Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-09 / 186. szám

Uppentős tánc Kf'T az „Európa öröme” gyermekfesztiválra KISZ Művészegyüttes úttörő csoportja. (MTI foto — Friedmann Endre felvétele) Mecénásoli, imiMiában Egy nemes gesztus krónikája A világranglista felső harmadában az ország szociális ellátásának szintje A Pénzügyminisztériumban érdekes ki­mutatás készült a lakosság szociális és egészségügyi ellátásának fejlődéséről, az ez­zel kapcsolatos állami, vállalati és szövet­kezeti kiadások alakulásáról. Az adatokból kitűnik, hogy hazánk — bár a nemzeti jövedelem szempontjából a világranglista középső harmadában he­lyezkedik el — a szociális ellátás színvona­la szerint a ranglista felső harmadába tar­tozik. Szociális intézményrendszerünk, kü­lönösen az egészségügyi ellátás, a táppénz- rendszer — a még meglévő problémák el­lenére is — felveszi a versenyt számos, ná­lunk jóval fejlettebb tőkés ország hasonló intézményével. Szociális és egészségügyi célokra tavaly 43,6 milliárd forintot költött az ország, 183 százalékkal többet, mint 1960-ban. Csupán az állami társadalombiztosítási, egészség- ügyi és szociális ellátás céljaira 1972-re 43.2 milliárd forintot irányoztak elő, ebben az összegben azonban nincsnek benne a válla­latok és szövetkezetek szociális kiadásai, amelyek már tavaly elérték a négymilliárd forintot. Az allam az idén több mint 1,5 millió nyugdíjasról és járadékosról gondoskodik; a lakossághoz viszonyítva arányuk immár túlhaladta a 15 százalékot. Körülbelül 640 000 családnak jár családi pótlék, több mint 170 000-en veszik igénybe a gyermek- gondozási segélyt. Saját jogon hat és fél­millióan részesülnek társadalombiztosítás­ban, közülük több mint 4 millióan táppénz­ben is, amit naponta átlagosan 206 ezren vesznek igénybe. A várhatóan 47 milliárd forintnál is na­gyobb egészségügyi és szociális kiadásból a legnagyobbb összeget — 16,8 milliárd forin­tot — nyugdíjakra és járadékokra fizetik ki. A társadalombiztosítási készpénzsegé­lyek túlhaladják a 6,5 milliárdot, a fekvő­beteg-gyógyintézetek fenntartására fordított összegek megközelítik az 5 milliárd forin­tot. Családi pótlékra 3,5 milliárd, gyógy- ellátásra és gyógyászati szolgáltatásokra ke­reken 3 milliárdot költenek. Külön-külön jóval meghaladja az 1 milliárd forintot a gyermekgondozási segély, az óvodák költ­ségvetéséből finanszírozott fenntartása, a diákotthonok fenntartása, míg a járóbete­gek ellátására az idén előreláthatólag 1 és háromnegyed milliárd forintot költenek. Először nézzük az előzmé­nyeket. Beszéljenek erről a legilletékesebbek: az egri V1LATI nődolgozói. Vass Jánosné, betanított munkás: — Van egy tizennégy éves fiam, s egy óvodáskorú kis­lányom. Nemrég kaptunk la­kást, a szőlészeti kutatóinté­zet közelében, a 142. szám alatt. A lajosvárosi óvoda tőlünk mindössze kétpercnyi járás, ám a kislányt nem vették fel ide, mert már amúgy is túllépték a meg­engedett létszámot. Hiába szaladgáltunk az illetékesek­hez, csak annyit tudtam el­érni, hogy az Arany János úti óvodába vegyék fel a gyereket. Férjemmel együtt hatra járunk a gyárba, a gyereket viszont csak fél hétre lehet elvinni az óvo­dába. Eddig a nagyfiú kísér­te oda és vissza, mégis nyug­talankodtam nap, mint nap. Nagy forgalmú úttesteken kell átmenni. Higgye el, ne­héz ilyen feszültségben dol­gozni. Becskei Tiborné árueszköz- nyilvántartással foglalkozik a könyvelésen, ő így idézi sa­játos gondjait; — A fiam most kétéves; mindenképpen bölcsődében szeretnénk helyet biztosítani számára, hiszen mindketten itt dolgozunk a gyárban, s nincs, aki otthon a gyerekkel törődjön. Arra viszont nem futja a jövedelmünkből, hogy gondozónőt fogadjunk. Ta­vasszal már megkezdtem a kilincselést, jártam egyik bölcsődétől a másikig, biztató Ígéretet csak a Kocsis Ber­nét utcaiban kaptam, persze ez se száz százalékos. Most képzelje el, ha sikerül a fel­vétel, akkor ősztől egyikünk­nek a KISZ-lakótelepről gya­log kell vinnie a kisfiút a Kocsis Bernát utcába. Sze­rencsére a gyár vezetői meg- értőek, s ilyen esetben en­gedélyezik egyikünknek, hogy csak reggel negyed nyolckor kezdjen, miután a gyereket elvitte a bölcsődébe. Ezt a humánus alapállást magyarázza lloncai József, az üzem párttitkára; — A VILAT1 a fiatalok gyára, nálunk az átlag élet­kor csak huszonhárom év. Dolgozóink negyven százalé­ka nő, többségük iiatalasz- szony, egy vagy két gyerek­kel. Úgyszólván mindannyi- uk számára a legnagyobb gondot a gyermekek bölcső­dei, vagy óvodai elhelyezése jelenti. Köztudomású, hogy Eger óvodái túl zsúfoltak, s igen sok gyerek elhelyezését nem tudják megoldani. Azok­nak sincs könnyű dolguk, © 1872. augusztus 9., szerda akiknek a kisfiút vagy kis­lányt jó három kilométerre, a város központjába kell nap mint nap elvinniük. Mivel új óvodák építésére nincs elég pénz, nekünk kellett valami­képp legalább rajtuk segíte­ni; ezért engedélyezzük egye­seknek a reggel negyed nyol­cas kezdést. Ez a legkeve­sebb, amit megtehetünk. S most nézzük a nem min­dennapi gesztus történetét. Az elhatározás születésének körülményeit Renn Oszkár, főosztályvezető idézi fel. — Igazgatónk javasolta, hogy próbáljunk valamilyen megoldást keresni, fordul­junk dolgozóinkhoz, kérjük őket arra, hogy augusztus havi fizetésük három száza­lékát ajánlják fel óvodaépí­tésre. Megértettük, hogy ez is sokat jelent, ez is elősegí­ti, hogy hamarabb összegyűl­jék- a Lajosvárosba tervezett — 200 gyermek elhelyezését biztosító — óvoda építéséhez szükséges pénzösszeg. A szakszervezet is támogatta a javaslatot, a bizalmik beszél­tek az emberekkel, s útjukra indultak a névjegyzékek. Őszintén mondom: számítot­tunk ugyan a megértésre; azt, azonban nem is reméltük,! hogy minden dolgozónk csat- < lakozik az akcióhoz. A szó-; cialista brigádok azonnal je-; lentkeztek, mindenki első J akart lenni; igazi mecénás,\ munkaruhában. deményezés születésénél bá­báskodtak. Elképzeléseiket tolmácsolja lloncai József: — Versenyre szeretnénk hívni az egri üzemeket, mert tudjuk, hogy az ott dolgo­zóknak is szívügyük az óvo­dai gondok enyhítése. Szív­ügyük, mert gyermekeik ne­veltetését könnyítené az új óvodák építése, a férőhelyek bővítése. Ha a város min­den vállalata, üzeme össze­fogna, rendkívül nagy összeg gyűlne össze. Kérésünk az, hogy tolmácsolják a lap ha­sábjain ezt a versenyfelhí­vást. Nemes mozgalom indult el a fiatalok üzemében. A mun­karuhás mecénások vállalták az úttörők szerepét, ötletet adva, példát mutatva. Ügy hisszük, hogy akadnak sta­fétaváltók, akik készséggel csatlakoznak a versenyfelhí­váshoz, s rövid idő múltán egri példaként emlegetjük a VlhATl dolgozóinak kezde­ményezése nyomán terebé­lyesedő mozgalmat. Pécsi István, NEMES GYÖRGY Napirenden: az iskola­egészségügyi felvilágosítás A különböző oktatási intézményekben végzett egészségügyi felvilágosító munka ta­pasztalatait értékelte a Pedagógusok Szak- szervezete. Egyebek között megállapította, hogy az iskolaorvosok —, akik ma már a legtöbb helyen egyenrangú tagjai a nevelő- testületeknek — az egészséges életmódra nevelés, a betegségek megelőzése érdekében számtalan orvosi előadást szerveztek az el­múlt tanévben is; konzultáltak a külön­féle idült betegségben — például szív- és érrendszeri, emésztő-, mozgás- és légző­szervi megbetegedésben — szenvedő gyer­mekek szüleivel, pedagógusaival, hogy meg­könnyítsék az utógondozással összefüggő — gyakran a családi környezet helytelen egészségügyi szemléletéből fakadó — szo­rongás feloldását. Néhány pedagógusképző intézményben — például Baján, Kecskemé­ten, Sopronban, Sárospatakon — újszerű kezdeményezésként az utolsó éves hallga­tókat azokra a feladatokra is felkészítették, amelyek az egészségügyi felvilágosítás szer­vezésében, illetve az egész magyar köz- egészségügy fejlesztésében pályájuk során rájuk hárulnak majd. Az egészségügyi felvilágosítás egyik leg­nehezebb területe a gyermekkori alkohol- fogyasztás elleni küzdelem. Ma még sok családban előfordul, hogy a gyermekeket is Ösztönösen adódik az ötlet,? hogy a nemes gesztus indí­tékairól beszéljenek maguk a< dolgozók. Társai hangulatát? is érzékelteti Vess Jánosné: < — En akár tíz százalékot is; felajánlottam volna. S most<( is azt mondom; mindannyi-? an szívesen segítenénk tár-i sadalmi munkával is. Nálunk? így gondolkodik mindenki. < Akinek kisgyermek van, az< szeretné, ha minél hamarabb; felépülne a lajosvárosi óvó-? da, s nem kellene naponta < kilométereket járni a gye-^ rekkel, nem kellene nyug­talankodni, idegeskedni mun-^ ka közben is. Akinek már? felnőttek a gyermekei, az? unokáira gondol. Ügy is 5 mondhatnám, hogy nálunk az? óvodaépítés támogatása köz-; ügy. Becskeiné éppen szabadsá-? gon volt, amikor megkezdő-; dött az akció. Munkatársai! értesítették, s ő besietett az< üzembe, nehogy, aláírása le-< maradjon a listáról. — Hadd mondjam el azt; is, amit titokban annyi dől-; gozónk remél, hogy városi', méretűvé szélesedik a ná-\ lünk megindított mozgalom.! Ügy érezzük; amit nálunk; meg lehet csinálni, sikerre; vihető más egri üzemben is.; Elképzelhető, hogy minden! városi üzem és vállalat csat-! lakozik az akcióhoz. így vélekednek a VILATI? vezetői is, akik a helyi kez­Paula néni a lelkére kötötte; vigyázzon rám. Sokat kell en­nem, aludnom, napoznom, pihennem. Paula néni min­den lánynak a második ma­mája. Szigorú, de mindenre van gondja. Anyucinak nem könnyű teljesíteni, amire kérte, tudom. De ő a legjobb anyuci. Ö egész évben jegy­szedő. Az igazán könnyű munka ehhez képest. Nincs sok szoba a turistaházban. Tizenkettő. De az mind az ő gondja. A takarítás dél­előtt. Délben a terítés az ét­teremben. A felszolgálás. Kati szabályos szobalány. Pedig két évvel, ha idősebb ' nálam. Na, mondjuk három­mal. Tizenhat éves, és neki szabad dolgoznia. Engem meg eltiltottak még a segí­téstől is. Ez anyuci. Szerinte hozzám néni illik az itteni munka. Meg gyerek is va­gyok. Nekem csak táncolni kell. Arra termettem. Anyu­ci azt mondja, jobb leszek, mint Gertrúc’. Pedig Gert- rúd mát szólótáncosnő. Egy anyának két ilyen lánya. Apuci engem már nem lát. Ű most valahol külföldön van. Gertrúdot menedzseli, ha igaz. Apuci -is nagyon szép ember. Ez a fiú is nagyon szép. Egy hétig itt voltak anyu­ék. Ez eléggé szokatlan. Az, hogy apa egy hétig hajlandó egy helyben maradni. Még­hozzá anyuval. Talán a ze­nét nem bírja? Az nem le­het. Akkor mért vette volna feleségül anyut? Ha anyu játszik, ő ül a karosszékben, pipázik és hallgatja a zon­gorázást. Pedig nem könnyű gyakorlását hallgatni. Anyu a Beethoven c-mollt meg a Liszt Esz-dúrt gyakorolja. Két zenekari koncertje lesz ősszel. Látom, ő is ideges, ha arra kérem: kísérjen egy kicsit engem. Megteszi, de a homlokán keresztbe ránco­lódik a bőr. Apa meg feláll ' és kimegy a kert végébe. Oda nem hallatszik az át­ható klarinéthang. Apa igazán nagyon szép férfi, tapadnak rá a nők. A, hatodik napon távirat érke­zett a kórházból. Azonnal mennie kell egy operációra. Őhozzá ragaszkodnak. Apa gyorsan, letörölte a kocsit. Engem is a közelé­be engedett. Anyu ne/n jött ki, még az erkélyre sem. Apa szájában a pipa rit­musra szörtyögött. Aztán anyu mégis kijött a kerítés­hez. Megcsókolták egymást, de közben rám sandítottak — látom-e. Apa engem is megölelt, és megint a lel- kemre kötötte; vigyázzak a házra. A kocsi lihegve kapaszko­dott fel az emelkedőn, majd eltűnt a kanyargó úton. Anyu azt kérdezte: — Dávid, hoznál nekem valami italt a turistaházból? Egy félliteres barackot hoztam. Nem szeretem — mért iszik egy nő pálinkát? De anyu azt mondja, ettől jobb kedvű lesz, és jobban elviseli a felelősséget. Mi­lyen felelősséget? — kérdez­tem. A pódium felelősségét — felelte. A turistaház éttermében, a nyitott ablak előtt egy lány állt. Magas az ablak párká­nya, nyújtózkodott. Ügy né­zett kifelé, messze a hegyek­re. Lábikrája megfeszült. Milyen izmos lábikrája van. — Kérek egy fél liter cse­resznyét — mondtam Kati­nak, aki a pult mögött állt. Kati zömök, csaknem kövér, fekete lány. Tavalyról is­merem, mindig kedves hoz­zám. Kati beszólt a kony­hába: — Nagy néni, van cseresz­nye? — Nincs! — hangzott a konyhából az erélyes hang. — Tudhatod, hogy csak barack van. — Akkor adjál barackot — mondtam Katinak. A lány megfordult az ab­laknál. A haja fills, szőke. A szeme kék. Katinál sok­kal fiatalabb. Egészen fiatal kislány. Egyszerre csak kitárta a karját, mint aki repülni ké­szül. De aztán leengedte a karját, és tenyerével végig- simitotla a ruháját. bevonják a különböző dínom-dánomokkal összekapcsolt ivászatba. A legutóbbi össze­gezés szerint az országban 11 200 olyan kis­korút tartanak számon, akik az alkohol miatt veszélyeztetett környezetben élnek. Nagy többségük — 7171 gyermek — vi­szonylag kis településeken él; a fővárosban 2085, a városokban 1964 az ilyen gyerekek száma. Megszívlelendő az a gyakorlat, hogy több nagyvárosban — például Miskolcon és Szombathelyen — ifjúsági őrjáratokat szerveznek, amelyek rendszeresen fölkeresik az esti szórakozóhelyeket és a 18 éven aluli fiatalokat eltanácsolják! Az iskola-egészségüggyel szorosan függ össze a tanulók iskolai orvosi ellátása, fel­ügyelete. A szakemberek véleménye szerint az általános iskolák orvosi ellátottsága ma már kielégítő, azonban a 14—18 évesek egészségügyi felügyeletét mind ez ideig nem sikerült teljes egészében megoldani. A tervek szerint 1975-ig megkétszerezik az iskolaorvosok számát a középiskolákban. Javítják a szakmunkástanulók orvosi ellá­tását is. A körzeti és az iskolaorvosoknak egyaránt nagy segítséget jelent majd, hogy ősztől kezdve a körzeti gyermekgyógyászok­tól megkapják az általános iskolát végzett tanulók valamennyi egészségügyi adatát feltüntető orvosi zárójelentést. — Te iszol barackot? — kérdezte. A hangja csengett, úgy szólt, mint a zenekar­ban a triangulum. Rábámultam, úgy kérdez­tem: — Én? — Te. Igen te. — És kö­zelebb lépett hozzám. Rövid nadrág volt rajtam. Egyszerre szégyellni kezdtem magam. — Nem, én nem iszom. Utálom az italt. Még egyet _ lépett felém. Mintha táncolt volna. — Hogy hívnak? — és a fejét feltartotta. Az orra ki­csiny és néhány szeplő vi­rított rajta. — Dávidnak hívnak. És téged ? — Klotildnak. — Komolyan? r — Komolyan. Mi az, még nem hallottad ezt a nevet? — Nem. — Magam sem tudom, miért, le kellett süt­nöm a szemet. — Szokatlan név. i — Ugye, szokatlan? Kacagni kezdett, odaro­hant Katihoz, átölelte. — Még sose hallott ilyen nevet. Képzeld. A hónom alá csaptam a barackosüveget és elindultam hazafelé. Ö az, akit klarinétozni hal­lottam. Felszaladtam a szo­bánkba. A mi szobánk a konyha fölött van. Kitártam az ablakot. Innen messzire látni az erdei ösvényen. Dávid ment az úton. Időn­ként belerúgott egy kőbe. A hóna alatt szorongatta az üveget. Kinek viheti a ba­rackot? Te iszol barackot? Én? Te. Nem, én nem iszom. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents