Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-10 / 187. szám

ALKALMAZOTTAK Borvflágrersenr *72 f TAVALY — a termelőszö­vetkezeteket nem számítva — 54 ezer fővel növekedett a népgazdaságban foglalkoz­tatottak száma. Ez kevesebb, mint a negyedik ötéves tervben erre az időszakra számítottak. Az iparban 22 ezer fővel csökkent a mun­káslétszám, ugyanakkor az alkalmazottak csoportja 11 ezer fővel gyarapodott, eb­ből 8 ezer az adminisztra­tív munkakört ellátókra jut. A tények tükrében világo­san meglátható az a folya­mat, amely immár évek óta tartósnak bizonyul. Az álla­mi iparban a munkások száma 1964-ben jutott túl az egymillión, 1969-ben volt a legnagyobb, azóta csökken. Az adminisztratív alkalma­zottak tábora 1965—1967 kö­zött, tehát három esztendő alatt mindössze ezerrel bő­vült, 1968-ban viszont 9 ezer, a következő évben 8 ezer, 1970-ben pedig 20 ezer volt a növekedés. Mielőtt elhamarkodott kö­vetkeztetésre jutnánk, álla­pítsuk meg: az alkalmazot­tak számának növekedése, a munkások és az alkalma­zottak arányának változása világjelenség, nem kivétel alóla egyetlen ipari ország sem. A tudományos-techni­kai fejlődés természetes kí­sérője ez, hiszen jelentősen kibővült a közvetlen terme­lést megelőző — előkészítő —, majd az azt lezáró — elemző — mozzanatok kö­re. Hazánk esetében közre­játszott a gazdasági reform is, a gyártmányfejlesztés, a kereskedelmi tevékenység stb. előtérbe állításával, il­letve azzal, hogy a koráb­ban „bújtatott” létszám — a munkásállományúnak fel­tüntetett, de adminisztratív, vagy műszaki munkakörben foglalkoztatott alkalmazot­tak — átsorolásra került. A GONDOT az jelenti, hogy az alkalmazottak ará­nya túlzott, s a növekedés mértéke egészségtelen. Tíz év alatt az iparban az összes alkalmazottak száma 250 ezerről 376 ezerre emel­kedett. Ezen belül a mű­szakiak csoportja 95 ezerről 150 ezerre, az adminisztra- tívoké 84 ezerről 142 ezerre gyarapodott. így azután ezer munkásra már 313 alkal­mazott jutott, míg tíz évvel korábban 278, s ezen belül az adminisztratív munka­körben foglalkoztatottak ezer munkáshoz viszonyított ará­nya 98-ról 114-re növeke­dett. Ilyen iramban mindez aligha folytatható. Alkalmazott a ragyogó te­hetségű konstruktőr, a szor­galmas könyvelő, az igyek­vő műszaki rajzoló, a sok hi­bával dolgozó bérelszámoló, a képzettség nélküli ügyin­téző. Ezért, ha azt mondjuk, hogy például a villamos- energia-iparban tízezer, a gépek és gépi berendezések gyártásában 40 ezer, a tex­tiliparban 23 ezer alkalma­zott van, még nem jutottunk Soltra. Valamivel közelebb visz a célhoz — mert bizo­nyos területek, tevékenysé­gek szerepét érzékelteti — az egyes foglalatosságok szemügyre vevése. Például a könyvelőké, akikből 17 ezer volt 1949-ben. Elmúlt tizen­egy év, s már 58 ezerre rú­gott számuk, míg 1970-ben 87 ezerre. Ugyané sorrend­ben a gyors- és gépírók cso­portja 14 ezerről 26-ra, majd 37 ezerre bővült, a műszaki rajzolóké 1200-ról 6200-ra, s végül 9600 -ra. Tíz év alatt a művezetők tábora 28 600 főről 55 ezerre növekedett.». Nincs megállás? NE SIESSÜNK a válasz­szák Általában szólni az al­kalmazottak ellen nemcsak igazságtalanság, hanem