Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

130 ezer „újonc” az általános-, 55 ezer a középiskolákban Az óvónőképző osztályok „stábja“ a szakközépiskolákban

Azt írtam a múltkor, so- kallva egyrészt a vetélkedők nagy számát, de még inkább néhány kifáradt és ötlettelen voltát, hogy egy vetélkedőben magam is szívesen részt vennék. A „Kell a jó könyv volt'’, eme, játékos oivasó-kvjz az, ahol ugyan tényanyagokból álltak össze a verseny akadályai. de ezekhez a tényanyagokhoz, úgymond „lexikális” tudáshoz, csak úgy juthattak és juthatnak el a versenyzők — ha elolvassák a könyveket. S ha tudjuk, hogy a növekvő szabad idővel együtt nem növekszik éppen arányosan, különösen a munkásság körében nem a könyvek, az elolvasott, a megismert, megszeretett

könyvek száma, akkor ez a játékos olvasó vetélkedő nem is játék.

... és lám a vasárnapi vetélkedőn, ha már én ugye ott nem lehettem, 'mégis ott voltak kis hazám képviselői és győztek. A háromfős Heves megyei brigád bekerült a döntőbe, ahol résztvevőnek lenni már egymagában is dicsőség a végső eredményektől is függetlenül. A könyv így is, ilyen formában is megismerteti az őt kedvelő és szerető embert a világgal — a három Heves megyei versenyző már egy- egy Szovjetunióbeli társasutazás boldog résztvevője.

Azoktól a világjáróktól, akik a Világjárók című francia rövidjátékfilm-sorozat- ban szerepeltek — nem vagyok különösképpen elragadtatva. A filmtől magától azonban még kevésbé. Éppen a világból mutatja a legkevesebbet! A sorozat arra mégis jó volt, hogy megfájduljon a szívem: miért is nem vagyunk mi világjárók? A magyar televízió például. Tudom, nem vetélkedhetünk például a világ- járásban és a tenger alatti felvételekben jártas olaszokkal — nincs is erre szükség! —, de azért járni és látni mi is tudunk. Hogy mást ne mondjak: évente járnak a múzeumok, az állatkert tudományos munkatársai, vadászai az Adriára, Afrikába,

sőt más világrészekre is, s eleddig nem nagyon láttam világot bemutató, hazai termésű útirajz filmeket. A legkiemelkedőbb, amire visszaemlékezem, s ami egyben igazolja, hogy ha mód van rá, tudnánk mi is utazni és filmezni, az Rockenbauer Pál Dél-sarki beszámolója volt.

És most a Hét műsorában, az átlag magyar számára alig ismert Izland, és szombaton délután dr. Balázs Dénes földrajzkutató jóvoltából, Alaszka került a képernyőre.

Hogy miért hiányzik belőlem a megelégedettség mégis? Nem volt idő Izland alaposabb, sokoldalúbb bemutatására, érdekes, de egy kényszerűen gyors, politikai baedekernél nem tudott több lenni Polgár Dénes beszámolója — mert hiszen nem is ez a célja a Hét egy-egy tájat, országot, világrészt bemutató adásának. Az „Alaszka” pedig egyszerűen arra nem hagyott időt, hogy valamit megnézzek, valamin elgondolkodjam: a filmfelvevő gép — a képernyőn persze — végigrohanta a világrészeket, megkerülte a szerkesztés átgondoltságát, nem torpant meg töprengő percekre, hogy a nézővel megértessen valami mélyebb összefüggést a tudomány izgalmas és népszerű kérdéseiből.

Rövidebb, egy-egy jellegzetességében azonos táj, vagy kultúra bemutatását szolgáló résszel, igényesebb összekötő szöveggel többet lehetett volna meríteni e földrajztudós több éves világjárásából.

Nem gazdálkodunk azzal se jól, amink van!

Csacska csevegés. Azt hiszem, így lehetne finoman jellemezni a „Gyilkosság a Maxime utcában” című bohózatot — sok zenével. Ha kevésbé vagyunk tapintatosak, akkor szemrebbenés nélkül kijelenthetjük, hogy Eugéne Labiche bohózatnak szánt badar csacskasá- ga, Fényes Szabolcs helyenként még invenciózus zenéjével, Szirtes Tamás jószán- dékúan erőlködő rendezésében is — csacska badarság

...erről,

röviden...

volt. Azt mondotta egy ízben, szerkesztője egy országos lapnak, írásomat átnyújtván számára: „Kedves barátom, ilyen rosszat mi is tudunk írni . . Hozzon jobbat, azt közöljük ...”

Nos: ilyen rosszat mi is tudunk írni, s aligha hiszem, hogy Monsieur Labiche jobbat „tudna hozni”, azazhogy lehetne jót találni a kétségkívül tiszteletre méltó, de aligha lenyűgöző hagyatékában. Talán még any- nyit: az ilyen produkciókban szereplő színészek mellett kiállhatna a szakszervezet — erőlködési pótdíj kifizetése tárgyában.

Egy hónap múlva, szeptember elsején ismét benépesülnek az iskolák, megkezdődik az 1972—73-as oktatási év. Előzetes adatok szerint, — ae általános iskolák első osztályaiba 130 ezer kisdiák „vonul be” ősszel. A különböző típusú középiskolák első évfolyamaiba az általános iskolákban most végzettek közül több mint 55 ezren iratkoztak be. Gimnáziumokban 28 802, a szakközépiskolákban 28 279 fiatal folytatja tanulmányait. A középiskolákba eddig felvett tanulók soraiban a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya 56,3 százalék.

A középiskolai kollégiumokba 10 339 diákot vettek fel. A kollégiumokba kerülő

első osztályosok 71,4 százaléka fizikai dolgozók gyermeke.

A középiskolákban — a tervek szerint — szeptember elsején 1169 új első osztály nyílik, ebből 808 a gimnáziumokban, 8Ö1 pedig a szakmai jellegű középiskolákban.

A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a pedagógusképző intézmények nappali tagozatán idén végzett hallgatók közül az 1972—73- as tanévben 350 óvónő, 500 tanító, csaknem 750 általános iskolai tanár és 450 egyetemi végzettségű középiskolai tanár lép munkába.

A Művelődésügyi Minisztérium szakoktatási főosztálya — az Országos Pedagógiai Intézettel közösen — útmutatót készített a tanulók túlterhelésének csökkentésére, a közismereti tárgyakra vonatkozóan. Ez egy átfogó intézkedéssorozat első lépése lesz. Az útmutatóban — a tantárgyak jellegétől függően — differenciáltan határozzák meg a terhelés csökkentésének módját, lehetőségét. Egyes tantárgyakból például az útmutató előírja a kötelező minimumot, más tárgyaknál viszont anyagrész elhagyását javasolja. Az útmutatóban található javaslatok másik része a túlterhelés enyhítése érdekében, a módszertani eszközök kiválasztására, a tankönyv célszerűbb felhasználására tesz konkrét ajánlásokat a pedagógusoknak. Ugyanezeknek a céloknak az elérésére a soron következő tanévben a szak- középiskolák első és harmadik osztályaiban matematiA Magyar Vöröskereszt országos központjában elkészült az első félév mérlege. E szerint 1972. első felében 173-mal gyarapodott a vörös- kereszt helyi szervezeteinek száma,

Jelenleg a Vöröskeresztnek 9652 helyi szervezete működik; s ezek 790 986 felnőtt

kából új tankönyvet vezetne be. A szakközépiskolákba ősztől megkezdik működési két az óvónőképző osztályod a közgazdasági szakközép!: kólákban pedig hozzákezdi nek az új tantervek beveze léséhez.

Széles körű vita után h< marosan kialakítják végleg: formában az új iskolai fe ügyeleti szabályzatot, am: lyet a tervek szerint az 19' —73-as oktatási évben be vezetnek. Az iskolai adm nisztráció csökkentésével k vánják a pedagógusok túltei helését enyhíteni.

Az 1972—73-as oktatási e tanulmányi rendje a köve kezőképpen alakul: a szoí galmi idő változatlanul ki félévre oszlik. A tanulók e ső félévi osztályzatait — j december 21-i állapotot aií pul véve — a téli szünetbe az osztályozó értekezlete zárják le és a szünet utár első tanítási napon az eller őrző könyv útján hozzák a szí lök tudomására. A téli szűri idő 1972. december 22-tí 1973. január 7-ig, a tavas: szünet 1973. április 5-től lí ig tart. Az érettségi, képes; tő írásbeli vizsgákat vált mennyi középiskola nappa tagozatán 1973. május 11. t 19. között tartják. A tanéi nyitó értekezletet 1972. ai gusztus utolsó hetében, tanévzárót pedig 1978. jún us 24-ig az iskolaigazgató által kijelölt napon kell mef tartani. A középiskolák els osztályos tanulóinak beiratá ideje 1973. június 13-a <

14-e. (MTI)

tagot tömörítenék soraikba) Az elmúlt fél esztendőbe a legtöbb helyi szervez« Pest, Hajdú, Heves, Szabolc Szolnok és Nógrád megyébe alakult. A taglétszám-növe kedés a legnagyobb arány Borsod, Csongrád és Szabolc megyében volt.

