Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
Szeptember 26 — 28: At euró|)aí polgármesterek találkozója Budapesten A Népújság és az országos lapok is beszámoltak arról, hogy Oláh Györgynek, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának vezetésével a közelmúltban Heves megyei delegáció látogatott el Bulgáriába. Targoviste megyébe. A küldöttség hazatérte után munkatársunk felkereste Oláh György elvtársat, hogy ,*» delegáció útjával kapcsolatos kéréseinkre válaszoljon. Milyen konkrét célja, feladata »oil a delegációnak bulgáriai lalogatasa során? — Mint a Népújság olvasói előtt Ismeretes, a Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt közös megallapodása alapján megyénk és a bolgár Targo- viste megye testvéri kapcsolatot létesít egymással. Ez azt jejenti, a két ország hivatalos, baráti kapcsolatát kiszélesítve, szorosabb, közvetlenebb kapcsolat szövődik Heves megye és Targoviste megye között. Nem vagyunk egyébként- e téren úttörők, hiszen az ország több megyéje tart már kapcsolatot egy- egy bolgár megyével. Látogatásunkat bolgár elvtársaink kezdeményezték, és látogatásunk időpontja nem volt véletlen. Utazásunk egybeesett a bolgár nép legnagyobb nemzeti ünnepének, felszabadulásának 28. évfordulójával. Ott-tartózkodá- sunk, a felszabadulási ünnepségeken való részvételünk is azt igazolta, hogy ennél alkalmasabb időpontban aligha látogathattunk volna ed barátainkhoz. Az ünnepségek — mint mindenhol a :|s#ociaÍista országokban — summázták az elmúlt évek tapasztalatait, s így közvetlenül érzékelhettük bolgár élvtársaink eredményeit, mérhettük le, hogyan értékelik ők maguk az elmúlt majdnem három évtizedet. Barátaink szerényen, reálisan, de jogos büszkeséggel számoltak be sikereikről, a felszabadulás után elért eredményekről. Nagy tisztelettel és szeretettel emlékezték meg a Szovjetunió felszabadító szerepéről és arról a segítségről, amelyet a többi szocialista országgal együtt, Bulgária felemelkedéséhez nyújtott és nyújt. A kérdés talán szokványos, » válasz minden bizonnyal nem lesz az: mi az a közös, a marxizmus—leninizmus, az internacionalizmus, a szocializmus építése eszméjének keretén belül, ami aláhúzza a két megye barátságának fontosságát és indokolttá teszi, hogy a jövőben mindkét terület hathatósan ápolja e baráti kapcsolatokat? — Közismert, hogy a két ország pártjai, kormányai között az egyetértés, az együttműködés nagyon jó. Minden lényeges kérdésben közösek az álláspontok a két ország kapcsolatában, de a nemzetközi porondon is. A hivatalos kapcsolatok mellett azonban — még a szocialista országok népei között is — feltétlenül szükség van a jó szándékú és a társadalomnak hasznára való, a közös ügyet elősegítő közvetlen és személyes tapasztalatokra, egymás kölcsönös megismerésére. A megélénkült turistamozgalom is — összes eredményeivel és hibáival — ezt az igényt fejezi ki. Nem nélkülözhetjük egymás életének, barátaink munkája eredményeinek részleteibe menő megismerését, nemcsak államközi szinten, hanem — ha úgy tetszik — az egyszerű emberek, a dolgozók szintjén is. Ügv gondolom, ez a népek közötti * barátság másik oldala, amely jól szolgál ia és erősíti az együttműködést, e két ország és két nép között. A közvetlen, a személyes kapcsolat sok is- mer<»tW - r] h mi életünkről barátaainkinaik, s nekünk r >luk. A személyes élményt, k 'pcsolatot n *m pótolja semmi. Itt van Jó példának Csuvasia és Heves megye testvéri kapcsolata. Három évvel ezelőtt alig-alig hallottunk a Csuvas ASZSZK-rói, ma pedig már nem csak a megye vezetése, hanem a különböző üzemek, vállalatok, intézmények, szövetkezetek dolgozói is sok-sok ismerettel, maradandó élménnyel bírnak e baráti szovjet népről. Az eddigi gyakorlat is azt bizonyítja tehát, hogy nem elégséges az a kapcsolat, amely csak az országos szinten valósul meg. Vannak olyan ismeretek, tapasztalatok, módszerek, amelyek nem országos jelentőségűek, de például két üzem, tsz, vagy állami intézmény között nagyon is hasznosak, amelyeket egy-egy adott munkaterületen hasznosítani lehet. Mind a csuvas, mind a bolgár kapcsolatainkon igyekszünk a magunk részéről is mind több gyakorlati tapasztalatot szerezni, s' azokat hasznosítani is, örömünkre szolgál, hogy ez a törekvésünk egy ezik bolgár elvtár- saink igényeivel is. Szeretnénk megkérdezni én megtudni: folytak-e tárgyalások, és ha igen, milyen eredménnyel, hogy a két megye kapcsolatai konkrétabbá, s ennek nyomán gyümölcsözőbbé is váljanak? — Egyhetes bulgáriai tartózkodásunk során folytatott tárgyalásaink a helyi párt- és a tanácsi vezetőikkel előkészítő jellegűek voltak. Azt próbáltuk megfogalmazná, milyen méretekben és formákban alakítjuk ki a két terület között a konkrét, közvetlen kapcsolatot. Elvileg megegyezés született: további kapcsolataink ä két megye vezetői között rendszeressé válnak. Megegyezés született abban is, hogy támogatjuk a közvetlen kapcsolatok kialakítását a két megye hasonló jéUagű üzemei, intézményei között. Két példa erre: Vadkerti Miklósáé, az al- debrői Üj Élet Tsz párttitkára máris bolgár szövetkezeti küldöttséget hívott meg hozzájuk, a tatrgovistei pincegazdaság igazgatója pedig azt közölte, szívesen vennék fel a kapcsolatot a mi pincegazdaságunkkal. Egyetértettünk abban is, hogy — elsősorban a két megye lapján keresztül — szükséges egymás rendszeres tájékoztatása, továbbá, hogy a turistaforgalmat is kölcsönösen felhasználva növeljük az egymáshoz történő látogatások számát. Megvizsgáljuk annak lehetőségét, hogy kölcsönösen kiállítást szervezzünk, ahol egymás életét, fejlődését mutatjuk be. Szó esett a sportolók, az öntevékeny művészeti együttesek találkozójának, tapasztalat- cseréjének lehetőségeiről is. Megállapodtunk abban, hogy a Targoviste megye delegációja 1973-ban látogat el hozzánk és akkor mindkét oldalról javasolt, konkrét elképzeléseket egyeztetjük, és előreláthatóan három évre szóló megállapodás születik az immáron konkrét elképzelések megvalósításának elősegítésére. Szeretnénk, ha olvasóink számára Oláh elvtárs néhány személyes élménnyel, bolgár barátaink körében szerzett benyomásaival illusztrálná e rövid, de minden bizonnyal hasznos útjának emlékeit. — Akármerre jártunk, akárkivel beszélgettünk, a vezetőkkel, az üzemi munkásokkal. a kolhoztagokkal, mindenütt azt tapasztaltuk: Bulgáriában őszintén tisztelik a Magyar Népköztársaságot, őszintén szeretik a magyar népet, a magyar embereket. Számtalan helyen találkoztunk a két nép történelmiének közös vonásaival — harc a török elnyomók, később a beké fasiszták ellen, menedéket nyúitoHnk Kossuthnak és menekülő kormánya tagjünak, bolgár katonák ontottál; v rüket a magyar nép f elszabadul»tékelik a szocializmus talaján kialakult kapcsolatokat, barátságot. Erősíti a két nép barátságát az is, hogy sok egyszerű bolgár ember élt Magyarországon és a magyar népről, a magyar dolgozó emberről kialakult jó véleményüket elmondták hazatérésük után. Közös vonása a két népnek: mindkettő vendégszerető, a jó baráttal, a kedves vendéggel nemcsak asztalukat, hanem szívüket is megosztják. Nyíltszívűek, őszinték, az üres formaságokat nem szeretik. A barátnak kijáró őszinteséggel szólnak helyzetükről a tsz-tagtól kezdve a Központi Bizottság titkáráig. Azt is tapasztaltuk, hogy bolgár barátaink társadalmi közérzete jó. eredményeikre, sikereikre büszkék. Hadd tegyem hozzá: jogosan. Ami pedig az igényeket illeti: azt tartják természetesnek, hogy csak akkor jogos a több, a magasabb, ha meg is dolgoznak érte. Elsősorban önmagukkal szemben támasztanak egyre nagyobb igényt és nem mástól, nem az államtól várnak mindent Ügy tűnik, nekünk több gondunk van azokkal, akik még nem találták meg az összhangot a kötelesség és az elvárás, az igények kielégítése és a fegyelmezett munka között. Természetesnek tűnik, mégis szükséges szólni róla: a Szovjetunió iránti tisztelet és szeretet nagyon-nagyon nagy Bulgáriában. Bulgária népe, amelynek legjobb fiai vérükkel áldoztak hazájuk felszabadításáért — Targoviste megyében három partizánegység harcolt és közülük 135-en haltak hősi halált — azt vallja: erőfeszítéseik nem lettek volna ilyen eredményesek a Szovjetunió segítsége nélkül és a jövő zálogát is abban látják, hogy tovább szilárdítják politikai, gazdasági kapcsolatai irat a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal. Engedjen meg végül egy általános kérdést: az a tény, hogy Heves megye, a megye üzemel, intézményei számos ország üzemével, intézményével tartanak közvetlen kapcsolatot — gondolunk Itt elsősorban Csuvasiára, a vietnami tudományos kapcsolatainkra, az NOK-beli Haliéra, nem utolsósorban most Targoviste megyére — nem tekinthetjük-e mindezt hazánk nemzetközi békepolitikája szerves és alkotó részének? — A beszélgetés elején már szó esett róla, hogy bármennyire jók és rendszeresek is a liivatalos kapcsolatok, nem elegendőek, nem pótolhatják az egyes emberek közvetlen tapasztalatait, benyomásait,. élményeit. Túlzás nélkül mondhatjuk: a megyék, a kisebb egységek, üzemek, vállalatok, intémé- nyek közvetlen kapcsolatai szélesítik és erősítik a szocialista országok népeinek egységét, elősegítik a barátságot, az együttműködést mind belpolitikailag, mind nemzetközi téren. Heves megye is elmondhatja: — csakúgy, mint minden más megye — a szerény keretek között létrehozott nemzetközi kapcsolatai kiegészítik a párt, az állam ilyen irányú széles körű tevékenységét. Ezt bizonyítja az is, hogy amikor Kon.szta.ntin Tellalov elvtárs, a bolgár párt KB titkára elutazásunk előtt fogadott bennünket, benyomásainkat, tapasztalatainkat megismerve tájékoztatott arról, hogy a Bolgár Kommunista Párt vezetőinek milyen céljaik vannak a testvérmegyei kapcsolatok megteremtésével és hangsúlyozta e kapcsolatok fontosságát. Nem véletlen, hogy a nemzetközi kapcwáatok. a bárét ság elmélyítését illetően teljes volt a? e^^tért -s — fejezte be nvi htkozatál Oláh György elvtars. A budapesti centenáriumi program legközelebbi — hazai és nemzetközi szempontból egyaránt nagy jelentőségű — eseményére szeptember 26—28. között Budapesten kerül sor: az európai kontinens polgármestérei találkoznak a három városrész — Pest, Buda és Óbuda — egyesítésének 100. évfordulóját ünneplő magyar fővárosban. Az összejövetel jelentőségét fokozza, hogy ez az első ilyen jellegű nemzetközi eszmecsere Európában. A fontos közéleti esemény — amelynek a vár egykori országgyűlési épülete ad majd otthont —, jó alkalmat nyújt arra, hogy a fővárosok vezetői kicseréljék véleményüket az európai metropolisok együttműködésének széles körű lehetőségeiről, a város- fejlesztés eredményeiről, gondjairól. A gyümölcsöző tapasztalatcserét segíti majd az a nagyszabású kiállítás, amely „Pillantás Európa fővárosaira” címmel a BNV területén, szeptember 26-án nyílik meg, s amely 22 európai főváros eredményeit, lakóinak életét tárja az érdeklődők elé. Ugyancsak közvetlenül a polgármesteri találLátogatás a Selypi Cukorgyárban Megkezdődött „a 83. üzem”... A kívülálló számára kissé furcsán hangzik ez a félmondatnyi kifejezés: „a 83. üzem”. A félig-meddig szakmai zsargon valóban csak a kívülállónak üti meg a fülét, mert akt egy kicsit is jártas a cukoriparban, az jól tudja, hogy az „üzem” szó itt évtizedek óta a cukorgyártás szezonját jelzi. Azt a 80—90 napig tartó időszakot, amely alatt a sok vagonnyi sáros, földes répából hófehér kristály-, vagy kockacukor lesz ... □ □ □ A Mátra vidéki Cukorgyárak Selypi Gyárában a mintegy három hónapig tartó szezon — sorrendben egyébként a 83. — az idén pénteken reggel hat órakor kezdődött. Az egész üzemben érezhető volt az első műszak izgalma. Munkás, technikus, mérnök azért drukkolt, hogy az alapos felkészülés, s a tervezett fejlesztési munkálatok elvégzése után ezen a napon különösebb zavaró momentum nélkül indujon be a gépezet, a termelés: — Érthető ez a fokozott izgalom, hiszen ebben a szezonban mintegy 19—20 ezer vagon cukorrépa feldolgozása vár ránk. Ez a mennyiség hozzávetőlegesen 4—5 ezer vagonnal több, mint ameny- nyit az elmúlt évben fogadott az üzem — mondták a gyár vezetői, _ akik a beindulás óráiban ' a termelés minden lényeges fázisát személyesen irányították. Közben az üzem udvarára egymás után álltak be a vasúti kocsik, gördültek be a cukorrépával megpúpozott hatalmas teherautók, pótkocsis vontatók. Terhüket egy ügyes, automata tisztítórésszel ellátott berendezés továbbította a még üresen tátongó úsztatók- ba, ahonnan egy óriási erejű vízsugár „indítja” útnak a cukorrépahalmot a feldolgozó üzem felé. — Hat megye gazdaságaiból érkezik ide a termés — mutattak a répaprizmákra a gyáriak. — Már az első napra 250 vagon cukorrépát szállítottak le, de ez még csak a kezdet. A csúcsot a következő hetekben érjük el, s előreláthatólag karácsony előtt fejezzük be a termelést. — Becslések szerint a szezon végén mennyi cukrot tudnak majd átadni a kereskedelemnek, illetve az édesiparnak? — Két-kéteaer-egyszáz vagonra számítunk, dp hogy mennyi Lesz pi..tuoan, az a répa min légétől fügfc □ □ □ A gyár laboratóriuma akar e*y titokzatos varázsáé műkozóhoz fűződő esemény színhelye lesz a várbeli Európa-liget, ahol a fővárosok vezetői — budapesti összejövetelük emlékezetére — ünnepélyes külsőségek között elültetik a városuk egy-egy jellegzetes fafajtáját. A centenáriumi megemlékezés sorába tartozik az a reprezentatív emlékkiállítás is, amely 1973. januárjában, a budapesti Történeti Múzeumnak a vári palotában berendezett kiállitóhelyiségé- ben nyílik meg. A centenárium tiszteletére a Budapest történetéről szóló új kiadványok egész sora lát napvilágot. Ezek közé tartozik az Akadémia Kiadó „Budapest lexikon”-ja, — ez a jövő év tavaszán kerül ki a nyomdából —. valamint a Fővárosi Levéltár gondozásában megjelenő „Források Budapest történetéből” című munka I—IV. kötete. A Kos- suh Könyvkiadó „Egv világváros születése” című kiadványával köszönti a centenáriumot: a kötet Pest-Buda egyesítésének történeti körülményeivel ismerteti meg az olvasót. Az utóbbi száz esztendő fontosabb történelmi eseményeit jeleníti meg helye. Kémcsövek, lombikok, kísérleti eszközök mindenfelé. Ez az a hely, ahol már jóval a szezon kezdete előtt megkezdődik a komoly munka. Az itt dolgozó szakemberek végigkísérik a cukorgyártás folyamatát a répa beérkezésétől egészen a cukor csomagolásáig. — Milyen az idén a cukorrépa? — kérdeztük a kémikusok birodalmának vezetőjétől, dr. Papp Józseftől. — Az előzetes vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy az idei répák — bár súlyra sokkal nagyobbak, általában meghaladják a fél kilót — cukortartalma valamivel alacsonyabb, mint az elmúlt évieké volt. A szennyezettségük viszont nagyobb mértékű. A gépi szedés során ugyanis nincs mód arra, hogy a gyökerekét megtisztítsák, ezért sárosán, földesen érkezik a gyárba a termés. Ezt tudva, már jó előre felkészültünk a répa fokozottabb tisztítására, s kellőképpen bővítettük az úgynevezett gaztisztító berendezéseinket. — Mire terjed még ki a laboratórium szakembereinek a figyelme? — Főként arra, hogy a magyar szabványnak megfelelő minőségű cukor hagyja el a gyárat. Ezért ellenőrizzük állandóan a kész termék cukor-, hamú- és nedvességtartalmát valamint a színét oldott, illetve sziláid állapotban. Ha ezeknek a vizsgálatoknak az eredménye kiejé- gítő, akkor biztosak lehetünk abban, hogy jó minőségű cukor kerül a selypi gyárból a fogyasztók asztalára ... □ □ □ A eukorki választó üzemrészben kék ruhás szerelők figyelték a vadonatúj gépsor működését. Egyikük időn» a Képcsarnok művészi rézkar calbuma. Évforduló alkalmából ein- lékbélyeg-sor-ozatot bocsát ki, s 1973. november 17-én biztosítja az első napi bélyegzést. A megyék és a főváros összefogásával „Centenáriumi park” épül a Népligetben. Az ország valameny- nyi vidéke kialakítja itt tájegységének flóráját és bemutatja parkkultúráját. Több megye itt akarja elhelyezni a fővárosnak ajándékozott kiemelkedő képzőművészeti alkotásait is. Londont, amelynek köz- igazgatási területén nyolcmillió ember él, Sir Desmond Plummer képviseli az európai fővárosok polgármestereinek közelgő budapesti találkozóján és a centenáriumi ünnepségsorozat eseményein. „Örülök ennek a találkozónak. Ügy érzem, hogy függetlenül kormányaink eltérő rendszerétől, esetleges politikai vagy ideológiai nézetkülönbségeinktől. az eszmecsere hasznos lesz. hiszen a nagyvárosi problémák egy tőről fakadnak, s igy feladataink is hasonlóak” — mondotta az MTI londoni tudósítójának Sir Desmond Plummer. ként fordított egyet a kapcsolókon, aztán elégedetten bólogatott, hiszen minden rendben ment. Amint odaértünk melléjük, német nyelvű beszélgetés ütötte még a fülünket. — Guten Tag! Jó napot! — nyújtott kezet Arno Bürger, aki társával, Gerhard Schuch villanyszerelővel együtt az NDK-beli Sangerhausen gépgyárából jött, hogy itt legyen a nagy teljesítményű centrifugák beállitásánál. — Ezekkel a gépekkel választják ki a cukrot az úgynevezett pépből — mondta Arno Bürger, aki egészen jól beszéli a nyelvünket, hiszen az ország valamennyi cukorgyárában dolgozott már. — A három centrifuga 24 óra alatt 360 tonna cukrot termel, s csupán három ember szükséges a kezelésükhöz... Ez a'rnunkaerő-megtakari- tás jól jön az üzemnek, mert a szezon első napján még 150 dolgozó hiányzott a teljes létszámból. □ □ □ — Én is ezért jöttem visz- sza, mert tudtam, hogy szükség van most még az idősebb szakemberre is — mondta e zagyvaszántói Patkó István, aki tavaly ősszel ment innen nyugdíjba. — 1923-tól 48 szezont dolgoztam végig, ez a 49. A dnfuzióállomáson kezdtem ma reggel egy héttagú brigád élén. Ilyenkor még csak s baleseti oktatást tartjuk meg. aztán a gépiekkel ismerkedünk. Begyakoroljuk a kezelést, mert ha a műszak beindul, pontosan kell dolgozni. Ilyenkor ugyanis a nyolc óra alatt 220—240 vagon feoasze- let fut át a gépein!»m... Számoljon utána, mennyire jön ez ki a szezon végéhe... 7 Szilvás Ulvéi Á hivatalos kapcsolat mellett szükség van a közvetlen és személyes tapasztalatra is O áh György nyilatkozata a Heves megyei delegáció bulgáriai útjáról sáért — és igen nagyra érMunkában a BUMU típusú répaprizmázó gép. amely meg is tisztítja egy ügyes berendezés segítségével a földet, sáros répagyökereket. (Foto: Tóth Gizellái
