Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-05 / 156. szám

Kedd etti külpolitikai kommentárunk A koreai nyilatkozat HA NÉHA Ny esztendővel ezelőtt egy újságíró- klubban vagy akár valamelyik parlament folyosóján, be­szélgetés közben valaki kijelenti, hogy Észak- és Dél- Korea képviselői bármiről is közös nyilatkozatot írnak alá és tesznek közé, feltétlenül megmosolyogják ezt a próféciát. Most pedig pontosan ez történet. Ráadásul a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a koreai köztársaság hivatalos képviselői nem valamilyen perifé­rikus, politikailag jelentéktelen témáról adtak ki „észak­déli közös közleményt”, hanem a lehető legfontosabb, a két állam kulcskérdésének számító témáról, kettejük kö­zeledéséről és az egyszer eljövendő nemzeti egyesülés­ről. A koreai félszigetről érkezett hír rendkívül érdekes. Hogy fontossága arányban áll-e azzal a nyilvánvalóan nagy visszhanggal, amelyet kelt, az csak később dőlhet el, a szavak próbája kizárólag a gyakorlat lehet. Annyi azonban már rövid távra is valószínűnek tű­nik, hogy a világ egyik igen veszélyes pontján kisebb lesz a feszültség és ez a lehetőség a két állam határain túl is örvendetes. Kevés hely volt a földkerekségen, ahol olyan gyakoriak voltak a nemritkán fegyveres ösz- szetűzésekben is megnyilvánuló incidensek, mint a KNDK és Dél-Korea államhatárán. Ha a mostani, a két állam közeledése mellett hitet tevő közös nyilatkozat hangja és szövege feltétlenül meg­lepetésnek számít is, bizonyos jelek már korábban utal­tak esetleges enyhülésre. Mint emlékezetes, a két állam vöröskereszt-delegációi felvették egymással a kapcsola­tot és tárgyalásokat kezdtek. A KÖZÖS NYILATKOZAT elvei rokonszenvesek, megvalósításuk azonban sem gyorsnak, sem könnyűnek nem ígérkezik. Dél-Koreában amerikai megszálló csapa­tok tartózkodnak és az ország fegyveres ereje támogatja az Egyesült Államok vietnami agresszióját. Indokína- szerte hírhedtté váltak a hosszú ideig ott harcolt dél­koreai „tigris” hadosztály kegyetlenkedései. Szöulnak sok mindennel kellene szakítania ahhoz, hogy gyakoratilag is elinduljon a KNDK által oly régen szorgalmazott nemzeti egység felé. Francia—nyugatnémet csúcs: Szolidan Európa Bonnban kedden befeje­ződött a kétnapos francia— nyugatnémet konzultáció. A tanácskozások befejezéséül a két delegáció plenáris ülést tartótt, Pompidou francia el­nök és Bandt nyugatnémet kancellár együttes elnökleté­vel. A plenáris ülés végezté­vel mind Pompidou, mind pedig Brandt röviden nyilat­kozott a Kancellári Hivatal teraszán összegyűlt újság­íróknak a kétnapos tanácsko­zás témáiról és eredményei­ről. Brandt azt a véleményét fejezte ki, hogy a két fél igen tartalmas megbeszéléseket folytatott, egész Európa sor­sát érintő kérdésekről: az előkészítés alatt levő Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletről, a Közös Piac kibővüléséről, valutapolitikai kérdésekről, valamint a nyu­gat-európai csúcskonferencia — amint ő fogalmazta —, „szolid előkészítéséről”. Pompidou szerint a két­napos tanácskozásokat a nyíltság és az egymás iránti bizalom jellemezte. Mint a francia államfő mondotta, ezúttal a konzultációkat Eu­rópa nagy kérdéseire, ezen belül nyugat-európai közös­ség problémáira összpontosí­tották. Ezek között említette meg a nyugat-európai orszá­gok külső kapcsolatait, a „valutáiig területen mutat­kozó nehézségeket”, továbbá a soron levő nyugateurópai csúcstalálkozót. Megállapítot­ta, hogy a legközelebbi he­tekben a tíz ország külügy­minisztereinek azon kell fá- r&dozniok, hogy a konferen­cia számára megfelelő napi­rendet és munkafeltételeket dolgozzanak ki. Csak ezután lehet majd a csúcskonferen­cia dátumát rögzíteni. Pompidou nyilatkozatában befejezésül hangoztatta, hogy a francia—nyugatnémet meg­értés önmagában nem ele­Walter Ulbricht fogadta a kínai nagykövetet 'Walter Ulbricht, az NDK államtanácsának elnöke hét­főn megbízólevelének átadá­sa alkalmából fogadta Peng Kuang-weit, a Kínai Népköz- társaság újonnan kinevezett rendkívüli meghatalmazott nagykövetét, A fogadáson elhangzott beszédében Wal­ter Ulbricht hangsúlyozta, hogy az NDK törekedni fog arra, hogy Kínával való vi­szonyát mindkét nép érde­keinek megfelelően fejlessze. Peng Kuang-weit kifejezte azt a szándékát, hogy tovább erősítsék az NDK és Kína népeinek barátságát és to­vábbfejlesszék az államközi kapcsolatokat. A fogadás után Walter Ulbricht baráti légkörben be­szélgetést folytatott Peng Kuang-wei-tel. Javaslat lter®a békés egyesítésére Tárgyalások a KNDK és Dél-Korea között Mint Szén, a ismeretes, Kim Ír Koreai Munkáspárt KB főitkára a KNDK Mi­nisztertanácsának elnöke, ja­vaslatot tett Korea békés egyesítésére. Ennek a kez­deményezésnek eredménye­ként Phenjanban és Szöul­ban tárgyalásokra került sor a KNDK és Dél-Korea hivatalos képviselői között. A phenjani tárgyalásokat Kim Jang Ju, a KMP KB osztályvezetője és Li Hu Rak, a dél-koreai központi hír­szerző hivatal főnöke foly­tatta Szöulban pedig Pák Szong Csői, a KNDK minisz­tertanácsa elnökének máso­dik helyettese tárgyalt. A KCNA, a hivalalps ko­reai hírügynökség jelentése szerint a tárgyalások ered­ményeként aláírták Észak és Dél közös nyilatkozatát”. A nyilatkozat az alábbia­kat tartalmazza: Az egyesítés kérdését külső beavatkozás nél­kül, külső erőkre való tá­maszkodás nélkül, önállóan kell megoldani. Az egyesítést békés úton kell elérni, anél­kül, hogy a felek fegyveres erőt alkalmaznának egymás ellen. Az ideológiai az esz­mei és a rendszerbeli különbségektől függetlenül, mindenekelőtt arra van 1. 2. 3. Az USA elfitt nyitva áll az út, hogy tisztességesen kijusson a „vietnami zsákutcából.. ” A DNFF KB elnökének nyilatkozata A vietnami ellenségeske­dések már befejeződhettek volna, ha az amerikai elnök komolyan válaszolt volna a DIFK hétpontos békejavas- latára — mondotta Nguyeo Ycu Tho, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadííási Front Központi Bizottságának el­nöke az AFP hanoi tudósító­jának adott nyilatkozatában. „Harcunknak az a célja — gendő „az egységes Európa felépítéséhez” de kétségkívül alapvető eleme annak. Von Wechmar, a nyugat­német kormány és Jean Le- cat államtitkár, a francia kormány szóvivője kedden délután közös sajtóértekez­letet tartott a most végétért kétnapos francia—nyugatné­met konzultációkról. Wechmar, kiegészítve azo­kat a nyilatkozatokat, ame­lyeket Pompidou elnök és Brandt kancellár tett, el­mondta. hogy Brandt kancel­lár tájékoztatta a francia ál­lamfőt az NDK-val folyta­tott megbeszélések eddigi menetéről. A francia szóvivő Lecat ál­lamtitkár aláhúzta, hogy a francia vélemény szerint a nyugat-európai csúcskonfe­rencia kívánatos dolog, de napirendjének igen konkrét­nak kell lennie. A szóvivő kijelentései arra utalnak, hogy a nyugat-eu­rópai állam- és kormányfői értekezlet kérdésében a két fél álláspontja a mostani konzultációk során közelebb került ugyan egymáshoz, de mégsem jutottak e kérdésben a nyugatalémet kormány által kívánt közös nevezőre az NSZK nyilvánvalóan tovább szorgalmazza majd az októ­beri időpont megtartását, a jelek szerint azonban Fran­ciaország nem tulajdonit nagy jelentőséget annak, hogy az értekezletre néhány héttel, esetleg hónappal később ke­rül sor. Talán a francia halogató taktikára adott válasznak fogható fel, hogy a kétnapos konzultációk során a nyu­gatnémet fél szemmel látha­tóan nem volt hajlandó kö­zeledni a nyugat-európai és az Egyesült Államok viszo­nyát érintő francia nézetek­hez. Ali Bbullo: „Indiának Pakisztánnak békében kell élnie...” és im július *t, Zulíikar Ali Bhutto pa­kisztáni elnök kedden Ra- walpindibe visszaérkezte után beszédet mondott egy tömeggyülésen. A pakisztáni államfő igen sikeresnek ne­vezte az Indira Gandhi in­diai miniszterelnökkel foly­tatott tárgyalásait. „Indiá­nak és Pakisztánnak békében kell élnie. Mindkét ország a fennálló problémák békés rendezésére törekszik és n Szimlában aláírt megállapo­dással megtettük az első lé­pést ebbe az irányba” — hangoztatta Bhutto. A pakisztáni elnök vissza­utasította azokat a vélemé­nyeket, amelyek vagy az egyik, vagy a másik fél vere­ségének próbálják beállíta- tani a szimlai csúcstalálkozó eredményeit. A két ország közötti békés megállapodás — mondta Bhutto — az igaz­ságosság, a józan ész győzel­me. Bhutto nagyra értékelte a Szovjetuniónak a dél-ázsiai szubkontinens problémáinak békés rendezésére irányuló erőfeszítéseit. Hangoztatta, hogy országa a pakisztáni- szovjet kapcsolatok messze­menő megszilárdítására tö- rekigiifc fűzte hozzá, — hogy az Egyesült Államok tartsa tisz­teletben alapvető nemzeti jo­gainkat és önrendelkezési jogunkat. Dél-Vietnam la­kossága e cél megvalósítá­sáért folytatja három fronton a harcot. Biztos, hogy mi­helyt az Egyesült Államok véget vet támadó háborújá­nak, a háború vietnamizálá- si politikájának és a dél­vietnami amerikai elkötele­zettségnek, a nemzeti egy­ségkormány megalakulásá­val, amelynek három össze­tevője lesz, azonnal helyre­áll a béke.” Nguyen Huu Tho e kor­mányról szólva emlékezte­tett arra, hogy feladata lesz; a valóban szabad, demokra­tikus és igazságos általános választások megszervezése Dél-V ietnamban. „A független és semleges Dél-Vietnam — fűzte hoz­zá — a békés egymás mel­lett élés öt elvének alapján politikai és gazdasági kap­csolatokat fog fenntartani minden országgal, tekintet nélkül annak politikai és társadalmi rendszerére, így az Amerikai Egyesült Álla­mokkal is. — így nyitva áll az út az Egyesült Államok előtt, hogy tisztességben, s hosszú távon vietnami, indokínai és délkelet­ázsiai érdekeinek megfe­lelően kijusson a viet­nami zsákutcából”. Jelezte, hogy a saigoni kormányzat azon tagjai, aki­ket maga a saigoni kormány­zat választ — de természete­sen Nguyen Van Thieu ki­vételével — beléphetnének e kormányba. „A kormány harmadik összetevője politikai, társa­dalmi és vallási tömörülése, illetve e szervezetek szemé­lyiségeiből és képviselőiből állna, akik vagy az ország­ban, vagy politikai okokból külföldi száműzetésben él­nek, síkraszállnak a békéért, a függetlenségért, a de­mokráciáért és a semleges­ségért, nem tartoznak sem a saigoni adminisztrációhoz, sem a DIFK-hez, s nem áll­nak egyik fél befolyása alatt sem.” A DNFF KB elnöke alá­húzta, hogy ez a kormány a nemzeti egyetértést őn óhaj­tó dél-vietnami lakosság tö­rekvéseit és a jelenlegi del- vietnamí politikai realitást tükrözné, ma gaban s összetétele ön­rácáfolna Nixonnak ar­ra a hazug állítására, hogy kommunista rezsi­met akarnak rátukmálni Dél-Vietnamra. Nguyen Ycu Tho a dél­vietnami hadműveletekről szólva felhívta a figyelmet arra, hogy a saigoni báb- hadsereg és az amerikai expedíciós hadtest komoly nehézségekbe ütközik, mert a helyszínen nem tudja ma­gát utánpótlással ellátni. A népi fegyveres erők ugyanis állandóan elvágják az ellen­séges támaszpontok és a front közötti szárazföldi, ten­geri és folyami utánpótlási vonalakat. „Ezért az ellenség hadtestének gyomra lyukas, ütőerei pedig el vannak vágva —, hangoztatta. — Ez a helyzet feltétlenül végzetes hatással van az ellenséges csapatok harci szellemére és moráljá­ra.” szükség, hogy egységes nem­zetként törekedjenek a nagy nemzeti konszolidáció meg­teremtésére. A felek megállapodtak ab­ban, hogy enyhítik a feszült­séget Észak és Dél között, megteremtik a bizalom lég­körét, nem rágalmazzák és nem támadják egymást, tar­tózkodnak a fegyveres pro­vokációktól. A felek abban is megálla­podtak, hogy különböző té­ren sokoldalú cserét hajta­nak végre Észak és Dél ko­zott annak érdekében, hogy helyreállítsák a megszakadt nemzeti kapcsolatokat, elő­mozdítsák a kölcsönös meg-. értést és meggyorsítsák az önálló békés egyesülést. A felek egyetértettek ab­ban, hogy aktívan előmoz­dítják az északi és a déli- Vöröskereszt-küldöttségek tárgyalásainak mielőbbi, eredményes befejeződését, miután ezekhez a tárgyalá­sokhoz az egész nemzet nagy reményeket fűz. A tárgyalófelek megálla­podtak egy állandó, köz­vetlen telefonkapcsolat létesítésében Phenjan és Szöul között, hogy elejét vegyék a váratlan kato­nai konfliktusoknak és az Észak és Dél között felmerülő kérdéseket közvetlenül, gyorsan és pontosan oldhassák meg. Az említett megállapodá­sok megvalósítása, valamint, az Észak és Dél közötti ez­zel kapcsolatos különböző kérdések, végül pedig az or­szágegyesítés kérdésének megoldása céljából a felek elhatározták, hogy az össze­egyeztetett elvek alapján Észak és Dél közötti koordi­nációs bizottságot hoznak létre. A KCNA közleménye rá­mutat, hogy Li Hu Rákot, a dél-koreai .központ} hír-’ szerző hivatal' vezetőjét' phenjani tartózkodást alatt fogadta Kim ír £&en. Kim ír Szén kifejtette előtte az országegyesítés három elvét. Li Hu Rak kifejezésre jutatta, hogy teljes mér­tékben támogatja ezeket az elveket. A hírügynökség Pák Szőne Csői és Pák Csöng Hi dél- koreai a elnök szöuli talál­kozásáról tudósítva megjegy­zi, hogy a két vezető között őszinte beszélgetés folyt. Pák Csöng Hi kifejezésre jutatta, hogy teljes mérték­beli támogatja Kim ír Szén­nek az országegyesítésre vo­natkozó három elvét. Algéria tíz éve szabad a lgéría népe ma ünnepli felszabadulásának 10. év­fordulóját. Az ország népe hosszú és véres harc­ban küzdötte ki szabadságát, függetlenségét gyar­mati elnyomóival szemben. Egy évtized óta viszontagságokon át, sok nehézséget leküzdve, a független és szabad Algé­riában a dolgozó nép kezébe kerültek az ország, javai. Álla­mosították az ipart, a bányászatot és szocialista jellegű cél­kitűzéseket hirdettek meg. Az ország fő kincse, az olaj jövedelmére építve. Algé­ria nemzeti ipart teremtett, és ezzel szilárd gazdasági ala­pokra helyezte függetlenségét, szuverenitását. Algéria most, tíz esztendő után jutott el a földreform­hoz; most adnak elégtételt a falvak népének a sok évszáza­dos társadalmi igazságtalanságért. Gondosan,1 felkészülve lát­nak hozzá a mezőgazdasági szövetkezetek megszervezéséhez. A nemzeti ipar segítségével a kormányzat hatékony támo­gatást nyújt mind az egyéni gazdálkodóknak, mind a mező- gazdasági szövetkezeteknek, s ezzel biztosítja a mezőgazda­ság gyors felvirágoztatását. Algériában hihetetlenül rövid idő alatt győzött a po­litika! és társadalmi forradalom, amely a felszabadító nem­zeti háborúval kezdődött, s az ipar átszervezésében és a földreformban teljesedett ki. Az ország vezetői — a fejlődés tar­talmát tekintve — joggal beszélnek szocialista jellegű for­dulatról, bár ez a szocializmus néhány lényeges, vonásában nem hasonlít ahhoz, amit másutt a marxista-leninista pár­tok vezetésével értek el. Algeria a nemzetközi életben is szilárd, antiimperiálista politikát folytat. Jó a viszonya a szocialista országokkal, gazdasági és politikai kapcsolatai az utóbbi években sok­oldalúvá váltak. A nép javát szolgáló belpolitika és az anti-, imperialista külpolitika alapján ma joggal sorolják Algériát a világ haladó országai közé. A magyar nép figyelemmel és egyttUJr-lsssl LLírté; az ország sorsát a szabadságharc éveiben. Öröm­mel köszöntötte győzelmét, és most ezen az ünne­pen barátjaként, küzdőtársaként üdvözli a szabad, fuggetten Algériát. .„_*_**. «— i . i- j£. fc-fc- ^

Next

/
Thumbnails
Contents