Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-11 / 188. szám

A Minisztertanács napirendjén Hatékonyaknak bizonyultak a beruházások koncentrálására ösztönző intézkedések A minisztériumok és a vállalatok további teendői fi zsadányiak drága tanulópénzt íízenek Somogyi Lajos, az MTI hírmagyarázója írja: Tavaly novemberben kor­mányhatározat kötelezte a minisztereket, hogy a beru­házások túlzott növekedésé­nek mérséklésére tegyenek intézkedéseket, mindenütt koncentráltabban, hatéko­nyabban használják fel a beruházásokhoz rendelke­zésre álló anyagi előnyöket. Azóta a tárcák vezetői az Országos Tervhivatal közre­működésével sokoldalúan megvizsgálták a beruházási erőforrások koncentrálásá­nak módjait, és számos in­tézkedés is történt. A cél nem a beruházások szintjé­nek csökkentése; csupán a túlzott növekedésnek kíván­nak gátat szabni, éppen a folyamatban levő fejleszté­sek gyorsítása érdekében. Korábban megkezdett be­ruházások korlátozására en­nek megfelelően állami in­tézkedések néni történtek, a rendelkezések az új beru­házások . megfontoltabb mér­legelésére ösztöneik a válla­latokat, ezenkívül elhalaszt­ják néhány nélkülözhető épitr kezés megkezdését. A vállalatokat minden egyes új építkezés saját ha­táskörben történő eldöntése­kor nagy körültekintésre és megfontoltságra ösztönzi az az’.intézkedés, hogy az építési érték 20 százalékának meg­felelő összeget átmeneti idő­re tartalékolnak, vagyis egy ideig nélkülözniük kell. A fejlesztési alapból most egyébként nehezen nélkülöz­nek minden forintot a vál­lalatok, mert hiteligénylés­kor és szerződéskötéskor a korábbinál sokkal szigorúb­ban ellenőrzik, hogy a beru­házásokhoz szükséges össze­gek valóban rendelkezésre állnak-e. Ily módon a válla­latoknak előnyösebb, ha épí­tés helyett ugyanabból az összegből korszerűsítik a gyártást, mert ilyenkor a 20 százalékot nem kell tarta­lékolni. A beruházási feszültsége­ket az az intézkedés is eny­hítette, hogy átmenetileg nem kaphatnak a vállalatok engedélyt új irodaházak, vállalati üdülők, művelődési házak építésére. Indokolt és szükséges korlátozást jelent az is, hogy a vállalatok fej­lesztési alapjukból a taná­csokkal, vagy más vállala­tokkal közösen csak lakáso­kat, gyermekjóléti intézmé­nyeket és kommunális léte­sítményeket finanszírozhat­nak. Azt is csak olyan arányban, amilyen mérték­ben azt saját dolgozóik, il­letve azok gyermekei igény­be veszik. Az említett általános ér­vényű rendelkezéseken kí­vül a kormányzati szervek néhány tervezett állami be­ruházás megkezdésének idő­pontját elhalasztották. Mivel az anyagi erőkre másutt nagyobb szükség van, egyelőre nem kezdik meg a központi vasöntöde, a polyeszter selyemüzem, a városlődi kerámiagyár, a kisterenyei burkolólapgyár, a székesfehérvári présműbő- vítés és a fóliamű beruhá­zásait. Ugyanakkor a szelek­tív beruházási politika je­gyében néhány folyamatban levő beruházásra a tervezett­nél többet költöttek. A IV. ötéves tervben 2,6 milliárd forinttal emelték a lakásépít­kezésekre előirányzott össze­geket, ily módon fedezve az áremelkedéssel járó többlet- kiadásokat. A kormányzat a Metró-építés bizonyos több­letköltségeinek finanszíro­zásától sem zárkózik el. Az intézkedések az Orszá­gos Tervhivatal felmérései szerint már éreztetik hatá­sukat, a beruházások immár egészségtelenül nagy mérete­ket öltött növekedése mér­séklődött. 