Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-23 / 225. szám

A vecshi alkotó­hasban A Hevesi Háziipari Szövet­kezet. egyik részlege 15 évvel esel öt alakult meg, . Recs- ken. Azóta a község asszo­nyainak művészete messze földön híres lett. számos or­szágban ismerik a népi ha­gyományokra épülő hímzése­ket. Az alkotóházat igen so­kan felkeresik, ahol az úgy­nevezett tájszobában nem­csak a régi használati tár­gyakat: rokkák szövőszéket, száz éves dikólábat. a vajkö- pulőt. hanem a kalodás hím­zéssel készített, díszes ágyta­karót és függönyt is megcso­dálhatják a látogatók. (Foto: Tóth Gizella) Mérlegen négy év Jobb feltételeket, színvonalasabb munkát Beszélgetés Juhász Tamással, a TIT Heves megyei Szervezetének titkárával Az ismeretterjesztő mozga­lom életében mérföldkövet jelentenek a négyévenkénti megyei küldöttértekezletek. Egyrészt azért, mert a járási - városi közgyűlések által megválasztott küldöttek ek­kor értékelik, vitatják meg a négy év alatt végzett mun­kát; másrészt, mert ilyenkor rögzítik az elkövetkező idő­szak legfontosabb tennivaló­it. Erről beszélgettünk Juhász Tamással, a TIT Heves me­gyei Szervezetének titkárá­val. — Miként értékeli a szervezet által az elmúlt négy év során végzett mun­kát? — Arra törekedtünk, hogy olyan ismeretterjesztő tevé­kenységet produkáljunk, melynek révén közelebb ke­rülünk a társadalom minden rétegéhez. Ezt a szándékot jelzi az is, hogy a szakosztá­lyok által készített munka­tervek szerényebbek, de a korábbiaknál sokkal konkré­tabbak lettek. Mind több gondot fordítottunk a réteg­igényekhez alkalmazodó dif­ferenciált ismeretterjesztő munka kialakítására. Legkö­zelebb az ifjúsághoz jutot­tunk: ezt igazolja a kis ma­tematikusok baráti körének közkedveltsége, a gimnáziumi előkészítő tanfolyamok, a csillagászati szakkörök, a ké­miai, fizikai, biológiai elő­adássorozatok, az ifjúsági sza­badegyetemek, az egyetemi felvételi előkészítők iránti ér­deklődés, s az ipari tanuló- intézetkben és az ifjúsági klubokban végzett ismeret- terjesztés sikere., Nem feled­keztünk meg a gazdaságveze- tők, a termelést irányítók ve­zetéselméleti, közgazdasági, politikai, szociológiai pszicho­lógiai műveltségének sokol­dalú fejlesztéséről sem. Ezt a célt szolgálták a közgazdasá­gi, a nemzetközi szabadegye­temek, az üzemszociológiai, pszichológiai tanfolyamok, és a termelőszövetkezeti veze­tők részére szervezett el a adás-sorozatok. Voltak kif?J jezetten a nők részére sze^ vezett pedagógiai, egészség 1 ügyi és titkárnőképző tanijy/' lyamaink is. Törekedtük T_- munkánk praktikus oldalig nak erősítésére is, hiszen * igények sürgettek bennünket Így szervezetünk a háztáji gazdaságok, a kertszövetke- z.etek művelésével, a kisál­lattenyésztéssel és a méhé­szettel kapcsolatos előadáso­kat. Ügy érzem, sikeresen bo­nyolítottuk le a nyári és a szabadegyetemi rendezvénye­ket,' a természettudományi és a társadalomtudományi he­tek programját. — Hallhatnánk valamit a legégetőbb gondokról? — Korszerűsítési és színvo- ■a*iern elesi elképzeléseinket akadályozta az anyagi lehe­tőségek hiánya. Járási szer­vezeteinknél nemcsak a leg­szükségesebb szemléltető esz­közök hiányzanak, hanem gondot jelent az elhelyezés is. Járási, városi 'titkáraink lakásukon, vagy a művelő­désügyi osztályokon végzik munkájukat, s nem áll. ren­delkezésükre egyetlen olyan helyiség sem, ahol a korsze­rű szemléltető eszközöket, az előadói segédanyagokat tá­rolni tudnák. Nem megnyug­tató az sem, hogy a taglét­szám megoszlása egyenetlen: zömük városon él. s ez a helyzet megnehezíti a falusi, ismeretterjesztő tevékenysé­get, a mennyiségi és minőségi színvonal emelését. Kétségte­len, hogy az elmúlt négy év során a társadalomtudomá­nyi ismereterjesztéshez vi­szonyítva nőtt a természet- tudományos tevékenység ará-; rtya. Ez azonban korántsem; megnyugtató, hiszen a lát­szólag kedvező összképet el­sősorban a kis matematiku-; sok baráti körének népsze-, rűsége eredményezte. Igyva-; lójában csak azt mondhatjuk,; hogy tudományos ismeretter-; jesztő munkánkban nem ka­pott •elegendő helyet a ter-J mészettudományos müveltsé-j gű anyag. Az sem vigaszta­ló, hogy teljes mértékben! visszaesett a , munkásszállá- ’ sokon folyó isme-retterjesztés. 1 A mezőgazdaság területén 1 végzett munkánk az utóbbi! években sajnos visszaesett, — Melyek azok a legfon­tosabb elképzelések, ame­lyek változatosabbá, gazda­gabbá formálják az elkö­vetkező négy év ismeret- terjesztő munkáját? — Az eddiginél • is színvo­nalasabb rétegmunkát sze­retnénk végezni. Növelnünk kell az üzemekkel és a ter­melőszövetkezetekkel kötött szerződések számát nemcsak mennyiségi eredményeket, Hanem minőségi munkát is; kell produkálnunk. Akad bő­ven feladatunk a szocialista emokratizmus kibontakozá- i’Wk elősegítésében. Az eru- ap bizlosíta'nun . ‘az ismereteket, nélkülözhetetlenek tevékenységünkhöz, társadalomtudományi ? Ismeretterjeszt« lünkben gya- \ rapíthatjuk a politikai, a köz-? gazdasági, a jori fanc-retek í arányút és *öbo nu:t ? fo-ditunk '*Z c Ue.moolglni mnve.Uséc fwaAiAsii .-e. fimk osztályaink feldől jozzak ■ na­gyobb rétegeket érintő jog­szabályokat, rendelkezés***’*, határozatokat, ezeket ismer­tetik az érdekeltekkel. Tér- . vezzük, hogy tevékenysé- <, günkber. tovább növeljük aj természettudományos isme­retterjesztés arányát. A nagy érdeklődést kiváltó termé­szettudományos heteket, na­pokat, a csillagászati heteket, a biológiai napokat az egész megye területén megszervez­zük. Bővítjük az ifjú bioló­gusok, matematikusok, fizi­kusok körét, s az ifjúsági klubokban folyó természet- tudományos ismareiierjesz- tést. Arra törekszünk, hogy minél több fiatalban keltsük fel az érdeklődést, s differen­ciáltabban oldjuk meg majd a nők között végzett isme­retterjesztő munkát js. Hogy minden elképzelésünk meg­valósuljon, ahhoz feltétlenül szükséges a tagiétszánv je­lentékeny növelése; erre kü­lönösképp szükség Van fa­lun. Az eredményes tevé­kenység alapvető feltétele a színvonalemelkedés záloga, emellett az, hogy javítsuk a személyi és tárgyi feltétele­ket. (pécsi) A kicsi székely város, amelynek gimnáziumát nyolc esztendeig jártam, nem volt messze szülötte falumtól. Pontosan tizenkét kilométer­re. Néha azonban mégis messzinek tűnt, különösen karácsony és húsvét Iáján. Olyankor -ugyanis, szünidő-’ re eresztvén minket, gyalo­gosan kellett mennem és jönnöm. Karácsonykor a farkas-kedvelő havas úton s húsvétkor a gazdag sárban. A nyári nagy szünidőre azonban mindig szekérrel vittek haza. Hanem a szekerezésnek s más uras dolognak hamar vége lett, mert otthon türel­metlenül leselkedett reám a mezéi munka. Abban pedig úgy kellett ‘ részt vennem, mintha télen által nem di­ák lettem volna, hanem -ak­kor is falusi gazdának ké­szülő legényke. Hát dolgoztam is jó re­ménységgel, gondolván, hogy majd évek múltával amúgy- is a fejem fog felül kere­kedni. Midőn azonban a ne­gyedik osztályt éppen vé­geztem volna, igen megcsalt a jó reménység. Ugyanis azon a nyáron ütött ki az el­ső nagy háború, amely a mézéig munkát vastagabban rótta rám, mint ahogy gon­dolni lehetett volha. Igen- vastagon, mert hiszen a fér­fiakat harminckettőig mind ei*icuk s azokat nekünk, zsíwye és öregebb maradék-, rj’-i-.. r.'iriu pótolni kellett. Valójában akkor tanultam tizenöt éves karral és berakja!, a kaszálás mun- Ráw. amiben aztán mester is leticm hamarosan. Jó 'hí­rem úgy bejárta a falut, hogy • nyár dereka felé már nemcsak a rokonok is- tenkedtek nekem, hogy se­gítsem meg őket a kaszálás­ban, hanem idegenek is kez­dettek jövögetni, jó pénzt ígérvén. Bölcsen a kérelmet meghalgattam igenkor, de a 9 budapesti művészeti hetek a rádió műsorán Az immár hagyományos budapesti művészeti hetek programjából részt vállal a Magyar Rádió is. Különösen gazdag és változatos a zenei program. Egyenes adásban közvetítik a budapesti zenei hetek hangversenyeinek több­ségét, köztük a Budapesti Filharmóniai Társaság zene­karának Ferencsik János ve­zényelte Kodály-estjét, az MRT énekkarának és a MÁV szimfonikusoknak a koncert­jét. ',Az őszi művészeti sereg­szemle tiszteletére új magyar művek is a közönség elé [te­rülnek. A rádió gondozásá­ban ősbemutatóként hangzik majd el ezek közt Decsényi János „Gondolatok nappal­éjszaka'’ című szerzeménye. Kodály Zoltán születésének 90. évfordulójára tűzték mű­sorra Szabolcsi Bence hat részből álló előadássoroza­tát. „Ütőn Kodályhoz” cím­mel a muzsika kedvelőinek szerez majd örömet előrelát­hatóan a magyar népdal he­te is, amelyre október 16— 22. között kerül sor. Az irodalmi műsorok kö­zött találjuk Heltai Jenő Szépek népei című zenés far­sangi játékát, Kemény György adaptációjában, Kán- ki György zenéjével. A hang- játék-újdonságok között van Kopányi György „Egy em­ber, akit megtaláltak”, Maró­it Lajos „Vénasszonyok nya­ra” és Csurka. István „Ame­rikai cigaretta” című műve. Rádióváltózat készült La tinó- vits Zoltánnal és Sinkovics Imrével, Illyés Gyula „Az éden elvesztése” cimü ora­tóriuma nyomán. Tamási Áron: A zsebpénz — Mennyi pénzed v\, — Hatszázötven forint. — Kirándulásra gyűjtőd? / — Nem. Ez még azon felül. Tetszik tudni, a családban nekem mindenki ad pénzt. Karácsonykor, húsvétkor különö­sen. Tavaly háromezer forintnál is többet gyűjtöttem. — Akkor biztosan kerékpárra? — Dehogy! Biciklit születésnapomra kapok. Apu azt. mondta, hogy tízéves születésnapomra meglesz a bicaj... — Akkor? — Csak úgy. Van. Es nem is kell vele elszámolni. Azt mondta anyu; ez a te pénzed, ezzel azt csinálsz, amit akarsz... Néhány nappal később egy diáklányt látogattak meg a vidéki szülök. — Gyere velünk! Nézzük meg a Marit, hogy tetszik ne- -ki a gimnázium. — Jól vagyok, anyuci! Igazán minden nagyon jó, — Pénzed van. kislányom? * A gyerek elmosolyodik. * — Tetszik tudni, hogy van ez? Pénzből sose elég! Teg­nap bementünk — ösak úgy stikában — a Dobosba és azon nyomban odalett harminc forint. ’ ■ , , A mama érzi, hogy ez az ügy nem egészen stimmel, ezért rám való tekintettel „megdorgálja” tizenöt éves lá­nyát. A papa ráadásul még el is komorodik. — Mari! Ezt meg ne tudjam mégegyszer! Először is e* nektek tilos, meg szórni való pénzünk sincs. Megmondtam, hogy minden kapott fillérről el kell számolnod! A kislány alig észrevehetően vállat von a lelki szöveg­re és az anyja nyakába ugrik. — Igazán anyuci! Annyi mindenre kell pénz. A körző­készletem ára is elment. Itt annyi mütyür van, amit meg­vesznek a lányok. Igen, igen. Erről jut eszembe. Vettem egy kabalát. Csoda édes. Majd meglátjátok. Egy szerecsen baba. Hallgatom a beszélgetést, a közbe-közbe nagy komolyan fel-felmorduló atyai intelmeket. Az egyikre anyuka meg is jegyzi: — Ugyan Lajos! Nem apácazárdába adtad a lányodat. Istenem. Elvégre fiatal. Mindent azért nem tilthatsz el tőle. Búcsúzáskor a papa a gavallér. — Itt van egy százas. De minden fillérről el kell szá­molni !! A gyerek lelkendezve kap a százas után é* hanyag mozdulattal zsebre gyűri. — Apu! Zsebpénznek ezt koszi. És mi lesz a körző­készlettel? — Persze, Lajoskám! Nem hallottad, hogy a készletre adott pénzből szegénykémnek mást kellett vennie? Üjabb százötven forint következik és sok-sok puszi. Az ajtóból véletlenül visszapillantok. Pont rosszkor. A mám» ugyanis ekkor csúsztat egy zugi százast kislánya tenye­rébe ... — — De erről apódnak egy szót se! Még annyit, hogy a szerdai parlamenti tanácskozáson, ahol a közoktatásról volt szó, egy tanárnő arról panaszko­dott, hogy az érettségiző tanítványai a Hotel Inlerkontinen- tálban tartották a bankettet... Akadtak, akik ezen csodálkoztak is... Szglay István AWSAA* , 4 szóval nem siettem. hadd nőjön a jó hírem abban a nagy várakozásban is. Vég­tére s rendesen aztán ked­ves anyám tekintett reám, szólván: — Nem érsz reá, úgy-é, fiam? — Biza nem — feleltem oly szomorán. mintha a szí­vem meg akart volna sza­kadni. De bezzeg, ha Hadnagy Lőrinc bácsi jött, akkor más­képpen feleltem. Ugyanis Lőrinc bácsi na­gyon vonzalmas vidámságot hordott s úgy tudott szólani hozzám, hogy a szava hátá­ról röpködni tudott a kép­zeletem. S bármiről ha be­szélt, nem a megfosztott va­lóságot mondta csupán, , ha­nem a virággal az illatot s a tűzzel a meleget is ki tud­ta mondani. Vagyis a valót igazzá tet­te. S mert eme természete miatt igen szerettem az öre­get, véle szívesen mentem kószálni. Őrzöm is, szinte mint a költeményeket, azo­kat a rügyeztető napokat, amikor együtt vágtuk ketten a rendet. ' Az egyik napot különösen. Ámbár az a nap is úgy ment belé a délbe, mint jó­formán a többi. Vágtuk a reggel a harmatos füvet, mi­közben muzsikáltak a szár­nyas bogarak; majd a har­mat elillanása, után is csak vágtuk, a lebegő pillangók között. Az öreg helyett egy- egy vén kánya szólott néha s helyettem harkály rikkan­tott, miközben két fa között hidat repült. Hanem délben, megnézvén Lőrinc bácsi a nap állását, jelentősen így szólt: — Hasra áll a nap, hécs- kám! Hát kiválasztott az öreg >egy terebélyes tölgyfát, s annak az árnyékába húzód­tunk, hogy elköltsük ott a délebédet Amíg ettünk is, a kánya és apróbb madarak szolgáltatták a szót, de az­tán a legvégén * megszólalt mégis Lőrinc bácsi. — S hát aztán, iskola után mi akarnál lenni? — kérdez­te. — Az még messze van — feleltem neki. — Messze, messze — foly­tatta az öreg —. de ha már nagy költséggel tanul a di­ák, idejében kell ezen gon­dolkozni. Ott a hűvös -árnyékban gondolkoztam is egy ideig, de mivel semmire sem ju­tottam magamban, végül így szólaltam meg.: — Hát mi legyek, Lőrinc bácsi? — Bátor s becsületes em­ber! — mondta az öreg. Tetszett nekem, hogy bá­tor legyek és becsületes, ám­bár igen általánosnak tűnt a szó. S amellett csábosnak is, mint a felhő, amely elúszik, bárhogy meg is fogja a szem. Mert lám, úszik ez is, amit az öreg mondott; hiába fo­gom az eszemmel, mert széj- jelárad a világba és az égre terjed. — Jó-jó — mondottam neki —, de milyen a bátor embsí? — Olyan, hogy jóban* rosszban ember tud marad­ni — felelte az öreg. — S ki a becsületes? — folytattam. — Aki életének utolsó óra­ja szerint él! Hallván ezt a két bölcs választ, az eszemmel igaz­nak és a telkemmel szépnek éreztem. Emlékembe véstem tehát, hogy kit lehet bátor­nak és becsületesnek tekin­teni, majd így szóltam: — S a foglalkozás mind­egy? — Nem egészen — felelte Lőrinc bácsi, aztán meleg mosolygással nézett reám és így folytatta: — Ifjúnak ta­nácsot adni nagy dolog, de mivel csakugyan meg is kell élni valamiből, mondanék neked valamit. Vagyis nem azt mondom, hogy legyél pap, aki némelyek szerint könnyebben béjut a menv- nyek országába, mint a vi­lági ember. Azt se mondom, hogy gyógyító orvos légy, aki sokat enyhít a szenvedése­ken ; sem azt, hogy légy tör­vénybíró. aki igazságot oszt. Hanem inkább legyél olyan ember, aki pap, orvos és bí­ró egyazon személyben. Vagyis légy költő! Ahogy ezt kimondta a vénember, egyszerre olyan izgalom áradott belém, hogy hevertemből felültem rögtön. Nem is lehet csodálni, hogy ennyire parázslottam, mert hiszen addigelé sohasem hal­lottam a faluban, hogy vala­kinek a kcülói foglalkozást ajánlotta v“na bárki. — S milyen a költő? — kérdeztem. — Olyan, mint Petőfi! — felelte az öreg. De valahogy úgy mondta ezt, mintha csakugyan tudta volna, hogy Petőfi valójá­ban milyen volt. Mintha lát­ta volna s beszélt Is volna véle; sőt mintha virágos és harmatos füvet is kaszált volna véle, mint velem is, (Folytatjuk,)

Next

/
Thumbnails
Contents