Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-11 / 188. szám
Turistaként a barokk városban Este a Szépasszonp-völgyben Eger nemcsak műemlékeiről, gyógyvízéről, hanem márkás borairól is híres. Természetes, hogy minden turista szeretné megkóstolni az egri szőlők nedűiét. Megkóstolni, de stílusos környezetben. A turista bárkit kérdez, mindenki' a Szépasz- Rzony-völgyet ajánlja; így hát odaindul. Medoc-e a Medoc? A gyalogos buszra szállna, ám hiába tudakozódik végül is belenyugszik abba, hogy gyalog indul el a völgybe. Annál is inkább, mível, — bármennyire is furcsa — a híres Szépasszony- völgybe sem alkalmi, sem, állandó buszjárat nincs. Az első bosszúságot könnyen felejti az ember, különösen, ha az annyira reklámozott egri bor ízére gondol. Eszébe jut, hogy Petőfi tollát is versre késztette az egri po- harazgatás, s az is, hogy a hajdani egri pasák olykorolykor még elbájoló hárem- hölgyeikről is megfeledkeztek a vérpezsdítő egri borok miatt. Leballag a völgybe, s odamegy, ahonan zeneszó hallik, ahol legtöbben vannak, ahol a legemelkedet- tebb a hangulat; egyszóval a legközelebb eső maszek pincékbe. Palackból már kóstolgatta Eger jóhírű borait, a régi ízeket remélve ízleli meg az első deci Medocot. Természetesen csalódik, először, de nem utoljára. Bármelyik pincébe kukkant be, bármelyik gazda borát ízlelgeti, seholsem találja meg a Medoc, az Egri leányka, a Muskotály eredeti zamatét. Ezután felkeresi a hangulatos Ködmön csárdát. Ott nemcsak hamisítatlan Egri leánykát, muskotályt kóstolgathat, hanem magyarázatot is kap korábbi csalódásaira. Idézniük Danáé Ferenc vezetőhelyettes véleményét! — Tessék csak számolni! Az egri szőlősgazdák, pince- tulajdonosok zömének általában 800 négyszögölnyi szőleje van. Ebből a legnagyobb hozzáértés sem tud kicsikarni 10—15 hektó bornál többet. A völgyi pincék gazdái azonban évente 40— 50 hektót árulnak. Adódik a kérdés: honnan? Se viz, se fény A felvilágosítás után a tű- listánk természetesen óvatos. Megkóstolja a Dobó Tsz hangulatos borkóstolójának valódi Medocját. Megvacsorázik a Ködmön csárdában. Itt egyébként is kellemes meglepetés érj: olcsó menüben válogathat. Az egri menütapasztalatok alapján szinte híhetelennek tűnik számára a mindössze 11 forintos ár. Ilyen kellemes élmény után a szórakozni vágyó természetesen tovább megy, és elindul a szépasz- szony-völgyi vendéglő felé. Űtiélményei ismét visszazökkentik korábbi pesszimizmusába. Felhős este lévén iránytűként keresné a villanyfényt. Akad is itt-ott egy-egy halványan pislákold lámpa. Ezek azok, amelyeket még nem csúzliztak ki a duhajkedvű mulatozók. A vendéglőben Tóth Lajos egyéb kellemetlenségekről is tájékoztatja. — Se viz, se fény! Az előbbi különösen aggasztó. Az egész völgyben sehol egy higiénikus mellékhelyiség. Kellene közkút is: nap mint nap keresnek fel bennünket turisták ivóvízért. Ötletben, nincs hiány Tételezzük fel, hogy turistánk percíz, s egyben töprengő ember. A kapott információk nyomán még inkább nyitott szemmel néz körül a völgyben. Idézzünk most gondolataiból: ;,A Dobó Tsz borkóstolója hangulatos, csak éppen nagy a tolongás. A Ködmön csárdába maximum 160 ember fér. A szépasszony-völgyi kertvendéglő ugyan tágas, de a belső terem itt is kicsi. Sehol nincs kiépített szalonnasütő hely. Nem lenne rossz, ha turistaszállót létesítenének a völgyben. Hallgassuk meg ezzel kapcsolatban a három