Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
Uz*túltervezés Apcon Gépesített A „madártávlat” és előnyei Az elmúlt hónapokban már a gyakorlat igazolta az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésének jelentőségét Ahol pedig nem történt előrelépés a meglevő hiányosságok még szembeöt- lőbben. még élesebben mutatkoznak. A hasznos ötletek sokasága már rövid idő alatt is több vállalatunknál hozott változásokat, s vezettek be olyan új módszereket, amelyek a helyi sajátosságok figyelembevételével1 másutt is jól hasznosíthatók. A Csepel Vas- és Fémművek már 1970-ben utasítást adott vállalatainak, hogy mérjék föl szervezettségük helyzetét, jelöljék meg a tennivalókat. Részletesen át kellett vizsgálni a működés folyamatait és feltárni a hiányosságokat. Az apci Qualitálnál — a tröszt megyei vállalatánál — ezt az üzemgazdasági osztály kapta feladatul. Somogyvári Vilmos osztályvezetőnek és csoportjának éppen ez adta az ötletet, hogy a vállalati élet egész folyamatát egy könnyen áttekinthető, úgynevezett hálódiagramon ábrázolják, pontosan rendszerbe foglalva minden részfeladatot Egyszerűen, világosan, hogy- ne csak a szakértőit, hanem a termelés közvetlen irányitól is eligazodjanak rajta. Nos, ez a diagram olyan jól sikerült, hogy mint gyakorlati példát a Mérnöktovábbképző Intézet tankönyve is bemutatja, a munka irányítója pedig előadásokat tart e témáról, a továbbképző tanfolyamain. Mindenki tudja a helyét — A vázlat az egész vállalatot szinte madártávlatból igyekszik bemutatni — kezdte ismertetését Somogyvári Vilmos. — Olyan távolságból, ahonnan áttekinthető az egész gépezet, közelebb haladva pedig a részproblémákkal is megismerkedhetünk. A hálódiagram ismert módszer, bár hazánkban nemrég kezdték az alkalmazását. Eljárásunk tehát nem új; eddig azonban csakegy- egy részterületnél alkalmazták. — A lényege a következő: hat folyamatrendszerre bontva mutatja be a vállalatot; vezetési, termelést megalapozó, termelést végrehajtó, műszaki ellenőrzési, értékesítési, illetve gazdasági és pénzügyi elszámolási folyamatokra. Kitűnik belőle, hogy igen nagy fontosságot tulajdonítunk az eddig talán kissé elhanyagolt területnek, a termelés előkészítésének. Szerintünk minden sikernek itt a forrása, s ha nem megfelelő a munka, innen származik a legtöbb kudarc. A célkitűzés, az erőforrások és igények egybevetése után a tervek készítését, a megrendelések feldolgozását, s a tervek időszakos részekre osztását tfirt.-itriazza ez a feladatkör. Persze annál sokkal bonyolultabb, minthogy néhány sorban ezt le lehetne írni, hiszen szakemberek tucatjának kell vizsgálni az árakat, a munkabéreket, a szerszám- és anyagszükségletet és így tovább. — Ebbe a munkába akkor be is kellett vonni ezeket a szakembereket, hiszen egyedi szinte lehetetlen áttekinteni ennyi részfeladatot... — Természetesen pontról pontra haladva megbeszéltünk minden kérdést az arra illetékessel. S éppen itt látom a folyamatrendszer- ábrázolás egyik előnyét: mindenki pontosan tudja a helyét, a feladatát ebben az egész gépezetben. Ha valahol nehézség támad, rögtön látjuk, hol kell javítani. Egyébként sok párhuzamos, felesleges munkára is rábukkantunk a diagram készítése közben. Döntések — új szellemben <— Történtek-e változások a folyamatrendszer elkészítése és ismertetése után? — (Mindenkivel alaposan megvitattuk, s az üzemvezetők azóta rendszeres tájékoztatást adnak a teljesítésekről. Kitűnt például, hogy az öntőüzem és az öntvényeken a befejező munkákat végző tisztítóüzem elkülönültsége miatt nem tudjuk pontosan kimutatni a tervek teljesítését. Túlságosan komplikált az ellenőrzési rendszer. Döntés: összevontuk az öntő és tisztítóüzemet, s úgynevezett zárt aik- lusú termelőegységet alakítottunk ki. De lehetne sorolni még több példát; szinte naponta jövünk