Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-11 / 188. szám

Turistaként a barokk városban Este a Szépasszonp-völgyben Eger nemcsak műemlékei­ről, gyógyvízéről, hanem márkás borairól is híres. Természetes, hogy minden turista szeretné megkóstolni az egri szőlők nedűiét. Meg­kóstolni, de stílusos környe­zetben. A turista bárkit kérdez, mindenki' a Szépasz- Rzony-völgyet ajánlja; így hát odaindul. Medoc-e a Medoc? A gyalogos buszra száll­na, ám hiába tudakozódik végül is belenyugszik abba, hogy gyalog indul el a völgybe. Annál is inkább, mível, — bármennyire is fur­csa — a híres Szépasszony- völgybe sem alkalmi, sem, állandó buszjárat nincs. Az első bosszúságot könnyen fe­lejti az ember, különösen, ha az annyira reklámozott egri bor ízére gondol. Eszé­be jut, hogy Petőfi tollát is versre késztette az egri po- harazgatás, s az is, hogy a hajdani egri pasák olykor­olykor még elbájoló hárem- hölgyeikről is megfeledkez­tek a vérpezsdítő egri borok miatt. Leballag a völgybe, s odamegy, ahonan zeneszó hallik, ahol legtöbben van­nak, ahol a legemelkedet- tebb a hangulat; egyszóval a legközelebb eső maszek pin­cékbe. Palackból már kóstol­gatta Eger jóhírű borait, a régi ízeket remélve ízleli meg az első deci Medocot. Természetesen csalódik, elő­ször, de nem utoljára. Bár­melyik pincébe kukkant be, bármelyik gazda borát ízlel­geti, seholsem találja meg a Medoc, az Egri leányka, a Muskotály eredeti zamatét. Ezután felkeresi a hangu­latos Ködmön csárdát. Ott nemcsak hamisítatlan Egri leánykát, muskotályt kóstol­gathat, hanem magyarázatot is kap korábbi csalódásaira. Idézniük Danáé Ferenc veze­tőhelyettes véleményét! — Tessék csak számolni! Az egri szőlősgazdák, pince- tulajdonosok zömének álta­lában 800 négyszögölnyi sző­leje van. Ebből a legna­gyobb hozzáértés sem tud kicsikarni 10—15 hektó bor­nál többet. A völgyi pincék gazdái azonban évente 40— 50 hektót árulnak. Adódik a kérdés: honnan? Se viz, se fény A felvilágosítás után a tű- listánk természetesen óva­tos. Megkóstolja a Dobó Tsz hangulatos borkóstolójának valódi Medocját. Megvacso­rázik a Ködmön csárdában. Itt egyébként is kellemes meglepetés érj: olcsó menü­ben válogathat. Az egri me­nütapasztalatok alapján szin­te híhetelennek tűnik szá­mára a mindössze 11 forin­tos ár. Ilyen kellemes él­mény után a szórakozni vá­gyó természetesen tovább megy, és elindul a szépasz- szony-völgyi vendéglő felé. Űtiélményei ismét visszazök­kentik korábbi pesszimizmu­sába. Felhős este lévén iránytűként keresné a vil­lanyfényt. Akad is itt-ott egy-egy halványan pislákold lámpa. Ezek azok, amelyeket még nem csúzliztak ki a duhajkedvű mulatozók. A vendéglőben Tóth La­jos egyéb kellemetlenségek­ről is tájékoztatja. — Se viz, se fény! Az előb­bi különösen aggasztó. Az egész völgyben sehol egy higiénikus mellékhelyiség. Kellene közkút is: nap mint nap keresnek fel bennünket turisták ivóvízért. Ötletben, nincs hiány Tételezzük fel, hogy turis­tánk percíz, s egyben töp­rengő ember. A kapott in­formációk nyomán még in­kább nyitott szemmel néz körül a völgyben. Idézzünk most gondolataiból: ;,A Dobó Tsz borkóstolója hangulatos, csak éppen nagy a tolongás. A Ködmön csár­dába maximum 160 ember fér. A szépasszony-völgyi kertvendéglő ugyan tágas, de a belső terem itt is kicsi. Sehol nincs kiépített szalon­nasütő hely. Nem lenne rossz, ha turistaszállót léte­sítenének a völgyben. Hallgassuk meg ezzel kap­csolatban a három vendég­látó egység vezetőjének vé­leményét: —J A völgyben hullámzó a forgalom. Általában június, július és augusztus a csúcs- időszak, ilyenkor tízszeresé­re nő. Nekünk is érdekünk, hogy vonzóbb legyen a Szép- asszony-völgy, hogy valóban méltóvá formálódjék a ba­rokk városhoz. Megértve a száilásgondokat, úgy tervez­zük, hogy a Szépasszony-völ­gyi kertvendéglő környeze­tében 60 vendég számára té­liesített, s 40 látogató részé­re nyári kempinget létesí­tünk. Hamarosan a nagykö­zönség előtt is megnyitjuk pinceborozónkat. Addig Is ! igyekszünk megoldani a tu- ristagondökat: ingyen adunk ; bográcsot, tűzifát, s biztosí­tunk szalonnasütő helyet •— ! mondja Tóth Lajos. Hegedűs Imre saját ötletei sikeréről számol be. — Három éve működik a; tsz-borkóstolója és falatozó- • ja. Az elmúlt évben a for- ; galom minimálisra csökkent. • Kollégáim májustól októbe- ; rig tartottak nyitva, én vál- ; laltam a rizikót: márciusban ; Naptár ;;,a vadászati idényre A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium köz­zétette az 1972/73. évi vadá­szati idényről szóló naptá­rát. Eszerint szeptember I-től bővül a vadászható vadfajok köre a selejt és go­lyóérett szarvasbikával, az őzsutával és gidával, vala­mint a fogollyal. Fácánkakas szeptember 15—február 28. között lőhető, Október else­jén indul a dámbika, a dám- tehén, az tinő-.és borjú, va­lamint a muflonkos, a veté­si lúd és a lilik vadászati idénye. November elsejétől mehetnek a vadászok mezei nyálra, december 1-től pedig nyestre és nyuszira. A dúva- dakat — köztük a vaddisz­nót nem említi a vadászati kezdtem, s november végén zárok. A tapasztalat igazol­ta, megérte kezdeményezni: július végéig majdhogy túl­léptem a tavalyi szezon 160 ezer forintos forgalmát. A recept? Viszonylag olcsó egytálételek: marha és bab­gulyás, házi készítésű rek­lámtálak, meg egy-két spe­ciális szolgáltatás. Ha a ven­dégek úgy kívánják, záróra után átviszem őket a terme­lőszövetkezet pincéjébe, s ott akár reggelig és múlat­hatnak. A pincében oldjuk meg a téli nyitva tartást: hi­deg ételt ott is feszolgálunk. Tervek? Elsősorban a boro­zó-falatozó bővítése: tetőt hú­zunk a teraszok fölé, kicse­réljük az itt lévő kocsmai bútorokat. Előbbrelépést ígér Győri Gyula, a Ködmön csárda ve­zetője is. — Hosszabbítjuk a pincét, bővítjük a konyhát, remélve, hogy gyarapítjuk a nyári forgalmat. Az csak tárolási gondjainkat könnyíti, hogy a csárdával szomszédos pin­cét megvesszük. ügy hisszük, ezután köny- nyű összegezni. Egy mondat­ba tömörítve ez így festene: a Szépasszony-völgy ma a város mostohagyermeke: az édes szülöttnél is drágábbá kellene tenni, hiszen hírverő, forinttermő lehetőségek so­rát kínálja. Azt is érzékel­tettük, hogy ötletekben nincs hiány, ezek azonban önma­gukban nem sokat érnek, ha nem akad mecénás, ha nem akad kivitelező. Mi lesz a nevezetes völgy jövője? Tervek már vannak, ám ezek a pénzügyi lehetőségek­hez mérten évről évre való­sulnak meg. Pécsi István Mit reit O Kálvária domb ^ Az 0rszáHos Műemlék Felügyelőség frill. I CJl. U fxuiruiiu UUIIIU • ,gn kirendeltségének felügyelete alatt folyamatosan feltárják az egri vár török, illetve Rákóczi korabeli, eddig még isme­retlen részeit. Az ásatások során máris rendkívül fontos és érdekes barokk, valamint török korabeli leleteket találtak. Képünkön a XVI. századbeli feltárási munkák (MTI foto — Balassa Ferenc) Meghívták a nyugdíjasokat is Szocialista brigádok találkozója az egri Dohánygyárban Az 1971-bep kiváló címet elért Kossuth Zsuzsa szo­cialista brigád tagjai kezde­ményezték a közelmúltban azt a találkozót, amelyen az egri Dohánygyár szivargyár­tási részlegének versengő bri­gádjai vettek részt. A talál­kozóra nemcsak a jelenlegi brigádtagokat hívták meg, hanem a gyárba invitálták a nyugdíjba vonult munkatár­sakat is, A régi dolgozók kö­zül hetvenen tettek eleget a kedves meghívásnak, s láto­gattak be az üzembe, ahol a találkozót kezdeményező bri­gád tagjai látták vendégül őket. Az üzemben tett sé­ta után Fehér Gyuláné, a szocialista brigád vezetője ismertette a kiváló munka- csoport terveit, s a szivar­gyártásban elért eredményei­ket. Mind a jelenlegi bri­gádtagok, mind pedig a ta­lálkozón részt vett vezetők készségesen válaszoltak a nyugdíjasok kérdéseire, s elmondották, hogy máskor is szívesen fogadják az ér­deklődő látogatásailcat. A dohánygyári brigádta­lálkozó főbb témáit, vala­mint a nyugdíjasok látoga­tását patronáló Kossuth Zsuzsa szocialista brigád to­vábbi vállalásait bejegyezték a közös programot szervező brigád naplójába. 4872. augusztus 11-, péntek naptár, miután ezek egész évben irthatok. Az új vadászati idényben új rendelkezés is életbe lép. Így például az állomány mi­nőségjavítását szolgólja, hogy az őzbakvadászat ide­jét kettéválasztották, selejt- bakot május 1, október iS. közölt, golyóra érett bakot viszont csak augusztus 15. és október 15. között lehet lő­ni. A nyúlállomány védel­mére hozták a rendelkezést, amely szerint mezei nyúlra a kéthónapos idény alatt csak öt alkalommal szabad vadászni. Mezei nyúl no­vember 1. és január 31-e kö­zött fogható be élve. Újdon­ság az is, hogy erdei szalon­kára csak húzáson szabad vadászni, s — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, a vonuló madarak védelmében — egy személy legfeljebb csak két szalonkát lőhet. (MTI) 4. — Mit keresel te itt? — kérdeztem. — Hallgatom, hogy muzsi­kálsz. Már nem először hal­lom — felelte. — Mikor hallottad? Rend­szeresen leskelődsz? Szigorúan nézett végig. — Elment az eszed, Dávid. — Megfordult, és meztelen karjával hátra mutatott a hegyekre. — Ott kószáltam néhány nappal ezelőtt. On­nan hallottalak. Nagyon szé­pen klarinétoztál. Imádom a klarinétot. Klotild szembe nézett ve­lem, de a karja még mindig hátrafelé csavarodott. Az uj- jai kecses tartásban megme­revedtek, mintha elrendezte volna. De én gyanakodom néztem rá. — Honnan tudod te, hogy mi a klarinét? — kérdeztem. Arcát most elfintorította, úgy, mint a többi lány, s ami olyan utálatos. — Nézd csak. Mindenkit kis hülyének nézel? Kinyújtotta, a nyelvét, megperdült, de úgy, hogy kétszer fordult meg maga körül. Aztán táncolva ellibe­gett. Zöld ruhája beleveszett az alkonyodó erdő sűrűjébe. Tudtam, hogy eljön. De nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Ma reggel nyújtóz­kodtam. légző gyakorlatokat végeztem az ablaknál. Háló- ingben voltam. Mellbimbóm átlátszik az inganyagon. Ha ingem áttetsző batísztból vol. na, még jobban átlátszana. Épp bokagyakorlatba akar­tam kezdeni. Kinéztem az ab­lakon Kit látok? Dávid bak­tat a turistaház felé. Hóna alatt egy üveg. A pálinkás­üveg. Három napja ezt vitte el tele. Persze, hozza, hogy visszaváltsa. Gyorsan megmosdottam. Fogat is mostam. Tenyeremet a szám elé tettem. Erősen leheltem. Orromat megcsap­ta a fogkrém illata, ötcentis hajamat ujjal is meg lehet gereblyézni. Lábamat a gu­mitalpú szandálba dugtam. Szeretem. Olyan rugalmas. Jól lehet benne ugrani. Egy fehér habselyem nadrág és a zöld kartonruha. Kész. Az ablakból láttam, ahogy Dávid búsan bandukol elfe­lé Persze, engem keresett. Az üvegbetét csak ürügy volt. Engem pedig nem talált. Vártam egy darabig. Mikor eltűnt a kanyarban, utána­eredtem. Előbb még beszól­tam anyucinak. Zöldbabot tisztított. — Nem, nem kell segíte­ned — mondta, pedig még ki se nyitottam a számat. — Megyek ugrálni egyet — mondtam ás átöleltem. | — Menjél csak — mond­ta. — Csak ide megyek a hegy­oldalba — mondtam. — Vigyázz magadra, Kló- ^ tild — mondta. — Természetesen. — mond­tam és már csattogott a tal­pam alatt a szandál, ahogy szökelltem. Az első emelkedő után ér­tem utol Dávidot. — Szervusz, Dávid — mondtam. — Szervusz, Klotild —• mondta, és ment tovább, elő­re. — Már nem nyújtogatod a nyelved? — Már nem — mondtam. — Elkísérhetlek? — Ha nincs jobb dolgod. — Nincs. Szeretnélek elkí­sérni. — Kísérj. A második emelkedő után van egy tisztás. Rengeteg a vadvirág. — Itt üljünk le — mond­tam. Dávid körülnézett. — Lehet. Leült a tisztás szélén egy fa alá. Törökülésben. Meg­mutattam, hogy kell igazán törökülésbe menni. És köny- nyen felállni. Megcsinálta. Nagyon tanulékony. És iz­mos a lába. — Ezt te honnan tudod? — kérdezte. — Tudom. Jobban még, mint a klarinétot. — Ne csúfolódj — mond­ta. — Nem csúfolódok. — Pedig azt hittem. Te tényleg tudod, mi a klari­nét? — Tudom. — A felnőttek nagy része se tudja, mire való. — En tudom. — Honnan tudod? — Sokat járok az Operá­ba. — Tényleg? — Balett-táncosnő Olyan, mint Fanny meg Anna Pavlova, Nagy Gertrud. — Az ki? — Anna Pavlova? — Ne hülyéskedj. Gertrud. — A nővérem. — Ű is táncosnő? — Külföldön táncol. Apu­ci menedzseli. Tudod, mi az, menedzselni? — Ne hülyéskedj. A nő­véred biztosan varieté-tán­cosnő, ~ Nagyon tévedsz. Itthon csörgős szólót táncolt a Bahcsíszerájiban. De odakint még több, Odette-OdiUát is leszek. Elssler meg Nagy táncolta már, mit szólsz. És a tündért A fából faragott- ban. Az valami. — Es te? — Éti már vilii voltam 8 Giselle-ben. Ismered? — Nem. — Kár. Majd ha hazame­gyünk, szólok, mikor néz­hetsz meg. — Az jó lesz. Most nem táncolnál valamit? — Szívesen. Ledobtam a szandálomat. Jobban ment a forgás, mint tegnap, meg tegnapelőtt. Kár, hogy spiccelést nem tudtam bemutatni Dávidnak, Csak forogtam, forogtam, forogtam. A bő szoknyám lebegett körülöttem. Nem bántam. Dávid csak nézett. Szép fekete szeme nagyra nyílt és fénylett. Hátradőlt, fejét a fa kilátszó gyökeré­nek támasztotta. Letépett egy fűszálat, azt rágcsálta. És nézett, nézett. Végre megálltam előtte egy forgás után. Lihegtem. A ruhámat a combomnál lefogtam. Dávid halkan meg­szólalt: — Szép vagy. Mosolyognom kellett az örömtől. — Igazán? — kérdeztem. — Szép vagy — mondta újra. Leguggoltam mellé. Foga közül kivettem a fűszálat, így jobban látni a száját. Úgy kértem: — Mondd még egyszer. Innen a tisztástól vezei felfelé egy ösvény. Nem iga­zi ösvény, egy-két bátor tu­rista taposhatta ki. A fű itt már kikopott, az agyagos sár mindig nedves, mert a sűrű lomb alatt nem tud megszáradni. Csúszik is fe­nemód. Én egyszer kapasz­kodtam itt fel, háromszor csúsztam vissza, míg felju­tottam a tetőre. De ott szép a kilátás, érdemes. — Neked izmos lehet a lábad — mondtam Klotild- nak. — Azt meghiszem! — fe­lelte, és teliartotta büszkén az orrát. — Mondani persze köny- nyü. De bebizonyítani nehe­zebb. (Folytatjuk}

Next

/
Thumbnails
Contents