Népújság, 1972. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-15 / 218. szám
Csökkenő létszám — növekvő termelés *^WVW'v*v‘WWV\AAA/'^sAAAAAAAAAAAAAAA^»SAAAAA/\AAA^^A/>AAAAAAAAAAi/NA/V A megyei tanács elé I Érdekes, sok új vonást hordozó folyamat szemtanúi lehetnek azok, akik figyelemmel kísérik az ipari termelés és foglalkoztatottság változását. Ha e két tényezőt grafikonon szemléltetjük, azt láthatjuk, hogy a foglalkoztatottság görbéje jóval kiegyensúlyozottabb, mint a termelésé. Míg a termelésinövekedés éves szélső értékeiként három és kilenc százalékot találni az 1966— 1971 közötti időszakban, a foglalkoztatottak esetében ugyanez nulla és négy százalék. Nézni túlzással azt is állíthatjuk, hogy nem fedezhető fel szoros összefüggés a termelés növekedése és a foglalkoztatottság bővítése között. Ez persze így nem igaz. Ám sok az igazság benne. Fordul a kocka Leggyorsabban 1967-ben növekedett a szocialista ipar termelése, kilenc százalékkal. Leglassabban — három százalékkal — 1969-ben. Tavaly öt százalékkal volt több a produktum, változatlan létszám mellett! Idén, az első félévben úgy termelt három százalékkal többet az ipar, hogy az ott foglalkoztatottak tábora 0,9 százalékkal kisebb lett. Kényszerűség fakasztotta folyamat ez, de eredményei nelkülözhe- teienek. 1969 végén fordult a kocka. Addig évről évre egyre több embert alkalmazott az ■ipar, 1965-ben 1,5 milliót, 1969-ben már 1747 000-et. (1950-ben mindössze 680 ezer főt...) 1970-ben 18 ezerrel mérséklődik a létszám s idén június végén 1 697 000 volt. Még szembetűnőbb e folyamat, ha adataink közé azt is odasoroljuk, hogy a munkáslétszám ezen belül gyorsabban csökkent. az 1969. évi 1,3 millióról idén június végéig 1,24 millióra, azaz 60 ezer fővel. A pozitívum rejt tehát negatívumot is. Nevezetesen az alkalmazotti létszám túlságosan gyors növekedését. Ám ennek ellenére a néhány éve sokat vitatott kérdésre — lehet-e bővíteni a termelést újabb tízezrek munkába állítása nélkül — meggyőző választ adott az élet. Nincs titka Szokványos újságírói fogás, hogy változások, eredmények láttán fölteszik a kérdést: mi ezek titka? Nos, mi a „titka” annak, hogy1 például a vegyipar 1966— 1971 között évente 8—14 százalékkal növelte termelését, de a foglalkoztatottságot csupán 1—8 százalékkal, s 1971ben úgy ért el 11 százalékos termelés- emelkedést, hogy mindössze egy százalékkal több embernek adott munkát? Semmiféle titok, varázslatos megfejthetetlen erő nem rejlik mindezek mögött Magyarázata természetesen van. A gyors műszaki fejlesztés, a korszerű technológiák terjedése, nagy termelékenységű berendezések üzembe állítása, modern szervezési eljárások alkalmazása. Az, amit a fejlesztés intenzív útjának nevezünk. Hasonló példák után szerencsére nem kell sokáig kutatni. Ami korábban ritka kivétel volt, az napjainkban — fokozatosan — szabállyá válik. Nem kis erőfeszítések árán, azaz nem íkönnyen. de szükségszerűen, megállíthatatlanul,. Hajrák, átlagok Válasszuk esettanulmányként a közlekedési eszközök gyártását. Ez az iparterület ugyancsak dinamikusan fejlődik több esztendeje. 1971- ben úgy növelte kilenc százaléksai termelését, hogy a foglalkoztatottak száma egy százalékkal csökkent! Ássunk még mélyebbre. Az év tizenkét hónapjának produktuma alapján képzett átlag fontos mércéié a termelés egyenletességének. Nos, az ' ún, havi átlag 93 százalékát érte csak el a közlekedési eszközök gyártása 1972. áprilisában, ám 124 százalékát júniusban, úgy, hogy közben az itt foglalkoztatottak száma 109,8 ezerről 109,1 ezerre csőiéként. Egy-egy hónap természetesen nem alap messzemenő következtetésekhez, de fényt vet a tartalékokra, a szervezettségben rejlő lehetőségekre, s arra: vagy áprilisban túl keveset, yagy júniusban túl sokat teljesített a 109 ezer efnber. v Mivel másútt is — így a villamosenergia-iparbam, a híradás- és vákuumtechnikai iparban stb. — szinte teljesen azonos tapasztalatokat szűrhetünk le, nem elsietett megállapítás annak kimondása, hogy a hajrák nem szűntek meg* s e forró időszakokra gondolva „tartalékolnak” — egyébként nélkülözhető — fölös létszámot az üzemek. Az itt — azaz az iparban — lekötött tartalék azonban a népgazdaság egyéb területein nagyon hiányzik... Fedezet termelékenység Az egyik legfonosabb ipar- területen, a gépek és gépi berendezések gyártásában 1970-ben s 1971-ben is egy- egy százalékkal mérséklődött a foglalkoztatottak száma, a termelés viszont 1, majd öt százalékkal növekedett. 1972. első félévében kétszázalékos létszámcsökkenés mellett négy százalékkal bővült a produktum, az- azaz az iparban — lekötött jutó termelés hat százalékkal volt nagyobb, mint tavaly a hasonló időszakban. Igaz, vannak iparterületek még, ahol nem ez a helyzet. A textilruházati ipar például 1971-ben négy százalékkal termelt többet, de a létszámot is gyarapította, három százalékkal. Az építőiparban 1972 első hat hónapjában hat százalékkal nőtt a foglalkoztatottak száma, tíz százalékkal a termelés. Ezen belül a szak- és szerelőipar csupán a termelésbővítés felét fedezte a termelékenység emelkedéséből — ami vetü- lete a technikai szintnek isi —, jóval elmaradva a kívánat«« négyötödtől Vannak még iparterületek — írtuk föntebb, a még-re téve a hangsúlyt. Egyre világosabb ugyanis, hogy a termelésnövekedés forrása csakis a termelékenység emelkedése lehet valamennyi iparágban s iparterületen. S a jelek szerint — mivel a munkaerő-utánpótlás demográfiai okokból meghatározott — nem „sikerül” teljesíteni a negyedik ötéves tervben megszabott arányt, a termelésbővítés 80 százalékának a termelékenység növekedésével való biztosítását. Ma úgy tűnik, gyakorlatilag teljes egészében ez kell, hogy legyen a termelés- növelés forrása. Mészáros Ottó Újabb 75000 dolgozóra terjesztik ki a csökkentett munkaidőt Mint ismeretes, mintegy kétmillió ipari és építőipari dolgozó munkaideje már korábban. heti 44 órára csökkent, a közelmúltban pedig a Minisztertanács határozatot hozott arról, hogy munkaidőcsökkentést az iparban és építőiparban foglalkoztatott valamennyi dolgozóra, tehát az ipar, az építőipar munkájához szorosan kapcsolódó intézetek, intézmények kollektíváira is ki kell terjeszteni. Az illetékes szervek egyeztetése alapján azt is tisztázták, hogy a kormányhatározat mgly intézeteket, intézményeket érint. összesen ’ mintegy 150 tervező, beruházó, kutató, szervező, ügyvitelgépesítési, számítástechnikai intézet körülbelül 75 000 dolgozójának munkaidejét csökkentik a második férév folyamán. Az érintett intézmények felügyeleti szervüktől közvetlenül kapnak tájékoztatást a munkaidő-csökkentés módjáról Heves megyében az össznépesség 51,6 százaléka nő, ebből a kereső nők száma 68 000, az összes foglalkoztatottak 41 százaléka. Heves megye lakosságának filmigényét a megyében jelenleg 141 filmszínház szolgálja, é; 1971-ben a 2528 előadást félmillió ember nézte meg Egerben, a megyében az össz-mozilátogatók száma meghaladta a kétmilliót. Hogyan kerül e két egymástól oly távol eső gondolat egymás mellé? A válasz nagyon egyszerű. Ezekről, közelebbről a nők gazdasági és szociális helyzetéről Heves megyében, valamint a megye mozihálózatának és filmforgalmazásának helyzetéről tárgyal ma többek között a megye legfőbb állami és társadalmi fóruma, a megyei tanács ülése. E nagy jelentőségű fórum munka- programjának megfelelően, ülésein a megye legfontosabb gazdasági, kulturális, nemegyszer politikai kérdéseit vitatja meg, hoz megfelelő határozatokat, a beterjesztés alapján. Lapunk hasábjain beszámolunk természetesen a megyei tanács üléseinek napirendjeiről, részletesebben, bővebben is, sőt visszatéröleg is. Mégis úgy gondoljuk. nem érdektelen szót ejteni arról a hatalmas munkáról, amely egy-egy ilyen napirend előkészítését megelőzi. A tanácsülés részvevői, a megyei tanácstagok, kézhez kapják a gondosan legépelt, megfelelően előkészített anyagot, kellő időben kapják kézhez, hogy legyen idejük felelősséggel tájékozódni, hogy felelősséggel vehessenek részt a vitában és a szükséges határozatok meghozatalában is. Ám egy-egy ilyen napirend előkészítésében a megyei tanács illetékes osztálya, a járási hivatalok és községi tanácsok dolgozói, aktivisták, intézmények, szervek, szakértők néha százszámra vesznek részt c munkában, hangyaszorgalommal gyűjtik a tapasztalatokat, summázzák egyéni véleményeiket, hogy ezekből, mint kockakövekből a piramis, összeálljon az a jelentés, amely vitára kerül immáron most már a tanácsülésen. Aligha lehet hamarmunkával vádolni egy-egy ilyen napirend előkészítését. Tévedni persze ennek ellenére is lehet. De hiszen arra nem volt és nem is lehet garancia, hogy bárki, vagy bármely testület, bár akár a legalaposabb előkészítő munka is szolgálta döntését, mindenkor és mindenben tökéletes és megfellebbezhetetlen döntést hoz. A testület emberekből áll. A testület csak leírva elvont fogalom, valójában a legkülönbözőbb társadalmi állású, felkészültségű emberek együttese, — így tehát bizony még egy testület is tévedhet. Ez lehet tévedés, de még nem bún. A felelősség hiánya a döntések meghozatalában az a hiba az, amelyet joggal lehetne aztán bármely testület szemére vetni. E napirendek előkészítése kapcsán, annak tanulmányozása során e cikk írója is — bár erre valóban nem kérték fel — mint egyszerű választópolgár is kinyilatkoztathatja: az alapossággal, felelősséggel tisztcletreméllóan megalapozták a megtárgyalandó napirendeket. A helyes döntés meghozatala a mai tanácsülés feladata. Jó munkát hozzá! Gyorkő Géza Korszerűsítés - akadályokkal Negyvenkét lakásba utólag bevezetik a központi fűtést Gyöngyösön az Iskola utcában. Erről van szó. A korszerűsítést mindenki csak helyeselheti. Aránylag nem is kerül túlságosan sokba, hiszen a kazán ott működik egy karnyújtásrnyira ettől a lakóháztól. A vezetékeket kellett megtoldani, a radiátorokat felszerelni, és még egy kellemes következménnyel járt mindez: a pincerészben két lakást is kialakíthattak a már fölöslegessé vált tüzelőtárolók helyén. A városi tanács végrehajtó bizottsága rendelte el ezt az ésszerű korszerűsítést, aminek költsége a másfélmilliót valamivel túlhaladja. Ügy tervezik, hogy ezt a munkát tovább folytatják, és évente egy-egy házat látnak el központi fűtéssel. Ezt az ütemet a pénzügyi lehetőségek szabják meg. Ment is minden nagyon szépen, akár a karikacsapás. Most már elértek oda, hogy a központi fűtést ki lehet próbálni. Csak egy baj van. A konyhában marad a sparheld, a tűzhely. Még viccnek is jó. Akad-e még egy város az országban, ahol a központi fűtéses lakásban szénnel, fával fűtött tűzhelyen főzhet a háziasz- szony? Meg az Is kérdés: hol tárolják a sparheldba való fát és szenet a lakók, amikor a ház pincerészét elvették ép- peh a központi fűtés jóvoltából: lakásnak, hőközpontnak, egyébnek? A megoldás pofon egyszerűnek tűnik. Állítsanak be a konyhákba gáztűzhelyet. Ennyit maguktól is tudtak a tervezők, de az Ingatlan- kezelő Vállalat vezetői is. Annak rendje és módja szerint el is küldték a megrendelést a TIGÁZ-nak, amire megjött a válasz: várjanak 1974-ig. Gyöngyös erre az évre 150 új palackot kapott a tröszttől, amit az OTP-la- kásokhoz kötöttek le. Több palack nincs, de 1974-ben csak 70 palackot tud adni a TIGAZ, hiába vezetik be újabb negyvenkétlakásos épületbe addig a központi fűtést. Minden jónak a kerékkötője tehát a keret. Az ember elgondolkozik. Ugyan mi szabja meg a keret méretét? Nem tudunk elegendő gázpalackot gyártani? Akkor vásároljunk valamelyik baráti országból. Vagy talán földgázunk nincs elegendő? Aligha. Az is az élet grimasza, hogy míg világszerte a levegő szennyezése ellen küzdünk, ha ugyanezt teszi önerejére támaszkodva egy kis városka, jelen esetben: Gyöngyös, akkor megálljt parancsol ennek egy alapos okkal nem magyarázható szó — a keret. Hát érdemes kezdeményezni? Érdemes az emberek kényelmét szolgálni? Érdemes a meglevő kazánok teljesítő- képességét minél maradékta- lanabbu) kiaknázni? Még egy költői kérdés: mit gondolhatnak a nagyon kutya-helyzetbe került lakók a tanácsról, az ingatlankezelőről és a TIGÁZ-ról, amikor a központi fűtéses konyhában majd begyújtanak a sparheldba? Nem lehetne tenni mégis valamit? Ezt már nem költői kérdésként tesszük fel. Bízva a TIGÁZ-ban és annak trösztjében. (G. Molnár F.) r íSAAAAAAA/V<AAAAAA/VVVWWWWVWWWS/\AAAAA/WS/WSAAAAAAAAAA/VNA/^-' A ruhaipar a jobb belkereskedelmi áruellátásért A belkereskedelem képviselői részéről az utóbbi időben számos észrevétel hangzott el a textil-, valamint a konfekcióipari termékstruktúra, illetőleg a választék alakulása miatt. A ruhaipari vállalatok érvelése szerint azonban az anyagszállítók nem tudnak megfelelő választékot, minőséget biztosítani üzemeik számára, s ezért jelentős importra is kényszerülnek. A továbbfejlődés érdekében a nagy ruhagyárak igazgatói a közelmúltban egyeztették elképzeléseiket; olyan l^i^A/VVV\AA^^/^AAAAA/VSAAAA/V\AAA^AAAAAAAA/VVVVVS(ÁAA/VAAAAAAAA/NAAA/VV\AA/VSA/NAA/VVVV\AA/VVVA/VVVVVAAAAA/' Tíz éve ad olajat a Barátság olajvezeték Tíz éve, 1962. szeptember 17-en kezdték meg a barátság olajvezeték magyar szakaszának feltöltéset volgai olajjal. Képünkön: a Komaromi Kőolajipari Vállalat szőnyi telepe, ahol a Barátság olajvezetéken érkező szovjet olaj feldolgozásra kerül. (MTI foto — Mező Sándor) vélemény alakult ki, hogy megfelelő intézkedésekkel jövőre már elegendő és jó választékú konfekciót lehet biztosítani a belkereskedelem számára. Ennek egyik feltétele, hogy a ruhagyárak kapacitási lehetőségeiket elsősorban a belföldi igények kielégítésére használják fel, és sok más tennivaló mellett az eddiginél jobb kapcsolatokat teremtsenek a textil- és bőrgyárakkal, amelyeket érdekeltté kell tenni abban, hogy a hazai konfekcióiparnak szállítsák a legújabb, legdivatosabb anyagokat. Erre nézve már vannak jó kezdeményezések. Ilyen például a Május 1. Ruhagyárnak a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárral kötött szerződése. Ennek alapján a ruhagyár az exporteladás tiszta hasznából részesedést fizet a Fésűsfonónak, s így teszi érdekeltté abban, hogy az ne exportálja legjobb alapanyagait, hanem átadja azokat konfekcióipari feldolgozás- céljaira. A szakemberek úgy találták, hogy a választék bővítéséhez nem kell túlságosan sok fazon; amit azonban adnak, az legyen divatos, változatos mintázatú, esetleg többféle anyagból készült, különféle díszű modell. A ruhaipari igazgatók a tervek szerint október 12-én és 13-án, a Zalaegerszegi Ruhagyárban találkoznak, hogy egyebek között részletesen tárgyaljanak az 1973- as év belkereskedelmi ellátásával kapcsolatos kérdésekről opug