1970-ben 18, 1971- ber§ 13 százalékkal növeked­tek a beruházási kiadások, 1972. első felében a növe­kedés 12 százalékos volt. Mi­vel az intézkedések hatásai nagyrészt az év második fe­lében várhatók, előzetes szá­mítások szerint az 1972-es év egészében körülbelül 7 százalékkal lesz magasabb a beruházásokra fordított ösz- szeg, mint tavaly, ami a ko­rábbi méreteket figyelembe véve már elfogadható. A nö­vekedés mértékét azonban tovább kell mérsékelni, mert nem volna kívánatos, hogy a következő években 3—4 százaléknál nagyobb mérték­ben növekedjenek a beruhá­zások. E szerint elérése ese­tén is körülbelül 10 száza­lékkal teljesítjük túl az 1971—75-ös ötéves időszakra előirányzott, mintegy 500 milliárd forintos beruházási tervet. Az ily mérvű túltel­jesítés azonban már nem je­lent elviselhetetlen terhet a népgazdaság számára. A beruházások növekedé­sének mérséklésekor minde­nekelőtt az állami költség- vetést kell mentesíteni a túlzott terhektől, a további intézkedéseknek elsősorban e célt kell szolgálniok. Nincs kibúvó! Lassan halad a vállalati kocsik leadása a megyében — Két kategóriába sorolják a megmaradó járműveket — Szigorban ellenőrzik a rendelet végrehajtását 1569-ben jelent meg az el­ső, majd ez év április 22- én az előbbit részben mó­dosító 14/1972. számú kor­mányrendelet, amely szabá­lyozza a vállalati személy- gépkocsik számát. A rende­let kimondja, hogy az álla­mi vállalatok, üzemek, in­tézmények, hivatalok, közü­leti szervek, valamint a szö­vetkezetek tulajdonában le­vő személyszállító gépjármű­vek számát 1972. július 1-e és szeptember 30-a között fokozatosan csökkenteni kell. A rendelkezés közli továbbá, hogy a meghatározott nor­mákon és a tartalékon felü- ( li kocsik hatósági jelzéseit — a rendszámot és a forgal­mi engedélyt — október 15- ig fokozatosan le kell adni. Az érvényben levő kor­mányrendelet végrehajtása azonban lassan halad, mert egyes vállalatoknál még mindig valamiféle kibúvási lehetőségben bíznak. A rendelkezések egyéb­ként, a megyében hétszáz vállalati kocsit érintenek. Ezek a járművek két kate­góriába kerülnek: részben a közületi szolgáltatásokat elősegítő járművek csoport­jába, részben pedig a járan­dósági, személyhez kötött, személyi használatú és a feladatok ellátásához szük­séges személygépkocsik cso­portjába. Ez utóbbiak az eredeti rendszámukkal köz­lekednek majd, csupán a forgalmi engedélyüket kell újra érvényesíteni az illeté­kes nyilvántartó szervnél. A termeléssel, szolgáltatással .»kapcsolatos feladatok el­végzését elősegítő járművek viszont új rendszámot kap­nak: fekete alapon fehér AT- től AY-ig betű-, illetve számjelzést. A két kategóriához tartó zó járművek közül eddig hozzávetőlegesen háromszá­zat jelentettek be a vállala­tok. Közel száz jármű kapott új rendszámtáblát és mint­egy kétszáznak érvényesített ték a forgalmi engedélyét. A rendelet értelmében azokat a járműveket, ame­lyek eddig, valamilyen oknál fogva nem kerültek be a két kategóriába, s a meg­adott tartalékszámon felül vannak, kivonják a forga­lomból. Az esetlegesen visz- szatartott járműveket az el­lenőrzések során rövid idő alatt feltárják, s a helyszí­nen bevonják a hatósági jel­zéseit.' A kormányrendelet végrehajtása alól ugyanis semmiféle indokkal nem le­het kibújni. Az illetékes szervek — a megyei közle­kedésrendészet, valamint a KPM autófelügyelete — ez­úttal is felhívják az érin­tett vállalatok figyelmét a határidő pontos betartására, illetve arra, hogy ne az utolsó pillanatban rendez­zék az érintett járművek ügyét, mert ebből csak fe­lesleges torlódás keletkezik. Hét hónappal a fizetésképtelenség megállapítása után Nem állítom, hogy meg­örültek nekem Tarnazsa- dányban a tsz központjában. Amikor kimondtam a szót: melléküzem, egyszerre fa­gyos csend keletkezett. Majd a jogtanácsos megjegyezte, a vezetőség ebben az ügyben hírzárlatot rendelt el. A fur­csa kijelentést igyekezettt gyorsan feloldani az elnök azal, hogy csak tréfa az egész. Így kezdődött. Aztán szó szót követett. Urbán István elnök, Takács Béla főkönyvelő, dr. Kesz­tyűs Antal jogtanácsos és a Nemzeti Bank hevesi fiókjá­nak előadója, Magyar János segített az ügy kibogozásá­ban. o o o o A tsz fizetésképtelen lett. Kicserélték a vezetőséget, adtak két évet a hiány be­fizetésére. És mi történt? Még csak az első hét hóna­pot hagytuk magunk után az évből, és már kötelezett­ségeik felét letudták a zsa­dányiak. Bíznak abban, a két év türelmi szakaszra nem lesz szükségük. Valami meglepő dolgot ta­lált ki az új vezetőség? Bizonyos mértékig: igen. Elővették a normákat, mel­léjük állították a jövedel­meket, aztán kimondták: mindenki a teljesítménye után várja a forintot ezután. Az új elnök kezdte a sort az­zal, hogy a fizetését ezier fo­rinttal vette lejjebb annál, mint amenyit az elődje ka­pott. Kinek lett volna mer- sze ilyen bejelentés után kö- vetelődzni? A meglepetés teljes volt. Kétségtelen, senki sem tap­solt. Egyik-másik alkalom­mal zúgolódtak is, a kisgyű- léseken nem nagyon keres­ték a kultúrált kifejezéseket sem. De végül szót értettek. Most már a vezetők egy­re magabiztosabbak abban, hogy az idei évet az elkép­zeléseiknek megfelelően tud­ják majd zárni. o o o o Ügy összekúszálódott min­den a pénzügyekben, hogy senki sem látott tisztán. A bank ugyan már jelezte ko­rábban: baj lesz, csínján kell bánni a forintokkal, de azok szép csendesen szétgu­rultak. Bőkezűen osztogatták a tagság között. Egyfelől túlfizetve a teljesítményeket, másfelől olyanra is adva pénzt, ami nélkül mindenki el lehetett volna. Egyéni haszná egyetlen vezetőnek sem származott ebből. Nem a maguk zsebé­re dolgoztak. Csupán a fe­lelőtlenség bűne terheli a lelkűket. Nem fizették be az adót, hogy jusson másra. Emiatt a büntetést még nem is olyan régen az új veze­tőségre rótták ki. Persze, a jogfolytonosság! Dehát ebben a helyzetben meg kellene azt gondolni mégis. o o o o Az elnök azért sincs ró­zsás helyzetben, mert ro- konság-komaság itt minden­ki és minden. A régi veze­tők is. Ű maga annak ide­jén főállattenyésztőként dol­gozott. Az ellentétek gyöke­re visszanyúlik a tsz meg­alakulásának idejéig is. Ak­kor ő maga szinte egyetlen este hozta össze a község egyik tsz-ét. A saját rokon­ságával kezdte, majd a szom­szédokkal, ismerősökkel foly­tatta az aláírást. De lett egy másik tsz is. Akkor úgy mondták: az egyik a kulák-, a