Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-14 / 164. szám
Fonó a színpadon A sikeres műsor egy jelenete. At Irodalom! színpad divat lett, természeiesen a sallangjaival együtt. A séma Körülbelül így test: rendszerint komoly téma, önfeledt humor kizárva, a szereplők feszes vigyázzban, mindenki kezében elegáns irattartó, a narrátor nélkülözhetetlen. Aki igényesebb: gondoskodik aláfestő zenéről, esetleg beiktat egy tánejele- netet, s már bizakodhat a sikerben. Valaha mindez újdonság volt, de ma már túlontúl megszokott Az, mert erre törekszenek a vidéki művelődési házakban, az iskolákban. Azaz hogy mégsem mindenütt: a váraszói általános iskola diákjai szerencsére szakítottak az új keletű hagyománnyal: azt választották témául, ami közel áll hozzájuk, amit értenek, éreznek: a népi játék tradícióit, a sok helyütt még ma is élő múltat. Fonóban címmel állítottak össze — tanárnőjük irányításával — egy műsort. Ok csak múlt év november hetedikére készültek vele, de később úgy döntöttek, hogy beneveznek az első ízben megrendezésre kerülő gyermekszínjátszó fesztiválra. Túljutottak a járási, a megyei bemutatón, s meghívást kaptak az országos seregszemlére is. Arra bizony kevesen számítottak közülük, hogy itt is a legjobbak közé kerülnek, hogy vendégszereplésre kapnak meghívást, hogy két héten át — jutalomként — részt vehetnek a csillebérci szaktáborban ... S mindez azért, mert arra vállalkoztak, ami közel állt hozzájuk. Hogyan is kezdődött? Erreí kerestünk választ Váraszón, j megkérdezve a legilletéke-< sebbeket: a gyűjtő, a szö-< vegkönyvíró a rendező Tu- < rós Lászióné tanárnőt, s a< hetedikes Kovács Rozáliát, < aki a színpad tagjait képvi-; selte, akinek szintén jelen-^ lös része volt a nem min- < dennapi sikerben. A „mester”, Túrós László- né: — Két éve kerültem Váraszóra, már mezőkövesdi gimnazista koromban rendszeresen szerepeltem, szavaltam. A szép versek mindig megfogtak, de az irodalmi színpadi előadásmód legtöbbször nem tetszett. Nem, mert komolykodó jellegével távol állt a fiatalok legtöbbször felhőtlen lelkivilágától. Többször indultam országos versenyeken is: egy ízben a Balatonszárszón rendezett országos vetélkedőn a második helyet szereztem meg. Ilyen indulás után úgy érzem, érthető. hogy mihelyt a pedagóguspályára kerültem, azonnal színpadot alakítottam. Hamarosan láttam, hogy diákjaim mennyire ismerik a helyi népi hagyományokat. Í872. július 14., péntek ezért döntöttem úgy, hogy ezeket gyűjtjük össze, ezeket visszük színpadra. így kezdődött, s hogy a vártnál is jobban sikerült, az nem kis részben diákjaim igyekezetének, gyűjtő buzgalmának köszönhető, ök szerezték meg a kellékeket, a ruhákat, az ő érdemük, hogy a fonó jó harminc percre megelevenedett a színpadon. A tanítvány, Kovács Rozália; — Valahogy én is bekerültem a csoportba. A próbákról sosem hiányoztunk, legfeljebb az, aki beteg volt. Szívesen tanultam a szerepet, hiszen azt kellett a színpadon csinálni, amiről annyit hallottam édesanyámtól. ő tanított meg a gu- zsallyal bánni. A pécsi szereplés után sokan kérdezték tőlünk: Tényleg fontatok játék közben? Mi ugyan bizonygattuk, mégis akadt, aki sehogy sem akarta elhinni, A hetedikes kislány csak egy a huszonhárom szereplő közül. Mindannyian falun nőttek fel, egy sem akadt közülük, aki túl jutott vol na a megyehatárokon. ' ségük még Egerben S most: szerepelte' eljutnak Kecskémé gedre és Budapestre. — Pécsett legjobban az tetszett, hogy láthattuk a többi csoport műsorát. A szegediek előadása volt a legérdekesebb: egy mesejátékot adtak elő. S ezenkívül mennyi élmény! A siker titkáról így beszél Túrós Lászlóné: SZÜTS DÉNES: — Ereztem, hogy a gyerekekhez ez áll legközelebb. A gyűjtőmunka külön színt jelentett számukra. Nem kellett komolykodniuk a színpadon, nem kellett meg nem értett versekkel birkózniuk. S még egy • úgy érezték, hogy nemcsak szereplői, hanem szerzői, alkotói is a műsornak, hiszen nemegyszer velem jöttek idős emberekhez, alkalomadtán ők is elmondtak egy-egy sztkást. Az eredmény az önfeledt dal, .tánc, játék. És termé szelesen a siker, ami velejárója a póztalan szereplésnek. A váraszói nézők, az édesapák, édesanyák és a mai öregek így gratuláltak az ifjú szereplőknek az első előadás után: — Ezt csináltuk hajdan, ez volt a szokás ... Kell-e ennél nagyobb dicséret? A váraszói csoport nem válogatott gárda. Az iskola harminckilenc felsőtagozatos diákja közül huszonhármán szerepeltek és szerepelnek majd. Mégis könnyebben ment a munka, mint bármelyik válogatott együttessel. Aki bizonytalankodott, azt a többiek biztatták: megy ez még jobban is. S igazuk lett... Eddig a múlt. eddig a sikerek, de ml lesz ezután? — Folytatjuk azt, amit elkezdtünk. Már gyűjtöm a farsanggal kapcsolatos helyi hagyományokat. Az Összegyűjtő tt anyagból készül majd a következő műsor. Nem egy olyan mese, monda vagy szokás él még Váraszón, amelyek még a néprajzkutató számára is érdekességet jelentenek. Ezeket akarjuk mi feleleveníteni, élőbbé tenni. Tegyük ehhez hozzá, hogy ">t?mbertől még. könnyebb \ csillebérci szaktábor- yanis nemcsak nyaral- najd a váraszói gyer- zínjátszók, hanem neves :emberek irányításával jgismerkednek a színpadi szereplés számukra még ismeretlen fortélyaival. Érdemes felfigyelni a váraszói diákokra, mert szakítottak a merevvé lett irodalmi színpadi sallangokkal. Üj útra léptek, s máris hallattak magukról. Először, de nem utoljára ... Pécsi István Egykori riport Gárdonyi Géza műveinek idegen nyelvű fordításairól XXIII. Ehrenburgi Bayer Olga elunva az olvasást és a pihenést, csengetett a szobalánynak és kérte, hogy készítse el a fürdőjét. Amikor az ajtó becsukódott, tempósan vetkőzni kezdett, s a kádba ereszkedett. Ettől a mozdulattól, vagy a meleg víz hőhatására, nem tudta, de hirtelen éles, semmi eddigihez nem fvsoriyt- ható szúrást érzett a gyomrában. Pedig már azt hitte, teljesen rendbe jött. Egy' pillanatra megmerevedett testté!, félig görnyedten állt a kádban, de a fájdalom amilyen gyorsan lőtt, olyan hirtelen eltűnt. — Nocsak ez mi lehetett? Várt, de a fájdalom nem jelentkezett, hát belecsúszott a kádba. Lábát a bojler alatti gázrésznek, fejét a kád párkányára támasztotta. Szemével a szivacspárna után kutatott, de úgy látszik, itt ezt nem ismerték. Minden nap fürdőit, szivacsot soha sem talált, de mindig eszébe jutott keresni. íz a fürdő jót fog tenni, s talán másnapra mér kutya baja sem lesz. A gyomra eddig jól működött, nem volt rá panasza. A latinok legfőbb flottá 44 emésztés... EGV ÍRÓ életművét nemcsak irodalmi alkotásai alapján lehet megismerni, de egyéb irányú megnyilatkozásai alapján Is. Gárdonyi Gézára, — akinek az idén ünnepüljük születése századik évfordulóját, — vonatkozó kutatás még közel sem teljességgel lezárt terület a kutatás újból és újból érdeke- sebbnél-érdekesebb adatokat tár még fel. így sikerült megtalálnunk az írónak egy eddig ismeretlen nyilatkozatát, melyet egy Egerben megjelent lapnak, a „Magyar Szó”, Kállay Miklós „K” betűvel jelzett munkatársának adott. A vitán felül jelentős és érdekes megnyilatkozás az említett újság 1022. július 9-iki számában jelent meg s Gárdonyit, ezt a sokrétű egyéniséget, új, eddig nem ismert oldalról mututja meg. A riporter a cikk elején plasztikus képet fest arról a szinte bántó közönyről, melyben a nagy író itt Egerben élt. „Magyarországnak talán minden városában többet gondolnak Gárdonyira, mint Egerben. Pesti és vidéki lapokban olvastuk, hogy írók, újságíróik, művészek jártak nála és beszélgettek a nagy íróval egri Tusculánu- mában. Mi, egriek, csak ilyenkor eszmélünk rá, hogy a magyar nemzetnek egyik nagy kincse, egyik nagy büszkesége, az „Egri csillagok”, „A láthatatlan ember", „Az a hatalmas harmadik’’ és sok világhírű regény írója, itt él nálunk, velünk és egri ember." Az újságíró, a maga kezdeményezte beszélgetés során