Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-13 / 190. szám

Karnagy a romok alatt

Látogatóban a negyvcnesztendös hatvani MÁV-zenekarnál

Itt történt, az új-hatvani vasutas kultúrház színpadán, a Cigánybáró próbája közben. Lendül a pálca széles ívben, felsírnak a hegedűk, csellók, aztán egy reccsenés. s nincs karmester.

— Jenőnek vége!

Vannak, akik felugrálnak. Mások derm ed len néznek a súgólyuk irányába, ahová dirigensük lezuhant. Valaki imára kulcsolja kezét.

És ekkor, tíz másodperc az egész, újabb csoda. Ángyán Jenő fürgén előbújik a romhalmazból, lesepri a port nadrágjáról, muzsikusai elé penderül, s most már visszavonhatatlanul indítja a nyitányt...

— Régen volt, talán húsz esztendeje! — mondja Fekete Endre, nyugdíjas vasúti mérnök, a MÁV-zenekar koncertmestere, aki alakulása óta kitart az együttes mellett. — Persze, nem mindig tarkították ilyen kelle- melen közjátékok a munkánkat. De ez az eset mindenképpen azt bizonyítja, hogy kemény fából faragtak bennünket, s örömmel áldozzuk szabad időnket a muzsikálásnak. Különben az egész dolog négy évtizeddel ezelőtt kezdődött, Jenő kis, albérleti szobájában. Akitor még csak kamaraegyüttes voltunk, s a brácsásnak majdhogynem a szekrény tetején kellett helyet szorítani. Támogatás? Ugyan kérem. Szegény volt az eklézsia, még kottapapírt is saját pénzünkön vettünk. Akár a dalkör tagjai, akikkel rövid idő múltán együtt mutattunk be operetteket, zenés vígjátékokat. Élt itt akkoriban egy Hirling nevű tűzoltóparancsnok, na az adott valamikor húsz pengőt. S hogy milyen jól jött! Hónapokig abból vettünk hegedűhúrt. Pedig sok kellett. Jobbára olyanokból állt a zenekar, akik maguktól tanultak meg játszani. Az ilyen <&ztán nem kíméli a vonót.

ponyva repedésein át pedig hullong a hó, kövér pelyhek- ben.

— így játszottuk a Bob herceget is! Meg a Gül Babát, Csárdáskirálynőt. Ezt legalább hetvenszer. És 1948- ban, száznegyven kamarazenekar' között, harmadik díjat szereztünk Budapesten. Ott persze más, volt a program. Bach, Mozart. Hogy mostanában ilyesmit nem játszunk? Kényes kérdés. Pedig ismét vannak fiatal, jó erőink. Az egyik első hegedűsünk, Kratofil Sanyi például konzervatóriumot végzett Miskolcon. Oda jár a másodhegedűs, Pecze Júlia, meg Éva, a húga. Csemik Mari Nagybátonyban végzett zeneiskolát, de most már a miénk, felveszik a vasúthoz... Talán az ősszel. Alikor igényesebb dolgokat is előveszünk. Csak legyen rá hallgatóság — mondja a karnagy, akit elnyűhetetlennek tartanak zenészei.

Vége a próbának. Oszlik a társaság. Szabó Attila, az együttes legfiatalabb ja elcsomagolja szépen klarinétját. Tóth Ildikó a hegedűt. S időleges nyugalomba vonul Nagy István bőgője, amelynek vonóját Losoncon szalonnával

kenték meg, hogy tréfát űzzenek a hosszúra nőtt muzsikussal. Ángyán Jenő marad a színpadon. Szedi a kottákat. Elrakja az állványokat. Villanyt olt.

