Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-22 / 224. szám
Dalok tiszta forrása Madarász Gábor: énekelni pedig nagyon szeretünkI” Idős Kalmár István: „Ha énekelni kezdete, mintha újjászületnék!" Kádár Béla: ,,Di s'Uedjünk csak a mostani sikerekkel is!" Csáti Jónás: „Több pódiumot kérünk a szereplésre, ez az igényünk!" (Foto: Kiss Béla) Az este ráhajlik a falura, az élet hangjai lehalkylnuk s a vacsora füstje szétszáll, mint egy szelíd hívás. A művelődési házban összesereglett férfiak azonban nem hallgatnak erre a hívásra: ősi szép nótákkal, dalokkal táplálkozik a lelkűk. Nincs ebben semmi rendkívüli, a Május 1• Tsz férfikórusa tartja megszokott próbáját. Éles Imre karnagy, énekszakos tanár, intésére csengő-csillogó tenorok, telt meleg baritonok, dörgő basszusok énekhangjai ölelkeznek, széttágulnak és • szárnyalnak a falak között. S így tart ez már lassan 50 esztendeje; azóta, hogy a népi énekkultúra, a korális népének gazdag forrása Kömlőn felfa- kadott. Lassan pörgetjük visszafelé az idő filmszalagját. Sárgult újságok, megfakult fényképek, hangversenyek, bemutatók és díszelőadások műsoros meghívói, sikerek, díjak beszédes dokumentumai jelzik a kórus történetének emlékezetes állomásait. Fiatal kis' kántortanító, a ma Egerben élő, 68 éves dr. Nemes János nevéhez fűződik a dalárda megszervezése, megalakítása. Tizenhat éven át ő volt az együttes karnagya, de máig sem felejtheti azokat a kultúrával telített, holtig melegítő köm- lői éveket. Vallomása csupa meghatottság, tűz, melegség. Alázat és főhajtó tisztelgés azok -előtt az egyszerű szántóvető emberek előtt, akik annyi-annyi áldozatot hoztak falujukban a zenei anyanyelv ápolásáért, s azért, hogy más falvak szántóvetőihez is eljuttassák a kórusirodalom remekeit, az egyetemes zenetörténet kimagasló alkotóinak művészetét. — Népes gyülekezet volt a mi kórusunk, több mint 70 szépszájú, széphangú legény. Erős, .egészséges hangtömeg. S micsoda rendkívüli képességek fénylettek ezekből az emberekből. A kottát se ismerték és hallás után tanulták meg a legnehezebb veretű műveket. Petróleum- lámpák világosságánál tartottuk a dal órákat, lőcsös szekereken rázódtunk, vonatokon szorongtunk, tülekedtünk, földre rakott szalmazsák volt az éjjeli szállás és mikor pódiumra álltak, énekbe fogtak, a dal sugározni kezdte a lelkét. Ezek az egyszerű emberek polifóni- kus latin miséket énekeltek, nehéz és szokatlan tónusú gregorián dallamokat, s énekeltek Verdit meg Bartókot is. Sorozatban nyertük a kerületi és országos dalosversenyeket Miskolcon, Budapesten, Özdon, Győrben. 1938-ban pedig az akkor legrangosábbnak számító kormányzó-díjat nyerte el a 70 kömlől földmíves. Ki is tudná számba venni vándor- utaink kilométereit, amit a magyar dalkultúra terjesztésének szenteltünk. Hóman Bálint, az akkorj idők kultuszminisztere, mikor énekelni hallotta a kömlőieket, kétségbe vonta a dalosok származását. „Beöltözött jegyzők, kántortanítók meg papok ezek, de nem parasztok!" — mondta, mert nem hitte el, hogy a parasztnak is lehet hangja, értéke, művészete. Pedig csak kezet kellett volna fogni velük. .. A filmszalag tovább pörög, s az idő a múltból jelenbe vált. A 74 éves Madarász Gábor bácsi — a . hajdani alapító tag, mai tiszte szerint pedig dalköri gazda — így emlékezik és így összegez: — Mi voltunk Észak-Magyarország egyetlen földmíves •dalárdája- és felvettük a versényt azokkal a kórusokkal, amelyeket üzemek, városok, intézmények támogattak, pénzeltek. Mi a munkából, a dologból jártunk próbákra, szeieplésekre és nem sütkérezhettünk a fényben, mert minden siker után vissza kellett térjünk kenyérkereső dolgainkhoz. Mentünk Abonyig kerékpáron, kocsikon, szekereken, magunk fizettük a vonatot és táskából, batyuból, tarisznyából porcióztunk. Kassai szereplésünk példának okáért kerek 10 pengőbe került emberenként. Aztán Székesfehérvárott, mikor a kormányzó-díj a miénk lett, hitelbe, községi igazolással álltunk a iotómasiiju elé, s két nap főtt ételhez se jutottunk. Ma kérem, kényelmes jármű, autóbusz visz bennünket szereplésre, aztán éttermekben,' vendéglőkben eszünk késsel-villá- val, s az étel mellé italról is gondoskodnak. A mi dolgunk csupán az éneklés, énekelni pedig nagyon szeretünk. ,. A 73 éves idős Kalmár István ugyancsak alapító tag, s a kórusban ma is tenor szólamot énekel'. Dal- tarisznyája tömött és köny- nyen válogat az emlékek bokrai között is: — Esténkint lóhalálban érkeztünk a határból, hogy a próbán részt vehessünk, j Akik a Tisza-gáton voltak kubikmunkán, még azok is nekivágtak az útnak gyalog, hogy a dalórára időben itthon legyenek. Pedig legalább 20 kilométer meg egy éjszaka volt az ára annak a dalórának. Próbára este 9, fél • 10 körül gyülekeztünk. Rendesen két szólarrt jött próbára és míg az egyik próbált, a másik elaludt. Tizenegy óra után kerültünk ágyba, hajnali kettőkor pedig már kelni kellett. Én ma is dolgozom, munkacsapat-ve- zető vagyok. Ám lehetek akármilyen fáradt,, ha énekelni kezdek, mitha újjászületnék. .. Kádár Béla, a „fiatalabb” nemzedéket képviseli beszélgető társaságunkban. I960 óta tagja a kórusnak, 59 éves. — Mindig is szerettem a társaságot, kedveltem mulatni és énekelni. Ezért jöttem a dalosok közé. Szép múlt van a kórus mögött, de nyugodtan büszkélkedhetünk jelen sikereinkkel is. Többször szerepeltünk a rádióban, 1968-ban pedig ezüst fokozatú minősítést szereztünk. Az 1969-ben elharapózott állatvész sok munkát adott, csak kevés próbát tarthattuk, így 70-ben csak bronzkoszorút nyertünk, diplomával. Jövő tavasszal biztosan javítani fogunk a helyzeten.Csáti Jónás, a tsz főkönyvelője, a községi pártszervezet csúcstitkára is az újabb dalos nemzedékhez sorolható. 1961 óta tevékeny részese a falu kóruséletének, úgy is, mint énekes és úgy is, mint a dalkör elnöke. — tJgy érezzük magunkat jó ideje, mint akiket eltemettek — mondja lakonikus őszinteséggel. — Várakozással, türelemmel kitartással és helytállással dolgozunk, egyszer majd csak felfedezik, hogy mi és létezünk, élünk, ötven éves múlt hagyományaival a hátunk mögött. Több pódiumot, több deszkát kérünk a szereplésre, ez, az igényünk. ★ Fél évszázados jubileumához közeledik Komló híres férfikórusa. Nemzedékeket fogad magába, szilárd testületté izmosodott. Hagyománya van. Olyan, mint az élőfa, amely megkapaszkodik ezer gyökérrel és jöhet bármi, meg bír állani a viharban is a helyén... Pataky Dezső Munkásorökke! - gyakorlaton — Könnyű dolgom lesz — elmélkedett Johny a találkára menet. Mindenesetre meg kell tennie. Elege volt már mindenből. Elvégre Ruth nem veheti rá erőszakkal, hogy elvegye feleségül, még akkor sem, ha valaha meg is ígérte neki. — Johny, nem engedhetem meg, hogy bolondot csinálj belőlem — mondta neki. — Ha nem veszel el, egy nap beállítok az irodába és világra szóló botrányt csinálok, majd meglátod! A -lány már várta. Bementek a kis házba, amelyet Ruth a szüleitől örökölt. Valamikor csinos kis ház volt, de tönkrement. A falakról peregni kezdett a mész, a bútorok megkoptak, Ruthnak nem volt pénze, hogy rendben tartsa. Johny nézte a faliórát. Régies, faragott jószág volt. — Hát ez, hogy került ide? — kérdezte, csak hogy mondjon valamit. — A falióra? Hát vagy ezerszer láttad már. — Ruth csodálkozva nézett rá, utána folytatta a fenyegetőzést, — Nem vagyok olyan naív, mint amilyennek hiszel. Azt akarod, hogy bebizonyítsam? ROZSDÁSODIK a Bükk A zöld színt apránként felváltja a sárga, a piros, a barna: az ősz szinte észrevétlenül lopakodik' a fák közé. Mozdulatlan az erdő. A fák szilárdan állnak helyükön, ezernyi gyökérrel kapaszkodnak az erdő talajába. Nyúlánk bükkök, vénülő tölgyek, cserzett cserfák-, növendék fenyők néznek a kanyargós szerpentinekre, ahol hátizsákkal, fegyverrel a kézben munkásőrök lépkednek óvatosan az avaron. Arcuk feszült, tekintetük minden moccanásra villan. Gyakorlatot tartanak a Kékmező vadregényes, horhosokkal tűzdelt környezetében a Diósgyőri Gépgyár Oprepdek Sándor munkásőr egység beosztottjai, akik azt a feladatot kapták, hogy fogják el, ellenállás esetén pedig semmisítsék meg az ide menekült ellenséges ügynököket és a hozzájuk csatlakozott fegyveres ellenforradalmárokat. A gyakorlat már órák óta nagy területeket érintve folyik. Az ellenség tartózkodási helyét — sziklák és fák védelmében épült vadásztanyát — több kilométeres körzetben körbezárják, hogy azok ne tudjanak kitörni ha az öss’zeszorul, mint a harapófogó az ellenség körül a kékruhások alkotta szoros gyűrű. HALK HANGON hangzanak a parancsok, utasítások, s indulnak tovább feladatukra a bekerítő, biztosító és az elfogó csoportok, miközben a megyei parancsnok. dr. Kállai László, árgus szemmel figyeli beosztottjainak minden mozdulatát, majd elmondja, hogy a DI- GÉP dolgozói elsők között fogtak fegyvert 15 évvel ezelőtt a hatalom megvédésére s azóta mindig a legjobbak között vannak mind a kiképzésben, mind pedig a termelőmunkában. Már kétszer nyerték el a megye legjobb alegysége büszke címet, de mást is jó úton járnak ahhoz, hogy övék legyen a vándorzászló. Ezek a munkásőrök segítették a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hősiesen doboztak az árvízvédelemnél s minden olyan területen, ahol a segítő kézre szükség volt az elmúlt években. Nem véletlen az sem, hogy az állomány 82 százaléka párttag, mert ebben a közösségben előbb vagy utóbb mindenki kommunistává, párttaggá nevelődik Három nemzedék fogott itt ke :et és fegyvert, a 19-es veteránok, a 45-ös .kommunisták és a most felnövekvő ifjúság. Ságvári József például három fiát nevelte munkásőrré, akik most apjukkal együtt gyakorlatoznak, hasonlóan Soltész Istvánhoz és Hernádi Bélához, aki élete végéig tagja volt e önkéntes szervezetnek, a párt fegyveres csapatának. ' Közben „célhoz” érnek % munkásőrök. Csikós József századparancsnok csendre int valamennyiünket, akik vendégek vagyunk, mert néhány méter már csak az épület, ahol a fegyveres ellenség semmit sem sejtve rejtőzik. A munkásőrök fedezéket keresve, fegyvereiket szegezik a ház felé, miközben a hangosbemondó a bokrok védelmében megadásra szólítja fel az épületben tartózkodókat : — A Magyar Népköztársaság nevében felszólítom önöket, adják meg magukat ... Dobálják el fegyvereiket ... ellenkező esetben, két perc gondolkodási idő után, a tüzelést megkezdjük ... , A valasz géppisztoivaoro- zat az épületből. így aztán kemény, látványos csata alakul ki a völgyben: megszólalnak a .nunkásőrök fegyverei is. Géppuska és golyó- szóró tűzzápor zúdul az épületre, miközben kézigránátok csapódnak az ajtóhoz, abla-. kokhoz. Lőporfüst kesernyés füstje tölti meg a környéket s igazi harci hangulat. Az elfogó csoport tagjai bú',., férfias merészséggel' közelítik meg az épületet és rövid kézitusa után letegyverzlk a bentlevőket. Elhallgatnak a fegyverek is. Sárga rakéta r.öppen sziszegve az égre és hangos robbanással jelzi', hogy a gyakorlatnak vége, sikeresen teljesítették feladatukat a munkásőrök, elfogták a di- verzánsokat, mindenki bevonulhat a gyülekezési körzetbe, ahol a parancsnokok értékelik a történteket. EZT ISMERTETI később a parancsnok is az állománynyal, akik látható jó érzéssel veszik tudomásul, hogy jól sikerült a tanultakat a gyakorlatban is megvalósítaniuk. Ez érződik ki akkor is, amikor az ízletes babgulyás elfogyasztása közben fáradtságot feledve, egymással tréfálkoznak a munkásőrök, ezek a vidám, harchoz edzett, de mégis komoly férfiak: ha szükséges, ha a párt, ha a nép szólítja őket a harcra, bármikor készek a bevetésre. Fazekas István Ifjúsági presszó Dormándon község fiataljainak régi kívánságát teljesítette a Füzesabony és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ akkor, amikor Dormándon a napokban megnyitotta a művelődési ház melletti ifjúsági presszót. Az új szórakozóhelyet egy elavult, régi büféből alakítotNos, rá foglak kényszeríteni, hogy elvegyél feleségül ... — Ismét fenyegetőzöl? — Igen. Mielőtt elhagynád a házat, az esküvő dátumát is megbeszéljük! Ha nem egyezel bele, még holnap elmegyek a főnöködhöz, és bepanaszollak neki. Világos? — Világosabb nem is lehetne —, sóhajtott föl Johny. Aztán hirtelen kinyújtotta a kezét és megszorította Ruth nyakát. Egyszerre dermedt csend támadt, majd az ingaóra éles hangon tizenegyet ütött. Amikor ismét csend lett, a férfi kilopakodott a házból. Ruth holttestét két nappal- később találták meg. A vállalattól értesítették a rendőrséget, hogy a lány nem jár be dolgozni. Johny a lapokból értesült a részletekről. Egy héttel később a rend^r- - ség abbahagyta a nyomozást, mert egyetlen nyomot sem talált. Két héttel később Johny úgy döntött, lakást cserél. Űj arcokat szeretett . volna maga körül látni. Háziasszonya alacsony, kövér asszony volt. Remek emeleti szobája volt, úgyhogy Johny nem habozott, még aznap odaköltözött, — Én a földszinti szobában lakom — mondta neki a háziasszony. — Ha valamire szüksége volna, csak kiáltson le. Johnynak nehéz napja volt, alig várta, hogy álomra hajtsa a fejét. Azonnal elaludt, de egy idő múlva izzadtam rémülten'ébredt: valahol egy ingaóra tizenegyet ütött... Kiugrott az ágyból és kisietett a folyosóra. Sehol sem látott ingaórát. A földszintet is bejárta, ott sem volt. Tanácstalan uh visszament szobájába, Talán álmodta az egészet. Egy órával később azonban ismét felébredt. Az óra most tizenkettőt ütött. Az álmatlan éjszaka után- gyűrötten, rosszkedvűen mént le a földszintre. Háziasszonya egy cédulát hagyott az asztalon, hogy g piacon van, a reggelit a konyhaasztalra készítette. Johny tehát nem kérdezhette meg tőle, hogy van-e ingaórája. Majd este, vigasztalta magát és dolgozni ment. Este azonban későn ért haza. A házban már halálos csend fogadta. Halkan a szobájába ment, villanyt sem gyújtott, csak úgy a sötétben levetkőzött, és ágyba bújt. Aludni azonban nem bírt. idegei pattanásig feszültek, egyre csak azt leste, mikor kezdi ütni az óra a tizenegyet. Eszébe jutott a törékeny. karcsú lány, akit megölt. És az óra percnyi pontossággal ütni kezdett. Johny nem bírta tovább, felkapta házikabátját, lement a földszintre, és bekopogott háziasszonyához. Egy álmos hang szólt ki: — Ki az? — Én vagyok, a lakó —fe- . lelte. — Szeretnék valamit kérdezni... Hol tartja az ingaórát? — Nem értem, milyen órát? — kérdezte az asszony csodálkozva. — Azt amelyik minden órában üt. Nem bírok tőle aludni. — Sajnálom, uram, de nekem semmiféle órám nincs. — Nem hallja az óraütéseket? — kérdezte Johny. — Nem? — Bocsásson meg, jó éjszakát. Johny úgy érezte, egy percig sem tud a lakásban maradni. Magára kapkodta ruháit és rohant ki az utcára. Az első kocsmába beült, és whiskyt rendelt. A harmadik pohár után végre rászánta magát, hogy hazamenjen. Az álmatlan éjszakák és az ital hatására hamar elaludt. Fél órával később azonban — a félelemtől reszketve.—, ismét ott ült az ágy szélén. Tágra nyílt szemmel hallgatta, hogyan üt az óra, Egyszerre elvesztette ítélőképességét, és páni félelmében kiáltozni kezdett: — Ruth, kérlek, ne büntess, ne üldözz! Kérlek, tie! ták át mintegy 150 ezei; forintos költséggel. A fiatalok körében népszerűvé vált presszó lehetővé teszi, hogy az ifjú dormándi lakosok kulturált körülmények kö- . zött szórakozhassanak szabad óráikban. Az ajtóban háziasszonya jelent meg; — Istenkém, hiszen maga beteg! Johny' azonban nem hallgatott rá, talán meg sem látta. Mint akit puskából lőttek ki, lerohant a lépcsőn a^ telefonhoz és reszkető kezekkel feltárcsázta a rendőrséget: — Halló, egy bűntényt szeretnék bejelenteni. A folyosó hamarosan megtelt rendőrökkel, — Én fojtottam meg Ruth Coopert — kiabált Johny. — Mi vette rá, hogy jelentkezzék? — kérdezte a rendőrfőnök. — Az ingaóra. Egész éjjel kínoz. — M{lyen óra? — Ruth órája. Ott volt az előszobában, amikor megöltem és azóta folyton hallom, hogyan üti az órákat... A rendőrök összenéztek, aztán az egyikük csendesen megszólalt: — Rendben pan, Johny, el fogjuk vinni egy olyan helyre, ahol nem fogja többé az ingaórát hallani. Ott nincsenek órák, fiam. Miután a rendőrkocsik elmentek, az első szomszéd odalépett Johny háziasszonyához, hogy megérdeklődje, mi történt. — Letartóztatták Ruth Cooper gyilkosát. — A maga házában? — Igen, Tegnapelőtt adtam ki neki az emeleti szobát. Szegényke, nem tudott elaludni, mert állandóan hallotta az órát. iz este jött is panaszkodni, azt hitte, nálam van az ingaóra. Nem volt bátorságom megmondani neki az igazat, attól féltem, hogy elmegy. Pedig na-, gyón szükségem van a pénzre, maga is tudja, milyen szűkösen élek! — Megmondani az igazat? Mit? — Hát, hogy az óra, aminek ütéseit hallja, tulajdonképpen magánál van. S hogy olyan vékonyak a falak, hogy mtnden áthallatszúe.
