Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-22 / 224. szám

S.1S Regi melódiák 9.00 Miért szép? 9.30 Operarészl. 10.03 lsHolarádió 10.33 Édes anyanyelvűnk 10.30 Két szonáta 11.00 Előadás 11.10 Szűnt. zene 12.20 1U nyer ma? m 12.35 'ránczene 13.20 Román népdalok 13.10 Mai grúz versek. III. 11.00 Csicseri-bolt 11.23 Nyitnikék 13.10 Kórnspódium 13.10 Kamarazene 10.05 Tamási Áron hősei között 11.20 Bach: d-moll csembalóverseny 11,40 Dickens: Kis Dorrit. II. rész 19.35 Nótaest 20.17 Közoktatás-politikai kérdésekről — 20.32 Áriák 21.14 Magnósok, figyelem! 22.20 Meditáció 22.30 Leányvásár. Részi. 23.13 Kórushangverseny 0.10 Virágénekek PETŐFI 1.05 Muszorgszkij: Hovanscsina. Részi. 9.00 Hírek 9.03 Fzeregy délelőtt 11.15 Benjamin-vcrsek 12.00 Népi zene 12.33 Zenekari müvek Mindenki kedvére kettőtől hatig. . , 15.20 Liszt-zongoraművek 18.45 Jegyzet 18.55 Táncdalok 19.16 Sztravinszkij: PulcineH** szvit 19.39 Iskolarádió 20.28 Gorkij: Zikovéfc* R.-vált. 21.42 Nyári hangversenyek 22.44 Híres prímások muzsikálnak 23.15 Könnyűzene ^ MAGYAR 8.05 ITV 17.45 Hírek 17.45 A szövetkezet és a háztáji. Riportmüsor 18,15 Tíz perc meteorológia 18.25 Műsorainkat ajánljuk! 18.55 Esti mese 19.05 Parabola 19.30 Tv-híradó 20.00 Minden ötödik.B. 21.10 szójátékklub 22.00 Tv-hiradó 22.10 Szovjetunió—Kanada, Jégkorongmérk. POZSONYI 18.30 Szovjetunió—Kanada, j égkorongmérk. 19.45 és 21.30 Tv-hiradó *1.50 Csak egy fog élni. Tv-játék EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon. 22-33.) Fél 4, fél 6 és este 8 órakor Fuss, hogy utolérjenek.. . Színes zenés magyar film- • vígjáték EGRI BRÓDY (Telefon: 14—OT) Fél 4. fél 6 és fél 8 órakor A tanú eltűnik Színes szovjet film GYÖNGYÖST PUSKIN A betyárkapitány kincse GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A jövő emlékei HATVANI VÖRÖS CSILLAG Mackeuna aranya (Féléméit helyárak) HATVANI KOSSUTH Csoda olasz módra HEVES ördögcsapat FÜZESABONY Sztrogof Mihály PÉTERVASÁRA Hekus lettem lőrinci Hyppolit, a lakáj ^ (DIMS ÜGYELET Egerben: 19 órától szombat reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsi- linszky utcai rendelőben. (Te­lefon:. 11-101. Rendelés gyerme­kek részére is. Gyöngyösön: 19 órától szom­bat reggél 7 óráig, a Jókai ut­ca 41. szám alatti rendelőben. (Telefon: 17-27). Cikkünk nvomán Me§jegy*ések a Betegek közöt a váróban című cikkhez és a kapott válaszhoz Túl az Északi sarkkörön ív. Napnyugta előtt A finnek előszeretettel építenek parkokat, ligeteket, szökőkutakat — az erdők, ligetek és tavak között is. S a szökőkutak „társa" a díszboki-ok közé bújtatott szobor, szobor­csoport. A megyei tanács egész­ségügyi osztályának a veze­tője, dr. Szabó Ferenc vá­laszolt a Betegek között a váróban című riportunkra. Bevezetőjében megállapítja: „Értekezleteken, egyéni beszél­getések során gyakran hivatkoz­nak a Népújságban megjelent eikkekre, adatokra. Ezért tartom sajnálatosnak, hogy a Betegek között a váróban eimú cikkben közölt statisztikai adatok és fel- használásuk téves nézet kiala­kítására nyújt lehetőséget”. 'Majd következik néhány szám, amelyek eltérnek azoktól, amiket a cikkíró említett. Ezek a számok egy­ben azt Is bizonyítják, hogy Gyöngyösön jobb a helyzet, mint amilyen általában az országos képet jellemzi. Még Egerben is több felnőtt la­kos jut egy orvosi körzetre, mint Gyöngyösön. Felhívja a figyelmet arra is dr. Szabó Ferenc, hogy „a gyöngyösi rendelőintézet zsúfoltságával kapcsolatban em­lékeztetnem kell arra is, ugyan­ez a helyzet az egri megyei rendelőintézetnél — a rekonst­rukció előtt — és a hatvani ren­delőintézetnél is.” Készséggel elismerjük az idézetek realitását. Nem mentségünkre, csak a té­nyek tisztelete miatt azon­ban azt is el kell monda­nunk, hogy a , helytelennek bizonyult adatokat a cikk írója a gyöngyösi rendelőin­tézet vezetőjétől hallotta. Azt sem vitatjuk, hogy az egri és a hatvani rendelőin­tézetben szintén nagy a zsú­foltság. A cikk írója viszont csak a gyöngyösi intézetet akarta bemutatni. Éppen E. Sándor, Sirok: A Munka Törvénykönyve sze­rint, amennyiben munkaköny­vében a „munkaviszonya meg­szűnt” bejegyzés kerül, — s ezt Írják be, akár a vállalat mond fel valami ok miatt, akár Ön szakította meg munkaviszonyát, — semmiféle hátrányos helyzet­be nem kerülhet a szabadság kiadásánál. Ami a munkaruhát illeti, annak kiadását, használa­ti idejét a vállalat kollektív szerződése határozza meg, ez a vállalatoknál eltérő lehet, tehát ami érvényes volt régi vállala­tánál, nem biztos, hogy az új vállalatnál is érvénybe van. Amennyiben az új vállalatnál a munkaruha kiadása kötve van bi­zonyos idő elteltéhez, a helyi kollektív szerződés szerint ak­kor az önre, mint új munkásra vonatkozik, függetlenül attól, hogyan szűnt meg előző mun­kaviszonya. Régi munkahelyén, amennyi­ben a munkaruha kihordási ide­je nem járt le, a vállalat jogo­san vonja le a ruha leszámolás­kor megállapított értékét. Sandrik Ferenc, Gyöngyös- solymos: Panaszuk valóban jogos, s erre Éppen leültünk ebédelni, amilcor nyílt az ajtó és a rés­ben megjelent Bemard bácsi. 0 általában ritkán nevetett, de most az egyszer aztán pontosan úgy nézett ki, mint aki utolsó nadrágját hagyta a zálogházban. — Üdvözletem, Bemard — köszöntöttem. — Lefogadom, hogy valami rendkívüli do­log történt veled! — Eltaláltad! Elhúztak az autóvezetői vizsgán. Pedig a jó isten a megmondhatója, mekkora felkészültséggel rendelkeztem! Hat hónap alatt egyetlen foglalkozást sem hagytam ki. Jobban ve­zetek, mint egy hivatásos versenyző, és tessék: ez a pi­szok instruktor kinyiffantott! — Kezdetben úgy ment a dolog, mint a karikacsapás! A vizsgáztatóm azt mondta: „Minden rendben. A város­ban, úgy látszik, tud vezetni, ám én szeretném látni, hogy boldogul az országúton.” „Egye fene, gondoltam, menjünk az országúira.”’ Vizsgáztatóm kiguvadt szem­mel figyelte mozdulataimat, azért, mert az ottani zsú­foltság miatt a városi párt­szervet is megkeresték, mint­egy felhívni a 'figyelmet a tarthatatlannak tűnő álla­potokra. Tudjuk, hangulatot kelteni könnyebb, mint hangulatot csillapítani. A tények azon­ban akkor is tények, ha azokat nem egészen pontos számadatok motiválják. Azok az emberek, akik naponta tíz órát és még en­nél is többet kénytelenek eltölteni vizsgálatra várva a rendelőintézetben, nem vi­gasztalódnak, ha kijelentjük: Egerben és Hatvanban is so­kat kell várni. Amikor pedig a cikk meg­említette, hogy a zsúfoltság csökkentésének egyik lehet­séges módja az lenne, ha az alkalmassági és időszakos vizsgálatokat elkülönítenék a betegellátással kapcsolatos vizsgálatoktól, akkor nem ezek ellen a vizsgálatok el­len emeltük fel szavunkat. Mi is nagyon fontosnak, nél­külözhetetlennek ítéljük meg ezeket az alkalmassági és szűrő jellegű vizsgálatokat. Jó volna, ha külön személy­zet állna rendelkezésre ezek elvégzésére, ezt a kívánsá­got fogalmaztuk meg, mint a betegellátás zsúfoltságának enyhítését célzó megoldást. Az esetleges félreértések tisztázása végett tértünk vissza az említett cikkre, megköszönve dr. Szabó Fe­renc megyei főorvosnak a tényeket liitelesebben meg­világító válaszát. fel is hívjuk a miskolci posta- igazgatóság figyelmét. Sajnos, a posta nemcsak önöknél, hanem más községekben is küszködik munkaerőhiánnyal, s ez megne­hezíti a kézbesítést. Reméljük, panaszos levelét hamarosan kö­veti valami intézkedés. „Nyugdíjas" Jeligére: v Sajnos, nagyon sokan értel­mezik tévesen a nyugdíjasokkal kapcsolatban megjelent törvényt. Ä rendelet megjelenése előtt le­dolgozott munkaidővel kapcso­latos 1 Illetve 3 százalékos ked­vezmény nem azokra vonatko­zik, akik nyugdíjasként, — évi hatezer forintig — dolgoztak, hanem azokra, akik a nyugdíj- korhatár betöltése: után -is meg­maradtak munkájuk mellett tel­jes fizetéssel és munkaidővel, tehát nem kérték nyugdíjuk megállapítását, önre ez a ren­delkezés, miután havi 500 fo­rintos munkaviszonyban állt, nem vonatkozik. én pedig csodálnivaló vir­tuozitással kezeltem a sebes­ségváltót. Nem elégedetlenke­dett, sőt, arra kért növel­jem a sebességet. Mi a szösz, kispajtás — gondoltam ma­gamban, s mikor már liá­néi repültünk, ez a hülye hir­telen megrántotta a volánt. Kis híján az útmenti árokban kötöttünk ki... — Bizonyára öngyilkos akart lenni! — kiáltott fel ijedtében a feleségem. — Dehogy! Csupán — ahogy később értésemre ad­ta — arra volt kíváncsi kog_ mit tennék abban a váratlan helyzetben, ha az utasom hir­telen eszét vesztené. No, A légi taxi visszafelé Is simán leereszkedett velünk a Kérnij oki öblébe. Este — azazhogy 22 órakor, 30 fo­kos hőségben — megtanul­hattam a rákevés művésze­tét. S a gazdagon terített asztalra Ilkka asszony bort is varázsolt. Méghozzá „Ma­gyar fehér bor” feliratú, lel literes zöld üvegben. S mind at igénytelen külső, mind a jellegtelen íz gondolkodásra késztetett: milyen magyar bor lehetett az, amelyik még azt sem érdemelte meg, hogy „nacionáléját” feltün­tessék a címkén? Vigasztalásképp tokaji sza­morodnival koccintottuk az éjfélt, amikor a nap egyik fele már „megmártózott a hegyekben”. Másnap kora reggel indult a buszom, hogy háromszáz kilométeres száguldás után megérkezzek Ivalóba, ahol már „igazi lappok” élnek, „hamisítatlan” lapp körül­mények között — mondták, s elhittem. Fényképezőgépe­met, filmfelvevőmet „be­élesítettem” a várható lát­ványra. — Odaérek még napnyug­ta előtt? — kérdeztem fé­lig tréfásan, félig komo­lyan barátomat. — Feltétlenül, hiszen itt a Lapin Kansa mai száma, amelyből megtudhatod, hogy: Helsinkiben a nap kél 2.02- kor, nyugszik 22.49-kor. Ro- vaniemiben kél 0.12-kor és nyugszik 23.58-kor. Ivalóban, Nuorgaméban nem kél é6 nem nyugszik. Tehát nap­nyugta előtt még gyalog is odaérsz. S hogy a lappföldi meg­lepetéseim még nem me­rültek ki, azt hadd jféldáz-, persze, az én eszem a helyén volt! Jó ideig két kereken szeltük a kilométereket, míg végül sikerült egyenesbe hoz­nom a kocsit. És ekkor ő, képzeljék, előrántott a zse­béből egy pisztolyt, s elkez­dett lövöldözni az orrom előtt. Természetesen vaktöl­ténnyel, ám ennek ellenére az orrom hegye úgy megpör­kölödötf, mintha csibék csi­pegették 'volna meg. Nézzé­tek . — De miért tette? — Ö, hát kiváncsi volt rá, hogy adott esetben, ha neta­lán a kedves utasnak kedve szottyan engem megölni, mit teszek? Es higgyétek el, az ilyen eshetőségre, mivel az ember sose tudja. . kiben mi lakónk, szú.:.:u,U kell. '— Na is te, hogy reagáltál mindern? —■. Fot amat összeszoi ítva, zam az ivalói megérkezés­sel: a buszmegállónál kis zöldcsillagos eszperantó zász­lóval a kezében egy ala­csony, alig 150 centiméter magas, ötven év körüli fér­fi „Kamarado Kátay! Sinjo- ro Kátay!” — kiáltozással adta tudtomra, hogy engem vár. Nooponen úr volt, aki dán eszperantistákkal érkezett ide pisztrángozni, csak ép­pen nem busszal, hanem lg- gi taxival, s mert Rovame- miben telefonon felhívta im­már közös barátunkat, aki mellesleg most is egy „Vi- kingläger”-ben felügyelőta­nár, s Ilkka asszonytól tud­ta -meg, hogy — a névje­gyemről betűzték le — egy magyar újságíró, eszperan- tista indult el a reggeli busszal, ők megelőzve en­gem, már szobát is foglal­tak számomra, s meglepetés­ként itt várt. (Mikor fogom mindezt „vissza udvariaskod- ni” nekik?) Egyszóval kész volt a program, s immár négyes­ben indultunk el késő dél­után az Ivalojoki-re piszt­rángozni. Négy száz-hatszáz méter magas hegyek, s a hegyek­ben — csakúgy,' mint Hel­sinkitől Rovaniemiig, s on­nét Ivalóig — fenyők, nyí- resek, legelők, s a legelőkön — ötven-száz holdnyi ré­szek két-három méter magas deszkakerítéssel elkerítve! — békés rénszarvascsordák. Óriási tehenészetek. Az ál­latgondozók európai öltözék­ben, lovaik erős „muraközi­ek”, kutyáik viszont meg­tévesztésig hasonlítanak az ausztráliai dingókhoz. szemrebbenés nélkül vezet­tem tovább, mintha mi sem történt volna. De kálváriám ezzel még nem ért véget! Néhány kilométer után, ido­mítom zsebéből előkotort egy zsákot, amit gyors mozdulat­tal a fejemre húzott. Higgyé­tek el, nem tanulóvezetőre, hanem egy rabul ejtett só­lyomra hasonlítottam. De én vezettem, mintha semmi sem történt volna! — Hogy-hogy? Zsákkal a fejeden? — Naná! Kíváncsi volt, mihez kezdek abban az eset­ben, ha hirtelen rám szakad az éj. Szerencsére ez volt az utolsó megkísértésem. Beér­tünk a városba. Oktatóm megkért, hogy álljak meg közvetlenül a járda mellett, majd. ünnepélyesen kijelen­tette: „Egyetlen egy hibát sem csinált. A követelmé­nyeknek megfelelt. Roppant elégedett vagyok. Elintézzük a hivatalos papírokat” Ki­a kocsiból, de hirtelen visszafordult: „Elnézést, úgy látszik, tévedtem. Maga tíz centire állt meg a járd<L '' az előírásos nyolc centi he­lyett! Utóvizsgát kell tennie.’ Fordította: Baraté Rozália A pisztrángozás számomra nem csalogató, inkább csa­vargók a parton, nézem a német, olasz, francia, dán, holland és ki tudja még hány nemzet színeit képvi­selő pisztráigozó turistá­kat. Itt-ott, a lakókocsik ár­nyékában, hordozható színes tévékészülék működik. Egyi­ken teniszmérkőzés, a mási­kon tánczenekar. Megint má­sutt csirke sül a tábori grillsütőn. Az erdőkben nyoma sincs a tervszerű erdőgazdálko­dásnak. Említem ezt Noopo­nen úrnak, aki átadja a hor­gászbotot dán barátjának, s lelkesen magyarázni kezdi, hogy bármennyire is fejlett már a fa- és papíriparuk, még a ritkítással kitermelt fát sem képesek feldolgozni és értékesíteni. így hát ir­tásra, taroló művelésre, s korszerű új telepítésre csak lassan kerülhet sor. őket azonban ez nem nyugtalanít­ja, hiszen az ország száraz­földi területének 71 százalé­kát erdő bontja. Mondom, szeretnék fény­képezni őslakó lappokat. Ja­vasolja, hogy este, ha haza­megyünk, felkeresünk egy közeli települést. Éjfél után három órakor taxival kiszáguldtunk egy, a ■kisvárostól mintegy húsz ki­lométernyire fekvő telepü­léshez. Mindössze négy ház­ból állt, villannyal, vízzel. Néhány assszony éppen az - udvaron teregetett. Közösen végzik a mosást, egy közö­sen vásárolt automata mo­sógéppel. öt-hat gyerek fa­darabokkal, konzervdobozok­kal és műanyag kisautókkal játszott a sárga homokban. De fényképezésről szó sem lehetett! A település legöre­gebbje mogorván csak ezt hajtogatta: Manier! Manier! vagyis fizetni! fizetni!.,. És sem volt igénytelen. Fényképfelvételenként 100 márkát — vagyis 800 forin­tot! — a filmfelvételért ezer márkát kért! Mert — okos­kodott: én abból élek, hogy az újságban eladom az ő képeiket, ők meg abból, hogy én fényképezem őket, S elmondta, hogy nemrégi­ben a filmesek két hétig tor- gattak náluk és ezerkétszáz dollárt kaptak fejenként! Szóval, az üzlet lappíöld- re is eljutott már. S falán igazuk van, hiszen 4000— 6000 márkába kerül egy ki­sebb motoros szán, 16—25 ezer márkába egy autó. S egy kiló paradicsomért is fi­zetniük kell itt legalább 8 —d2 márkát, azaz 80—100 forintot. Kátay Antal (Következik: -Vikingtüzek 'ivalótól Ylivieskaig). Mimim ^ 1972. szeptember 22., péntek VIZSGA \

Next

/
Thumbnails
Contents