Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-14 / 164. szám

•« Ülést tartott a Minisztertanács r (Folytatás az 1. oldalról) úgy véli, hogy a megbeszélé­sek hozzájárultak mind a nemzetközi helyzet, mind a magyar—amerikai kapcsola­tok kedvező irányú fejlődé­séhez. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudo­másul vette. A Minisztertanács megtár­gyalta a közlekedés- és pos­taügyi miniszter előterjeszté­sét a konténerfuvarozással kapcsolatos tudományos­műszaki együttműködési meg­állapodásról. A szocialista gazdasági integráció kereté­ben a konténeres árufuvaro­zási rendszer az egyezmény­ben részt vevő KGST-tagor- szágok számára számos előnyt biztosít. A korszerű konténeres árufuvarozás ki- szélesítése az áruforgalom meggyorsítását, a közlekedé­si ágak közötti hatékony munkamegosztás megvalósí­tását, munka- és költség­megtakarítást eredményez, valamint csökkenti a fuvaro­zásnál előforduló károkat. A Minisztertanács a meg­állapodást jóváhagyólag tu­domásul vette. Határozatá­ban utasította a közlekedés­éi postaügyi minisztert, hogy — az érdekelt minisz­terekkel és országos hatás­körű szervek vezetőivel együttműködve — gondos­kodjék a megállapodás vég­rehajtásáról. A munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének elő­terjesztése alapján a kor­mány határozatot hozott az iparban és az építőiparban foglalkoztatott tervező, be­ruházó, szervező, kutató, do­kumentációs, számítástechni­kai vállalatok, intézetek, va­lamint más ágazatokhoz tar­tozó, az előzőekkel azonos tevékenységet folytató intéz­mények dolgozói munkaide­jének csökkentéséről. Az ipari és építőipari dol­gozók munkaideje — az em­lítettek kivételével — már korábban heti 44 órára csök­kent. A kormányhatározat nyomán a munkaidő-csök­kentés az iparban és az épí­tőiparban foglalkoztatott va­lamennyi dolgozóra kiterjed. Az érintett vállalatok és in­tézmények felügyeleti szer­vüktől közvetlenül kapnak tájékoztatást a munkaidő­csökkentés módjáról és idő­pontjáról. A munkaügyi miniszter je­lentést tett a mezőgazdasági termelőszövetkezetek építő­ipari közös vállalkozásainál és az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek épí­tőipari részlegeinél kialakult bér- és munkaerő-gazdálko­dási helyzetről. A kor­mány megállapította, hogy e szervezetek tevékenységére továbbra is szükség van, azonban a bérgazdálkodá­sukban tapasztalható laza­ságokat és szabálytalanságo­kat hatékony intézkedések­kel meg kell szüntetni. A kormány felkérte a szövet­kezetek országos érdekkép­viseleti szerveinek vezetőit, hogy támogassák az állami szervek ilyen irányú tevé­kenységét. A kormány megtárgyalta a pénzügyminiszter előterjesz­tését a vállalati állóeszkö­zök selejtezésének helyzeté­ről. A jelentés alapján a kor. mány egyetértett azzal, hogy az állóeszközök indokolt mértékű és ütemű selejtezé­sét — a közgazdasági szabá­lyozórendszer továbbfejlesz­tése keretében és azzal össz­hangban — olyan intézkedé­sekkel kell elősegíteni, ame­lyek a vállalatokat az eddi­ginél jobban ösztönzik az el­avult, elhasználódott állóesz­közök selejtezésére, pótlásá­ra. A kormány felhívta az érdekelt minisztereket, hogy saját hatáskörükben kezde­ményezzék az elavult álló­eszközök kiselejtezését. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének előter­jesztése alapján a kormány felhívta a figyelmet a fo­gyasztói ái színvonallal össze­függő kérdések további vizs­gálatára és az árak fokozot­tabb ellenőrzésére. Ezzel kap­csolatban a kormány meg­felelő intézkedések megtéte­lére utasította a minisztere­ket. A Minisztertanács jóvá­hagyta a világgazdasági tu­dományos tanács beszámoló­ját eddigi tevékenységéről és megszabta annak további irányát. A tanács mintegy 150 kutató munkáját koordi­nálja, s kutatási eredményei hasznosan járultak hozzá egyes gazdaságpolitikai dön­tések tudományos megalapo­zásához. A kormány tudomásul vet­te a Magyar Tudományos Akadémia tudományos osz­tályai és bizottságai, vala­mint a felügyelete alatt mű­ködő társaságok munkájáról adott tájékoztatást. Megálla­pította, hogy az Akadémia reformja óta kialakultak a testületi munka módszerei, és a tevékenység az új szerve­zetben tartalmasabbá vált. A Minisztertanács titkár­sága vezetőjének előterjesz­tése alapján a kormány — a kialakult gyakorlatnak meg­felelően — felhívta a mi­niszterek és az országos ha­táskörű szervek vezetőinek figyelmét az országgyűlés jú­niusi ülésén elhangzott kép­viselői észrevételekre és ja­vaslatokra azzal, hogy vizs­gálják meg azok megvalósí­tásának lehetőségeit, és er­ről tájékoztassák az ország- gyűlés elnökét és az indít­ványozó képviselőket. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. A tsz és ÁFÉSZ építőipari részlegek bér» és munkaerő-gazdálkodásának helyzete Az MTI hírmagyarázója írja: A Munkaügyi Miniszté­rium elemzése szerint a me­zőgazdasági tsz-ek építőipari közös vállalkozásainál és az ÁFÉSZ-ek építőipari részle­geiben — az utóbbi időben tett intézkedések hatására — a bér- és munkaerő-gaz­dálkodás tendenciái javul­nak. Ezeknek az építőipari vállalkozásoknak egy részé­nél azonban — főként a fő­városban és környékén, va­lamint az iparilag fejlett te­rületeken — gyakran az in­dokoltnál magasabb órabé­reket fizetnek, s mivel a munkaidő is rendszerint hosszabb, mint általában az építőiparban, a havi kerese­tekben aránytalanságok ke­letkeznek. Az állami válla­latokétól és a szövetkezete­kétől eltérő bérgazdálkodási rendszer ugyanis az említett építőipari részlegekben lehe­tővé teszi, hogy a dolgozók­nak munkájukkal arányban nem álló összegeket is kifi­zessenek. Sokhelyütt kizáró­lag jól jövedelmező felada­tokat vállalnak, különböző termelési pótlékokat számol­nak fel, a nagyobb nyereség­ből gyakran aránytalanul magas béreket fizetnek. Az építőipari dolgozók számá­hoz képest nem jelentős a kirívóan magas jövedelműek köre, az aránytalanságoknak azonban így is káros a ha­tásuk, nehezítik az állami építőipari vállalatok és az építőipari szövetkezetek munkaerő-gazdálkodását, nö­velik munkaerőgondjaikat, kedvezőtlenül hatnak a fe­gyelemre. A Munkaügyi Miniszté­rium előterjesztése alapján a kérdéssel a Gazdasági Bi­zottság is foglalkozott. A GB rámutatott, hogy a me­zőgazdasági tsz-ek építőipa­ri közös vállalkozásaira és az AFÉSZ-ek építőipari részlegeire továbbra is szük- Bége van a népgazdaságnak, de a lazaságokat, szabályta­lanságokat meg kell szüntet­ni. Az ágazati irányító és a felügyeletet gyakorló szer­vik feladata, hogy gondos­kódjának a bérgazdálkodás­ban tapasztalható szabályta­lanságok megszüntetéséről. A szövetkezeti sajátosságo­kat figyelembe véve szabá- tyozniok kell a béren kívü­li juttatások körét, azok igénybevételének feltételeit, elszámolásuk módját. Az ÁFÉSZ-ek építőipari részle­geiben felül kell vizsgálni a bérszabályozás elemeit, s ha szükség van rá, a szabályo­zást szigorítani kell. Az ÁFÉSZ-ek építőipari részle­geiben és az építőipari kö­zös vállalkozásoknál szabá­lyozzák a törvényes mun­kaidőkeretet, a túlmunka felső határát, s gondoskod­nak a műszakilag megala­pozott követelmények kidol­gozásáról, a bérek és telje­sítmények elszámolására al­kalmas bizonylati rendszer bevezetéséről. Az említett intézkedések 1972. november 30. és 1973. március 1. között lépnek életbe. Próbaüzemei az ország legmodernebb téglagyára Szentesen Ez év májusában kezdte meg a próbaüzemelést az új téglagyár Szentesen. A leg­korszerűbb műszaki és technológiai megoldással felépült gyár teljes termelése évi 55 millió darab tégla lesz majd. A programvezérlésű szárítóból tolópaddal szállítják a száraz téglái Az egész gyártó gépsor a bányától a présig — egy gombnyomásra, teljesen automatiku­SCLTl XTídul, (MTI foto — Király Krisztina felvétele — KS) Mezőgazdasági világtükör TÖBB SZOVJET MŰTRÁGYA A Zemedelec prágai orgá­num arról ír, hogy a Szov­jetunióban az 1961—1970 kö­zötti időszakban húsz milli­árd rubelt fordítottak a mű­trágyagyártás fejlesztésére, azért, hogy biztosítsák az egy hektár területre a 180 kilo­gramm tiszta hatóanyagot. A távlati tervek szerint 1980-ban a műtrágyázás éves volumene eléri a 150 millió tonnát. A számítások sze­rint 1968-hoz képest a gyár­tás 37 millió tonnával emel­kedik. A többletből a gabo­nafélékre 18 millió tonnát, a zöldségfélékre és a burgonyá­ra közel 13 millió tonnát, a takarmánytermesztésre pe­dig 21 millió tonnát fordíta­nak. DIÉTÁS sör BULGÁRIÁBAN Ugyancsak a Zemedelec ad hírt arról is, hogy Bulgá­riában a hatodik ötéves terv­ben fokozzák a sör és üdítő­ital-gyártást. 1970-hez képest a mennyiség megduplázódik. A tervek szerint sörből 3,3 millió hektolitert, alkohol- mentes italokból pedig 1,6 millió hektolitert gyártanak. Megváltozik a sörgyártás vá­lasztéka is, növelik a külön­leges sörfajták arányát. A tenfdtaak végére már dié­tás sört is gyártanak Bulgá­riában. LEGYEN-E MESTERSÉGES IDŐJÁRÁS? A Nordwest Zeitung nyu­gatnémet lap arról számol be, hogy az Allensbachi De- moszkópiai Intézet nemrégen közvéleménykutatást rende­zett. „Tegyük fel, hogy a tu­domány egy szép napon ké­pessé válik az időjárás be­folyásolására. Mi az ön vé­leménye, kívánatos-e, hogy az emberek maguk irányít­sák az időjárást, vagy sem?” — kérdezték. Nos, a megkérdezettek 70 százaléka nem tartja ezt kí­vánatosnak. A közvélemény­kutatásból az is kiderült, hogy a férfiak között több híve van a beavatkozásnak. S ami a legérdekesebb: tu­lajdonképpen joggal lehetne feltételezni, hogy a mezőgaz­daságban, mely a legjobban függ az időjárástól, igen so­kan vannak a mesterséges időcsinálás hívei. Erről azon­ban szó sincs, négy gazda közül három határozatlan választ adott. Az ország északi vidékén többen haj­lanak az időjárás mestersé­ges alakítására, a déli vidé­ken azonban a „konzervatí­voké” az abszolút többség. HÁZI ITALGYÁRTÁS A Zemedelec szerint AusaráliábaB törvény enge­délyezi a házi sörgyártást. Az ausztrálok élnek is ezzel a lehetőséggel, hiszen a sör­gyártás öt százaléka magán- termék, házi használatra. A „családi sörfőzdék” adót is kötelesek fizetni, de csupán akkor, ha a sör alkoholtar­talma 2 százaléknál maga­sabb. AFRIKAI HÚ SEXPORT EURÓPÁBA? A FAO-Press római hír- szolgálat szerint Afrika ál­lattenyésztése közeledik ah­hoz a ponthoz, hogy húst ex­portálhasson a jövedelmező európai piacokra. A nyugat­európai húspiacon jelenleg egymillió tonnára tehető a hiány, de ez a deficit a kö­vetkező nyolc évben másfél millió tonnára emelkedhet. Ahhoz azonban, hogy az ex­port lehetővé váljon, egész sor intézkedést kell tenniük az afrikai országoknak, kü­lönösen az állategészségügy vonatkozásában. A legnagyobb erőfeszítést Kenya teszi, amely több tar­tományban kiirtotta az állat- betegségeket. Egyébként az afrikai állattenyésztés ma még jóval elmarad a konti­nens kínálta kedvező lehe­tőségektől. A területhez és természeti adottságokhoz ké­pest szerény az állatállo­mány, ___. ___ „ T íz deka mosoly, szeletelve Van Egerben egy hentesáru üzlet. Mindjárt az Alkot­mány utca elején. Nem nagy bolt, de napról napra jól ellátják mindennel. Rakott nyelv, debreceni, sonka kel­leti magát a pult üvegje mö­gött, az akasztókról kolbász, szalonna lóg garmadában, pár lépéssel arrébb pedig zöldpaprikahalmok, savanyú- ságos üvegek, hogy legyen kísérő a zsíros falathoz. Es mégsem a gazdag áru­kínálat miatt járok ide szí­vesen, ha friss felvágottra, pörcre éhezem. Sokkal in­kább vonz a kiszolgálás gyorsasága, az eladók figyel­messége, szívélyes modora. Ebben a boltban majdhogy­nem jóbarátnak, családtag­nak érzem magam. Egy sző­ke, nyúlánk leány pedig úgy csomagolja megrendelt árumhoz halovány mosolyát, hogy egyszeriben feledem a napi gondot, szerkesztőségi kollégáim heccelődé seit. Hat reám az ilyesféle elbánás. Feldob, elcsendesít, mindjárt jobb étvággyal ülök otthon vacsorázó asztalhoz. Minap, piros arcú férfi el­adóval a pult túloldalán, el­állási ez a votázul Nem azt mondom, hogy nyűgös volt a jóember. Nem azt mondom, hogy figyelmet­lenül bánt velem. De egész idő alatt, míg szemben ál­lottunk egymással, éreztem: hiányzik valami a bolt leve­gőjében, hiányzik valami az életemből. Pár másodperc tépelődés után jöttem rá minden bajok nyitjára. Ö, én balga, hát a mosoly! A szőke eladólány kedves mo­solya. Amit semmiféle meny- nyei illat, dús választék nem pótolhat, nem feledtethet. Hol az a leány ...? S ekkor majdnem vissza­léptem a derék eladóbácsi­hoz, csendesen rebegvén: A fél kiló gyulaihoz és hegyes paprikához csapjon még — tíz deka mosolyt! De szele­telve, hogy otthon ne kell­jen bajlódnom vele. (moljivay) .NwüswGi 1972. július 14., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents