Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-13 / 190. szám
ORSZÁGOS I Cl « SoWényezos útkeresés SOROZATUNK első részében beszéltünk arról, hogy hazánkban a tehénlétszám csökkent és emiatt veszélybe került a hazai ellátás, valamint a létfontosságú export. Láttuk azt is, hogy a gond szerteágazó, a szarvasmarha- tenyésztési kedv csökkenése komplex probléma. A július végén született kormányhatározat több irányú intézkedéssel segíteni igyekszik a gondon. Mi a cél? Nem kisebb, mint hogy 1985-ig 200 ezer darabbal növeljük az elmúlt hat esztendőben 40 ezerrel csökkent tehénlétszámot. 1930-ig biztosítanunk kell 750 ezer korszerű férőhelyet, ebből 610 ezret már 1975-ig. EU kell érnünk, hogy a specializált tehenészetekben a tejhozam évi 4—5 ezer liter, a többiekben legalább 2600 liter legyen. A hazai tej- és tejtermékfogyasztást európai színvonalúra kívánjuk emelni, miközben megteremtjük a biztonságos és növekvő tendenciájú húsexport feltételeit is. (A szarvas- marhát jelenleg szívesen és jó áron veszik tőlünk, a külpiac többet is fogadni tudna). A szakemberek tuflják igazán, iiogy milyen nagy célkitűzés ez, még akkor is, ha a most következő esztendőkben elsősorban a tartalékok feltárása, az üres férőhelyek kihasználása, a takarmány- kezelési és takarmányozási figyelmetlenségek, lazaságok megszüntetése csupán a cél. A nagyobb és drágább beruházások, fejlesztések inkább a következő ötéves terv során történnek majd. Jó dolog, ha nem a mező- gazdasági foglalkozású újságolvasók is tudják, milyen főbb lépésekből áll majd ez a „hadjárat”.' Először is tudomásul kell venni, hogy derék tehénkénk, a magyartarka, amely évszázadokon ét szolgált bennünket, nagyobb méretű fejlesztési célra már nem alkalmas. Mai, vágy feljavított formájában csupán a kisüzemekben, kisembereknél marad meg, mint kettős hasznosítású, tehát tejet és húst is termelő fajta. A nagyüzemek pedig fokozatosan szakosodnak, vagy hús-, vagy tejtermelésre. Hústermelés céljára a magyartarkát erőteljesen szelektálni és keresztezni kell, vagy pedig külföldi fajtákat kell tenyésztésbe állítani. (Ez utóbbi egyébként rendkívül drága dolog). Nagyüzemi tejtermelésre elsősorban külföldi fajtákat kell meghonosítani. A távlati elképzelések szerint 1985-ben tehénállományunk fele a tejtermelést, harminc százaléka a hústermelést szolgálja majd, 20 százaléka lesz a kettős hasznosítású a kisgazdaságokban. Ebből az is kiderül, hogy a következő évtizedben a kisüzemi tartás szerepe lényegesen csökken, hiszen ma még az összes állomány közel 50 százaléka a háztáji gazdaságokban található. Meg kell teremtenünk a szilárd takarmánybázist. A termőterületeket növelni nem lehet, tehát mai rétjeinket és legelőinket kell jobban, szakszerűbben kihasználnunk, valamint nem szabad eltűrnünk azt, hogy a szántóföldön megtermett takarmányozásra alkalmas tápanyag egy része tönkremenjen. Ezért új feldolgozási formára lesz szükség. Olyan ipari bázist fogunk teremteni, amely képes ezeket a takarmányokat helyben tartósítani és feldolgozni úgy, hogy távolabbi üzemekbe, vagy a háztáji gazdaságokba is elszállíthatok legyenek. MEGBÍZHATÓ állategészségügy nélkül nincs szarvasmarha-tenyésztés. Ezért már 1978-ra be akarjuk fejezni az ország állományának gü- mőkór-mentesítését, a távlati cél pedig az, hogy az állatorvos feladata inkább a megelőzés, mint a gyógyítás legyen. Közben pedig magát a szarvasmarha-tenyésztést is anyagilag és erkölcsileg elismert szakmává kell fejlesztenünk, igen sok, külön e célra képzett szakemberrel. A munka 1985-ben is nehéz lesz, ezért a dolgozók különös megbecsülést érdemelnek, de azt is, hogy legyen egy héten legalább két szabadnapjuk. Egyébként a hústermelő gazdaságok viszonylag egyszerű épületeket alkalmaznak majd, de jó gépesítéssel, a tejtermelők viszont igazán belterjes körülmények köztt végzik munkájukat. A tejtermelő gazdaságok elsősorban a városok közelében lesznek. A feladat megoldása nem olcsó dolog, mert a korszerű szarvasmarhatelep legalább háromszor annyiba kerül, mint a modern baromfifarmok. A nagy befektetésnek pedig meg is kell térülni. Ei re is gondolt a kormány. A lényeg: a kormány célja az, hogy a szarvasmarha-ágazat legalább annyi hasznot hozzon, mint a sertéstenyésztés. Tehát a tiszta jövedelem kétféle számítási mód — az eszközarányos és az önköltségarányos — szerint átlagosan legalább nyolc, illetve tizenöt százalék legyen, A MARHAHÚS átvételi árát kilónként 5,70 forinttal emelik, persze fajták és minőségek szerint differenciáltan. Ez a jövedelmezőségi problémát meg is oldja. A tej átvételi ára literenként 1.30 forinttal emelkedik, azonban még így is kevés lesz. Ezért a kormány a jövedelmezőséget különböző közvetett juttatásokkal biztosítja. Ilyen például, hogy a nagyüzemek minden megszületett borjú után kapnak háromezer forintot, vagy ha ezt nem igénylik, akkor kaphatnak az értékesített tejért literenként még további egy forint 10 fillért. Ha a tehénállományt a nagyüzemekben növelik, akkor támogatásként kapnak tehenenként 20 ezer forint forgóalap-kiegészítést. A háztáji és egyéb kisgazdaságokban az eddigi nyolcezer forintos űszővásárlási támogatás megszűnik, viszont a kisember, aki tehenet tart; minden évben, minden tehén után kap az államtól 1500 forintot (így ugyanis az az érdeke, hogy a tehenet minél tovább tenyésztésben tartsa). Megszűnik a kivágási keretszám, vagyis a tehenek levágásának adminisztratív korlátozása. Az állam fokozza az űszőborjak intervenciós felvásárlását. Az a kisember, aki tehenet akar venni, 25 ezer forint OTP-kölcSönt kaphat. A nagyüzemek az istállóépítéshez továbbra is kapják az ötvenszázalékos v issza nem térítendő állami támogatást, de 50 százalékos dotációt kapnak a korszerűsítésre (a régi istállók átalakítására), valamint a takarmánytermesztés és iparszerű feldolgozás fejlesztésére is. A kedvezőtlen adottságú gazdaságok, amennyiben adottságaik a szarvasmarha-tenyésztésre alkalmasak, ennél magasabb arányú támogatást is kaphatnak. Amit most elmondtunk, az főként a mezőgazdaság ügye. Legfeljebb még az ioaré. mert nem lenne helyes dolog, ha a korszerűsítéshez szükséges összes gépeket külföldről kellene hoznunk. A LEGSZÉLESEBB közvéleményt is érdekli azonban, hogy milyenek a kilátásaink a határozat végrehajtására és honnan teremtjük meg a fokozott támogatás anyagi eszközeit. Erről lesz szó sorozatunk befejező részében. (F. B.) Üdülő gyermekek Párádon Az ország legmodernebb üdülőtáborai alakította ki Parádfürdön a SZOT. Nyolc összkomfortom faházat állítottak fel az itt üdülő általános iskolám korú gyerekeknek. A lakóházak mellé hatalmas kultúrtermet és kényelmes ebédlőt is építettek, összesen 390 gyerek kultu- rált üdülését, szórakoztatását biztosítják 30 nevelő felügyeletével. Képünkön: új játékkal ismerkednek a gyerekek. (MTI foto — Erezi K. Gyula) Nem költözhetett negyven család Hónapokig állt egy negyvenkét lakásos épület üresen Gyöngyösön, a Jeruzsálem utcában. Akik arra vártak, hogy megkapják minél előbb a lakáskulcsot, értetlenül kérdezgették: miért nem lehet költözniük? Nem az építőkön múlott, hanem. .. A valósághűség miatt menjünk sorba az eseményeken. O O O 0 A műszaki átadás-átvétel a szokásos módon megtörtént. Ez ellen akkor és ott senkinek semmi kifogása nem volt. Elkészült a jegyzőkönyv is, benne a kitétel: „mennyiségi hiányok és minőségi érték- csökenés felsorolása külön jegyzék szerint”. Valójában azonban ilyen jegyzék nem készült. Egy nappal az átadás-átvétel után a beruházó átutalt a' Heves megyei Állami Építőipari Vállalat részére nyolcmillió forintot. Visszatartott 450 ezer forintot a hiánypótlási munkák elvégzéséig. De az említett napon levelet is írt az építőknek, amelyben jelzi, hogy az a bizonyos jegyzék nem készült el. Erre a kivitelező úgy válaszolt, hogy az átadás-átvétel megismétlését nem tartja indokoltnak. A hiánypótlások elvégzését viszont készre jelentette. Hiába telexezett a beruházó, közölve, mikor szeretné az átadási eljárást megismételni, az elől az építő elzárkózott. Közben lépéseket tett a beruházó azért, hogy a már általa kiutalt nyolcmilliót visszakapja, de azzal együtt az esedékes kamatokat is. G O © © Tárgyalás után tárgyalás következett. Vita arról, hogy kell-e fizetnie az építőknek és ha igen, akkor mennyit? A nyolcmilliót is, vagy csupán a kamatot? Az egyik határozat a nyolcmilliót is kimondta, a másik viszont csak a kamatot követelte. Kihallgatták tanúként a műszaki átadás-átvétel részvevőit. Egyik fő kérdés az volt, vajon a vitatott épület használható állapotban volt-e vagy sem? Be lehetett költözni abba, vagy sem? A megállapítás mellett és ellene több érv hangzott el. Olyan is, hogy az építők titokban behatoltak az épületbe és sutyiban kijavítottak minden lényeges hibát, Ezzel akarták eltüntetni felelősségüket. Olykor a vita a személyeskedés határát súrolta már, és esetenként kétségbe vonták a szemben álló felek egymás szavahihetőségét. A vita a döntőbizottság előtt folyt heteken át. 0 o © © Nincs értelme annak, hogy az eljárás részleteit felsoroljuk, s mintegy igazságot szolgáltassunk. Megtette azt a döntőbizottság. A beruházó kamatigényét is elutasította. Kérdés ezek után: van-e ennek az ügynek valami közhasznú tanulsága is, amely túlmutatna a két vállalat, a mostani esetben a két peres fél érdekein? Bár azok sem mellékesek. Különösebb keresgélés sem kell ahhoz, hogy ilyen közhasznú következtetést megfogalmazhassunk. Semmi másról nincs szó, mint arról, hogy ennek a hónapokig tartó civakodás- nak a levét' az a negyven család itta meg, akik újévi ajándékként megkaphatták volna a kényelmes lakás kulcsait. Értük és miattuk szólunk most, bízva abban, hogy hasonló eset nem fordul elő többé. ' © © © © A Gyöngyösi Városi Tanáé* vezetői sokat tettek azért, hogy ez a lakásügy minél előbb lezáruljon, hogy a vétlen családok mielőbb a falakon belülre juthassanak. A lakástól elkülönített kis fészerben olajos, fekete, elnyűtt asztal. Rajta egyszerű, kézi működtetésű gépecs- ke, körülötte a megmunkálandó anyaggal teli ládák. Ez a munkahely havonta 7—800 forintot hoz a konyhára a gyári bedolgozónak. Otthoni elfoglaltság, házimunka mellett. Verpelét, a közel eső nagy gyár, a Mátravidéki Fémművek vonzásában fejlődik. Sok i'tt lakó munkás keresi kenyerét a liszkói üzemekben és sokan vannak azok is, akik bedolgozói munkára szerződtek. Közülük kerestünk fel néhányat; nem volt nehéz találkozni velük, hiszen ezeknél a családoknál mindig álcád valaki otthon a házi munkapad mellett. Hatezer forintért Gondozott kert, mellette , takaros ház, zöld vaskerítéssel. A csengetésre a feleség nyit kaput, de aztán előkerül a „műhelyből” a férj is: Czipó Sándor. A fémművek munkása volt már a kezdettől, de néhány éve nyugdíjazták, betegség miatt. Felesége Is a gyárban dolgozik, már húsz esztendeje, ö szokta elhozni az anyagot, amit Itthon meg kell munkálni: selejtes kerékpár- és motorláncot szerelnek szét, kis kézi szerkezet segítségével. — Az egész évet nem dől- jpiiatQm végig, mat nyukMunkások — gyárkapun kívül díjas vagyok s csak hatezer forintot kereshetek a nyugdíjam mellé — mondja Czipó Sándor. — Meg aztán nem is tudnám; nekem a tél annyit jelent, hogy csak a szobában ülhetek. A szívemmel van baj, nehezen kapok levegőt. Gyakran rosszkedvű, s ahogyan a felesége mondja, főleg azért, mert a hadifogságban szerzett betegség fiatalsága elmúltával megálljt parancsolt neki a munkában. Ha szóba kerül, büszkén emlegeti, hogy ő is ott volt az elsők között, akik' építeni kezdték a gyárat. A summás- életet elsöprő nagyüzemet. — Anyagkezelő voltam, értettem, szerettem a munkámat. Még mostanában is mondják a többiek: csak maga jönne vissza, mert maga pontos ember volt! Aztán így jártam. Egy ideig söröskupakokból szedegettem ki a betétet, most meg ezek a láncok. És egyre több sérelem is éri az embert: a fizetésemből levonnak három százalékot, de nem tudom, mire. Automatikus, azt mondják, ezt mindenhonan le kel! vonni. Csakhogy nekem nem számít ez a pénz se SZTK- ba, se nyugdíjba, se máshová. Mégis vonják. Automatikusan. „. — Az anyagét mostanában hozzák-viszik, mert sürgősen kell, de máskor nekünk kell taxit fogadnunk, s elmenni érte Kőkútra. Az egész nap meg egy csomó pénz rámegy. Dohog, mérgelődik, panaszos leveleket ír. Azt mondja, több megbecsülést érdemelne sok évi hűséges szolgálat után. Felejteni a betegséget Kékesi Jánoséknál hivatalosan a feleség a bedolgozó. Korábban eljárt a gyárba, de a férje beteg lett, nern hagyhatja fél napra sem egyedül. A pénz meg csak kell, még ha 700 forint is; a kertben gyümölcs, zöldség terem, néhány lépésnyi területen szőlő. Mást mindent venni kell. — Besegít az uram a munkába — kezdi Kékesíné. — Napközben a ház körül vagyok, este meg én is nekiülök. Válogatjuk a szétszedett láncalkatrészeket. Neki is jó. mert ha csinál valamit, felejti a betegségét. Pedig hát nehéz sora volt. arra is adok. hogy a nehéz munka , viselte meg ennyire az egészségét — A munkában nem lehet megbetegedni — vág közbe a íerje, — itt van csomó fiatal, akiket felszólított a gyár, hogy ne bedolgozóként lézengjenek, de ők inkább felmondtak. Dehogy maradnék én itthon, ha fiatal volnék! — Itt nem ösztökélik az embert, nincs munkaidő, de azért igyekszünk. Mi még csak áprilistól kapunk anyagot; örülünk, hogy megadták az engedélyt. Kell a segítéé» — Azt jó lenne nézni, ké- ’ rém, ki van ráutalva, hogy bedolgozó legyen — mondja rögtön Török Istvánná, amikor bemutatkozom, s elmondom. mi járatban vagyok, öt is a gép mellett találom, a ház mögött, féltetős fészerben. — Nemrég jött a gyártól egy felszólítás, hogy orvos előtt meg kel] jelenni, és aki nem 30 százalékos rokkant legalább, az nem lehet bedolgozó. Én is bementem és vittem a papírt: nekem semmi bajom, de a kislányom idegkezelés alatt áll, a férjem pedig — húsz éve gyári munkás, kiváló dolgozó lakatos — szintén soka' betegeskedik. A gyereket nincs kire hagyni, azért mondtam én fel a gyári munkát, s jöttem bedolgozónak. Most pedig, ha a fékein üzemének szakszervezeti bizalmija nem szól, felbontják az én szerződésemet is. Tudom én, hogy jobban jönnék ki, ha benn dolgozhatnék, hiszen kevesebb munkával, nyolc óra alatt, a gyárban többet fizetnek. Mert látja, szegényesen élünk, sok pénz elmegy orvosra. Semmink sem volt amikor összeházasodtunk, úgy verekedtük fölfelé magunkat. — Azt mondják, munka- viszonyban vagyunk a gyárral, de szabadságunk még sincs. Egyszer ezért panaszkodni akartunk, de be sem engedtek a gyárba, mert a mi főnökségünk Sírokban van. A láncüzem vezetője, akinek mi is dolgozunk, járt mindenkinél a napokban, s elmondtuk neki: többet kellene velünk törődni, mi is a vállalat dolgozói vagyunk. Igazi műnk ások... Mint említették, vannak hé- lyek, ahol nincs ennyi panasz, és elégedettek a gyárkapun kívüli munkások. Könnyebb munkalehetőségek is adódnak, s néha a pénz is több. De akikkel beszéltem, nem annyira a pénz miatt emeltek szót: a törődést. a figyelmet, az apró segítséget hiányolják. Igazi munkások akarnak lenni. Havi 800 forintjukkal ia. Hekeli Sándor Hogy a huza-vonábam mennyire játszottak közre személyes ellentétek, vélt presztízs-sérelmek és más egyebek, teljesen századrendű dolgok, azt nem kutatjuk, Lehet, hogy ilyenek nem is fordultak meg az igazságért küzdők fejében. Ha ilyen fékek pedig egyáltalán nem akadályozták a cselekvési szándékot, akkor még köny- nyebb lett volna a legérintet- tebb fél, a városi tanács közvetítését mielőbb elfogadni, és egy helyszíni bejárással a megalapozott közös véleményt rögzíteni, majd ennek megfelelően cselekedni. 0 0©© Hány ember idegeit tépték a múló hetek? A különböző kérdőjelek hányszor támasztottak kétségeket az érintettekben az igazság megállapítása iránt? Kinek a javát szolgálta az egyáltalán nem szükségszerűen bekövetkezett bonyodalom? A kérdések válaszra varnak. G. Molnár Ferenc 1972. augusztus 13., vasárnap
