Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-21 / 170. szám

if PORTJilíHTiWNK A szocialista integráció első lépése kezdődött meg a választási kampány, George McGovern, a Demokrata Párt clnökje- löltje 50, születésnapját is „plltikus formában’’ ünne­Moszkvában Peter G. Peterson, az Egyesült Államok kereske­delmi minisztere amerikai kormányküldöttség élén csü­törtökön Moszkvába érke­zett. A delegáció részt vesz a szovjet—amerikai keres­kedelmi közös bizottság első ülésszakán, amely pénteken kezdődik a szovjet főváros­ban. A küldöttséget a sereme- tyevói repülőtéren Nyikolaj Patolicsev. szovjet külke­reskedelmi miniszter- fogad­ta. A szovjet—amerikai ke­reskedelmi közös bizottság felállításáról szóló megálla­podás Nixon elnök májusi moszkvai látogatása idején jött létre. A küldöttség tár­gyalásokat folytat majd a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti általános kereskedelmi megállapodás megkötéséről és egyéb kér­désekről. Peterson Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk A százötvenegyedik IMMÁR SZÄZÖTVENEGYEDSZER gördültek tegnap a párizsi Avenue Kiéberen levő konferenciák terme elé a fekete Limousine-ok. A Vietnam-konferencia 151. teljes ülését két okból is megkülönböztetett figyelem fogadta vi­lágszerte. Az egyik ok az, hogy az ülés egybeesett az 1954. július 20-án aláírt genfi egyezmény tizennyolcadik év­fordulójával, a másik pedig az, hogy több mint tízhetes szünet után az elmúlt héten újították fel a megbeszélése­ket és azóta ez a második ülés volt. Ha ehhez még arra is emlékeztetünk, hogy szerdán, tehát egy nappal a tanácskozás előtt. Le Duc Tho, a VDK- delegáció különleges tanácsadója szigorúan titkos tárgya­lásokat folytatott Henry Klssingerrel, Richard Nixon kü­lönleges nemzetbiztonsági főtanácsadójával, még érthetőb­bé válik a széles körű nemzetközi érdeklődés. A genfi évforduló önmagában is bizonyos nagyonis aktuális gondolatokat sugall. Nem túlzás azt állítani, hogy a párizsi konferencia 151. ülésének napján szerte a föl­dön tízmilliók gondoltak arra, mi miatt és főleg: kik mi­att nem valósulhatott meg a genfi megállapodás betűje és szelleme. MÁR A TÖRTÉNELMI folyamatosság megértéséhez is fontos annak az alapvető ténynek az ismerete, hogy 1954-ben egy kivételével minden feltétel adva volt ahhoz, hogy az indokínai diiemma véglegesen, igazságosan és megnyugtatóan lekerüljön a napirendről. Ez az egy, saj­nos perdöntő lei vétel az Egyesült Államok magatartása volt —, és maradt. Washington a megállapodás pillanatától kezdve sza­botálja annak az alapvető pragrafusát. Hiába figyelmeztet­te Kennedyt Párizsban De Gaulle tábornok a francia tör­ténelmi tapasztalatokra, a mindenkori Fehér Ház a gen­fi egyezmény folyamatos megsértésével ragaszkodik a gyűlölt saigoná rezsim támogatásához. Pontosan ez a dilemma, Porter hiába akar „csak ka­tonai” kérdésekről beszélni, Binh asszony éppen tegnap mutatott rá ennek a képtelenségére. Mivel Washington továbbra is fenn akarja tartani Thieuékat, ez viszont ame­rikai katonai jelenlét nélkül lehetetlen, azonnal kiderül a katonai és a politikai vonatkozások elválaszthatatlansága. 18 ÉVVEL GENF UTÁN és 151 párizsi teljes ülés után Washington végre megérthetné ezt az alapvető logikai levezetést. AAAAAAAA/WVWWWVSA/WVVVVVS^VWWWNAA/VWWWWWVVVWVVVSA/VV Kairói nyilatkozat Az egyiptomi nép hú marad fegyverbarátaihoz Az Egyiptomi Arab Köz­társaság moszkvai nagykö­vetsége nyilvánosságra hozta az alábbi hivatalos egyiptomi nyilatkozatot: „Fegyveres erőink újjászer­vezése, katonai potenciáljá­nak megerősítése avégett, hogy teljesíteni tudja szent nemzeti feladatát a cionista gyarmatosító támadás ellen vívott harcban — volt és ma­rad az a fő feladat, amely­nek nevében az egyiptomi nép mozgósította minden erőforrását azzal az eltökélt­séggel, hogy harcol az izraeli ellenség ellen. Ez a harc a kemény erőfe­szítések különböző szakaszain ment át. Ezek egyike elveze­tett az egyiptomi kormány­nak a szovjet kormány által elfogadott ama kéréséhez, hogy a szovjet fegyeres erők­höz tartozó személyek — ’<éotöv írónkon érkezeti tisztek és katonák —, tartóz­kodjanak Egyiptomban. Egyiptom védelmi képességé­vel összefüggő bizonyos fel­adatok teljesítése érdekében. A szovjet fegyveres erők­höz tartozó barátaink a leg­hatékonyabb és a legmegfe­lelőbb módon teljesítették vállalt kötelezettségeiket. Fegyveres erőink megerősö­dése pedig lehetővé tette szá­mukra, hogy sikeresen elér­jék a fent említett döntő sza­kaszt és ezért természetes fej­lemény volt az, hogy az egyiptomi fegyveres erők magukra vállalták nemzeti feladataik teljesítését. Szovjet barátaink amikor e szakasz befejezéseképpen el­hagyják az egyiptomi föl­det, meg lehetnek győződve arról, hogy becsületes erőfe­szítéseiket, létfontosságú szol­gálataikat, az agresszió erői ellen vívott közös harc nevé­ben hozott áldozataikat az egyiptomi nép teljes mérték­ben értékeli és nem fogja el­felejteni. Az egyiptomi nép hű marad fegyverbarátaihoz. Bár hivatalosan még nem Reykjavíkban csütörtökön megkezdődött a sakkvilág­bajnoki páros mérkőzés 3. játszmája. Fischer 4 percet késett, Szpasszkij világossal, vezérgyaloggal kezdett. A gazdasági tervezésben, a gazdaságpolitika egyeztetésében kifejtett együttműködés a nemzetközi szocialista munkamegosztás fejlesztésének, a nemzeti gaz­daságok szocialista integrá­lódásának alapvető módsze­szerek és döntések kidolgo­zását igénylik. A bizottság tagjai a terve­zés alapvető — a központi tervezési szervek hatásköré­be tartozó — kérdéseiben rendszeres konzultációkat ipari létesítmény perspektí­váinak gondos gazdasági elemzését. Megállapították, hogy az egész létesítmény 700—800 millió rubel beru­házását igényli. A vidék fa­tartaléka több mint 50 évre biztosítja a gyár nyersanyag­pelte meg: a születésnapi torta alakja a Fehér Házéra emlékeztetett... (Teleíoto — AP—MT1—KS) A Fülöp-szigeteken egymást érik a borzalmas felhőszaka­dások. A nyomukban keletkezett árvíz nyolc tartomány több mint egymillió lakosának otthonait rongálta meg. Képün­kön: Manila egyik elővárosából elköltöztetik a lakosságot. (Népújság teleíoto — TP—MTI—KS) Hanoi telextudósítás Az utolsó kenyér A szocializmus ellenfelei ugyan megkísérlik diszkredi- tábii a tervek koordinálását, bizonygatván, hogy a terve­zésben kifejtett együttműkö­dés a központosított tervezés éneinek és módszereinek ál­lamközi síkra való kiterjesz­tésit jelenti. A valóságban a szo’ialista gazdasági integ­ráció — es ezt a komp­lex program is ki­mondja — a teljes önkéntes­ség elvén alapszik és nem jár semmiféle nemzetek fö­lötti szerv vagy szervek lét­rehozásával. Nem sérti az országok szuverenitását, vég- rehaj ásához nincs szükség semmiféle nemzetek fölötti tervre. A tervezésben kifejtett együttműködés minden idő­ben a szocialista országok kommunista és munkáspárt­jai. valamint kormányai fi­gyelmének központjában állt. A KGST 25. ülésszaka, amely elfogadta a szocialista gaz­dasági integráció komple.-; programját, úgy döntött, hogy külön KGST-bizottsó- got hív életre a tervezésben kifejtett együttműködés ér­dekében. Minden egyes or­szág a központi tervhivatal vezetőiével van képvisel­ve ebben a bizottságban. Az új bizottságnak az a fő fel­adata, hogy tisztázza az együttműködés fontosabb problémáit a népgazdaság alapvető ágazataiban, ame­lyek több oldalú komplex vizsgálatok, hatékony mod­i' ' 1972. július 21.7 péntek tartanak. Ezeken a konzultá­ciókon megvitatják a KGST- országok távlati gazdasági együttműködésének és fejlő­désének alapvető irányzatait, továbbá a nemzeti gazdasá­gok szintjének egymáshoz való közelítése és kiegyenlí­tése problémáit, a tüzelő és energetikai ágazatok fejlesz­tésének kilátásait, beleértve az atomenergetika fejleszté­sét és a megfelelő berende­zések létrehozását, a fonto­sabb beruházási irányzato­kat és a fogyasztási cikkek összetételének lehetséges változását, végezetül a vas­kohászat és a vegyipar nyersanyagellátásával össze­függő kérdéseket, valamint u petrolkémia fejlesztésének problémáit. A komplex program első évében — a KGST 25. és 2ü. ülésszaka között — a szocia­lista országok tervhivatalai­nak vezető munkatársai nagy munkát végeztek, s e munka célja az volt, hogy tovább tökéletesítsék a részt vevő or­szágok tervegyeztetésének el­vett, módszereit. Eddig ugyanis a koordináció több­nyire kétoldalú volt. Most el­jött az Ideje, hogy a kétol­dalú tervösszehangolást több­oldalúvá fejlesszék, mert csakis ezen az alapon oldha­tók meg az egyes országok, és az egész közösség gazda­ságfejlesztésének sarkalatos problémái. A KGST komplex prog­ramja előirányozza, hogy kö­zös erővel számos olyan vál­lalatot kell létrehozni, ame­lyek az egész szocialista tá­bor szempontjából döntőek. Ilyen például az a cellulóze- gyár, amely az Angar-folyón létesített Uszty-Ilim-i ipari kőnk'1 s::umhoz tartozik. A ter­vezők elkészítették a leendő ellátását. Az üzem az elektro­mos energiát a már épülő Uszty-Ilim-1 vízi erőműtől kapja. Az évi 500 ezer ton­na cellulózt előállító létesít­mény építésében — mint ezt a KGST 26. ülésszakáról ki­adott közlemény is tudatja — érdekelt Bulgária. Magyar- ország. az NDK. Lengyelor­szág, Románia és a Szovjet­unió. Ezek az országok te­hát közös erővel hozzák lét­re az említett létesítményt, és annak termékéből hozzá­járulásuk arányában része­sednek majd. Napirenden van több más üzem közös tervezése és lé­tesítése is. Így például egy azbesztkombináté az Oren­burg! területen, ahol az az­beszttartalék 40 esztendőre elegendő. Egy foszforgyáré a karataui lelőhelyek térségé­ben, amely alapvető termé­ke mellett építőanyagokat is gyárt. A KGST-országok terve­zői a komplex prögram meg­valósításénál nagy figyelmet szentelnek a prognózisoknál; is. Így például előrejelzése­ket dolgoznak ki a tüzelő- és energiafogyasztásra 2000- ig, s ennek figyelembevéte­lével dolgozzák ki az együtt­működési terveket. A KGST-országok ter­vezési szerveinek munkájában újdonság az egyes fontosabb termékfaj­ták gyártásának közös ter­vezése. 1972-ben az érdekelt országok megállapodást írtak alá arról, hogy közösen ter­veznek egyes fémforgácsoló szerszámgépeket, s megálla­podtak abban Is, hogy együtt tervezik a konténeres szállí­tási rendszerek anyagi és technikai bázisait. Sz. Zabolzskij—A. Drabkin VÁLYOGHAZAK között halad a gépkocsink, gyere­kek integetnek, nagyot kiál­tanak, amikor meglátják, hogy európaiak is ülnek az autóban. A házak egyik vé­ge a vízzel érintkezik, az emberek az ajtó előtt gug­golnak. Kitelepített helyen járunk, szálláshelyünk, My Chung felé haladunk. Elin­dulás előtt, amikor megkér­deztem tolmácsnőnket, hol