Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
$ ... Az ősember egy napon ölnyi sárga kalásszal állított be a barlangjába, mire az '< ősasszony mérgesen ráparancsolt: temesse a szakállas füvet föld alá, meid bajt hozhat rájuk. A torzonborz növény azonban kibújt > a föld alól és ellepte a barlang egész környékét. „P’ogd a kőkásedet, vágd le szálán- i, ként ezt a burjánkertet, a magokat pedig verd agyon kővel, hírmondó se maradjon \ belőlük!” — szólt az újabb asszonyi parancs. > S az ősember izzadt, dolgozott egész nap. •' csak estére állított be nagy csomó finom fehér porral. Asszonya vizet zúdított a fehér £ porra és elkezdte gyúrni, öklözni, hogy vég- í képp elpusztítsa a benne lakozó varázserőt. A massza hamarosan felélénkült, növekedni kezdett, s attól tartva, hogy felfalja őket. az > egészet odadobták a tüzes kövek- közé, hadd égjen el. - De nem égett el, hanem megsült, púposra és rózsaszínűre. Az ősasszony ismét ráparancsolt urára: „Edd meg, mert ő esz meg bennünket!” Az ősember letört belőle egy darabot, aztán még egyet és még egyet. „Egészen jó íze van!” — mondta. Evett belőle az asszony is. „Nagyon finom — cset- tintett elismerően. — Ezután mindig ilyet csinálunk!”... Így történt, avagy másként, nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a kenj ér mindenképp azv ember legnagyobb találmányának számít a mai napig. Ám nem jótékonyságból kapjuk a természettől. Meg kell dolgoznunk érte, arcunk verejtékével. A kenyér az életet csodássá tevő alkotómunka megízesítője. Benne forrósodik a nap melege, s a munkás tenyerek melege is. Kenyerünk olyan, amilyenné magunk készítjük, gazdagítjuk. Képriportunk — mai szép ünnepünknek adózva — a kenyér születésének munkapillanatait örökíti meg. SzSveg: Pataky Dezső Képi MTI-foto — Kiss B. foto Összeállította: Pllisy Eleméi J