rá különböző finomításokra, amit hálórendszernek is köszönhetünk. Ugyanígy mutattuk ki többek között a termékeink gazdaságosságát is. Nem egyszer érnek bennünket meglepetések, de egyúttal mindig pontosabbak lesznek az információink. Ez pedig létkérdés. — Nem állunk még ott, hogy mindent azon az optimális színvonalon végezzünk, ahogyan ezt az ábrázolás és az'ehhez tartozó működési folyamatleírás követelményként megszabja. De tudatosabbá tehetjük az előrehaladásunkat, s ez már magában sokat jelent. A Mérnöktovábbképző Intézet a hálótervekről szóló előadássorozatba illesztette be ezt a témát, mint az ott ismertetett elmélet gyakorlati alkalmazását Ez a diagram ugyanis a helyi sajátosságokat beépítve más gazdasági egységnél is alkalmazható. A trösztnél például a Csepeli Acélmű vette át ezt a módszert a maga helyzetére vonatkoztatva, természetesen ha igénylik, más vállalatoknak is szívevesen bemutatjuk eljárásunkat Hekeli Sándor Timföldből gyógyszer Húszmillió forint a különleges timföldek gyórtósónak növelésére Almásfüzitőn Nagy hatású gyógyszer előállítására alkalmas speciális timföld üzemszerű gyártását kezdték meg az Almásfüzitői T imföldgyárban. A fehér színű különleges terméket az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárnak szállítják, ahol savkötő gyógyszert készítenek belőle. A két üzem együttműködésének eredményeként ismét rendszeresen kapható lesz a gyomorbántalmak gyógyítására alkalmas hazai termék, amit alapanyag hiánya és egyéb más műszaki akadály miatt hosszabb ideig hazai gyárban nem készítettek. Tavaly a kísérleti gyártás során hét tonna, ebben az évben pedig xnár húsz tonna savmegkötő aktív timföldet készítenek Almásfüzitőn. A hazai timföldgyárak közül egyedül az almásfüzitői- ben foglalkoznak az aktív, vagy más néven a különleges timföldek gyártásával. Ez a rendkívül értékes anyag egészen más fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, mint a kohósításra szánt közönséges timföld. Az aktív timföldek egyik fajtája például permetező lébe keverve elpusztítja a peronoszpó- rát, egy másik fajta a kőolaj és a különféle növényolaj- származékok, ezenkívül a levegői, ipari gázok víztelenítésére használható. Készítenek olyan speciális timföldet is, amelynek keménysége a gyémántéval vetekszik, s így a csiszoló-, a híradástechnikai ipar nélkülözhetetlen segédanyaga. A népes timföldcsalád egy-egy tagja mind nagyobb szerepet kap a gyógyszer- és a kozmetikai iparban is. A negyedik ötéves terv végéig 20 millió forintot költenek az aktív timföldek kutatásával és előállítá-, savai foglalkozó részlegek fejlesztésére az almásfüzitői gyárban. , IMf (MTI) osztályozó Recsken A Recski Kőbánya Vállalat az elmúlt évben nagyszabású műszaki fejlesztési feladatokat valósított meg. Ezek közül a legjelentősebb a tavaly mintegy 22 millió forintból kivitelezett recski osztályozó. Amint Holló Imre üzemvezető-helyettestől megtudtuk, a régi osztályozó évi 150—200 ezer tonna kő átbocsátására volt képes, s az üzemben dolgozóknak nehéz fizikai munkát kellett végezniük. Az új — amely közel egyéves üzemelése alatt beváltotta a hozzáfűzött reményeket — évente 500 ezer tonna kő feldolgozására képes. Előnye az is, hogy kétféle minőséget is képes kibocsátani, s a munkálatok teljesen gépesítettek. Felvételünk az új osztályo- zóról készült. (Foto: Kiss Béla) Biztonságban a jövő évi kenyér A KÖRÜLTEKINTŐEN megszervezett munka, a jó minőségű vetőmagvak, a gépesítés és kemizálás együttes hatása az idei nyáron valóban bebizonyította a nagyüzemi mezőgazdálkodás fölényét. Heves megye közös gazdaságaiban az emberi munka diadalát ünnepelték az aratás befejezésével Ezt joggal elmondhatjuk, hiszen az elmúlt évek leggazdagabb gabonatermését takarították be az üzemek. Bár még nincsenek hivatalos statisztikák, végleges számítások az átlagtermésekről, mégis elmodhat- juk, hogy a közös összefogás, az ember és a technika nagyszerű eredményeket produkált. Az idei nyáron többször is szemtanúi lehettünk annak az eredményes együttműködésnek, a szövetkezetek összefogásának, amely végül is lehetővé tette, hogy a nagy mennyiségű gabona biztonságos helyre, különböző tárolókba került, ezzel biztosítva megyénk lakóinak jövő évi zavartalan kenyérellátását. Az üzemek vezetői és dolgozói tehát megértették és felismerték a segítségnyújtás jelentőségét és az ebben rejlő előnyöket. Hogy milyen nagy termés került a földekről a magtárakba? Ezt a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat adatai igen jól szemléltetik. Míg hosszú éveken át négyezer vagonnál kevesebb gabonát vásároltak az üzemektől, addig az idén ugrásszerűen megváltozott a helyzet. A felvásárlás ugyanis kenyérgabonából meghaladta a tízezer vagont, amely a vállalat történetében rekordmennyiségnek számit. Ezen túlmenően másfél ezer vagon takarmánygabonát és ezer vagon sörárpát is vásárolták a nagyüzemektől. A hatalmas mennyiség átvétele természetesen nem kis problémát jelentett a vállalatnak, mivel kevésnek bizonyultak a korábban kialakított tárolóhelyek és szárítóberendezések. S ekkor a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok a vállalat segítségére siettek. A huszonkilenc megyei átvevőhelyen kívül, — ahol a tárolóraktárakat gyorsan fel- töltötték új gabonával — mintegy négyezer vagon friss terményt helyeztek el az üzemek különböző tárolóiban. Főként Adácson, Horton, Ecséden, Kerecsen- den és Szihalmon. A szövetkezetekben épített tárolók biztonságosnak bizonyulnak. A nyár eleji több hetes kánikula segítette az aratók munkáját, mindezt a gabona jó minősége bizonyítja. A gabonafelvásárló és feldolgozó vállalatnál előkészítették az idei kenyérgabona minőségi térképét, amely az áru főbb jellemzőit tartalmazza. E térkép eredményei — az átvevő- és tárolóhelyeken vett összehasonlító átlagminták alapján — azt mutatják, hogy csaknem nyolcezer vagon búza hek- tólitersúlya elérte a szabványban előírt 77 kilót, sőt nagy része meg is haladta ezt. A vállalat a szövetkezeteknek ezért hárommillió forint minőségi felárat fizetett, jutalmazva a kimagasló minőségi eredményeket. Később, amikor az időjárás nehezítette a betakarítást, kissé romlott ugyan a búza minősége, de kellő szervezéssel — 1500 vagon- nyit — az üzembe helyezett vállalati, szövetkezeti és állami gazdasági berendezésekkel megszárították, örömmel állapíthatjuk meg tehát, hogy nedves gabona nem került a raktárakba. Legfontosabb élelmiszernövényünk: a búza, éppen az idei minőségi mutatók alapján igen jó lisztet ad, amely elengedhetetlen feltétele a jó minőségű kenyérnek. Heves megyében július eleje óta dolgoznak a malmok Selyptől Pétervásáráig, Mezőtárkánytól Gyöngyösig. KÖSZÖNET a mezőgazda- sági üzemek vezetőinek és dolgozóinak, a megye pártós tanácsi szakvezetőinek, az illetékeseknek, — annak a közös erőnek és összefogásnak, amely lánccá fonódva segítette a nagy nyári munka, az aratás sikerét, a kimagasló eredmények elérését (m. k.) A Somodor-pusztai Állami Gazdaságban naponta 5—6 vagon Elberta barackot szednek, amelynek egy uH-réí n konzerviparnak. más részét pedig a ZO LDERT-neJc Kiállítják Képünkön a korszerű váiogatő^ev nagyság s--?r,n: osztályozza a barackot, . púTI-foto Király Krisztina) Besenyőtelki tartozás Az első évet ki lehet pipálni SZANÄLTAK egy termelőszövetkezetet Az alap- és mérleghiány együttes összege nem kevesebb, mint három és fél millió forintra rúgott. A besenyőtelki Lenin Termelőszövetkezet 1,7 millió forint szanálási hitelt kapott, amelyet három év alatt vissza kell fizetni Ilyen útravalóval a tarsolyában indult útnak tavalya közös gazdaság, hogy bizonyítsa életrevalóságát, vagy életképtelehségét. A termelőszövetkezet tagjai — a döntő többség, akik ottmaradtak a faluban és nem a legegyszerűbb, a fájdalom nélküli megoldást keresték, mint egyesek, ct9»°yva a közösseget — szavak nélküli fogadalommal látták munkához, hogy újra talpra álljanak. Milyen furcsa, hogy egy egész közösség gondjainak, sikertelenségének gyökerei személyi ellentétekig nyúlnak. vissza. Igaz, hogy a rossz gazdasági eredményhez döntően járult hozzá az 1970-cs esztendő zabolátlan időjárása, hogv a termelőszövetkezet szántóterületének 25 százalék a állt belvíz alatt és esett ki a termelésből, de a legfontosabb tenyezó mégiscsak az volt, hogy az állattenyésztés és növénytermesztés vezetése között hiányzott az összhang. A KÉT SZAKÁGAZAT és szakvezető egymás mellé volt rendelve, s így adódhatott elő az a katasztrofális helyzet, hogy 1969-ben, 1970- ben és 1971-ben az állatállomány szinte minden takarmányalap nélkül nézett a tél elé. A termelőszövetkezet még az elmúlt esztendőben is több mint hatmillió forintot fizetett ki azért, hogy megfelelő takarmánnyal tudja ellátni az állattenyésztést. — Ennek az időszaknak vége — mondta Dölkény Gábor, a termelőszövetkezet elnöke. — Ahhoz, hogy újítani tudjunk, legfontosabb volt a vezetés átszervezése. A volt növénytermesztő szakember megvált tőlünk, a két szakágazatot egységes irányítás alá vontuk, a tervek összehangoltan készültek el. Ebben az esztendőben már csak a nélkülözhetetlen koncentrált tápokra költöttünk pénzt, kétmillió forintot, a tömegtakarmányt teljesen fedezte a növénytermesztés. A vezetés minden egyes termelési területnek feladta a kérdést: gazdaságosan tóiméi, így dóvá gy gazdaságtalanul, került sor arra, hogy a hány vetésterületét felére, a cukarrépaterületet pedig nem kevesebb, mint nyolcvan százalékkal csökkentettük. A vetésszerkezetet teljesen az állattenyésztés igényeihez igazítottuk, a gabona termesztést igyekeztünk a mi színvonalunkhoz képest a legkorszerűbben megoldani. Az idén olyan búzatermést értünk el, amire még Besenyő- telken nem volt példa. A kenyérgabona holdanként 17,3 mázsás átlagtermést adott, de jól sikerült a tavasa árpa is. Felfuttattuk a sörárpa- termelést, ami szintén jó húzásnak bizonyult. Egy ka- tasztrális hold bevétele hatezer forintra rúgott A termelőszövetkezet tehát jelentős anyagi bevételekre tett szert A termelőszövetkezet párttitkára, Csirke Antal, a termelőszövetkezeti dolgozók munkabérének kimutatását lapozgatja. Egy szanált termelőszövetkezetben, ahol korlátozott munkabérből kell és lehet csak gazdálkodni, bizony sokszor nem kíséri megelégedettseg a fizetéseket. Besenyőtelken a fizetések körül legelőször papíron kellett rendet teremteni, hiszen a termelőszövetkezetben a munkaegység-elszámolástól a készpénzfizetésig, a részesművelésen keresztül a teljesítménybérig mindenféle kifizetési formát meg lehetett tanulni Az egységesített számfejtés után 1972-ben az első nyolc hónap alapján az erőgépvezetők keresete 2150 forintról 3260 forintig terjedt. A legrosszabbul s növénytermesztésben dolgozó férfi gyalogmunkások kerestek, öleiknek havi átlagbérük 1400—1500 forint volt. Az állattenyésztésben dolgozók keresete 2200 és 3100 forint között mozgott. Az augusztusi csúcsmunkák idején, amikor egy traktoros nyújtott műszakokban dolgozott napi tizennégy órát, előfordult 6500 forintos kereset is. A TERMELŐSZÖVETKEZET azonban nem egy-egy ilyen kiugró csúcseredményre büszke, hanem arra, hogy a szanálást követő első évben, amikor négyszázezer forintot kellett törlesztenie a csaknem kétmilliós szanálási hitelből, a közös gazdaság már nemcsak az első évi esedékes részletet fizette meg, hanem rendezte minden hosszú- és rövidlejáratú hitelét. Hogy a következő évet már kevesebb súllyal a vállukon kezdhessék a besenyőtelkiek ! Sz. a;
