Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-05 / 156. szám
Kedd etti külpolitikai kommentárunk A koreai nyilatkozat HA NÉHA Ny esztendővel ezelőtt egy újságíró- klubban vagy akár valamelyik parlament folyosóján, beszélgetés közben valaki kijelenti, hogy Észak- és Dél- Korea képviselői bármiről is közös nyilatkozatot írnak alá és tesznek közé, feltétlenül megmosolyogják ezt a próféciát. Most pedig pontosan ez történet. Ráadásul a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a koreai köztársaság hivatalos képviselői nem valamilyen periférikus, politikailag jelentéktelen témáról adtak ki „északdéli közös közleményt”, hanem a lehető legfontosabb, a két állam kulcskérdésének számító témáról, kettejük közeledéséről és az egyszer eljövendő nemzeti egyesülésről. A koreai félszigetről érkezett hír rendkívül érdekes. Hogy fontossága arányban áll-e azzal a nyilvánvalóan nagy visszhanggal, amelyet kelt, az csak később dőlhet el, a szavak próbája kizárólag a gyakorlat lehet. Annyi azonban már rövid távra is valószínűnek tűnik, hogy a világ egyik igen veszélyes pontján kisebb lesz a feszültség és ez a lehetőség a két állam határain túl is örvendetes. Kevés hely volt a földkerekségen, ahol olyan gyakoriak voltak a nemritkán fegyveres ösz- szetűzésekben is megnyilvánuló incidensek, mint a KNDK és Dél-Korea államhatárán. Ha a mostani, a két állam közeledése mellett hitet tevő közös nyilatkozat hangja és szövege feltétlenül meglepetésnek számít is, bizonyos jelek már korábban utaltak esetleges enyhülésre. Mint emlékezetes, a két állam vöröskereszt-delegációi felvették egymással a kapcsolatot és tárgyalásokat kezdtek. A KÖZÖS NYILATKOZAT elvei rokonszenvesek, megvalósításuk azonban sem gyorsnak, sem könnyűnek nem ígérkezik. Dél-Koreában amerikai megszálló csapatok tartózkodnak és az ország fegyveres ereje támogatja az Egyesült Államok vietnami agresszióját. Indokína- szerte hírhedtté váltak a hosszú ideig ott harcolt délkoreai „tigris” hadosztály kegyetlenkedései. Szöulnak sok mindennel kellene szakítania ahhoz, hogy gyakoratilag is elinduljon a KNDK által oly régen szorgalmazott nemzeti egység felé. Francia—nyugatnémet csúcs: Szolidan Európa Bonnban kedden befejeződött a kétnapos francia— nyugatnémet konzultáció. A tanácskozások befejezéséül a két delegáció plenáris ülést tartótt, Pompidou francia elnök és Bandt nyugatnémet kancellár együttes elnökletével. A plenáris ülés végeztével mind Pompidou, mind pedig Brandt röviden nyilatkozott a Kancellári Hivatal teraszán összegyűlt újságíróknak a kétnapos tanácskozás témáiról és eredményeiről. Brandt azt a véleményét fejezte ki, hogy a két fél igen tartalmas megbeszéléseket folytatott, egész Európa sorsát érintő kérdésekről: az előkészítés alatt levő Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletről, a Közös Piac kibővüléséről, valutapolitikai kérdésekről, valamint a nyugat-európai csúcskonferencia — amint ő fogalmazta —, „szolid előkészítéséről”. Pompidou szerint a kétnapos tanácskozásokat a nyíltság és az egymás iránti bizalom jellemezte. Mint a francia államfő mondotta, ezúttal a konzultációkat Európa nagy kérdéseire, ezen belül nyugat-európai közösség problémáira összpontosították. Ezek között említette meg a nyugat-európai országok külső kapcsolatait, a „valutáiig területen mutatkozó nehézségeket”, továbbá a soron levő nyugateurópai csúcstalálkozót. Megállapította, hogy a legközelebbi hetekben a tíz ország külügyminisztereinek azon kell fá- r&dozniok, hogy a konferencia számára megfelelő napirendet és munkafeltételeket dolgozzanak ki. Csak ezután lehet majd a csúcskonferencia dátumát rögzíteni. Pompidou nyilatkozatában befejezésül hangoztatta, hogy a francia—nyugatnémet megértés önmagában nem eleWalter Ulbricht fogadta a kínai nagykövetet 'Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke hétfőn megbízólevelének átadása alkalmából fogadta Peng Kuang-weit, a Kínai Népköz- társaság újonnan kinevezett rendkívüli meghatalmazott nagykövetét, A fogadáson elhangzott beszédében Walter Ulbricht hangsúlyozta, hogy az NDK törekedni fog arra, hogy Kínával való viszonyát mindkét nép érdekeinek megfelelően fejlessze. Peng Kuang-weit kifejezte azt a szándékát, hogy tovább erősítsék az NDK és Kína népeinek barátságát és továbbfejlesszék az államközi kapcsolatokat. A fogadás után Walter Ulbricht baráti légkörben beszélgetést folytatott Peng Kuang-wei-tel. Javaslat lter®a békés egyesítésére Tárgyalások a KNDK és Dél-Korea között Mint Szén, a ismeretes, Kim Ír Koreai Munkáspárt KB főitkára a KNDK Minisztertanácsának elnöke, javaslatot tett Korea békés egyesítésére. Ennek a kezdeményezésnek eredményeként Phenjanban és Szöulban tárgyalásokra került sor a KNDK és Dél-Korea hivatalos képviselői között. A phenjani tárgyalásokat Kim Jang Ju, a KMP KB osztályvezetője és Li Hu Rak, a dél-koreai központi hírszerző hivatal főnöke folytatta Szöulban pedig Pák Szong Csői, a KNDK minisztertanácsa elnökének második helyettese tárgyalt. A KCNA, a hivalalps koreai hírügynökség jelentése szerint a tárgyalások eredményeként aláírták Észak és Dél közös nyilatkozatát”. A nyilatkozat az alábbiakat tartalmazza: Az egyesítés kérdését külső beavatkozás nélkül, külső erőkre való támaszkodás nélkül, önállóan kell megoldani. Az egyesítést békés úton kell elérni, anélkül, hogy a felek fegyveres erőt alkalmaznának egymás ellen. Az ideológiai az eszmei és a rendszerbeli különbségektől függetlenül, mindenekelőtt arra van 1. 2. 3. Az USA elfitt nyitva áll az út, hogy tisztességesen kijusson a „vietnami zsákutcából.. ” A DNFF KB elnökének nyilatkozata A vietnami ellenségeskedések már befejeződhettek volna, ha az amerikai elnök komolyan válaszolt volna a DIFK hétpontos békejavas- latára — mondotta Nguyeo Ycu Tho, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadííási Front Központi Bizottságának elnöke az AFP hanoi tudósítójának adott nyilatkozatában. „Harcunknak az a célja — gendő „az egységes Európa felépítéséhez” de kétségkívül alapvető eleme annak. Von Wechmar, a nyugatnémet kormány és Jean Le- cat államtitkár, a francia kormány szóvivője kedden délután közös sajtóértekezletet tartott a most végétért kétnapos francia—nyugatnémet konzultációkról. Wechmar, kiegészítve azokat a nyilatkozatokat, amelyeket Pompidou elnök és Brandt kancellár tett, elmondta. hogy Brandt kancellár tájékoztatta a francia államfőt az NDK-val folytatott megbeszélések eddigi menetéről. A francia szóvivő Lecat államtitkár aláhúzta, hogy a francia vélemény szerint a nyugat-európai csúcskonferencia kívánatos dolog, de napirendjének igen konkrétnak kell lennie. A szóvivő kijelentései arra utalnak, hogy a nyugat-európai állam- és kormányfői értekezlet kérdésében a két fél álláspontja a mostani konzultációk során közelebb került ugyan egymáshoz, de mégsem jutottak e kérdésben a nyugatalémet kormány által kívánt közös nevezőre az NSZK nyilvánvalóan tovább szorgalmazza majd az októberi időpont megtartását, a jelek szerint azonban Franciaország nem tulajdonit nagy jelentőséget annak, hogy az értekezletre néhány héttel, esetleg hónappal később kerül sor. Talán a francia halogató taktikára adott válasznak fogható fel, hogy a kétnapos konzultációk során a nyugatnémet fél szemmel láthatóan nem volt hajlandó közeledni a nyugat-európai és az Egyesült Államok viszonyát érintő francia nézetekhez. Ali Bbullo: „Indiának Pakisztánnak békében kell élnie...” és im július *t, Zulíikar Ali Bhutto pakisztáni elnök kedden Ra- walpindibe visszaérkezte után beszédet mondott egy tömeggyülésen. A pakisztáni államfő igen sikeresnek nevezte az Indira Gandhi indiai miniszterelnökkel folytatott tárgyalásait. „Indiának és Pakisztánnak békében kell élnie. Mindkét ország a fennálló problémák békés rendezésére törekszik és n Szimlában aláírt megállapodással megtettük az első lépést ebbe az irányba” — hangoztatta Bhutto. A pakisztáni elnök visszautasította azokat a véleményeket, amelyek vagy az egyik, vagy a másik fél vereségének próbálják beállíta- tani a szimlai csúcstalálkozó eredményeit. A két ország közötti békés megállapodás — mondta Bhutto — az igazságosság, a józan ész győzelme. Bhutto nagyra értékelte a Szovjetuniónak a dél-ázsiai szubkontinens problémáinak békés rendezésére irányuló erőfeszítéseit. Hangoztatta, hogy országa a pakisztáni- szovjet kapcsolatok messzemenő megszilárdítására tö- rekigiifc fűzte hozzá, — hogy az Egyesült Államok tartsa tiszteletben alapvető nemzeti jogainkat és önrendelkezési jogunkat. Dél-Vietnam lakossága e cél megvalósításáért folytatja három fronton a harcot. Biztos, hogy mihelyt az Egyesült Államok véget vet támadó háborújának, a háború vietnamizálá- si politikájának és a délvietnami amerikai elkötelezettségnek, a nemzeti egységkormány megalakulásával, amelynek három összetevője lesz, azonnal helyreáll a béke.” Nguyen Huu Tho e kormányról szólva emlékeztetett arra, hogy feladata lesz; a valóban szabad, demokratikus és igazságos általános választások megszervezése Dél-V ietnamban. „A független és semleges Dél-Vietnam — fűzte hozzá — a békés egymás mellett élés öt elvének alapján politikai és gazdasági kapcsolatokat fog fenntartani minden országgal, tekintet nélkül annak politikai és társadalmi rendszerére, így az Amerikai Egyesült Államokkal is. — így nyitva áll az út az Egyesült Államok előtt, hogy tisztességben, s hosszú távon vietnami, indokínai és délkeletázsiai érdekeinek megfelelően kijusson a vietnami zsákutcából”. Jelezte, hogy a saigoni kormányzat azon tagjai, akiket maga a saigoni kormányzat választ — de természetesen Nguyen Van Thieu kivételével — beléphetnének e kormányba. „A kormány harmadik összetevője politikai, társadalmi és vallási tömörülése, illetve e szervezetek személyiségeiből és képviselőiből állna, akik vagy az országban, vagy politikai okokból külföldi száműzetésben élnek, síkraszállnak a békéért, a függetlenségért, a demokráciáért és a semlegességért, nem tartoznak sem a saigoni adminisztrációhoz, sem a DIFK-hez, s nem állnak egyik fél befolyása alatt sem.” A DNFF KB elnöke aláhúzta, hogy ez a kormány a nemzeti egyetértést őn óhajtó dél-vietnami lakosság törekvéseit és a jelenlegi del- vietnamí politikai realitást tükrözné, ma gaban s összetétele önrácáfolna Nixonnak arra a hazug állítására, hogy kommunista rezsimet akarnak rátukmálni Dél-Vietnamra. Nguyen Ycu Tho a délvietnami hadműveletekről szólva felhívta a figyelmet arra, hogy a saigoni báb- hadsereg és az amerikai expedíciós hadtest komoly nehézségekbe ütközik, mert a helyszínen nem tudja magát utánpótlással ellátni. A népi fegyveres erők ugyanis állandóan elvágják az ellenséges támaszpontok és a front közötti szárazföldi, tengeri és folyami utánpótlási vonalakat. „Ezért az ellenség hadtestének gyomra lyukas, ütőerei pedig el vannak vágva —, hangoztatta. — Ez a helyzet feltétlenül végzetes hatással van az ellenséges csapatok harci szellemére és moráljára.” szükség, hogy egységes nemzetként törekedjenek a nagy nemzeti konszolidáció megteremtésére. A felek megállapodtak abban, hogy enyhítik a feszültséget Észak és Dél között, megteremtik a bizalom légkörét, nem rágalmazzák és nem támadják egymást, tartózkodnak a fegyveres provokációktól. A felek abban is megállapodtak, hogy különböző téren sokoldalú cserét hajtanak végre Észak és Dél kozott annak érdekében, hogy helyreállítsák a megszakadt nemzeti kapcsolatokat, előmozdítsák a kölcsönös meg-. értést és meggyorsítsák az önálló békés egyesülést. A felek egyetértettek abban, hogy aktívan előmozdítják az északi és a déli- Vöröskereszt-küldöttségek tárgyalásainak mielőbbi, eredményes befejeződését, miután ezekhez a tárgyalásokhoz az egész nemzet nagy reményeket fűz. A tárgyalófelek megállapodtak egy állandó, közvetlen telefonkapcsolat létesítésében Phenjan és Szöul között, hogy elejét vegyék a váratlan katonai konfliktusoknak és az Észak és Dél között felmerülő kérdéseket közvetlenül, gyorsan és pontosan oldhassák meg. Az említett megállapodások megvalósítása, valamint, az Észak és Dél közötti ezzel kapcsolatos különböző kérdések, végül pedig az országegyesítés kérdésének megoldása céljából a felek elhatározták, hogy az összeegyeztetett elvek alapján Észak és Dél közötti koordinációs bizottságot hoznak létre. A KCNA közleménye rámutat, hogy Li Hu Rákot, a dél-koreai .központ} hír-’ szerző hivatal' vezetőjét' phenjani tartózkodást alatt fogadta Kim ír £&en. Kim ír Szén kifejtette előtte az országegyesítés három elvét. Li Hu Rak kifejezésre jutatta, hogy teljes mértékben támogatja ezeket az elveket. A hírügynökség Pák Szőne Csői és Pák Csöng Hi dél- koreai a elnök szöuli találkozásáról tudósítva megjegyzi, hogy a két vezető között őszinte beszélgetés folyt. Pák Csöng Hi kifejezésre jutatta, hogy teljes mértékbeli támogatja Kim ír Szénnek az országegyesítésre vonatkozó három elvét. Algéria tíz éve szabad a lgéría népe ma ünnepli felszabadulásának 10. évfordulóját. Az ország népe hosszú és véres harcban küzdötte ki szabadságát, függetlenségét gyarmati elnyomóival szemben. Egy évtized óta viszontagságokon át, sok nehézséget leküzdve, a független és szabad Algériában a dolgozó nép kezébe kerültek az ország, javai. Államosították az ipart, a bányászatot és szocialista jellegű célkitűzéseket hirdettek meg. Az ország fő kincse, az olaj jövedelmére építve. Algéria nemzeti ipart teremtett, és ezzel szilárd gazdasági alapokra helyezte függetlenségét, szuverenitását. Algéria most, tíz esztendő után jutott el a földreformhoz; most adnak elégtételt a falvak népének a sok évszázados társadalmi igazságtalanságért. Gondosan,1 felkészülve látnak hozzá a mezőgazdasági szövetkezetek megszervezéséhez. A nemzeti ipar segítségével a kormányzat hatékony támogatást nyújt mind az egyéni gazdálkodóknak, mind a mező- gazdasági szövetkezeteknek, s ezzel biztosítja a mezőgazdaság gyors felvirágoztatását. Algériában hihetetlenül rövid idő alatt győzött a politika! és társadalmi forradalom, amely a felszabadító nemzeti háborúval kezdődött, s az ipar átszervezésében és a földreformban teljesedett ki. Az ország vezetői — a fejlődés tartalmát tekintve — joggal beszélnek szocialista jellegű fordulatról, bár ez a szocializmus néhány lényeges, vonásában nem hasonlít ahhoz, amit másutt a marxista-leninista pártok vezetésével értek el. Algeria a nemzetközi életben is szilárd, antiimperiálista politikát folytat. Jó a viszonya a szocialista országokkal, gazdasági és politikai kapcsolatai az utóbbi években sokoldalúvá váltak. A nép javát szolgáló belpolitika és az anti-, imperialista külpolitika alapján ma joggal sorolják Algériát a világ haladó országai közé. A magyar nép figyelemmel és egyttUJr-lsssl LLírté; az ország sorsát a szabadságharc éveiben. Örömmel köszöntötte győzelmét, és most ezen az ünnepen barátjaként, küzdőtársaként üdvözli a szabad, fuggetten Algériát. .„_*_**. «— i . i- j£. fc-fc- ^
