Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-17 / 193. szám
Egy százalék, aminek szaga van Amikor augusztus 8-ar. kézhez vette fizetését a Hatvani Fodrász ktsz hetven tagja. meglepetései tapasztalta mindahány, hogy munkabére kevesebb a szokottnál. Férfiaknak a júliusban termeit összeg 48 százaléka helyett csak 47 százalékot számfejtettek, a nőknél 81 százalékról 30-ra csökkent a jövedelem. Csak a vezetőség tagjait nem érte váratlanul a dolog! ők hozlak ugyanis a munkabér-módosításra vonatkozó határozatot, mégpedig anélkül, hogy közgyűlésre bíz- ♦ ták volna a döntést, vagy legalább előzetesen véleményt kérnek a szövetkezeti tagoktól. Béralcrptúllépés ? A Mező Imre úti lakótelep tetszetős, új hölgy fodrászatában Dobat Tibornévai beszélgetünk a kényes kérdésről. Tizenhét éve dolgozik a ktsz-ben. De, mint mondja, ilyen alacsony sose volt jö-» védelmük százalékkulcsa. Pedig mindenki igyekszik tisztességgel helytállni. Neki például 85 ezer forintos tervet állapított meg a vezetőség az elmúlt évben, s ezt 10 ezerrel túlszárnyalta. Érthetően bántja a túlkapás. — Legbosszantóbb, hogy kész tények elé állítottak minket. Éspedig 34 ezer forintos béralaptúllépésre hivatkozva! S tudja, mit mondott az elnöknő Holecz Marikának, amikor kifogásolta az elbánást? Akinek nem tetszik, elmehet... Talabér Sándomé ugyanitt dolgozik. Ö a vezetőség egyetlen tagja, aki az ominózus megbeszélésen ellenezte az intézkedést. — Kértem Kopa Lajosnét, ne nyúljunk a százalékhoz, ami tulajdonképpen munkabér! Nagyon furcsa, hogy míg innen-onnan ’ fizetésemelésről hall az ember, mi csökkentünk. A túllépést a nyereségrészesedésből kellett volna levonni. Ügysem jelentős összeg nálunk. Nyugdíj előtt Randes embernek, jó fodrásznak tartják Hatvanban Lakatos Ferencet. Lassan leva bírjuk, méreg és keserűség árad belőle. — Tudom, nem olyan nagy összegről van szó! De nekünk, férfifodrászoknak, akik alig 1400 forint körül keresünk, még ötven forint is sokat jelent havonta. Különösen fontos lenne, hogy az én munkabérem ne csökkenjen. Nyugdíjam megállapításánál az utolsó időszak átlagjövedelmét veszi figyelembe az SZTK nyugellátási csoportja. Sándorfi Erzsébet második esztendeje ipari tanuló a fodrász-szövetkezetben. Mi erre a megjegyzése? — Sajnálom Feri bácsié- kat, s értem a többiek elkeseredését! Ilyen intézkedésekké! elriasztják a fiatalokat a szakmától. A béralaptúllépést kiegyenlíthették vol- nak az esztendő végével, amikor nyereséget osztanak. De úgy, hogy előbb megmagyarázzák a tagságnak, mi- , lyen nehézségek indokolják a munkabért érintő intézkedés szükségét. A központ elzárkózik Tatarozzák a Mártírok útja 16. számú házat, ahol a Fodrász Ktsz központi irodája van. Keressük az elnöknőt. Üdül a Szabadsághegyen. A főkönyvelő? Lent van a Balatonnál. Sárközi Vend élné őrködik a vártán. Favedül az ötfőnyi adminisztratív, irányító testületből. Persze, tud a tagok elégedetlenkedéséről. S megerősíti, hogy a béralaptúllépés indokolja jövedelemcsökkentő intézkedésüket. V Elmondjuk Sárközinének, hogy a munkabérek megnyirbálását a szövetkezeti vezetők fizetésrendezése előzte meg, s ebben a tagok összefüggést látnak. Ügy gondolják, hogy az elnöknő és az új főkönyvelőnő közel kétezer forintos havi jövedelem- növekedése miatt jelentkezett a béralaptúllépés. Sárközi Vendelné erre már nem válaszol. S továbbiakban minden tájékoztatást megtagad. Arról sem tud, hogy a különben jó munkát végző régi főkönyvelőnőt, Popo- vicsnét miért küldte el a szövetkezet! Aki másként