Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

9 III. országos oMHiiennálárál

NAPOKKAL EZELŐTT

Styílt meg Egerben a III. országos akvarellbiennálé. Az azóta eltelt rövid idő alatt is viszonylag nagy az érdeklődés Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban megrendezett országos akvarell-seregszemle iránt.

Mindenekelőtt a tárlat anyagának gazdagságáról kell szólnunk. Csaknem kétszáz munka várja itt a közönséget. Ez a szám akkor is örvendetes, ha megjegyezzük: Ferenczy Béni most kiállított akvarelljei nem tartoznak szorosan a biennálé anyagához, hiszen az 1967- ben lezárult életmű egy része inkább csak mércéül szolgál ott, ahol az új törekvések, szemléletek, élmények igyekeznek utat törni a közönséghez. És ez a szám akkor is megnyugtató, ha néhány művész csak egy-két lappal jelentkezik, vagy ha hiányzik is egy-két, korábban kiállító alkotó erről a tárlatról.

A fenti megállapítás után nyomban azt kell nyereségként elkönyvelnünk, hogy az alkotók felfokozott érdeklődéssel fordulnak a világ felé. Igaz, még mindig szép számmal vonulnak el előttünk csendéletek, buja virágfejek, mert ez a technikailag is könnyed műfaj szinte csábít az apró témák lerögzítésére, feldolgozására. Tájak jelennek itt meg, hazaiak és egzotikusak, színekben és formákban érdekesek, vonzóak és szorongást keltők, vagy olyanok, amelyek a líra meghittségével és kellemesen édes levegőjével akarnak körülvenni. Bakallár József japáni tájaira gondolunk itt, Bencze László „Vén magyar hegy”-sorozatára, Berényi Ferenc Tisza-partjára, Birkás István Nadapi estjére és Nadapi ősmasszívumára, Czinke Ferenc Balatoni emlékére, 'Csohány Kálmán Kolostor a hegyben című alkotására.

ÜGY ÉREZZÜK azonban; hogy mégsem ezek a törekvések a legszembetűnőbbek, a legérdekesebbek ezen a tárlaton. Abban nagyjából egészében valamennyi művész törekvése egy, hogy nem akarnak. a tegnapi . módon festeni, a naturalizmus, a természetmásolás ismert vádja alá kerülni. Módot és. témát keresnek, hogy újszerűén, lehetőleg mai, vagy ha még lehetne, inkább holnapi módon fejezzék ki magukat, gondolataikat, érzéseiket. A kiállítás ugyanis inkább a gondolati elemeket hangsúlyozná, mint az érzelmieket.

Vegyük példának az első díjjal jutalmazott Bartha László munkáit. A Háború, a Szent György, a Holnap éjjel, a Berenice kertje, a Párbeszéd a jósbarlanggal, a Hieroni- mus, a Szürkületi dal témában, megvalósításban egységes sorozat, egy sajátosan intellektuális keresés eredménye. Egyenként és külön-kü- lön is érződik a lapokon, hogy a festő elmélkedéseit, itt-ott vízióit festi meg: fogódzókat keres a történelemből, az írásokból, a gyerekkorban hallott és olvasott legendák- bló. A színek finom összeállítása és az a gondosság, ahogyan ezeket a formákat a művész kezeli, bizonyítja, hogy itt szuverén alkotó vallja azt a világot, amely benne él és hatni akar. Bartha László alkotásai feltételezik a szemlélőnek bizonyos irodalmi —, vagy ha úgy tetszik —, filozófiai felkészültségét: utalásai baráti üzeneteknek tűnnek arról, hogyan igyekszik a művész eligazodni ebben a kusza, mo- edrn és mégis a lélek gondjait költögető világban.

Somos Miklós lapjai is hasonló igénnyel keletkezhettek. Átalakulás, ősök, Asz- szonyok, Város és madár című lapjairól olvashatunk le ilyen törekvéseket.

Sugár Gyula csatlakozik még ehhez a sorhoz Virgo, Változatok, Aglája, „Z” és Hesztia című akvareíljeiveL. E három művésznél azonban nem mindig nyílik ki a mondanivaló teljessége a látogató előtt, mert talán a mai hangszerelési divatnak engedve, a témát körülfogják sok irányú utalások, amelyek mintha homályba vonnák, ezoterikussá tennék az egyébként érdekes vallomásokat.

A LEGERŐSEBB egyéniségek közül való Szabó Vladimir. Ahogyan a látott világot egyéni hangszerelésével átdolgozta önmaga kifejezésére, azt mindenképpen tisztelnünk kell. A Festő és mecénás, a Macskabarátok, a Művészek gnómszerű alakjai, a színek a tájképeknél, az aprólékos technika, ahogyan felépíti ezeket a látványokat és bizarr látomása-J kát, rokonszenvet ébreszt. J Ügy véljük, a kiállítás leg-í hangulatosabb és legerede-! tibb anyagát köszönhetjük < Szabó Vladimírnak.

Udvardy Erzsébet Vízpart-< sorozata méltán kapott dí-; jat. Finom, asszonyi költői- sége, az az egyszerűség, aho-J gyan a témát kibontja, érett J művészi egyéniségről vall.

Igazat kell adnunk a kiál- í lítás katalógusában megje- <

Könyvespolc:

Dr. Havel fant Ferenc: A fogyasztási: szövetkezetek helyzete és fejlesztési lehetőségei Heves megyében

A közelmúltban látott napvilágot dr. Havellant Ferenc könyve. A szerző hézagpótló tanulmány megírására vállalkozott, hiszen eddig ilyen átfogóan, elemzően, történeti visszapillantást is nyújtva senki nem dolgozta fel a mű címében megfogalmazott témát.

A könyv részletesen ismerteti a fogyasztási szövetkezetek helyét és szerepét, a kereskedelem fejlesztésének szükségszerűségét, a bolti kiskereskedelemmel szemben jelentkező növekvő igények kielégítésének lehetőségeit, a fejlesztés pénzügyi forrásait és azok új formáit, a szövetkezetek sajátos helyzetéből, jellegéből adódó összefogás, a társulásokban rejlő erőforrások hasznosításának módját.

A mű jelentőségét, időszerűségét emeli ki az előszóban dr. Forgács Tibor, a közgazdaságtudományok kandidátusa és dr. Polgár SánQjimmM

§072. augusztus 27., vasárnap

lent okfejtésnek: sok-sok irányban tágul szét a mai akvarellmunka. A nagy formátumok itt is kezdenek hódítani. A méreteknek ez a kitágulása azt is jelenti, hogy a témák, azok feldolgozása már itt-dtt szétfeszíti az ak- varell-lehetőségeket. Irányt Ödön lapjaira gondolunk itt elsősorban. Patay László tájképsorozata is ebbe az irányba mutat. A kérdés csak az, hogyan és hol lehet ennek a nagyobb méretnek az intimitását megteremteni?

Az egri művészek közül Blaskó János és Nagy Ernő két-két lappal szerepel ezen a tárlaton. Munkájuk kellemes meglepetés azoknak, akik eddigi munkásságukat ismerik.

Feledy Gyula Rekviem-sorozata külön foltja a tárlatnak. A tragikumnak ezt az érdekes megfogalmazását elgondolkozva szemléltük.

És szólni kellene még Ger- zson Pál, Imre István, Iván Szilárd, Józsa János, Kokas Ignác, Lieber Éva, Litkey József, Miháltz Pál, Gy. Molnár István, Patay László munkáiról, hiszen ők állandó részvevői az akvarelltár- latoknak, de a teljesség igénye nélkül igyekeztünk jó benyomásainkat és gondolatainkat rögzíteni az Egerben megrendezett országos seregszemle alkalmából.

VAN ENNEK az idei bien- nálénak egy nem egészen rokonszenves mellékjelensége. Azt még az egri közönség tudomásul (?) veszi, hogy az országos irányító szervek nem képviseltetik magukat ezen a tárlaton, de az már alig fogható fel udvariasságnak a díjazott művészek részéről, hogy a nem kis összegű díjakat átvenni sem jöttek el a kiállítás megnyitójára. Vagy a művész dolga csak az alkotás megküldése lenne?

Faikas András

NEMES GYÖRGY

Éí " /y: * ;

Uh Ül V .Äfew-Mk-V'.. Sá&É/S&éii jáíú

MEDICORújdonság

Fontos találmány a MEDICOR-ban. Ősszel úf és minden eddiginél hatásosabb lélegeztető készülék gyártását kezdi meg a MEDICOR Művek. A készülék igen fontos eszköz a légúti betegségben szenvedők gyógyításában. A találmány Kása György mérnök nevéhez fűződik. Képünkön: Kása György mérnök Fluid lélegeztető mintasorozatának bemérését végzi.

(MTI foto — Tóth István)

A lottó tizenöt, a totó huszonöt éves

Tájékoztató a szerencse „történelméről”

A szerencsejátékok évfordulóját is jelzi az 1972-es esztendő: nyertesek és reménykedők az idén ünnepük a lottó 15. és a totó 25. évfordulóját. Ezzel kapcsolatban tartott sajtótájékoztatót a hét végén Kianek Géza, a Sportfogadási és Lottóigazgatóság főosztályvezetője Miskolcon, a totó-lottó körzeti irodájának rendezésében. A körzethez Borsod és Heves megye tartozik.

A lottójáték annak, idején az egyszerű sEámtáblás szelvényekkel kezdődött, majd forgalomba hozták az előfizetéses szelvényeket is, 1961-től pedig az ikerszelvényeket A játék népszerűségére jellemző adat: a területen előfizetés,es szelvényen jelenleg kétmillió darabbal játszanak. Heves megyében évente 12 millió szelvény talál gazdára. Ami a főbb nyereményeket illeti, a másfél évtized alatt megyénkben négy ötös találat született, egy Egerben, kettő Gyöngyösön, egy pedig Petőfibádor egyetemi docens, amikor rávilágítanak arra, hogy:;

„A gazdaságirányítás új rend-; szerének bevezetésével elő-; térbe kerültek a korszerű; szövetkezetpolitikai elvek, a; szövetkezeti demokrácia kiszélesítésének szükségszerűsége és lehetősége is. Az új gazdasági mechanizmus vál-; tozást hozott a kereskedelem fejlesztésében azzal,; hogy a vállalatokra bízta a; fejlesztés jelentős részét is.; Az általános fogyasztási és; értékesítő szövetkezetek —; mint kereskedelmi vállalatok; — gazdálkodásuk során az; állami vállalatokhoz hason-; loan, a piaci viszonyok ti-; gyelembe vételével a gazda-; sági verseny körülményei; között látják el feladataikat,; tagságuk és a szövetkezet ér-; dekei szem előtt tartásával,; különös tekintettel fejlesztési; célkitűzéseikre.”

A könyv e munkához ad hasznos segítséget, nem csupán a szövetkezeti mozgalom vezetőinek, de az állami vállalatok közgazdászai, vezetői is alkalmazhatják a műben megfogalmazott módszereket — saját vállalatuk gyakorlatához adaptálva.

t* • ia i

Pillanatok alatt tűnt el a fák koronája mögött. Szememmel kitapogatni véltem valahol fent a tisztást, ahová Klottal járunk. S ahol ma délben láttam a tűző napfényben.

Ugyanez a nap látta őt, e felé a nap felé tárta ki a karját Klót. Ez a nap délben mindent betöltött, most meg eltűnik a fák mögött. Egyszerre minden olyan színtelen lesz. Eltűnik a nap, eltűnnek a színek is. Csak a fák zöldek, de ők is sötétzöldek már. Es belevesznek a háttér szürkeségébe. Ott balra a hegyoldalon valahonnan füst száll a sötét ég felé. A házat .se látni, a kéményt se. Az a turistaszálló, tudom. Konyháján most főzik a vacsorát. Ott áll Klót a* szobájában, és bizonyára kinéz az ablakon. Es valószínűleg énrám gondol most, ahogy én őrá gondolok. És az emléktől talán neki is melege van, ahogy nekem is melegem van. És talán örül még, hogy megmutathatta magát, ahogy én örülök, hogy megmutatta nekem magák

Igen, most már élesebben emlékszem. Két Klót volt ott a vízben. A csermely vize csobogott a bokája körül. Visszaverte alakját, ahogy a

nap a vízre sütött. Két Klót volt ott. Az egyik a nap felé nyújtózott. A másik meg mintha a csermely vizén át a föld felé fúrta volna a karját. Ég is kettő volt.

Milyen hosszú a nyaka. Ilyen szép, hosszú nyakát még nem láttam soha. És a kis csípője, és a vékony, vékony dereka.

Milyen szén a tested, Klót. Milyen nagy öröm ért ma, hogy láthattalak.

Kprán lefekszem, hogy sokat gondolhassak rá. Egész éjszaka róla fogok álmodni.

Majd odahajolok a hátadhoz. A víztől és a naptól olyan különös szaga van a bőrödnek. Olyan forro szaga, hogy félek — megégeti a számat.

'Ma hajnalban magamtól lopakodtam oda. Nem kellett, hogy ez a Darkó hur- col asszon el. Szerencsére már második napja nem látom ezt a tökfejet. Nyilván visszautazott a városba. Akkor lássam, amikor a hátam közepét. Hohó! Azt otthon gyakorlásnál látom. A sok tükörben, mikor gyakorolunk. Az nem mindegy, hogyan mozog a lapocka. Meg hogyan tartja az ember a derekat emeléseknél. Ez tehát vissza. De akkor se akarom látni ezt a Darkót. Majd Katinak meg is mondom kerek perec.

nyán. A tángynyereményekre sem panaszkodhatunk: tizenöt gépkocsi, egy családi ház, öt budapesti öröklakás, két balatoni üdülőtelek talált szerencsés gazdára.

A totózók népes táborában ugyancsak számos nyeremény született a negyedszázad alatt. Az első nagy nyereményösszeget az akkor még tizenkét taláiatos . szelvényen, 1948-ban érték el: félmillió forintot! 1964-ben vezették be a 13+1-es szelvényeket, Európában elsőként. Azóta ilyen telitálálat a megyében hat darab született.

A szerencsejáték története bővelkedik érdekességekben is. Annak idején, amikor megkezdődött a tárgynyeremények sorsolása, a tárgyakat nem mindig a legszerencsésebben válogatták öszsze. így történhetett, hogy — egy fővárosi lottózó részére fűkaszáló gépet sorsoltak ki... Alvadt olyan vérmes lottózó is, aki nemrégiben pert indított az igazgatóság ellen, mondván: az mégiscsak lehetetlen, hogy már tizenöt

Most idejöttem. Meglesem az álmát. Remélem, egyedül van. Ha belopóznék a szobájába, ott találnám magamat. Az édes Klót ott táncolna csukott szemhéja mögött. Egész éjszaka ott kellett táncolnia. Csodálatos, hogy nem fáradt el a táncban. És a drága Dávid nem fáradt el a nézésben.

De nem mertem kopogni. Hátha itthon van az anyukája. Jaj, anyuci se tudja, hogy megszöktem. Azt hiszi, még szundizok otthon az ágyacskámban.

Ugyanott guggoltam, ahol először hallottam klarinétoz- ni. Csak most vettem észre, mennyi délignyitó díszíti a kerítést. Fölkúsztak a drótkerítésre. Szív alakú levele- • ik tenyérnagyok. És mindenütt ezek a gyönyörű tölcsérvirágok. Halványlilák és sötétlilák. A szél enyhén fújt. A virágok bólogattak, integettek. Azt mondták: gyere, Klót. Azt mondták: gyere, vár Dávid. Azt mondták: igen, igen, igen, ez a fiú szeret téged: Azt mondták: jó, hogy te is szereted.

Szememmel kiválasztottam két virágot. Egymás melletti lövőn nőttek. Ök kúsztak a legmagasabbra. Túl a kerítés peremén. Halványlila az egyik, sötétlila a másik. Bólogattak, integettek. Tulaj- , donképpen táncoltak a szélben. A sötét, az Dávid. A világos, az én vagyok. Mi táncoltunk így. Ó, de gyönyörű pás de deux.

Arra gondoltam, nem fütyülök neki. Hátha így is megérzi, hogy itt vagyok. Itt vagyok, és várom őt.

Ültem a fűben, és néztem a két délignyitó virágot.

Nem sokáig ültem így, magamban. Dávid kilépett az erkélyre. Hát mégis megérezte, hogy itt vagyok. Megérezte, hogy várom őt.

Azonnal észrevett. Ügy állt ott, megmeredten, mint egy szobor. Mért csodálkozik, hogy itt vagyok, gondoltam. Hiszen eddig is vele voltam. Csak éppen gondolatban. Náesztendeje játszik, és még mindig nem nyert. Újítási javaslat is született: ne pénteken sorsolják a lottót, mert az szerencsétlen nap. Egy játékos későn “jelentkezett a két találatért járó 76 forintjáért. Miközben intézték az ügyét, levelet írt az igazgatóságnak: nem tart igényt a nyereményre, mert időközben 71 ezer forintot nyert. Akad öröm is, bosszúság is az eltelt 812 hét történetében. Öröm: a nyertes két találatért reklamált, és kiderült, hogy négyese van. Bosszúság: a fogadó tévedésiből hat számot játszott meg... ötös találata lehetett volna, de ugye, a játéknak játékszabályai is vauinak.

Az epizódok tömkelegét sorolhatnánk még, de végső soron a játék, az izgalom a lényeg, amelyre a koronát természetesen egy vaskos nyereményösszeg teheti fél... Reméljük, a szerencse e kettős évfordulója a játékok Heves megyei képviselőinek is meghozza az ajándékát.

lünk ez a kettő összefolyik.

Odaszaladtam az erkély alá. Kihajolt az erkélykorláton. Mintha ő lenne Júlia. Én meg Rómeó.

— Gyere, Klót — mondta. — Rohanok. Nyitom az ajtót.

Beszaladt a szobába. Én azalatt felkúsztam a fenyőfa törzsén. Máris átlendítettem magam az erkélykorláton. Mire Dávid kiért a kertbe, én fentről integettem neki. Most én voltam Júlia. Ő meg Rómeó.

Nagyot nevetett. Egy pillanat alatt ő is felkúszott a fenyőfán. Átvetette magát a korláton. Lendületét a karommal fogtam fel. De olyan erővel ugrotta át a korlátot, hogy feldöntött. Nyilván szándékosan. Mert ott volt egy leterített pokróc. Arra estünk. ............................

. ' S

okáig csókol óztunk. Ezt nem lehet soha megürüli.

Összesimultunk a pokrócon. De rajtam ruha volt, rajta meg pizsama. Valami eszembe jutott MUyen jó lenne, ha nem lenne rajtam ruha. S őrajta nem lenne pizsama.! De nem mondtam. És . nem tudtam, neki mi jutott eszébe. Ö se szólt egy szót se.

Aztán kigomboltam a pí- zsamakabátját. A mellére hajtottam a fejemet. Hallgattam, hogyan dobog a szive. Szépen, egyenletesen és nagyon lassan dobogott.

— Hallgasd meg. hogy dobog az en szivem — mondtam. A mellemre vontam Dávid fejét. De csak a ruhára. Fejét rahajtóttá és hallgatta.

— A tied nagyon gyorsan dobog — mondta.

— Igen, én olyan vagyok, mint a madarak.

A madaraknak gyorsan dobog a szívük? — kérdezte.

— Gyorsan, mint nekem. A testükhöz képest nagy szívük van. Hogy legyen erejük felemelni a testüket.

— Ezt te honnan tudod? —. kérdezte Dávid. ,

(Folytatjuk)

i