Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-29 / 177. szám
Semmivé! sem pótolható! Stólám ? Nemcsak! Bár k mindenre mondjuk, de tán az idő lépten-nyomon trrigál. Minek akkor ez a lző? Van-e gyakorlati ér- lme? És egyáltalán: mire indolunk? Amit pótolhatatlannak tar- nk, elég prózai. A munkaigényről vallotta ezt nem- g egy szocialista brigád- :zető. S ami miatt hangsú- ozta: helyenként, időnként versenyről — elegendő is- eret híján — többen úgy dekednek, hogy eljárt fette az idő, s ma már a chnikai „kényszerpálvák- d” pótolható a lelkesedés, ; áldozatvállalás, a közös- g szolgálatának szándéka agyis, amit a verseny rész- ívői produkálnak — azt ilönböző intézkedésekkel, 1 szervezett munkával is lehetne érni. A szervezettség a technika indenhatóságába vetett hi- t az élet eddig mindig célja. Bebizonyosodott: aleg- kéletesebb szervezet sem ílkülözheti a többet, jobit akarást. Annál az egy- ,erű oknál fogva, hogy a chnikát az ember hozza tre, ő működteti — soha le 5m zárható tapasztalatgyűj- ssel. (agy lendítőerő A verseny különösen nagy ndítőerő a mi viszonyaink ázott. Akkor is az volt, nikor a termelés feltételei- ;k hiányát, a vezetés, a ervezés elmaradottságát Holta, mert akkor azok fé- izték az előrehaladást. S a írseny, a munkások közös iszefogása mindig és minimkor a visszahúzó erőkkel izd meg. Hol jól, hol ki- ■bb eredményességgel, attól iggően, hogy a mozgalom- in részt vevők hogyan is- lerték fel az adott időszak jnkrét feladatait. A gazdálkodás bonyolultigából is adódik, hogy or- ágosan is, meg helyileg is lások a gondjaink és azok lásként is vetődnek fel, unt évekkel ezelőtt. De a srsenynek változatlanul az rendeltetése, hogy köny- yebbé, szebbé, gazdagabbá :gye életünket, munkánkat, z út igen változatos. Ter- íészetes, hogy ismét újra iámba kell vennünk: a ersenymozgalom mennyien felel meg a követelmé- yeknek, hogyan teljesíti álját. Tényleges lendítőerő- é ugyanis csak akkor válik, a a társadalom előtt álló sladatok mind tökéletesebb legoldást szolgálja. Ellenező esetben viszont csupán zélmalomhare és szemfény- esztés — napok pora is lég, hogy ellepje hírét. S mindezt azért lényeges lmondanunk, bár tagadha- atlan a mozgalom nagy endítőereje, az is tény, hogy ízt konkrétan még nem nindenütt ismerték fel, s lem élnek e lehetőséggel így, ahogyan lehetne és kel- ene. riit szolgáljon a verseny? A pártszervezeteknek ezért segíteniük kell a reális helyiét megismerésit, a mozgalom konkrét céljainak meghatározását. Jó alapot ad ehhez a Központi Bizottság 1971. december 1-i határozata, amely hangsúlyozza: a szocialista munkaverseny- mozgalom általános céljait a IV. ötéves tervre alapozva kell meghatározni, s biztosítani kell, hogy a munkaverseny segítse a tervek teljesítését, a technika és gazdaság kbrszerűsítését, a termelés mennyiségének növelését. Az iparban a munkaver- seny-mozgalom elsősorban a termékek külkereskedelmi versenyképességének fokozásához, a lakossági és a termelői fogyasztás igényeinek jobb kielégítéséhez, a megmunkálás minőségének javításához, a munkaidő jobb kihasználásához (indokolt esetben a műszakszám növeléséhez) a munka termelékenységének emeléséhez, az önköltség csökkentéséhez já- IDftüon hozzá. építőipari öúi^ozóx munkaversenye ezen túlmenően segítse az építkezések határidőre történő befejezését, javítsa a kivitelezői munka minőségét. A mező- gazdasági termelőszövetkezetekben a munkaverseny a korszerű termelés- és üzem- szervezési formák alkalmazását, az erő. és munkagépek komplex felhasználását és jobb kihasználását szolgálja. A közlekedés, a szállítás, és a szolgáltatások területén a munkaversenynek elő kell segítenie az igények pontos, kulturált és jó minőségű