Népújság, 1972. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

Üfazunk a mesék Közel k^*ezer Idős ember szorul állandó segélyre Népfiontfelcrdatok a szociális gondoskodásról ÍI^s. hörgő sípolással, te­le sombreros férfiakkal, áll Blatt megkötő* t kendő biz­tosította kalapé nőkkel fór- dal a vonat a Siera Nevada szírtjei között. Az egyik ka­nyarban. mielőtt az alagútba fordulna a hörgő csodama­sina bogy ott benn rablók, vagy indiánok, de minden­esetre statiszták megtámad­ják a múlt századi kis vo­nat jobbára éppen olyan gazember utasait, nos, mi­előtt az alagútba fordulna a Paciíik Expressz, felvillan egy pillanatra a messzi pré­ri ... — Csodálatos — sóhajto­zik a néző, s nem tudja, hogy szívét mi fogja meg jobban: a valóban szép táj, az ostobácska történet, vagy a bájos, romantikus kis vo­nat, amely úgy illik bele a filmbéli tájba, mint Disney mesevilágába. Elérzékenyülök én is a kis vonat láttán és undorral gondolok a hatalmas Diesel - es villanymozdonyokra, a légturbinás, sőt atommeghaj­tású szörnyekre, amelyek két-, sőt három-, mi több négyszáz kilométeres sebes­séggel viszik magukkal az embert... 'Mert korunk a romantika újrafelfedezésének, a petró­leumlámpának és az öreg autónak, a tengeri vitorlás­nak és a rokkának, a vízi­malomnak és a múltszázad- elejl kisvasút mára hamisí­tott Disney-világának a ko­ra. Nosztalgia-e? A „felnőtt” emberiség vágya, hogy újra századának, sőt megelőző századának gyermeke, játé­kos gyerkőce legyen? A fékező, aki egyben a kalauz feladatkörét is ellát­ja és ím most még „bakter” is ráadásul, lelép a vonat­ról, s nem túl szapora lép­tekkel meg is előzi és így még idejében a keresztező országútra áll a piros tárcsá­val: Vigyázz, ha jön a vo­nat! És jön. A vonat. A kis nyersolaj „mozdony” nem sokkal nagyobb egy sze­mélyautónál, a vagonok, pardon a személykocsik ütöttek, kopottak, úgy csat­tognak a keskeny és mindig magasabbra és magasabbra kanyargó síneken, mintha üldöznék őket és most csak a rémület hajtaná már ro­zoga testüket. Felsőtár- kányból, a „Stimetz hgz”-i végállomásig — öt kilomé­ter talán az egész út — zú­gó erdő mélyén, kis patakok partján, mintha gyermekko­rok álma válna valóra, úgy cipeli fel három kocsiját, tán vagy ötven utasát e vo- nat-Hamupipőke a Bükk ősi és az országban nem na­gyon ismert rejtekei felé. Hangulat, romantika és bizony avitt ósdiság: nem tudja az ember a kocsi és a pálya öregebb-e, vagy az évszázados fák, amelyek las­san sorjáznak csak el mel­lettünk. Az előre, az erdő mélyébe haladó kis erdei vasút visszavisz bennünket egy kicsit a rtiúltba, a vasút < és a magunk gyerekkorába, < vissza a csendes természet- ? be. Ez a kis háromvagonos ? vacak úgy simul bele a táj- $ ba, hogy a rigók visszavála- < szolnak a fontoskodó, a ki- ? csit szörcsögő sípjára. ? Egerből is ki lehet jutni? Ide kisvasúttal. Végig a fel- ? németi völgyön, ki Felső-1 tárkányba, ahol már a szik- ? laforrás ontja hús vizét, s\ ahol már a Bükk néha még? mogorvának is tűnő sziklái s néznek szürke szemmel a s betolakodóra. S aztán fel. ? valahová, az ismeretlenbe e > múlt századi kisvasúttal.? Pompás élvezet! S A Szalajka-patak úgy siet lefelé zuhogókon, apróbb, nagyobb vízeséseken, jéghi­deg vizű, kristálytisztaságú tavacskákon keresztül, mint­ha attól félne — elkési az indulást. Oly szép vidékről jött le, hogy még egy ilyen nmöM 1072, augusztus 16., szerda vonatán hideg patak szíve is felfor­rósodhat érte és indulna is vissza a száz méterek maga­sába, a Bükk egy tágas "és izgalmasan szép völgyébe — de négy kilométert "felfelé kényelmesebb a vonattal. Pontosabban a kisvasúttal. Mert a pisztrángjairól és ős­ember-barlangjáról, a bo­kán felüi érő selymes füvű hatalmas tisztásáról, csobogó vizű forrásairól híres Sza- lajka völgyét is „játékvas- út” köti össze a völgy ölét megülő Szilvásváraddal. Megkapó látvány, amint nyárban tavaszon vagy rozs­davörös őszön, szikrázó nap­fényben beszaporázik a vég­állomásra itt fent a zöld- színű kisvonat, háttérben meredek, sziklás, fehér-szür­kén szikrázó kövekkel, ko­csijain fehérbe, pirosba, kék­be és zöldbe és sárgába és a szivárvány minden színé­be öltözött, harsogó hangú turisták. Félóránként érke­zik fel a völgyből, kanyar­gó szurdokon, hegyoldalba vájt pályán, mélyben lenn zúgó vízesés felett. Négy ki­lométeren át zakatolva e kis vonat. És hozza, megál­lás nélkül hozza, százával hozza, tán’ ezrével is az embereket, akik mint har- matcseppeket a nap, fel­szippant a völgy. Sokan vagyunk és mégis tágasan. Hangosak vagyunk és mégis csendben. Kis bográcsok mélyén étel fortyog és még­is várostól szakadt nomád­nak érezzük magunkat. És Ide, fel vagy gyalog, vagy a kisvonattal vezet csak az út. Ide benzinbűz lábát be nem teheti! Megzavarná a mindig víz­folyással szemben, a mindig kristálytiszta, jó levegőjű vi­zet szerető pisztrángokat. S ha már az ember a piszt­rángokra tud vigyázni, jut önmagából — úgy látszik — önmaga számára is. Van már vadvédelmi re­zervátum. Ide, a Szalajka- völgy fölé kitehetnék a táb­lát : Embervédelmi rezervá­tum. Belépés gyalog, csak kisvonattal. Vagy gyalog. Gyöngyösről Mátraházáig — kisvonat. Úttörők vigyáz­zák időnként a rendet, ke­zelik a váltót, a jegyeket. Hüvelykujja és középső ujja között ,egy nagy szem hamvas málna piroslott. Azt nyújtotta felém. _ Tessék, itt a huszon­ötödik. Ezt kapd be — mondta, és számba akarta dugni a málnaszemet. De én elrántottam a fejemet. A málna eldörzsölődött az ar­comon. A leve a fülem felé folyt. Olyan lehetett, mintha vérezne. — Te pazarló — kiáltotta Dávid. Átkapta a vállamat. Oda­hajolt az arcomhoz, és le­nyalta róla a szétnyomódott málnát. Én közben nevettem és kapkodtam a fejemet. ■ — Mit csinálsz, te — mondtam. Belenyúltam a kis fazekamba En is a két uj­jam közé csippentettem egy málnaszemet. Ezt én dugtam a szájába. — Ha olyan éhes vagy — mondtam meg. Játék is, komolyság is és az utazónak gyermekjáték szó­rakozás. Jó darabon a vas­út mellett és keresztül is vezet a széles országút fel, az ország legmagasabb csú­csára. a Kékesre, vagy odébb Gályára, esetleg át a Mát­rán, le Párádig. Suhannak a gyors, büszke autók, mire a kisvonat kereke kettőt zak- kant, azok már tovatűnnek a_ csúcsokról ereszkedő kék­lő pára ködébe. Mégis min­dig tele van ez a kisvasút is. És telve az eger—kese­lyű-bérei „expressz” hat ki­lométeres szakasza is ... Ez meg az úttörőtáborhoz döcög fel, kattog le egész nyáron mindenki boldogságára. Heves megyében kereken félszáz kilométer hosszú er­dei kisvasút kanyarog me­redek szurdokok felett, zú­gó patakok partján, szállít­va dalos kedvű, vidám embe­reket, s végezve komoly er­dei szállítómunkát. A két úttörővasúton kívül, gyakor­latilag azonban azokat is használva, az Állami 'Erdő- gazdaság üzemelteti ezeket a kisvasutakat is. Alapvető­en és elsősorban munka­eszköze ez az erdei embe­reknek, kőbányászoknak. Nem is lehet elvárni tőlük, hogy külön is és még több gondot is fordítsanak a ko­csiparkra, a pályák gondo- zottságára, szépségére példá­ul. Pedig, ha lenne egy szerv, amelyik besegítene, ebben a megyében is, e romantikus kisvasutak fejlesztésébe, ide­genforgalmi szempontból, üzleti meggondolásokból sem lenne elvetendő az ... Éles, hörgő sípolással, tel­ve sombreros férfiakkal, áll alatt megkötött kendő bizto­sította kalapú nőkkel fordul a vonat a Siera Neveda szirtjei között. Nagyot ásí­tok az unalomtól. Az én kis­vonatom, a valóság ugyan szürkébb és zötyögősebb, de igazi kisvasútja ott kanya­rog a jó illatú erdei levegő­ben, a zúgó patak mellett, mind feljebb és feljebb. Ha nem lenne végállomá­sa, tán’ a csillagok tiszta világáig is eljutna? Akkor 5 nyúlt a maga fazekába. Kivett egy szemet. Megint be akarta tenni a számba. Most nem sikerült elkapnom a fejem. Csak a számat csücsörítettem össze, mikor a málna már félig bent volt. Nem akartam se lenyelni, se elharapni. A málna kidomborodott a számból. Akkor Dávid megint oda­hajolt az arcomhoz. A szá­jával el akarta rabolni tő­lem a málnaszemet. De nem sikerült neki. A málna szét­nyomódott Leve a szánkba folyt. Éreztem a savanykás- édes málnaízt. Olyan volt, mintha Dávid szájának az íze volna. Ügy maradtunk sokáig. A szánk összeért. Dermedtem álltunk. Én moz­dulni se mertem. Éreztem, hogy Dávid se. Dávid átölel­ve tartott. A hasunkat nyomta a két fazék, össze is koccantak. Sejtettem, hogy a maina kiömlött. Vagy leg­A Hazafias Népfront napi tevékenységének egy igen szép területe: részt venni a társadalom támogatására szo­rult, egyedül élő idős embe­rek gondozásában. Nemrégi­ben a megyei népfron (bizott­ság mellett működő nőbizott­ság aktívái alapos felmérést végeztek a megyében, s je­lentésüket, amely a további feladatokat is magában fog­lalja. a megyei népfrontel­nökség elé terjesztették. A felmérésből kiderült, hogy az 1970. évi népszám­lálás adatai alapján a megyé­ben a hatvan éven felüli la­kosok aránya 18,8 százalékos, magasabb az országos átlag­nál. A társadalom támogatá­sára szoruló öregek gondo­zása nem csupán anyagi, ha­nem erkölcsi és humánus ügy is. A nők fokozott mun­kába állításával egyre keve­alábbis egy része. Nehe­zemre esett, de elszakadtam Dávidtól. Lábunk előtt va­lóban ott volt a sok kiöm­lött málna. Két kupacban. Lehajoltam, és próbáltam visszarakni a fazékba. Dá­vid mellém guggolt. Én egy kicsit lehunytam a szeme­met. Szégyelltem magam. És jól éreztem magam. És saj­náltam, hogy kiömlött a málna. Sajnáltam, hogy ab­ba kellett hagyni a csókot. Akkor azt éreztem, hogy megint málnaízű a szám. Nem nyitottam ki a sze­memet. Éreztem ajkam kö­zött az új málnaszemet is. És éreztem újra Dávid aj­kát ... Eldőltem, és két karom­mal átfontam Dávid nyakát. Minden délután háromtól hatig a málnásban dolgoz­tunk. A két vödröt általá­ban megszedjük. Többnyire én vagyok kész előbb, és ak­kor segítek Klotnak. Köz­ben rendszeresen csókoló- zunk. Az nagyon jó, csókoló- zunk. Ügy megyünk végig a sorok között, hogy inkább kihagyunk még pirosló mál­naszemeket, csak találkoz­zunk. Mikor visszafelé me­gyünk megkeressük az ott­hagyott szemeket. Most nem én dugom Klót szájába a málnát, ő csücsö­ríti össze a száját. Nedves az ajka, és csillog, ahogy a bőr sugarasan rovátkolódik rajta. És a csücsörített, fé­nyes ajka között hamvas a tompafényű málna. — Harapd el a felét — kérte. Mikor odahajoltam a szá­jához, gyorsan beszippantot­ta, és nevetett, ho^y nem idős embereket. Sajnos jelen­leg a megyében csak négy hivatásos gondozónő tevé­kenykedik. kettő Egerbep, egy-egy pedig Gyöngyösön, illetve Hatvanban. E kis lét­szám' miatt a gondozónők munkája csupán az injekciók beadására, illetve a gyógy- szerezésre szorítkozik. Igen fontos feladat az idős embe­rek foglalkoztatása is. A me­gyében egyedül Hatvanban működik ilyen szociális fog­lalkoztató, 311 fővel, s mun­kájával — öt esztendeje te­vékenykedik az üzem — or­szágosan a legelismertebbek közé tartozik. A megyei tervek ismereté­ben a népfrontszervek meg­határozták saját feladataikat is, amelyek a gondozás to­vábbi segítését célozzák. Ezekben többek között sze­tudtam a málnához hozzá­érni. Csak a málnalétől még jobban megpirosodott szájá­hoz érhettem. így játszottunk sokszor, sokáig. Ma az történt, hogy nem volt ideje beszippantani a felkínált málnát. De én meg nem haraptam el, hanem hirtelen mozdulattal kiöltöt- tem a nyelvemet. .. Nem tudott a tréfán ne­vetni, olyan váratlanul érte a mozdulat. Csak a szeme nevetett, a -szeme sarka kö- irül összefutott a sok kis ránc. — Ezt csináld még egy­szer! — mondta és már nyúj­totta a száját az új kísérlet­re. Talán arra gondolt, hogy megelőz engem nyelv- öltögetésemben. Be akarta kapni a felkínált málnasze­met, és utána összecsukni a száját. De én fürgébb voltam. Egy pillanattal előztem meg Klót mozdulatát. Dermedten igy maradtunk. Nem akart elengedni. És nem bántam, hogy nem en­ged el. Néztem a szemét, láttam, ahogy fátyolos lett. Néztem, néztem, de nem sokáig áll­ta a tekintetemet. Lehuny­ta a szemét. Két karjával átölelte a vállamat. Ügy éreztem: mindig így kellene maradni. A szomszéd kukoricásban megzörrent valami. Szétreb- beniünk. Éreztem, milyen pi­ros lehet az arcom. Klotra néz­tem, Az övé lángolt. Gyor­san szedegetni kezdtük a bokrokról a málnát. A tábla sarkán feltűnt Ká­roly bácsi. repel a rendszeres felvilágo­sító tevékenység, a mozgósí­tás az , idős emberek érdeké­ben, felmérik azokat az anyag: és egyéb lehetősége­ket, amelyek még jobban se­gíthetik e szép feladatok megoldását A házi szociális gondozásban maguk az aktí­vák is részt vesznek. Eger­ben a népfront eszközeivel támogatják a nyugdíjasok há­zának építését. Elhatározták azt is, hogy a népfrontelnök­ségek rendszeresen napirend­re tűzik a területükön élő k idős emberek helyzetét, és I segítik őket problémáik meg- 1 oldásában. 1 A munka, amit a népfront * vállalt ebben a tevékenység­ben, nem lesz könnyű, de a cél — ahogy a jelentésben is megfogalmazták —, megérde- J mél minden áldozatot. Károly bácsi éppúgy gu­micsizmában járt, mint a fe­lesége. Az örökös sár ellen. Azért nem is hallottuk a jöt­tét, mert mintha puha macs­katalpon érkezett volna. Csak a kukoricalevelek suhogása árulta el. — Láttalak benneteket, gyerekek, esokolózni — mind­járt ezzel kezdte, ahogy kö­zel ért. Klotra néztem — kiszökött arcából a pirosság. Sápadt lett, de a szeme alatt lassan terjengem kezdett két vörös folt. Én meg most zöld le­hettem az ijedtségtől. De hát miért ijedtünk meg? Eddig nem is gondol­tunk rá. de nyilván valami nem illőt tettünk. Dadogva próbáltam válaszolni: — Károly bácsi, én... mi.. azért szedtük ... Nem engedte befejezni. Mindkettőnket kedélyesen hátba vágott. 1 — Málnát is szedtetek, tu­dom. Nem vagytok ti kicsit fiatalkék? — mondta. — Ám­bár ... — tette hozzá, de hirtelen elhallgatott. Ránéztünk ijedten mind a ketten. Nagy, széles karimá­jú szalmakalap volt rajta. Nyilván a tűző nap ellen. A kalap alól göndörödtek elő el­hanyagolt fürtjfei. Arca bo­rostásan ezüstlött. Szeme furcsán csillogott, öreges go­noszsággal ... Karján kosa­rat cipelt; benne sok-sok ró­zsa. Büszke volt arra, hogy nagy rózsatermelő. Megkért bennünket, ülnénk le vele egy kicsit az árnyék- ■ ban hüsölni. ífolftatjukj Gyurkó Géza len emberek gondozását el tudnák látni. Szép számmal vannak gyermektelen, vagy egyedülálló idős emberek is, akiknek a gondozása ugyan- csali a társadalomra vár. Megyénkben az állandó se­gélyezettek száma 1834 fő. (Egy-egy községiben 4—5 idős ember kap segélyt.) A segélyösszegek egy főre eső átlaga 300 forint. A rászorulók intézeti elhe­lyezésére hét szociális otthon áll rendelkezésre 645 férő­hellyel —, ez viszont a me­gyei igényeket nem elégíti ki. (Jelenleg is 150-en vár­nak a beutalásra!) Az öregek napközi otthonainak szerve­zése 6—7 esztendővel ezelőtt kezdődött meg, s ebből a munkából alaposan kivették a részüket a népfrontbizottsá­gok is, különösen a füzesabo­nyi és az egri járásban. A gyöngyösi járásban jelenleg hét napközi otthon varr, az ősszel pedig még négy nyílik meg. A felmérés megállapí­totta, hogy jelenleg orvosi rendelés csak hat napközi otthoniban van, másütt az otthonból járnak el rende­lésre az öregek. Fontos kér­dés a házi szociális gondozás is. A gondozónők feladata, hogy naponta legalább egy alkalommal keressék fel az Szlovák tájház Békéscsabán, a Hazafias Népfront és a városi tanács közreműködé­sével Szlovák tárházat rendeztek be, amelynek átadását augusztus 20-ra tervezik. Képünkön: A „tisztaszoba” sarokrószlete. ' (MTI foto) JAiVAWA/WWWAAAAAAAAAAAAÖAAAAAWWVVVNA 8. sebb azoknak a száma, akik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents