Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-09 / 186. szám
\ vezetői! poliíihfli felelőssége r '»EGYES ÄLLAMI, gazdagági vezetők lebecsülik apo- btikai munka fontosságát, a helyi pártszervezetek szerepét”. A Központi Bizottság kongresszusi beszámolójában hangzottak el ezek a szavak. Nem kiemelten, aláhúzóttan; csupán megjegyzésként, a gazdasági reformmal kapcsolatban. Akiket érint, talán fel sem figyeltek, észre sem vették. Ezért is érdemes rájuk visszatérni és egy kicsit kibontani, kielemezni a tar- ; talmukat. Az állami, gazdasági vezetők önállósága az utóbbi időben jelentősen növekedett Ezzel együtt azonban egyes vezetőkön úrrá lett valamiféle egyoldalú, mindentől független gazdasági szemlélet, és ahogy mondani szokták: „elfelejtik, hol lakik az isten”. Elfelejtik, hogy a párt állította őket arra a posztra, amelyen dolgoznak, és a pánt előtt nemcsak a hivatal, az üzem vagy gazdaság irányításáért felelősek, hanem azért a politikai munkáért is, amely az irányításuk alatt működő intézmény- aél folyik. Pártunk szervező szabályzata „párttörvénybe” rögzíti, hogy minden kommunista felelős a saját munkaterületén a párt politikájának maradéktalan végrehajtásáért. A vezető beosztású emberek felelőssége a beosztásukkal együtt nő, fokozódik. Ez alól nem kivételek a pártonkívüli vezetők sem. ök is a párt' és a munkásosztály megbízásából kerültek vezető funkcióba. És aki elfogadja a párt megbízatását, annak a felelősséget is vállalnia kell a munkásosztály politikájának végrehajtásáért. ' A konkrét megbízatást természetesen mindenkinek | konkrét személyek adják. A kinevezést, a megbízólevelet a felettes szerv, vagy a „főnök” nyújtja át. Lehet, hogy. ez némelyeket megtéveszt. Talán azt hiszik, nem tartoznak senki másnak felelősséggel, csak a „főnöknek”. Úgy gondolják: ha jól látják el hivatali, gazdasági feladatukat, ha teljesítik a tervet, amit a „felsőbbség” előírt vagy jóváhagyott, akkor minden rendben van, eleget tettek a kötelességüknek. Elfelejtik, hogy a „főnököt” sem a szentlélek, hanem a párt, a munkásosztály állította oda, ahol van, és ő is felelős a párt előtt a politikai munkáért. Elfelejtik, hogy a hatalom nálunk a munkásosztály, a dolgozó tömegek kezében van, akik a vezetőikben csak addig bíznak, amíg helyesen képviselik a munkásosztály politikáját. EZÉRT A VEZETŐ — legyen az bármilyen poszton, állami, gazdasági, vagy politikai beosztásban — sohasem feledkezhet meg politikai felelősségéről. Tévedés ne essék, a politikai munkát nem azért kérjük számon az állami, gazdasági vezetőktől, hogy ezzel több gondot rakjunk a nyakukba, hanem azért, mert a jó politikai munka elengedhetetlen előfeltétele a jó hivatali, vállalati életnek és a tartós gazdasági eredményeknek. Ahol az igazgató, a szövetkezeti elnök vagy a hivatalvezető szorosan együttműködik a pártszervezettel, ott könnyebben tudják leküzdeni a nehézségeket. Ahol a kommunisták támogatják a vezetőt a tervek végrehajtásában, ott ai pártszervezet segítségével mozgósítani lehet az egész kollektívát. Ahol viszont a vezető lebecsüli a politikai munkát, nem igényli a párt- szervezet támogatását, nem igyekszik a kommunisták segítségével meggyőizni, mozgósítani a dolgozókat, ott a legjobb tervek, legszebb elképzelések is csak határozatok