Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-10 / 187. szám
K*4d esti külpolitikai kommentárunk f j felölt a versenyben KICSIT VERSENY, kicsit cirkusz, kicsit tömegszórakoztatás. Kicsit élethalálharc — maguk az amerikai lapok jellemzik. így az amerikai elnökválasztási küzdelmet. Ha csak a költségeire gondolunk, valóban sok mindent tartalmazhat. Hiszen éppen szerdán közölte a republikánus párt: eddig 14 millió dollár gyűlt össze Nixon újraválasztási kampányának finanszírozására, s novemberig összesen 35 millió (!) dollárt kívánnak ösz- szegyűjteni. Elképzeljük, hogy ha favorit Nixon-kampánynak iá ennyi pénzre van szüksége. Milyen költséges lehet a demokrata párt kampánya, hiszen egyelőre a majdnem biztos vereség tudatában indulnak és azt szeretnék novemberig megfordítani. Az Eagleton-affér az elmúlt három hétben még rontotta eddig sem túl rózsás esélyeiket. Most eldöntötték, hogy az ellene irányuló súlyos személyi támadások miatt az alelnökjelöltségtől visszalépő Thoma Eagleton szenátor helyett kit indítanak, méghozzá elsöprő többséggel döntötték el. A demokrata párt pártkonvenciója Sargent Shriver személyében jelölte meg McGovern párját, al- elnökjelöltjét és a 3013 szavazatból Shriver nem kevesebb, mint 2936-ot szerzett meg. PÉNZRŐL SZÓLTUNK AZ IMÉNT. Az 5« éves Shriver, akinek felesége Kennedy lány, tehát Edward és az elhunyt John elnök és az ugyancsak meggyilkolt Robert elnökjelölt édeshúga, nemcsak személy szerint áll jól anyagilag, de jó kapcsolata van olyan befolyásos tőkéscsoportokhoz is, amelyeknek anyagi támogatására neki magának és McGovern szenátornak a választási kampányban szüksége lesz. Igen sok problémája merülhet fel még a demokrata jelölteknek a kampányban, de pénzügyi — Shriver személye erre a biztosíték — valószínűleg már nem. Shriver egyébként elfogadó beszédében a McGo- vernéhoz hasonló és a Robert Kennedyére emlékeztető, tehát az amerikai politikai élet palettáján liberális színezetűnek számító hangnemet ütött meg. A kisemberek új demokrata koalíciójának megteremtését hangsúlyozta — hiszen csakugyan ezek jelölték McGovernt. Ezenkívül támadta a Nixon-kormányt minden bajért, amely az USA-t jelenleg marcangolja. A KISEMBEREK koalíciójának szépen hangzó Jelszavát hangoztatva, de a kulisszák mögött a „nagy”, vagyis- a gazdag és befolyásos emberek támogatását kérve próbálja összefoltozni megtépázott egységét a demokrata párt. Novemberben majd kiderül, milyen eredménynyel. sAA/WV/AAAAAAAAAAAAAAAAA*AAAAAA/WNAAAAA/VWSAAAAAA<A»*»AA*w'W'AiVV\AA. Minikonvenció- maxipártegység George McGovern, az amerikai Demokrata Párt hivatalos elnök jelölt je bemutatja új alelnökjelöltjét, Sargent Shrivert, a párt minikonvencióján. Mire kedden este a jupi- terlámpák kigyulladtak a washingtoni Sheraton Hotel bálteremben és megkezdődött egyenes adásban a tv-közve- •títés a demokrata párt alel- nökjelölő minikonvenciójáról, a régi és az új gárda közötti késhegyre menő belhá- ború és az „Eagleton-ügy” körül viharzó viszályok minden nyomát szőnyeg alá söpörték: a sok millió nézőközönség szeme előtt egy választási egységben ölelkező párt képviselőiként jelentek meg a csupamosoly, derűlátást sugárzó küldöttek. A belső pártharc győztesei és legyőzöttjei az „egység” jegyében bonyolították le George McGovern elnökjelölt választottjának, s ceremoniális megerősítését, amikor 2936 szavazattal 77 ellenében megszavazták Sargent Shriver alelnökjelölt kinevezését. A szavazás után Hubert Humphrey nyitotta meg a szónoklatok sorát, jelképezve, hogy „nincs harag a szívében” győztes riválisa és „szívbeli jóbarátja”, McGovern iránt. Az Eagleton-ügy utóhatásait regisztráló legújabb felmérésben a Harris közvélemény-kutató Nixon elnök 57:34 arányú, vagyis 23 százalékos vezetését mutatja ki McGovem'nel szemben.. a Gallup felmérés viszont 53:47 arányú demokrata párti vezetést állapított meg annak a kérdésnek a megválasztásában, hogy a választók, melyik pártot tartják alkalmasabbnak az USA égető problémáinak orvoslására. A „vezérválság” lezárásával ezt a potenciális szavazóerőt remélik felszínre hozni a választások napjáig a McGovern—Shriver párossal. Orszägg$ül£si képviselők visszühiväsa Romániában Szerdán Romániában nyilvánosságra hozták a központi választási bizottság közleményét a nagy nemzetgyűlés (országgyűlés) egyes képviselőinek visszahívásáról. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának 1972. április 18-án tartott ülésén már erélyes bírálatban részesítették egyes olyan vezető funkcionáriusokat, akik megsértették a kommunista erkölcs elveit és munkájúikat nem eléggé lelkiismeretesen végezték. Évforduló Ulsterben Az észak-írországi internálások elrendelésének első évfordulójáról tüntetésekkel emlékeztek meg a tartomány nagy városaiban, Belfastban és Londonderryben a tüntetők megtámadtak több rendőrőrszobát és felgyújtottak néhány autóbuszt. Egy-két helyen lövöldözés is volt.de sebesülés nem történt. William Whitelaw, a brit kormány északír ügyekkel megbízott minisztere „jó- szándékának” bizonyítékaként elrendelte 47 internált szabadon bocsátását, de továbbra is még több mint kétszázan sínylődnek mindenfajta bírósági eljárás nélkül az internáló táborokban. HOSSZÚ IDEJE folyik Kár a vita a Közös Piac tagállamai között arról, hol legyen a gazdasági közösség politikai titkársága, Brüsz- szelben vagy Párizsban. A túlnyomó többség a belga fővárosra adja le voksát, hisz — amúgy is itt található az Európai Gazdasági Közösség minden lényeges szerve. A hivatalos francia álláspont ezzel szemben így hangzik: ha a NATO végleg megtelepszik Brüsszelben, akkor az EGK csúcsszerve Párizsban legyen. Párizs számára ez — az egyébként nyilvánvalóan formális kérdés — azért fontos, mert Franciaország szeretne a Közös Piac politikai központjává, hangadójává válni, hogy ily módon — szimbolikusan is — ellensúlyozza az NSZK erőteljesen kidomborodó gazdasági fölényét. Az EGK vezetőit azonban elsősorban nem a közösség székhelyének másodlagos problémája izgatja A Hatok tömörülését Párizs és Bonn párharcán túl is feszíti jó néhány nagy horderejű ellentét. A vízválasztók között a legalapvetőbb az Egyesült Államokhoz való viszony Az „atlantista” Nyu- gat-Európa hívei nem akarnak lazítani az amerikai tőkét a Közös Piaccal összefűző szoros kötelékeken. Az úgynevezett „európai gondolat” pártolói viszont a független nyugat-európai gazdasági tömörülés szükségességét hirdetik. Emellett persze számos részletkérdésben sincs egyetértés. Az elmúlt hetek viharos eseménvei egyértelműen Az USA-val vagy nélküle... Merre tart aKözös Piac ? |£72. augusztus 10., csütörtök megmutatták, milyen mélyek az érdekkülönbségek továbbra is a Közös Piac tagállamai között. A július elején megtartott nyugatnémet—francia csúcstalálkozó homlokterében is e súlyosbodó feszültségek levezetésének kérdése állott. Egyes francia lapok ironikus megjegyzései szerint Brandt és Pompidou találkozója amolyan „szívélyes egyet nem értést” eredményezett. Abban sikerült megállapodniuk, hogy a tízek — meghiúsulás küszöbére jutott — őszi csúcsértekezletét meg kell tartani, lehetőleg a tervezett időpontban. Nem tudtak azonban közös nevezőre jutni olyan lényeges kérdésekben, mint a valutáris unió létrehozásának mikéntje, az Egyesült Államokkal szemben követendő egységes közös piaci magatartás jellege, tartalma. A font árfolyamának júniusban történt felszabadítása újra felszakította a tőkés valutáris rer.dszer sebeit. Párizs közismerten mindig fenntartásokat hangoztatott a britek közös piaci belépésével kapcsolatban, mondván: Anglia — a gazdaságában jelenlevő amerikai tőke nagy súlya miatt — belépésével az „Egyesült Államok trójai falovának” szerepét játszaná. Azt viszont a Közös Piac valamennyi tagállamában élénken vitatják, hogy Nagy-Britannia gazdaságilag valóban érett-e a belépésre. A hamburgi Die Welt egyik karikatúrája Heath brit miniszter-elnököt tolókocsin ábrázolta, amint éppen a Közös Piac kapuján kopogtat. Az EGK kapuján kilép egy nőalak és megkérdezi Heath-tői: „Mondja, miből gondolja, hogy ez kórház?” EGY BRIT ŰJSÁG a font lebegővé tételét követően tréfás szójátékkal ezt kérdezte: „Nem lebegünk ki a Közös Piacból?” A londoni döntés ugyanis veszélyeztette áz EGK-nak azt a márciusi megállapodását, amely 2,25 százalékban szabja meg a nyugat-európai valuták árfolyamingadozásának határát, és hogy nem kívánnak eltérni a washingtoni valutaegyezményben rögzített paritásarányoktól. A font megrendülése kisebbfajta lavinát indított el. Ismét megindult a spekulációs hullám a dollár ellen, ami arra kényszerítette a nyugat-európai jegybankokat, hogy nagy mennyiségben vásárolják fel a kulcsvalutát. Párizsban ez azt a reményt keltette, hogy az újabb hullám rádöbbenti majd a közös piaci partnereket: milyen sürgős szükség van a régóta szorgalmazott, egységes pénzügyi politika megvalósítására. Ennek a jegyében ültek össze a kiszélesedő Közös Piac tíz tagállamának pénzügyminiszterei a közelmúltban Londonban. A tanácskozás részben sikerrel járt. A nemzetközi, valutareform irányelveiként a londoni tanácskozás a következőket határozta meg: — meg kell állapodni a fizetési mérleg deficitek és pozitívumok szabályozásának módszereiben, — minden résztvevő országnak, az Egyesült Államokat is beleértve, legyenek azonos jogai és kötelességei, — tekintettel kell lenni a fejlődő országok helyzetére, — összhangot kell teremteni az új rendszer és a Közös Piac tervezett gazdasági és pénzügyi uniója között. „Az az egyezmény, amelyet a kibővített Közös Piac pénzügyminiszterei kötöttek Londonban, nagy figyelmet érdemel — állapította meg a Le Monde című párizsi lap, s hozzáfűzte; — hiszen lehetővé teszi annak a pillanatnak a kivárását, amikor a tárgyalások hasznosan megindulhatnak az Egyesült Államokkal. Persze ezek a tanácskozások nem kezdődhetnek meg előbb, csak miután az amerikai választási gépezet döntött Nixon és McGovern között.” — minden valuta legyen átváltható aranyra, beleértve a dollárt is, — minden fontos nyugateurópai valuta árfolyamát, legfeljebb kisebb ingadozásokkal, rögzíteni kell, közösen kell ellenőrizni az új nemzetközi taztalékoGYORS MEGOLDÁSRA tehát, noha égetően szükség lenne, nincs kilátás. S a pesszimista jóslatokat kiegészítik, azok a hírek, hogy a londoni tanácskozás nem vitatta meg a font problémáját, a lebegtetés ügyét „elválasztották” a nemzetközi pénzügyi reform hosz- szú távú terveitől. Barber an goi pénzügyminiszter annyit mindenesetre kilátásba helyezett, hogy a lebegő fontot majd ismét rögzítik. Kö telező ígéretet azonban nem tett, s ez változatlanul nyugtalanítja a Közös Piac valutáris €®mttaűködését. SSkj S~ Whitelaw újabb 3 órán át tárgyalt az északír szociális demokratikus és munkáspárt SDLP képviselőivel, akik — mint a kommentárok megállapítják —, a szokottnál is „tartózkodóbb” magatartást tanúsítottak. Nyilatkozatukban hangsúlyozták, hogy ragaszkodnak az internálások azonnali és feltétel nélküli megszüntetéséhez. A maguk részéről csupán arra tettek ígéretet, hogy továbbra is „mérsékelt álláspontra” helyezkednek. Whitelaw megpróbálta kimagyarázni az internálások fenntartását, ismét nem tett semmiféle kötelező ígéretet, csupán azt helyezte kilátásba, hogy néhány közintézményből, például iskolából „hamarosan” kivonják az angol katonákat. ZsivkovCeausescu találkozó Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke Ni- colae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének meghívására szerda délelőtt rövid baráti látogatásra Romániába érkezett. Todor Zsivkovot és kíséretét a Fekete-tenger partján lévő határállomáson Nicolae Ceausescu, valamint a román állam és párt-vezető személyiségei fogadták. Petrovszkij látogatása Nixonnál Borisz Petrovszkij szovjet egészségügyi miniszter kedden Elliot Lee Richardson amerikai egészségügyi-, oktatási- és néplójéti miniszter társaságában udvariassági látogatást tett Richard Nixon amerikai elnöknél. Petrovszkij a Moszkvában aláírt szovjet—ameri Icai egészségügyi megállapodás keretében tartózkodik az Egyesült Államokban, és az amerikai egészségügyi intézményeket tanulmányozza, Az ENSZ 133. tagállama? Mint jelentettük, a Bengáli Népi Köztársaság kedden hivatalosan kérte az Egye- • sült Nemzetek Szervezetébe való ’felvételét. Amennyiben a Biztonsági Tanács javaslatára az őszi közgyűlés pozitív döntést hoz, úgy a fiatal köztársaság a világszervezet 133. tagállama lesz. S. A. Karim, a Bengáli NK washingtoni ügyvivője, aki a felvételi kérelemről szóló beadványt az ENSZ titkársága elé terjesztette, újságíróknak kijelentette, hogy megítélése szerint Kína hátráltatni fogja a felvételi eljárást. A Bengáli Népi Köztársasággal egyébként az ENSZ 78 tagállama tart fenn diplomáciai kapcsolatot. Á miniszterelnök „személyi — konkrétumok nélkül varázsa" Nincs jó sajtója Pierre Messmer francia miniszter- elnök kedd esti tv-inter- jújának. A párizsi polgári lapok elismerik Messmer „személyi varázsát”, de kifogásolják, hogy a miniszter- elnök nyilatkozata nem tartalmazott konkrétumokat. Mint a szerdai Combat megjegyzi: az interjú után sem tudni semmit arról, hogy milyen lesz a kormány gazdasági és szociális programja. Az Aurore szerint Messmer azt a látszatot igyekezett kelteni, mintha párbeszédet folytatott volna, valójában azonban monológizált s ezt is kevéssé meggyőzően tette. Az Humanité közli Etienne Fajonnak, — az FKP PB tagjának a Messmer-interjúról szóló nyilatkozatát. Fajon hangsúlyozza: azt amit a Francia Kommunista Párt egy hónappal ezelőtt mondott, Messmer szavai megerősítették, vagyis a kormányváltozás nem módosította a kormány irányvonalát. A nyilatkozat rámutat arra, hogy Messmer egy szót sem szólt a minimális munkabér és a nyugdíj felemeléséről, az árakról és a bérekről, az adóterhekről. Etienne Fajon leszögezi, hogy a francia kommunisták továbbra is' támogatják a dolgozókat és a szakszervezeteik arra irányuló akcióját, hogy igazi tárgyalásokra kényszerítsék a hatalom és a tőke képviselőit s elérjék . követeléseik teljesítését. Mii rejt a holdtalaj? A Pravda szerdán érdekes információkat közölt a holdkőzet tanulmányozásának néhány eddigi eredményéről. Mint írja, a tudósok megállapítottált, hogy a Hold hosszú és bonyolult fejlődéstörténettel rendelkezik, s ez nagymértékben megegyezik a Föld fejlődéstörténetével. A hoidtalaj kora 4,5—4,7 milliárd esztendő, körülbelül azonos a Föld korával. Az életkor-meghatározást geo- krpnotógM '_£■ módszerekkel, radioaktív izotópok felhasználásával végezték el. A legérdekesebb vizsgálatokra nemrégiben nyílt mód, amikor a kutatók hozzájutót-. tak az Apollo 11. és az Apollo 12. amerikai, a Luna 16. é< a Luna 20. szovjet autómat' kus űrállomások által Földre juttatott holdkor-: anyaghoz. E holdkozet éle1 korának megállapítása rendkívül nehéz feladat volt, de igen fontos eredményeket szolféltatottv— írj* * Pravda.
