Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
A hétköznapok realizmusát keresem Beszélgetés Illés György Kossuth-díias operatőrrel ***•■ «v. -» «* Operatőr: Illés György. Közel hetven filmen szereiül ez a felirat, ennyiszer állt a kamera mögött, hogy a maga sajátos egyéniségével formálja képpé az írói gondolatokat, a rendezői elképzeléseket. Nehéz utánaszámolni, de talán éppen most készül hetvenedik filmje, pont itt forgatja Eger környékén. Mert igaz ugyan, hogy még gyermekkorában búcsút mondott szülővárosának, de ha csak teheti, dolgozni visszatér Egerbe és környékére. Azt mondja, a város hangulata, a táj szépsége mindig termékeny keretet nyújt az alkotáshoz. A forgatás enged néha egy kis pihenőt is, s ilyenkor jó alkalom kínálkozik a beszélgetésre. — Hogyan kezdődött? — Nagyon egyszerűen. A régi egri mozi oldalajtóinál mindig ácsorgóit néhány gyerek, s amikor a jegyszedő nem nézett oda: lógás befelé. Akkortájt sokan jártak így moziba. A „törzsvendégek” között voltam magam is. Sokat jártam moziba, ároulva néztem a pergő képsorokat, azt hiszem, így szerettem meg a filmeket. Aztán 1928-ban — negyedikes dobós voltam akkor —, felköltöztünk Budapestre. Az iskola után bekerültem a filmgyárba világosítónak. Egy évtizedig dolgoztam, ismerkedtem a filmkészítés titkaival, 1945-ben lettem operatőr. — Mi volt az első siker? — Érdekes, az első sikerem is Egerhez fűződik. 1946 ; tavaszán osztrák—magyar ! úszóversenyt rendeztek Eger- ! ben, s erről készítettem hír- I adót, de úgy, hogy bemutattam a várost is. Ez újdon- j ságnak számított abban az! időben. Az igazi sikerre az 1949-es budapesti VIT adott < lehetőséget. Dokumentumfii- ■ met készítettem, s megkap- ‘ tam érte a nemzetközi Béke- '■ dijat. A következő évben játékfilmet forgattam, akkor < készült az első munkás té- • májú film, a Szabóné. — Ezért kapott Kossuth-; dijat. — Igen. De a legkedvesebb' filmem mégis a Budapesti < tavasz. Ezzel az alkotással fordult ki a sematizmusból a 1 magyar filmgyártás. Itt már < igazán emberi sorsokat, J őszinte érzéseket rögzített a • filmszalag. Még ma is szeretem ezt a filmet. — Hogyan lehetne megfogalmazni művészi hitvallását, célkitűzését? — Ilyeneket nem szívesen fogalmaz meg áz ember. De ha nagyon muszáj, akkor azt mondhatom, hogy a hétköznapi élet realizmusát keresem. Ez azt jelenti, hogy a dokumentumfilm végtelen egyszerűségével igyekszem ábrázolni, kifejezni az író Q H&imsU 1972, szeptember 17., vásár gondolatait. Ügy érzem, ha hátat fordítok az egyszerűségnek, ha nem így" fényképezek, akkor a gondolat ellen fordul a kép. Remélem, a filmek meggyőzőbben beszélnek hitvallásomról! — Gondolom, ez a realizmust kutató célkitűzés köti immár hosszú évek óta Fáb- ri Zoltánhoz. — Ez is és még sok minden. Az az érzésem, hogy egyformán gondolkodunk a világról, az emberekről, s így már szinte félszavakból is értjük egymást. Nem is csoda, a hetedik filmet forgatjuk együtt. Ebből három Eger környékén készült. A legizgalmasabb feladat a Húsz óra volt. A feldolgozás módszere, a különböző idősíkok ábrázolása állandóan mozgó kamerát követelt, s a bonyolult történelmi időszak cselekményében a képeknek kellett eligazítaniuk a nézőt. — Hol kezdődik az operatőr munkája? — Nálunk úgy alakult; hogy az operatőr munkája az irodalmi forgatókönyvnél kezdődik. Sőt, gyakran a vázlatnál, mert a rendező ekkor már megbeszéli