maradnak, és elvesznek a papírhalmazban. Éppen ezért az az állami, gazdasági vezető cselekszik helyesen, aki nem fölösleges rossznak, nem nyűgnek, tehernek tartja a politikai munkát, hanem érti annak lényegét, jelentőségét, és ezért vállalja az es oszámú propagandista, az elsőszámú agitátor szerepét. Miért az elsőszámúét? Azért, mert mindenki tudja, hogy nálunk — különösen a kis kollektívákban — sok múlik az első emberen. Ha az igazgató, a műhelyfőnök, a brigádvezető érzi a politikai felelősséget, igyekszik nevelni, tanítani beosztottait, megbeszéli velük a feladatokat és meggyőzi őket azok helyességéről, akkor támogatják, segítik elképzeléseit; jobb lesz az emberek hangulata, jobb kedvvel végzik a munkát és nagyobbak lesznek az eredmények. Ezzel szemben az az álla- mi, vagy gazdasági vezető, aki csak elvileg ismeri el a politika fontosságát, a gyakorlatban nem vállalja a politikai munkás szerepét, bármilyen jó szakember legyen is, előbb-utóbb kudarcot vall. Utasítgatássaí, parancsolgatással csak kényszeríteni lehet az embereket. Akik pedig kényszerből dolgoznak, azokból hiányzik a lelkesedés, a felelősség Enélkül viszont nincs jó munka! A lelkesedés és a felelősségérzet kulcsa pedig a politikai meggyőződésben, az emberekkel való törődésben, munkájúk rendszeres értékelésében rejlik. Ezt nem teszi feleslegessé az anyagi ösztönzés sem, sót, még a szakmai tekintély és a felettes szervek kitüntető elismerése sem. AZ A GAZDASÁGI vezető, aki vállalja a politikai munkát, aki vállalja a propagandista és az agitátor szerepét, nem áldozatot vállal, hanem saját munkáját könnyíti meg, s kötelességét teljesíti. A párt bízta meg, a pártnak tartozik felelősséggel, és csak a párttal együtt, a pártszervezet segítségével, támogatásával végezheti eredményesen a munkáját .*xiSz. S, Import helyett, hazai csomagoló- anyag A Papíripari Vállalat Nyíregyházán 660 milliós beruházással új gyárat épített. Itt készülnek majd — az eddig nagyrészt importból beszerzett — különféle csomagolóanyagok. A legkorszerűbb gépparkkal felszerelt gyártócsarnokokban megkezdődött a próbaüzem. Képünkön: hullámlemez készül a gépsoron. (MTI foto — Balogh P. László felvétele) Gáz! Gáz! Gáz! Háromezer fogyasztó gondjai nyomában a hatvani cseretelepen Csak Hatvanban háromezer pébé-gázfogyasztót tartanak nyilván a cukorgyárral szemben lévő cseretelepen. A környező tizenkilenc községben ugyanakkor további tízezer gáztűzhely, illetve palack ellenőrzését, javítását bekapcsolását kell évente ellenőriznie a körzet- szerelőség három szakemberének. Hódít tehát a korszerű tüzelőanyag S mégin- kább megnő keletje, ha ideér a földgáz, amelynek gerincvezetékét már a város közvetlen határában fektetik a műszákiak. S MEGNŐTT FOGYASZTÁSSAL a gond is szaporodott. S mi most összegyűjtöttünk ezekből egy szakaj tóravalót, hogy tálalhassuk vitapartnereinknek a TIGÁZ hatvani gázeladó telepén. Lénárt András körzetvezető, Szabó József Közel ä nyolcvanadik év betöltéséhez, még mindig tartja magát Sz. József. A meszesedés azonban már beette magát a csontjai közé. A vállai csak emlékeztetnek az egykori arasznyi szélességre, ahogy a háta is meghajlott már. Könnyebb a nyűtt lábbelije orrát megtalálnia, mint a kéklő égen röppenő madár útját megfigyelnie. A tartásában benne van kicsiben az egész ember. Ö bizony, nem írta alá a belépést akkor, 1959-ben. A földet nem adta be a közösbe. Hiszen alig várta a fel- szabaduláskor, hogy ódaáll- hasson annak a dűlőnek a szélére, amiben ott húzódik az ő parcellája is. Végre a sajátja. Annyi év máséban való verejtékezés után. A csereföldet az erdő alatt jelölték ki neki. Sovány, köves parlagot, elhanyagolt darabka szőlőcskét, novával, de- lavárival, otellóval vegyest. Hej, de keserves munka esett abban a földben! De akkor is megmaradt a sajátjának. Öregségükre jövedelem nélkül Mindennek oka a magántulajdonosi büszkeség A vő mindig vezető állásán szolgálta az emberek ja- át. Most is a község taná- sának az élén tevékenykeik. De amikor párttitkárnak álasztották meg, akkor is regkérdezte a járási elvtárakat: nem adja ki furcsán ragát a dolog, hogy az apó- a pedig megmaradt egyéni ;azdának? Azóta is hányszor kérlel- e már az öreget: adja oda ízt a semmi földet a tsz- íek. Ne kínlódjon vele. Már lem is bírja megművelni ;em, hiszen a nyolcadik X cüszöbére érkezett. — Miből élnénk meg? Én rém koldulok senkitől! Nekem alamizsna nem kell. A gyerekeimtől sem. Büszkeségét nem csökkentette az idő. Soha sem volt gőgös ember Sz. József, de erős törvénye volt mindig, líost is inkább beleroppan a kapálásba; de hinni akarja, hogy saját erejéből él meg, gondoskodili a feleségéről, akivel több mint ötven éve eszik együtt a szűkösre mért kenyeret. Aztán neki kell törődnie egyik lányával is, aki a szülőknél maradt. A felelőssége tehát óriási. Szűcsiben az útkereszteződésben álló házat mindenki ismeri. Tiszta, takaros, de olyan megviselt már, minit a gazdái. Szinte kirí a sorból. A gondoskodás nyomait magán viseli az épület kívül és belül is. De a bútorok a régi idők emlékei. Ápoltak, rendezettek, de a szekrény, a sublót, a fekvőhelyek olyanok, hogy szinte csak a múzeumokban látni a társaikat. — Nekünk, nincs egy mosógépünk sem, mert nem telik rá. Annyink van, amennyi- éppen elég. Elfogyott a borunk is, amit eladogattunk, hogy legyen miből sót és kenyeret vásárolni. Amikor lebetegedtünk, százakat kellett kifizetni az orvosságért. Apót bevitték a kórházba, de az ápolásáért nem kellett fizetnünk, szerencsére. Elengedték. De mi lesz velünk, ha ketten is ágynak esünk egyszerre? Ez a lány el sem mozdulhat akkor mellőlünk. Ki fog dolgozni? Miből élűink meg? A kérdések úgy kopognak a dobhártyákon, mintha a dobot pergetné valaki a kihalt telek lábában, szitáló ködben. Segítenének is, ha tudnának. Az anyagi támogatásról hallani sem akar a család feje. Nem hagyja magát megalázni. Amíg ő mozdulni tud, nem szorul más kenyerére. — Még azt sem tehetem meg, hogy a földje megművelésében segítsék az apósomnak. Én vagyok a tanácselnök. Mit mondanának az emberek, ha kiderülne, hogy szóltam az apósom érdekében a tsz-nél? Kegyetlen kötés ez. Ha idegen lenne, más volna. A falu közvéleménye nagyon éberen figyel: kivételeznek-e a tanácselnök családjával? Hiszen a tsz-hez semmi köze. Miért nem lépett be? Most lenne háztájija is, kapna öregségit is. A lány dolgozhatna a közösben, az is hozna jövedelmet a házhoz. Így lenne ésszerű, ha így lenne, de ezt a dolgot még csak említeni sem lehet otthon. Ha a család feje egyszer kimondott egy szót, akkor azt nem