másik a ' proletár-tsz. Csitultak, hogy­ne csitultak volna már az ellentétek, a fenntartások az eltelt tíz év alatt, dehát elég egy kritikusabb helyzet és megint febolydul minden. Még abban is hibát keres­nek ilyenkor az ‘emberek, amiben nincs. o o o o A melléküzemágról sem­mi jót nem mondtak a régi vezetők. El is terjedt járás- és megyeszerte, hogy ott va­lami nagy-nagy disznóságok történnek. Méghogy maszek gépen dolgoznak az üzemiek, amiért búsás díjat fizet a" közös gazdaság. És hogy az ottaniak mesés pénzeket vágnak zsebre. De nem a munkájuk, az eredményeik alapján, mert az üzemet a tsz mezőgazdasági ágazata pénzeli. A rossz hír szárnyon jár. Aki hallja, talán még meg is toldja. Ki ellenőrizné az: igazát? Jött a hivatalos vizsgálat és kimutatta: a melléküzem legalább hárommillió nyere­séget hozott. Tavaly a ter­melési értéke elérte a ti­zennyolcmilliót. Beszédes számok ezek. Sok mindenre fényt deríte­nek. O 0 O O Kockáztatni kellett most, tavasszal. Rövid idő alatt hogyan lehet aránylag na­gyobb pénzhez jutni? Beállí- . tottak ötezer libát napos ko­rukban. Pecsenyének való­ként értékesítik majd azo­kat. Sikerült is már kétezret eladni belőlük,, a többi * na­pokon belül elmegy. Megkönnyebbültek az új vezetők, mert elsülhetett volna úgy is a vállalkozás, hogy kipusztulnak a ludak. Nem hogy hoztak volna, még vittek is volna el pénzl. Nem is lesz egyhamar any- nyi liba a közösben Zsa- dányban. Azt már tudjak annyi izgalom után. Az állattenyésztés és hizla­lás erős oldala a gazdaság­nak. Háromezer baromfit tartanak, hogy azok tojásait értékesítsék. Négyszáz anya­juhuk folyamatosan ellik, a bárányokat exportálják. Száz anyakoca után 650 sertést akarnak hizlalni. Most szarvasmarhából 660-at tar­tanak számon, de a kétszáz' tehén mellé még százat akar­nak beállítani. Ez már az új kormányhatározat nyomán született elhatározásuk. o © © o Kalászos 1 500 holdon ter­mett, a kertészet hatvan holdas, a kapások 640 hol­don díszlenek, takarmányt pedig 300 holdról vágnak le. Tarnazsadány gazdaságilag semmivel sem rosszabb a környező községeiméi. Szép a határ, jó az állatállomány, fejleszteni akarják a takar­mánytermesztést éppen az állatok miatt. Egyedül a ker­tészet az, ami adottságainál fogva nem léphet előre. De minden másban ott állnak, ahol a többiek. Miért kellene hát Zsa- dánynak fizetésképtelenség­gel küszködnie? Ez elmúlt, ennek vége, " most más vi­lág jár a zsadányiakra. ©00© Mi indítja az embereket arra, hogy elvállalják egy lerontott tsz szénájának a rendbehozását? Hogy valaki önszántából ezer forintot le­mondjon a fizetéséből? Le­het ezt normális fejjel csi­nálni, valamiféle kényszer nélkül? Döcögve indultak a sza­vak ennél a témánál, hiszen a szükséges mértékű sze­rénység is visszafogja ilyen­kor az embert. Aztán ki­mondtuk az egyáltalán nem meglepő igazságot: vannak, akik bizonyítani akarnak, akik lelkesedni tudnak, akik a párttagsági könyvet nem megszokásból hordják a zse­bükben, uram bocs: még az öntudatukról sem kell apel­lálni náluk. Lám, az alaptételek sem­mit sem vesztettek a hite­lükből, ha az emberi jellem­vonások igaz fedezete lelhe­tő fel mögöttük. G. Molnár Ferenc A magyar paprika világhírnevéért Az apci tengerszemnél VADÁSZMESTER a ka­lauzom. Havellant Illés. Ap­ró kis ember, olyan ötvenes forma. De szeme a sasé, ke­délye vízfodorként csillogó, lábai pedig acélosak, hogy nem győzöm nyomában a kapaszkodást. Már Apc fölött járunk, a vadban gazdag Cseri-tisztá­son. Itt lőtt egyszer szalon­kát. Aztán újabb hegynek vivő út, .összehajtó, illatos akácok alatt, egészen a régi kőbányáig, melyet víz öntött el, s most olyan, mint egy tengerszem. Magas szaklafa- lak zárják körül a bányató tükrét. Benne nyurga fák nézdelik magukat. A híres lövőnek erről is akad törté­nete. A fenyvesben megug- rasztott őz dobta magát víz­be nagy-nagy magasságból. S hiába úszott üldözői elől a túlsó partnak, törött lábai többé nem segítették a fák közé, lombok menhelyére. A parton, innen, drótkötél kordon. A termelőszövetke­zet húzatta hajdan. Még ab­ban az időben, amikor szi- vomyát eresztettek a fene­ketlen, zöld tóbe,, hogy; a vízzel földjeiket megvédjék az asztálytól. Akkor fundál- ták ki azt is: üdülőparadi­csomot kellene itt létesíteni! Mivelhogy évek óta igen látogatott, igen népszerű a kies szurdok, a mérhetetlen sziklák ölén született tavacs­ka. E SZÁNDÉK mindmáig bimbó állapotában mara­dott. Vagyis, megvan min­den természeti kellék, hogy eggyel szaporodjék a megye kirándulóhelyeinek száma. Csak a többlet hiányzik. Az a ráadás, amit civilizáció­nak, kultúrának mondunk hasonló esetekben. Vagy nem hiányzik? Ha jól körülnézek, nem­igen. Jókedvű ifjak törnek át a bozóton, hogy hűsolni a tó partján elnyúljanak. Asszonyok, lányok közelíte­nek őzjárással, s leoldva fel­ső ruhájukat, vízbe eresz­kednek néhány bátor kar­csapásra. Kicsikével odébb tűz ropog. Kesernyés füstjét idecsapja a légáramlat. Majd bogrács csörgését hallani, s legenmavakm» ” vslanniuk ízes eledel dolgában. Kerül aztán felfújt autóbelső, fény­lő fekete hurka. Ázotthajú csitri kapaszkodik bele, hogy jól úszó pajtásai így járják véle az óceánnak tűnő vizet. Mind vérbeli nomád, réz- bőrű indián, aki itt jár-kel, itt táboroz most. S mindnek ez a vadon az egyiszervolt, az igazi. Merthogy szívében romlatlan romantika él. A béklyótlan természet vágya, szerelme. Hiányzik ezeknek a kem­pingház? Az elterített, orosz­lánsárga homokszőnyeg? Tingli-tangli zene éttermi ajiuzsikusok hangszerein? Meg Ilyen-olyan étel, ital? NEM. Látom, érzem, ép­pen ezektől menekültek ide. A komfort elől! S azért, hogy eggyé váljanak néhány meg­semmisítő, feloldódó percre a világ ősi ritmusával, lélegzet- vételével. Ezzel az apróra zsugorodott, külön bejáratú élettérrel, amelyhez csak ne­kik, az érzékenyeknek van kulcsuk. Amelynek hívását, furcsa jeladásait csupán öli fogják fel. üoldvay Győző Kalocsán 1917-ben fűszer­paprikával foglalkozó kutató- intézet alakult clsőnpk a vi­lágon. Ugyanitt ma a Z-1-- ségtermesztési Kutatóintézet Fűszerpaprika Kutató Állo­másán a fűszerpaprika nagy­üzemi termesztésével foglal­koznak. A nemesítés hossza­dalmas folyamatát úgy tetl '~ gyorsabbá, hogy az üveghá ban évi kétszeri generáclj- valtást valósítottak meg. Képünkön: A keresztezé­sekhez' felhasználjuk a pap­rika őseit, a közié -ii vadon termő jajtatvav w. (MTI foto — Kunkovács Lájszló felv. — ES) 1972. augusztus 11., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents