Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-08 / 185. szám

A pap felesége

Olitv, * ii mi vígjáték

v &mm

Komoly téma, vidám köntösben. így lehetne röviden jellemezni ezt az olasz filmet, amely a szatirizáló vígjáték eszközeivel csipkedi a reformok elől mereven elzárkózó egyházat. Igaz is, világszerte vitáznak a papi nőtlenségről, s akadnak „lázadók” a papok között is. A megújhodás szelleme nem kíméli Olaszországot sem. S hogy mennyire élő ez a vita mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma már vígjátékot is lehet készíteni ebből a témából.

A film rendezője Dino Risi— akit a társadalmi komédiák nagy mestereként könyvelnek el szakmai körökben —, jó érzékkel nyúlt e kényes témához. Véleményét summázó leleplezéseit könnyed, mondhatnám komédiába hajló formában közli a nézővel, így elkerüli a súlyos, feszes képeket, dialógusokat, s lényegében nem sérti a vallást és a hívőket sem. Pedig végső kicsengésében nem kevesebbet mond, mint azt, hogy lényegében legfontosabb a látszat, s az erkölcsökben nem hisznek azok sem, akik hirdetik.

E komoly mondanivaló kibontásához a rendező felhasználja a komédia legváltozatosabb módszereit, és természetesen a nagy sztárok népszerűségét is. Igazi olasz tempóban kezdődik a film. A szép és fiatal Valeria — Sophia Loren játssza elragadó bájjal, szépséggel —, szakít udvarlójával, mert négy év után megtudja, hogy nős. S hogyan szakit egy ilyen olasz Valeria? Természetesen

A párthatározat nyomán:

Csökkentik az iskolai adminisztrációi — korszerűsítik a isiiig/sieti rendszert

Az állami oktatás helyzetének felülvizsgálatát követő párthatározat szellemében több jelentős intézkedés végrehajtására kerül sor az 1972—73-as tanévben — tájékoztatták az MTI munkatársát a Művelődésügyi Minisztériumban. Elmondották, hogy az új tanévben fokozatosan korszerűsítik az iskolákban a felügyeleti rendszert. Ennek alapvető célja az ellenőrző munka hatékonyságának növelése, a tanintézet vezetésének támogatása, a pedagógusok segítése.

Az iskolai adminisztráció csökkentésére is újabb fontos lépést határozott el a minisztérium. A jövőben a tanácsi művelődésügyi osztályok jóváhagyása, engedélye nélkül nem lehet semmiféle jelentést, felmérést, vagy statisztikai összeállitást készíttetni. Ez az intézkedés a pedagógusok terhelésének enyhítését szolgálja. Napirendre tűzték a külöböző nyomtatványok egyszerűsítését is. A tantestületi kollektívák terhelésének csökkentése érdekében ezentúl lényegesen kevesebb munkaterv készülhet az iskolákban, mint eddig. A következő tanévben a pedagógusok munkaköri kötelezettségeinek végleges meghatározására is so'* kerül.

Változatlanul előtérben áll az iskolai élet demokratizmusának továbbfejlesztése. Ezzel szorosan összefügg a pedagógus közösségek.^ a tantestületek jogainak bővítése, annak biztosítása, hogy kifejthessék véleményüket az

@MmjM

1912. augusztus 8„ kedd

olasz módra: picinyke autóján üldözőbe veszi a gálád férfiút, s kikészíti. S mit tehet ezután a csalódott leányzó? Elbúcsúzik az élettől, s öngyilkos lesz Mielőtt azonban beveszi a tablettákat feltárcsázza a távolsági lelkiszolgálatot, a „barátság hangját”. S a telefonban kellemes férfihang igyekszik eltéríteni végzetes szándékától. A hang bársonyos, megnyerő, s Valéria ismét szerelmes lesz. Dehát szörnyűséges ez a világ: a hang tulajdonosa egy pap — Marcello Mastroianni játssza szokásos tehetségével.

És megkezdődik az egyenlőtlen küzdelem. A szépséges Valériának nem okoz ugyan különösebb gondot a hódítás, a derék papot is elég gyorsan megkísérti a szerelem, sőt a házasulás vágya, de az egyház hajthatatlan, kíméletlenül őrzi a tradíciókat. S míg a szerelem jogaiért folyik a küzdelem a rendező és Al- fio Contini az operatőr remek képekben és dialógusokban villantja fel a társadalom különböző rétegének vélemér nyét, reagálását erről a különös szerelemről és a papi nőtlenségről. A stílus érzékeltetésére hadd idézzük két bíboros sokatmondó párbeszédét :

— Ki tudja megérjük-e, hogy a papok házasodhatnak?

— Mi nem, de fiaink biztosan megérik.

Pompásan, s önfeledten szórakozunk Dino Risi filmjén, élvezzük a két sztár ma- gávalragadó játékát, az epizódok komédiáját. Így megy ez mindaddig, míg egyszereseik komolyra fordul a szó: félelmetes drámát látunk az utolsó képekben. A boldog hírrel érkező Valériát valósággal elsöpri a pápa fogadására rohanó bíborosok tömege. S az ájtatos főpapok között ott van Don Mario Valeria szerelme is, aki hódolattal fogadja a pápai áldást. S ha Don Mario nem is, de mi a nézők tudjuk, hogy Valeria gyereket vár ...

S azt is tudjuk, hogy ez a film ma még nem végződhet másként, csakis így, az egyház győzelmével.

Márkusz László

Be?fik krétával — ó.omiietiikről

Fiatalok járták szombaton az utcákat, s ez önmagában nem is feltűnő Egerben. Az viszont a bennszülött járókelőnek mindjárt feltűnt: e fiatalok némelyike — vagy mindegyike? — idönkint lehajolt, és krétával irt valamit a járdára. Jelszavakat.

A jelszavak tényél ma már kissé elkoptatottnak ítéljük meg, különösen a gyakran, és agyonhasznált jelszavak olvasásakor. Némi öntudattal úgy értelmezzük, hogy mi már ezek nélkül is tudjuk a dolgunkat, tehát szükségtelen lépten- nyomon figyelmeztetni

bennünket. Nos, nem teljesen így van, s ebben a véleményben csak megerősített jónéhányunkat a szombati fiatalok spontán akciója. Felirataik az olvasás, sőt: az Olvasás mellett tüntettek, erre biztattak, ezt éltették, az Olvasást hasonlították össze sok haszontalansággal, amelyeket, valljuk be őszintén, gyakran behelyettesítettünk az egyenletben ismeretlennek nevezett Időt helyére. Belváros-szerle ott láthattuk a járdákon az olvasásra buzdító jelszavakat. A fiatalok, akik ezt „elkövették", az NDK-ban dolgozó magyar fiatalok KlSZ-ve- zetői voltak, akik itt táboroznak Felsőtárkányon, s egy napra — könyvtári programmal — Egerbe látogattak.

Hatásos volt-e ez az őszinte, és szerintem végtelenül szimpatikus propaganda? Azt majd esetleg a könyvesboltok későbbi forgalmáról, vagy a könyvtárak olvasótáborának alakulásából mérhetnénk le. Egy biztos: a járdákra hevenyében felírt betűkre, szavakra senki sem lépett rá — megkerülték, elolvasták, és senki sem vonla össze a szemöldökét!

' K. G.

iskola életét meghatározó 1 kérdésekben és befolyásolják a tanintézetben születő I döntéseket. Elmondották az! illetékesek azt is, hogy az ! idei tanévben megkezdődnek ! az igazgatók kinevezésének \ új rendszerét előkészítő! munkálatok. Az állami szer- ! vekre hárul az a kötelezett- j ség, hogy mielőtt a kinerve- zés ügyében döntenek, kér- jék ki a nevelői kollektíva véleményét.