beszél — Rossz volt a szíve a fő könyvelőnőnek. Nem bírta a strapát, az izgalmakat! Ezt már a Vöröshadsereg utcai férfi fodrászatban mondja az egyik idős szövetkezeti tag, aki hivatalból vé gigül minden vezetőségi értekezletet, beszél is észrevételeiről, de az a kívánsága, hogy neve ne kerüljön az újságba. A veterán borbély ' nincs azonos véleményen a többivel. Furcsának tartja tagtársai felfogását a bér ügyben. Miért kell egy százalékért olyan nagy tüzet csapniuk? Lehet, hogy jövőre jobban áll majd a szövetkezet, s vissza lehet térni a korábbi kereseti kulcshoz. Megjegyzése szerint ahhoz is joga van a vezetőségnek, hogy emelje az alkalmazottak fizetését. Merő véletlen, hogy . közel esett egymáshoz a két intézkedés. Az újságíró lábjegyzete Nem nehéz összegezni a tapasztalatokat. Tucatnyi interjúalany szavából az a kiérlelt nézet: elítélendő módon próbál munkabércsökkentést eszközölni a Hatvani Fodrász Ktsz vezetősége. Intézkedése ellent mond a szövetkezeti demokrácia alapelveinek, semmibe veszi a munkahelyükhöz 15—20 esztendeje hűséges tagok elemi jogait, s antiszociálisán befolyásolja a nyugdíjazás előtt álló idős dolgozók illetményének alakulását. Nem mehet el az esemény mellett szótlanul az újságíró azért sem, mert a néhány veszető beosztású alkalmazott nagymérvű fizetésemelése szinte egybeesik a szürke tagok bérének csökkentésével. Ez a tény kettős veszélyt hordoz. Űjabb bérteherrel toldja meg az eddigi túllépést, valamint demoralizá- lólag hat a mindmáig egységes szövetkezeti tagság életére. Jó ez valakinek? Aligha! Akkor miért kell erőltetni? Moldvay Győző a lij lanicrvek alapján oktatják a világ- nézetűnk alapjai című tantárgyat A világnézetünk alapjai című tantárgyat a gimnáziumok és szakközépiskolák nappali tagozatán 1972—73- as tanévtől — a művelődésügyi miniszter utasítása értelmében — új tantervűk és tantervi utasítások alapján kell oktatni. A tantárgy tanításához az 1965-ben kiadott tanterv és utasítás érvényét veszti, ezért a továbbiakban' a kísérleti tankönyv sem használható. A művelődésügyi miniszter utasítása kimondja, hogy a tantárgyat a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban egyaránt csak külön tanfolyam elvégzésével felkészült tanár taníthatja. A tantárgy oktatását a szeptember 1-ón induló új tanévben — a személyi feltételek biztosításától függőem — tovább kell szélesíteni. Ennek megfelelően a gimnáziumok és szakközépiskolák IV. osztályaiban mindenütt meg kell kezdeni illetve folytatni kell a tantárgy oktatását, ahol kellően felkészített pedagógus áll rendelkezésre, és az egyéb feltételek is biztosítottak. Turizmus Kazahsztánban '1 A „sztyeppe hegyi szigete” — így hívják a kazahsztáni Báján Aula-i hegyes, erdős vidéket, a Pavlodárszki Priir- tusja területen. A Báján Aula természeti látványosság, üdülőknek és turistáknak. Kép: Báján Aula csodálatos gránitsziklái. (Foto: TASZSZ—MTI—KS) Harmincöt városban működik családi és társadalmi ünnepeket rendezi iroda Növekvő forgalmat bonyolítanak le a családi és társadalmi ünnepeket rendező irodák. Az elmúlt évben több ezren vették igénybe szolgálataikat: együttvéve háromnegyedmillió családi rendezvényt — névadó ünnepségeket, házasságkötést, polgári temetést — szerveztek meg. Mint Rdcz Zoltán, a Népművelési Intézet csoportvezetője az MTI munkatársának elmondotta: a társadalom közreműködésével megrendezett szocialista jellegű családi ünnepségek iránt egyre nagyobb számban jelentkező igények nyomán az idén további településeken tervezik hasonló intézménye^ felállítását. Az 1970-ben hozott kormányrendelet megjelenése óta eltelt két év alatt még nem • lehet felmérni a ma már 35 városban — köztük Egerben, Gyöngyösön — tevékenykedő csaknem 40 iroda eredményeit és hiányosságait. Ennek ellenére megállapítható, hogy sikeresen oldanak meg olyan feladatokat is, amelyekre régebben nem akadt hozzáértő rendező és szervező. Az intézmények munkatársai — többségük népművelői, rendezői, moz- . galmi szervezői múlttal és képességekkel rendelkező, gondosan kiválogatott szakember, — sokat segítenek abban, hogy a tanácsoknál szervezett névadók, házasságkötések örömnap jelleget, illetve temetésekkor a végtisztességhez szükséges kegyeleti elemeket messzemenően figyelembe vegyék. Több iroda már különböző társadalmi jellegű • ünnepségek lebonyolítását is vállalja. Volt: már példa nyugdíjasok búcsúztató .ünnepség, abanvdiploma átadás, törzsgárdai és házassági jubileum rendezésére is. A családi és társadalmi ünnepeket rendező irodák feladatukat — néhány különleges, igényű kérés kivételével — általában díjtalanul, illetve csak mérsékelt díjszabás ellenében végzik. A helyi adottságokhoz, sajátosságokhoz alkalmazkodóan műsort állítanak össze. j A/VA/ÚWWWWV ✓ teszi az ollót, beretvát. Elmegy nyugdíjba. Mikor szóItövidfilm- | bemutatók , , \ a nyár végén > A nyál-végi rövidfilm-be- \ mutatók között „A mi Gagári- c nunk” című szovjet film az < első űrhajósnak állít emlé- < két. A „Tíz perc a Szovjet- < unióban” című sorozat leg- £ újabb darabja a „Lvov, az j ősi város”. ? A jugoszláviai nemzetisé- S gek, köztük a magyarok éle-? téről villant fel epizódokat S Szörényi Rezső „Képek a > Vajdaságból” című alkotásé- ? ban. ? Több művészeti témájú al- > kotás is gazdagítja a vá- ? lasztékot. A „Sumer és ak-> kád művészet” című alkotás? — György István filmje —, a > Mezopotámia területén elő- ? került újkőkori leletekről? szól, a folyamköz művészeté- ? nek több emlékét mutatja be. ? Ugyancsak György István ? rendező nevéhez fűződik a ? „Babilónia és Asszíria művé- ? szete”, amely szintén több? ezer év művészeti kincseiből ? ad áttekintést. < OJüfegg 1972. augusztus 17., csütörtök 9. — De akkor nem lesz meg, amit mára vállaltunk — mondtam. — Nekem hűsöltök — felelte. Leültünk a kukoricás szélén. Klót meg én törökülésben. Károly bácsi meg eg?' összecsukható, háromlábú széket húzott ki a kosarából, s arra ült. Akkor mesélni kezdett. Arról beszélt, hogy valaha ő is ilyen fiatalon ízlelte meg először a szerelmet. Volt egy lány, Annamáriának hívták ... Aztán, mikor fiatalember lett, ő bizony minden lánnyal csókolózott... Klót lesütötte a szemét, lábujjait kezdte mozgatni, azokat nézte. És nem válaszolt. Én se válaszoltam, csak bámultam Káx-oly bácsi furcsán izgatott szemébe. Szeme fehérje sárgás volt, akárcsak két ujja a sok cigarettázástól. Most is cigarettára gyújtott. A füstöt arcunkba fújta. i — Mit nevetsz? — kérdezte Klottól. — Ez nem nevetség. A szerelem nem nevetség. Mikor Lilian nénétek, akkor még csak Lilian, hozzám jött feleségül, nagyon szép nő volt Lilian, nagyon szép fehér volt a teste, meg kellett tőle téboiyodni. Láttam, Klót lehajtja a fejét, s alig tudja visszatartani a nevetését. Károly bácsi azonban most sem figyelt rá. Mintha engem se látott volna. A cigaretta már majdnem a körmére égett. Ügy beszélt, szinte magának: — ötvenhat éves voltam, mikor feleségül vettem. Ő akkor tizennyolc. Harmincnyolc év különbség volt köztünk. Sok, mi? Hetvenkét éves vagyok, ugye, senki nem gondolná rólam? Felállt, összecsukta a székét. Klót hirtelen felpattant. Szaladni kezdett, ki az útra, onnan fel a hegytetőre. Én utána. Az erdőben értem utol. Váltamra hajtotta a fejét. Szeme könnyes lehetett, mert karomon nedvességet éreztem. — Klót — mondtam, s néztem a száját, amint finoman megrándult. Úgy határoztunk, hogy többé nem csókolózunk. A málnásban nem. Ott bármikor meglephetnek. De délelőtt ? Felkapaszkodtunk túl a második tisztáson. A tetőre. Megfürödtünik a csermelyben. Átrepültünk a szakadék felett. A szakadék túloldalán a pázsit. Ott ölelkeztünk össze Dáviddal először. Erre mindig jó volt visszagondolni. j Ma az történt, hogy Dávidnak nem sikerült az ugrás. Szerencsére nem esett a szakadékba. De mikor átért, jobb lába a peremnél megcsúszott. Na ezért az ugrásért nem dicsérné meg Paula néni, jutott eszembe. Dávid majdnem a szakadék aljáig csúszott. Lába, hasa, melle, még az álla is csupa sár lett. Ügyesen, gyökértől gyökérig kapaszkodva, kimászott. Olyan volt, mint egy manó. Vagy egy korhadt fa A fából faragottból. Először nevetnem kellett. De aztán megijedtem. Hátha megütötte magát. — Dávid! — kiáltottam. Odarohantam és átöleltem. — Nine» semmi bajom — mondta. És csapkodni kezdte magáról a sarat. — Nem ütötted meg magad? — kérdeztem. Dávid felugrott a magasba. Aztán minden tagját mókásan mozgatni kezdte. — Ez is ép, ez is ép, ez is ép, ez is ép — mondta, miután lábait és karjait kipróbálta. — Csak épp nincs emberi formád — mondtam. — Hát milyen formám van? — kérdezte. — Mint egy sárban meg- hemperedett disznónak — mondtam. — Majd mindjárt nem leszek disznó — mondta, és belegázolt- a csermelybe. Ott mosni, dörzsölni kezdte magát. — A nadrágodból csurog az agyagos sár! — kiáltottam oda neki. — Majd nem csurog, ha kimosom — kiáltotta vissza. Bogozni kezdte fürdőnadrágja madzagját a csípőjén. Közben odaszólt nekem: — Fordulj el Klót, amíg megfürdöm. — Jó — mondtam. Hátat fordítottam neki, és leültem a fűre. De nem sokáig volt türelmem így ülni. Előre dőltem, és a karomat letettem a földre. Lehajtottam a fejemet. A karom mellet, a hónom alatt pedig Dávidra kukucskáltam. Dávid meztelenül fürdött, lubickolt. Dávid gyönyörű volt. Most látszott csak, milyen hosszú a lába. A fiúknak kis fenekük van. A lányoké párnás' az a szép. A fiúknak meg A múzeumban sokszor láttam férfi márványszobrokat. Egy Apolló-szobrot is láttam. Jól volt megmintázva. Meg egy görög harcost is láttam, A görög harcos maga elé tartotta a pajzsát, de magát nem takarta el. El akartam fordítani a fejemet, csak nem tudtam. Ez nem való, mondtam magamnak. De nem tudtam, miért nem való. Dávid megharagszik, ha észreveszi, mondtam magamnak. De nem tudtam, mért kellene Dávidnak megharagudnia. Nem álltam fel, csak félfordulatot tettem. És most már egyenesen szembenéztem a fürdő Dáviddal. Felhúzott lábamat átkulcsoltam a karommal. Államat a térdemre tettem, és úgy néztem Dávidot. Dávid még mindig nem vette észre, hogy nézem. De egyszer csak rám pillantott. — Klót! Mit csinálsz? — Nézlek — mondtam. Hirtelen megfordultam, s végígvetettem magam a pázsiton. Háttal voltam most már Dávidnak. Nem láttam többé semmit. Elnyúltam a hasamon, még a rüsztömet is megfeszítettem. Ffejemet oldalra hajtottam, s arcomat ráfektettem a fűre. Éreztem, milyen hűvös a fű, s milyen forró lehet az arcom. És éjszaka nemcsak az arcom volt forró. Egész testem égett. Egyik lábamat kívülre tettem a takarón. De úgy is melegem volt. Ledobtam magamról a takarót, és az ágy végéhez rúgtam.
