Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-23 / 225. szám

A vecshi

alkotóhasban

A Hevesi Háziipari Szövetkezet. egyik részlege 15 évvel esel öt alakult meg, . Recs- ken. Azóta a község asszonyainak művészete messze földön híres lett. számos országban ismerik a népi hagyományokra épülő hímzéseket. Az alkotóházat igen sokan felkeresik, ahol az úgynevezett tájszobában nemcsak a régi használati tárgyakat: rokkák szövőszéket, száz éves dikólábat. a vajkö- pulőt. hanem a kalodás hímzéssel készített, díszes ágytakarót és függönyt is megcsodálhatják a látogatók.

(Foto: Tóth Gizella)

Mérlegen négy év

Jobb feltételeket, színvonalasabb munkát

Beszélgetés Juhász Tamással, a TIT Heves megyei Szervezetének titkárával

Az ismeretterjesztő mozgalom életében mérföldkövet jelentenek a négyévenkénti megyei küldöttértekezletek. Egyrészt azért, mert a járási - városi közgyűlések által megválasztott küldöttek ekkor értékelik, vitatják meg a négy év alatt végzett munkát; másrészt, mert ilyenkor rögzítik az elkövetkező időszak legfontosabb tennivalóit.

Erről beszélgettünk Juhász Tamással, a TIT Heves megyei Szervezetének titkárával.

— Miként értékeli a szervezet által az elmúlt négy év során végzett munkát?

— Arra törekedtünk, hogy olyan ismeretterjesztő tevékenységet produkáljunk, melynek révén közelebb kerülünk a társadalom minden rétegéhez. Ezt a szándékot jelzi az is, hogy a szakosztályok által készített munkatervek szerényebbek, de a korábbiaknál sokkal konkrétabbak lettek. Mind több gondot fordítottunk a rétegigényekhez alkalmazodó differenciált ismeretterjesztő munka kialakítására. Legközelebb az ifjúsághoz jutottunk: ezt igazolja a kis matematikusok baráti körének közkedveltsége, a gimnáziumi előkészítő tanfolyamok, a csillagászati szakkörök, a kémiai, fizikai, biológiai előadássorozatok, az ifjúsági szabadegyetemek, az egyetemi felvételi előkészítők iránti érdeklődés, s az ipari tanuló- intézetkben és az ifjúsági klubokban végzett ismeret- terjesztés sikere., Nem feledkeztünk meg a gazdaságveze- tők, a termelést irányítók vezetéselméleti, közgazdasági, politikai, szociológiai pszichológiai műveltségének sokoldalú fejlesztéséről sem. Ezt a célt szolgálták a közgazdasági, a nemzetközi szabadegyetemek, az üzemszociológiai, pszichológiai tanfolyamok, és a termelőszövetkezeti vezetők részére szervezett el a adás-sorozatok. Voltak kif?J jezetten a nők részére sze^ vezett pedagógiai, egészség 1 ügyi és titkárnőképző tanijy/' lyamaink is. Törekedtük T_- munkánk praktikus oldalig nak erősítésére is, hiszen * igények sürgettek bennünket Így szervezetünk a háztáji gazdaságok, a kertszövetke- z.etek művelésével, a kisállattenyésztéssel és a méhészettel kapcsolatos előadásokat. Ügy érzem, sikeresen bonyolítottuk le a nyári és a szabadegyetemi rendezvényeket,' a természettudományi és a társadalomtudományi hetek programját.

— Hallhatnánk valamit a legégetőbb gondokról?

— Korszerűsítési és színvo- ■a*iern elesi elképzeléseinket

akadályozta az anyagi lehetőségek hiánya. Járási szervezeteinknél nemcsak a legszükségesebb szemléltető eszközök hiányzanak, hanem gondot jelent az elhelyezés is. Járási, városi 'titkáraink lakásukon, vagy a művelődésügyi osztályokon végzik munkájukat, s nem áll. rendelkezésükre egyetlen olyan helyiség sem, ahol a korszerű szemléltető eszközöket, az előadói segédanyagokat tárolni tudnák. Nem megnyugtató az sem, hogy a taglétszám megoszlása egyenetlen: zömük városon él. s ez a helyzet megnehezíti a falusi, ismeretterjesztő tevékenységet, a mennyiségi és minőségi színvonal emelését. Kétségtelen, hogy az elmúlt négy év során a társadalomtudományi ismereterjesztéshez viszonyítva nőtt a természet- tudományos tevékenység ará-; rtya. Ez azonban korántsem; megnyugtató, hiszen a látszólag kedvező összképet elsősorban a kis matematiku-; sok baráti körének népsze-, rűsége eredményezte. Igyva-; lójában csak azt mondhatjuk,; hogy tudományos ismeretter-; jesztő munkánkban nem kapott •elegendő helyet a ter-J mészettudományos müveltsé-j gű anyag. Az sem vigasztaló, hogy teljes mértékben! visszaesett a , munkásszállá- ’ sokon folyó isme-retterjesztés. 1 A mezőgazdaság területén 1 végzett munkánk az utóbbi! években sajnos visszaesett,

— Melyek azok a legfontosabb elképzelések, amelyek változatosabbá, gazdagabbá formálják az elkövetkező négy év ismeret- terjesztő munkáját?

— Az eddiginél • is színvonalasabb rétegmunkát szeretnénk végezni. Növelnünk kell az üzemekkel és a termelőszövetkezetekkel kötött szerződések számát nemcsak mennyiségi eredményeket, Hanem minőségi munkát is; kell produkálnunk. Akad bőven feladatunk a szocialista emokratizmus kibontakozá- i’Wk elősegítésében. Az eru- ap bizlosíta'nun .

‘az ismereteket, nélkülözhetetlenek tevékenységünkhöz, társadalomtudományi ? Ismeretterjeszt« lünkben gya- \ rapíthatjuk a politikai, a köz-? gazdasági, a jori fanc-retek í arányút és *öbo nu:t ?

fo-ditunk '*Z c Ue.moolglni mnve.Uséc fwaAiAsii .-e. fimk osztályaink feldől jozzak ■ nagyobb rétegeket érintő jogszabályokat, rendelkezés***’*, határozatokat, ezeket ismertetik az érdekeltekkel. Tér- . vezzük, hogy tevékenysé- <, günkber. tovább növeljük aj természettudományos ismeretterjesztés arányát. A nagy érdeklődést kiváltó természettudományos heteket, napokat, a csillagászati heteket, a biológiai napokat az egész megye területén megszervezzük. Bővítjük az ifjú biológusok, matematikusok, fizikusok körét, s az ifjúsági klubokban folyó természet- tudományos ismareiierjesz- tést. Arra törekszünk, hogy minél több fiatalban keltsük fel az érdeklődést, s differenciáltabban oldjuk meg majd a nők között végzett ismeretterjesztő munkát js. Hogy minden elképzelésünk megvalósuljon, ahhoz feltétlenül szükséges a tagiétszánv jelentékeny növelése; erre különösképp szükség Van falun. Az eredményes tevékenység alapvető feltétele a színvonalemelkedés záloga, emellett az, hogy javítsuk a személyi és tárgyi feltételeket.

(pécsi)

A kicsi székely város, amelynek gimnáziumát nyolc esztendeig jártam, nem volt messze szülötte falumtól. Pontosan tizenkét kilométerre. Néha azonban mégis messzinek tűnt, különösen karácsony és húsvét Iáján. Olyankor -ugyanis, szünidő-’ re eresztvén minket, gyalogosan kellett mennem és jönnöm. Karácsonykor a farkas-kedvelő havas úton s húsvétkor a gazdag sárban.

A nyári nagy szünidőre azonban mindig szekérrel vittek haza.

Hanem a szekerezésnek s más uras dolognak hamar vége lett, mert otthon türelmetlenül leselkedett reám a mezéi munka. Abban pedig úgy kellett ‘ részt vennem, mintha télen által nem diák lettem volna, hanem -akkor is falusi gazdának készülő legényke.

Hát dolgoztam is jó reménységgel, gondolván, hogy majd évek múltával amúgy- is a fejem fog felül kerekedni. Midőn azonban a negyedik osztályt éppen végeztem volna, igen megcsalt a jó reménység. Ugyanis azon a nyáron ütött ki az első nagy háború, amely a mézéig munkát vastagabban rótta rám, mint ahogy gondolni lehetett volha. Igen- vastagon, mert hiszen a férfiakat harminckettőig mind ei*icuk s azokat nekünk, zsíwye és öregebb maradék-, rj’-i-.. r.'iriu pótolni kellett.

Valójában akkor tanultam tizenöt éves karral és berakja!, a kaszálás mun- Ráw. amiben aztán mester is leticm hamarosan. Jó 'hírem úgy bejárta a falut, hogy • nyár dereka felé már nemcsak a rokonok is- tenkedtek nekem, hogy segítsem meg őket a kaszálásban, hanem idegenek is kezdettek jövögetni, jó pénzt ígérvén. Bölcsen a kérelmet meghalgattam igenkor, de a

9 budapesti művészeti hetek a rádió műsorán

Az immár hagyományos budapesti művészeti hetek programjából részt vállal a Magyar Rádió is. Különösen gazdag és változatos a zenei program. Egyenes adásban közvetítik a budapesti zenei hetek hangversenyeinek többségét, köztük a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának Ferencsik János vezényelte Kodály-estjét, az MRT énekkarának és a MÁV szimfonikusoknak a koncertjét.

',Az őszi művészeti seregszemle tiszteletére új magyar művek is a közönség elé [terülnek. A rádió gondozásában ősbemutatóként hangzik majd el ezek közt Decsényi János „Gondolatok nappaléjszaka'’ című szerzeménye.

Kodály Zoltán születésének 90. évfordulójára tűzték műsorra Szabolcsi Bence hat részből álló előadássorozatát. „Ütőn Kodályhoz” címmel a muzsika kedvelőinek szerez majd örömet előreláthatóan a magyar népdal hete is, amelyre október 16— 22. között kerül sor.

Az irodalmi műsorok között találjuk Heltai Jenő Szépek népei című zenés farsangi játékát, Kemény György adaptációjában, Kán- ki György zenéjével. A hang- játék-újdonságok között van Kopányi György „Egy ember, akit megtaláltak”, Maróit Lajos „Vénasszonyok nyara” és Csurka. István „Amerikai cigaretta” című műve. Rádióváltózat készült La tinó- vits Zoltánnal és Sinkovics Imrével, Illyés Gyula „Az éden elvesztése” cimü oratóriuma nyomán.

Tamási Áron:

A zsebpénz

— Mennyi pénzed v\,

— Hatszázötven forint.

— Kirándulásra gyűjtőd? /

— Nem. Ez még azon felül. Tetszik tudni, a családban nekem mindenki ad pénzt. Karácsonykor, húsvétkor különösen. Tavaly háromezer forintnál is többet gyűjtöttem.

— Akkor biztosan kerékpárra?

— Dehogy! Biciklit születésnapomra kapok. Apu azt. mondta, hogy tízéves születésnapomra meglesz a bicaj...

— Akkor?

— Csak úgy. Van. Es nem is kell vele elszámolni. Azt mondta anyu; ez a te pénzed, ezzel azt csinálsz, amit

akarsz...

Néhány nappal később egy diáklányt látogattak meg a vidéki szülök.

— Gyere velünk! Nézzük meg a Marit, hogy tetszik ne- -ki a gimnázium.

— Jól vagyok, anyuci! Igazán minden nagyon jó,

— Pénzed van. kislányom? *

A gyerek elmosolyodik. *

— Tetszik tudni, hogy van ez? Pénzből sose elég! Tegnap bementünk — ösak úgy stikában — a Dobosba és azon nyomban odalett harminc forint. ’ ■ , ,

A mama érzi, hogy ez az ügy nem egészen stimmel, ezért rám való tekintettel „megdorgálja” tizenöt éves lányát.

A papa ráadásul még el is komorodik.

— Mari! Ezt meg ne tudjam mégegyszer! Először is e* nektek tilos, meg szórni való pénzünk sincs. Megmondtam, hogy minden kapott fillérről el kell számolnod!

A kislány alig észrevehetően vállat von a lelki szövegre és az anyja nyakába ugrik.

— Igazán anyuci! Annyi mindenre kell pénz. A körzőkészletem ára is elment. Itt annyi mütyür van, amit megvesznek a lányok. Igen, igen. Erről jut eszembe. Vettem egy kabalát. Csoda édes. Majd meglátjátok. Egy szerecsen baba.

Hallgatom a beszélgetést, a közbe-közbe nagy komolyan fel-felmorduló atyai intelmeket. Az egyikre anyuka meg is

jegyzi:

— Ugyan Lajos! Nem apácazárdába adtad a lányodat. Istenem. Elvégre fiatal. Mindent azért nem tilthatsz el tőle.

Búcsúzáskor a papa a gavallér.

— Itt van egy százas. De minden fillérről el kell számolni !!

A gyerek lelkendezve kap a százas után é* hanyag mozdulattal zsebre gyűri.

— Apu! Zsebpénznek ezt koszi. És mi lesz a körzőkészlettel?

— Persze, Lajoskám! Nem hallottad, hogy a készletre adott pénzből szegénykémnek mást kellett vennie?

Üjabb százötven forint következik és sok-sok puszi. Az ajtóból véletlenül visszapillantok. Pont rosszkor. A mám» ugyanis ekkor csúsztat egy zugi százast kislánya tenyerébe ... —

— De erről apódnak egy szót se!

Még annyit, hogy a szerdai parlamenti tanácskozáson, ahol a közoktatásról volt szó, egy tanárnő arról panaszkodott, hogy az érettségiző tanítványai a Hotel Inlerkontinen- tálban tartották a bankettet...

Akadtak, akik ezen csodálkoztak is...

