Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

Csúcsok és közé pútok

Ha

állottám egyszer egy bölcs tanácsot. Az intézményvezető így oktatta munkatársait: Mi ne törekedjünk soha arra, hogy a legelsők legyünk valamiben. Ez mindig kockázatos. Nagy a tévedés veszélye, ha olyasmit vállalunk, amit még nem próbálták ki mások; utána jön a felelősségrevonás. Az elsőkre mindig jobban odafigyelnek, azok szem előtt vannak. Meg azután, ha' valamiben az első helyről a másodikra, vagy a harmadikra szorulunk, azt mondják, hogy, romlott az eredményünk, bírálni kezdenek, hogy már nem dolgozunk olyan jól. Bezzeg, ha a negyedik, ötödik helyen vagyunk állandóan, nem bántanak bennünket, mi több, ha innen lépünk előre a harmadik helyre, még dicséretet Is kapunk. Maradjunk hát mi szerényen mindig a mezőny közepén. A jó átlagot hozni mindenben, ez a fontos.

Első hallásra is kitűnt, hogy ez az okoskodás nagyon távol áll a kommunisták mindig jobban akaró, jobbra törő, szenvedélyes elkötelezettségétől, de távol áll'általában az igyekvő ember mentalitásától. Nem lehet mindig és mindenben az egeket ostromolni, de az egek ostromáról való lemondás végzetes lehet.

Néhány év eltelt azóta, amióta az idézett bölcsességet hallottam, módom volt figyelemmel kísérni a szóban forgó kollektíva munkáját. Amint hitvallássá vált az „átlagon maradni” jelszava, nyomban követték azt más területen is konzekvens lé- ^pések. Ki lett ebben az tn- ^■ézménvben a jó ember? Aid. ■jól értette és alkalmazta a ^■megfogalmazott vezeteti élni

2. A SZOCIALISTA ALKOTMÁNYOK MINT A SZOCIALISTA TÁRSADALMI FEJLŐDÉS EGY-EGY SZAKASZÁRA JELLEMZŐ OKMÁNYOK

„A szocialista alkotmány helye a jogrendszerben” című előadásában (Szeged, 1964. államj ogi konferencia) Szabó Imre hangoztatta: a szocialista alkotmányok a szocialista társadalmi fejlődés egy-egy nagyobb szakaszára jellemző okmányok; az épülő, a felépült szocializmus, vagy a kommunizmus építésének, illetőleg kibontakozó építésének okmányai. Érvényességükben — fejtegette tovább — a társadalmi fejlődés objektíve meghatározott időszakait fogják át; a szocialista alkotmányfejlődés mentes a politikai hatalom gyakorlásának módjában esetlegesen bekövetkező, és a társadalmi fejlődés fő iránya szempontjából véletlenszerű alkotmányos változásoktól. E történelmi időszakok és az új alkotmányok érvényességének tartama alatt lezajlott társadalmi változásokat a szocialista alkotmányok igyekeznek többé-kevésbé előre látni, s utat nyitni ahhoz. hogy a folyó törvény- hozás egyrészről mindinkább kifejezésre juttassa az alkotmányok elvi tételeit, másrészről pedig a törvény- hozás esedékes ieladatai megoldásának . alkotmányos rendelkezések ne legyenek akadályai.

Az előadó példákkal is élt: a népi . demokratikus országok első alkotmányainak érvényesülési ideje alatt a magántulajdon alkotmányosan megengedett formái elsorvadtak, vagy eltűntek, s az olyan .alkotmányos tételnek, amely a magántulajdont és a magánkezdeményezést megengedte, ma már nem az a jelentősége, mint ami az alkotmányok kibocsátásakor volt. A példák sorában az állampolgári jogok alakulására is lehet hivatkozni: az első alkotmányokban sokhelyütt még bizonyos korlátozásokkal leszögezett politikai jogok (a dolgozók jogai) egyre inkább az egész lakosság jogaivá váltak, az állampolvet. Alti viszont minduntalan előállt valami rendkívülivel, az átlagtól eltérő gondolattal, olyannal, amire mások, máshol is felfigyelhettek volna, izgága, akadékoskodó embernek számított. A lassú folyamatos kádercserék is azt a célt szolgálták, hogy a „szolid”, „megbízható módon” dolgozó emberek nyomuljanak előre. Akik a „világot akarták megváltani”, lassan elszállingóztak.

Később kiderült, hogy az úgynevezett szolid, megbízható emberek bizony nagyon korlátolt képességűek, többnyire ebben rejlik — nem pedig valami különleges bölcsességben —, annak magyarázata, hogy nem törekedtek semmiben sem az élre, nem akarták az „egeket ostromolni”. De amint egy-egy nagy feladat, az átlagosnál nagyobb erőfeszítést, hozzáértést, leleményt kívánó munka akadt, recsegett a gépezet. Ilyenkor az átlagszint tartására törekvők le-lecsúsz- tak az utolsók közé.

Tekintsünk el az egyedi példától, hisz sokszor találjuk magunkat szemben az eredménytelenség, az igénytelenség, az elmaradott állapotok vizsgálatánál, ezzel az „óvatos duhaj” szemlélettel. Pedig önmagában, a dolgok belső dialektikájának segítségével elemezve is kimutat- tató az ilyen nézet tarthatatlansága. Nézzük mégegyszer. Maradhat-e tartósan a jó átlagszinten egy vállalat, egy intézmény, egy község, vagy akár egy járás összeredmé- nye, ha minden részkérdésben, minden ágazatban a közepeset célozzák meg?

Ha mondjuk iskolát iskolával, tsz-t egy másik tszszel, községet községgel, járást járással hasonlítunk, kiderül, hogy munkájukhoz, eredményeik produkálásához az objektív feltételek nem egyformák. Az egyiknek egy területen, a másiknak más területen jobbak a feltételei. A két kezünk elég annak a kiszámolásához, hogy ahol az az elv érvényesül: ne legyünk az elsők, mert az feltűnő, előbb-utóbb mindenben az átlag alá kerülnek.

Milyen tehát a helyes vezetői magatartás? Semmiképpen nem a túlzott óvatoskodás, a fékezés, a „veszélyek” méricskélése. Minden kollektívában olyan légkört kell teremteni, hogy a legnagyobb becsülete az „egeket ostromlóknak” legyen. (Szigorúan megkülönböztetve őket a légvárak építőitől.) Azoknak, akik helyesen fel tudnak mérni minden , lehetőséget, megkeresnek és megtalálnak minden mozgósítható tartalékot ahhoz, hogy a maguk munkájában a maximális eredményességet biztosítsák. Ez a maximális eredmény nem lesz mindig rekord, hisz ahhoz a körülmények rendkívül szerencsés, ezért nagyon ritka találkozása is szükséges. Csak az ilyen célkitűzéseknek van húzóereje, lelkesítő hatása.

Az aranyközépút üdvözí- " tő voltának hangoztatása nem egyéb kispolgári óvatoskodásnál. Amikor az élet minden területén a nagyobb hatékonyságot tűzzük célul, nagy károkat okozhat az ilyen szemlélet. A szocializmus magasabb szinten való építésének kongresszusi célkitűzése csak úgy valósítható meg, ha minden részterületen az objektív lehetőségek maximális kihasználására törekszünk. Ha úgy tetszik: a csúcsokat ostromoljuk. Varga József

Olvasstársiker Dunaújvárosban tasoZTsll lomnál kiemelkedő teljesítmény született, melyre a gyár fennállása óta nem volt példa. A két kohó dolgozói összesen 360 ezer tonna acélnyersvasat olvasztottak, az év első felében, ez napi átlagban 2033 tonna teljesítményt jelent, Az egyes és kettes kohónál dolgozó két szocialista brigád a tervét 105 százalékra teljesítette: Képünkön: Csapolás a

Dunai Vasműben.

(MTI foto — Jászai Csaba felv. — KS)

Zaránki sorrend

:— Mi van magával elnök elvtárs? Nem szeret nálunk lenni? Maga öt évet öregedett, amióta itt van nálunk.

Ezzel állította meg az egyik tsz-tag a zaránki tsz- ednököt.

A fiatal jogtanácsos: Én már mondtam az elnöknek, most is mondom szemtől szembe; nem lehet azt csinálni, hogy az ember összezárkózik a munkával és nem törődik mással. Az emJogi ismeretterjesztés

Alkotmányfejlődésünk és a szocialista demokratizmus

gárok jogosítványai jelentősen kiszélesedtek és ezek ki is fejeződtek a későbbi alkotmányokban.

Mindezekkel összefüggésben az alkotmányfejlődésben, illetve annak gyakorlati - szerkesztésében három, egymással összefüggő problémakört kell figyelembe venni.

Először: az alkotmány tételeit — a szabályok érvényesíthetősége miatt — lehetőleg pontosan és határozottan kell megfogalmazni;

másodszor: a rendelkezéseknek olyan mértékben kell általánosoknak is lenniök, hogy a fejlődést magukban foglalják, azt ösztönözzék;

harmadszor: tudni kell, hogy az adott alkotmány életének is különböző szakaszai vannak; olyanok, amelyekben az alkotmánynak inkább a jövő felé mutató majd ismét olyanok, amelyekben az egyes tételek fokozatos meghaladottsága tűnik elő. Mikor készüljön el az új alkotmány? — ez természetesen nem jogi és jogszabály-szerkesztési, ^ hanem ' politikai kérdés, és* számos társadalmi tényezőtől is függ.

3. AZ ALKOTMÁNY ÉS A JOGRENDSZER KÖZÖTTI VISZONY

A szocialista alkotmány és a jogrendszer többi része közötti viszony vizsgálatát — mint az eddig elmondottakból is kitűnik — elvileg kell vizsgálni.

A szocialista alkotmányok lényeges tartalma hármas: egyrészt: az alkotmányos szabályozás szükségszerű tárgyát a társadalmi és politikai rendszer alapjai képezik;

másrészt: az állami szervek rendszerének és működésüknek fő szabályozóit állapítják meg;

harmadrészt: rögzítik az állampolgárok jogait és kötelességeit.

E hármas tartalmi kört — az alkotmány és a jogrendszer mozgásbeli összefüggésében — lehet megjelölni az

alkotmányos szabályozás szükségszerű tartalmaként. Szabó Imre azonban ugyanott megállapítja: mindhárom szükségszerű tartalmi elem „...jelentősége a jogrendszer számára nyilvánvaló és mindhárom terület alapvető vonásai jogszabályi alakban kerülnek megfogalmazásra — befolyásuk azonban a jogrendszerre a közvetlenség, illetőleg a közvetettség szempontjából nem egyforma.’’

Az alkotmány — jog. „Ha a szocialista jog fogalmában általános ismérvnek tekintjük azt, hogy a jog bizonyos, meghatározott módon alkotott magatartási szabály, amely az állampolgároknak, illetőleg az állami és társadalmi szerveknek szól, akkor jogi mivoltuk megítélésénél ebből a szempontból kell mérlegre tennünk az alkotmányos tételeket” — hangsúlyozta Szabó Imre (u. o), s felteszi a kérdést: az alkotmány minden egyes tétele egyben magatartási szabályt jelent-e? „E kérdésre a válasz a maga összességében csak igenlő lehet, még akkor is, ha az alkotmányos tételek megfogalmazásának megvannak a maga objektíve meghatározott vagy hagyományosan őrzött sajátosságai.” Ezek a sajátosságok abból következnek, hogy az alkotmányok leszögeznek bizonyos; vívmányokat, megállapítanak bizonyos bekövetkezett hatalmi, gazdasági és politikai változásokat; ennek megfelelően: rendelkezéseik

szövege a szokásos „kell” forma helyett — legalábbis részben — kijelentő alakot ölt magára. Az ilyen tételek kettős jelentőségűek, mert a vívmányok leszögezése egyben magatartási szabályt, megtartásukra való kötelezettséget is jelent.

Ilyen módon tehát az alkotmány maga is része a jogrendszernek, vagyis: szabályai jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg, rendelkezései ebben a vetületben hatnak ki a jogrendszer többi részére. A magyar szocialista államjog tudományban Beér 'János vezette be a közvetlen és az áttételes alkotmányos normák megkülönböztetését, amely azon alapszik, hogy az alkotmányos szabályok érvényesüléséhez külön jogszabályra van-e szükség vagy sem. Kovács István továbbmenve — elválasztotta az ún. tiszta normáktól a vegyes vagy áttételes alkotmányos normákat, függően attól, hogy az alkotmányos normák érvényesítéséhez ál- lamjogi vagy más jogágakba tartozó jogszabály szükséges-e? „E megkülönbözte tések közül elsősorban a közvetlen és közvetett, vagy áttételes szabályok elválasztása jelzi az alkotmányos szabályozás további kihatásai nak útját a jogrendszerre.” (Szabó Imre u. o.) Ebben a ' tekintetben tehát hármas tagolást lehet felállítani.

o) Vannak oly sín alkotmányos rendelkezések, amelyek közvetlenül ható normákként értékelhetők (pl. a tulajdonviszonyokra, a munkaviszonyokra vonatkozó rendelkezések, a választójog stb.);

b) olyan alkotmányos rendelkezések, amelyek további törvényalkotásra utalnak, érvényességük külön jogszabály kidolgozását feltételezi (pl. államjogi jogszabályok);

c) azok az alkotmányos szabályok, amelyek a szocialista társadalmi és államrendszerre nézve elvi jelentőségűek (a gazdasági, politikai vagy kulturális élet alapjaira vonatkozó alkotmányi tételek).

Mindezekből a? következik tehát, hogy az alkotmány nem csupán politikai okmány — törvény, normatív aktus is, ugyanakkor mint alaptörvénynek az a jellemző sajátossága, hogy az egész törvényhozás alapját képezi, jogi bázisát alkotja az adott ország jogrendszerének.

(Folytatjuk.)

DR. DEÉR FERENC;

bért így megeszi a munka, és passzívvá válik más területen.

A zaránki termelőszövetkezet elnöke felém fordulós udvariasan megkérdezi, hogy mit óhajtok. Sok mindent szeretnék tudni, hogy azóta a nap óta, amikor új elnök kei-ült a zaránki termelőszövetkezet élére, s kis elnöki irodában ott ültünk vagy tizenöten összezsúfolódva, a gazdaság nehéz helyzetét elemző banki szakemberek, az új vezérkar, néhányan a felsőbb vezetésből, mi is történt tulajdonképpen. Szeretném tudni, .hogyan haladnak azon az úton, amelyen még egy éve sincs, hogy elindult, annyi tervvel, gonddal, elképzeléssel és akarattal az új vezetőség, élén Simonka Béla elnökkel, aki életében először került egy ‘ közösség élére, először szakadt rá a felelősség érzése; felelősség egy faluért.

Felteszem a kérdést, előveszem a jegyzetet, Simonka rám néz udvariasan mosolyog, de hangja hideg.

— Parancsoljon, kérdezzen meg bárkit, bármiről, én nem nyilatkozom.

Kis csend.

— Miért?

— Sokat ártott nekem, amikor a kezdet kezdetén nyomtatásban láttam vissza az első lépésekről folytatott beszélgetést. Azóta nem igen szeretek beszélni, ha nem haragszik, inkább dolgozom.

Kakukk Mihály a termelő- szövetkezet elnökhelyettese végigmutat a földeken.

— Látja ilyen kertészet még soha nem volt a mi falunkban. A paradicsom és a paprika gyönyörű. Százhatvan hold kertészetet csinálni harminc hold után, elképzelheti mit jelentett ez. Nemcsak keresztülvinni a vezetőség akaratát — bár az is nehéz volt, az asszonyok féltek, hogy nem tudják majd megdolgozni a területet — hanem megtalálni a legkedvezőbb értékesítési lehetőséget. Az elnök aztán kitalálta. A paprika húsát eladjuk a konzervgyárnak, lesz vagy hatvan-hetven vagon, a magját pedig külön eladjuk a vetőmag vállalatnak. Paradicsomból is meg-; lesz vagy száz vagon, .|j,, i

— Mennyi pénz lesz ebből?

— Sok. De nem’ szeretnék

jóslásokba bocsátkozni. Csak

ha már valami megvan, az a biztos. Úgy mint a búza. Az idén öt mázsával lett magasabb az átlagtermés, mintáz elmúlt évben. Az aratással nagyon gyorsan végeztünk. Hát annak külön története van. Nekünk mindenképpen szükség volt egy új kombájnra. Ha veszünk, akkor már a modem NDK kombájnt vegyük, ez volt az álláspont. Igen áim, csakhogy se égen, se földön nem lehetett altkor beszerezni. Aztán, hogy volt, hogy nem volt, nem tudom, de az elnök valahonnan kiszagolta, hogy van az országban két kombájn, amire még nincs kifizetve a vám. Szóval mi már az NDK kombájnnal arattunk. j— Hogyan fog sikerülni Zaránkon ez az év, mit gondol?

— Ha nem hinnénk, hogy sikerül, az nagy hiba lenne. Enn^'i munka után, amit csináltunk az a legkevesebb, hogy bízunk a sikerben. Nagy a tét, sok újat hoztunk és azért mindannyian izgulunk egy kicsit, hogy semmi ne jöjjön közbe. Még két, két és fél hét jó idő kellene és akkor azt hiszem, mindany- nyian nagyon fogunk örülni Zaránkon. Az új vezetőség azzal kezdte, hogy 90 százalékos kifizetést tervezett be. Nem szimpatikus indulás. Aztán jöttek az istenmezei vendégmunkások, mert ások munkát nem bírtuk magunk, hát ez az intézkedés, ami teljesen szokatlan volt, ez sem aratott közsikert. Miért fizetünk ki olyan pénzt, ami itt maradhatna nálunk, ez volt az ellenvetés. Aztán persze csak látták a tagok is, hogy a megtermelt munka a nagy pénz, az pedig itt ma- rad a tsz-nél. Azért már én sem bánnám, ha nyugodtan nézhetnénk vissza erre az évre.

Amikor az elnöki irodában búcsúzunk, Simonka kezet nyújt.

— Elnézést, de nekem most nem az a dolgom, hogy elmondjam mennyire bízunk a gazdaság jövőjében, hanem az, hogy megcsináljam. Nem szeretném felcserélni a sorrendet.

Szigethy András

Amim Q

1912. augusztus 16., Msrd«