Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-10 / 214. szám

OIW A „milliomos” Az ötödikes Pál fi Tihamér számára az otthon eddig a megszokott családi kömyze- tet jelentette. A szederkény­pusztai lakájtól nem messzi­re esett az iskola, s amint el­hangzott az utolsó csengetés, a kisfiú már sietett haza. Most. hogy ötödikes lett, a pétervásári általános iskolába került. Mehetett volna Isten­mezejére is, hiszen az ottani iskola közelebb esik a meg­szokott otthonhoz, de a csa­lád úgy döntött hogy kollé­giumba kerül. O lesz a szep­tember tizenötödikén nyitó pétervásári általános iskolai kollégium egyik „honfoglaló­ja”. — Jobb lesz így? — Anyuék azt mondták, hogy igen, mert nem keli so­kat várni a buszra. — Voltál már a kollégium­ban? — Eddig még nem. — Milyennek képzeled el? — Jó tágasnak, kényelmes­nek, remélem, hogy a szo­bákban heverők lesznek, mert már otthon megszoktam. Az is jó lenne, ha focizni tudnék, akárcsak otthon, Szederkény­pusztán. — Mikor jutsz haza? — Ügy ígérték, hogy min­den szombaton. osztályos Németh ő a közel Erdőkö­Ötödik Laci is, ----------­v esdről jár be autóbusszal, vagy éppen gyalog. Így aztán érthetően várja a szeptember tizenötödikét. — A szüleim mindketten dolgoznak, korán kelnek, ké­sőn jönnek haza, nem köny- nyű időben felkelni, s nem jó annyit egyedül maradni. A kollégiumban biztos találok játszótársakat, hiszen sokan leszünk. Laci sem járt még az épü­letben, nem is sokat hallott róla, mégis bizakodó: • olyan környezetet remél, amilyen­ben eddig otthon élt. Szepesi Istvánná gondnok így tájékoztat bennünket: — Elégedettek lesznek mind a szülők, mind a gyer­mekek. Biztosítjuk számiakra a nyugodt tanulás, a pihenés és szórakozás legideálisabb feltételeit. Az épület koráb­ban a megyei tanács tovább­képző iskolájának hallgatóit fogadta, s most, hogy az in­tézmény új helyre került, a tanács átadta a falusi kisdiá­koknak, hogy Heves megyé­ben is legyen egy általános iskolai körzeti kollégium. A szavak nemegyszer sze­gényesek, képtelenek ponto­Füzesabonyi telephelyű, gebines alapon üzemelő melegkonyhás kisvendéglőnkbe és cukrász-termelő­üzemünkbe szakképzett, legalább 5 éves vezetői gyakorlattal rendelkező vezetőket felveszünk Jelentkezés: ÁFÉSZ keres­kedelmi főosztályán, Füzes­abony, Rákóczi út 75., sze­mélyesen vagy írásban. san kifejezni egy-egy él­ményt. Valahogy így volt ez látogatásunkkor is: erről a kollégiumról nem beszélni, hanem látni kell. Valaha főszolgabírói lak volt. A község egyik mellék­utcájában húzódik meg, ki­sebb házak közé ékelve, eny­he kaptatára építve. Ennek is van előnye, hiszen a kilátás szemgyönyörködtető, feltűn­nek a község körül sorakozó dombok. Ha pontosak akarunk len­ni, az épületet üdülőnek kel­lene nevezni: az udvar gond­dal rendben tartva, virág mindenütt; a nagy ablak­szemeken háborítatlanul jut a fény a tanulóba és a há­lótermekbe. A klubhelyiség — kényelmes fotelokkal be­rendezve — tágas és otthonos egyszerre. A szobákban ve- lurszőnyegek, modern heve­rők, a tanulóban televízió és rádió; az ebédlő másodosztá­lyú étteremnek is beillene. Ügy tűnik itt már minden megvan, ide semmit sem kell vásárolni, lvacs IJános igaz­gató azonban mást mond: — Szeretnénk még kényel­mesebb, emeletes heverőket vásárolni, így több hely ma­radna a szobákban, még ott­honosabbá válna a kollégium. (Foto: Márkusz) giumi díj összege igen ala­csony: a szülőknek — átlag­ban számolva — havi kétszáz forintot kell fizetni gyerme­kükért. Ezért jár a szállás, a reggeli, az ebéd, a vacsora, a nevelői