— Negyven éve így megy! De most már csak jó, mert a szakszervezethez tartozunk, amely készkiadásainkat fedezi, olykor hangszert vásárol, meg ide-oda szállít bennünket. Régi kapcsolatunk van egy kassai vasutas énekkarral. Tavaly oda is elvitték az együttest. Hogy mire jó az egész? Miért csináljuk? Őszinte leszek. Vérünkben van a muzsika. Nem tudunk élni nélküle. Azt tudjuk, hogy nem versenyezhetünk az egri, szolnoki, tarjáni zenekarokkal. De tesszük a magunk módján! Magunk örömére. s azok szórakoztatására, akiknél az első lépcsőfokokat jelentjük. A létrának nem csak teteje van...

— Hol halljuk a zenekari legközelebb?

— Szerepelünk a hatvani Alkotmány-ünnep műsorában. S ha minden elgondolásunk szerint álakul, télire kirukkolunk egy zenés darabbal.

— Sok sikert!

Moldvay Győző

Tankönyv — mérleg

Az egyik általános iskola igazgatója mesélte még tavaly. ősz elején: pár gyereknek az iskolában összegyűjtötték a használt tankönyveket, segíteni akartak ezzel a családok anyagi gondjain. „Négy, vagy öt mama tüstént jelentkezett nálam, kijelentették, nem szándékoznak a gyerekeket „agyonfirkált” olvasó, meg nyelvtankönyvből taníttatni, ne érezze magát a fiuk, lányuk hátrább lévőnek, mint a többi. Kicsit csodálkoztam, de megértettem a szülőket, — tette hozzá még az igazgató. A tankönyvbegyűjtés — és szeptemberben a régi tankönyvek kiosztása — valóban szépen, észrevétlenül „kiment a divatból”.

Nyomdáink évente az ország papírkészletének csaknem a felét használják fel tankönyvgyártáshoz, — jegyezte meg a legnagyobb tankönyvgyártó „cég”, a Tan- könyvkiadó Vállalat vezér- igazgatója egy beszélgetésnél. Kétségtelenül volt igazság szavaiban; évről évre ismétlődő gond a tankönyvellátás — s ugyancsak évről évre tapasztalható, mennyire nincs keletje a használt könyveknek.

Persze, rossz időkből maradt emlékek a jó szokást is semmivé tehetik. Bele kell

A kezdő gárdához tartozik még a koncertmester felesége, aki zongorával segít be. Ott volt az indulásnál Csabai Frigyes, valamint Veres József, ez az apró, deres hajú vadászkürtös, aki a próba röpke szünetében úgy zúdítja be az eléje tett korsó sört, mintha attól félne, elisszák előle.

— A zenekarban mellettem mindig Végh Pista ült. Jó barát, jeles muzsikus. Tudja mit csinált az, amikor játszott? Fehér glaszé- kesztyút húzott a kezére. Hogy ne piszkolódjon a hangszer! Mint a tükör, olyan volt mindig a kürtje! —emlékezik a régmúlt időkre a kis deres hajú.

És akik innen nőttek ki!

A világjáró hegedűművész, Kocsis Albert például. Ö gyermekként, apjával együtt járt a próbákra. Aztán a két Radnóti Tibor! Meg a Csabai gyerekek. Az egyik Pesten, a másik Kölnben muzsikál most. Szólt ez a zenekarnagyon szépen. Olyannyira pediglen, hogy 1942-ben még a Zeneakadémia pódiumára is eljutott, s szerepelt minden valamirevaló városi ünnepségen.

*

Világháború. Felszabadu-1 lás. Romos, kiégett házak '■ Hatvanban. Nincs teteje a i vasutas kultúrháznak sem, ; ahol a szovjet katonai klub 1 működik e hónapokban. De j Ángyán Jenő már toborozza < újra a zenekart, s műsorra j készül.