vendéglátó egység vezetőjének véleményét: —J A völgyben hullámzó a forgalom. Általában június, július és augusztus a csúcs- időszak, ilyenkor tízszeresére nő. Nekünk is érdekünk, hogy vonzóbb legyen a Szép- asszony-völgy, hogy valóban méltóvá formálódjék a barokk városhoz. Megértve a száilásgondokat, úgy tervezzük, hogy a Szépasszony-völgyi kertvendéglő környezetében 60 vendég számára téliesített, s 40 látogató részére nyári kempinget létesítünk. Hamarosan a nagyközönség előtt is megnyitjuk pinceborozónkat. Addig Is ! igyekszünk megoldani a tu- ristagondökat: ingyen adunk ; bográcsot, tűzifát, s biztosítunk szalonnasütő helyet •— ! mondja Tóth Lajos. Hegedűs Imre saját ötletei sikeréről számol be. — Három éve működik a; tsz-borkóstolója és falatozó- • ja. Az elmúlt évben a for- ; galom minimálisra csökkent. • Kollégáim májustól októbe- ; rig tartottak nyitva, én vál- ; laltam a rizikót: márciusban ; Naptár ;;,a vadászati idényre A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közzétette az 1972/73. évi vadászati idényről szóló naptárát. Eszerint szeptember I-től bővül a vadászható vadfajok köre a selejt és golyóérett szarvasbikával, az őzsutával és gidával, valamint a fogollyal. Fácánkakas szeptember 15—február 28. között lőhető, Október elsején indul a dámbika, a dám- tehén, az tinő-.és borjú, valamint a muflonkos, a vetési lúd és a lilik vadászati idénye. November elsejétől mehetnek a vadászok mezei nyálra, december 1-től pedig nyestre és nyuszira. A dúva- dakat — köztük a vaddisznót nem említi a vadászati kezdtem, s november végén zárok. A tapasztalat igazolta, megérte kezdeményezni: július végéig majdhogy túlléptem a tavalyi szezon 160 ezer forintos forgalmát. A recept? Viszonylag olcsó egytálételek: marha és babgulyás, házi készítésű reklámtálak, meg egy-két speciális szolgáltatás. Ha a vendégek úgy kívánják, záróra után átviszem őket a termelőszövetkezet pincéjébe, s ott akár reggelig és múlathatnak. A pincében oldjuk meg a téli nyitva tartást: hideg ételt ott is feszolgálunk. Tervek? Elsősorban a borozó-falatozó bővítése: tetőt húzunk a teraszok fölé, kicseréljük az itt lévő kocsmai bútorokat. Előbbrelépést ígér Győri Gyula, a Ködmön csárda vezetője is. — Hosszabbítjuk a pincét, bővítjük a konyhát, remélve, hogy gyarapítjuk a nyári forgalmat. Az csak tárolási gondjainkat könnyíti, hogy a csárdával szomszédos pincét megvesszük. ügy hisszük, ezután köny- nyű összegezni. Egy mondatba tömörítve ez így festene: a Szépasszony-völgy ma a város mostohagyermeke: az édes szülöttnél is drágábbá kellene tenni, hiszen hírverő, forinttermő lehetőségek sorát kínálja. Azt is érzékeltettük, hogy ötletekben nincs hiány, ezek azonban önmagukban nem sokat érnek, ha nem akad mecénás, ha nem akad kivitelező. Mi lesz a nevezetes völgy jövője? Tervek már vannak, ám ezek a pénzügyi lehetőségekhez mérten évről évre valósulnak meg. Pécsi István Mit reit O Kálvária domb ^ Az 0rszáHos Műemlék Felügyelőség frill. I CJl. U fxuiruiiu UUIIIU • ,gn kirendeltségének felügyelete alatt folyamatosan feltárják az egri vár török, illetve Rákóczi korabeli, eddig még ismeretlen részeit. Az ásatások során máris rendkívül fontos és érdekes barokk, valamint török korabeli leleteket találtak. Képünkön a XVI. századbeli feltárási munkák (MTI foto — Balassa Ferenc) Meghívták a nyugdíjasokat is Szocialista brigádok találkozója az egri Dohánygyárban Az 1971-bep kiváló címet elért Kossuth Zsuzsa szocialista brigád tagjai kezdeményezték a közelmúltban azt a találkozót, amelyen az egri Dohánygyár szivargyártási részlegének versengő brigádjai vettek részt. A találkozóra nemcsak a jelenlegi brigádtagokat hívták meg, hanem a gyárba invitálták a nyugdíjba vonult munkatársakat is, A régi dolgozók közül hetvenen tettek eleget a kedves meghívásnak, s látogattak be az üzembe, ahol a találkozót kezdeményező brigád tagjai látták vendégül őket. Az üzemben tett séta után Fehér Gyuláné, a szocialista brigád vezetője ismertette a kiváló munka- csoport terveit, s a szivargyártásban elért eredményeiket. Mind a jelenlegi brigádtagok, mind pedig a találkozón részt vett vezetők készségesen válaszoltak a nyugdíjasok kérdéseire, s elmondották, hogy máskor is szívesen fogadják az érdeklődő látogatásailcat. A dohánygyári brigádtalálkozó főbb témáit, valamint a nyugdíjasok látogatását patronáló Kossuth Zsuzsa szocialista brigád további vállalásait bejegyezték a közös programot szervező brigád naplójába. 4872. augusztus 11-, péntek naptár, miután ezek egész évben irthatok. Az új vadászati idényben új rendelkezés is életbe lép. Így például az állomány minőségjavítását szolgólja, hogy az őzbakvadászat idejét kettéválasztották, selejt- bakot május 1, október iS. közölt, golyóra érett bakot viszont csak augusztus 15. és október 15. között lehet lőni. A nyúlállomány védelmére hozták a rendelkezést, amely szerint mezei nyúlra a kéthónapos idény alatt csak öt alkalommal szabad vadászni. Mezei nyúl november 1. és január 31-e között fogható be élve. Újdonság az is, hogy erdei szalonkára csak húzáson szabad vadászni, s — a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, a vonuló madarak védelmében — egy személy legfeljebb csak két szalonkát lőhet. (MTI) 4. — Mit keresel te itt? — kérdeztem. — Hallgatom, hogy muzsikálsz. Már nem először hallom — felelte. — Mikor hallottad? Rendszeresen leskelődsz? Szigorúan nézett végig. — Elment az eszed, Dávid. — Megfordult, és meztelen karjával hátra mutatott a hegyekre. — Ott kószáltam néhány nappal ezelőtt. Onnan hallottalak. Nagyon szépen klarinétoztál. Imádom a klarinétot. Klotild szembe nézett velem, de a karja még mindig hátrafelé csavarodott. Az uj- jai kecses tartásban megmerevedtek, mintha elrendezte volna. De én gyanakodom néztem rá. — Honnan tudod te, hogy mi a klarinét? — kérdeztem. Arcát most elfintorította, úgy, mint a többi lány, s ami olyan utálatos. — Nézd csak. Mindenkit kis hülyének nézel? Kinyújtotta, a nyelvét, megperdült, de úgy, hogy kétszer fordult meg maga körül. Aztán táncolva ellibegett. Zöld ruhája beleveszett az alkonyodó erdő sűrűjébe. Tudtam, hogy eljön. De nem gondoltam, hogy ilyen hamar. Ma reggel nyújtózkodtam. légző gyakorlatokat végeztem az ablaknál. Háló- ingben voltam. Mellbimbóm átlátszik az inganyagon. Ha ingem áttetsző batísztból vol. na, még jobban átlátszana. Épp bokagyakorlatba akartam kezdeni. Kinéztem az ablakon Kit látok? Dávid baktat a turistaház felé. Hóna alatt egy üveg. A pálinkásüveg. Három napja ezt vitte el tele. Persze, hozza, hogy visszaváltsa. Gyorsan megmosdottam. Fogat is mostam. Tenyeremet a szám elé tettem. Erősen leheltem. Orromat megcsapta a fogkrém illata, ötcentis hajamat ujjal is meg lehet gereblyézni. Lábamat a gumitalpú szandálba dugtam. Szeretem. Olyan rugalmas. Jól lehet benne ugrani. Egy fehér habselyem nadrág és a zöld kartonruha. Kész. Az ablakból láttam, ahogy Dávid búsan bandukol elfelé Persze, engem keresett. Az üvegbetét csak ürügy volt. Engem pedig nem talált. Vártam egy darabig. Mikor eltűnt a kanyarban, utánaeredtem. Előbb még beszóltam anyucinak. Zöldbabot tisztított. — Nem, nem kell segítened — mondta, pedig még ki se nyitottam a számat. — Megyek ugrálni egyet — mondtam ás átöleltem. | — Menjél csak — mondta. — Csak ide megyek a hegyoldalba — mondtam. — Vigyázz magadra, Kló- ^ tild — mondta. — Természetesen. — mondtam és már csattogott a talpam alatt a szandál, ahogy szökelltem. Az első emelkedő után értem utol Dávidot. — Szervusz, Dávid — mondtam. — Szervusz, Klotild —• mondta, és ment tovább, előre. — Már nem nyújtogatod a nyelved? — Már nem — mondtam. — Elkísérhetlek? — Ha nincs jobb dolgod. — Nincs. Szeretnélek elkísérni. — Kísérj. A második emelkedő után van egy tisztás. Rengeteg a vadvirág. — Itt üljünk le — mondtam. Dávid körülnézett. — Lehet. Leült a tisztás szélén egy fa alá. Törökülésben. Megmutattam, hogy kell igazán törökülésbe menni. És köny- nyen felállni. Megcsinálta. Nagyon tanulékony. És izmos a lába. — Ezt te honnan tudod? — kérdezte. — Tudom. Jobban még, mint a klarinétot. — Ne csúfolódj — mondta. — Nem csúfolódok. — Pedig azt hittem. Te tényleg tudod, mi a klarinét? — Tudom. — A felnőttek nagy része se tudja, mire való. — En tudom. — Honnan tudod? — Sokat járok az Operába. — Tényleg? — Balett-táncosnő Olyan, mint Fanny meg Anna Pavlova, Nagy Gertrud. — Az ki? — Anna Pavlova? — Ne hülyéskedj. Gertrud. — A nővérem. — Ű is táncosnő? — Külföldön táncol. Apuci menedzseli. Tudod, mi az, menedzselni? — Ne hülyéskedj. A nővéred biztosan varieté-táncosnő, ~ Nagyon tévedsz. Itthon csörgős szólót táncolt a Bahcsíszerájiban. De odakint még több, Odette-OdiUát is leszek. Elssler meg Nagy táncolta már, mit szólsz. És a tündért A fából faragott- ban. Az valami. — Es te? — Éti már vilii voltam 8 Giselle-ben. Ismered? — Nem. — Kár. Majd ha hazamegyünk, szólok, mikor nézhetsz meg. — Az jó lesz. Most nem táncolnál valamit? — Szívesen. Ledobtam a szandálomat. Jobban ment a forgás, mint tegnap, meg tegnapelőtt. Kár, hogy spiccelést nem tudtam bemutatni Dávidnak, Csak forogtam, forogtam, forogtam. A bő szoknyám lebegett körülöttem. Nem bántam. Dávid csak nézett. Szép fekete szeme nagyra nyílt és fénylett. Hátradőlt, fejét a fa kilátszó gyökerének támasztotta. Letépett egy fűszálat, azt rágcsálta. És nézett, nézett. Végre megálltam előtte egy forgás után. Lihegtem. A ruhámat a combomnál lefogtam. Dávid halkan megszólalt: — Szép vagy. Mosolyognom kellett az örömtől. — Igazán? — kérdeztem. — Szép vagy — mondta újra. Leguggoltam mellé. Foga közül kivettem a fűszálat, így jobban látni a száját. Úgy kértem: — Mondd még egyszer. Innen a tisztástól vezei felfelé egy ösvény. Nem igazi ösvény, egy-két bátor turista taposhatta ki. A fű itt már kikopott, az agyagos sár mindig nedves, mert a sűrű lomb alatt nem tud megszáradni. Csúszik is fenemód. Én egyszer kapaszkodtam itt fel, háromszor csúsztam vissza, míg feljutottam a tetőre. De ott szép a kilátás, érdemes. — Neked izmos lehet a lábad — mondtam Klotild- nak. — Azt meghiszem! — felelte, és teliartotta büszkén az orrát. — Mondani persze köny- nyü. De bebizonyítani nehezebb. (Folytatjuk}