Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-22 / 197. szám
meggyőződéssel, a nem unott arcok között pedig alig akadt olyan, akit nem is szeretnénk megunni, s még csak azért sem tekinthető .megfelelő” napnak a péntek a táncdalfesztivál számára, mert a televízió önmaga is így rangsorolta. Egyszerűen arról van szó, hogy... . . . REPÜLJ PÄVA körök nagy országos találkozójának volt a jussa a szombati nap. Annak a félezer körnek, annak a több mint kétezer énekesnek, táncosnak és annak a sok tíz- és tízezer embernek, akiket ezek az énekesek képviseltek. Nekik járt a szombati nap! A táncdalfesztivál kipukkadt! Ebben a formában nem is kár érte. A népdaléneklés, az együttes éneklés öröme és fesztelen bája új meg új ezreket ragad magával. A magyar és nemzetiségi népdalok, a táncok, a dalosok és a táncosok népviselete, az érdekes és izgalmas népi hangszerek olyan ízeket hoztak ismét, hogy derűs szív, örömlő arc kísérte a bemutatót. És mennyi keresetlen tisztesség, mennyi öntudatos bemutatkozás, gátlások nélküli. de nem gátlástalan fesztelenség a színpadon, milliók előtt. Olyan öreg parasztember, aki az önmaga életében még nem is nagyon régen, deréktörve mert csak suttogni ispánnal, földbirtokossal, kisebb és nagyobb egyéb urakkal, most tisztességgel megemelvén kalapját az egész ország elé áll, hogy kdéne- kelje'szíve örömét, lelke emlékeit. És öröm volt nézni, hallani a Heves megyeieket is, akikről jobbára — szégyenszemre be kell vallani — e sorok írója is csak sejtett eddig, mint hallott és legtöbbüket látni sem látta soha. E „népdal-fesztivál”, amely dalainak virágos csokrával, mintegy alkotmányunk ünnepét köszöntötte, elismerésre méltóbb, szép produkciói közé tartozik a magyar televíziónak BÍBÓ LAJOS, A TELE- VÍZIOSZERZÖ. Az igen csak idős író, aki most is Hódmezővásárhelyen él, s aki a húszas, harmincas éveik egyik legsikeresebb színpadi EGBf NYÁR ’72 Az íqri Szimfonikusok magyar estjéről Óvónőképző tagozat indul a megyeszékhelyen Az Egri Szimfonikusok magyar esi i ü a kedvezőtlenre íorduló időjárás miatt a Gárdony; Géza Színházban rendezték meg. A színhely változása és az időjárás sem igazolja a közönség ilyen mérvű passzivitását az alkotmánynapi hangversenynyel kapcsolatban. A magyar est összeállításaiból nem nehéz kideríteni, hogy az Erkeltől Farkas Ferencig húzódó szerzői névsor, a művek, Erkel Ünnepi nyitánya és a Hunyadi László nyitánya, Bartók Magyar képei. Kodály Háry Jánosának részletei és a Farkas Ferenc által az Egri Szimfonikusoknak komponált Mátrai táncok a magyarságérzés, az ünnepi indulatoknak és a hazaszeretet magas hőfokának felmutatására alkalmasak. Ez a különböző témákat és különböző hangulatokat megszólaltató zenekari muzsika azáltal vált egységessé hatásában, hogy a hazafias érzés koron- kint változó, ám mégis szívet dobogtató zenei kifejezése, vallomás a hazáról. Jól tudjuk, hogy az egyéniség, a kor mennyire belejátszik egy-egy mű .keletkezésébe; éppen ezért a két Erkel-nyitány ufán a feszes tartású, zord hangokat is kedvelő, a drámát a leglé- nyegéig levivő Bartókot hallani — akár ilyen kis formátumban is — elgondolkó- zásra késztet. Mennyi élmény, a forrásokra találásoknak micsoda szenvedélye és az alkotásvágynak mekkora elszánt akarása munkál Bartóknál. És ez a komolyan vevés mennyire más, mint Kodály Háry Jánosa, ahol a mesék világából idetartó hős jó kedélye, képzelete keresi az igazságot — önmagának és nekünk. A Mátrai táncok pedig apró kóstoló a népzenei hagyományokból — avatott kéztől művészi szinten. Az Egri Szimfonikusokat ez alkalommal nem kényeztette el a közönség szerete\le se film késsül a ívben Sáli József népi hangvételű mesejátékát Pauló Lajos rendezi. Főszereplők: Bessenyei Ferenc, Venczel Vera, Szabó Gyula. Képünkön: készül a tv-játék egyik jelenete. (MTI foto — Tormai Andor felvétele) tével. Ennek egyik oka talán az is, a már említetteken kívül, hogy az együttes repertoárja meglehetősen szűk határok közé szorult: egy- egy műsoruk nem mindig hat az újság megejtő ingerével. A karmesteri teendőket Farkas István látta el. A műsor szólistája Mor- czis Demeter, az Állami Operaház tagja a bordalt és a toborzót énekelte Kodály Háry Jánosából. Nemcsak szívesen látott vendég nálunk a kitűnő baritonista, de megbecsült művész is, akinek most is lelkesen tapsolt a közönség. A műsort Kollár Endre zenetörténész ismertette. (farkas) Az egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola az idén eiő- ször óvónőképző tagozatot is indít. Régi hiányt pótol ez a tagozat, hiszen így érettségizett és egyben szakképzett óvónők kerülnek ki innen. Már az első évben nagy az érdeklődés a szakra, a túljelentkezés több mint négyszeres volt. Az első évfolyamban harminchat óvónőjelölt kezdi az évet. A tanulók már az első évben óvodai gyakorlatokon vesznek részt. így az elején megszokják azt a kedves környezetet, ahol majd dolgozni fognak. A TÄNCDALFESZTIVÄL döntője pénteken este volt. S bár méltatlan dolog lenne a napokkal szemben rangsort állítani, mégis ' a pénteki nap nem, vetélkedhet a népszerűségében mondjuk a szombattal. Különösen így van ez a televízióban, ahol a szombat esti televíziózok száma megkétszerezi — mondjuk éppen a péntekit, így aztán a tömegprodukciók számára a péntek mégiscsak másodrangú nap. És a táncdalfesztivál döntője pénteken volt; a megfelelő napra került! Nem azért,, mert színvonala. a kétségkívül nívós, győztes néhány számot kivéve, fáradtan alacsony volt; nem azért, mert unott arcok kántáltak, gyakran nem sok IHegnyilt Egerben a III. országos; akvarellbiennále Vasárnap, ünnepélyes külsőségek kozott nyitották meg J Egerben, a Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában a III. országos akvarellbiennálét. A rövid műsort az Egri Vonósnégyes vezette be, majd < Fehér Zsuzsa műtörténész adott áttekintést a tárlat anyagáról. a műfajról. Méltatta annak a fejlődésnek a jelentőségét, amely a műfajon beiüi napjainkban tapasztalható. Volt ugyanis j egy korszak, a század első évtizedeiben, amikor a vízfestés- < hez csak könnyelmű kézzel nyúltak, a technikai könnyedség j és gyorsaság révén üres ecsetjátékokat teremtettek, kihasz-J nált formákat és sablonokat ismételgetve. A jelenlegi bien- ! nále tekintélyét és értékét csak növeli az a tény. hogy Fe-Í renczy Béni 26 akvarelljét a művész özvegye átengedte be-! mutatásra a kiállítás rendezőségének. Ferenczy Béni akva-< relljei is bizonyítják, hogy viszontagságos művészi pálya során mennyi minden változik a művészben, hogyan követeli < meg az élmény a kifejezési formát. Fehér Zsuzsa csak nagy í vonalakban, a műtörténész ajánló tapintatával ismertette! azokat a műveket, stílusirányzatokat, amelyek az országos; fórumon felvonultak. Az idei biennále dijait Szalay István, a Heves megyei! tanács vb-elnökhelyettese osztotta ki. A megyei tanács első < díjjal tüntette ki Bartha Lászlót, második díjjal Udvardy<( Erzsébetet, harmadik díjjal Lóránt Jánost, mig a Magyar« Népköztársaság Művészeti Alapjának díját Szabó Vladimir< kapta’ meg. A kiállítás méltatására visszatérünk. f. a. * 4 i Ongyú tó nagyságú könyv\ Öngyújtó nagyságú könyvet készítettek Szegeden, a helyi nyomda miniklubjának gondozásában. A 120 ol1972. augusztus <52.j kedd dalas kis kötet Petőfi Sándor 58 válogatott költeményét tartalmazza, a könyvet< a költő születésének 150. { évfordulója alkalmából ad-i Iák ki. A klub minikönyvet jelen-J tét meg a közeljövőben a í Dózsa-éyforduló kapcsán is.!-JMP v (MTI) 13. A vázából kiragadott egy virágot. Sárga tátogató volt. Tegnap szedtük a tisztáson a csokrot. Bedugta a virágot a hajába. De rövid a haja, a virág leesett a földre. Megint spárgát csinált, úgy vette föl. Ügy, hogy törzsét meghajlította, és a szájával csípte föl a szálát. Aztán még táncolt egyet körben a szobában. Végül levetette magát az ágyamra. Előbb csak leült, hátát, nyakát a falnak támasztotta. Így nézett engem egy ideig. Én az ajtóban álltam. Visszabámultam rá. Klót ekkor oldalra dőlt az ágyban. Fejét a párnámra tette. — Még érzem a tested melegét — mondta. — Már ki kellett hűlnie az ágynak — feleltem. — Még érzem a tested me-' legét — ismételte meg Klót. — A fejed itt feküdt a párnán — mondta még, és gyöngéden megcsókolta a párnámat. Láttam, ho*y a szemét behunyja. Ügy folytatta, hogy nem nézett rám: — Gyere ide, Dávid. Jó volna, ha megcsókolnál. Még mindig az ajtóban álltam. El akartam indulni, de valami visszatartott. A kezem összeszorítottam, hogy erőt gyűjtsék az induláshoz. Mezítláb voltam, s egyszerre mintha a meztelen talpam nedvesen odaragadt volna a parketthez. Végre valami meglódított. Elindultam. Csöndben mentem, még a parkett se recsegett. Láttam, Klót nem nyitja ki a szemét. Szemrésén át sem kukucskált. Éppen az arcán időzött a reggeli napfény egy sugara. A szája csöppnyit nyitva volt. Erősen lélegzett, látszott emelkedő felsőtestén. Mikor megálltam előtte az ágynál, megérezte, hogy ott vagyok. Megszólalt: — Most értél ide, Dávid. Sokáig jöttél. Pedig alig vártam, hogy ideérj. Térdre estem. Arcom mosü csaknem vonalban volt Klót arcával Egy ideig néztem az arcát Hunyt szemét. Félig nyitott száját. Előbb a két szemét csókoltam meg. Egyiket a másik után. Aztán a szájét. Úszásnál tudom, hogy kell lélegzetet venni, itt nem. Sőt: a klarinét fújásánál is elég jól tudom már a lélegzést. Legfeljebb a sok tizenhatodnál vannak bonyodalmak. És persze a staccatonál. Staccato, staccato, staccato — mondtam magamban, s arra gondoltam: a hangszerem ez itt. Ott térdeltem-az ágy előtt Aztán én is odatettem a fejemet a párnára, de továbbira is térdeltem. Klót felemelte a kezét, és simogatni kezdte a hajamat. Én is simogatni kezdtem az ő haját. Néha rápillantottam Klót arcára. Nem nyitotta ki a szemét. Egyszerre csak zsibbadni éreztem a derekamat és a lábfejemet. Kényelmetlen volt így térdelni már vagy egy fél órája. Gondoltam: föl kellene állni. Gondoltam: szólok Klóinak. De azt éreztem, hogy már nem simogat. Óvatosan ránéztem. Most is csukva volt a szeme. De mintha most nyűgöd tabban és mélyebben lélegzett volna. Fejemmel csöppnyit közelebb húzódtam hozzá. Jobban akartam hallani a lélegzését. Suttogva, szinte pianissimo, szólaltam meg: — Klót. Nem felelt. Klót elaludt. Persze, hiszen, nagyon korán volt. Még most se lehetett több hét óránál. Csöndben odanyültam az egyik- félrecsúszott kispárna szerzője is volt, — majd fél évszázaddal később, mint televíziós szerző is „befutott“. Nincs mód és hely most arra, hogy Bibó Lajos .irodalmi munkásságát értékeljük, hogy helyét meghatározzuk, ellentmondásaival és igaz értékeivel egyetemben is irodalmi közéletünkben. Részben megtették, s minden bizonnyal megteszik még ezt. irodalom történészeink, kri ti- kusaink. Egy azonban tény: a minap éppen e rovat keretein belül szóltam kissé irigykedve Reginaid Koséról, aki a Tragédia a telepen című televíziós játékával bizonyított: egyik megteremtője a televíziodráma sajátos műfajának. Most örömmel kell retirái- nom: nem Bibó Lajos miatt — bár miatt i s —, hanem inkább novellájának televíziós változata kápcsán: nagyon sok a mi kincsünk és lehetőségünk irodalmunk mélységében és szélességében egyaránt. A kenyér, a maga balladái tömörségével, a Mihály lovat aikar száraz, kétségkívül naj- turalisztikus, de a társadalmi felszint jól megmutató világával, mintha televizióija íródott volna. Még akkor iá, ha a Mihály lovat akar-jt Szőnyi Sándor a lehetősége alatt rendezett meg és Mostyán Tibor operatőr is mindent elmondott volna A kenyér-rel, A jó színészi játékból is kiemelkedett Horváth Teri, akinek tanácstalan és reménytelen téblábolása a már meghalt férjét zötyögte- tő kordé körül, megdöbberír tő és felejthetetlen pillanat volt. A FEKETE MACSKA, ha nem is volt a vígjátékok vígjátéka, ha alapötlete és szituációja nem is frissiben találtatott fel, mégis egy jó szerző, egy jó rendező és elsősorban két kiemelkedően jó színész közreműködése nyomán derűben gazdag perceket szerzett a nézőnek. Major Tamás színészi zsenialitása abban is mérhető, hogy az egyébként igen gyengén megformált „jogász” betörő típusából hús-vér vígjátéki, sőt való életbeli figurát teremtett. Dayka Margit egyetlen fél mozdulata, elharapott kis dünnyögése is annyit mondott el a kicsit magányos, a kicsit pityókos, a nagyon jó szívű öregasz- szonyról, mintha hosszú oldalak jellemzését sűrítette volna össze. Sajátos báj és humor sugárzott alakításából. Kár, hogy oly ritkán látjuk ezt a kitűnő művésznőt a televízió képernyőjén... Gyurkó Géza <WAWW<VVWVVWVWA\WIVVVVVV hoz. Leemeltem az ágyról és a térdem alá tettem. Ügy maradtam ott térdelve, fejemen Klót kezével. Vigyáztam, ne ébredjen fel. Lehet, hogy közben én is elaludtam. — Hol jártál? — Ezzel fogadott délben anyuci. — Dávidnál — feleltem. — Már hajnaliban elmentél. Nem alszod ki magad. Ez nem lesz jó, kislányom — mondta anyuci. — Honnan tudod, hogy hajnalban mentem el? Persze, attól a tökfejtől — mondtam, és rosszkedvű lettem, miért ilyen árulkodó. — Kati bátyja mondta — felelte anyuci. — És azt nem mondta, hogy ő költött fel? — Azt nem — felélte anyuci. — És azt se mondta, hogy ő hurcolt él Dávidhoz? — Azt se mondta — felelte anyuci — Na, pedig ő hurcolt el. Tökfej és amellett árulkodó. — Az lehet, hogy Kati bátyja tökfej és árulkodó, de miért hurcolt volna el téged Dávidhoz? — kérdezte anyuci. — Mert. i 1 mert. ij — Na, mondd csak — biztatott anyuci. — Mert ' azt hiszem, tetszem neki — feleltem. — Ejha — mondta anyuci. — Hiszen te még kislány vagy, ő meg egy nagy, felnőtt fiú. Fordultam egyet magam körül, és csak aztán feleltem: (Foktatjuk.)