hi­ba is lenne. Többségük mun­kája szükséges, értékes, nél­külözhetetlen. Akiké nem az, ezért sem elsősorban ők a felelősek. A gyárak, a vál­lalatok ugyanis gyakran nem vizsgálják magának a te­vékenységnek az indokolt­ságát — a termelésből fa­kadó funkcionális szüksé­gességét — hanem gyorsan létszámot verbuválnak, bár a munka öncélú, papírt fo­gyaszt, kerülőutakat és zsák­Három híd és három kilométer Mi történik az épülő M—3-as Halmajugra és Kápolna közötti szakaszán? Több mint négy kilométer hosszan leterítették már a burkolatot az épülő M—3-as Kápolna utáni szakaszán. Itt sokáig állt ez a munka, mert át kellett hidalni a völ­gyet. így mondják az építők: már csak három kilométer hosszú szakasz hiányzik ah­hoz, hogy Halmajugrától Ká­polnáig lehessen menni a majdani M—3-ason. De ezen a három kilométeren meg kell építeni még három hi­dat. Erről a munkáról tájé- koztatt bennünket Danyi Jó­zsef, főművezető, aki a Tar- nóca-patak völgyének most folyó munkálatainál tevé­kenykedett ott. jártunkkor. Itt egy 16 méter hosszú, vasbeton lemezhíd ível át majd a patak fölött. Egyik oldalán a földet szedik ki, a másik oldalán már az ala­pokat rali ják le. Még két hó­napba beletelik, mire az épí­tők készen lesznek a mun­kával. Augusztus 1-re kellett vol­na megérkeznie a Bene-pa- tak hídja tervrajzainak. Üj tervek készültek erre a mun­kára, mert módosították a korábbi elképzelést. Mégsem 35 méteres híd fogja át majd itt a két partot, hanem at­tól jóval rövidebb: 19 m-es. Ügy látják a szakemberek, egy ilyen kisebb híd alatt is ki lehet képezni az állatok áthajtására a megfelelő ívet. Ez lesz az a bizonyos tehén­járó. A harmadik híd hat gyű­rűből áll majd. Ezekből egy gyűrű már kész. Hetenként másfél gyűrűt tudnak meg- osinálni. Szeptember elején erről a munkahelyről is je­lenthetik a hídépítők: a fel­adatot elvégeztük. Hidak, szaknyelven: mű­tárgyak, amelyek pillanat­nyilag megnehezítik az M—3-as építését, később pe­dig megkönnyítik az utazást a járműveknek. A főműve­zető szerint minden műtár­gyat elkészítenek november 1-re. Ezeken kívül három kilóméter hosszúságban a burkolat leterítése marad hátra. Ügy tűnik, ez már nem igényel sok időt. De egy út ma már nem lesz készen azzal, hogy ráte­rítik az aszfaltot. Annak sok tartozéka van még, hogy megfeleljen a forgalom sza­bályainak. Mire ezek a nem szorosan vett útépítési fel­adatok is a végrehajtásuk­hoz érkeznek, bizony benne járunk már az 1973-as év­ben. De addig is meg-meg- látogatjuk az útépítőket, akik ott fáradoznak már több mint egy éve megyénk első igazán modern közútjának kialakításán. Még annyit: ez a Halmaj­ugra—Kápolna közötti M—3- as a majdani autópálya egyik része, anak egyik pályateste, a másik pályát később épí­tik meg mellé. Oka pedig annak, hogy ezt a fél részű autópályát, már most meg­csinálják, az, hogy a most használatos 3-as utat a visontai külfejtés ter­jedése miatt egy nagy részen el kell bontani. És ha már építünk helyette másikat, építsük a véglegeset. Ezért készül az M—3-as máris. (ffmf) utcákat hoz létre, azaz aka dályokat növeszt, vesztesé get terméL S itt van a lé' nyeg! Ez az a mulasztás amelynek következtében tar tóssá vált egy egészségtelel folyamat; a vállalatoknál nincs különösebb érdekelt­sége abban, hogy ésszerűer határozzák meg az alkal­mazotti létszámot. A nehéziparban 708 eze: munkás és 235 ezer alkal­mazott keresi meg a ke­nyerét, a könnyűiparban 26! ezer munkás és 51 ezer al­kalmazott dolgozik. Az össz­kép tehát nem meghökken­tő, ám egyes részterületek esetében már igen. A kéz­mű- és háziiparban példá­ul tíz év alatt az ezer mun­kásra jutó alkalmazottak száma 88-ról 280-ra nőtt! A.z élelmiszeriparban 110 ezer munkás mellett 22 ezer ad­minisztratív alkalmazott te­vékenykedik, ami éppen húsz százalék! Magas ez az arány a gépek, gépi beren­dezések gyártásában, a mű­szeriparban. Azaz iparterü­letenként eltérő a helyzet, s így különböznek a gondolj, a teendők is. Sok a mendemonda az al­kalmazottak körül. Nem csi­nálnak semmit, jó pénzt tesznek zsebre, s így tovább. Pénz? Lássuk. 1970-ben a műszakiak átlagos havi ke­resete 3071, az adminisztra- tívoké 1968, a munkásoké 2052 forint volt. 1960-ban 82 forintot, 1970-ben 84 forintot tett ki a munkások és az i adminisztratív alkalmazottak | átlagos havi keresetének 'különbsége, a munkások ja- 1 vára Nem olyan nagy üz- .let tehát adminisztratív .munkaerőnek lenni, amit bizonyít az is, hogy e cso­portban a férfiak száma tíz év alatt csupán 3 ezerrel, a -nőké viszont 42 ezerrel nö­vekedett, s ma az admi­nisztratív alkalmazottak több, mint 76 százaléka nő! Aligha az anyagiak alkot­ják ezek szerint a vonzerőt, -sokkal inkább azok aköny- nyebbségek, amelyek a nők­nek fontosak. ÁLTALÁNOSSÁGBAN el­rendelni az alkalmazotti lét­szám befagyasztását, vagy megszabni növekedésének mértékét, éppen lehetne, de nem járna lényeges ered­ménnyel. A megoldást egyet­len út kínálja: a szó szoros értelmében vett munkaerő­gazdálkodás megteremtése. S ezt „lentről” ösztönözni, „lent” pedig csinálni kell. RlfN M. O. Szakmai bemutatók Heves megyében A FAÜ Szőlészeti és Borászati Tanácsának ülése Egerben Az I. borvilágversennyel párhuzamosan megrendezés­re kerülő nemzetközi szőlé­szeti és borászati kiállításra öt kontinens különböző or­szágaiból várnak- szakembe­reket hazánkba. Ebből az alkalomból az érdeklődő ven­dégek bemutatókon ismerik majd meg Magyarország tör­ténelmi borvidékein műkö­dő jellegzetes üzemeket, pin­cészeteket és az alkalmazott szőlőtermesztési, -feldolgozási eljárásokat. A programok összeállítása­kor a rendezők azt vették figyelembe, hogy a különbö­ző körülmények között gaz­dálkodó üzemek szakemberei megvitassák termesztési és szervezési problémáikat, va­lamint lehetőség nyíljék a tapasztalatok széles körű ki­cserélésére is. így esett a vá­lasztás többek között Heves megyére, pontosabban a nagy múltú mátraalji és egri bor­vidékre, ahol a hegyvidéki borszőlőtermesztés, -feldol­gozás és -tárolás technológiá­ját tanulmányozhatják. A MÁTRAALJI BORVIDÉKEN A vendégek a MátraaTján elsőként a nagy réclei Szőlős - kert Termelőszövetkezetbe lá­togatnák, ahol megismerked­nek az üzem életével. Meg­tekintik a szőlőoltvány-ké- szítő és -hajtató üzemet és megismerkednek az oltvány- készítés technológiájával. Ugyancsak érdekesnek ígér­kezik a közös gazdaság szőlő- feldolgozójának megtekintése «ás, aliol a gépesített borke- í zelésról, tárolásról és palac- ' hozásról kapnak tájékozta­tást. A szövetkezet vezetői el­kalauzolják a vendégeket a szőlőbe is. Ismertetik az ag­rotechnikát, a szőlő talajmű­velő és növényvédő gépeit, melyeknek egy részét a Me­zőgazdasági Gépkisérleti In­tézet, az egri MEZŐGÉP, va­lamint a BMG debreceni gyá­ra mutat be. Érdekes programot ígér a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság meglátogatása is. Ott elsősorban a ma-gasmü- velésű szőlőültetvényekkel, az alkalmazott művelési módok­kal és a kísérletbe vont újabb szőlőfajtákkal ismer­kedhetnek meg a vendégek. AZ EGRI BORVIDÉKEN A minőségi fehér borszőlő­fajtákat mutatják meg a szak­embereknek az andornaktá­A Nemzetközi Szőlészeti- és Borászati Hivatal (OIV) az első borvilágversenyt Budapesten, 1972. augusztus 21-én nyitja meg. A világversenyre eddig 34 ország 1333 fajta bort küldött. Képünkön a világversenyre érkezett különféle bo­rok érdekes formájú üvegekben. ÍMT1 foto - — Fehervary Eerenc) lyai Egervölgye Termelőszö­vetkezetben. Ismertetik az alkalmazott metszési módo­kat, a növényvédelmet és a táp-anyagellátást. A résztve­vők ezután megtekintik a fa­luval szemközti dombon épült automata rendszerű bőrfeldolgozót és -tárolót, a feldolgozás eszközeit és gé­peit. Egerben a történelmi város műemlékein kivüd a nagy múltú pincegazdaság várja a vendégeket. Lesz mit meg­nézni, hiszen a program sze­rint ellátogatnak a Vasút ut­cai központi borpalackozó- üzembe, megtekintik az izo­termikus tárolót, ahol a bo­rokat . fizikai módszerekkel készítik elő. A szakemberek az üzemben a borfeldolgozás teljes technológiáját tanul­mányozzák: a borok beérke­zésétől egészen a palackozott, és a szállításra előkészített áru előállításáig. Jó munkaszervezés az alapja Nincs gond p nyári szabadságolással a VOCSI egri gyárában Köztudott dolog, hogy az üzemekben, vállalatoknál dolgozó munkások és alkal­mazottak a szabadságuk je­lentősebb részét, általában az év második és harmadik negyedében, tehát az úgy­nevezett főszezonban veszik ki. A Vörös Csillag Trak­torgyár egri gyárában is ha­sonló a helyzet. Mint az évek során kialakult tapasz­talat is bizonyítja, a dolgo­zók hatvan százaléka kér ebben az időben szabadsá­got. Az ilyen és az ehhez hasonló százalékos adatok hallatán felvetődik a kérdés: vajon meg tudják-e gördü­lékenyen oldani a munka- padok és az íróasztalok mellett dolgozók szabadságo­lását; okoz-e fennakadást a termelésben, az ilyenkor is szűkre szabott határidők tartásában a távollevők je­lentős száma? Felmérték az igényeket Mindenkinek vannak tervei, elképzelései a szabadságát illetően. Jól tudják ezt a VÖCSI vezetői is, ezért üze­menként felmérést végeztek az idei év feladatainak ter­vezése során arról, hogy ki mikor kívánja letölteni az évente járó pihenőidejét. — Az üzemek által felter­jesztett ütemtervek már azt a végleges szabadságolási sorrendet tartalmazzák lét­számban és napban, amely mind a dolgozóknak, mind pedig a gyárnak megfelel. Az idei első félévben is ennek a tervnek az alapján sza­badságoltuk a dolgozókat. A kimutatások egyébként az eltelt hat hónap után arról vallanak, hogy egy főre kö­zel nyolc nap letöltött sza­badság jutott, tehát dolgozó­ink a rendelkezésükre álló évi pihenőidő nagyobbik fe­lét már felhasználták — mondta Masa Sándor fő­könyvelő, s hozzátette, hogy eddig zökkenőmentes volt a szabadságigények kielégítése. Az ütemterv alapján ugyan­is pontosan igázodni tudtak az előirányzatokban rögzí­tett feladatokhoz, vagyis mindig biztosítani tudták a termeléshez, valamint az adminisztrációs munka el­végzéséhez szükséges létszá­mot. A rendkívüli, nem várt eseményeket — géphibáso- dást, nagyobb megbetege­sza­kel­dést — leszámítva a badságolás miatt nem lett a távollevők munkáját túlórában elvégezni. Segítenek a szocialista brigádok Hogy miként tudták a sza­badságon levő dolgozók munkáját pótolni, arra a forgácsüzem vezetője, Antal József, a helyszínen vála­szolt; — Ä jö munkaszervezés mindennek az alapja. Dol­gozóink a gyár termelési fel­adatainak időnkénti válto­zása miatt több rétű munkát végeztek mindig, tehát nem­csak egyféle munkafolyamat elvégzésére alkalmasak. A szabadságon levő dolgozó helyére — főképp ha sürgős és fontos munkát végző gép­sorról ment el pihenni — megfelelő átszervezéssel egy hasonló értékű, képességű munkást állítunk. Naponta tudjuk ugyanis, hogy me­lyek azok a helyek, ahol egy dolgozó áthelyezése nem okoz problémát a határidő tartásánál. A munkások megértik ennek az időnkén­ti áthelyezésnek a szüksé­gességét, hiszen mint szo­cialista brigádtagokat, állan­dóan tájékoztatjuk a gyár feladatairól, s egyben arról a felelősségről, amely ebben a munkában a brigádok tagjaira hárul. Ezért példá­ul a szabadságolással járó apróbb problémák megoldá­sa itt nem jelent gondot. — Hasonló a helyzet az adminisztratív munkakörben dolgozóknál is — folytatja Őszi Sándor, a közgazda- sági és munkaügyi osztály vezetője. — Náluk is az a cél, hogy megismerjék egy­más munkáját, s a lehető­séghez mérten elvégezzék a szabadságon levő kolégáik feladatát is. Bár üyenkor nincs különösebb gond ezzel, a csúcsidőben — a negyed­évi zárásokkor — viszont csak szükség esetén mennek szabadságra az itteni dolgo­zók. Az üzemi és az egyéni ér­dekeket, a lehetőségeket és az igényeket úgy látszik maximálisan sikerült össze­hangolni a VÖCSI egri gyá­rában, s ez a tény mind a vállalat vezetői, mind pe­dig a dolgozók számára megnyugtató. Szilvás István jmwwjQ 1972. augusztus 10., csutoriu* Érdekesnek ígérkezik as arnyékszalai látogatás is, ahol a hagyományos és a korszerű pincészetbe nyer­hetnek bepillantást. Egy tel­jes folyamat részeivel: a sző­lő fogadásával, feldolgozásá­val, a korszerű borkezelós- sel és tárolással ismerkedhet­nek meg. A borvilágversenyen, vala­mint a nemzetközi kiállítás i idején a szőlő- és borterme­lők figyelme a világ minden tájáról hazánkba irányul. Több nemzetközi találkozóra és közgyűlésre is sor kerül majd. Megyeszékhelyünk, Eger ad otthont például szeptember 4. és 10. között a FAO Szőlészeti és Borászati ■ Tanácsa ülésszakának, melyet a reprezentatív Tech­nika Házában rendeznek • meg. (mentusz) A ■ szükséges Ami fölösleges

Next

/
Thumbnails
Contents