1945. február 27. Az együt- j tes hangszerein felcsendül a; Himnusz. Majd orosz dalegy-; veleg következik, s részletek ; Kálmán Imre, Huszka köz-; kedvelt operettjeiből. A ze-; ne szól. A nézőtér zsúfolásig.; A mennyezet helyére húzott;

Próza a szegedi játékokon

Nemcsak az idei nyár, hosszú évek tanulsága: a szegedi szabadtéri zenés színház. S hogy mégsem kizárólag, oly emlékezetes prózabemutatók bizonyítják, mint Az ember tragédiája, vagy két Shakespeare-drá- ma, a Szentivánéij álom és a Hamlet, Az Erzsébet-kor legendás szerzőjét egyszer már megidézte az idei program, hiszen Verdi Otellója köztudomásúan shakespeare-i ihletésű, de mrradt az idei évadra eredeti anyag is, a Rómeó és Júlia. Hegedűs Géza szép megfogalmazásában „a családi fegyelem és a jogait követelő szerelem halhatatlan konfliktusának” drámája, mely először került a szegedi Dóm-színpadra.

A rendező ugyanaz a Vámos László, aki itt a legutóbbi esztendők Madách- előadásai mellett a Hamletet is színre vitte.

— A Rómeó és Júlia az ifjúság erőszakos jogát hirdeti a szerelemhez — nyilatkozott a rendező. — Társadalmi drámáról van szó,

szülök és fiatalok közötti erkölcsi konfliktusról, s noha vér is folyik, Shakespeare optimista hősei nem haltak hiába, a jövő generációi szabad utat kapnak az érzelmek szabadságához.

A türelmetlen ifjúság drámája a szegedi játékok történetének legfiatalabb főszereplőit szólította színpadra, címszerepben a színművészeti főiskola harmadik

\AAAViAAAAAAAAAAAAAW

WEM ES GYÖRGY

iÉffOlr

1872 augusztus 13., vasárnap'

6.

• ; ' \lV‘ * ; • -.4

— Ez mi? — kérdeztem anyucit.

— Kankalin.

— És ez?

_ Pipitér.

— És ez?

— Vénuszhaj.

— Te mindent tudsz, anyuci.

— Nem mindent, kislá- nyom-‘— mondta. Végigsi- mitöttá á lejemét. — Csak a virágok nevét. És persze, a főzelékek nevét. — Felállt, és öléből a földre hulltak a virágok. — Meg o színészekét is — és újra nevetett. — Máma zöldbabfőzelék lesz fasirttal.

Nem is várta meg a válaszomat. Ment teríteni. Én meg végigfekúdtem a szoba szőnyegén. Igyekeztem lazán elengedni a lábamat, derekamat, hátamat. Behunytam a szememet. Két vállamon keresztbe tettem akarómat. Elképzeltem, hogy Dávid karja ölel át. És közvetlenül a szemem előtt láttam a szemét. Máig azt hittem, hogy fekete a szeme. Most már tudom, hogy sötétbarna. Nagyon mély sötétbarna. Messziről olyan, mintha koromfekete lenne. Mindenféle fény verődik vissza róla. Elkáprázik tőle az én szemem. Azért gondoltam, hogy fekete. Nem lehet sokáig belenézni. Le kell hunyni a szememet. De

Foto: Enyedi Zoltán

évfolyamát végzett Kútvölgyi Erzsébetet és Kalocsai Miklóst. A hozzájuk fiatalított szereposztásban, több főiskolás színinövendék mellett, jelentősebb feladatot kapott Harsányi Gábor, Ho- resnyi László, Miklós Klára, Szemes Mari, Kátay Endre, Darvas Iván és Mensáros László.

Nikolinyi István

akkor is látom. Most is látom.

Nem lehetett sokáig ábrándozni. Lentről megszólalt anyuci hangja. Hívott ebédelni.

Az ebédlőben én egy oszlop mögött, a sarokban eszem. Az a személyzeti asztal. Most egy fiú ült ott Nem is fiú, fiatalember. Bemutatkozott. Darkó — mondta. Katit hívják Darkó Katinak. Innen tudtam, hogy a Kati bátyja. Hasonlít is rá. Olyan zömök, barna. Most érettségizett — mondta.

