Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-27 / 175. szám

AAA.*c*>AAAA_A\AAAAAAAAA>**ae«jBfc^Ä«AAAAAAAAAA.AAAAAAAAA.AAAAAAAAAA<*AAAA.^ Szerda esti külpolitikai kommentárunk Két Santiago ISKOLAI TANKÖNYVEINKBŐL jól emlékszünk arra, hogy a latin-amerikai kontinensen két Santiago ne­vű város Is található. Az egyik — teljesebb nevén San­tiago de Chile — Chile fővárosa, a másik pedig Kuba második legnagyobb városa. Részben talán véletlen, de mégis szép szimbólumnak beillő történelmi törvényszerű­ségeket tükröz, hogy 1972. július 26-án mindkét Santi- agóban népes felvonulásra került sor. A két menet sokban különbözött egymástól. A kubai városban egyértelműen ünnepélyes volt a felvonulás, a shilei Santiagóban sokkal inkább harci jellege volt. Mégis elmondhatjuk, hogy a két impozáns tömegmegmozdulás­ra nem a különbség, hanem az alapvető hasonlóság a jellemző. A kubai Santiagoban annak az évfordulóját ünnepel­ték, hogy Fidel Castro és elszánt, hős fiatalokból álló cso­portja ezen a napon, július 26-án ütött rajta a Batista- rezsim hírhedt fellegvárán a santiagói Moncada-lakta- nyán. Akkor az Amerika-barát hóhér még leverte a tá­madást, de július 26. a kubai forradalom — és a kivívott győzelem — zászlaja lett. SANTIAGO DE CHILÉBEN nem az emlékező, hanem a harcra mozgósító, transzparensek, jelszavak borították el az utcákat. Csaknem félmillió ember hömpölygőit megállíthatatlanul és a felvonulók, valamint azok, akik mozgósították ezt a tömeget, pontosan ezt akarták: ba­rát és ellenség érezze, tudja, hogy ez a tömeg valóban megállíthatatlanul menetel nagy céljai felé. „A forradalmi átalakulások folyamata visszafordítha­tatlan!” —ez volt a legtöbbet hangoztatott jelszó, a leg­többet látható felirat a végeláthatatlan menetben. Nem véletlenül. A chilei reakció és külföldi támogatót ezt az alapvető igazságot nem hajlandók tudomásul venni és nap mint nap mesterséges akadályokat gördítenek Al- lende munkatársai, a népi egységkormány útjába. Űr. Salvador Allende, az orvosból a társadalom ba­jainak orvoslására vállalkozott marxista politikus nagy beszédben köszönte meg a hatalmas tömeg támogatásét és a tömegben alighanem sokat gondoltak a másik San- tlagóra is. A KÖRÜLMÉNYEK és az eszközök különböznek egymástól, de a két Santiago bizonyíték a latin-amerikai változások elkerülhetetlenségére. hírügynökségek .......JELENTIK........... M arafkó László hanoi telextudósítása: Akik Vietnam egét őrzik Látogatóban a légvédelmi rakétásoknál A bombázások felújítása óta az amerikai berepülések a VDK területe fölé szinte kivétel nélkül a pihenési időszakokra esnek. Az ame­rikaiak célja nyilvánvaló: a bombázások okozta rombolá­sokon túl, állandóan nyug­talanítani a lakosságot, szüntelen lélektani háborút folytatni. Éjszakánként néhány tíz kilométer messzeségből lát­ni a légvédelem zárótüzét. Az égre szaladó vörös csí­kok messziről úgy látszanak, mintha csak ártatlan tűzijá­ték lenne. Az amerikai pi­lóták a megmondhatói, mennyire nem ártatlan ez a tűzijáték. A magasabban re­pülő gépeket a légvédelmi rakéták veszélyeztetik. Egy ilyen légvédelmi ra­kétaegység parancsnoki sá­torában éppen az első csé­sze teát tölti ki a gyerekar­cú kiskatona, amikor sziré­na süvölt. Csak nem a ked­vünkért rendeltek el ria­dót? Ám az egység lokáto­ra rögtön pörögve keresi a vietnami légtérbe érkező el­lenséges gépeket. „Menjünk az óvóhelyre”, intenek a tisztek. Ez végképp meg­győz, hogy valódi riadóról van szó. Itt álriadókra sem idejük, sem kedvük nincs a katonáknak... A vendéglátó egység eddig szép sikerekkel büszkélked­het: 11 amerikai gépet lőttek le — szinte minden típust, de túlsúlyban az F4-esek van­nak. Két nappal korábban, éjszaka éppen egy A—31-es típusú amerikai . repülőt sem­misítettek meg. A gép ma­radványai a kilövőállástól mintegy két kilométerre a rizsföldeken szóródtak szét. Hogyan támadnak a Phan- tomok? Az utóbbi időben egyre ravaszabban. Sokat manővereznek, hirtelen vál­toztatják az irányukat és a magasságukat, hogy elkerül­jék a rakétákat. Ezen kívül a gépek első hulláma ezüst­papírhoz hasonló csíkokat szór a levegőbe, hogy a ra­darirányítást zavarja. A ke­zelőszemélyzetnek kell ki­választani a radarernyőn, hogy melyik az ellenséges gép. Persze, mindez gyakor­lat és tapasztalat kérdése. Jó,. hogy félóra múlva le­fújták a riadót, mert az eső­zések miatt felázott talajú óvóhelyen elég kényelmetlen HANOI: A Vietnami Demokratikus Köztársaság Külügyminiszté­riumának képviselője szer­dán hivatalosan bélyegezte meg az amerikai légierő jú­lius 25-én Quang Ninh, Thai Binh, Nam Ha, Ninh Binh, Than Hoa, Nghe An, Ha Tinh, Quang Binh és Vinh 1 Linh tartományokban végre- ' hajtott bombatámadásait. Ugyanezen a napon az ame- 1 rikai flotta egységei lőtték Quang Binh tartomány par­ti részét, B—52-es légierődök pedig Vinh Linh tartomány­ban szórták le pusztító ter­hüket. ? A támadásoknak igen sok polgári személy esett áldo­zatául, tetemes anyagi károk keletkeztek különféle terme­lőberendezésekben és műve­lődési intézményekben. P REYKJAVIK: ’ A 47. lépés után Fischer (sokáig gondolkodott, aztán észrevette, hogy Szpasszkij úgynevezett „örökös” sakkct hozott létre, a döntetlen szin­te elkerülhetetlenné vált, ek- ' kor a két sakkozó a tábla fö­lött egymásra nézett, mind- ! ketten elmosolyodtak, majd ! kézszorífással döntetlenben ; egyeztek meg. A közönség ezúttal Is nagy tapssal ün­nepelte a nemzetközi sakk- ; yilág két nagyságát. | Ezzel a sakkvilágbajnoki idöntő páros mérkőzés 4:3-ra ! alakult, az amerikai sakkozó ) előnye a címét védő szovjet ßzpasszkijjal szemben tehát továbbra is egy pont. WASHINGTON: Az amerikai reakció nyo­mására az Egyesült Álla­mok igazságügyminisztériu­ma megkezdte Jane Fonda, az indokínai agresszió mi­előbbi befejezéséért harcoló ismert filmszínésznő társa­dalmi tevékenységének ki­vizsgálását. Mint már közöl­ték, Fletcher Thompson, a képviselőház republikánus tagja nemrég „hazaárulás­sal” vádolta Jane Fonda-tés bíróság elé állítását követel­te, mert a színésznő felhí­vással fordult az amerikai pilótákhoz: tagadják meg Vietnam bombázását. Egy sajtóértekezleten Thompson kijelentette: bár hivatalosan még nem emelt vádat Fonda ellen, az igaz- ságügyminisztérium már „el­kezdte a vizsgálatot”. PÁRIZS: Szerdán Borisz Ponomarjov- nak az SZKP Politikai Bi­zottsága póttagjának a veze­tésével szovjet küldöttség ér­kezett a francia fővárosba, hogy részt vegyen az európai kommunista és munkáspár­tok csütörtökön kezdődő kon­ferenciáján. képtöv írónkon érkezeti . ___,___ minnr—irr_r ,................-T1ln.TOPS__ » • • * •• v *• * .T * Folytatódnak a harcok a romokban heverő Quang Trl dél­vietnami tartományi székhelyen. Képünkön: egy sebesült saigoni katona kiégett házak között. (Népújság telefoto — AP—MTI—KS) Kártyajáték — kérdőjelekkel HR. július csütörtök RAFAEL PAASIO kormá­nyát annak idején nem fo­gadta bizalmatlanul a finn közvélemény, de ennek a szociáldemokrata kisebbség­nek „tizenkilencre kell húz­nia”, a gazdaságpolitikai kártyajátékban ahhoz, hogy „kivághassa a huszonegyet ’. Így összegezte egy finn kolléga 1972, júliusában azt a beszélgetést, amelyet Hel­sinkiben folytattunk, késő es­tétől kora éjszakáig. Hűsítő italok, alkoholmentes sör mellett, kérdést kérdésre hal­mozva, s „talonba téve” a válaszok, a várható vála­szok aduit. És Rafael Paasio kormánya másfélszáznapi ténykedés után „letette a tizenkilen­cet”, nem mert újabb lapos húzni. Lemondásuk közölt oka a Közös Piaccal kötendő szabadkereskedelmi társulá­si megállapodástól való féle­lem. Ennyi a hivatalos indok­lás. A kávéházakban, szerkesz­tőségekben, hivatalokban és bankokban azonban többet vélnek tudni azokról a gon­dokról, amelyek Finnország gazdasági életében lassan- lassan megkövesednek, s amelyek immár kormányo­kat kényszerítenek meghát­rálásra. Mert ott van például a ja­pán tőke! A tőke minden sa­játosságával. Élni akar, gya­rapodni, s a finnek pillanat­nyilag nem tudják, hogy hon­nan és mivel kell holnap vagy holnapután fizetniük? Pillanatnyilag és -látszólag jó, hogy az autószalonok és lassan már az autópályák is tele vannak Toyotákkal, hogy a Sanyo magnetofonok és rá­diók viszonylag hozzáférhe­tő áron és nagy tömegben megtalálhatók a piacon, Hel­sinkitől Roveniemiig, s > az északi sarkkörön túl is. Jó, hogy olcsó és jó minőségű japán kerékpárok között vá­logathatnak, hogy japán pu­lóverek és kilométérszámlá- lók, japán játékok és mű­anyagféleségek, magnószala­gok és lehetne sorolni to­vább, mi minden kapható még — és már —, ami Ja­pánból származik, és jó. hogy a japán bankok megkönnyí­tik, meggyorsítják a pénz­piac forgalmát. De miből, mikor, mivel fognak fizetni? KERDESEK, kérdések. Vá­lasz nélküli kérdések. S a vá­laszokat csak találgatásolt révén fogalmazzák még meg. Hiszen azt tudják, hogy gaz­daságpolitikai stratégiát nem, vagy csak kismértékben épít­hetik a finn papíriparra, s a faipar sem érdemel meg olyan nagy tétet., amivel Ja­pán, a japán tőke leült a helsinki gazdaságpolitikai asztalhoz „játszam”. És azt is tudják — aggódva mond­ják is —. hogy csak eladói piacnak túlságosan kis ország az „északi hölgy” Japán szá­mára. Ám van egy terület, ahol a tőkeerős partnernek meg „tizenkilencre is érdemes húzni” s ez — mégha finn vitapartnereim képtelenség­nek is tartják! — a hajó­ipar. Japán ma már világel­ső a hajógyártásban. Mind bruttóregisztertonnában ki­fejezve az éves termelést, mind a hajók választékában, felszereltségében, speciali­záltságában. Ám Japánnak ez ideig nem sikerült az egyébként nagy munka- és anyagigényes hajógyártását „áthonositania” a hazai par­tok mentéről égjük konti­nens partjaira sem. Eddig. De mi lesz, ha egyszer Finnországnak fizetnie kell? Ha a beáramoltatott tőkét és jannak kamatait meg kell kez­deni törleszteniük? Lehet, hogy újabb „lehe­tőségekkel” egyenlítik ki a számlát? Például a hajóipar zsilipjeit lesznek kénytelenek felhúzni a japán tőke előtt? LEHET. Finn barátaim még a lehetőségét is tagad­ják. De egyben ők is bizto­sak: Paasio kormánya nem­csak a Közös Piactól rettent meg, amikor július 18-án be­nyújtotta s» lemondást. Kátay Antal a feszült várakozás. Ezúttal a vendéglátók nem bocsát­koznak harcba és újra visz- szamegyünk a parancsnoki sátorba, jöhet a gyomfot melegítő tea. amely Viet­namban annyira a megven- dégelés része, mint nálunk a feketekávé. Vietnami rakétások. Pa­rancsnokuk 26. éve szolgál a hadseregben: végigharcol­ta a franciák elleni hábo­rút. A kiskatonáknak pedig, akik ilyen egységekhez ke­rülnek, nagyon sokat kell tanulniuk. Három-négy hó­nap alatt kell elsajátítaniuk a bonyolult berendezések kezelését és alkalmazását. A sátorban lányos képű, 19 éves fiú ül szemben velem. Nhamnak hívják. Ö is tagja volt annak az egységnek, amelyik a legutóbbi gépet lelőtte. Eddig négy alkalom­mal vett részt akcióban. Mind a négyszer eredményes volt az akció. Falusi gyerek, elvégezte a középiskolát, s utána került a rakétásokhoz. Milliókat ér az a gép, amelyet egy-egy rakéta el­talál. Az amerikaiak szá mára viszont még többet ér a pilóta. A VDK-ban az utóbbi időszakban elfogott pilótákról kiderült, hogy so­kan közülük a polgári légi­forgalomból kerültek a ha­direpülőkhöz. A szakembe­rek tudják, mit jelent ez. Egy hadirepülő kiképzése az USA-ban hat évig tart, viszont a polgári pilóták át­képzése csak három év. Egyre fogynak tehát az ame­rikai légierő pilótái. Egy- egy katapultált pilóta meg­mentéséért sokszor több re­pülőrajt is küldenek a VDK területe fölé, s a vietnami légierőnek légi harcot kell vívnia, hogy a kiugrott pi­lóta ne menekülhessen meg a fogságbóL Szadat­beszéd Szadat elnök rövid záró­beszédével szerdán befejezi* munkáját az Arab Szocia­lista Unió hétfőn kezdődött országos tanácskozása. A kongresszus munkáját értékelve az egyiptomi elnök hangoztatta: „Az önök által tanúsított elszántság egy­aránt világos barátunk és el­lenségünk számára. Baráta­ink megértik szándékainkat és tudják, hogy ragaszko­dunk barátságukhoz.” Golda Meir izraeli minisz­terelnök-asszony szerdán dél* előtt elhangzott beszédére reagálva Szádat azon meg­győződésének adott hangot, hogy a jelenlegi konfliktus­ban az idő Egyiptomnak dolgozik, s rámutatott, hogy az egyiptomi nép küzdelme nemcsak az egyiptomi, ha­nem más népek független­ségi harcát is szolgálja. A jelenlegi helyzet két fő feladatának jelölte meg a nemzeti egység és az arab nacionalizmus erősítését, s javasolta, hogy az Arab Szo­cialista Unió tegyen gya­korlati intézkedéseket e cél­kitűzések megvalósítása ér­dekében. Dokkmunkás* vezetik szabadon Hat órával azután, hogy * brit szakszervezeti főtanács meghirdette hétfői általános sztrájkját, az ipari viszo­nyok bírósága elrendelte a vita középpontjában álló dokkmunkásvezetők szaba­don