kielégítését. A kiskereskedelemben a munkaverseny fő célja: rendszeresen megújított, ésszerű készletekkel megfelelő áruválaszték biztosítása, a fogyasztók igényeinek kielégítése és a kiszolgálás gyorsítása, a fogyasztók iránti figyelmesség javítása. Hasznosság és érdekeltség A' feladatok sokrétűek, és állandóan szaporodnak. De a munkahelyeken már differenciálódnak ; különböző termékekben és vállalásokban öltenek testet. S hogy ezeket a dolgozó magáénak érezze, ahhoz nem elég a tennivalók puszta felsorolása. Gyakori jelenség, hogy ezek szempontokká merevednek. Pedig ha ezekből elhagynak egyet-egyet, még nem dől össze a vüág. Ezért kell a pártszervezeteknek is szem előtt tartaniuk, hogy nem elegendő csupán a vállalati hasznosságból kiindulni a versenycélok meghatározásakor. Nemcsak az értékelésnél, hanem már a tartalom kialakításánál kell megtalálni a versenyző ember érdekeltségét, más szóval a termelő és a fogyasztó azonosságából eredő igényeket. Hétköznapi egyszerűséggel — és nagyvonalúsággal — lehet és kell érzékeltetni a munkaversenyben az ésszerűbb gazdálkodás, a jobb minőség, művelődés, az emberibb élet kiteljesedésének eszközét, amely nem csupán az irodákban megfogalmazott vállalási szempont! Ha ezt ténylegesen sikerül megértetnünk, a verseny sok tartaléka kerül felszínre. A verseny több formája közül legjelentősebb a szocialista brigádmozgalom. Múltja, jelene, jövője egyaránt indokolja, hogy megkülönböztetett törődés övezze. A szocialista brigádok — mint azt a legutóbbi országos tanácskozás is tükrözte — az üzemi, társadat mi élet fontos tényezői. Mégis indokoltnak látszik a fi gyelmeztetés: a versenymozgalom nem csupán a szocia lista brigádokból áll! Nem volna helyes, ha a vállalat gazdasági és politikai vezetői figyelmen kívül hagynák a céljaiban szegényebb, de nem kis erőt jelentő egyéni versenyzőket, munkabrigádokat. A verseny ma már nem százalékok hajszolása. Életünk, munkánk fontos eleme: megsokszorozza a termelés eredményeit, növeli a munkáskultúrát, alakítja a szocialista embertípust. Mi lehet ebben a pártszervezetek, a kommunisták szerepe? Mindenekelőtt a példa- mutatás a munka minden területén. A személyes anyagi ösztönzésen kívül a legtöbbet a meggyőző szó ereje tehet. A harc a vállalások realitásáért, hogy a vállalati tervcélokkal összehangolt legyen a versenyben részt vevők igyekezete; a küzdelem az örök veszély, a sablon, a formalitások ellen, így válik a verseny valóban pótolhatatlanná — és lesznek egyre kevesebben, akik ezt még nem ismerték fék B. m. Zöldbab a sztár Folyamatosan érkeznek a zöldségfélék a Hatvani Konzervgyárba. A zöldborsószezon után most az uborka és a zöldbab konzerválásán dolgoznak. Zöldbabból négy vagonnyit tisztítanak és vágnak naponta. A hibás darabokat szorgos lánykezek válogatják a szalagon. (Foto: Tóth Gizella) Üresek a tartályok Vízgondok Egercsehiben X múlt ősszel már több esetben előfordult vízhiány a vezetékhálózattal ellátott bányatelepen. Azóta, rövi- debb-hosszabb ideig tartó megszakítással, krónikussá vált, sőt az utóbbi időben nemcsak a magasabb területen levő lakásokból panaszkodtak, hanem az eddig jól ellátott körzetekből is; többször kellett igazolást adni például a sütőüzem részére, mert víz nélkül nem tudott termelni. Ez a pillanatnyi állapot Egercsehi bányatelepén, ahol mintegy 1800 a lakosok száma, s több ipari üzem is működik. Valamikor 380 köbméter vizet adtak a kutak naponta; ez a megnövekedett fogyasztási igény ellenére jelenleg a 150 köbmétert is alig éri el. A közeli hegyen két, egyenként 100 köbméteres tárolója van a vízműnek, de ezek már régóta üresek. Jó, ha a csövekbe kerül elég víz. A községi tanács természetesen sürgetni kezdte az illetékeseket, hogy közösen változtassanak a helyzeten. Mint azt a tanács elnöke elmondta, több kút is van a község területén, amelyet kikapcsoltak a hálózatból, s Ma már az újítás Is egészen más, mint akár néhány évvel ezelőtt is. Nevezetesen: nem elég csak előállni egy ötlettel, hanem azt műszakilag is pontosan dokumentálni kell. Valamikor könnyen lehetett kapni egy-két százast azért, mert valaki felállt és mondott valamit. Bár akkor is előfordult, hogy az újítást nem fogadták el. Nevetve emlegetik a régi petőfibányai vájárok egyik társukat, aki a Népstadion világítását léggömbökre függesztett reflektorokkal akarta megoldani. És még ő sértődött meg, amikor nem kaptak az ötletén. Ma az újításért „meg kell küzdeni”. Mert a munkás mégsem mérnök Újítók és újítások l — Négy évig húzódott, mire rendeződött a dolog — emlékezett vissza a vison- tai külfejtés kovácsműhelyében Rendes János és újítótársa, Jurácsik József a múltra. — Már régen használtuk a bontó fogak felújítására az új módszert, amikor végül is érdemben foglalkoztak az újítással. Ezek a bontó fogak a különböző kotrógépek nagy merítő kanalára vannak felerősítve. A fogak harapnak a talajba. Mintegy vezetik a merítő puttonyokat. Gyorsan el ■ is kopnak. A kérdés az, kicseréljék-e ezeket a fogakat újra, vagy megpróbálják azokat újjávarázsolni. Nyilvánvaló, az utóbbi a gazdaságosabb. Kiderült, hogy több mint egymilliót lehet megtakarítani a fogak felújításával. Szép kis összeg. És mindezt csupán tíz hónap alatt. Ez is az újítás jelentőségét bizonyítja. munkakor? kötelességem volt. Végül írtam az Üjítók Lapjának. Ott leközölték a levelemet. Erre megmozdult minden a vállalatnál. Már foglalkoztak az újítással, már elismerték. Megkaptam a pénzt is érte. Nem sokat, de az ügy be van fejezve. A másik javaslattal nem is érdemes foglalkozni. Azt már nyolc éve alkalmazzuk. De még nem fogadták el. Mégis megtudtam, hogy ez az ötlet sem veszett el, de az útja az elismerésig hosz- szadalmasabb. Mivel a fogak felerősítését nem a hegesztéssel biztosítják csupán, hanem egy erős kengyelbe fogják be azokat, ékkel rögzítve a kengyelhez, ez alapvető eltérés az eredeti eljáráshoz képest. A gépek NDK- gyártmányok, az újítást is ott kell elismertetni tehát, ami már komplikáltabb. így mondták el a történetet az újítók. közreműködnek, de annak semmi közei sincs az újítási díjhoz. — Egyik kérvényt a másik után adtam be. Választ azonban nem kaptam. Később azzal utasítottak el, hogy ez — Mit kifogásolnak az újításoknál? — Az időt. Rengeteg időbe telik, mire elbírálják. Ezen kellene változtatni. — És a műszaki leírás? Azt kik csinálják? — Lényegében az újítónak magának kell azt is megcsinálnia. Ügy értse, én állítom össze. Aztán valamelyik technikus esetleg finomít még rajta, a megszokott kifejezéseket írja be, a rajzot szebbé teszi, de ez inkább a formákra vonatkozik. — Részesedik ezért az újítási díjból az a technikus, aki segít az írásbeli munkában? — Nem. Bizonyos jutalmat kapnak Malf, akik abbén Varga István, a külfejtés szakszervezeti bizottságának titkára elmondta, hogy náluk a fiatalok, a KISZ-esek társadalmi munkában vállalták a műszaki leírás és a rajz elkészítését az újításokhoz. Általában az újítás jelentős tevékenység a külfejtésben, de az is igaz, hogy a fejlettebb technikai eszközöknél érdemlegesen újat találni, ma már sokkal nehezebb. Csak megerősítette az újításokra fordított eljárás hosszadalmasságáról vallott nézetet Miskei László, a csúcsvezetőség titkára. Ezért javasolták, hogy az ezer forint értékig terjedő újításokról ne a bizottság mondjon véleményt, hanem maga az üzem vezetője. így egyszerűbb is, gyorsabb is, célravezetőbb is az elintézés módja. A vállalat szakszervezeti bizottságának újítási felelőse, Tóth József azt is elmondta, hogy újítási versenyt hirdettek meg. Az eredményes tevékenységet jutalmazzák, ha a műszakiak is bekapcsolódnak. Ez a jutalom a nyereségből származik. Megkérték az üzemektől is az újítási feladattervet, aminek alapján állították össze a vállalati feladatokat. Általában megfelelő mértékben foglalkoznak az újításokkal a vállalatnál, minden szinten. kezett. Két évvel korábban az újítások száma még nem érte el a háromszázat, az értékük pedig alig haladta túl a hatmilliót. Az adatok Önmagukért beszélnek. Bizonyítják, hogy az újítás élő tevékenység, hatékonysága is növekedik. Éppen azért, hogy minden jó ötletet megmentsenek megvalósítsanak, vették elő a műszakiak jutalmazásánál a módszerét. Hiszen a munkás mégsem mérnök, az elképzelése lehet nagyon jó, de azt megfelelő módon dokumentálnia is kell. Ehhez pedig nem biztos, hogy kellő készséggel rendelkezik. Annak elkerülésére, hogy kényszerből társulnia kelljen technikussal, mérnökkel, aki a nevét adja és a rutinját az ötlethez, ennek következtében pedig társszerzővé válik, ezt elkerülendő bizto sítják a műszakiak jutalmazásának módszerét. Tavaly több mini 380 újításból 12 milliós érték keletAz újítás jó annak is, aki újít, és jó annak a közösségnek is, amelynek keretében dolgozik az újító. Talán az is igaz, nem elég csupán elhatároznia magát valakinek arra, hogy újítani fog. Ehhez nemcsak jó szem kell a lehetőség meglátására, hanem készség is a megfelelő eljárás megtalálására. De nem oklevél kérdése. Azért, mert a munkás nem mérnök mégsem, még a munkás is lehet nagyon jó újító. Ahogy például a vison- tai V-ös üzemben alig egy hónap alatt ötven újítást adtak be. Tiszta nyereség ez mindenki számára. G. Molnár Fereac szivattyúikat kiszerelték, ezenkívül van egy rossz kút- juk is, amelyből már régóta elfolyik a víz. A Heves megyei Vízmű Vállalat — a hálózat üzemeltetője — a napokban el is kezdte itt a javítást; segítségül társadalmi munkásokat ígértek a község tanácstagjai. A KÖ- JÁL-t pedig már régóta kérik, hogy vizsgálják meg a lezárt kutakat, alkalmas-e a vizük felhasználásra. A vízminták elemzését még nem végezték el. A későbbi fejlesztések, rekonstrukciók — a Vízmű Vállalat 1975-ig 1 millió 200 ezer forint értékű felújítást tervez — azonban nem oldják meg a mostani, a napi és egyre súlyosabb problémát, nem enyhítenek a vödrökben vizet cipelő asz- szonyok bosszúságán. A tanács ezért ésszerűbb vízgazdálkodásra szólította fel az üzemeket, hogy a szigorú korlátozásokat elkerüljék. Az elmondottakból kitűnik, hogy a megoldásra törekszik mindenki. A gyorsaságot viszont kifogásolhatjuk: ezeket az intézkedéseket már hamarabb, a bajok kezdetén kellett volna megtenni. S még egyet: a közel- rnúltban, mikor a tanács vb- ülésén foglalkoztak a vízhiánnyal, s akkortájt mindenki arról beszélt, az ellátás — s úgy látszik már ennek hatására is — javult. Legalábbis egy időre. Amit tehát leggyorsabban meg lehet tenni, az a lelkiismeretesebb ellenőrzés... (hekeli) Hatvani vasutasok munkaversenye (Szűcs Ferenc tudósítónktól): A hatvani vasútállomás szakszervezeti bizottsága pénteken ülést tartott, s ez alkalommal először az állomásfőnök adott tájékoztatást a résztvevőknek a szocialista muftkaverseny helyzetéről, a brigádmozgalom eredményeiről, hiányosságairól, majd általában is értékelte az első félév teljesítményeit. Ezt követően Vígh János szb-elnök a szakszervezeti bizalmiak hatás- és jogkörének érvényesüléséről adott számot, végezetül pedig Szuromi István szb-titkár ismertette a testület két ülése között végzett munkát, illetve a további feladatokat. WM2. július 29., szofuMt