— Akkor tizennyolc éves vagy — mondtam.

Fölényesen nézett rám.

— Inkább tizenkilenc.

— Elég baj az neked — mondtam.

_ Mért?

— Csak — mondtam. Odamentem a konyhaablakhoz, és anyucitól kértem még főzeléket.

Míg ettem, láttam, nagyon néz. És közben gyufaszállal piszkálta a fogát.

— Mért piszkálod a fogad? — kérdeztem.

— No csak — mondta.

— Igen — mondtam. — A főzeléket nem kell kipiszkálni. És különben is jó fogad van. Aztán ettől elromlik.

—, Tudod, mit? Hagyd abba — mondta. — Csitri vagy te ahhoz, hogy mindenbe beleszólj.

törődni abba, hogy a több, mint egymillió általános iskolás, félmilliónyi szakközépiskolás és gimnazista minden szeptemberben keresi és vásárolja az új, szép, tetszetős kivitelben készült tankönyveket. A szülők, diákok nem fogadják el érvül azt a tételt, hogy a nyomdákban késhet egy-egy könyv előállítása, azt sem, hogy „áruterítési” gondok miatt időleges hiány keletkezhet. Közeledik ismét a szeptember, vajon lesz-e az idén elég tankönyv?

Az általános iskolások tankönyvei, egyetlen negyedik osztályos könyv kivételével, időben elkészültek, tanévkezdetre az iskolákban, illetve a vidéki könyvesboltokban lesznek — Ígérik a könyvterjesztők. Esztendők óta visszatérő probléma viszont: a szakmunkásképző intézetek és a szakközépiskolák diákjainak ellátása. Könyveiknek sok a „gazdája”, a Mezőgazdasági Kiadó, a Műszaki Kiadó, a Medicina — hogy csak néhányat soroljunk fel. A műszála rajzokkal, bonyolult ábrákkal megtűzdelt, munkaigényes könyvek javarészben szépek és korszerűek, — csak éppen nem készül el valamennyi időre. Egy-egy tananyagrész módosítása, korszerűsítése

gyakorlatilag új könyv kiadását is jelenti, a szakmai tantárgyaknál pedig ez a korszerűsítési munka időről időre elengedhetetlen. Amit szaktankönyv ügyében kérni lehet: a szülők és a gyerekek megértését — a pedagógusok türelmét, néhány hét késéssel számukra is rendelkezésre áll majd a tankönyvszükséglet.

Mivel biztatják a kiadók az egyetemek, főiskolák hallgatóit? Őszintén szólva: nem a legteljesebb igénykielégítéssel. Különösen a Medicina van nehéz helyzetben: néhány munkaigényes, nagyterjedelmű orvosegyetemi tankönyv esztendők óta hiánycikk. Várhatóan az idén is hiába keresik sokan a „Sebészet” és a „Biokémia” könyveket

Egészében: több tankönyv áll rendelkezésre a tavalyinál, az elosztás is gondosabbnak ígérkezik. Hiánycikkekkel sajnos számolni kell, kevesebbel mint tavaly, de a piac az idén sem lesz „telített”. Sok nyomdai iparkodás, terjesztői ügyesség munkálkodik most azon, hogy időben kézhez- kapja minden diák a tanév „szellemi táplálékát”.

Utána már csak tanulni kell a könyvekből...

V. M.

rn f 1 ffl r r - ff

T anevelokeszito értekezletek

Javítóvizsgák — Vakáció végi menetrend

Bár az általános és közép- iskolások még javában élvezik a vakációt, az iskolákban országszerte már készülődnek az új tanév megnyitására. Az igazgatók döntése alapján augusztus utolsó napjaiban lesznek a tanévelőkészítő értekezletek, amelyeken a pedagógusok megtárgyalják a tanulók túlterhelésének enyhítését célzó irányelveket.

Sikerrel vizsgázott az a módszer — amely néhány általános iskolánál már három éve gyakorlattá vált —, hogy még júniusban pótló foglalkozásokon készítették fel az érintett tanulókat a javító- vizsgákra. Ezeknek a tanulóknak nagy iöbbsége még június végén sikeres vizsgát tett, így a kísérleti iskolákSzó nélkül felálltam, és kimentem a turistaház kertjébe. Leültem egy kerti székbe, és lóbáltam a lábam. Kijött utánam, és leült a másik székbe.

— Mit akarsz, Darkó? — kérdeztem.

— Az a vezetéknevem.

— Tudom, ha a Kati bátyja vagy.

— Pistának hívnak,

— És?

— Szólíts úgy.

— Eszem ágában sincs, Darkó.

Felállt. Az arca piros volt. Kezét összeszorította. Féltem, megüt. Kicsit hátraléptem.

— Még megleckéztethetlek — mondta, és elment.

Megrántottam a vállam. Felmentem a szobába. A szőnyegen hasra feküdtem. A fejemet a karomra tettem. Behunytam a szememet, és Dávidra gondoltam. És egy dallamot kezdtem dúdolni. Ma délelőtt egyeztünk meg benne. Ez lesz a mi közös zenei jelünk, ő a Weber Grand Duo concertantót akarta, az Andante tétel első hangjait. Mert, hogy ő azt klarinéton nagyon szépen fújja. De én nem ismertem. Én Csajkovszkijt akartam a Diótörőbői vagy a Hattyúk tavából. Dávid azt mondta: az édeskés. Ezen majdnem összevesztünk. Végül Mozartot választottuk. Azt mind a ketten ismerjük.

ban az augusztusban javító- vizsgázók száma lényegesen kevesebb. Idén néhány gimnázium Is hasonló módszerrel élt, s — mint a Művelő-^;, désügyi Minisztériumban el-^7,. mondották — a tapasztalatok biztatóak. Ezért tervbe vették a javítóvizsgák rendjének szélesítését. A hagyományos módszer szerint egyébként az általános iskolai javítóvizsgák augusztus végén lesznek, a javító érettségiknek szeptemberben az arra kijelölt gimnáziumok adnak otthont. A szakközép- iskolák egyénileg gondoskodnak a javító-érettségik lebonyolításáról, A javítóvizsgák és érettségik idejéről az igazgatók hirdetőtáblán értesítik az érdekelteket.

OMTI)

A Kis éji zenét. Annak a kezdetét. Ez most már mindig a mi dallamunk. S én nemcsak dúdolni tudok. Fütyülni is, mint egy fiú. Majd ezt fütyülöm, ha jelt kell neki adni. És ő is ezt fogja fütyülni. Ebben egyeztünk meg.

Megkoccant az előszobaablak. Felugrottam, és már rohantam ajtót nyitni. Ez csak Klotild lehet, gondoltam. Csalódás. Lilian néni állt az ajtóban. Lábán gumicsizma, mert a sár miatt mindig gumicsizmában jár. Akkor is, ha a sár már felszáradt. Belegyűrve egy vászonnadrág. Ha hidegebb van, egy bordó melegítő nadrágját ’ gyűri a csizmaszárba. Nem valami sikkes. De felül csak egy könnyű blúz van rajta, ujjatlan. Meztelen karja vállig látszik.

Egy tányért nyújtott felém. Rajta sütemény.

— Egy kis mákos kifli. Tudom, hogy imádod a mákost, minden formában. Igaz, Dávid?

— Ez igaz — feleltem és jó kedvem támadt, pedig Klo- tildra számítottam, és Lilian néni jött Lilian néni folytatta:

— Legalább is Márta így mondta.

Márta az anyu. De mért kell üyet rólam mindenkinek elmondani ? Lehervadtam. (folytatjuk„i