bocsátásét. A penton- ville-i fegyház előtt péntek óta várakozó sztrájkőrség fülsiketítő éljenzésben tört ki. A dokkmunkásokat ugyan­az a bíró — Sir John Do­naldson — engedi szabadon, aki pénteken kiadta ^ ellenük a letartóztatást parancsot, 50 éve: SALGÓTARJÁNI BÁNYÁSZSZTRÁJK ú nagyon öreg tarjáni bányászok talán még emlékeznek annak a július végi időnek néhány napjá­ra .. . ötven esztendeje tör­tént, hogy a salgótarjáni szénmedencében leálltak a szenet vivő csillék, július 27- én felszínre jöttek a bá­nyászok, beszüntették a munkát. Amit kértek, tulaj­donképpen még követelés­nek is alig volt nevezhető: az állandó, meg nem fize­tett túlmunka, a tizenkét órás műszakok helyett — a nyolcórás napi munkaidőt, azt, amit akkoriban, éppen a munkásosztály és a szak- szervezetek nyomására az ország szinte valamennyi bányaüzemében már megad­tak a tőkések. 1922. A Horthy-Magyaror- szágon a fehérterror régen vérbe fojtotta a Tanácsköz­társaságot. A bányászok leg- öntudatosabbjai emlékeznek — de dolgoznak, hangtala­nul, mert sok a gyerek és kell a kenyér. Kell a bá­nyászkolónián a kis szoba­konyha, ahol meghúzódhat 'az asszony, a gyerekekkel, amíg az ura a fekete ara­nyai fejti a mélyben. Csak a nyolc óra... Az meglen­ne ... A korhoz mért követelés volt, jele annak, högy a munkásosztály sanyargatása, ha helyi viszonylatokban is, de még ebben a csendőr- szuronyokkal „nyugtatott” időszakban is, kiváltott ki­sebb ellenállásokat, csendes ■munkabeszüntetéseket. Va­lóban csendben és roppant fegyelmezetten történt a bá­nyászok munkabeszüntetése. Az akkori. Népi ~avu ké­sőbb a következőket írta ezekről aa eseményekről: „A munkások nyugodtan, béké­sen viselkedtek.., Ennek el­lenére letartóztattak több bizalmi férfit, körülbelül öt- vénét s a balassagyarmati ügyészség fogházába szállí­tották őket... A munkások ezután sem állottak mun­kába. így egy lépéssel to­vább mentek az erőszakos­ságban, megindították a ki­lakoltatásokat ... Csendőrök rontottak be a kis bányászházakba. Arra sem engedtek időt, hogy a családok felöltözzenek, a férfiakat megverték, azasz- szonyokat a falhoz lökték. Egy öreg, 60 éves bányászt, aki több mint ó'5 éve dol­gozott a bányában, véresre vertek. Családok tucatjai kényszerültek elhagyni sze­gényes otthonukat, mentek az erdőbe — oda iparkodtak a férfiak is, akik elhatároz­ták, hogy nem állnak mun­kába, amíg követeléseiket nem teljesíti a bánya veze­tősége. Kormánypárti lapok ak­kortájt szemforgatóan arról cikkeztek, „napi 400 vagon szén elveszítését jelenti az országnak a tarjáni bányá­szok munkamegtagadása”. A szakszervezet viszont a so­ron következő parlamenti ülésre interpellációt jelen­tett be az atrocitások mi­att. Aztán, hónapok múltá­val elcsendeseaelt minden Tarján környékén is. Keser­ves nélkülözések árán har­colták ki azt a bizonyos, nyolcórás munkaidőt. » <*> tá íven esztendeje tör­v tént. a tarjáni szén­medencében ma SS éves ko­rában nyugdíjba vonul a vájár. Nem szoba-konyhá­ban lakik, hanem ősszkom• fortos lakásban, kirándulni jár szabad idejében, hegyi levegőt szív. £ a vájlviunu- lók közül sem mindegyik tudja, ml is történt ott, fél­századdal ezelőtt:.. V, &

Next

/
Thumbnails
Contents