Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-20 / 169. szám

Pillantás

A kis villa emeleti ablakából lelátni a völgyre, amely most eső utáni, dús zöldben ragyog E mélyzöld mögött, messzi fák friss lombozatában: kórház, öreg kastély, üdülőtábor. De ott fodrozza smaragdvizét a fürdő- medence is. Partjáról ember- zsivajt hoz a szél. Egy leány- kacagás úgy válik ki a zsongásból, úgy emelkedik az égbe. mint gyorsröptű fecske- madár.

★

Leülünk a dohányzóasztalhoz. Ida cigarettával kinél. Majd behozza mappáját, amelyből rajzok, festmények kerülnek elő. Mind saját munka.

— Gimnáziumban kezdtem. S legalább annyira szeretek foglalkozni vele, mint azzal a kétszáz beteggel, akiknek szórakoztatását két esztendeje rám bízta a gyógyintézet — mondja halkan, szerényen.

Arról faggatom, mi a feladata egy kórházi népművelőnek?

— Gondozom a háromezer kötetes könyvtárat, heti két alkalommal filmvetítést szervezek, zenedélutánokra, já- tekíogl alkotásokra toboraak közönséget, s miniden héten elmegyünk valamerre kirándulni. Kékes, Mátraháza, Galyatető, Bükkszék, siroki vár, parádsasvári üveggyár! Ezek a colpontjaink. S persze a Sándor-réti „fiatalító kút”. Annak a vizét mindenki megkóstolja.

★

Huszonegy esztendős. Gimnázium után került a kórházhoz. Nyáron még felszolgált a Kakuk Étteremben, aztán amikor meghallotta, hogy kultúrfelelőst keresnek, jelentkezett. Amit elért eddig, amit tud, mind magának köszönheti. Tennivágyásának, akaraterejének. A gyógyintézet az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozik, s ott nem szerveztek még tanfolyamot, vagy továbbképzést részükre. Pedig sok Körösi Ida lehet szerte az országban.

Elégedettek-e mégis munkájával? Nem az igazgatótól kérdeztem. Levélek vallottak róla. S betegek, akikkel kéa völgyre

— Szakmai gondokról beszél jeni.

— Szeretném elérni a megyei mozi üzemi vállalatnál, hogy ne bürokratikusán kezeljék ftimigényünket. Válo- gatatlanul kapjuk azt, amit a többi falusi mozi. Ez nem jó. A beteg, izgalmi állapotban levő ember nem szívesen ül be krimire, háborús filmre. Legutóbb magyar komédiát vetített Nagy Béla bácsi, a kórház ezermestere. Pótszékeket kellett beraknunk. Aztán igen látogatott a könyvtár, bér az anyag frissítésére vajmi kevés pénzt kapok. Pedig mindig puhatolom, mi az, ami a többséget érdekli Igaz, tavaly volt négyezer forintom. Akkor meg az egri könyvesboltokat találtam kifosztva. Jóformán semmit sem kaptam az öszeírt művekből. Folytassam? Mindig akad, aki nem becsüli a közvagyont. Elvisznek könyveket, leszedik a hirdetőtábla rajzait. Az ilyen, apró bibik is megviselnek.

★

— Ha még egyszer kezdené?

— Szeretem az embereket, mindent megteszek értük. Ebből a szeretettből olykor visszakapok. Azt is érzem, hogy nem végzek haszontalan munkát. Ez pedig jóval tölt el. Miért választanék mást? Hogy én ne lássam többé Hehe bácsit, aki csoportcserék előtt kijár hozzánk Gyöngyösről, s emlékfotókat készít? Vagy azok a játékdélutánok! A bikaviadal például. Két férfi az aréna közepén. Egyiknek a szemét bekötöm piros kendővel, ez a matador. A másik négykéz- láhra ereszkedve hátulról támad. Csak látná a publikumot! Potyog a könnyük a nevetéstől...!

Látom. És sorra megjelenik előttem minden, amit idéz Körösi Ida. Látom a gyógyintézetet. A parkot. Sétálgató betegekkel. A társalgót. Hehe bácsit. A könyvtárat is látom, amint mennyezetig érő üvegszekrényéből kiemeli Dickens karácsonyi történetét ez a fiatal lány, hogy gyógyírként, ajándékként átnyújtsa valamelyik hozzáforduló betegnek. Látom. Mert valaki nagyon szereti a munkáját, szereti az embereket. Mert valaki valamit rajongással, hittel csinál. S úgy beszél minderről, akár a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Ugye, mennyi minden sű- rűdik egyetlen pillantásban, amit a parádi völgyre vet az ember... ?

Moldvay Gy6z5

Harminc év alatt: A decibellel csökkent hallásélességünk

Akusztikustudós a zajártalmakról

Figyelmet keltő és figyelmet érdemlő tudományos megállapítás, hogy az emberiség hallóképessége fokozatosan romlik, A zaj terhelő, hatása ugyanis generációkon át összegeződik. Harmincéves időközzel végzett vizsgálódások azt bizonyítják, hogy ez idő alatt — az akusztika szaknyelvén szólva —, hallásélességünk 4 decibellel csökkent. Ezzel párhuzamosan a korral járó halláscsökkenés is fokozódott, amiből joggal levonható a következtetés, hogy — ha környezetünk nem válik csöndesebbé — az emberiség a lassú megsüketülés felé halad.

Dr. Tarnóczy Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia akusztikai kutatócsoportjának vezetője úgy vélekedik, hogy a mind tűrhetetlenebbé váló zaj fokozódásért nem egyedül a technikai fejlődés hibáztatható.

— Az emberiség minden technikai kényszer nélkül is szinte belerohan a zajos életformába ; egy beat-zenekar hangjának zajteljesítménye tízszer nagyobb a Saturnus űrhajó kilövésekor keltett hanghatásnál, A munkafolyamat zajosságát sem a technológia követeli meg. Több figyelem, törődés önmagában is elegendő volna a zaj tetemes csökkentésére. Sajnos egyre gyakrabban találkozhatunk olyan rakodókkal, akik szinte kéjjel dobálják le a teherautóról a csörömpölő vasdarabokat: motorkerékpárosokkal, akik éppen a legszűkebb utcákban túráztatják motorjukat, rádiózók- kal, akik maximális hangerőre állítják készüléküket. Akusztikusaink becslése szerint a világ háttérzajának általános hangossága megfelelő technológiai és munka- fegyelemmel, valamint a fölösleges egyéni zajkeltés kikapcsolásával mintegy felére csökkenne.

— A zajterhelés felméré- j sekor érdekes és egyben jel-1

lemző pszichológiai sajátosságokra figyeltünk fel: a zajkeltő alany, a motoros, munkás, gyerek, zenész a saját zajkeltéséveí szemben kevésbé érzékeny, mint másokéval szemben; a szomszéd gyerek sírása jobban zavar, mint a saját szórakozásunkra bekapcsolt, lényegesen hangosabb tévé. Az előbbi kimutathatóan idegi megterhelést és károsodást idézhet elő, míg az utóbbi viszont a pihenést és a ki- kapcsolódást szolgálja. Éppen ezért nagyon nehéz meghatározni, hogy mi a csend és mi a zaj. Hogy kinek milyen helyzetben mi kívánatos és mi nem, az bizonyos hangerősség alatt csak nagyon körülményesen határozható meg, Ezért korábban pszichológiai tesztekre voltunk utalva a zaj értékelésénél, ma már azonban van néhány olyan mértékünk, amely objektívan mérhető adatokat szolgáltat: leggyakrabban a

logaritmusps jellegű decibel (db) skálát használjuk.

— Megvizsgáltuk ennek segítségével a különböző erősségű zajok hatását. Megállapítottuk, hogy a legkisebb erősségűek elsősorban az alvást zavarják. Ennek vizsgálata többféleképpen, leggyakrabban ujjhegyen mérhető lüktetéssel és elek- troenkeí'alogrammal türté- nik.

— A közepes erősségű zajok azonban már keringési zavart és hőmérséklet-csökke,- nést is okozhatnak. Már 60 decibel Intenzitású szélessávú zörej előidézhet ilyen és hasonló rendellenességeket. Szellemi munkában még kisebb hangerő is zavar: iskolák, tudományos munkahelyek zajszintje nem emelkedhet 35—45 decibel fölé, mert ellenkező esetben a koncentráció nehezebbé válik és a munka értéke csökken.

József Attila emlékmúzeum

Balatonszárszón ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a József Attila Emlékmúzeumot. A múzeum szobái, ahol a költő is élt, gazdag emlékanyaggal várja a, látogatókat.

(MTI foto — Molnár Edit felv. — KS)

sőbb a kórház parkjában ta-s lálkoztam. Kalmár Mária pél- s dául úgy megkedvelte a fia- ? tál leányt, hogy sokszor se- ? gít neki egy-egy műsor elő-? készítésében. Bizonyos Gizi? néni Hódmezővásárhelyről ? irt neki köszönő sorokat ?

— Igen, egyszer lerajzol-? tam ezt a kedves asszonyt és 5 munkámat nekiadtam.... >

★ l

Haja vörösesbarna. Arca t finomnajzú, akár régi met- ? szetek. Termete nyúlánk. Azt ? mondja, nyolc kilót adott le, j amióta Párádon népművelés-? ködik. Nehezebb itt a műn-? ka, mint egyebütt. Sokfelé? kell szaladgálnia, sokrétű az? i gény. Meg aztán a beteg ? ember ingerlékenyebb a töb- ? binél, rengeteg energiába ke- ? rül kivédeni cívódásukat. Ki- s vánságaikhoz is csökönyöseb- > ben ragaszkodnak. Ida szám- > talanszor utazott már Eger- ? be, Miskolcra, hogy be teremt. ? se, amit kértek, ?

50 és 100 forintos I ezüstérmék

I. István király születésé- ? nek 1000 éves jubileuma al-S kaiméból 50 és 100 forintos? címletű ezüstérmék kibocsá- ? tását kezdte meg a Magyar? Nemzeti Bank. Az 50 fo- ? rintos érme súlya 16, a 100 ? forintosé 22 gramm, átmé- ? rőjük 34, illetve 37 millimé-? tér. Az 50 forintoson I. 1st-? ván király ezüst dénárjából? kialakított motívum, hátlap-? ján a király lovasportréja? látható. A 100 forintos ér-? mét István király koronás? portréja díszíti. ?

Az érmék anyaga mindkét? címletnél 640 ezrelék finom-? ságú ezüst. Az ezüst emlék-? érmékből címletenként 30 ? ezret vernek. í

Q£wM&

JftB2. július 20., csütörtök

Szász órájára nézett. — Lassan éjfél lesz — és elfojtott egy ásítást. Hogy eljárt az idő! De hol lehet Éva?... Szász utálta a féltékeny át- kozódásokat, nyöszörgéseket. Tűrhetetlennek tartotta volna Éva ügyeibe avatkozni, idejét számon kérni. Éva sem kéri számon az övét. Ez kapcsolatuk kezdetén már így alakult. Megállapodtak ebben, és állták a szavukat. Legalábbis Szász így képzelte. Egyik pillanatban abszolút idegenek, a másikban olyan bizalmasak voltak, hogy annál közelebb két ember nem is kerülhet egymáshoz. így indult szerelmük, s 'ez megszabta további sebességük mutatóit, egymással szembeni lehetőségeiket.

Mindegyikük független, de tisztességesen független — mondta neki Éva, és neki nagy kő esett le a szívéről. Nem szeretett volna külön energiát fordítani a szerelmi hűség körüli bonyodalmak bogozására.

— De mindegyikünk rögtön szól, ha valaki közbejön, ha az a harmadik jobban érdekel bennünket — tette hozzá még áz asszony. Szász örömmel egvezett bele, hogy ilyen szép és tiszta emberi

XXVIII.

elvekkel éljenek egymás mellett. Megtartotta a szavát. Éva bármikor jött haza, nem szólt egy szót sem. Az aszony maga kínálta a magyarázatot: Szikszai, a bányaüzem vezetője külön prémiumot osztott, a geológia pincebulit csinált, ösem vonhatta ki magát alóla. Vagy: Mártáékhoz ugrottam be, társaságra akadtam, jó volt kicsit ott lenni és eldumálni a nőkkel. Esetleg: az őrlő rajzait el kellett készítenem, bent maradtam.

A szerelemben az a legizgalmasabb, amit általa önmagunkban felfedezünk — jutott Szász eszébe egy filozófus író megállapítása. O mit fedezett fel saját magában? Kezdetben jóságot, humanitást, a mások dolgaival való törődést, életükért való aggódást, csupa nagyszerű tulajdonságot, aztán mindennek csaknem a visszáját: naivitást, érzelgősséget, tétovázást.

Szerepét ebben a házasságban, ebben a szerelemben jól elkülöníthető szakaszokra bonthatja fel, felvonásokra oszthatja. Az elsőben felvett egy magatartáskapcsolatot Évával, és azon később sem akart változtat;

ni. Ebből adódtak problémái. A szerény kicsi, Éva, a Kutató-Fúró Vállalat beosztott geológusa az első segítségre hálával, ragaszkodással felelt. Az iskolai élmények és Dédi harcából minden jel szerint az élet került ki győztesen, mert Dédit a tiltott határátlépés megkísérlése miatt egy időre „kivonták a forgalomból”. Egyébként is unhatta a gyerekkel való foglalkozást. Vallás, erkölcs, hit?... Évára sem az idealista, sem a materialista tanok nem voltak meggyőző hatással. Hol ennek, hol amannak adhatott igazat. Apját, Balá- tai Jenőt, meg-megemlítették az újságok, s elismeréssel adóztak munkásságának. Az intézetben — nyilván Vadász professzor hatására — a munkatársak, tanárok is tisztelettel említették apja nevét. De egyúttal anyja bárónői mivoltát le kellett tagadnia, mert minden személyzeti főnök sokkot kapott volna tőle, s talán meg dolgozni sem engedik. Az élet ilyen bonyolult, ellentmondásos termékét miért is értették volna meg? Éva apja miatt szerethette, anyja miatt gyűlölhette volna a szocialista rendszert, de ő egyiket sem tette, semleges maradt.

Dániel éppen a legjobb időben érkezett. Évából a szerelem Dániellel és az általa képviselt eszményekkel való azonosulást hozta ki. Dánielből pedig az afölötti örömet, kedvet az íráshoz, kettőjük közös életének rendbe hozásáért való fáradozást, otthonalapítást és minden egyebet, amit a fészekrakás jelent. Dédi magukhoz vétele is a nyugalom megteremtését szolgálta. A társadalmi konszolidáció Éva megnyugvását is magával hozta, de igényeiben messze túlhaladta a rendelkezésre álló lehetőségeket. Éva szorgalmasan dolgozott, ment előre a beosztási és kereseti ranglétrán. Szép új lakásba költöztek. Berendezték, de sajnos csak a könyveik szaporodtak, az egyébként szükséges dolgok Dédi szerint viszont szánalmasan lassú ütemben. Éva megfigyelte, hogy férje kollégái, akik kevesebb gonddal, kevésbé őszinte és izgató problémákat tárgyalnak írásaikban, Dánielnél gyorsabban és jobban érvényesülnek.

Következett életük második felvonása, amikor Éva már meg is tudta fogalmazni álláspontját: Dániel úsz- szon az árral, mondjon le az örökös naiv igazságkeresésről. Egy különös gravitáció Évát még előbbre vitte. Társadalmi szerepet kapott, szerették nyílt, bátor szókimondását. Aztán megérkezett az ajánlat, menjen a nőtanácshoz dolgozni. Dániel boldogan beleegyezett volna, büszke volt rá, Éva meg kinevette. Helyette a sokkal jövedelmezőbb tervezői állást fogadta el, s amikor az első nagyobb összegű prémiumot eléje dobta az asztalra, ő nem tudott mit felelni. De nemcsak a kereseti viszonyaik és ezzel a magatartásuk változott meg, hanem megváltoztak az első időben tett fogadalmaik is.

Ahhoz aztán Éva apjának az ügye kellett, hogy mindkettőjük számára a teljes megismerés elérkezzen, vagy legalábbis a sokévi házasságban még meg neon mutatott oldalukra is fény vetődjön. Ráébredt, hogy Évának ő sohasem fogja az igazi, az egyetlen, az elragadó férfit jelenteni, mert neki olyan kell, mint önmaga: aki kielégíti nagyratörő vágyait, elképzeléseit. Amikor Szász erre rájött, elhatározta, hogy még egy utolsó nagy kísérletet tesz az asszony teljes meghódítására: megírja Éva apjának élettörténetét.

Szerétté az asszonyt. Ba- látai Jenő életének felkutatása azonban egyre mélyebb örvényekbe taszította, s egyre inkább beláthatatlan következményeket sejtetett. Szász minél többet tudott meg Balátairól, amiál többet

akart megtudni a lányáról, a saját feleségéről és annak nagyanyjáról.

Szász úgy érezte, ha Ba- látai sorsáról, életéről' teljesen tiszta képet kap, akkor világos képet kap a saját életéről is, sőt, ha Balátai házasságának részleteit felkutatja, a magáét is tisztázza. Amikor hozzákezdett, utolérhetetlen és dicsőségesen okos akart lenni feleségeszemében. Olyan férfi pózában akart Éva elé állni, aki rájön a rejtélyre, és nemcsak kinyomozza felesége apjának gyilkosait, de erkölcsileg ki is végzi őket azzal, hogy a világ elé tárja tetteiket. Ám az ügy bogozása közben rájött, hogy saját házaságát is el kell majd ítélnie. Évának apja tetteivel szemben érzett gondolatai egész lényére rávilágítaná!?.

Szász feleségének első, kitörő reagálására emlékezett, amikor a Tervhivatal elnök- helyettese mindkettőjüket meghívta. Az elnökhelyettes kifejezte reményét, hogy személyesen is megismerkedhet Balátai Jenő lányával és ve- jével. Szász már korábban sikeres sajtókampányt folytatott Balátai Jenő ügyében, A bauxit feldolgozásáról, a magyar—szovjet kooperációról film is készült. Szászt szakértőnek hívták meg., Szó volt arról, hogy a legnagyobb alumíniumipari technikumot Balátairól nevezik el. Szász nem elégedett meg a felszínes kutatásokkal, hanem kezdte összegyűjteni anyagát Balátai életéről, munkásságáról, szerencsétlen sorsáról. A meghívó ezt a nagy munkát szakította meg, és Szász örömmel tette félre az iratokat.

Dédi, amikor meglátta a levelet, első kérdése az volt:

— Adnak talán pénzt?

Éva is a fellegekben járt.

:— Valamit ki kell szorítani bele lük — hajtogatta.

k'A (Folytat juhi