később rátér a lényeges témara. Erről így írt: „Egerről és Egerből indult írókról esik szó. Nagy elismeréssel említi Kállay Miklós műfordításait. Szívesen beszél Damó Oszkárról is, ki miután Egerből elkerült Miskolcra és ma ott a REGGELI HÍRLAP szerkesztője. Mikor a műfordításokról forgott szó, azt is emlegettük, hogy milyen nehéz a magyar műveket idegen nyelvre fordítani. Mennyire vannak például Petőfi verseinek német fordításai. Itt megkérdeztem Gárdonyit, vajon ő talált-e hibákat lefordított műveiben. — Ö, de még mennyit — mondotta, — éppen ezért nem szeretem, ha munkáimat fordítják, mert kifordítják az értelmét. Ezután elmondotta, hogy „Az a hatalmas harmadik” című regényének címét sem Ügy látszik, tőlük is lehet valamit tanulni. Ezentúl jobban kell vigyáznia magára. Pont most, amikor annyi sötét és kétségbeejtő év után megtalálta végre a háború után elvesztett fonalat, érje valami jóvátehetetlen baleset... Flessburger fizetni fog. Micsoda szerencse, hogy összetalálkoztak. A szervezetnek élnie kell. Az SS külön, gépen menekítette ki \többek között Mayer és családját, Schrőderné Belgiumban él, Ludger West- riok meg Hamburgban, Max Glöckner, a Merkur Bank igazgatója, aki szoros kapcsolatban állt Veesenmayer- rel, gazdálkodik. Talán valamelyik kedves bajor birtokán éli most világát, míg ő ki van téve egy proli újságíró kénye-kedvének. Flessburgernek segítenie kell, mert ő is megsütötte a maga pecsenyéjét. Mayer intézte el neki a svájci folyószámlát. Ezt Schrődertől tudja. A birodalmi gazdasági minisztérium megalapította Berlinben a német „Trans- dánubia” céget, névleg export-import tevékenységgel. Ennek az igazgatója, Ottó Braun, aki a Führer bizalmas gazdasági informátora volt. mondta egyszer neki Berlinben: .. .— Ha én lennék Ehrenburgi Bayer Olga bárónő, Balátai Jenő anyósa, akkor kévésébe időt töltenék tudlak lefordítani franciára, mert „Le troisieme puissance” csak a harmadik hatalmat Jelenti és inkább politikai hatalomra gondolnak, mikor olvassák. „Az a.. kifejezés, nincs a franciában. Ugyancsak a franciák fordították a „vérnseszemü” kifejezést „bagoly szemű"-nek, ami egészen mást, jelent és a férfiasán erős, éles nézésnek sehogyan sem felel meg. „A dugóhúzó" című novellájáról beszéli Gárdonyi, hogy a falusi elbeszélés végén a bíróság kiherdeti a legény előtt az ítéletet, mely ötévi börtönről szól és megkérdezi a bűnöst, megnyugszik-e az ítéletben. A legény azt feleli, hogy ő nem tudja, hanem hadd kérdezhesse meg a Katit. Megengedik. — Kati, hát megvársz-e? — kérdezi a legény. — Meg — feleli félig nyögve Kati, ki a fájdalomtól alig tud beszélni. . HAT EZT az utolsó „meg” szót, mely egész mondatot fejez ki, a német így fordította le: „Ja, ich werde dich erwarten." (Igen, én meg foglak téged várni.) Ezek után megkérdezem a mestert, hogy gyümölcsöztek-e neki ezek a fordítások. Alig fizettek valamit. A francia például 200 koronát küldött egy regényért.. Gárdonyi Géza nemigen élvezi alkotásainak jövedelmét. Ha üzletember volna, most háziúr lehetne Budapesten. Gazdag lehetne, mint Molnár Ferenc. De Gárdonyi sohasem nézi iparágnak a művészétét. Ingyen, engedély nélkül fordítják le munkált idegen nyelvre, ö nem törődik vele. „Az egri csillagok”, „A láthatatlan ember” megjelentek amerikai kiadósban is, novelláit, regényeit közölték többször is az amerikai magyar lapok. És míg más silány tudósításokért, szürke versekért és könnyű tárcákért, eg.vre-másra kapták az amerikai pénzt a nagy Gárdonyit a kiadók is csak azért tudták ennyire kizsákmányolni, mert nem üzletember, még színét sem látta a dollárnak. Tagadja, hogy az írónak és általában a művésznek el kell adnia magát — a megélhetésért. Azt mondja, hogy áldozatnak kell felfogni az életet. Aki közönségnek dolgozik, az iparos, még ha egetverő siker kíséri is munkáját.” Eddig szóJ az érdekes riport, mely újabb adatokkal járul hozzá mindahhoz, amit eddig Gárdonyiról tud. tunk, gazdagabb, finomabban árnyalt lesz a lelkűnkben kialakított Gárdonyiportré. AZ IDŐ, a mellőzésben s elfeledtettségben, a Sánc ma gányában szorgalmasan dől gozó írót igazolta és azokat akik valaha talán hatalmas összegeket, dollárokat vág lak zsebre, — elfedte a fe ledés homálya, — de Gát' donyi Géza neve ma még fényesebben ragyog az iro dalműnk egén, mint valaha Sugár István A Lengyel Kultúra Hete a rádióban Július 17—23. között 'rendezik meg a Magyar Rádióban a Lengyel Kultúra Hetét. Ebből az alkalomból július 17-én a Kossuth-adón lengyel dalokat és táncokat sugároznak a Mazowsze- együttes műsorából. Elhangzik lreneusz Iredynski két hangjátéka, a „Derűs gyermekszoba” és a „Liftben". Kedden, július 18-án Stanislaw Grochowiak rádiójátéka, a „Partita szekercére és fűrészre, öt költői tételben” ígér jó szórakozást. Szerdán Henryk Bárdi- jewskj „Kis komédüí”-ját adja elő Márkus László, ■ Csákányi László, Garas Dezső, Lőrén Lenke, Váradi üzletekkel, és kicsit többet lennék odahaza. Kitűnő megjelenésű-. de zaklatott fiatalember volt ez a Braun. Megpróbálta felidézni alakját, de hiába erőltette képzeletét. Régen volt — sóhajtott Bayer Olga. Arra viszont jól emlékezik, hogy minden Németországba szállított vagon után egy százalék jutalékot kaptak. Évente sok millió pengőre rúgott ez az összeg, és ebből csordogált a „smir pénz” képviselőknek, kormányhivatalnokoknak, de erre a csapra tette száját Werner Daitz is. A nyilasok a pénzt Bécsben a Mariahilfer Strasse 105. szám alatt vették át... Rossz lóra tett. Ez már bizonyos... Ha akkor jobban kiáll Balátai mellett és figyelmezteti a fenyegető veszélyre, akkor Balátai ma is élne, és gazdag amerikai lehetne... és neki sem kellett volna ennyit nyomorognia. A töprengésbe belefájdult a feje. Ez a kölni patikus neki köszönheti a vagyonát. Az ő révén került a bauxit üzletbe, és minden akitoriban kiadott márka olyannak tűnt előtte, mintha tőle vonták volna meg. Bezzeg Schröder az ő vagyonát beleölette Balátai újabb és újabb felfedezéseibe. — Ugyan, bárónő, ez olyan befektetés a maga számára, mintha százszázalékos kamatra kölcsönözné ki a pénzét. Mintha itt a fürdőszoHédi és Lukács Margit; a 22-es stúdióból pedig Haii- na-Czerny Steíanska Cho- pin-estjél közvetítik, Csütörtökön új bemutatóval jelentkezik a Rádiószínház. Zbigniew Herbert „Lalek" című játékában, Kozák Andrást, Haumann Pértet, Somogyi Erzsit hallhatjuk a főbb szerepekben. Pénteken a Kossuth-adón sugározzák Lutoslawski „Három poéma — Henri Michaux költeményére — kórusra és zenekarra” című kompozícióját. Szombaton, július 22-én lengyel művészek operafelvételeiből sugároznak összeállítást a Petőfl-adón. bábán életre kelne a bankár hangja. Bezzeg őt orránál fogva vezették. A lányát spionkodásra kénysaeritette. Alice hordta szorgalmasan Balátai feljegyzéseit az isz- kaszentgyörgyi, a vértesi, a pilisi lelőhelyekről. Minden fecnit elhozatott a lányával, az értéktelen kis apróságokat is. Alice fenntartás nélkül elhitte neki, hogy férje nagyszerű koponya, de közgazdaságilag, politikailag gyermeteg lélék, és vezetni kell, önérzete viszont visszautasítaná a nyílt beavatkozást. Hozza csak el Alice tőle egy-egy órára az írásait, és ő majd megfelelő kezekbe juttatja. Schröder akkor mutatta be néki Ludger Westricket és dr. Werner Dailzt, valamint Alfrédet... a Gestapo emberét, ök fénymásolták a Kaszinó utcai első emeleti lakásban Balátai jegyzeteit, még a hévforrások, tervrajzait is, a fürdőt a Gellérthegy belsejében... Az idős hölgy félig lehunyta a szemét. Képek, arcok, helyzetek éledtek fel benne. Újra átélte sikereinek izgalmas óráit, perceit. Veje, a mérnök-geológus, amilyen hanyag volt öltözködésében, annyira precíz a munkájában. Analíziseket csinált, gazdasági számításokat végzett, igazi székely ezermesterként a külszíni fejtéshez gépeket konstruált, emelő- szerkezeteket a vagonrakáshoz.(Folytatjuk)