fogunk aludni Nam Einh- ben, habozás nélkül azt vá­laszolta: „nagyon jó szállo­da van ott”. Nos, lehet, hogy a szálloda még jó, csak maga a város nem al­kalmas arra, hogy vendé­geket fogadjon. A lakosság nyolcvan százalékát már ki­telepítették, s naponta több­ször is támadják a VDK-nak ezt az északi nagyvárosát az amerikai repülőgépek. Nam Dinht: „textilvárosnak” is hívják. Mondjam azt, hogy hívták? Elmentünk a hatalmas textilkombináthoz, amely 1965-ben még tízezer ember­nek adott kenyeret. A ha­talmas csarnokból egyenesen a trópusok ragyogó egére látni. Fémgerendák hever­nek egymáson összehajlltva, mintha egy hatalmas kéz megcsavarta volna őket. De ugyanígy a pusztulás képe fogadott bennünket a köz­ponti postánál, amelyből csak betongerendák marad­tak, .vagy a textilipari szak- i.í.épLI;clá:i_l. I.iág az if­júsági szabadtéri színpadra is hulltak bombák. 1965—68. között 200-szor támadták az amerikai repülők a várost. Idáa. április 21-én érts az első nagy támadás Nam Dinht. S azóta tizenötször hullott bomba az utcákra, házakra. Az elmúlt két hó­napban ugyanannyi pusztu­lást okoztak az amerikaiak, mint Johnson elnöksége ide­jén négy év alatt. A város­nak mintegy 60 százalékai rombolták le, s újabban egy - egy légitámadás során a vá­ros meghatározott kerületé­re összpontosították bombái­kat. összesen harminckétszer támadták a Vörös-folyó és a Daj-folyó gátjait, ami azért jelent rendkívüli ve­szélyt, mert a város szintje három méterrel alatta van a folyók augusztusi-szeptem­beri vízszintjének. SZÁLLÁSUNKAT a luc­fenyőhöz hasonló vietnami fenyőfajta árnyékolta, a szomszéd házak körül pál­mák álltak. — Fa Vietnam­ban stratégiai jelentőségű. Fák övezik a szétszórt tele­püléseket, alagútszerűen be­borítják az utakat, letört faágat tűznek a sofőrök ko­csijuk férylő fémrészeire, hogy a célpontot kereső re­pülők fel ne fedezhessék őket. A rekkenő déli hőségben éppen egy kis sétára akar­tunk indulni a faluba, ami­kor hangrobbanás jelezte, hogy valahol repülők köze­lednek. Éppen csak „kibiz­tosítottuk” fényképezőgépe­inket, amikor vészjósló sü- "ftéssel Ivtt Phantom hű zott el lelőttünk mintegy ezer méter magasságban. Apró füstpamacsok jelentek meg az égen, a légvédelmi lövegek robbantak. Az ame­rikai gépek lecsaptak a vá­rosra. Néhány másodperc múlva vastag füstoszlop emelkedett a magasba Nam Dinh egyik pontjáról. Az egyik gép viszont merede­ken valahol a városon túlra zuhant. A támadás után kimen­tünk a helyszínre. Az úton egy hatalmas bombatölcsér állított meg bennünket, a talajvíz már feltört a mé­lyén. Az út a gát mellett vezet, s az egyik helyen a gát közepén is rést ütött a bomba. Balra egy lengyel segítséggel épült kenyér­gyár és egy konzervgyár állt. Most égnek meredő be­tonelemek, széttépett tele­fonkábelek és villanyveze­tékek hevernek szanaszét. Az amerikaiak, ezerkilós bombákat használtak. A gá­ton túl a lapályos részen földszintes házakból álló la­kótelep állt. egy részét tel­jesen szétrombolta a bom­bázás. Az egyik ház óvó­helyére hullt bomba öt gye­reket és édesanyjukat ölte meg. A bombatámadás helyén emberek sürögnek. A tele­fonvezetéket — annak elle­nére, hogy az oszlopok ki­dőltek — már javítják. Te­herautó érkezik, daruskocsi működik a közelben. A ro­mok között emberek válo­gatják s használható anya­got. AMIKOR VISSZAFELÉ MEGYÜNK, kísérőnk mond­ja: azt a kenyeret, amelyet az ebédhez ettünk, ebben a kenyérgyárDao csinálták. Az utolsó kenyér volt. Marajkó László ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents