, a — másik családnál! Mert a gyárban is és mindenütt, ahol megfordulunk, úgy érezzük, hogy egy szép, nagy családhoz tartozunk. A beszélgetés közben szó esik a szolidaritási programról. • • • — Azt tapasztaltuk otthon is és itt is, hogy ahány ember csak él Magyarországon, mindenki segít nekünk. Ezen Egerben különösen nem csodálkozunk, hiszen a magyar történelembe a város népe nagy betűkkel írta be a nevét, a függetlenséget folyó harcban. Hogy is mondjam: egy szabadságszerető nép segíti a szabadságáért küzdő népet. — Ügy jöttünk ide annak idején, hogy tudtuk, mi a szép itt: az egri lányok, az egri borok és Eger hős népe. Önök már a szocializmust építik. Nagy munka, hatalmas feladat, s így különösképpen becsüljük, hogy ezek mellett minden formában még berniünkét is segítenek a harcunkban. Tudom, hogy a szolidaritási hét eléri azt a célt, amelyet a jó szándék, az internacionalista meggyőződés fogalmazott meg. — Láthatóan nehezebben fogalmazódik a beszélgetés utolsó két szava, de nem a nyelvi nehézség miatt... — Nagyon köszönjük... K. G Gyári beszélgetések Köszörűslányok *— Ezek a nők, itt, a köszörűgépeknél, egy-egy munkadarab megmunkálásának a befejező mozzanatát végzik. Ha itt selejt van, el lehet dobni az értékes, csaknem kész tengelyt vagy fogaskereket; a legnagyobb kárt ők okozhatják. Nagyon pontosan kell dolgozni: itt századmilliméterekiben számolnak. — De éppen ezeken a posztokon fiatal, mondhatni kezdő szakmunkáslányokkal is találkoztunk... — Igen, sokan vannak a fiatal lányok. Nálunk tanulták a szakmát, jól keresnek, megbecsüljük őket. De nyugodtan rájuk is bízhatjuk a kényes munkákat... A vélemény Demeter Pálé, a Vörös Csillag Traktorgyár egri gyárának főmérnökéé. S akikről szó van; a forgácsolóüzem munkásnői. „Nem mennék irodába..." — Hogy őszinte legyek, én először nem ide .akartam jönni — mondja az ostorosi Soós Jolán. — Jól végeztem az általános iskolát, innen természetesen egyenes út a középiskola. A közgazdaságiba azonban nem vettek fel; mondták, próbáljam meg itt. Mindenáron az érettségiről álmodoztam, s eleinte nem is . t-wzett. a férfiak között dolgozni. Mert akkor még nem volt sok lány ebben a szakmában. A kívülálló isniSrő- sök meg, akik nem ismerték ezt a munkát, nevetve mondták: na, itt a köszörűs , És tudja mi volt az első öröm? Amikor nem jött be a segéd és először, egyedül köszörültem ki a munkadarabot. Élénk tekintetű, fürge mozgású lány. Határozottság, magabiztosság sugárzik róla. Három éve szakmunkás: alig múlt húsz éves, s már gyakorlott szakembernek számít, akit a „minőségi” munkások között emlegetlek. Ez már maga meglepetés. Aztán elmondja, hogy többen is vannak az üzemben hozzá hasonlók, s az ő Tyereskova szocialista brigádjukban is egész jó kis „köszörűsgárda” jött össze. A másik meglepetés akkor ér, amikor a keresetre terelődik a szó. — Átlagosain két és félezer körüli a fizetésem. Most, hogy az új bérezési rendszert bevezették, az valamit még emelkedik. Ösztönzik az embert, hogy jól hajtson, főleg arra, hogyjob- ban kihasználja az idejét. A fizetésünkre nem lehet panasz. — Gondol-e még rá, hogy újra próbálkozik a szakközépiskolával? — Időközben egyszer már újra próbáltam, de akkor már betelt a létszám. Aztán itt is nagyon megszerettem a munkám, s el sem tudom képzelni, hogy én egyszer valamilyen irodába menjek dolgozni. Egyébként az idén beiratkoztam a marxista középiskolába. „Mi már íöbbsí kapiunk..."- Molnár Józsefnével egyszer már találkoztam — egy sza- valóversenyen. Asszonyneve kicsit megtévesztő lehet, hiszen egészen fiatal: alig múlt tizennyolc éves. Kezdő szakmunkás a „spéci” köszörűs szakmában. — Egy brigádban vagyunk a Jolival. Amióta ő végzett, azóta is sokat változott itt a helyzet; én egy esztendőt már az új tanműhelyben gyakorolhattam, jobb órabér- rekked szabadultunk mint ők, s az első hónapokban kaptuk a hatszáz forintos kiegészítést is, amiről ők még nem hallottak. Ezt azért adják, hogy a kezdeti nehézségeken átsegítsenek. Nem kell Száz százalékot teljesíteni, ötvenen felül már adják a kiegészítést. Persze, nem a lazsálóknak... — A férjem is itt dolgozik, Makiárról járunk be. Remélem, ez a gyár nekünk már végleges kereseti forrás. Különben, a jövő hétén újabb izgalmas feladat előtt állok, vizsgázom gépkocsivezetésből ; nemrég vettünk egy Zsigulit. .. némi szülői segítséggel — teszi hozzá mosolyogva. Csupa jeles a szakmunkásbizonyítványban; ez sem adatik meg mindenkinek. Sőt, panaszkodva mondjak, hogy a mostani tanulók, az újabbak, egyre gyengébben dolgoznak. Ezt érzik ők is, mert a hajdani tanítványokból most már segédek lettek. Melléjük osztják be a kezdőket. Egyenlően az idősebbekkel A gyárban az elmúlt hónapba» új bérezési rendszert vezettek be. Az egyenes darabbér egyenlő méarcét állít fiatalnak és idősebbnek; a minőségi munka, a teljesítmény a fontos. Az ügyesebb fiataloktól nem sajnálják a pénzt, s az első tapasztalatok azt mutatják, hogy köJtük általában mindenkinek nőtt a jövedelme. — Hosszú évek óta gyűlt a rossz tapasztalat — mondja a lányok főnöke, Pogonyi Miklós üzemrészvezető —, hogy a fiatalok nem tudnak beilleszkedni a közösségekbe, Inkább elmennek. Éppen ez a brigád vállalta, hogy minden évben növeli a létszámát, foglalkozik a kezdő fiatalokkal. Ebből a gárdából nem is megy el senki. Miért sajnálnánk tőlük a pénzt? Az egész üzemben bevezetett bérezési forma egyébként igen hatásosnak Ígérkezik, eleinte viták is voltak róla, főleg az idősebbek részéről hangzott el ellenvetés, de a dolgok rendeződtek. Ügy vesszük észre, a selejt például a fele lesz a réginek. Hajdú Jánossal, a párt- alapszerv titkárával még egy példát elmondanak: a speciális furatköszörüléshez néhány éve a legjobb szakmunkásokat állították, mondván, ott aztán tényleg kell erteni a dolgozhoz. Azóta oil is ~zek a lányok vették át a szerepet, s nem lehet rájuk panasz. Megállják-e a helyüket a nők, ezekben a férfiasnak mondott szakmákban? Ezt a kérdést egy idő óta már nem kell feltenni. Nem érdemes — a válasz magától értetődő. Hekeli Sándor ~ " 1 1 " 1——1 ■ i 1972. szeptember 10., vasárnap
