Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
Rend a lelke mindennek Á rubrikák som élnék örökké Terjeszkedik (Foto Tóth Gizella) Emberrablás magyar módra — Ezernyolcszáz forint és húsz fillér. Ellenkező esetben ... — Kár a fenyegetőzésért. Utolsó szavunk: NEM! Az emberrablók képviselője tanácstalanul pislogott. Azzal bízták meg, hogy eredményes tárgyalásokat folytasson az elrablóit Kovács Félix váltságdíjával kapcsolatban. A találkozóra egy külvárosi kocsmában került sor, igen erős biztosítás mellett: 80 fokos barackpálinkát biztosított a beszervezett csapos a tárgyalások eredményes lebonyolításához. Az emberrablás annak idején, körülbelül egy hónappal ezelőtt történt. Kovács Félix lélegzetvétel- ügyi előadó csendesen mosolyogva magában ballagott hazafelé egy sötét mellékutcában, amikor nyolc álc * cos megrohanta, fejen ütötte, és szakszerűen becsomagolta egy zsákba. Aztán ismeretlen helyre vitték, gondosan őrizték, és felvették a kapcsolatot az illető céggel, ahol Félix dolgozott. Jelenleg tehát folyik a tárgyalás. _ Nézze — mondta az e mberrablók képviselője. — Ez az illető már egy hónapja tartózkodik nálunk. Egy hónapja kiesett a termelésből, ami esetleg beláthatatlan következményekkel jár. Ha mi beváltjuk a fenyegetésünket, a következmények még beláth itatlanabbak lesznek. — Milyen következményekre gondol? — kérdezte a vállalat megbízottja, és koccintásra emelte a poharát. — Nem tudom. Mondom, hogy a következmények be- láthatatlanok. Az is lehetséges, hogy felpofozzuk. Vagy meghúzzuk a fülét. — Tudják maguk, hogy ki ez a Kovács Félix? — kérdezte fenyegetően a vállalat képviselője. AZ EMBER születéséről, haláláról a statisztikai évkönyvek „száraz” adatai is vallanak. Érdemes egyszer megvallatni a statisztikát, a benne szereplő rubrikák születéséről, haláláról. Az adatok ugyanis már azzal sokat elárulnak az érintett korról, évről, hogy bekerülnek a statisztikába vagy éppen feleslegesnek bizonyulnak. A születéssel kezdve szóljunk először az ifjabb rubrikákról. A statisztikai évkönyvekben 1950-ben jelent meg először a szülési segélyek adatait ismertető rubrika. Abban az évben kereken 70 millió forintot fizettek ki ilyen címen. Két figyelemre méltó év: 1962, amikor 191 milliót, 1963 pedig — annak ellenére, hogy a „demográfiai hullám”, a születések száma akkor érte el a rriély- pontot —, 305 millió forint volt a szülési segély címén ’kifizetett összeg. A nagy „ugrás” magyarázata: akitor emelték fel a segélyt, 1968- ban már félmilliárd forint fölött volt a kifizetett összeg. A múlt évben pedig már milliárdos nagyságrendű számnak kellett beleférnie a rubrikába: 1971-ben 1 milliárd 320 millió forint szülési segélyt vettek fel a kismamák. A statisztikai ívek még fiatalabb rubrikájára a termelőszövetkezeti tagok családi pótlékánál találhatunk: 1966-tól kereken 50 ezer kétgyermekesnek járt ez a pótlék, amelyre a múlt évben 282 millió forintot fizettek ki. Talán a legfiatalabb rubrika a gyermekgondozási segélyben részesülők adatait közli. Amíg 1968. decemberében 92 ezren részesültek segélyben, 3 év múlva — 1971. végén —, már 178 ezren élvezték a szociális segélynek ezt a módját. Az elmúlt három évben — a téma fontosságára való tekintettel —, nemcsak külön rubrika, hanem külön táblázatok is születtek, melyekből — a többi között —, kiderül, hogy -például 1971-ben a gyermek- gondozási segélyt igénybevevők legtöbbje — pontosan 11 százaléka —, a textiliparban dolgozott, a legkevesebben pedig az élelmiszeriparban dolgozók közül vették igénybe ezt a juttatást. természetesen a haszonkulcsot is figyelembe véve. — Nem, Értsék meg: NEM! — Nézze . 