Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-29 / 177. szám

Tűzveszélyes július SIR STANLEY BALDWIN nevére talán emlékeznek még az idősebb olvasók. IJagy-Britannia miniszterelnöke volt a harmincas évek közepén, abban az időben, amikor sor került VIII. Edward királynak — a nemrég elhunyt windsori hercegnek —, a trónról való lemondására. El­sősorban Baldwin ragaszkodott akkor a lemondáshoz. De most nem azért idéztük fel emlékét. Hanem azért, mert az ő mondása volt: a brit kormány számára a június a legrosszabb időszak. Történelmi kutatásokra lenne szükség annak kibo- gózására, milyen tények késztették Baldwint e megálla­pításra. Annyi azonban bizonyos, amint ezt a legtekin­télyesebb angol napilap, a Times egyik minapi vezér­cikkében megállapítja: a Baldwin-mondás talán soha nem volt annyira érvényes, mint most, a Heath-kor- mánynak ebben az idei júliusában. Egyfelől a dokkmunkássztrájk, s annak nyomában az általános országos sztrájk veszélye (amire egyébként 1926. óta nem volt példa Nagy-Britanniában) — mégha egynapos lesz is csupán —, fenyegeti a Heath-kabine- tet. Másfelől az idén júliusában minden korábbinál ki­élezettebbé vált észak-írországi helyzet. Amelynek tü­neti kezelésére a már ott levő 17 ezer mellé — csütör­töki kormánybejelentés szerint —, újabb négyezer fő­nyi angol csapategységet küld London. Az erősítést már meg is indították. TAVALY 8 EZER, ezekben a napokban már 21 ezer az Ulsterben állomásozó brit katonák száma. S mégis tovább mélyült a konfliktus, a rendfenntartó erők erő­sítése tehát nem vezetett eredményre. Ez önmagában igazolja, amit az imént állítottunk: csak tüneti kezelés­ről van szó. London voltaképpen be is ismeri: nincs hosszú távú északír politikája. Tűzoltóknak használja fel katonaságát hol a katolikus, hol a protestáns szélső­séges fegyveres szervezetek ellen, a kettő közé szorult békés lakosság — és önmaga, a brit katonaság —, vé­delmére. Tragikomikus helyzet: a brit katonaságot azért küldték, hogy megvédje a lakosságot a szélsőséges fegy­veres szervezetek ellen, s közben egyre inkább önmagát kell megvédenie, miközben változatlanul nő a felrob­bantott pokolgépek és bombák, a polgári és katonai ha­lálos áldozatok száma. Nehéz megmondani — kivált nekünk és innen —, hogy milyennek kellene lennie London átgondolt, távlati politikájának Eszak-írországban. ■ Ezt nekik kellene job­ban tudniok. A fő bajnak az látszik, hogy ők sem tud­ják, nincs is nekik. Tűzoltással pedig legfeljebb a már lobogó lángokat lehet lecsillapítani, a tűz okozóinak, elő­idézőinek elhárítására ennél többre: átgondolt, tervsze­rű megelőző rendszabályokra van szükség. KIVÁLT FORRÓ JÚLIUSBAN. S olyan országban, > ahol — egy korábbi miniszterelnök megállapítása szerint $ — július a legkellemetlenebb hónap, a legveszélyesebb $ < időszak a kormány számára. $ Péntek esti külpolitikai kommentárunk A TASZSZ pénteki wa­shingtoni jelentésében vissza, tér Nixon amerikai elnök csütörtök esti rendkívüli saj­tóértekezletére. A TASZSZ jelentése így hangzik: A VDK öntözőberendezé­seinek amerikai bombázása ellen a tiltakozás világszer­te, s ezen belül az Egyesült Államokban, olyan, arányokat öltött, hogy Nixon elnök kénytelen volt rendkívüli saj­tóértekezletet összehívni. A sajtó képviselői számos kérdést tettek fel Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár na­pokban elhangzott nyilatko­zatával kapcsolatban, amely­ben elítélte a VDK öntöző- berendezéseinek amerikai bombázását. Nixon kijelentette, hogy „Az ENSZ főtitkára, ugyan­úgy mint elődje is, az ellen­séges propaganda rabjává vált. Ez a propaganda arra indít számos jószándékú és na­iv embert, hogy bírálják a polgári berendezések ameri­kai bombázásait”. Az elnök azt állította, hogy az Egye­sült Államok politikája nem irányozza elő a gátak bom­bázását, e politika lényege, hogy csupán katonai objek­tumokra mérjenek csapáso­kat. Amikor az elnököt felkér­ték, hogy fűzzön kommentárt az amerikai külügyminiszter nyilatkozatához, amely elis­merte. hogy a bombázások károkat okoztak a VDK ön­tözőrendszerében, Nixon így válaszolt: „Ami e konkrét kérdést illeti, csak annyit mondhatok, hogyha valóban keletkeztek károk, mi min­den lehetőt megteszünk, hogy ilyesmi többé ne forduljon elő”. Nixon beismerte, hogy „voltak jelentések, amelyek szerint véletlenségböl káro­sodás ért egyes öntözőberen­dezéseket” Észak-Vietnam­ban. Nixon beismerése Saigoni kudarc Ouang Triben f Nem érkeztek meg azok a eaigoni 7f tengerészgyalogosok, akiknek Quéng Tri tartomá­nyi székhely citadellájának visszafoglalásával kudarcot vallott ejtőernyősöket kellett volna felváltaniuk. Ennek az az oka. hogy a város és az erődítmény a felszabadító erők ellenőrzése alatt áll, s az ejtőernyősöket nem „le­váltás céljából vonták ki”, hanem kiűzték őket onnan. Hivatalos jelentések is beis­képtdvírónkon ­Londonban, a Royal Albert Docks-ban (a királyi Albert ki­kötőben) készült ez a felvétel: kihalt, üres a táj, sztrájkolnak a dokkmunkások. (Népújság telefoto — AP—MTI—KS) Pisai tárgyalások Pompidou francia köztár­sasági elnök pénteken befe­jezte toscanai látogatását és a pisai katonai repülőtérről elutazott Olaszországból. El­utazása előtt újabb kimerítő 13U. július 29., stooibat eszmecserét folytatott Andre­otti miniszterelnökkel. A két külügyminiszter, Maurice Schumann és Giuseppe Me­dici ugyancsak folytatta az előző nap kezdett megbeszé­léseket. A francia—olasz csúcstalálkozó második nap­ján a kétoldalú kapcsolatok problémái álltak előtérben. Ismét szóba kerültek azonban az európai és a földközi- tea^m kérdések & . • merik, hogy a felszabadító erők visszaszorították az egyik saigoni tengerészgyalo­gos csoportot, amely megkí­sérelt behatolni az erődít­ménybe. A felszabadító fegyveres erők tovább kamatoztatták az északi fronton a héten ara­tott másik sikeres hadműve­letüket is: a Hűé volt császá­ri székváros körül vont sai­goni védelmi gyűrűn a Bastogne támaszpont elfogla­lásával ütött rést tovább tá­gították, s itt a nyugati hegy­vidék felől felfejlődhetnek a főerők. A felszabadító fegyveres erők* Saigontól alig 50 kilo­méterrel északnyugatra négy falut foglaltak el péntekre virradóan. 1931. SZEPTEMBER 12-én felrobbantották a biatorbágyi vasúti hidat. Ezt felhasznál­va, hét nappal később gróf Károlyi Gyula kormánya ki­hirdeti a statáriumot az ille­gális kommunista párt tevé­kenységének megbénítására. A kormány, a vasútrobbantó fasiszta, Matuska Szilveszter beismerő vallomása után sem szünteti meg a statáriumot. A belügyminiszter nyíltan el­ismeri, nem annyira a bia- torbányi eset, mint inkább a kommunisták mozgolódása miatt. 1932. július 15-én letartóz­tatják Sallai Imrét és Fürst Sándort és a kommunista párt 32 más tagját. Sallait és Fürstöt rögtönitélö , bíróság elé állítják és két hétig szün­telenül kínozzák. Az ellen­forradalmi kormány a ma­gyar kommunista mozgalom likvidálását tűzte célként maga elé. Ezt azonban nem érik el, mivel Budapesten, Európa és Amerika haladó köreiben tiltakozó kampány indul meg. A Károlyi-kormány tisztá­ban van azzal, hogy a jobb­oldali szociáldemokrata veze­tők megakadályozzák a dol­gozó tömegek egységes fel­lépését és a készülő kettős gyilkosság elleni tömegsztráj­kot. Éppen ennek tudatában a munkásosztály megfélemlí­tésére elhatározzák a maggar Dr. Dimény Imre sajtótájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) szerint 1985-re a tehénállo­mánynak mintegy fele teje­lő-hasznosítású, valamivel több mint 30 százaléka hús­hasznosítású, a javított — eredeti kettős hasznosítású — állomány aránya pedig mintegy 20 százalékos lesz. A tenyésztési munkához szo­rosan kapcsolódnak az állat­egészségügyi feladatok. Megvannak a feltételei annak, hogy a nagyobb közigazgatási területeken 1975-re befejezzék az ál­lomány teljes gümőkór- mentesítését, amely or­szágosan 1978-ban ér majd véget. Ezután kifejtette: a szarvasmarha-tenyésztés gondjai nem kis részben ab­ból adódnak, hogy a szálas- es tömegtakarmány-bázis nem fejlődött kellőképpen. Miután a takarmánytermö területeket összességében már nem lehet növelni, a termésátlagokat kell fokoz­ni és fejleszteni kell a ta­karmánykezelést : így kell előteremteni az állatállo­mány takarmányát. A fejlődés meggyorsítása érdekében a silókra, silótor­nyokra és pajtákra, valamint a melléktermék és tömegta­karmány alapú keverékta- karmány-gyártás létesítmé­nyeire kiterjesztik az 50 száza­lékos állami támogatást. Az iparszerű takarmány- gyártáshoz korszerű gépeket és technikai eszközöket — közöttük számos külföldi tí­pust — biztosítanak a ter­melőknek. A miniszter ezután arról beszélt, hogy a szarvasmar­ha-tenyésztés több mint két­szer akkora eszközfelhaszná­lást igényel, mint a sertés- tenyésztés, és az eszközigé­nyeken belül jelentős a for­góeszközök aránya: emiatt a termelés bővítéséhez nagy összegeket kell lekötni. Ezért az-elmOTt években fokoza­tosan csökkent a gazdaságok beruházási kedve. A kedve­zőtlen helyzetet olyan beru­házáspolitikai intézkedések­kel igyekeznek megváltoz­tatni, amelyekkel a nagy­üzemeket érdekeltebbé te­szik a szarvasmarha-férőhe­lyek korszerűsítésében, a te­lepek bővítésében, illetve új, korszerű létesítmények épí­tésében. Az 1973 után létesü­lő új és bővített telepeket pályázati felhívás alapján, zári konstrukciós rendszer­ben valósítják meg. Az épí­tészeti és technológiai rend­szerekre a MÉM tervajánla­tokat készített, ezeket az munkásosztály két kimagas­ló személyiségének meggyil­kolását. Ma negyven esztendeje, 1932. július 29-én reggel ki­lenc órakor kezdték meg a bírósági tárgyalást és az íté­letet fél ötkor végre is hajt­ják. A MAGYAR URALKODÓ OSZTÁLYNAK még ekkor is az első proletárdiktatúrától való félelemtől remeg min­den porcikája. Károlyi Gyu­la miniszterelnök a statáriá- lis eljárást éppen azzal pró­bálja igazolni, hogy „nem akarja a proletárdiktatúra megismétlődését”. A prole­tárdiktatúra 133 napja óta az addig eltelt 12—13 év nem teremtett olyan körülménye­ket, amelyek elfeledtették volna a földbirtokosokkal és az iparbárókkal 1919. dicső napjait. Ez volt az oka an­nak, hogy Magyarországon még a szó korlátozott, bur- zsoá értelembon sem volt iga­zi jogrend, bár a kormány­párttól a szociáldemokrata jobboldalig mindenki erről papolt. A kommunista párt 1919. után 25 éven keresztül törvényen kívül állt. Az ille­galitás súlyos feltételei kö­zött volt kénytelent harcolni, s a górt harcosul vállalták, üzemek saját elhatározásuk alapján valósítják meg, a telepek építését és üzembe helyezését azonban központi ellenőrzés és koordináció se­gítségével oldják meg. Az építési beruházási támogatás 50 százalékos mértékét to­vábbra is fenntartják és ki­terjesztik az elavult, de egyébként még használható éDületek korszerűsítésére. Az állami támogatás odaítélésé­nek formáját úgy módosít­ják, hogy az új szakosított telepek építéséhez a hasz­nosítási irány szerint fix- összegű ártámogatást enge­délyeznek. A fejlesztés terü­leti differenciálása érdeké­ben lehetővé teszik, hogy a kedvezőtlen adottságú, de a szarvasmarha-tartáshoz meg. feleld feltételekkel rendel­kező tsz-ek és állami gaz­daságok egyedi elbírálás alapján az 50 százalékos tá­mogatást meghaladó, úgyne­vezett fejlesztési támoga­tást kapjanak. A program lényeges követelménye a ke­reskedelmi hálózat techni­kai fejlesztése és a hűtőlánc kiépítése is. A miniszter hangsúlyozta: á szarvasmarha-tenyésztés személyi feltételeinek megteremtése nemcsak hazánkban, hanem min­denütt a világon a fejlő­dés egyik kulcskérdése. A dolgozók ebben az ága­zatban a gépesítés általános­sá válásakor is nehéz fizikai munkát végeznek, hajnali 3 órától este 9-ig dolgoznak. A munkavállalási kedvet a kettes műszak általánossá tételével kell elősegíteni, és gondoskodni kell arról, hogy néhány éven belül a heti két munkaszüneti napot a dol­gozók minden gazdaságban megkapják. A továbbiakban a közgaz­dasági ösztönzőkkel, az új ár- és üzemviteli támogatá­sokkal foglalkozott. Hang­súlyozta, á jövőben a szarvas­marha-tenyésztésben leg­alább olyan eszközarányos nyereségszintet kell elérni, mint amilyet- például a ser­téstenyésztés realizál. Az új felvásárlási árak kialakításával kapcsolatban sokan úgy vélekednek, hogy a jövedelmezőséget legegy­értelműbben a végtermékhez fűzött és az árbevételen ke­resztül biztosított érdekelt­séggel lehetne megteremte­ni. Tisztán kell azonban lát­ni, hogy egy ilyen jellegű felvásárlási ár végeredmény­ben magasabb tejárat ered­ményezne, és ez keresztezné az életszínvonal-politikai el­képzeléseket. Ezért a nyere­séget realizáló árszint csu­pán a vágómarhánál érvé­nyesíthető, a tejtermelés jö­ezeket a feltételeket, mert a munkásosztályért és a dolgo­zó népért vállalt felelősség ezt megkövetelte tőlük. Ma­gyarországon 1919-et követő­en a jogrendet illetően a helyzet csak annyiban válto­zott, hogy Prónay és Osten- burg különítményeseit felvál­tották Sombor-Schwenitzer rendőrkopói és a Töreky-féle vészbirák. Sallai Imre a magyar kommunista mozgalom egyik nagy egyénisége volt. Első ízben a Galilei Körben talál­kozott a szocialistákkal. So­kat tanult tőlük, mindenek­előtt Szabó Ervintől. A for­radalmi szocialisták csoport­jának vezető tagja. Lelkes hive a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomnak. 1918 tavaszán letartóztatják és az őszirózsás forradalom sza­badítja ki börtönéből. A kommunista párt alapitó tag­ja. A proletárdiktatúra ide­jén Korvin Ottó közvetlen munkatársa. Mint ilyen, nem véletlen, hogy kié re eme'te a burzsoázia és a nagybirtokos osztály mérhetetlen gyűlöle­tét. A proletárdiktatúra bu­kása után részt vesz a pirt újjáépítésében, ahol nagy szükség volt nagyszerű ki- égéire. vedelmezőségét továbbra is az ár- és az üzemviteli ál­lami támogatás együttesen adja meg. A miniszter részletesen is­mertette az árintézkedéseket, az üzemviteli támogatás for­máit, az ágazat közgazdasá­gi környezete módosításának lényegesebb vonásait, majd kifejtette véleményét, hogy a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségét javító in­tézkedések az ágazatban megteremtik a gazdaságos termelés feltételeit. Ezután arról szolt, hogy az új intézkedések olyan jö­vedelememelkedést hozná­nak, amely meghaladná a negyedik ötéves tervben elő­irányzott mértéket, ezért az intézkedések megvalósításá­hoz szükséges összegek egy részét a mezőgazdaságon be­lül teremtik elő, s csak ki­sebb rész terheli majd a költségvetést. Az intézkedé­seket részben ellensúlyozó jövedelemelvonás egy része már korábban megvalósult, további ellentételt jelent az október 1-től hatályba lépő keveréktakarmány-áremelés és az ahhoz kapcsolódó ser­tés- és baromfi-felvásárlási áremelés egyenlege, vala­mint az SZTK-járulék tíz százalékra növelése is. Az ágazatot közvetlenül érintő intézkedések közé sorolta az üzemviteli támogatások csökkenését, a takarmány­tejpor árának emelését és a mesterséges termékenyítés költségeinek díjasítását. Az üzemi összes jövedelmet be­folyásoló intézkedések kö­zött említette meg a föld­adó, a termelőszövetkezeti jövedelemadó és a mezőgaz­dasági lakossági jövedelem- adó növekedését. A miniszter tájékoztatta az újságírókat néhány takar­mány árának rendezéséről, valamint a baromfi- és a sertésfelvásárlási árak eme­léséről, ezekre részben a vi­lágpiaci árszínvonal növeke­dése miatt volt szükség, másrészt ezekkel az intéz­kedésekkel igyekeznek az említett két tenyésztési ágat olyan irányban fejleszteni, hogy az értékesítési lehető­ségek fokozottabban érvé­nyesüljenek a tenyésztői, állattartói munkában. A miniszter végül hang­súlyozta : a szarvasmarhatenyésztés jövedelmezőségének fo­kozására hozott intézke­dések, valamint az ellen­tételezések, jövedelem- csökkentő intézkedések együttesen a termelők számára pozitív egyen­leggel, üzemi jövedelem- növekedéssel valósulnak meg. Fürst elvtárs fiatalabb volt Sallainal és csak a proletár- diktatúra bukása után kap­csolódott be a munkásmozga­lomba. Hamar felismerte a jobboldali vezérek árulását, illetve azt, hogy hol a helye az osztályellenség elleni harcban. Részt vett a szoci­áldemokrata párton belüli el­lenzék szervezésében, majd 1925-ben a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt (Vági-párt) harcaiban. 1928-tól a. Kom­munisták Magyarországi Pártja egyik vezetője. 1929- től 31-ig börtönben van, s azután már csak illegálisan dolgozhat. Fürst Sándornak kiemelkedő szerepe volt a szakszervezeti ellenzék meg­szervezésében. A kommunis­ták és a baloldali szocialis­ták ezrei kerültek ki a szak- szervezeti ellenzék soraiból, amely évtizedekre kihatott a kádermunkára. 1932. JULIUS 29-ÉN dél­után fél ötkor a bitófa vetett véget e két kiváló kommu­nista harcos ragyogó életút­jának. .4 magyar nép a fel- szabadulásért vívott harc ál­dozatainak emlékoszlopára örökre bevéste a két nagysze­rű ember, Sallai Imre és Fürst Sándor nevét. A közön. seges gyilkosok gaztettét és hős fiainak emlékét a ma­gyar nép nem felejti el. <m. Sallai és Fürst

Next

/
Thumbnails
Contents