Egri nyár ’72

Gyurkó Géza

+

Kardos Ferenc filmrendező a Petőfi centenárium alkalmából filmet forgat a nagy költő életéről. A film műfaját tekintve, történelmi-forradalmi passió játék. Érdekessége, hogy valamenyi szereplő mai diák, kik újra értelmezik Petőfi forradalmiságát. A filmet Pápán a Kossuth Lajos Gimnáziumban forgatják. Petőfi Sándort és Szendrey Júliát Kovács Mihály és Kovács Nóra budapesti gimnazisták alakítják. ,

(MTI foto — Friedmann Endre)

Tovább gyarapodtak a vöröskereszt helyi szervei

A Budapest Táncegyüttes vendégszerepléséről

A Budapest Táncegyüttes vasárnap este lépett fel az Egri nyár keretében, a Gárdonyi Géza Színházban.

A jól szerkesztett műsor ízléses csokornyit adott abból a tánckultúrából, amelyet ez az együttes ápol. A nyitó csárdás és verbunk után a Legényes, majd a Bojtár-tánc bizonyította, hogy a gyűjtések anyagát színpadra éretten, stilizáltan és a koreográfiái hatás kedvéért jól szerkesztetten viszik a közönség elé a kompozíciók’ alkotói. A pusztai szilaj élet és temperamentum kifejezője a Hajdúsági kampóstánc is. Nem kis meglepetést okozott és forró sikert aratott a Magyarországi cigánytánc bemutatója: ritmusában, mozgáselemeiben elüt a magyar népi táncoktól, a cigányvér lüktetése, forrósága, bujasága diktálja a lépések- íorgások iramát. A dobozi csárdás, az ostortánc mellett a Három erdélyi tánc méltósága, szolidsága és bája fogta meg a közönséget. Hargitay Zsuzsa és Molnár Lajos ezzel a számmal a székely falvak

ViTZ, augusztus 1. kedd

világát idézte és azt a tar-; tást, ahogyan ezek a hegyi; emberek még táncaikban is; őrzik fajtájuk nemes tulaj-; donságait. !

A Magyar Képeskönyv öt! tánca valóban fesztiválszám: ! a sokszínű és sokrétű tánc' ebben az összeállításban be-, tetőzi a műsort. 1

A műsor jelentős részét a; Jakab Zoltán és Simon Antal; szerzőpáros alkotásai teszik; ki. Űk az együttes vezetői.! Munkásságuk megszabja én-, nek a táncegyüttesnek a mű-! vészi arculatát is. Amikor aj látott programot dicsérjük,; ez elsősorban nekik szól. A; zenei és táncgyűjtés, az; anyag feldolgozása már nem; hordozza azokat a romanti-; kusan túlzó elemeket, ame-! Ivek néhány évvel ezelőtt! még érezhetőek voltak.

A népi zenekar cimbalom-; muzsikát szólaltatott meg, Vujicsics Tihamér Palócfantáziáját és nem engedték el — úgy látszik, ez mindig hatásos — Liszt II. magyar rapszódiáját sem.

Az jegri közönség rövid időn belül a Vidróczki-együt- lest láthatta és ezt a vasárnap esti műsort, összehasonlítást és különbséget tehet a két teljesítmény között. Egy azonban bizonyos: mindkét program bizonyság amellett, hogy a népi tánc és muzsika értékeire érdemes odafigyelni. (farkas)

SZÜTS DÉNES:

jjÜMMIte?

mivé

UT&SBS#

XXXVIII.

— Blöffölsz — mondta megvetően. — Mindig is szeretted meghökkenteni az embereket. Miért ölték volna meg az apámat és kik ölték volna meg? Erre válaszolj!

— A nagyanyád közreműködésével a Gestapo, pontosabban Alfred Frisch csoportja. A titok nyitja Ehrenburgi Bayer Olgánál, a nagyanyádnál van.

— Megörültél? — szisszent fel az asszony.

—f Nem. Sőt, ma éjjeltől végre nagyon is tisztán látok. És most te adtad a kezembe az utolsó, még hiányzó bizonyítékot; Flessburger ajánlatát. Talán nem lepődsz meg, h« közlöm *eied, a nagyanyád túlságosan régóta, 1934. óta ismeri Alfred Fless bürgert, a kölni gyógyszerészt, bár már abban is kételkedem, hogy gyógysze- rész-e egyáltalán. Egyébként táviratoztam Pestre. Itt a válasz: Magyarországon

Alfred Flessburger nevű diplomata. export-import üzletkötő vagy ügynök, de még ilyen nevű tisztviselő sem dolgozott a harmincas évek közepén és végén. A cég, amit a gyógyszerész, mint munkahelyet megjelölt, nem létezett.

— Flessburger úr tehát egészen biztos, hogy nem mondott igazat. De más ta- kargatnivalója is lehet. Kétszer sikerült kihallgatnom nagyanyádat és az állítólagos patikust. aliit csak per Frischnel; szólított. Legutóbb, alig tíz perccel ezelőtt.

— Te hallgatózól?. Fuj, de undorító.

— Igazán? — kérdezte könyörtelenül Dániel. — És az nem undorító, hogy nagyanyád túlságosan is érdekelve volt a bauxitügyben, és részes apád balsorsában? Most nagyon finoman fejeztem ki magam.

— Örült vagy! örült vagy! — kiáltotta Éva, és elállta a férfi útját, aki fel-alá járkált a parketten. Az ajtón ebben a pillanatban erélyesen kopogtak. Szász hirtelen az ajtóhoz lépett, kinyitotta. Az éjszakai portás komor arccal meredt rá.

— Kérem önöket, jöjjenek velem. A madam rosszul van.

Éva felsikoltott. Szósz nem tudta elég gyorsan azonosítani a „madamot” Dédivel. Tétován álldogált a , férfi előtt, aztán észbe kapott. Persze, a Dédi.

— Megyünk, csak magunkra kapunk valamit. — Becsukta az ajtót, majd gyorsan kinyitotta, s a távozó férfi után sietett. Megfogta a vállát.

— Az orvost értesítették?

— Igen, uram^Az egyik városi orvos látja el a szálló vendégeit. Itt lakik a közelben. Nemsokára megérkezik.

— Köszönöm — mondta Szász és visszament a szobájába. — Öltözzél fel! — szólt Évára, de az asszony már kapkodta ruháit a székről. És amíg remegő kézzel magára húzta őket, gondolatai egy nyomasztó, szörnyű álom egymást követő mozzanataihoz hasonlítottak.

— Mintha nem lenné eszemnél, mintha nem lenné eszemnél — suttogta mag

elé.

Szásznak a bárónő állapot változása okozta most a leg nagyobb gondot. Mi történhe tett?... Az öregasszon, gyomra rossz volt már napo óta, panaszkodott a gyomra ra, de ez nem hoz ilyen hir télén állapotváltozást. Bá) ami az életkorát illeti ? .. Az ampulla — jutott eszéb« ■— Hátha Hessburger abbc adott be neki? — Szász zsebébe kotort, és elővette a üvegfiolát, majd gyorsan tát cájába tette.

— Menjünk! — Éva meg ragadta a karját. — Gyei' már!

A bárónő ijesztően nézet ki. Egyik szeme teljesennyit va, tágult pupillával, mere ven bámult a mennyezetre a másik szeme félig csukv« mintha folyton kacsintgatr akarna. Sovány arcán a lil kvarclámpaégés helye i megfakult, majdnem eltűn Csontos kezével a papla: szélét markolta. Nem lát szott, hogy szenvedne, inkáb mintha valamiféle kábulat ban lenne. Éva kétségbeeset ten hajolt nagyanyja ágya fő lé.

— Dédi! Drága Dédikérn Mi történt veled? Mitől?..

A bárónő arcáról semmi sem lehetett leolvasni, be szed közben is mozdulattá: maradt. Nem nézett rájul Halkan, erőtlenül beszél' Annyit mondott, hogy az es te megfürdött és íefeküd- Arra ébredt, hogy elzsibbad tak a végtagjauÍFűlytafjiiic.