1973-tól fokozatosan bevezetik az igazgatók határozott ; időre szóló kinevezését. Munkáját időközönként ér- : tékelik, és mód van arra, — ! sőt jól bevált igazgató eseté- : ben célszerű, kívánatos i6, — hogy megbízatását megismételjék.

Ami a gimnáziumokat illeti, hamarosan hozzálát feladatához például az a bizottság, amely kidolgozza a ' diákok terhelését jelentős! mértékben enyhítő tananyag- ! csökkentést.

Arra a kérdésre, van-e va- ; lami új elgondolás az érettségi. ilietve az egyetemi felvételi vizsgával kapcsolatban, közölték: tisztában van- ; nak azzal, hogy egyéni prob- ; lémákat és súlyos társadal-; mi feszültségeket okoz az a ! kényszerű kettősség, amelyet az érettségi és a felvételi vizsga időbeni közelsége; jelent. Éppen ezért perspek- : tívikusan szeretnénk a je- ^ lenlegi helyzetét megváltoz- I tatni. Az elképzelés szerint j a jövőben vagy az lesz, hogy < csak egyszer kell vizsgázni, ‘ vagy pedig olyan, módosítás! lép érvénybe, amelynek 1 eredményeként a két vizsga i jellegében alapvetően külön- bözik majd egymástól. A i végleges megoldásról két variáció több éves kipróbálása \ után döntenek. ._

__<

N

EMES GYÖRGY *

,, . . . amikor ismét eljött * reggel, éppúgy gyötrődtek, mint azelőtt. Örültek, ha megpillantották egymást, búsultak, ha el kellett válniuk, s vágytak valamire, de maguk se tudták, mire. Daphnisz is csak azt érezte, hogy a csók emléke emészti, Chloé is csak azt tudta, hogy a fürdő emléke gyötri.”

(Longosz: Daphnisz és Chloé) 1.

Megöl itt az unalom, előre tudom. Két hónap, atyaisten! Apa szerint ez semmi. A házra is kell vigyázni, ha ő vagy anyu nem tud itt lenni. De gyakran kijönnek, anyuval gyakorolhatok is, ez most a legfontosabb. Persze, ha zenei iskolába akarok átiratkozni, jól kell ismernem a hangszert, nem vitás.

Sajnos, nagyon szeszélyes a hangszerem. És engedetlen, Másfél éve bíbelődöm vele. Néha úgy szól, mint egy tülök. Pedig Selmer- márka, a legjobb. Apa vette, anyu tanácsára. Ha már zenét tanulok, semmi esetre se zongorát, mondta anyu. Azt nem tudná elviselni. S ha már a klarinétot választottam, legyen jó hangszerem. Érre apa bólintott, de

Mikes Lajos centenáriuma

S

záz éve, 1872. augusztus 8-án született Mikes Lajos, a kél háború közötti korszak — Osvát Ernő mellett — legkiválóbb’ szerkesztője, irodalomszervezője. Kora ifjúságától újságíró volt. A századvégén már heves publicista, közismert és tisztelt műfordító, majd az új század első évtizedében lapszerkesztő. Baráti köre a magyar irodalom és a társadalmi progresszió néhány kiválósága: Krúdy Gyula, Reinitz Béla, Zubony (Bányai Elemére) és Kunfi Zsigmond. Velük ül csaknem naponta kávéházi asztalánál, amely legendáshírű, mivel itt mindenről, mindenkiről csak az igazat szabad elmondani. Mikes és társai az ország demokratikus átalakításáért, a sajtó- és gyülekezési szabadságért, az elodázhatatlan szociális reformokért harcoltak. Ez teszi érthetővé Adyhoz vonzódását, rajongását a plebejus\forradalmárként nagy- rabecsült lírikusért. Előadásokat tart, cikkeket ír Ady- ról, akiben egyszerre tiszteli a múlt haladó hagyományainak folytatóját, és az új Magyarország egyik előkészítőjét.

Az Októberi forradalmat sajátjaként üdvözli, és fontos feladatokkal bízza meg a tanácsköztársaság. Az Est vezércikkírója és szerkesztője, műfordítóként Lenin Harc a kenyérért című brossúráját tolmácsolja, majd megszervezi A töke fordítóinak első magyar munkaközösségét. A Tanácsköztársaság megdöntéséinek napjaiban is Marx szövegével birkózott. A győztes ellenforradalom ezért is, a Nemzeti Színházban bemutatott, hagyománysértőnek bélyegzett komédiájáért is fenyegette, támadta. Annyi társával együtt Mikesnek is el kellett némulnia.

Életének és pályájának nagy korszaka 1923-mal kezdődött. Ekkor sikerült meggyőznie főnökét, az Est fő- szerkesztőjét, s két másik jelentős orgánum, a Pesti Napló és a Magyarország tulajdonosát, nagyszabású irodalmi rovat indításának szükségességéről, hasznosságáról. Miklós Andor megbízásából és pénzével Mikes a két háború közti magyar irodalom fontos ' bázisát teremtette meg. Kenyérhez és közönséghez juttathatta az üldözött, melőzött mestereket. Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot, Karinthy Frigyest, Szomory Dezsőt és sok társukat, a Nyugat első nemzedékének nagyjait. Nem kisebb érdeme, hogy a húszas évek sanyarú viszonyai között pályakezdéshez segítette az új nemzedék legkiválóbb tehetségeit: Szabó Lőrincet, Kodolányi Jánost, Pap Károlyt, Gelléri Andor Endrét, Illés Endrét, Fodor Józsefet. A három Az Est-lap a polgári progresszió legjobb irodalmi hagyományait védelmezte, népszerűsítette. Miközben Miklós Andor munkatársai a politikai és a közgazdasági rovatban Horthy és Bethlen ellenforradalmi konszolidációs politikáját támogatták, néhány oldallal hátrább a haladás polgári szószólói hallathatták hangjukat, mutathatták meg jelentős értékeiket.

Mikes a húszas években — és azóta is -7- legendás- hírű szerkesztővé vált. Kortársai — Móricz, Babits és a többiek — becsülték, ifjú felfedezettjei rajongva szerették. S nemcsak azért, mert néhány éven át a leghat- hatósabb segítséget adhatta nekik. Émberi tulajdonságait is vonzónak érezték. Legszebben talán Móricz Zsigmond irt róla, 1930 augusztusában bekövetkezett halála után, nekrológjában: „Kortárs, fegyvertárs, tele vérrel és tűzzel és élettel — írta Móricz Mikesről — ... De fehér hajú és érelmeszesedésről panaszkodik, s folyton jövendöli, hogy legfeljebb egy év... És nevet hozzá. Kicsit, igen, kicsit Mefisztó-szerűen. Volt is valami az arcában, ami a Zichy Mihály fejeire: a költőkre és sátánokra emlékeztetett. Hosszúkás, szögletes arc, fölfelé kefelt haj, csu- fondárosan kék szemek. De milyen jóságos sátán volt! Soha életében senkinek rosszat nem tett, és mindenkin segített, • akiben megérezte az ártatlan lóságot.”

(d)

tudom, nem értett vele egyet, ö azt szerette volna, ha én is sebészorvos lennék. De én émelygek a vértől, értse meg, Apa. - Hallottam, mikor egyszer így mondta anyunak: klánétás. 'Megvetően mondta. Mindegy. Szerintem zenésznek is kell lenni. Fúvósnak is. Klarinétosnak meg különösen. Hiszen ez a legszebb hangú hangszer. És a legfontosabb, szavamra.

Jó lett volna a nyáron egy nagyot kószálni. Idehaza vagy esetleg külföldön. Főként az lett volna jó, ha egyedül vagyok. De apa ezzel nem értett egyet. Apa azt mondta: egy tizenöt éves fiú ne kószáljon, üljön a fenekén. És ha olyan nagyon egyedül akarok lenni, tessék: itt eleget lehetek egyedül.

Egyedül is vagyok. Köröskörül a hegyek, s csak néha vetődik erre egy-egy ember. Meg itt van ez a patak a ház előtt. Valahol fenn a hegyekben ered. Mormol, cseveg egész nap. De disku- rálni nem lehet vele.

Marad a klarinét, de két- órai gyakorlás után már fáradt vagyok. Talán tossz a

technikám. Vagy lehet, hogy még fiatal vagyok a fúvós hangszerhez? Pedig rendszeresen tornászom, megy a fekvőtámasz is. Gyorsúszásban a középtáv se kottyan meg nekem. A felsőtestem kétségtelenül izmos. Apa megvizsgáltatott a kórházban, s megállapították, hogy a tüdőm bírja a fújást. Biztos az akaraterőmmel van baj.

Nem igaz, hogy én így akarok egyedül lenni. Más, ha az ember csavarog, és mindig új vidéket lát. Más az, ha egy helyben vagyok, mint egy fa. Jó lenne, ha valaki volna itt velem. Tibor? Á, őt nem engedték volna ide anyuék. Rossz hatással van rám, mondják. Jóskát nem bánták volna, de Jóskát meg én nem szeretem. Nagyon nőies. Nem tudom megmondani, hogyan, de nőies. Aííektál, kényes- kedik, fiú létére. És különben is: nem szeretem a nőket. A lányokat meg éppenséggel nem. Állandóan rángatják a vállukat, ok nélkül. És fintorognak. És a szájukkal vonaglanak. A szemüket meg kiforgatják. Tulajdonképpen mindegyik majom.

Egyedül a hangszeremet lehet elviselni. Bár ő is makrancos.

Odacsalt tegnap ez a klarinéthang ahhoz a magános házhoz. Az a fiú nem látott engem. A hegyoldalon leereszkedtem. Nekem aztán nem nagy dolog. Bokaizmo- sító gyakorlatnak remek a leereszkedés. A hegygerincen át jöttem, mikor meghallottam a hangot. Ügy mentem aztán fától fáig ugrálva, lefelé. A szandálom csúszott. Nedves a fű áfák alatt, ösvény nincs. Ahol van, ott agyagos. Beleragad a talpam.

A szélső fáktól már lelátni a házra. Csinos ház, jó nagy erkély néz errefelé. Nem messze innen is van egy másik ház. Köztük málnás. Vagy száz méterre megint egy ház. Utána is málnás. Mindenütt málnás. Ott hajlongott egy bácsi meg egy néni. Szedték a máLnát.

Én meg leültem törökülésben a földre. Egy bokor eltakart. Hallgattam a klarinétot. A fiú az erkélyen fújt. Fel-alá járt, úgy fújt. Szép volt. Nagyon szeretem a klarinéthangot. Az Operában Is mindig a klarinétot szeretem. Arra lehet a legjobban táncolni. Ha majd olyan leszek, mint Fanny Elssler vagy Anna Pavlova, egyszer táncolok valamit — csak klarinétra. Olyan a klarinéthang, mint egy jó partner. Bele lehet kapaszkodni. Megfog, felemel.

Szép ez a fiú. Mint Albert a Giselleben. Az egész osztály fellépett áprilisban. (Mi voltunk a viliik. Zöld fényben ragyogtunk. Félelmetes lehetett. Szeretném egyszer magam látni a nézőtérről. Ha majd olyan leszek, mint Fanny Elssler vagy Anna Pavlova.

Szép ez a fiú. Pici, háromszögű fürdönadrágban vön. Milyen egyenletes barna a teste. Táncos is lehetne, nem muzsikus, olyan szép a teste.

Ide eljövök máskor is. Itt nem lehet sehol zenét hallgatni. Talán mégis segíthetnék valamit anyucinak, de mit? Nekem pihennem kell, azt mondja. Nagyon kimerített ez az iskolaév. Hat centit nőttem egy év alatt.

(Folytatjuk.)