Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

Az új tanév írta: Szalay István, a megyei tanács Pedagógusokat és szülőkéi, az Aliami oktatás irányítóit mind behatóbban foglalkoz­tatja a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságénak 3972. június 15-1 ha­tározata, amely az állami ok­olás helyzetéről és fejlesz­tésének feladatairól intézke­dik. Ma már mindenki előtt világos, hogy 1961 -ben az ok­tatási rendszer egészét átfo­gj reform, alapvető célkitű­zéseit tekintve helyes volt, ugyanakkor az új igényeket is figyelembe véve elkerül­hetetlen az állami oktatás helyzetének és fejlesztésének felülvizsgálata. A közoktatás fejlődésének felszabadulás utáni törté­nőim. eredményei jogos bös-.v&íéagel töltenek el mindsnr1.''ónkat. Ezekét az erednv'nvekof sikereket még azok a problémák, gon­dok homály osfth at iá!; e1. amelyek jelenleg létez­nek. Többen felteszik a kérdést ezekben a hetekben: mi az cka, hogy n Központi Bizott­ság 1991. óta ijjnmár harmad­szor-tűzi iv-'o’.rendjére az ok­tatás problémáit? A válasz világos és egyértelmű: mind­ez azért van. mert a szocia­lizmus magasabb szinten történő építésének követel­ményeivel, a gyorsan válto­zó Igényekkel oklatás- C nyűnk több vonatkozásban nemytucMt léoést tartani. Mindenképpen helyes, hogy n párt a közoktatásban 1e­k-’ző feszültségeket még kiéleződésük és súlyossá vá­lások előtt felismerte és azok feloldására intézkedett. Heves megyében közel két és fél ezer általános és kö­zépiskolai pedagógust fog­lalkoztat a probléma: mi­ként. hogyan oldjuk meg. legiobban, legcélszerűbben azokat a feladatokat, melyek előttünk állanak? Nem lehet ezúttal cél a határozat egészével foglal­kozni. Sokkal Inkább a fi­gyelemfelkeltés, a határozat fiéhány vonatkozásának.. . f, hangsúlyozása látszik he­lyesnek. ALAPVETŐ FELADAT: ArZ ALTALANOS ISKOLA FEJLESZTÉSE Szocialista kultúrpoliti­kánk egyik jellemző vonása, hogy széles tömegek művelő­dését szolgáló intézmények fejlesztését tekinti elsődle­gesnek. Nevelőink egyaránt vallják, hogy iskolarendsze­rünk fejlesztésében minden további lépés attól függ, mennyire sikerül az általá­nos iskola színvonalát emel­ni. Sainos megyénkre vonat­koztatva is igaz, hogy nagy az iskolák közötti színvonal­beli különbség. A középis­kolák igazgatói elmondják, hogy a felvételek során már előre félnek jó néhány olyan tanulótól, akik egyik-másik, úgynevezett „gyengébb" ál­talános iskolából jönnek. Célul tűzhetjük ki azt is, hogy az általános iskola va­lóban „általános” legyen. Heves megyében jelenleg az általános iskola nyolcadik osztályát 14 éves korig mindössze a tanulók 81 szá­zaléka végzi el. A többiek lemorzsolódnak a nyolcadik év előtt. A megyei tanács határo­zott törekvése, hogy e tanév­től kezdve erőteljesen csök­kentse az iskoláit közötti színvonalbeli különbségeket. Tovább folytatjuk ezért a körzetesítést, szélesítjük a szakrendszerű oktatást és javítjuk a rosszabb helyzet­ben levő intézmények sze­mélyi és tárgyi ellátottságát. Az egri járásban, várhatóan e tanévben kezdi meg műkö­dését a megye első általános iskolai kollégiuma, ahová a szétszórt településekről, a kis községekből ken'tlnak be s tanulók. A körzetesítés to- vábbfolvtatása, a szakrend­szerű oktatás fejlesztése egy­úttal a fizikai dolgozók hát- ránvos helv::etben lévő gyer­mekeinek sorsát is segíti. Ügy vélem, az osztatlan iskolák felszámolása Heves megyé­ben is a beláthaté idők cél; kitűzése lehet, amelyhez a központi erőfeszítéseken túl, a hely) személyi és anyagi energiát is célszerű beter­vezni. Szeptemberben 4600 Heves megyei kisgyermek kezdi meg tanulmányait az általá­nos iskolák első osztályai­ban. A megye iskoláiban, — ahol óvoda nincs — meg­szervezték, az Iskolára előké­szítő tanfolyamolcat. Ennek ellenére az elmúlt tanévben az első osztályosok 7,2 száza­léka megbukott. Az első osz­tályos bukások pedig alapot adnak a későbbi lemorzsoló­dáshoz. Iskolai gazgatóinkon, de nem utolsósorban a szü­lőkön is múlik, hogy az új tanévben ez a magas bukási cány minimálisra csökken­jen. A TÚLTERHELÉSRŐL: Már az 1961-es oktatási refo -m célkitűzése volt a ta­nulók túlterhelésének meg­szüntetése, a tananyag csök­kentése. E célkitűzés megva­lósítása iskoláinkban tulaj­donképpen mind a mai na- p:g nem sikertllt. Ezt mutat­ja, hogy az általános iskolák felső, tagozataiban a tanulók h"*i tanrendi elfoglaltsága rt’—-31, a középiskoláké 35— irt óra. Ha Ideszámít kik az ' -véni tanulást is. akkor egy átleeos képességű rl’-iv ter­he’ ése jóval meghaladja a heti 48 órát. A túlterhelés ellen küz­dünk. Az oktatásügyi igaz­gatás felelős vezetőitől ez éppen úgy intézkedést köve­tel. mint a pedagógusoktól. A teljesíthetetlen követelmé­nyek ugyanis passzivitást, közönyt váltanak ki fiatalsá­gunkból, amely pedig meg­fosztaná őket a sokoldalú, teljes emberi életre való fel­készülés lehetőségétől. Arra kell törekedni, hoey a tanulók gyakorlatilag már az iskolában elsaját/tsák az ismeretanyagot, felkeltsék bennük az érdeklődést és odahaza felesleges lexikális adatok betanulásával, részle­tekkel n:e' kelljen ‘a gyer- meVékpek foglalkozniuk. Csökkenteni kell a ta n - anvagot. mert a jelenlegi Pé1vzet mind a pedagógusok, mind a tanulók szempontjá­A IX-ES UTCA elején egy hitvány akácfa árnyékában állok, csendes augusztusi hét­köznap, déli harangszó előtt. A ház, ahová be szeretnék menni. rózsaszínre festett, redőnyös. magas homloku épület, édes illatú szelők, borzasán nyulánkozó gyü­mölcsfák és tarka színekkel pompázó virágok felhőjében díszeleg. A legelső ház az utcában; legelső a szépség­ben és abban is, hogy vele kezdődik ez az egész nap­fényben fürdő villasor. Eb­ben a házban lakik Gubis Já­nos és családja. Tíz esztende­je írtam Gubisról, a rózsa- szentmártoni IX-es akna vil­lanyszerelőjéről: „...Erőtel­jes, zömök férfi, élénk sze­mű és megnyerőén rokon­szenves ..." A IX-es akna már régóta nincs, a hegyek, és dombok mélységeiben ka­nyargó vágatfolyosók. siklók, gurítok, ereszkék mind beom­lottak, kialudtak rég a vil­lanyfények, a csend és sötét­ség visszafoglalta örökös bi­rodalmát. És hogy él, merre van most Gubis János ... ? Tíá év óta nem találkoztunk, tíz év óta semmit se tudok róla. Fontolgatom: megisme­rem-e még Gubisékat és Gu- bisék megismernek-e még? Végül a kerten át, szőlők, gyümölcsfák és virágok kö­zött elindulok, hogy beko­pogjak az ajtón. A jószágoknak elkerített hátsó udvarból éktelen uga­tás fogadja közeledésemet. A lépcsők tetején félrelebben a veranda könnyű függönye és egy kötényes. érett fiatalasz- szony. Gubisné, csendre pa­rancsolja a vészjóslóan acsar­kodó ebet. Az asszony mo­solyog; kedves a mosolya. És természetesen nem ismer meg. „Férjem nincs itthon — mondja. — Nappalra jár és most a. hákan dolgozik, az e!é elnökhelyettese bol tarthatatlan. Egyes peda­gógusoknál előfordul bizo­nyos áligényesség, rosszul érteim^ett szakmai szemlé­let, magolásra és nem gon­dolkodásra sarkalló követe­lés. Az iskolák igazgatóinak, közösen a tantestülettel, az elképzeléseken és elveken túl, ebben a vonatkozásban is a tettek mezejére kell lép­niük. A NEVELÉSEN A HANGSÜLV: Mind gyakoribb téma szü­lői értekezleten a követke­zők hangoztatása: a gyermek keveset tartózkodik otthon, nem érünk rá nevelni, az is­kola pedig neveléssel nem foglalkozik. Álcádnak peda­gógusok, akik úgy vélik, hogy a világnézetünk alap­jai című tantárgy, illetve marxizmus—feminizmus ok­tatásával elintézett a világ­nézeti nevelés. Az eddigiek­nél sokkal inkább kell hang­súlyozni a cselekvésen és személyes példamutatáson, a tetteken keresztül való neve­lés fontosságát. Egyértel­műen tudomásul kell ven­nünk, hogy az Iskola az ok­tatást csaík a neveléssel, a szocialista típusú ember for­málásával együtt végezheti hatékonyan . Az ifjúságunkban mind Ott feszült a tenni akarás, az a sajátosság, hogy társaságot, keres, tenni akar. Nagyon lé­nyeges, hogy ifjúsági szerve­zeteink megfelelő programot tudjanak nyújtani, élményt tudjanak adni ifjúságunk­nak. Lehet-e csodálkozni azon. hogy az a fiatal, aki az iskolában, a KISZ-ben nem érzi magát otthonosan és idegen a családban is. a ga­lerik felé fordul? Pedagógu­saink helyesen teszik, ha tanévkezdés előtt azon is gondolkodnak, hogy hogyan készítsék fel tanítványaikat ez eddiginél jobban az élet nehézségeire, őszintén kell beszélni a fiatalok előtt tár­sadalmunk tényleges gond­jairól, ellentmondásairól. Az új tanévkezdés mindig gondokkal jár, de különösem gond ez most, amikor o-lya.n ragy feladatok állnak előt­tünk. mint az állami okta­tás helyzetének további ja­vítása és fejlesztése. Hajtóművek mezőgazdasági gépekhez A Győri Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat az idén kezdte meg a mezőgazdasági hajtóművek gyártását. A hajtóművek az erőgépek és a mezőgazdasá­gi célgépek összekapcsolását szolgálják. Az idén a ter­vek szerint két és fél ezer ilyen berendezést készítenek. Képünkön: Géczi Miklós üzemvezető és Nagy Ignác köszörűs a hajtóműhöz szük­séges alkatrészek minőségét ellenőrzi. Három vállalat szerződést kötött „A tervek, a célkitűzések maradéktalan megvalósítása érdekében a megye lakás­építési, beruházási program­jában részt vevő szervek kö­zött összehangoltabb, haté­konyabb együttműködésre van szükség. Ennek érdeké­ben a munka végzésében részt vevő vállalatok kös­senek együttműködési meg­állapodást, amely egyrészt pótolja a szerződéses kapcso­latok hiányosságait, másrészt biztosítja a tervezés, a bo­nyolítás, a kivitelezés össz­hangját, a tervszerű, a folya­matos munka feltételeit.’’ A felhívás a megyei párt- bizottság ez év márciusá­ban rendezett kommunista lakásépítési aktívaülésen hangzott el. Az ötletből, a javaslatból több hónapos elemző, előké­szítő munka után a napok­ban valóság lett. Három vál­lalat : a Heves megyei Ter­vező, a Heves megyei Beru­házó és a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat szocialista szerződésben rög­zítette közös elképzeléseiket, együttműködésük területeit és formáit. A szerződést ün­nepélyes külsőségek közölt írta alá a megyei tanács el­nökhelyettese, valamint a három vállalat vezetője, s ez­zel a vállalatok kapcsolatá­ban törvényerőre emelkedtek a kölcsönösen elfogadott ter­vek, elképzelések. Mielőtt belelapoznánk a szerződésbe, pillantsunk visx- sza az előzményekre, konk­rétan mi is tette szükséges­sé az együttműködés haté­konyságának javítását, a szerződés megkötését? Mindenekelőtt az, hogy a ÍV. ötéves terv eddig eltelt időszaka alatt kevesebb la­kás épült a tervezettnél He­ves megyében. A lemaradás okai között szerepel többek között a tervezők, a kivitele­zők s a beruházók közötti nem megfelelő együttműkö­dési munkakapcsolat is. Szá­mos hiányosság jelentkezett a lakásépítési feladatokra való felkészülésükben, gyak­ran változtak a tervek, sok volt a törvényes kiskapu, hiányzott a közös feladatok közös összhangja. A most aláírt szerződés konkrétan és részletesen meghatározza a tervezők, a kivitelezők, a beruházók kö­telességeit, egymás munkájá­nak segítését, támogatását, a viták gyors és korrekt tisztá­zásának módját. Az, hogy mit, illetve meny­nyit is ér az új szerződés, nem lesz nehéz majd eldön­teni. A megye lakás-, beru­házási programja ismert, nagy, szép feladatok állnak a tervezők, beruházók, a ki­vitelezők előtt. Elsősorban rajtuk múlik: mit, mennyit, valósítanak meg belőle. Eredményeikből arra is választ kapunk majd; mennyit is ért a közelmúlt­ban aláírt szocialista szerző­dés. — koós — sendben és szorgoskodva ecsédi fejtés-ben. Ott megta­lálja ...” Nagy az ecsédi kül­fejtés, a v o 11 fejtés területe, Gubis Jánost ott merre keres­sem? Egy motorkerékpár áll meg a ház előtt, fiatal ka­masz csikó pattan le a nyer­géből, ifjabb Gubis János. Hozzánk nyargal és tüstént ajánlkozik; kijön velem a fej­tésbe, az édesapját megke­resni. A fiú valamit babrál a mo­torkerékpárján, s mielőtt ka- lauzi szerepét kezdené, meg­kérdezem : „Mi az a háká, ahol apa van?” Cseppet sem csodálkozik, amiért nem tu­dom és természetes komoly­sággal ad felvilágosítást: „Az egy óriás gép. Hányórende­ző ...” A FEJTÉS gödre olyan, mint kiszáradt tengerfenék. Az augusztusi hőségben ve­rejtékezve bukdácsolunk. A gép messziről látszik. Valósá­gos óriás. A több emeletDyj földhányások fölé magasodik. Gubis János elénk siet. Szinte eltörpül alakja a fur­csa, kúpos hegyvonulatok kö­zött, a gép, .a hányórendező óriás méretei mellett. Ahogy egymáshoz közeledünk, mé­regetem, mustrálgatom. A tíz év szinte semmit nem változ­tatott rajta. Ugyanaz az em­ber áll előttem, aki tíz évvel ezelőtt hunyorgott rám a bá­nyaműhely hegesztőfényei között. Erőteljes, zömök. Ar­ca lebarnult, nyílt, szívélyes tekintete is a régi. ö termé­szetesen nem ismer meg, leg­alábbis nem azonnal. Aztán megismer, hátamra ver. s iz­mos karjaival meg is ropog­tat. Egyenes, majd merev szög-. letekbe vágó vasiépcsőkön kapaszkodunk az óriás gép legtetejébe. Beinvitál egy le­mezszobába, ahová „illeték­teleneknek tilos a bemenet!” Ahogy leül. rögtön visszaem­lékszik találkozásunkra. — Akkor éppen hegesztet­tem és mondtam, nem ez a szakmám, villanyszerelő va­gyok. Régen történt... És azóta? Meghalt a bánya, a IX-es akna. Tizenkilenc évi szolgálat után, 1967-ben, a külfejtésre jöttem át. Föld alól a napfényes ég alá. Ne­héz volt megszokni, de most már nem hagynám a munkát. Igaz, ez más környezet, mint a mélyművelés, ám mégis­csak bányászat, amit csiná­lok. Szóval, így élünk, dolgo­zunk. csendben és szorgos­kodva ... ALATTUNK lánctalpas földgyaluk igyekeznek, esze­veszetten bőgnek a motorok. A végeláthatatlan gumiszala­gok, amelyek több kilométer­nyi hosszúságban, kígyózva siklottak a tetejükre rakott frissen feltépett szénnel, már nincsenek sehol. Alig van va­lami mozgás a fejtés hatal­mas medencéjében, ahol nem­rég a termelés nagy kavaro­dása ejtette ámulatba az*em­bert. Most már jó ideje csak a kiszerelési munkák tarta­nak. Valóságos temetés ez, de minden szertartás nélkül. — Ma is hajnali fél ötkor keltem, mint máskor, ha nap­palos vagyok. Az autóbusz öttízkor indult, s fél hat után mái- bent voltam az üzem­ben. Átöltöztem. Jelentkez­tem a villamos főgépésznél és megkaptam a napi felada­tot. Az h-2r-3-as szala^rjck áramtalanítása volt a mun­kám. Ezután a 6 ezer voltos világítási transzformátor le­szerelése következett. Most a szétszedett daraboknak az összeszedése, gyűjtése és az elszállítása tart. — És ha majd mindennel végeztek? — Ha a talaj még jobban felszikkad, megkezdődik a hányórendező vonulása. Eh­hez az energia biztosítása az én feladatom. Levonulunk a szerelőtérre, ami ide vagy két kilométerré van. Csak szintes terepen tudunk vo­nulni. Lánctalpas tológépek egyengetik előttünk az utat. Ha megmozdul a gép, per­cenként 6 métert halad. Bődületes, kerek lánctalap­zaton áll a gép. Hozzá csatla­koztatva, vasúti vágányon, a hurokkocsi. — Innen majd Visontára költözünk át, együtt a géppel. Ismerem Visontát, már dol­goztam ott hat hónapot. Az első hányórendezőt mi szerel­tük össze ... Velem jön Vi­sontára a feleségem is. Ö gép­kezelő a szalagon, egy kisebb hányórendező hurokkocsi­ján ... A munkahely után a gyö­nyörű kertes családi házban folytatódik a vizit. A ház 3 szo­bás — a korszerű élet, a kor­szerű háztartás minden igé­nyével felszerelten. Televízió, rádió, hűtőszekrény, mosógép, centrifuga, gáztűzhely, köny­vek, ké;:ek, bulorfény. így szép itt minden. Van a ház­nál autó. Zaporozsec. Jó, mert kevés benzint fogyaszt. Kifo­gást csak a motor hangja olyan, mint valami traktoré. És az autó mellett van még motorkerékpár is. Nemrég bővítették a lakás bútorzatát. Vettek kombinált szekrényt, s mellé háromajtós szekrényt és a televízió alá egy vitrines szekrényt. Miből telik? Gubis János keresete 3200 forint, s a feleségé is felmegy 2200-ra. — Nem tudom, mondjam-e — néz fel szabadkozva Gubis János —, de én semmi mun­kát nem szégyenek, amit megfizetnek. Eljárok például a termelőszövetkezetbe, s ha van szabad gép és kell rá az ember, felülök, vezetek. GAZ, teherkocsi vagy traktor, mindegy n,ekem. Most az ara­tás ideje alatt, ha szabad délutánom volt, MTZ-vel szállítottam a termést a kom­bájntól. Ülünk a híves szobában, puha fotelben. Az asztalon ott a bor. Árnyék jelenik meg az aj­tó négyszögében. A 17 éves fiú jött meg a határból, nagy­anyja háztáji földjéről hozott éppen a motorján egy zsák babot. A gyöngyösi Vak Bottyán Gimnázium és Szak- középiskolában tanul. Har­madéves mechanikai műsze­rész. Gyöngyözve habzik poha­rainkban a bor. Olyan, akár a vér. Saját termés, innen, a kertből. Kóstolgatjuk, forgat­juk a szánkban. Jó karcos nedű. — Hát így élünk .. 1 . • • így jó. így szép. CSENDBEN és szorgos­kodva ... Pataky Dezsó aümísm «Saft támasztanak, mert 1972, augusztu, 27., vjasmao

Next

/
Thumbnails
Contents