Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-04 / 182. szám
De van-e még tartalék? Mostanában nagyon sok szó esik arról, hogy az üzemek — közöttük a mezőgazdasági üzemek is — nem csupán az ú.i beruházások révén növelhetik termelésüket, gazdasági eredményeiket. Nagyon sokat segíthet e téren a korszerű üzem — és munkaszervezés, a hatékonyságra való fokozottabb törekvés, de nem különben a belső tartalékok feltárása, felhasználása. Valljuk be . azonban, hogy neon kevés termelőszövetkezeti vezető csupán a fejét csóválja, ha a belső tartalékokról, azok felhasználásáról esik szó. Valahogy úgy vannak vele, hogy minderről csupán azért kell beszélni, hogy a lényegről, a beruházás szűkösségéről, elterelődjön a figyelem, PÁRHUZAMOSÁN IS LEHET Pedig egyálalán nem erről van szó. Nyilván, hogy beruházásokra — természetesen az ésszerű beruházásokra gondolunk — szükség van s az is bizonyos, hogy sem pénzből, sem kapacitásból nincs elegendő. A belső tartalékok feltárására azonban nem azért van szükség, hogy ezzel a kieső beruházásokat pótollják, hanem azért, hogy a gazdálkodás még eredményesebb, még célszerűbb legyen. Ezt bizonyítja az is, hogy a beruházásokkal egyidősen fel lehet tárni a tartalékokat is, tehát a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Jó, jó — mondhatják az elégedetlenek, de vannak-e még egyáltalán tartalékok? Nem tártunk-e már fel mindent? A kérdésre nem nehéz válaszolni. Igen, vannak még tartalékok s valószínűleg mindig is lesznek. S a példákért nem szükséges messzire menni. Megyénk szőlőtermesztő megye — nagy hagyományokkal. Csupán a termelőszövetkezetek által művelt közös szőlőterület megközelíti a 12 ezer holdat. S ha hozzátesszük azt, hogy a múlt évben a szövetkezetek holdankénti' átlagtermése csupán 27,5 mázsa volt, akkor rögtön világossá válik, hogy a termésátlagok fokozásában még jelentős tartalékok vannak. Azárt is, mert a szőlőültetvények jelentő^ része korszerű telepítés s képes arra, hogy jóval magasabb termést adjon, mint amit eddig szüreteltek. S nem egy termelőszövetkezet, mint például az andornaktályai közös gazdaság példája is bizonyítja, hogy még negyven mázsánál többet is be lehet takarítani holdanként. Akkor, ha a szőlőt gondosan, jó gazda módjára művelik s megadnak neki, mindent ami kell. De nem csupán a szőlő hozamait lehetne emelni, hanem más növényekét is. Példaként lehetne említeni a cukorrépát, a burgonyát is. Cukorrépából a megye szövetkezetei csupán 124 mázsás holdankénti átlagtermést értek az elmúlt esztendőben. Kö2gazdasági számítások szerint viszont a 160 mázsán aluli termelés egyáltalán nem nevezhető gazdaságosnak. De elérhető-e ilyen hozam? A példák azt mutatják, hogy még magasabb is, ha a termelés magas színvonalú. Az idén megyénk állami gazdaságai — többek között a füzesabonyi is — jelentősen növelte cukorrépa területét, de nem csupán a terület, hanem a termésátlagok növelését is eélul tűzte ki. VÁLTOZTATNI A HAGYOMÁNYOKON A közelmúltban látott napvilágot a szarvasmarhatenyésztés fellendítésére hozott kormányhatározat. A határozattal kapcsolatban Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter utalt arra, hogy a mezőgazdasági üzemeknek a gazdaságon belül is meg kell tenni mindent azért, hogy a tenyésztés gazdaságossá váll- jon. Felhívta a figyelmet a kellő takarmánybázis megteremtésére. NEB-iilés Egerben A Heves megyei Népi Ellenőrzi Bizottság csütörtökön délelőtt ülést tartott Egerben, a megyeházán. A testület ez alkalommal az ipari szövetkezetek helyzetéről, állami felügyeletük és vezetési színvonaluk színvonaláról tájékozódott. Ezután vizsgálati programokat ismertettek: előbb a megyében folyó beruházási tevékenységgel, utóbb pedig a mezőgazdasági termelőszövetkezetek bizonylati rendszerével, a közös tulajdon védelmével kapcsolatban. Végül» egyéb szervezeti ügyek tárgyalására került sor. Hatékony vezetés ? de a vezetői képzettség legalábbis — alapfeltétel... (h.) Vajon megyénkben vannak-e tartalékok ezen a téren ? Igenis vannak. Köztudott például, hogy a megye közös gazdaságaiban — kevés kivételtől eltekintve — a rét és legelőgazdálkodás rendkívül alacsony színvonalú. A legelők elhanyagoltak, a gazdaságok nem fordítanak kellő gondot a műtrágyázásra, öntözésre. A rétek hozamai is alacsonyak. Pedig a tömegtakarmány biztosítása szempontjából a rét és legelőgazdálkodás jóval nagyobb figyelmet érdemelne. Meg lehet említeni a kukoricaszárat is. Nem csupán megyénkre, de az országra is jellemző, hogy a kukoricaszár a legtöbb gazdaságban évről évre vesszendőbe megy. Csak a cső, a szem a fontos — a gazdag tápanyagot tartalmazó szárat alig- alig használják fel takarmányozási célokra. Mindezek a példák arra figyelmeztetnek, hogy a régi, korszerűtlen hagyományokon -változtatni szükséges, hiszen a maradiság, a felületesség miatt komoly értékek mennek veszendőbe. NEMCSAK JÓ, HANEM SZÜKSÉGSZERŰ A tartalékok feltárására persze említhetünk pozitív példákat is. A horti Kossuth Termelőszövetkezet az elmúlt évben — rendkívül nagy területen — kiugró pa- radicsomtermést ért el, egyrészt azért, mert a munkákat nagy szorgalommal és időben végezték, másrészt azért, mert kihasználták a részes művelésben rejlő lehetőségeket. Említhetjük a mezőszemerei Dózsa Termelőszövetkezetet is, amely újszerű baromfitáppal próbálkozott — és eredményesen — a tenyésztés gazdaságosabbá tételére. A negatív és pozitív példákat összefoglalva azt lehet elmondani, hogy a termelésben vannak még bőven tartalékok s a közgazdasági elemző munka fel is tárja a tartalékokat. Másrészt pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy a tartalékokat feltárni a mezőgazdasági üzemekben nem csupán jó dolog, hanem gazdasági szükségszerűség is. Ma a gadálkodás jó értelemben vett verseny s ez minden vezetőt, szövetkezeti tagot arra kényszerít, hogy minden eszközt használjon fel a termelés fellendítésére. ! Kaposl Levente llzenet a gabonatáblák „hajóihoz” Ilyenkor nyáron szinte mindennapos téma ' a termelőszövetkezetekben a pótalkatrész-utánpótlás. A murt- ka dandárjában elég gyakori a géptörés. De hogyan lehet gyorsan, időveszteség nélkül beszerezni az alkatrészeket, különösen a kombájnok meghibásodott részeit? Gyakran elhangzó kérdések ezek a mezőgazdasági üzemekben. Régi kastélyépület. Az udvaron hosszú üvegfalas szerelőcsarnok új színfolt a régi mellett. Amerre elhaA hajlítógépen a termény felhordók oldalait formálják. Simon Elemér és Orosz József lakatosok ponthegesztést végeznek. (Foto: Kiss Béla) ladunk, mindenütt farekeszekbe csomagolt, fehér lemezekből készített alkatrészek várják a szállítást. Az egri MEZŐGÉP Vállalat kisterenyei gyárában járunk. Néhány év óta ezt a gyárat a hazai kombájnal- katrész-gyártás „fellegváraként” emlegetik. — Valóban így van — mondja kalauzunk Máró László főmérnök. 1967-ben kezdtünk kombájnalkatrészeket gyártani. Törekrosta volt az első termékünk, melyet azután újabbakkal bővítettünk. — Most hány féle alkatrészt gyártanak? — 17 félét, a szalmarázó ládától, a bálázótűig. — Mennyi volt az első féléves forgalmuk? — 12 millió forint alkatrészekből. — Hányán vesznek részt a gyártásban? — 250-en, ezek közül 90 nő, többnyire betanított munkás. — Milyen az iáéi felkészülésük? — A korábbi éyekhez képest sokkal jobb. Mindez az alkatrészellátásban is megmutatkozik. A főmérnökkel fellapozzuk az ügyeleti jegyzőkönyvet. Több Heves megyei vonatkozású bejegyzést is találunk benne. A napokban például a noszvaji termelő- szövetkezetben jártak itt és magfelhordó láncot vásároltak. A hatvani, az osto- rosi, a makiári és a szűcsi termelőszövetkezetnek pedig terményfelvonókat javítottak. Az udvaron szalmarázókat raknak egy teherautóra. Van belőlük jócskán, természetesen az igények is nagyok. Benn a szerelőcsarnokban A megyei NEB az ipari szövetkezetek vizsgálatakor fölmérte a vezetés színvonalát is. Megállapították, hogy az utóbbi időben kedvező irányban fejlődött a vezetői állomány összetétele, de a szakmai képzettséggel sokhelyütt még baj van. Ezért nem tudnak lépést tartania velük szemben támasztott növekvő igényekkel. Figyelemre méltó számadatot is mellékeltek a népi ellenőrök: a vizsgált 25 szövetkezet elnökei közül 14-nek (!) csak általános iskolai végzettsége, hétnek technikumi, négynek pedig gimnáziumi érettségije van. Nem1 jobb a helyzet a műszaki vezetőknél sem, sőt. hat szövetkezetben nincs is műszaki vezető. Az igaz, hogy az alacsonyabb végzettségűek már legalább tíz esztendeje dolgoznak a mozgalomban, s az is igaz, hogy nagy gyakorlatra tettek szert; de az szintén cáfolhatatlan tény, — s erre a gyakorlat adja a példákat —, hogy az új, bonyolultabb közgazdasági környezetben a tervezés, a gazdálkodás komoly szakmai felkészültséget kíván. A tagság pedig csak akkor jön rá, hogy „az elnök tevékenysége nem megfelelő ha már nyakukon a baj. Nem véletlenül emeltük ki az alapos vizsgálat anyagából ezt az egy tényt. Sok minden lehet még perdöntő egy gazdálkodó egység működésében, A pártoktatás előkészítése NYÁRI SZÜNET van most a párt politikai oktatási rendszerében is. A nyár azonban nemcsak a propagandisták és hallgatók megpihenésének időszaka, hanem az új oktatási év előkészítéséé is. Sok tekintetben éppen ezekben a nyári „szünidei” hetekben dől el, mennyire lesz majd sikeres az oktatási év. Könnyebb helyzetben vannak azok a pártszervezetek, amelyek több évre szóló oktatási tervvel rendelkeznek. Ebben a tervben már korábban körvonalazták, mit akarnak majd tenni, elérni az 1972—73-as évadban. Ezeket az elgondolásokat természetesen most részletekre kell bontani, pontról-pontra meg-* határozva' a kitűzött célok elérésének módjait. Ahol pedig ez szükségesnek látszik, ott módosítani is lehet e terveken, igazodva a pártszervezet politikai szükségleteihez. Mert elsősorban a politikai munka szükségletei az irányadók abban, milyen tanfolyamokat indítson a pártszervezet, s kiket vonjon be azokra. Több helyen tapasztalták például, hogy a párttagok egy része nem ismeri eléggé a párt belső életének es a pártirányitás módjainak meghatározó elveit. Itt biztosan sokat segíthet az e témákkal foglalkozó tömegpropaganda- tanfolyam megszervezése. Másutt a közgondolkodás, a tudatformálás feladatai kerülnek most fokozottabban előtérbe — s ezt jól alátámaszthatja a világnézeti és etikai kérdéseket tárgyaló tanfolyam. Űj tanfolyam is indul a következő évben, melynek témaköre a vállalati gazdálkodás és üzemszervezés, s számos üzemben, gazdaságban bizonyára nagyon célszerű lesz megindítása. Vagy érdemes már most gondolni arra, hogy 1973-ban ismét tanácsválasztások lesznek, s az ehhez kapcsolódó politikai munkához hasznos ismereteket nyújt az állami és társadalmi élet kérdéseivel foglalkozó tanfolyam. HOGY MENNYIRE tölti be célját a pártoktatás, hogy — közkeletű szóval élve —, mennyire hatékony, azt éppen azon lehet lemérni, milyen „muníciót” ad az ilyen politikai tennivalók megoldásához a kommunistáknak. Nem valamiféle elvont „elr méleti színvonal” a mérce, hanem a gyakorlat igénye. Ezért semmiképpen sem a színvonal kifejeződése, ha csak Mmuétai»abb *üu»tü”, továbbképző jellegű tanfolyamokat indítanak ott, ahol jelenleg alapozó jellegű vagy lazább formájú foglalkozások jobban szolgálnák a képzést. Még kevésbé lenne értelme a számok bűvöletébe esni, a magas létszámot hajszolni, Noha ez a figyelmeztetés évről évre elhangzik, egyes pártvezetőségek még mindig úgy cselekszenek, mintha létezne egy „oktass ma többet, 'mint tegnap” mozgalom. A párthatározatokban megfogalmazódott irányelvek egészen mások: a tartalmi kérdésekre irányítják a pártszervezetek figyelmét, óva intve e területen is bármiféle mennyiségi szemlélettől. A mennyiség és a minőség között azonban természetesen van kapcsolat: vannak olyan számszerű „mutatók”, amelyek lényeges tartalmi elemeket fejeznek ki. Ezekre •feltétlenül érdemes és szükséges odafigyelni. Közülük különösen három összefüggést emelnénk ki. Az egyik ilyen a párttagoknak az oktatásba való bevonása. Az egyes kommunista maga választja meg önképzésének, tudása gyarapításának módját, de a pártvezetóségnek kötelessége ezt ösztönözni, jó tanácsokkal és a tanulási feltételek biztosításával elősegíteni. A MÁSIK fontos „szempont” a fizikai dolgozók képzése. Nagyon egyoldalú a politikai oktatás abban az üzemben, vagy gazdaságban, ahol a tanfolyamok résztvevőinek zömét az alkalmazottak teszik ki. Ez nem egyszerűen „statisztikai”, hanem politikai tartalmú kérdés. A munkásosztály vezető szerepe korunkban különösen igényli, hogy a munkások ismerjék és értsék a társadalmi-politikai összefüggéseket, s ebben a párt- és a tömegszervezetek politikai oktatási rendszere nagyon fontos szerepet játszik. De nem kevésbé fontos a középkáderek politikai ismereteinek gyarapítása is. Ök kulcshelyet foglalnak el a munkahelyeken, az emberekkel közvetlenül elsősorban ők foglalkoznak. Igen fontos, hogy mindezt megfelelő politikai felkészültség birtokában tegyék. A SZERVEZÉSNEK, a hallgatóként számba vett emberekkel való elbeszélgetéseknek tehát meghatározott politikai tartalmuk van. Jórészt ennek felismerésétől és tudatos alkalmazásától függ, milyen lesz a nyári szünet elmúltával kezdődő új pártoktatási év. (Cg. L j egymás mellett prés, hajlító és daraboló gépek működnek. Nagy a zaj, a beszédet alig hallani. A gyártás mégis óramű pontosságú. A zöldre festett élhajlító gépnél két kékoverálos nő dolgozik. Az egyik gyors mozdulattal a hajlító fejekhez emeli a széles bádoglemezt. A másik a gép keverőasztalán levő gombot nyomja meg, s a lemez eleje egy pillanat alatt meghajlik. Gordos Gáborné leveszi kezéről a védőkesztyűt és bemutatkozik. — Négy éve dolgozok itt a terenyei gyárban — meséli. Hangját megtöri a .zaj. — Idevalósi? — Nem, a szomszédos Ma. conkáról járok be naponta. — A meghajlított lemezekből mit készítenek? — A terményfelvonó oldalait. Aki a gép kapcsológombjait kezeli Csikós Béláné segédmunkás. — Három éve járok ide dolgozni — veszi át a szót —, de máris újabb hajlítás- hoz készülődnek. — Mióta kezeli ezt a gépet? —■ Két hónapja. — Mennyit keres? — 1700—1800 forintot. A terem egyik sarkában ékszíjfeszítő tárcsákat csavaroz egy asszony. Gyorsan jár kezében a franciakulcs. A tárcsák végére jókora anyacsavart húz. — Egy műszakban hány tárcsát csavaroz? — szólítjuk meg Vass Imrénét. — Kétszáz-kétszázhúsz darabot. — Ez komoly fizikai erőkifejtés, nem fárad el a karja? — Délután már mindig érzem, nehezen szokja meg a karom. A csarnokban hirtelen vakító fények villannak. Működnek a ponthegesztők. Egy férfi és egy asszony tartja a vastag bádoglemezt, és Simon Elemér lakatos a gép segítségével több ponton átlyukassza a fémdarabot. Az anyag szikrázik a hegesztő alatt. Azután leveszi fejéről a védőszemüveget, s megtörd izzadt homlokát. — Reggel hat óra óta dolgozunk. Délután kettőig ötven lemezt hegesztünk a készülő terményfelvonókhoz. Az udvaron épített vasvázas szín közepén villamos kemencében izzik a vas. Pintér Sándor kovács bálázótűket készít belőle. A tűz- ből kiemelt pálcika alakú idomokat laposra kalapálja. Az izzasztó hőségben homlokára kötött vizesruhával hűti magát. — Negyven éve dolgozok a kovács szakmában — jegyzi meg a kalapácsütések közben. — Én már szinte minden kombájnalkatrészt készítettem, a törekrosté tói a felhordóláncig. Most már napok óta bálazótűket formálok. Érdekes, szép munka az acél hajlítása. A kalapálás a szenvedélyem. Amolyan üzenetféle ez a kisterenyei látogatás. Üzenet a ringó gabonatáblák „hajóinak”. Nyugodtak lehetnek, alkatrészhiány nem akadályozza meg, hogy „kikötőbe” érjenek... Mentusz Károly