Szglay István

AWSAA* ,

4

szóval nem siettem. hadd nőjön a jó hírem abban a nagy várakozásban is. Végtére s rendesen aztán kedves anyám tekintett reám, szólván:

— Nem érsz reá, úgy-é, fiam?

— Biza nem — feleltem oly szomorán. mintha a szívem meg akart volna szakadni.

De bezzeg, ha Hadnagy Lőrinc bácsi jött, akkor másképpen feleltem.

Ugyanis Lőrinc bácsi nagyon vonzalmas vidámságot hordott s úgy tudott szólani hozzám, hogy a szava hátáról röpködni tudott a képzeletem. S bármiről ha beszélt, nem a megfosztott valóságot mondta csupán, , hanem a virággal az illatot s a tűzzel a meleget is ki tudta mondani.

Vagyis a valót igazzá tette.

S mert eme természete miatt igen szerettem az öreget, véle szívesen mentem kószálni. Őrzöm is, szinte mint a költeményeket, azokat a rügyeztető napokat, amikor együtt vágtuk ketten a rendet. '

Az egyik napot különösen.

Ámbár az a nap is úgy ment belé a délbe, mint jóformán a többi. Vágtuk a reggel a harmatos füvet, miközben muzsikáltak a szárnyas bogarak; majd a harmat elillanása, után is csak vágtuk, a lebegő pillangók között. Az öreg helyett egy- egy vén kánya szólott néha s helyettem harkály rikkantott, miközben két fa között hidat repült.

Hanem délben, megnézvén Lőrinc bácsi a nap állását, jelentősen így szólt:

— Hasra áll a nap, hécs- kám!

Hát kiválasztott az öreg >egy terebélyes tölgyfát, s annak az árnyékába húzódtunk, hogy elköltsük ott a délebédet Amíg ettünk is, a kánya és apróbb madarak szolgáltatták a szót, de aztán a legvégén * megszólalt mégis Lőrinc bácsi.

— S hát aztán, iskola után mi akarnál lenni? — kérdezte.

— Az még messze van — feleltem neki.

— Messze, messze — folytatta az öreg —. de ha már nagy költséggel tanul a diák, idejében kell ezen gondolkozni.

Ott a hűvös -árnyékban gondolkoztam is egy ideig, de mivel semmire sem jutottam magamban, végül így szólaltam meg.:

— Hát mi legyek, Lőrinc bácsi?

— Bátor s becsületes ember! — mondta az öreg.

Tetszett nekem, hogy bátor legyek és becsületes, ámbár igen általánosnak tűnt a szó. S amellett csábosnak is, mint a felhő, amely elúszik, bárhogy meg is fogja a szem. Mert lám, úszik ez is, amit az öreg mondott; hiába fogom az eszemmel, mert széj- jelárad a világba és az égre terjed.

— Jó-jó — mondottam neki —, de milyen a bátor embsí?

— Olyan, hogy jóban* rosszban ember tud maradni — felelte az öreg.

— S ki a becsületes? —

folytattam.

— Aki életének utolsó óraja szerint él!

Hallván ezt a két bölcs választ, az eszemmel igaznak és a telkemmel szépnek éreztem. Emlékembe véstem tehát, hogy kit lehet bátornak és becsületesnek tekinteni, majd így szóltam:

— S a foglalkozás mindegy?

— Nem egészen — felelte Lőrinc bácsi, aztán meleg mosolygással nézett reám és így folytatta: — Ifjúnak tanácsot adni nagy dolog, de mivel csakugyan meg is kell élni valamiből, mondanék neked valamit. Vagyis nem azt mondom, hogy legyél pap, aki némelyek szerint könnyebben béjut a menv- nyek országába, mint a világi ember. Azt se mondom, hogy gyógyító orvos légy, aki sokat enyhít a szenvedéseken ; sem azt, hogy légy törvénybíró. aki igazságot oszt. Hanem inkább legyél olyan ember, aki pap, orvos és bíró egyazon személyben. Vagyis légy költő!

Ahogy ezt kimondta a vénember, egyszerre olyan izgalom áradott belém, hogy hevertemből felültem rögtön. Nem is lehet csodálni, hogy ennyire parázslottam, mert hiszen addigelé sohasem hallottam a faluban, hogy valakinek a kcülói foglalkozást ajánlotta v“na bárki.

— S milyen a költő? — kérdeztem.

— Olyan, mint Petőfi! — felelte az öreg.

De valahogy úgy mondta ezt, mintha csakugyan tudta volna, hogy Petőfi valójában milyen volt. Mintha látta volna s beszélt Is volna véle; sőt mintha virágos és harmatos füvet is kaszált volna véle, mint velem is,

(Folytatjuk,)