Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
Borok olimpiája A borvilágverseny emblémája. Két olimpia lesz az idén. A sportolók hagyományos világversenye mellett Budapest is világversenynek ad otthont. Erre a versenyre most első ízben kerül sor, s ez a borok olimpiája lesz. Már össze is állították a hazai „csapatot”: hatvanhat tagja van, mert ennyi borfajtánk fogja képviselni színeinket ezen a rangos versengésen. Ez a hatvanhat „küldött” állta ki sikerrel a próbát az „elődöntőkön”, ahol előbb 415, majd 152 borfajta közül szűrték ki a minőségre, tisztaságra, illatra, ízre és harmóniára legjobbakat. Közöttük húsz borfajta képviseli Tokaj rég világhírű borvidékét. Vajon hogyan szerepelnek majd az 1. borvilágversenyen, amelyre 34 ország nevezte be 1378 borát? Olyan mezőnyben, ahol a hajdani római költőktől is megénekelt itáliai borokat — s ugyanígy a portugál és a spanyol szőlők nedűjét is — külön-külön több mint száz borfajta képviseli, de a Mediterráneum és a Fekete-tenger vidékének napfényét hozó régi hírű borok mellett a földkerekség tőlünk legtávolabbi vidékeiről — Japántól Kanadáig és Űj-Zélandtól Chiléig — kelnek versenyre a nemes italok. Reméljük, nemcsak ezüstérmet, hanem aranyérmet, sőt nagy aranyérmet is szereznek a nagy múltú hazai szőlőkultúra képviselői, ezzel is megerősítik rangjukat, emelik kívánatosságukat a világon. De mi is ennek a világversenynek a célja, s miben különbözik a hagyományos nemzetközi borversenyektől, amelyeknek örökébe lép? Üj a bírálati módszere, s részvételi szabályzata a különböző országok szőlőtermelésétől függően megszabja, hogy hány borfajtát küldhetnek be. Minden ország csak a saját földjén termett borokkal — szerepelhet. A világverseny célkitűzése a különböző országok jellegzetes bőrtípusainak bemutatása mellett a tapasztalatcsere, a korszerű termesztés és borászat előmozdítása és nem utolsósorban — bármilyen paradox módon hangzik — az alkoholizmus elleni küzdelem elősegítése. Hogyan — kérdezheti az olvasó —, borral az alkoholizmvp ellen? Igen: jó borral, kulturált fogyasztással! Nem ritka ma már az olyan vélemény: inkább keveset iszom, de jót. Annak telik igazán öröme a borban, aki élvezni tudja színét, illatát, ízét, zamatát, teltségét, nem pedig az, akinek mindegy hogy milyen, csak bőségesen locsolhassa a torkát. Márpedig a jó bor erényeit csak addig lehet élvezni, amíg el nem vette az érzékek épségét, élességét az alkohol. Ügy véljük, még a verseny előtti — meghitelezett — elismerését jelenti borainknak, hogy nálunk rendezik az első világversenyt. És nem alaptalanul remélhetjük, hogy anyagi haszon is kíséri. Ez a meghitelezett — de múltjukkal is kiérdemelt — elismerés nem rossz propaganda borainknak, borászatunknak, szőlészetünknek. Emellett a Kertészeti Egyetemen sorra kerülő világversennyel párhuzamosan nemzetközi szőlészeti és borászati kiállítás és vásár is nyílik a Mezőgazdasági Vásár területén. Borárverésre is sor kerül. Tekintélyes nemzetközi szervezetek tartják nálunk rendezvényeiket. A Mező- gazdasági Múzeumban pedig megnyílik a verseny tiszteletére rendezett „Szőlő és bor a kisgrafikában” című kiállítás. Rangos kiállítás ez, amely egy magyar származású lengyelországi agrármérnök, Lippóczy Norbert értékes gyűjteményén alapul. Három esztendeje adományozta ezt a gyűjteményt a múzeumnak, s azóta is sokat gyarapodott a nemzetközi szaksajtó állandó érdeklődésétől kísérve. Most e kiállítás arra emlékeztet, hogy a bor örök témája volt a művészeteknek. S bár első világversenyére most kerül sor, kultusza cseppet sem fiatalabb a sportolimpiákénál. tf. F. 1973. január 1-től: új bérkategóriák lépnek érvénybe A minimum kötelező, a többi csak lehetőség AMILYEN NAGY ÖRÖM fogadta a munkások és az alkalmazottak alapbérét módosító múlt év áprilisában megjelent miniszteri rendeletet, legalább akkora csalódás is követte az új rendelkezést Mert százak, ezrek várták a tömeges méretű bérrendezéseket, s csak kény egesen jobban megkülönböztetik majd egymástól. Ki biztosítja