11 Mit szólnának, ha mondjuk ... nos: fizessenek ezerkettőt. Itt a kezem — és rámutatott arra a kezére, amelyben a tárgyalás sikerét biztosítandó, erős pálinkával töltött korsót tartotta hanyagul. Nem! — De ember! — fakadt ki a rabló. — Hát értse meg, még így is ráfizetünk. El az trj rubrikákat vizsgálva, találhatunk a televízióval kapcsolatos adatokra: 1958-ban kapott önálló helyet a statisztikában a „távolbalátás”. Akkor ezer főre másfél televiziót jelzett a statisztika, tíz évvel később már ugyancsak ezer emberre 114 televízió-készülék jutott hazánkban. A múlt év lezárt statisztikai adatai szerint pedig ez a szám 187-re emelkedett. A nyár, a kánikula miatt külön felfigyeltünk a hűtőgépek rubrikájának születési dátumára is: a hazai statisztika 1956. óta vezeti külön az erre vonatkozó adatokat. Eszerint 16 évvel ezelőtt 4000 háztartási hűtőgépet jegyeztek fel. öt évvel később már hatjegyű szám, 110 ezer bizonyította, hogy van kereslet és kínálat is. Méginkább kiderül a fejlődés, ha azt a rubrikát nézzük, ahol az egy háztartásra jutó hűtőgépeket tüntetik fel: amíg 1960-ban 100 közül egybe, addig a múlt évben már 39 háztartásban könnyítettek magukon hűtőgéppel a nyári melegben. A tapasztalat szerint a rubrikáit hosszú életűek: könnyebben születnek, mint halnak. Nemcsak a bürokráciához való ragaszkodás okozza, hogy a statisztikusok „hűek” a hagyományokhoz és mindaddig nem mondanak le egy-egy ténnyel kapcsolatos adatszolgáltatásról, ameddig maga a tény létezik, hanem a statisztika egyik felhasználási lehetősége éppen az ösz- szehasonlítás, és ezért. van szükség arra, hogy „végkimerülésig” vezessék az adatokat. Szerencsére a legkitartóbb statisztikus is csak addig látja értelmét a rubrikának, amíg adatokat is közölhet benne. Hosszú évtizedes „haldoklás” után szűnt meg az a rubrika, amely a faluvillamosí- tás eredményeit tüntette fel. 1982-ben ismertette utoljára a statisztikai évkönyv, hogy 3207 község villamosítását befejezték. (Összehasonlításul: 1945-ben még csak 1258 községben égett villany.) UGYANCSAK örömet okozott' egy másik rubrika halála is. Először csak üres rubrikát fedezhettünk föl ott, ahol a járványos gyermek- bénulásban megbetegedettek számát tüntették fel. 1957- ben 2334 ilyen megbetegedést jegyeztek fel, 1968. első negyedében már egyetlen egyet sem. Reméljük, hogy egyre több olyan népbetegség ', lesz, amelynek rubrikája az elkövetkezendő években üresen marad, és így feleslegessé válik. P. M. — Egy hónap alatt volt módunkban megismerni. Ezért is követeljük az ezernyolcszáz forint és huszonhat fillérnyi váltságdíjat. Ez egy értékes ember. — Hm... — mondta a vállalat képviselője, aki tudta, milyen értékes ember ez a Kovács Félix. — Nos — emelte fel a hangját az emberrablók képviselője — éppen ezért taksáltuk gondos kalkuláció után ennyire a váltságdíjat, tudja maga képzelni, hogy ez a Félix mibe kerül nekünk? Napi nyolcszori étkezést követel, és nem győzzük számára beszervezni a legcsinosabb nőket. És még ha ez volna!... De mindenkit arra akar kényszeríteni, hogy az általa . vezényelt módon vegyen lélegzetet! Borzalmas!... A múltkor felfújhatós játékokat követelt, mondván, hogy akkor éhségsztrájkba kezd. Hatszáz forint.,. Haj Hazai tájakon Ha valaki végigsétál Sopron utcáin, valóságos barokk „ékszerdobozban” járkál. Műemlékek, műtörténeti és kultúrtörténeti emlékek idézik letűnt századok, elmúlt korok építészeti, szobrászati és iparművészeti, stílusait. A történelemi viharában — a különböző társadalmi formákban — született alkotások varázsa átfűti az embert a régi korokat konzervál házak falai között, a boltíves udvarokon, vagy a kőcsipkékbe horgolt emeleti tartóoszlopok mellett. A soproniak féltő gonddal őrzik ma is sok száz év' átmentett kincseit, emlékeit, ápolják a hagyományokat. — Szó sem lehet róla. — ölszáznegyven először...'. — Ne is folytassa! — Uram! — üvöltötte ide-', gesen az emberrabló. —'■ Hát nem érti?!?! így semmit’ sem kereshetünk az üzleten!'. Tönkre akarja tenni a mi' szövetkezetünket? A renlá-'. bilitással úgyis bajban vagyunk ... Magának elárul-', hatom, hogy egy vezérigaz-', gatót potom ezerötszázért '■ tudtunk visszaadni, s az illető tiltakozott is, hogy nálunk jobban érzi magát.. Ketszáztíz. ,— Képtelenség. — De, ember... — a rabló már majdnem sirt. — Ez] igy nem megy ... Tudja mit? Fizesse ki a pálinkánkat, és] vigye azt a Félixet isten ne-' vében. — Ez a tény nem képezheti a tárgyalás alapját jelentette ki szilárdan a vállalat képviselője. — Na! Egy húszas, és-, csapjon bele. — Nem. — De ez a Félix egy rettenetes ember — panaszkodott az emberrabló. — Éppen azért. — Akkor .. akkor mi fizetünk önöknek .. mondjuk kétszázat, ha elviszik. — Hm... De ez kevés. — Kettöötven ... — Nem — Háromszáz! — Nem. Végül aztán ezernyolc-} száz forint és huszonhat fii-} lérbe-n megállapodtak: eny-í nyit fizetnek az emberrab-} lók, hogy az elrablóit Ko-\ vács Félix lélegzetvételügyij előadót elvigye magával aj vál'ilat képviselője. < A történethez még hozzá-\ tartozik ez a kis, jelentékte-\ len epizód: Kovács Félixetj másnap kulturális és szociá-\ lis indokora hivatkozva el-< bocsátották a vállalattól. < —kátai— J Történészek, építészek és képzőművészek '‘fáradhatatlan lendülettel segítik elő, hogy e szép barokk város kultúrtörténeti értékeit minél többen megismerhessék.A határ menti város azonban nem csak műemlékeiről nevezetes, hanem történelmi borvidékéről is. Hosszú évtizedek során, különösen a Sopron vidéki vörös borok harcoltak . ki rangot és tekintélyt maguknak hazánk határain túl is. Ez különösen vonatkozik á kékfrankosra, amely a város nevezetességeitől szinte elválaszthatatlan. Sopron hangulatos óvárosi pincéiben, borozóiban nagy előszeretettel hirdetik, propagálják ezt a kellemes ízű és zamatanyagokban gazdag vörös bort, a hazai és külföldi turistáknak. Mert hogy idegen télen, nyáron jócskán akad a városban. ' A pohárba töltött kékfrankos gyertyafénnyel megvilágítva színanyagban rendkívül ’ gazdag, szép tónusú, mélyvörös, még a rubinnál is mélyebb árnyalatú. A héjon erjesztett bort fiatal korában még a szőlőre emlékeztető illatok jellemzik, amely az idő múlásával fűszeres zamatú búkévá . finomul. A soproni kékfrankos igazi karakterét a tannin és a savak aránya döntően befolyásolja. Ez az arány a szakemberek véleménye szerint az évjáratoktól függően változik. A kedvező, jó termést adó években bársonyos, testes, gömbölyű kékfrankost élvezhetnek a fogyasztók. Viszont rosszabb időjárás esetén éles sávú. fanyar, „vékonyabb” kékfrankossal kell beérniük. Ennek a nevezetes bornak hosszú története van, amelyet a magyar agrártörténet legszebb fejezetei között tartanak számon. A kékfrankos szőlőfajtát osztrák ere- detűnek tartják. Feltehetően svábok honosították meg a város határában és környékén. A soproni polgároknak ugyanis évszázadokon át a fő foglalkozása kora tavasztól késő őszig a szőlőművelés volt. A fennmaradt írásos emlékek szerint a kékfrankos termelése több mint másfél száz éves múltra tekint vissza. A múltat őrzik a régi szokások, amelyek közül több ma már néprajzi érdekességnek számít. A század elején például a hazai szőlőkben is oly nagy pusztítást okozott filoxéria- vész előtt a soproni borvidéken dolgozó vincellérek : ősszel a szőlőtőkék körüli Lőrinci ? Terjeszkedne! Egyre több a házépíttető Lőrinciben, s a tanácsnak ezzel kapcsolatban mindinkább nő a gondja. A nagyközség belső részein ugyanis kevés a szabad telek. A problémán parcellázással kíván segíteni a helyi vezetőség, s e célra a herédi útfélen jelöltek ki területet. Van is már jelentkező a 200 négyszögöles, közművesítetlen telkekre, amelyek általában 20 ezer forintos áron kerülnek forgalomba. A 67 házhelyből mai napig 32 gazdára lelt. Azaz: gazdára talált volna, ha nincs az ÉMÁSZ! Az építkezésre kijelölt területen ugyanis magasfeszültségű vezeték húzódik át, s a községi tanács addig nem tudja átadni értékesítésre a telkeket, az OTP-nek, amíg el nem kerül onnan. Az ilyen irányú kérelem két hónapja az igazgatóság asztalán fekszik, intézkedés benne mégsem történt. Még csak választ sem kaptak levelükre a tanácsiak. Vajh* ha áramadóssága lenne valamelyik lőrinci intézménynek, annak behajtását is így kezelné az EMÄSZ igazgatósága? Alig hisszük! Miért akkor ez a furcsa „kölcsönösség”? nlios körül földet fedés helyett ásóval, vagy ásóvillával mozgatták meg. A szőlőhajtások kötözését ma is az idősebb gazdák a régi módon szalmával végzik. A kékfrankos termesztői hosszú évtizedeken át főként német ajkú tele- psek voltak, a II. világháború után az állami gazdaság vette át. A kékfrankos termesztésének hagyományait tehát több mint két évtizede a Soproni Állami Gazdaság ápolja. A régi szőlőket az 50-es évek második' felében és a 60-as években mind felújították, alacsony __ és magas kordonos, gépi művelésű szőlőket telepítettek. A város szélén a Lővérek szomszédságában lévő új lakótelepen emelkedik az állami gazdaság központi épülete, amelynek egy része korszerű szőlőfeldolgozó és palackozó. Markó József igazgatóhelyettes szívesen beszél a kékfrankos jelenéről is. — A nagyarányú rekonstrukcióval lehetőség nyílott arra, hogy szőlőinket mind korszerűsítsük, amelyek már gépel művelhetők és jó termést adnak. A rekonstrukciót még nem fejeztük be, 1975-ig a jelenlegi 800 hold szőlőt újabb 100 holddal növeljük, s nagy része kékfrankos lesz. — Melyik a legjobb kékfrankos termőterület? — Az ősi Fertő-tó menti, a fertőrákosi és a Sopronnal szomszédos Balfi-területek. Ez utóbbi szőlővidék különösen a Golgota-hegy — amely egykor juhlegelő volt — ad kiváló minőségű kékfrankost. — Hogyan alakították ki az új telepítéseket? Képeket mutat a magas művelésű szőlőkről. — Néhány évvel ezelőtt az osztrák Lenz-Moserrel vettük fel a kapcsolatot, aki személyes szakmai segítségével és tanácsaival hozzájárult szép szőlőtelepítéseink kialakí fásához. — Ma is kapcsolatban vannak az osztrák szőlő „atyjával”? — Igen, rendszeres a kapcsolat, gyakran meglátogatja gazdaságainkat A gazdag múlt és Jelen eredményei mellett áztató a kékfrankos jövője Ezt bizonyítja a nagyaráin u re- konstrukoió. A soproni borvidék így nemcsak visszanyeri régi fényét hanem méltó versenytárs más történelmi borvidékeinknek. Afentusz Károly