vonja vissza. Ä szegénység különben sem való mindenki elé. Arról hallgasson az ember. Azt nem kell kibeszélni, azt el kell titkolni. Mert ne sajnálja őt senki. A sajnálkozást azt nem lehet elviselni. — Az unokák itt jártak tegnap is. Anna-napot köszöntöttek. Szinte nem múlik el nap, hogy valamelyikük be ne nyisson. Érdeklődik: hogy vannak mamáék? Az egyik aranyosabb, mint a másik. Nem szólhatunk semmit a fiunkra sem, a vonkre sem. Gondolnak rank. Néhány évi munkaviszonyt papíron lehet igazolni Sz. József esetében. Néhány évet tanúk bizonyítanak, akikkel együtt dolgozott. Mert mindig a máséban nyűtte az erejét. 1929-től 1945-íg például a községi szeszfőzde bérlőjének volt a munkatársa. De hát nem jelentették be a „beteg- biztosításra”, mert az a pénz is megmaradt a bérlőnek. Nincs ki a nyugdíjjogosultságra a tíz év. Hivatalos pa- ' pírokkal nem lehet ugyanis igazolni még a tíznél is jóval több munkásévet. Hiába: a szegény, embert még az ág is húsa, _____ A ztán olVasta az újságban Sz. József, hogy Szurdi István miniszter, országgyűlési képviselő fogadónapot tart Gyöngyösön. Gondolt egyet, felült a buszra, és a miniszter elé bekéredzkedett. Halkan, kellő tisztelettel kérte a képviselőt, segítsen rajta, ha lehet. Valamilyen módon kaphasson valamiféle nyugdíjpénzt. A földet abban a pillanatban odaadná. De addig nem mondhat le a földről, mert valamiből élniük kell. Hogy meddig bírja még a munkát? Jószerével már mostanában is csak délig. Ak kor hazaballag, eszik valamit, aztán lefekszik az ágyba. Fájnak azok az öreg csontok nagyon. Embertelenül. Könnyű lenne kimondani isten malmai lassan őrölnek. Aki annak idején makacsul kötötte magát néhány hold kapott földjéhez, most öregségére érzi igazán, mennyire magára maradt. Hiába élnek körülötte a régi ismerősök, barátok, a család fiatalabb tagjai, egy más világ az ő világuk. Kívül maradt azon. Van azonban a mi társa' dalmunknak eg)> nagyon erős alaptörvénye, amely mindig mindenben az embert nézi. Amely mindig elismeri a be csülettel végzett munkát, dolgos élet jutalmát. Ez a törvény illik. a magányossá lett Sz. Józsefre is G, Molnár Ferenc vezető szerelő, Nagy Sándorné irodavezető és Ferencsik Emilné raktáros mindenben készséggel állt rendelkezésünkre. /Több százra tehető Hatvanban és környékén azoknak a száma, akik megvették már gáztűzhelyeiket hónapokkal ezelőtt, avagy elküldték palackigényüket a TIGÁZ-nak, mégis várniuk kell, s befektetett kis tőkéjük haszontalanul, kallódik. Mi a sok várakozás, késedelem oka? — ez az újságíró első kérdése. — Való igaz, hogy évekre igazolunk vissza bekapcsolási igénylést. Egyszerűen nem tudunk lépést tartani az igények növekedéséveL Pedig évente országosan 309 ezer palackkal több kerül- forgalomba. De az sem lenne jobb megoldás, ha kiadnánk számolatlanul a palackengedélyt, utána pedig nem tudnánk folyamatosan biztosítani az újratöltést. Amire, sajnos, volt példa a múltban, emlékezhetnek rá a hatvaniak — mondja Nagy Sándomé. i sorba Állni most is kell, persze. Néha órákig. Ez a következő panaszunk. A válasszal Ferencsik Emilné tartozik. — Legfeljebb áruátvételkor fordul elő ilyesmi! Arra viszont szigorú utasításunk van, hogy amikor megérkezik telepünkre az utánpótlás, le kell zárni a kapukat, szünetetltetni kell a cserét. Ezt elsősorban tűzbiztonsági okok teszik szükségessé. Meg aztán az én zseben sem bírja a ráfizetést. Többször előfordult ugyanis, hogy kihasználva az áruátvétellel, palackcserével járó üzemzavart, kapkodást, szódásbal- lont akartak gáztartályra cserélni. Egyet nemrég lepleztünk le. Ha nem veszem észre a dolgot, 615 forintom ugrik... Elmondottuk a gáztelepen tett látogatásunk során, hogy Ä KISZÁLLÍTÁS rendezetlenségét szintén sokan nehezményezik. A város bármely vége kilométerekre van a cserehelytől. A palackok nehezek. Miért nem oldják meg intézményesen, néhány forintos felárral a gáz házhozszállítását? — A gázt közvetlenül Sza- jolbol kapjuk. Nekünk csak Hatvan—Szajol viszonylatban, s egyetlen teherautóra var. szerződésünk. No és a körzetünkhöz tartózó minitelepekre szállíthatjuk ki még e járművel a megrendelt tételeket. Semmi több! — mondja Lénárt András. — Pedig meggyőződésem, hogy egy kis Zsuk-kocsit, amire 30—40 palack felfér, gazdaságosan lehetne üzemeltetni. Egerben ezt a problémát megoldotta vállalatunk. Gyöngyösön az ÁFÉSZ vette kézbe az ügyet köz- megelégedésre. Hogy üt 'mikor oldódik meg a kérdés, ezt én nem tudhatom. EGYÜTT KOPOGTATOTT velünk aZ irodaajtón jóelöbb egy öreg parasztasszony, Haller Lajosné. Herédről való, s fájdalmasan panaszolja, hogy megkapta már a palackiutalást, megvették régen a tűzhelyet is, de nem jön senki bekötni a gázt. Szabó József nyugtatja: hétfőn érkeznek, csak legyen minden rendben a portán! Sokan ugyanis a nagy igyekezetben megfeledkeznek a legfontosabb előkövetelmé- nyekről. Hogy például a konyha padlószintje nem lehet mélyebb a terepszintnél. Ötméteres körzetben nem nyílhat pincelejárat. S a helyiségben természetes, állandó légcserét kell biztosítani. — Ha mindez nem áll, nem köthetjük be a palackot, mert használata életveszélyes! Van aztán egyéb ok is, amikor utunk teljesen hiábavaló. Napokat elfecsérelünk mások rovására, késedelmére például Csányon, Horton. Zörgetjük végig a házakat, hogy elvégezhessüK a karbantartást, s akkor sül ki, hogy odavannak az Alföldön dinnyézni. Így nehéz tartani a tempót, eleget tenni a közönség igényének, s a mi rendeltetésünkből eredő feladatoknak! MINDKÉT FÉL észrevételének, véleményének birtokában megállapíthatjuk, hogy lakáskultúránk fejlődése érezhető problémákkal küzd. A hatvani gondokon sokat lehet azonban mérsékelni némi átszervezéssel. Itt elsősorban a cseretelepen való ácsorgás megszüntetésére gondolunk. Az áruátvételt meghatározott napra kellene rendszeresíteni, s erről tájékozódna időben a fogyasztó közönség. A karbantartó munkát kritikus községekben nyugodtan őszre lehet halasztani. Egyebütt az értesítések korábbi kiküldése a célszerű. A gázpalackok házhozszállítása ügyében, éppen a gyöngyösi példán okulva, apelláljunk a hatvani ÁFÉSZ vezetőségére, amely a város egyéb szolgáltatási gondjain is könnyített már. S ha a többszáz, mostanáig hoppon maradt igénylőnek nem is tudunk azonnal ígéretet tenni jogos sérelmük orvoslására, türelemre inthetjük őket. Mégpedig Nagy Sándomé indokai alapján. Nincs olyan ember, aki 300 ezer gázpalackot szemvillanás alatt kétszeresére növelne. Nem vállalkozna erre Rodolfó sem. pedig világtekmtély a bűvész-szakmában. Moldvay Győző Mmmsm 0 1372. augusztus 9» szerű*