az operatőrrel az egyes figurákat, helyzeteket. Aztán a rendezővel együtt elindulunk megfelelő helyszínt keresni. Bekapcsolódik az operatőr, á díszlet- és a jelmeztervező munkájába is. Ez különösen a színesfilmnél fontos. Én például nem szeretem a rikító', ta-ka színeket, inkább a lágyabb, színtelenebb képek felé vonzódom. Ügy is mondhatnám, hogy a színesben is a fekete-fehér színvilágot keresem. Időközben a rendező elkészíti a technikai forgatókönyvet, amely már tar, talmazza a beállításokat, a felvevőgép .állását is. Ezt ismét megvitatjuk, majd ha minden elkészült, jöhet a forgatás. Ezekből a vázlatszerű felsorolásokból is látSÜGAR ISTVÁN: ható. hogy milyen szigorúan kollektív munka a filmgyártás. — Eddig az operatőr beszélt. De mit mond Illés György, a főiskola tanára? — 1948-tól tanítok a főiskolán, s két éve már, hogy vezetem a fiLmfőtanszakot. Mit mondhatok! örülök, hogy a magyar operatőri kar európai szinten van, s büszke vagyok volt tanítványaimra, Sára Sándorra, Zombolyai Jánosra, Kende Jánosra, a tv-nél dolgozó Sik Igorra és természetesen a többiekre is. Jólesik tapasztalni, hogy bevált a főiskola oktatási módszere: olyan szakmai ismereteket adtunk, amelyre nyugodtan építkezhetett az egyéniség. Mert mondanom sem kell, hogy operatőreink más és más stílussal jegyzik filmjeiket. — Ismét az operatőré a szó. Mi a véleménye a filmkritikákról, arról, hogy még a terjedelmesebb értékelések is csupán egy-két sort ejtenek az operatőr munkájáról? — Tapasztalataim szerint a filmkritikusok többsége irodalomcentrikus, s így a moziban elsősorban az irodalmi alapanyagot keresik és azt elemzik. S az operatőrnek bizony már csupán néhány maradék sor jut. Persze, az is lehet, hogy a kritikusok egy része kevésbé ért a képi megfogalmazáshoz, mint a mondanivaló elemzéséhez. Ettől függetlenül nagyon izgalmas az operatőr munkája. Félreértés ne essék, a rendező elsődlegességét senki nem vitatja, de azért nem árt észrevenni, hogy az operatőr fordítja képsorokká az írói gondolatot, mégpedig olyan képsorokká, amely biztosítja a néző számára az érthetőséget és a művészi élményt is. Márkusz László Sört iszik a csöppség Egy hatvani este, tanulságokkal Szemüveges, nyurga rendőr főhadnagy az ifjúságvédelmi „őrjárat” vezetője. Mielőtt kocsiba ülnénk, még egyszer elmondja a feladatot két önkéntes rendőr segítőjének, dr. Bakos Balázs adjunktusnak és Bognár Zoltán tanárnak. — Legfontosabb, hogy a júniusi szigorú miniszteri rendelet betartását ellenőrizzük a szórakozóhelyeken! Tehát fiatalkorúnak egyáltalán nem lehet kiszolgálni szeszes italt, tizenhat éven aluli fiatal kíséret nélkül este hétig tartózkodhat vendéglőben, kilenc után pedig még szülővel sem. Persze, ha egyéb disznóságot fedezünk fel, nem megyünk el mellette szó nélkül ... Gáz. Duda egy andalgó szerelmespárnak. S máris mesz- sze mögöttünk a hatvani kapitányság. Egy régi „ismerős" „Mátra Borozó"'. Este negyed hét. A pult előtt rezes hangú férfi teszi a törvényt. Kezében förccsöspohár. Lépéssel odébb, asztalnak dőlve, borostás cigánylegény. Söröskorsót lenget. S időnként odanyomja két apróságnak, akik zakójába kapaszkodnak. — Hogy issza a csöppség! — álmélkodik a látványon az egyik szesztestvér. Ám hamar benne reked a szó, hiszen a borostás férfiú régi „ismerőse” a főhadnagynak, s egyetlen szemvillanásra rohamlépésben hagyja el az ivót. Szadik lábukat az apróságok is, akik közül az idősebb sincs több hat évesnél. Hogy a csaposnak eszébe jutott volna kiküldeni őket? Ugyan, kérem. Még a fiatalkorúakat kitiltó táblát se látjuk sehol. — Nem tudunk a rendelkezésről! — emeli ránk riadt tekintetét a pirosba öltözött üzletvezetőnő, amikor a presszóhelyiségben utolér bennünket. — Pedig minden vendéglátó vállalat kiküldte az üzletekbe — jegyzi meg „bajusz alatt” a főhadnagy. S fut a Irodalmi botrányper Egerben 1885 telén 2. az Ítélet Az Egri Érseki Lyceum Jogi és Államtudományi Karának fegyelmi tanácsa ítéletében elvetette az „illetékességi kifogásokat”. Az iránti kívánalmainak pedig, hogy könyvének inkriminált (kifogás tárgyává tett) helyei pontonként közöltessenek vele — elutasíttatik . .. A vádlott joghallgatót a közerkölcsiség, köztisztesség, vallás- és vallásos kegyelet s így az akadémiai fegyelmi rend súlyos megsértésében bűnösnek ítéli, ezért büntetésül az egri érseki jogakadémiából mindenkorra elutasítja és kizárja .. .” Rendkívül érdekes beleolvasni az indoklásba is. „Mi egyéb (ti. Kemechey munkája), mint a papság s a papi nevelés persiflázsa (kigúnyolása), hogy nevetségessé és gyűlöletessé tétessék.’’ Itt a Kispap. A tanulmányi felügyelő, A szeminárium halottja c. elbeszélésekre utal. „És mi egyéb a vallás és vallásos kegyelet prosti- tuálásánál, mikor a vádlott a Gyóntató atya c. fejezetben éle és gúny tárgyává teszi a gyónást? ...” Súlyosan kifogásolta az indoklás Az unokahúg c. elbeszélésben a következő gondolatsort: „Kaptunk egy-eay olyan vastag breviáriumot, akár egy ... no nem kihlódom hasonlatok keresésé/el — a breviárium vastag volt és a vastag állapot nem mindig megvetendő. Jó a vastag tárca, a vastag kanonoki arany kereszt, és jó a vastag étel, mikor az ember éhes.” — Irgalmat nem ismerő antikle- rikalizmus sugárzik a Csodagyerek c. karcolat inkriminált részéből is: „Sajátságos ... hogy a papok ténykedésének egyik legelső és legmagasztosabb hivatása az, hogy arról az áldott jó italról, melyből a szentírás tanúsága szerint Noé öntött fel legelőször kifáradt malmának szomjas garatjára — elmondják, hogy az vér, a Krisztus véréből... Prédikálják (ti. a papok) a hitet, a vallást, csak azért, hogy a gyönge elméjű népet a tiszta hit ferde kinövéseivel elsötétítsék ... Mint a legtöbb pap, formaliter (azaz csupán külsőleg, alakilag) buzgón tudott imádkozni — az Istent és a vallást azonban csak ama kedves humbugnak tartotta, mely eszközzel nyugodt, bpldog állapotot biztosított magának ...” Kifogásolta Babies prépostkanonok elnöklete alatt ítélkező jogakadémiai vészbíróság azt is, hogy egyes írások kitételei alkalmasak bizonyos egri papi személyek kilétére való következtetésre. így „a nyurga rektor”-t és a „pókhasu barat’.'-ot xy-omatékkal kifogásolta . az ítélet indoklása. A kifogásolt részletek teljes, tételes felsorolását megtagadta a fegyelmi bíróság, „mert ezen eljárás csak meddő diszkussziókba (vitákba) vezetett volna, amit a kar meg nem engedhetett. S egyáltalában nem engedte a kar az erkölcsiség, tisztesség, vallás és vallásos kegyelet fogalmát diszkusszió (vita) tárgyává tétetni. Különben is a fegyelmi vád tárgyát itt nem az egyes részletek képezik, hanem a mű, mint egész önmagában véve, a maga egész szellemével, irányával'és modorával. Annak erkölcstelen, vallástalan, tisztességtelen és illoyális volta pedig ... tisztán áll- ván: e körülmény céltalanná és fölöslegessé tett minden további szószaporítást..." A íővád így összpontosult egy mondattöredékben: Kemechey Jenő, alias Abbé du Chameau, A szemináriumban c. kis kötetében „kitűnt ellenséges érzületével a katolikus kultusz és papság iránt...” A fiatal jogászszerző, természetesen reménytelenül, de fellebbezett. Fellebbező iratát a város legjobb, s talán a megye legkiválóbb ügyvédje, dr. Alföldi Dávid szerkesztette. Tanulságos olvasmány me* ma is, ez a golyóstoll jegyzetfüzetének fehér lapján. Feledékeny főnök Némi felüdülés az „Áfész- bisztró”, közvetlenül az áruház mögött. Leginkább a szőke adjunktus elégedett. — Sokat változott az üzlet, mióta itt jártam. Lényegesen nagyobb a tisztaság, szalvéta fedi a kenyereskosarakat, s ha jól körülnéztek, nincs fiatalkorú! Pedig elég apró táblácskára festették a figyelmeztető szöveget. Ügy látszik, komolyan veszik a felszolgálók az Afész- elnökség utasítását. Bezzeg az új-hatvani borozó! Más szelek fújnak arra. A 3-as fő útvonal mentén két esztendeje létesített pincevendéglőben már nyár elején járt a „járőr”, s számtalan észrevételt tett főnöknek és helyettesének. De mintha sose találkoztak volna: minden a régiben. Dög- lesztő szag fogadja a vendéget már az előtérben, s nem csökken az ivóban sem. A söntéspulttól az illemhelyek nyitott ajtajára látni. A mennyezeten, poharakon, fedetlen borosedényeken legyek tucatja, száza. Mondanom sem kell, Bakos doktor noteszában már ott sorakoznak a szükséges adatok. Üzletvezető Kalic Albin. Tulajdonos a túrái Gal- gamente Tsz. Kétszer aláhúzva pedig a következő mondat: A mellékhelyiséget még mindig nem telepítették ki az udvarra! A dolognak büntetésszaga van. Ezer forint? Kétezer? Sokba kerül a feledékenység. „A hazát lehet védeni ?" Rend, nyugalom a „Zöldfa" Presszóban. S ha egyebütt alig várták távozásunkat, itt marasztal Szántó Józsefné üzletvezető. Teheti. Nyugodt a lelkiismerete. — Italozó fiatalokat mi nem ismerünk. Tudják a környéken, hogy komolyan vesszük a rendelkezést, nem is kísérleteznek. A következetesség, ez az alapja mindennek...! Hanem ami innen alig ötszáz méterre, a Buzogány utcai „Vadvirág” italmérésbátor, apellátájában is meg- hunyászkodást nem ösmerő jogászi írásmű, mely minden sorával szembeszáll a minden hatalmat birtokló egri katolikus egyházzal. .....Hát annyira jutottunk m ár a XIX. században, hogy aki az egyes papok visszaéléseit elmondja, az a vallással jő összeütközésbe? Addig jutottunk ismét, hogy a szemináriumi élet ferdesé- geinek szellőztetése is a katolikus vallás és az összes papság elleni gyűlöletnek vétetik?... ez azonban korántsem tart vissza attól, hogy okos emberek között meg ne mutassam, miként ez itt, amit szent dologként csodálnak, nem egyéb ám cafran- gos maskaránál — és hogy sok olyan dolog közelről nevetséges valami, amely madártávlatból tekintve bámulatunkat keltheti föl... De ha művem kifogás (közfenyíték) alá esik, csak sajtóvétséget képezhet. Az 1848. évi XVIII. te. 1. §. — szerint ugyanis gondolatait sajtó útján mindenki szabadon terjesztheti, ihletve közölheti. Aki ezzel büntetendő cselekményt követ el, az a sajtótörvény I. fejezete, Illetve ... a büntetőtörvénykönyv szerint a sajtóvétség tényál- ladékát meríti ki.” Az ilyen esetekben pedig bíróság ítélkezhet csakis és kizárólag, nem pedig a jogakadémia fegyelmi tanácsa! — Ha pedig az alkotás szeméremsértő lenne — ami pedig nem áll fenn —, akkor a BTK. 248. §-a szerint „szemérem elleni vétség”-nek minősülne, és hasonlóan kizárólag csakis bírói úton lehet ellene eljárni. Az iratokat az egri érseki jogakadéinia a nlajyar Kiben fogad: elképesztő! Mintha nem a Panoráma Vállalat üzemeltetné mindkettőt. A csapos, Garami Ferenc mondja is: — Mindent az egri boltokba ölnek, kérem! Ezt az egyszemélyes üzletet pedig, amelyik a múlt évben például kétmillió forintot forgalmazott, hagyják pusztulni. — S mutatja a feltört kövezetei, a kezdetleges poháröblítőt, amibe messzi kútról hordja a vizet. Majd fájdalmasan felnyög. Ez már annak a vézna férfinak szól, aki e pillanatban vizeli össze magát a butik egyetlen asztalánál. Nem sokkal később paprikássá is válik a hangulat az áporodott levegőjű kimérésben. Főhadnagyunk a pult sarkánál fülön csíp egy mozdonyvezetőt, kisfiával való sörzés közben, s a magyar módfelett méltatlankodik. — Mikor igyon szegény? — teszi fel a szónoki kérdést önmagának. — Most nem ihat, mert nincs tizennyolc éves. Ha betöltötte, elviszik katonának. Ott megint nem ihat. A hazát lehet védeni? — Az kötelesség ... — bólint a főhadnagy. — Inni nem feltétlenül. Persze, ,a kis heccért büntetés jár. Ejnye, ejnye! Érett, derék ember, s fiával szlvornyázik! Szabad az adatait... ? Finálé az Aranyíácánban Fél tízre jár, amikor betérünk az Aranyfácánba. Sarokban kapunk helyet. Balról két lány, jobbról a zenekar, amely tánchoz muzsikál. Rövidesen újabb társaság érkezik. Van benne két alig pelyhező álló legényke is. Mi történik? Igen. így helyes. A felszolgáló, Kohári Marika életkorukat tudakolja, a két ifjú pedig pillanatokon belül elébe rakja személyi igazolványát. Jöhet a deci vermuth! Az ifjúságvédelmi járőr pedig összegezi közel négy óra tapasztalatait: Javul a helyzet. A gyakori ellenőrzés, s az üzletvezetők józanabb felének magtartása meghozza eredményét. De vannak még hibák... Moldvay Győző rályi Vallás- és Közoktatás- ügyi Minisztériumhoz, magához Trefort Ágoston miniszterhez terjesztette fel, Babies prépost-kanonok-igaz- gató azon személyes kérésével, mely szerint „méltóztas- sék a kizárásról szóló kari határozatot a benne felhozott indokoknál fogva, megerősíteni ...” Trefort kultuszminiszter úr végső ítélete nem váratott soká magára. 1885. december 30-án kelt 47 900 számú leiratában, „a tanári karnak, mint fegyelmi tanácsnak véleményét magáévá téve, Kemechey Jenő joghallgatót az egri érseki joglyceum hallgatói közül ezennel mindenkorra kizárja”. o o o Kemechey Jenőnek, a tehetséges fiatalembernek jogászi pályafutása ugyan Abbé du Chameau-ként való szereplésével véget ért, de kezdetét vette írói, és országos hírű újságírói pályafutása! — Kezdetben csak az Eger és Vidéke segédszerkesztője, majd hamarosan főszerkesztője lett. De nem sok kenyeret evett meg ebben a pozíciójában, mert hamarosan az országosan ki- mágasló hírű Szegedi Híradó felelős szerkesztőjének hívták meg. Itt egy időben szolgálta a sajtó felelős posztját Gárdonyi Gézával. De a jótollú újságíró Kemecheyt, 1894-ben már a Budapesti Hírlapnál találjuk, mint fő- szerkesztőt. Specialistája volt az országgyűlési tudósításoknak. — Jó vénájú írói pennája pedig, a Dugonich Irodalmi Társaság osztálytitkári székébe emelte a nagyhatalmú egri papokat masára dühített Kemechey Jenőt. iFolytatjuk.j