majd az új bérkategóriák bevezetéséhez szükséges ' anyagiakat? A kérdés aktuális, gyakran elhangzóik napjainkban, s könnyű rá válaszolni is. A magasabb órabéreket, a magasabb havi béreket nem bet adni csak úgy lehet, ha a munka is több, ha a munka is értékesebb. S hiáíba hangzanak majd el a szép mondatok, az okoskodó magyarázkodások: a dolgozók nagyon is tudják, hogy hol adnak többet munkájukért. Majd a Bozsik-brigád Hátba a jó példát mások is követik az ércbányánál? Tavaly , sem sikerült a tervüket teljesíteniük, és az idén is lemaradással küszködnek a gyöngyösoroszi ércbányászok. Hiába, kevés a munkáskéz, a műszaki fejlesztés határai is ismertek. Nyugodjanak bele abba, hogy az idén megint hátul fognak, kullogni a sorban ? Ezért törték a fejüket a megoldást keresve. És ekkor mindenkinek egyetlen dolog jutott az eszébe: a Bozsik- brigád. Ugyan miért? Olyan hírnevük van, hogy mindenki közöttük szeretne dolgozni. De ebbe a brigádba bekerülni majdnem lehetetlen. Nem azért, mert ők mereven elzárkóznának a többiektől, hanem egyszerűen azért, mert ritkán mond búcsút bárki ennek a közösségnek. Jól keresnek, ezt is tudja mindenki. De ők maguk sem nézik mindig az időt, ahogy a nehézségek esetén sem sziszegnek, fanyalognak, hanem megfogják a dolog végét. Jövedelmük ezért jobb az átlagnál. Ügy mondják, Bozstk Pál Ik, a brigád feje, hajtás ember. Nála nincs üresjárat. Ha egyszer valaki ráadta a fejét a bányászkodásra, akkor csinálja is azt becsülettel. Így vélekedik a brigád vezetője, ö maga jár elől a jó példával, az is igaz. Kiszámolták m irodán, hogy húsz százalékkal kellene meggyorsítani a fejtési sebességet áhhoz, hogy a lemaradást eltüntethessék. Amíg az igazgató, Flórián Gusztáv bizakodott ennek a lehetőségében, az üzem vezetője, Kővári László már inkább ta- máskodott. Sok az a húsz százalék. De mi lesz akkor, ha leáll az ércelőkészítő üzem, mert nem kap elegendő anyagot a bányától? Ott egyetlen nap négyszázezer forintot ér! Akárhogy nézik is: létkérdés a termelés növelése. Ekkor mondta ki az igazgató. ő bizony nem sajnálja a pénzt sem azoktól, akik ebben a helyzetben segíteni akarnak. Ha a Bozsik-brigád rááll a kérésre, akkor nyolcezer forint célprémium üti a markukat. De mások is megkapják ugyanezt az összeget az azonos mértékű túlteljesítésért. Az üzemi szakszervezeti titkár, Nagy fejű Kálmán vállalta, hogy ő szót ért Bozsi- kékkal. Azt is tudta,, mit hoznak fel azonnal ellenérvként a brigád tagjai. Mi lesz a fúrószárakkal? Ezeket nyugati. cégek szállítják, drága pénzt kell értük fizetni, nincs is mindig elegendő belőlük. Ha pedig nincs szerszám, téb jesen felesleges a vállalás szorgalmazása. Két kézzel nem eshetnek neki a sziklafalnak. Erre számítva vették fel a kapcsolatot a központi anyagellátó üzemmel. Prémium- feltételként szabták meg a fúrószárak beszerzését és szállítását. Amikor ezt megtudták Bozsikék, egy pillanatig sem kérették magukat tovább. Fuxreiter Lajos és Kecskés István, a két harmadvezető is számolgatni kezdett Hogyan is lehet úgy megszervezni a csapatok munkáit a siktán bélül, hogy az a bizonyos plusz húsz százalék kijöjjön? Azután összehívták a többieket, és elmondták, miről van szó. Itt a bányásznap, jó alkalom arra, hogy felajánlást tegyenek, őszinte szívvel, különösebb formaságok nélkül, de azért mégis ünnepi hangulatban. Ahogy illik ez a bányászokhoz. Aki jónak látja, kövesse őket, szívesen kelnek versenyre mindenkivel. A feltárás és az elővájásis előfeltétele annak, hogy a Bozsikék nevéhez fűződő kezdeményezés jó ütemben folyjék tovább, beváltsa a reményeket, és az egész Mátrai Műveken belül termelékenyebb munkához vezessen. Ahhoz, hogy nyereséget lehessen fizetni, hogy ismét ne adóssággal zárják az évet, a bányásznapi kezdeményezést meg kell hosszabbítani az év végéig. Sőt! Mondják, nem tolonganak a mai fiatalok a bányák bejáratai előtt. Orosziból is sokan elmentek az utóbbi időkben, könnyebb munkára, kényelmesebb helyekre. De azért akadnak még szép számmal olyanok is, akik egy életre eljegyezték magukat a föld alatti vájatok nehéz levegőjű munkahelyeivel. Akik büszkék arra, hogy kiszedik a föld gyomrából a hasznosítható anyagokat. Ilyenek a Bozsik-brigád tagjai is. Pedig még csak azt sem lehet mondaná rájuk, hogy egy helyről valók, azért tartanak úgy össze. Titkuk csak any- nyi, hogy ismerik a kötelességeiket, adnak arra, miként vélekednék róluk a társaik, és önérzetesek. Tömören: munkásemberek. G. Molnár Ferenc Franciaországi tapasztalatok Beszélgetés dr. Szalai Györggyel, a Kompolti Növénytermesztési és Talajvédelmi Kutatóintézet igazgatójával A Mezőgazdasági és Élei- tatók is alkalmazzák, Külömezésügyi Minisztérium sőbb értették meg: az új nomenklatúrák nem azonnal, hanem csak 1973. január 1-vel lépnek életbe. Mindez természetesen nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy ahol megteremtették az anyagi feltételeket, ott a rendelet után azonnal is élhettek a törvény adta lehetőségiekkel. Ez utóbbira azonban kevés példa volt megyénkben is, üzemeink, vállalataink többségében ezekben a napokban, hetekben készítik az új minősítéseket, az új besorolásokat. Mi is a lényege az új rendeletnek, milyen módosítások, változások várhatók bevezetésével? Mindenekelőtt: a vállalatok kötelesek a dolgozókat, az általuk elvégzett munkaköröket és a munkát minősíteni, s ezek alapján megállapítani az új bérkategóriákat. KÖTELESSÉGÜK továbbá az érintett vállalatoknak az üj tarifarendszer minimumának a biztosítása is. Ez pedig azt jelenti: az órabér 5 forinttal kezdődhet, és elérheti a 22 forintot is. Alapvető változásnak számít továbbá az is, hogy a kiemelt szakmunkások havi bére a jövő év elsejétől elérheti az ötezer forintot is. Akik legalább egyszer elolvasták az új rendeletet, azonnal megérthették: alapja az újabb, illetve a további bérdifferenciálás. Kezdve a munka, a munkakörök minősítésével, befejezve a végzett munka értéke, minősége illetve nehézségi foka alapján megállapított órabérekkel, havibérekkel. A segéd-, az egyszerű, a bonyolult, a szak-, az összetett szakmun- , lsét ezentúl a bérek ig léközponti keretekből utalják át a vállalatoknak, hanem az érintett üzemeknek kell előteremteniük. Mégpedig több, jobb, gazdaságosabb munkával, ésszerűbb bérgazdálkodással. A bérek emelésének mértéke elsősorban azon múlik tehát: hogyan dolgozott, illetve hogyan dolgozik a vállalati kollektíva, az eredmények után mennyi kerül majd a közös kasszába, amelyből majd a mérlegeléseik után ismét szétosztják, azoknak adják, akik rászolgáltak. Ahol maradéktalanul megvalósulnak az év eleji reális célkitűzések, ahol szervezetten, jól dolgoztak, okosan gazdálkodtak a lehetőségekkel, a vállalati kollektíva erejével, tehetségével, ott egészen biztos, hogy a bérkategóriák bevezetésekor nemcsak a kötelező minimum biztosítására telik majd. Ezzel kapcsolatban az Egri Dohánygyár, a Heves megyei Finommechanikai Vállalat dolgozói máris sok szépet tudnának elmondani. Mert a dohánygyáriak most fis példát mutattak: a gyárban már ez év áprilisától megvalósították a miniszteri rendeletet, megemelték az órabéreket, s rendezték a havi béreket is. De az egri Finomszerei vény gyár, a Mátra- vidéki Fémművek, a Vörös Csillag Traktorgyár Egri Gyáregysége is azon üzemek közé tartozik, ahol a jó, az eredményes munka jutalma eddig Is garantált volt. EZ EGYBEN figyelmeztetést is jelent a gyengébb üzemeknek: a jövő év elsejétől még hátrányosabb helyzetbe kerülnek a jókkal _ a jobbakkal szemben, ha ismét elmaradnak a jogosan i várt eredmények. Mert töb-1 megbízásából a közelmúltban franciaországi ’ tanulmányúton vett részt dr. Szájai György, a Kompolti Növénytermesztési és Talajvédelmi Kutatóintézet igazgatója, hogy megismerkedjen a francia mezőgazdasági kutatóintézetekkel és egyben kapcsolatot létesítsen a kompolti intézet és néhány ottani tudományos intézet munkatársával. Dr. Szalai György nemrégen érkezett haza, s interjút adott lapunk munkatársának. Kutatások mediterrán környezetben — Milyen tudományos intézeteket keresett fel? — Elsősorban Kompolthoz hasonló, főként lucernanemesítéssel foglalkozó intézeteket. összesen öt tudományos kutatóintézetben jártam, amelyek közül egyik legérdekesebb a párizsi fejlesztési intézet volt. — Mi volt az első állomása? — Dél-Francíaországban, a Földközi-tenger közelében levő Montpelier, ahol lucernatermesztési kutatóintézettel isim erekedtem. — Milyen tapasztalatokat szerzett? — Bepillantást nyertem tudományos módszerükbe — a szintetizáló módszerbe, amely lényegében már nem ismeretlen. hiszen a magyar kunosén érdekes volta hazánkban is ismeretes lucema- hervadás okait vizsgáló kutatók munkája a mediterrán környezetben. Ott ugyanis ez a betegség neon károsít. Eszak-Franciaországban és nálunk, Magyarországon viszont ennek a betegségnek az oka még tisztázatlan. Nyilván a kontinentális éghajlat alatt más a kórokozó hatása. — A montpelier-i intézetben csak lucernával foglalkoznak? — Nem, a mediterrán égöv alatt termesztett szántóföldi kalászosok, pillangósok, szőlő- és gyümölcsfélék kutatásaival is. Ezenkívül a Földközi-tenger partján élő néhány növény papíripari hasznosításával. Az intézet mellett egy hagy múltú mezőgazdasági főiskola működik, ahol a franciákon kívül algériai, arab és marokkói diákok is tanulnak. A fehérjenöveléstol — az új technológiákig — Milyen más intézetekben járt? — Közép-Fnanciaország- ban, ahol rendkívül sok a jól gondozott és gépesített kisparcellás szőlő — a pol- tiers-i kutatóintézetet látogattam meg. Ott a takarmánytermesztés és főként a fehérjenövelés a fő kutatási téma. A pillangós takarmánynövények közül kiemelkedő helyet foglal el a lucerna nemesítése és különösen az újabb nemesi tési módszerek kidolgozása. Az intézet irányításával a környék mezőgazdasági üzemei, a kedvező földrajzi és köz- gazdasági viszonyokat kihasználva lucemaimag-ter- mesztő körzeteket hoztak létre. Az értékes magvakat a skandináv államokba exportálják. A következő állomás az Atlanti-óceán partján Saint Laurent volt, ahol az ártéri területek mezőgazda- sági hasznosításával foglalkoznak. Nem messze a Bre- tagne-félszdgettől Rennes- ben pedig megismerkedtem az egyik legnagyobb gabonanemesítő intézettel, amely az angliai cambridge-i egyetemmel tart tudományos kapcsolatot. — Ml volt a legnagyobb szakmai élménye? — A párizsi Gabona- és Takai-mánynö vények Technológiáinak Intézetében tett látogatásom. Ez egy tipikus fejlesztési intézet, amely tízéves múltra tekint vissza. Üj növény- és állatfajtákat, gépeket, gépsorokat, valamint különféle mezőgazdasági berendezéseik az ő irányításukkal próbálnak ki az üzemi gyakorlatban. Franciaországban összesen 35 szaktanács- adó szervük van, ezek tér-' Jesztik az újabb eredményeket a termelők között. Számtalan propagandaanyagot bocsátanak ki, amelyek különösen gazdaságossági s^mítasaikkül nyújtanak tár jékoztatást az újdonságok sikeres alkalmazásához, A kompolti lucernatermesztés híre — Mennyire ismerik « kompolti intézetet Francia- országban? — A korábbi levelezések alapján már több helyen megismerték intézetünket, amely a lucemanemesítés- ben Európa-szerte kiemelkedő helyen áll. Különösen a lucernatermesztés vertikális kidolgozásában, amely felöleli a nemesítést, az agrotechnikát, a növényvédelmet és az ökonómiát. Intézetünk jelentős sikereket ért el a hibrid lucerna előállításában is. Jelenleg 48 hibrid típussal végeznek kísérletet kutatóink. — A jövőben milyen tudományos kapcsolatok várhatók a kompolti és más francia intézetek között? — A francia Földművelés- ügyi Minisztérium kutatási központjában tárgyalásokat folytattam a tudományos kapcsolatfelvételekről. Elsősorban a poitiers-i kutatóintézettel szeretnénk közelebb kerülni a lucernanemesítésben, a fajták hasznosításában. A párizsi technológiai fejlesztési intézettel is kapcsolatot létesítünk. Szeretnénk közelebbről megismerni a francia mezőgazdaság termelési koncepcióit, amely később termelési és üzleti célokat is szolgálhat majd — mondotta befejezésül dr. Szalai György, Mentusz Károly 1972. augusztus 20., vasárnap