törődés. Vonzó aján-. lat, nem csoda, ha már a já­rás határain túlról is érdek­lődő levelek futottak he a pétervásári iskola igazgatójá­hoz. Elégedett Király Gábor is, aki a fiúk nevelőtanára lesz az új kollégiumban. Terveit, elképzeléseit így összegzi: — Nyaranta sokat táboroz­tam gyerekekkel együtt, ak­kor szerettem meg ezt a nem könnyű, ám mégis szép pá­lyát Azt szeretném, ha mind több jó képességű munkás— paraszt fiatalból tudnám ki­hozni, azt a többletet, ami bennük rejlik. A kollégium­ban erre lehetőség adódik, ezért is vállaltam szívesen ezt a megbízatást Tizenötödikétől harminc általános iskolai diák kezd itt új évet. Jelentkezőkben nincs hiány, noha a szerve­zés, a propaganda kissé meg­késett, s a szülők még sosem jártak a megyei szinten pár­ját ritkító kollégiumban. Ért­hető az érdeklődés, hiszen jól képzett nevelőtanárok foglal­koznak majd a gyerekekkel, s az is vonzó, hogy a kollé­0-/ ' Wt2, szeptember 10., vasárnapi — Titokban találkoztak — folytatta Cirkusz Berci bizalmas csendesre halkítva a hangját, hogy közönségét nagyobb figyelemre késztes­se. — De ez se mehetett so­káig, myrt az öreg megtud­ta és megverte a lányát. Később a feleségét küldte, hogy várja meg a varroda előtt a lányt és egyenesen hozza haza. Az a pesti fiú egyre sűrűbben járt le Pestről hozzájuk. Ügy lát­szik, komolyan beleszeretett a lányba. Egyszer aztán a Tornyos Feri megleste és alaposan kiosztott neki... Azt. mondják, egészen el­tűnt annak a fiúnak a sze­me, úgy bedagadt. Ivacs János iskolaigazgató számára újabb feladatok so­rát jelenti a kollégium, hi­szen neki kell ellátnia a pe­dagógiai vezetés teendőit: — Mégis örülök, s nem­csak én, hanem kollegáim, a tantestület tagjai is, hiszen most már az eddiginél is töb­bet tehetünk a tehetséges fia­talokért, segíthetünk behozni a családi körülmények miatti hátrányt. Biztató, hogy idővel bővül a kollégium, s jövőre már ötven fiatalt fogadha­tunk. Az igazi öröm azonban a kisdiákoké, az ifjú honfogla­lóké lesz, szeptember tizen­ötödikén, amikor birtokba vehetik új otthonukat... Pécsi István — Megérdem­li — kiáltotta Tóth Sanyi ma- gafeledten, aki időközben ugyancsak el­ázott kissé, — úgy kellett ne­ki... Cirkusz Bér­ei oldalról rá­nézett, úgy lát­szott, hogy el­gondolkodik valamin, aztán folytatta: — Hát alapo­san megkapta, az biztos... Tóth Sanyi, a szőke fúrós legény, elége­detten hajtott fel egy pohár bort. — Alaposan megkapta, de nem mondott le a lányról. Még jobban rá­kapcsolt és elérte az öre­geknél, hogy gyorsan megtartsák az el­jegyzést. Tegnapelőttre, vagyis szombatra volt ki­tűzve. Elvira úgy tett, mint­ha mindenbe belemenne, de szombaton délután, úgy mondják, éppen sötétedés után, megszökött otthonról. Elszökött a Tornyos Ferivel. Semmi se lett az eljegyzés­ből. — Jól tette a lány — kiál­tott vidáman Tóth Sanyi — jól tette... Cirkusz Berci most hosz- szabb szünetet tartott. Elé­gedetten • nézett körül Egyet­értőén bólogatott Tóth Sa­ityfí eliüxxiétro, A milliójál» nem szerencse­játékon szerezte, nein is örö­költe a gyöngyösi orvos, dr. Feisthammel Frigyes. Hanem sok évi szorgalmas munká­val, fáradozással gyűjtötte össze. Igaz, ez a millió nem csengő forintokból tevődik össze, hanem leletekből, vizs­gálatokból. Ennyiszer állítot­tak embereket a röntgen- készülék elé, ennyi mellkast világi tollak át, „térképeztek fel” — utóbb már a film­re rögzített kép segítségével. Egymillió. Alig tudjuk fel­fogni a tartalmát. Csakany- nyit érzünk, hogy ez nagyon sok. Sokkal több azoiknál a mennyiségeknél, amennyivel a mindennapi életben talál­kozunk. Erre a számra oda kell figyelni, ha lehet, mö­géje is kell nézni. □ □ □ Valamikor egyetlen készü­lék állt rendelkezésére a röntgenszakorvosiiak Gyön­gyösön. Ez is olyan volt, úgynevezett szabadvezetékes, hogy használni sem lett vol­na szabad. De hát — szegény ember vízzel főz. Az embe­rek a kapualjban vártak a sorukra. Mosakodásra egyet­len tálacska szolgált. Hol vannak már ettől! Igaz, még mindig nem érték el a jól felszerelt társintézetek színvonalát De ma már le­het sorolni a különböző, mo­dern berendezéseket. Mostanában, havonta nyolcezer vizsgálat az átlag. Kezdetben ennék a negyed­részét végezték él. A lakos­ság szűrését 1959-től kezd­ték. Az első időikben még növekedett az új betegek száma, azért is, mert a vizs­gálatok száma is jóval na­gyobb volt mint a koráb­biaké. Most már kordában tartják a tbc-t, így mond­ják. □ □ □ A filmen a laikus szama­ra csak foltok, vonalak lát­hatók. Annyit tud megállapí­tani, hol a tüdő. A szakor­vos pedig minden színárnya­latnak ismeri, a jelentését És magyarázza is. A kívül- > álló alig tudja felfogni a sza­vakat, de mérni képes azok­nak belső hevültségét, ami­ből a hivatás tanúbizonysá­gát állapíthatja meg. Minden film egy embert — Jól tette az a lány . ~.2 még mit nem annak a pesti f icsúrnak ... mindent an­nak a pesti ficsúrnak? Kapor Éliás megkérdezte: — Na és most mi van? Cirkusz Berci csak később válaszolt, mivel a történetet nagyjából befejezve, most már komolyabban nekilá­tott az evéshez. Még négy adag sertéspörkölt hátra volt a tízből. — Azóta nem tudom pon­tosan — de biztos messzire szöktek már és azóta jól vannak együtt — mondta teli szájjal nevetve és csik­landós gondolatokat sejtve kacsintott. — Erős gyomra van ma­gának, mester — szólalt meg teljesen váratlanul Dull Já­nos főmérnök. Mindenki elhallgatott és ránézett. A főmérnök éppen úgy hintáztatta magát a széken, mint három órával ezelőtt, amikor az asztal mellé telepedett. — Se a rengeteg étel nem nyomja meg a gyomrát, amit egész nap befal, se a sok hazugság. Erre még a székhuzigálás és a fészkelödés is meg­szűnt. Csupán Cirkusz Berci vil­lájának koppanása hallat­szott, mert a villát a tá­nyérja mellé ejtette. Dull János megállította a székét. Mindig lázban égő, nyugtalan tekintetét a meg­lepett hú&hegy ember arcá­ra szegezte. — (Mit hazudozüc itt 6sz- szevissza’ Tudja maga jól, hogy az öreg Papp Sándor lánya nem szökött sehová, hanem szombaton valóban megtartották apt rejt foltjaival, kusza vonal­káival. De rejti a legnagyobb kincset, az egészséget is. Mit mond erről a szakorvos? Örömmel közli, hogy egész­ségesebbek lettünk, mint vol­tunk évekkel ezelőtt. Éppen a mellkasról készülő képek teszik lehetővé azt is, hogy ne csak a tüdő tbc-jét ku­tassa, lássa meg az orvos, hanem felfigyeljen minden tünetre. Egyre több tehát a még kezdeti állapotban levő, egyéb kórok jelzése. Dr. Feisthammal Frigyes, a gyöngyösi tüdőgondozó in­tézet vezetője, valóságos ka­tasztert vezet a különböző mellkasi betegségek előfor­dulásáról. A kutatói preci­zitás aprólékosságával jegy­zi fel, még lakóhely szerint is. □ □ □ Könnyek csordulnak ki olykor a riadt tekintetű sze­mekből, amikor a szűrés nyomán elhangzik a megál­lapítás: tbc-s folyamat fe­dezhető fel a tüdőben. Min­denki megrémül, alig győzi az orvos magyarázni: a kez­deti állapotban levő tbc gyó­gyítható. Micsoda boldogság később, amikor ugyanaz a nő vagy férfi felszabadult mosollyal mond köszönetét az orvosnak a gyógyítás sikeréért. Könny és mosoly, öröm és bánat, így fonódnak össze itt, ahogy az életben is egymás mel­lett találhatók meg ezek a* ellentétpárok. □ □ □ A röntgensugár nemcsak gyógyít, hanem rombol is. Az orvos is naponta teszi ki ma­gát az ártalomnak. Ennék a láthatatlan sugárnak a nyo­mait viseli a testén a rönt­genorvos. Együtt jár ez a foglalkozással? Azt lehet mondani, hogy a károsodás­nak szinte tudatosan teszi ki magát, nap mint nap? A drámai kérdésre sokkal visszafogottabb a válasz. Végső kicsengése az, hogy bizonyos tényekkel szembe (kell nézni. Ha úgy tetszik: ennek az egymilliónak ára is. Gyor­san fordít a témán dr. Feist­hammel Frigyes, és nyoma­tékosan hangsúlyozza: a le­hetőségeket az állam terem­tette meg az emberek egész­ségének fokozottabb védel­méhez, és az a bizonyos mil­lió a munktársak fáradozá­sát és lelkiismeretességét is fényesen bizonyítja. A gondozó intézet vezető­je, a milliomos orvos, elé­gedett ember. Itt született Gyöngyösön, itt végezte kö­zépiskoláit, egy kis varga­betű után ide tért vissza, é® itt nagyon jól érzi magát. Boldog ember. A munkája nyomán lett ilyen. G. Molnár Ferenc — Kérem... főmérnök úr... én nem úgy tud­tam ... — Nem az isten lába szá­rát ... nem úgy tudta ... hát, hogy tudta, amikor maga is * qtt volt az eljegyzésen. Vé­gigette és végigmarháskod- ta. Az asztal körül a megle­petés moraja zúgott feL — És azt is tudja, hogy a Tornyos Feri tegnap fel­akasztotta magát az erdőn és meg is halt. Ezzel Dull János főmér­nök kiskabátja zsebéből elő­húzta a megyei újság azna­pi gyűrött számát és az asz­tal közepére dobta. — Olvassák el, ott van a hírekben. Senki nem nyúlt az újság után, hogy ellenőrizze Dull János szavait. Krebmann Gyula elkapta Cirkusz Berci mellén a kis- kabátot, megrázta és egészen józan hangon rákiáltott: — Mit csapsz te itt be ben­nünket? — Hülyére vesz ez minket — mondta Kapor Éliás fúró­mester sötéten. — Kedves uraim..'. bo­csánatot kérek... én nem akartam rosszat, csak olyan jó volt a hangulat, minek rontottam volna el... Ami megtörtént, megtörtént... — mondta Cirkusz Berci rekedt­re vált hangon. — Micsódaaa... — hor­kant föl Tóth Sándor — hát ez egészen vidékinek néz bennünket, meséket mond itt nekünk... Dühödten vágott az asz­talra. Akkorát, hogy két üres pohár megugrott és felborult. — De kérem szépen... egy VägßsA «flora... Kedves «Év­társak ... én csak jót akar­tam ... maguk ma úgyis na­gyon elfáradtak ... minek még szomorú dolgokat is mondani ? — Azért — üvöltött Tóth Sándor a szóiké fúrós legény —, mert a mi pénzünkön za- bálsz^ Berci... és ne sajnálj le bennünket... ne félts min­ket a való igazságtól. Kapor Éliás halkabban mondta: — Bent áll a lapban, hát úgyis megtudtuk volna, úgyis megtudja mindenki... Lassan elcsendesedtek az­ért. Ittak is közben és egy­más szavába vágva tárgyal­ták a dolgot. Cirkusz Berci nem folytat-' ta az evést. Amikor úgy lát­ta, hogy kissé megfeledkeztek már róla, felállt az asztaltól és vécé irányába ment. Nem is jött vissza többé. A társaság csak éjjel két órakor vette észre, hogy el­tűnt. amikor már egészen be­rekedtek az éneklésbe és ha­za indultak. — Lelépett ez a szépszájú csavargó — mondta utálattal Tóth Sándor a szőke fúrás­legény és mivel bizonytalanul állt a lábán, támaszképpen belékarolt Krebmann Gyulá­ba. Dull János főmérnököt la­kásától — a telep szélén.álló kertes háztól mintegy har­minc méterre találták meg a reggeli műszakba siető em­berek. Ájultan feküdt a há­tán. Éles tárggyal, hátulról ütötték le. Otthon, hcK^Inc diáknak (VÉG«

Next

/
Thumbnails
Contents